Chris-scraper - Hawaii

Tárgy: Re: Chris-scraper - Hawaii Szer. 12 Nov. - 19:00

Hallgatom őket és kész. Ennyi. Ez így nekem nem segítség. Nem a csillogó lelkes szemeket vártam, de az eddigi tapasztalataimból tudom, hogy így nem fog működni. Vagy le kell higgadnunk, vagy hagyni a picsába. Kátyára tekintek, a felőlemre.
- Rendben. – bólintok. – Ha az, amit mutattál, megfelel, akkor a szerint haladunk és a felé.
Értetlenül tekintek Kátya kirohanására. Bocsánatkéréssel tartozott, nem mással és azt nem adta meg. Ez meg a másik két külön dolog.
- Több, mint a semmi. – tekintek Davidre. – El tudunk indulni valamerre. – a kis lépések híve vagyok, hiába gondolkodom nagyban.
- Az alapítványok mögé sok mindent el lehet bújtatni. Nem értek hozzá, nem ügyvéd vagyok. Ezt a javaslatot és tervezetet kaptam.
Nem bírom megállni, hogy ne mosolyogjak el Kátyának a válaszára. Nem érdekel már az intézet dolga, nem foglalkozom vele, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy nem nézek a hátam mögé. Meszet én sem ettem.
- Rendben. Köszönöm.
Felállok én is, és bár az arcomra nincs írva, inkább visszamondanám az egészet. Rosszabb, mintha egymáshoz vágnánk bármit is, mert legalább oka lenne, hogy ne legyen ez az egész.
Elkísérem őket az ajtóig, majd kezet nyújtok. Kátyának is.
- Köszönöm, hogy eljöttetek.
Még megvárom, hogy elérjenek a liftig, aztán becsukom az ajtót. A már nem kell mappát apró cefnikre szaggatom a képességemmel, még megsemmisítő sem kell.
- Picsába.
Érzem, hogy nem lesz jó ez így. Beletúrok a hajamba és az ügyvédet hívom.

//Köszönöm a játékot! Smile

//

Tárgy: Re: Chris-scraper - Hawaii Szomb. 1 Nov. - 23:33

Aki bújt, aki nem..

Nekem állati mindegy. Nem vagyok egy segítő szándékú egyén, szóval ha jó elgondolás lenne, akkor sem mozgatna meg bennem szinte semmit. Igazából amire nekem kell figyelni, ahhoz mindegy is, hogy milyen központot létesítenek. Annyira nem érdekel, bár nem hagy teljesen hidegen.
- Felőlem.. – vonok vállat. Gyógyítani sem vagyok kompetens, s idegenkedem is a diliközpontoktól, bár tudom, hogy ez azért más. De én is éltem autistának bélyegezve, szóval azért van némi gyakorlatom az ügyben. Nem, mintha sírva fakadnék tőle, elvégre olyan mindegy mi volt a múltban. A jelenben legalább nagy százalékban komfortosan érzem magam- A méregben tobzódva is egész normális az eseménysorozat.
Ütnék olyat, hogy borul, hogyha hallanám a gondolatokat. Nyilván semmit nem érnék el vele, mert nem a fizikai erőmről vagyok híres, de azért ez mégis csak sok a jóból. Nem, mintha nem lenne jogos, érzem én, hogy valami finomabbat is hozzátehettem volna, de ez szaladt ki, hát ez szaladt ki. Így vagyok az, aki és ami.
Laborral. Hm.. szinte hallom csattanni a vodkás üveget a falon, érzem a felszálló alkoholszagot. Amennyire kellemes emlék lehetne, olyannyira nem az. Hozzátéve, hogy a kórházas témával keveredik, szinte elviselhetetlen. Mégsem állok fel, s kezdek el fel s alá sétálni, mint valami mérgezett egér. Inkább gondolkodom.
- Laborról is lehet szó, de akkor mindenképpen fenn kell tartani egy-ekét olyat, amilyet már mutattam neked. Van, aki érzékeny az emberi jelenlétre, kell az, amihez csak gépi odapiszka volt. Nem, mintha legutóbb olyan nagyon bevált volna, de nem vagyunk egyformák, nem igaz? – eresztek meg egy mosolyt. Könnyebb beszélni, mint érezni. A megnyugtatás átjön, látom én a mosolyban a szándékot, de ettől sajnos nem csitul bennem a vihar, legalábbis nem olyan gyorsan, ahogyan szeretném. Nem tudom eldönteni, hogy Chris puszta jelenléte idegesít és az, hogy ennyire félrement ez az egész, vagy más. Komolyan elkezdek arrafelé tendálni, hogy frusztráljon ez a háború, pedig az azért nevetséges lenne, ismerve az előéletemet.
- Már nem is tartozom. – köpöm szinte a szavakat. Meg anyád. Ha úgy szánja, ha nem, én bizony arra értem, hogy tőlem aztán nem kérne mást. Ne is kérjen, mert lesheti, hogy teljesítsem! Tettem volna, de eltaszította a lehetőséget, mert a feje a fenekében ragadt. Szerintem. Az meg nem tűnik fel, hogy mennyire olyan, mint én, ebben legalábbis.
- miért akarod ezt az alapítóságot? – kérdezek vissza. A mappát felkínálom Davidnek, ha nem veszi át, akkor visszateszem az asztalra, keresve neki egy üres felületet. - Vagy úgy. – vállvonás. Ez egy jó hallani és egy hiszi a piszi keveréke. Szerintem pont fogja őket zavarni, ahogy minden, ami abból fakad, amit nem irányíthatnak. Mint ugye a mentőakció, de abba most igazán nem kellene belemászni. - Amíg el tudok nyúlni, addig összeírom. – írom fel a kéménybe korommal a teendőket. Legalább lesz mivel elfoglaljam magam és az agyamat. Mondjuk valószínűleg marha sok munka lesz, előre tudom. De megéri, nekik biztos. A magam részéről fogalmam sincs róla.
Szerencsére nem nekem kell asztalt bontani. Dave megteszi helyettem és ezért mérhetetlenül hálás vagyok neki, bár el kell ismerni, hogyha tudnám az okát, akkor inkább el kéne süllyedjek amiatt, hogy megint sok voltam. Mindig az vagyok, de ezt most nyugodt szívvel varrom Chris nyakába.
- Időintervallumot nem tudok mondani, az adatmennyiségtől függ. De meglesz, amint meglesz. Igyekszem. – ez egy ígéret. És több nem is lesz. Felkelek a székből én is, megbiccentem Chris felé a fejemet. Ez értettem is, kösz is, viszlát is. Annak értelmezi, aminek akarja. Sosem voltam egy nagy üzletasszony, nem is érdekelt, hogy feltaláljam magam. Azon a színtéren, ahol nekem kellett mozogni, igen otthonosan működtem, de nem voltam én a tanárok gyöngye sem. Aki annyira önző, amennyire én, az általában csak azt csinálja, amihez kedve van, s ebbe nem nagyon fér bele a kötelesség. Nyilván most más lesz, s az indokaimat nem adom senki kezébe. Majd kiderül, hogy hogy sül ez el. Ha úgy alakul, hogy ezt az alapítósdit is lenyelem, csak kapjak rá értelmes választ. Egyelőre nem csigázott fel a kérdéskör, azt hiszem.

Tárgy: Re: Chris-scraper - Hawaii Szomb. 1 Nov. - 22:32

Még kettőt sem tudok lélegezni, de máris lefújják a segítő központot. Inkább hagyom, ehhez nem tudok mit szólni.
A csésze helyett mással akarom lefoglalni a kezem. Kátya szava azonban kicsit felrobbant belülről. Ránézek, miközben a mappa kikerül a kezemből. Visszateszem az asztalra a gyümölcs salátát ekkor megérzem Chris lesajnálását.
Le kell nyugodnom, így igyekszem Chris szavaira figyelni. Azt hiszem, nem fog menni nekem mindez, ha ők ketten egy helyen vannak velem. Szinte széttépnek az érzelmeik. Chris ugyan egy fal és éppen ezért érzem azt, hogy folyton fejjel szaladok neki.
-A magánrendelő jobb. Laborral, mondjuk? – kezdem kapisgálni, mire céloz, de mivel a kórházak sosem volta a jóbarátaim, szívesen hanyagolom a témát. Még a fejem legmélyén is hallottam Kátya felszisszenését a témára, és jólesik. De meg kell beszélni. Megnyugtatóan mosolygok Kátyára. Nem akarom, hogy a nyilvánvaló látszódjon rajtam, hogy egy olyan területre léptünk, amivel nem szeretek foglalkozni.
-Ezt aláírom, viszont én nem nagyon tudok ebben segíteni. Abban igen, hogy azt át tudom érezni, ki milyen érzésekkel viseltetik. De ez nem gondolatolvasás. Csak az érzelmeket tudom olvasni.
Nem fogok az anyagiakról beszélni, tőkém az lecsappant. Abban reménykedem, hogy itt vissza tudom építeni a nulláról magamat.
-Egy alapítvány elég lesz. Aztán majd meglátjuk, miként alakul minden. Más ötletem nincs, az alapítvány megfelelő lesz.
-Megértem az indokaikat. Nem hinném, hogy ez baj lenne nekik. Minél több ilyen bázis van, annál biztosabb a helyzetünk.
Nekem viszont ennyi elég volt. Nem hinném, hogy ennél tovább jutunk ma. Nem is bírok tovább maradni.
-Rendben, küldd át és megnézzük.
A botot magamhoz veszem és felállok, ha nem tartóztat tovább. Pihennem kell erre. Azt hittem, képes leszek jobban kezelni az érzelmeket, de azt figyelmen kívül hagytam, hogy azok, akik fontosak nekem, azokra még érzékenyebb lettem.

Tárgy: Re: Chris-scraper - Hawaii Szomb. 1 Nov. - 19:25

Nem fogom zavartatni magam. Egy teljesen más ember vagyok, ha megbeszélésről van szó. Rájuk építettem az alapítvány elgondolását is, és részben magamra, ebből egy tényező bukta. Csak akkor tudnám, mi a francnak van Dave-nek meg ez a képessége. Szar ügy, szar dolog, de ha már van, akkor használja is. Mindegy, nem az én dolgom. Nem rendelkezem a képességével, ezért kritizálni nem fogom.
-Vagyis akkor a segítő központ nem jó elgondolás, értem. – nagyot harapok a reggelibe.
-Mivel gyógyító központra szükség van, ezért akkor egy általános magánrendelőt ki lehet alakítani, ahhoz pedig akkor nem szükséges az alapítvány? Így megfelel? – nem fogom elkapni azt a mappát, és széles ívben a kukába hajítani. Nem kell, akkor nem kell, az iratsemmisítő nem rohan el és nem is kell. Itt vagyok én, aki egy pislogás alatt papírtócsává varázsolja az anyagot.
De van itt nálam idegesebb is. Drága porcelán, de legalább, ha apró szilánkokra törik, kiélhetem a dühömet azon, hogy összerakom.
Csak egy megértő mosollyal konstatálom az „egyél” szót. ~Kiskutya, jó gazdi. Sejthető volt, kinél a nadrág. Nadeenyire??!!.....~ Nem az én dolgom, de na.
-Akkor is több, mint a semmi. – vonok vállat. – Elvégre saját fajtánknak akarunk ezzel segíteni. És mivel eltérünk a normálistól, ki lehet szűrni, meg lehet nézni, vajon mennyire igaz. – engem aztán nem zavar a kórház. És éppen azért tervezem ezt, hogy ne történjen meg az, amit Daviddel láttam. nagyon kevés hiányzott, hogy atomjaira ne szedjem a kórházat. De voltak ott ártatlanok is, így nem véletlen, hogy kihúztam. A haverjaim emléke is rendesen kísért.
-Nem is kérnék mást. – ártatlan megjegyzés, de nálam kettős jelentéssel bír. Már annak is örülök, hogy eljött és azt, hogy az életbe többet nem bízok benne. Attól még a képességére szükség van. És ez elég ahhoz, hogy lenyeljem a dolgokat.
-Mivel az egyik alapítvány így kiesik, igen. Már, ha akarsz. Én viszont szeretném, ha neked is lenne közöd hozzá. – komolyan mondom. – Ha nem akarsz alapítótag lenni, akkor legyél ügyvezető, jó, ha van még egy aláírással és döntéssel rendelkező. Vagy, ha van más ötlet vagy elképzelés…
Meg egy nagy francokat. Nem véletlen, hogy alapítóként jobb lett volna. Most már mindegy. De ha van más elgondolásuk, akkor miért ne?
-Ha csípné is, nem csak mi vagyunk a világon ilyen központként. Ők csak az egyik a sok közül, tény, hogy Charlie háttere és anyagi támogatása elég erős. Főleg a képessége. És Ericé. De mivel nem ellenük, hanem egymásért vagyunk, egymástól függetlenül, mert a célunk ugyanaz, saját magukat szúrnák ezzel hátba. Találtam még központot Vancouverben, Melburneben, Rio-ban és Marseille-ben is. Nem hinném, hogy csak ők vannak, csak róluk tudok.
Töltök még egy csésze teát. Mivel a munkámra figyelek, ezért aztán nyugodt vagyok.
-Az teljesen megfelelő. Akkor ezt a részét rád bízom. Van egy mutáns, aki meg tudja állapítani, ki mutáns, de csak közelről. Viszont így már szűkíthetjük a kört. És ebben Dave, te is tudnál segíteni.
Miért kell nekem mindent a másik szájába rágni? Van cégem, amit igazgassak, a fenébe is. Nem kell nekem még egy… sóhajtok egyet, arra számítottam, hogy legalább David jobban feltalálja magát.
-Az épület nagyjából egy hónap alatt kész lesz, teljesen. Holnapra akkor kész lesz a teljes alapító okirat és alá lehet írni. Nem kell idejönnötök, a futár kiviszi. Ha nem oké, akkor aláírás nélkül küldjétek vissza, és hogy hol nem oké nektek. Neked. – javítva nézek Davidre.

Tárgy: Re: Chris-scraper - Hawaii Hétf. 27 Okt. - 23:34

Aki bújt, aki nem..

Ezek, a kutyának meg tessék. Jó, hogy nem hallok gondolatokat, mert péklapáttal való csapkodás lenne a vége. Ha savanyú a szőlő, azt is illik csendben elfogyasztani, jobb ez így mindenkinek. Még csek fel sem kell robbannom, se nekem, se másnak. Mondjuk nem irigylem Davidet, felteszem Chris irányából sem éppen könnyed és gyomrot nem megülő érzelemhalom tölti el. Nem, mintha érdekelne. Elvagyok azzal, hogy kávémba kortyolok és figyelek. Amíg nincs miről beszélni, nem fogom fosni a szót.
Davidre pillantok és csészét tartó kezére. Nem szólok egy szót sem, csak hallom lelki füleimmel a csörömpölést, a szilánkok hangját. Leteszi, megmenekült a világ felmosókészlete.
- Segítő központ, jah, meg irgalmas szamaritánusok melegágya. – szalad ki a számon egy fintor kíséretében. Ez kivételesen nem Chris ellen szól, egyszerűen csak én és a segédkezés az nem két, hanem legalább ezer különböző dolog. Fel nem nevetek, de azért érezhető, hogy a magam szarkasztikus módján humorizálni igyekeztem.
- Egyél! – célzok a gyümölcssalátára és inkább elveszem Davetől a mappát. Én valóban nem vagyok éhes, s nem kéretem magam, éppen ezért üres a kezem, s kíváncsi is vagyok. Kikaptam volna a kezéből a megjegyzés nélkül is, de így kedvesebbnek tűnt fejben az egész. Valójában viszont elég tipikusan odavágós lett, amiért el is kéne szégyellnem magam, de azért itt még nem tartunk. Csak odakacsintok, de más nem történik. Ránézek a tervekre, jobb, ha ezzel foglalom le magam.
- Fel, bár általában ezek a feljegyzések vajmi keveset tartalmaznak az igazságról. – vonom meg a vállamat. Bennem üvölt az oroszlán és legszívesebben lecsavarnám Chris fejét. Tulok! Kórházat emlegetni.. hát köszi. Nem, mintha tudnia kellene, de ettől én még nem mentem fel magamban. Nem pillantok oldalra Davidre, s az érzést is igyekszem lenyelni. Tudni fogja, hogy miből fakadt, s ez dühít. Imádom, hogy a magánéletem része, de néha a mennyire elég sokkoló.
Kecskére káposztát érzésem van, s ennek egy sunyi mosoly keretei között jelt is adok. Bármit megcsinálok én, ha gépekről van szó, s nincs is nagyobb hátránya ennek, mintha más csinálná. Akkor is bele tudnék törni szívbaj nélkül, s mindetn a magam javára fordítani. Nem mondom, hogy meg fogom tenni meg hogy egyáltalán eszembe jut, de ettől még a tényeken nem változtat semmi, a mosoly az marad, ami.
- Megteremtem a megfelelő rendszert és helyet, s a hozzám hasonlóakkal tudok is foglalkozni, de a többi díszpintyet rátok bíznám. – emelem fel kezeimet, jelezve ezzel, hogy felelősséget, na azt nem vállalok. A mappa kényelmesen fekszik az ölemben, nem fognak kizuhanni belőle a lapok a kézemelgetésre se.
Hogy milyen szinten untat a téma, azt el nem tudom mondani. Onnantól kezdve jogi blabla nekem, hogy alapító tagokról meg effélékről van szó. Ezt mindig utáltam, nem véletlenül nem alapítottam céget és nem is léptem egynek a vezetőségi kötelékébe sem. Egyszerűen nem így vagyok kitalálva. Ami kell, azt elveszem, de leginkább nem adom semmihez a nevem.
- David nem elég? – kérdezek rá, ha már az alapító tagokról van szó. Ha nagyon muszáj, akkor rá tudnak erre palizni, de akkor lesz kapsz és nemulass, ha valami nem úgy ugrik, ahogy azt én elgondolom. Valamit valamiért, ez az én olvasatom.
- Az a miért kettő engem is érdekelne. – akadok le ennél. Érdekel is meg az időt is húzom ezzel. Közben újra a mappában található – számomra egyelőre -vackokra vetem pillantásomat.
- Nem, mintha nem szarnék rájuk nagyon, de nem fogja ez a kis veszkődés kicsípni a szemüket? – hadd ne részletezzem, hogy kikre gondolok. Aki azt tudja, amit, azelőtt nincsenek titkok, ebbe a tévhitbe még én sem ringatom magam.
- Én nem nagyon ismerek olyat, aki el tudna indulni ebben, s különben sem értek semmit a kommunikációhoz, már az emberihez. De azoknak a bizonyos feljegyzéseknek utána tudok menni. Név, bejegyzett lakcím, kórkép. Akármit elétek tudok tárni pillanatokon belül, ha az segít valamit. – dobom be a közösbe ezt, mint ötletet. Illetőleg annak továbbvitelét. Elveszek egy szelet sajtot csak úgy kopaszon, ha találok. Azt mondják, hogy aki reggelire nem eszik sajtot, az paraszt. De aki csak sajtot eszik, az még nagyobb paraszt. Legyen hát úgy, mindig is szerettem megfelelni a népi hülye szövegeléseknek. Úgyis a nyakamba fog sülni, hogy mint mindig, megint az vagyok, ami.
- Igazatok van, felesleges elcseszni az időt. – lám, egy egész kedves megszólalás. Még mosolygok is hozzá, még ha a szövegezésem hagy maga után némi kívánnivalót. Felőlem a minél előbb alatt érthetjük a mostot is. Amíg csinálok valamit, addig sem rontok levegőt, s legalább önmagam maradhatok. Nem tudom titkolni, hogy zavar ez a hirtelen jött munkanélküliség.

Tárgy: Re: Chris-scraper - Hawaii Hétf. 27 Okt. - 13:07

Csak rejtélyesen mosolygok, hagyom, hogy morogjon. A lényeg, hogy eljutottak hozzá a szavaim. Tény, hogy azzal is befolyásolok, irányítok valakit, ha azt kérem tőle, legyen önmaga.
Halkan sóhajtok fel a csípésekre. Nem merem szóvá tenni, mert érzem, hogy az bomba lenne. Akkor inkább csak magamban robbanok fel.
Megsimítanám Kátya kezét, de inkább csak ülök. A jóra figyelek. Kommunikálnak, beszélnek és tűrik egymást. Nem hiszem, hogy jó barátok lesznek valaha is, de legalább beszélgetnek.
-Egy teát kérek, köszönöm. – de már nyúlok a kancsó felé, kiszolgálom magam.
A mérőfok azonban tökéletesen megfelel nekem. Két csörgés után inkább leteszem a csészét. Hihetetlen, hogy ennyire nem tudom most irányítani a dolgokat magamban.
Szinte egyszerre veszünk levegőt, de aztán azonnal át is adom a szót egy kézmozdulattal Chrisnek és a szokásos, ujjamat a szám elé tevő pózban hallgatom.
-A közösségi ház megfelelő. – bólintok. Mégis erre az irányba keveredünk, ami nem baj. Ezzel a részével nem is tudok foglalkozni, ehhez nem értek.
-A városiakat nem ismerem annyira. Csak a környéken élőket. – a várostól mindig távol tartottam magam ilyen téren. Az utóbbi időben pedig alig voltam itthon. Jó érzés ebbe a szóba belegondolni, ízlelgetem is. A kórház szó kezd hidegen hagyni mostanában. A felvillanó érzésre a földre tekintek, még csak véletlenül sem fel. nem akarok senkit és semmit sem ingerelni.
A kapcsolatok építése sosem ment. Itt is kudarcot fogok vallani, ezért fel sem vállalom. Igazából nem tudom, miben is tudnék segíteni. Se képességem, se tudásom nincs ehhez. Hálából vállaltam el régebben az X-menséget, és semmit sem tudtam segíteni. Hiányzik Niqué és hiányzik Holly is. Nagyon.
Valóban nem vettem semmit. Mást szoktam reggelizni. Mégis veszek egy kis gyümölcssalátát és nekikezdek.
Az alapítvány nem lep meg, csak a kettő.
-Nem értem, miért kettő? – a mappa felé nyúlok és kinyitom. – Átolvassuk. – aztán felnézek.
-Az lenne jó, ha minél előbb tudnánk valakit, aki segít megtalálni az olyanokat, mint mi. Talán egyvalaki tudna elindulni ebben. – elgondolkodom. – És minél előbb elkezdjük, annál jobb lenne.

Tárgy: Re: Chris-scraper - Hawaii Hétf. 27 Okt. - 11:55

~Ezek folyton össze vannak cuppanva…~ Jó dolog a szerelem. Már akinek. ~Remélem, erre a némberre jó hatással lesz, de eddig csak az agya ment el tőle.~ Semmi ellenségeskedés nincs benne, a jelen helyzetben hozott ténymegállapítás. Ennek viszonyában fogok majd döntés is hozni. Én sem vagyok százas, sőt, akik most itt vannak, teljesen nem azok.
Kávét kitölteni még tudok, aztán Davidre nézek tök értetlenül. Biztos nem hallotta, amit kérdeztem, de sebaj. Töltök neki is, ha kérdőn rátekintettem és bólint. Ha hárít, más lesz a menet. Én bizony nem kéretem magam. Kifli, vaj, dzsem és átváltás teára. Kontinentálisan, citrommal.
-Közösségi ház? – tekintek kettejükre érdeklődőn. – Innen két tömbre van egy eladó ház. Volt eladó ház. – korrigálok.
-A közösségi házban el tudunk fedni minden olyat, ami a képzésekre és az alapvető ellátások címén működhetne. És azt láttam, hogy itt a környéken nincs, tehát egész jól el tudnánk ennek adni. Az épület meg elég nagy, – veszem elő a mappát és teszem az asztalra. – hogy el is rejtsük mindezt benne. Vancouverbe működik egy hasonló, de ott galéria és segítő központ fedőműködéssel működik.
A fél kifli el is tűnik, míg a kérdések elhangzanak, most csak teát kortyolok hozzá.
-Ehhez nem értek. – tekintek Davidre arra vonatkozóan, hogy ki mit hogyan érez. – Nem ismerem az ittenieket. És az abnormalitásokat általában kórházak feljegyzik. – tekintek Kátyára. Sajna, tudom a ketyerés működését, a sajna a megismerés módjára vonatkozik.
-Telhetetlen vagyok. Mindet. Minél előbb megtanulják kezelni a képességet, annál jobban el tudunk tűnni a tömegben. – nincs kedvem kitűnni. De mindenkit más vezérfonal vezérel. Engem az, hogy ha lehet, egy tüsszentéssel ne tüntessek el fél vagy egy egész várost.
-A biztonsági rendszert rád bíznám. – egy frászt, de eddig képességben ő üti a legmagasabbat, akit ismerek. És profikkal dolgozom. A többi, személyes oldalát meg majd megoldom. Azért egy kis düh beindul bennem, de gyorsan lenyelem.
-Két alapítvány is van erre tervben, és a saját cégemből is tudok elvonni. – túl nagy, hogy nagyon feltűnjön, és nem is fog. Vannak kiváló könyvelőim, akik tudják a dörgést, mert ők is azok. Őket beavattam és terjesztik az… a hírt.
-Az alapítványhoz viszont szükségem lenne alapító tagokra még, hogy teljes körűen tudjon működni. A mappában benne van a leírás. De vegyetek már, ne úgy kelljen benneteket kínálgatni. – a tálalás bőséges, mindenféle ízlésnek megfelelő. Narancslevet ne keressen senki. Elmeroggyant, aki azt mer inni reggelire.
Nem értek ezekhez a szarokhoz, annyit tudok, hogy egyikben csendes társ vagyok a papírforma szerint, és csak a másikban rendes tag.
-Nem kell most aláírni, mert ha nem megfelelő vagy kérdés lenne, megbeszéljük. Úgyis csak terv. – nem szokásom a seggemen ülni és nyalogatni a sebeimet. Mikor először felmerült ez, máris elindítottam a dolgokat. Nem vagyok vezető típus, a saját cégemben elvagyok, a többit meg letojom.

Tárgy: Re: Chris-scraper - Hawaii Vas. 26 Okt. - 23:46

Aki bújt, aki nem..

Nem, mintha sok választási lehetőségem lett volna az elhozott ruháimból, de akkor sem vittem túlzásba az öltözködéssel való bíbelődést ma reggel. Farmert kaptam magamra, mely szemtelenül szűk ugyan, de a semmi extra kategóriát feszegeti. Hosszú szárát felhajtottam, így boka fölött ér véget valamivel, felsőrészként pedig egy szögletes kivágású, zöld pólót választottam, amihez a fekete magassarkú nagyon hangulatosan megy is, épp csak fáj benne a talpam. Nem baj, a szépségért szenvedni kell, s a csészetörésért is meg kell inni a levet. Legalább nem érzem komfortosan magam és ezt ráfoghatom a semmi kis vágásra. Jobb ez, mint azon gondolkodni, hogy hány békát kell itt lenyeljek ma még.
- Nem te lettél volna, ha nem teszed ezt a kiegészítést! – morranok fel szemforgatva, de ebben még így is több a szeretet David felé, mint bármi más. Hiába húz fel, hiába haragszom néha rá is a megjegyzései miatt, a halálra idegesítésemen túl mindig ott világlik, hogy mennyire szeretem. És nem is óhajtom eltitkolni. Amíg akartam, addig se ment. Sem előtte, sem a baltával faragott királyfi előtt. Hát akkor nem mindegy? Sosem tagadtam meg önmagam, ezt sem fogom. Ez is én vagyok, ha fura, ha nem.
Egyszer, egyszer mondtam ki a nevét és lepergett róla, többet nem fogom. Viszont kicsúszik a számon a célzás rá. Mosolyogva, természetesen.
- Tudom, már elismételtem egyszer, ha jól emlékszel.
Chrisnek ez valószínűleg semmit nem fog jelenteni, de talán Dave érti. Hogy én megpróbáltam. De ami nem megy azt nem fogom birkamód erőltetni. Ahhoz korábban kell felkelnie bárkinek, hogy engem behódoltasson, pláne, hogyha ugyanannyi dudával érkezik a csárdába, mint én.
- Részemről csak egy kávé. Köszönöm. – nem teszem hozzá udvariasan, hogy „ha van”. Nem kenyerem kimondani a láthatót csak azért, mert úgy lenne illendőbb. Hogyha elérhető közelségben van üres csésze meg a kávé, akkor töltök én magamnak, semmilyen kiszolgálási elvárásom nincs és nem is volt soha életemben. Nagylány vagyok, a cipőmet is magam kötöm be.
Csendben maradok és figyelek. Ez nem esik nehezemre, főleg úgy nem, hogy szigorúan üzletinek ítélem meg a találkozót. Nem kell nekem a világon mindenkit kedvelnem, ettől még kezelhetem a helyén a dolgokat. Még csak azt sem mondom ki, hogy „hát naná, hogy jobban értek, hapsikám!”. Nem pimaszkodom. Ez nem az a pillanat, ezt még én is tudom.
- És miféle fedő működésre gondoltál? – kérdezek komolyan. Lehet, hogy egyértelmű, nem érdekel. Kifejtve akarom hallani.
- Csak egyetlen olyan kell, aki megérzi másokban a mutációt, s akkor meg lehet környékezni bárkit. – értem ezalatt azt, hogy nem nagyon érdekel ki akar szóbaállni velünk és ki nem, hogyha tudjuk készpénznek, hogy olyan, mint mi, akkor már van miért leszólítsuk. De ha nem, akkor meg valóban patthelyzet, mert nem állhatunk le – én pláne, így őskívülállóként – toborozni anélkül, hogy veszélyt ne kavarnánk.
- Biztonsági rendszert akarsz, megfigyelőt, kommunikációst vagy belső oktatófelületet, esetleg mindet? – értem belső oktatófelület alatt a „termeket”, ahol a képességek fejleszthetők esetleg, hogyha olyan talál meg minket vagy olyat találunk, aki nem ura annak, amit tud. Nem iskolaszintű oktatásra gondolok, de felfogható annak is. Minden csak nézőpont kérdése.
Az anyagiakra nem véletlenül nem kérdezek rá. Vannak módszereim, s bár nem szégyellem őket, David előtt ebbe most nem mennék bele. Ha rákérdeznek, nem terelek. De magamtól nem hajtom a fejemet a nyaktiló alá.
Egyelőre nem megyek bele abba, hogy milyen szinten vagyok közsségellenes. Mert nem vagyok, csak dugig teltem rossz tapasztalattal, meg ismerem is magamat. Nem én vagyok a tárasági lét nagyasszonya. De ha kütyüzni kell, azt boldogan. Még akkor is, ha Chris vezette ezt elő. A munka az munka, a képességemet pedig imádom. Nem kerülnék hát olyan helyzetbe, hogy elvegyem magamtól a használatának legális voltát. Hülye lennék, annyi szent!

Tárgy: Re: Chris-scraper - Hawaii Vas. 26 Okt. - 21:24

Bólintok és várakozás közben az épületre tekintek. A válaszra feltapogatózom. Csak megszokás.
- Igen, valószínű.
Felé kapom a fejem, de hallgatok. Tényleg nem akarok vitát. Ez azonban kettejükön múlik. Olyat, mint amit a fogadó szobában tettem, soha többé nem akarom. Még most is belém hasít Kátya fájdalma. Mint ahogy most mindaz, amit Chris felé érez. Ha az érzelmekkel fizikailag is lehetne valamit tenni, akkor Chris…
- Csakis magadért tedd. – de azért belevörösödik a fülem a válaszába. Attól aztán meg végképp, amikor hozzám ér. Nagyon jól esik, rámosolygok. A fülem meg pirul.
Nem igazán számítok jóra. Ahhoz már ismerem, főleg Kátyát. Christ még nem és ahogy ők fújnak egymásra jelen helyzetben, az sok jót nem ígér itt.
- Szia!
A becézésre magamban mosolygok. És egyben szomorú is vagyok, de nem teszem szóvá.
- Köszönjük a meghívást. – érte a reggelire és az idejövetelre is.
Nem veszem le a napszemüvegem, de helyet foglalok, majd kinyújtom a jobb lábam és a botot is letámasztom valahová. Furcsa Chris érzelme, mintha betonfalba rohannék. Értetlenül értve nyugtázom, hogy elég egy kis szikra és minden robbanni fog. Szép beszélgetésnek nézek elébe.
Még ki sem tudom nyitni a szám, hogy valami bevezető beszélgetést nyissak, Chris a tárgyra tér. Némán hallgatom.
Még mindig félek, hogy ugyanabba a hibába fogok beleesni, mint a keleti partoknál. Többször Kátyára pillantok.
- Ez sok kérdést felvet. A helyiek között is van jó pár, aki rendelkezik képességgel. De nem biztos, hogy a városiak szóba akarnak velük állni. Ebből lehet még feszültség.
A tegnapi nagy bulizás alatt az ottani szellemei vezetővel tudtam beszélni, és ahogy sejtettem, közöttük is vannak hozzánk hasonlók. De ő is tart attól, hogy a két kultúrából érkezőket nem lenne bölcs dolog összeengedni. Vagy… talán éppen itt az ideje ennek?
-Melyik épületről lenne szó, és mikben gondolkodsz? – vetem fel a labdát. Kátyára bízom azt, amire ő tartja szükségesnek a választ.

Tárgy: Re: Chris-scraper - Hawaii Vas. 26 Okt. - 16:07

A földszinti recepciós üdvözli a belépőket, de miután látja a határozott belépést, és felismeri a két személyt, akinek megadtam a leírását, hogy őket engedjék be, máris a számomat nyomja.
- Köszönöm. – egy kicsit még nehéz átállni erre az időzónára, mindig kell pár nap. Ennek eredményeként kicsit nyúzott a fejem.
A terasz védett helyére teríttettem. Három fő részére bőséges reggeli, még több kávéval. Mégis csak jobb így nekiülni beszélni dolgokról. Kék póló, fehér vászonnadrág és mezítlábasság. Tökéletes párosítás, de nem foglalkozom vele.
A tizenötödik emelet szép hely, felette is én vagyok, de most itt volt kedvem létezni. Belülről az egész épület a harmincas évek mániámról szól. Ez a helység viszont annyira nem. Csésze kávé felénél tartok, amikor a lift ajtaját hallom kinyílni. Kávéscsészével a kezemben nyitok ajtót.
- Hali! Fáradjatok beljebb… - lépek el az ajtótól.
Nem várok mást, és nem is tartok attól, hogy más ide feljut. A mosoly ott az arcomon. Miért ne mosolyognék? Eljöttek. Önkéntelenül David lábára tekintettem, mikor belépett.
- Chris. – hogy miért kell folyton mostanában a nevemet szajkóznom?
Hiányzik Bellsie. Ennek örömére kis híján szimplán bevágom az ajtót. De még időben megfogom és csak becsukom.
A dühömet, csalódottságomat ott és akkor letettem. Nem fog bocsánatot kérni, hát akkor nem fog. Ezért még nem fogom anyukám szoknyája mögé bújni és sírni vagy onnan fenyegetőzni. Ex-katona és üzletemberként a sértettséget az ajtó előtti lábtörlő alatt hagyom.
- Egy kis reggeli? – kísérem őket a terasz felé, majd leülök, ha Kátya is helyet foglalt. Ami akkor közöttünk volt, azon átlapoztam.
Az odakészített mappához még nem nyúlok, csak a bokámat vetem át a térdemen.
- Gondolkodtam a dolgon és kivitelezhetőnek tartom az ötletet. Van a közelben egy több emeletes épület, azt, ha átalakítjuk, fedő működéssel tökéletesen lehet üzemeltetni.
Az üzletember helyett a tervező és a stratéga beszél jelen helyzetben belőlem. És főként azért is, mert egyből a tárgyra térek.
- Védhető, bővíthető. Amihez viszont nem értek, ahhoz kellene a ti segítségetek. Nem értek a technikához annyira, mint te, Kátya – tekintek Kátyára. – és nem értek annyira a közösségekhez és emberekhez, mint te, David. Vannak még mások is, akik esélyesen jönnének, de alapvetően nincs kedvem underground partit játszani. Sokkal többen vagyunk, mint azt gondoltam és még többnek kellene a segítség.

Tárgy: Re: Chris-scraper - Hawaii Vas. 26 Okt. - 0:06

Aki bújt, aki nem..

Nem érzem úgy, hogy bármit is szeretnék mondani. Kiszállok a taxiból, s azonnal megforgatom a szememet. Nem vagyok fáradt, annak ellenére, hogy nem aludtam sokat. A dühödt várakozás olyan hatással van rám, mint egy liternyi kávé a maga sokkoló koffeintartalmával. Nem szeretnék itt lenni, mert sejtem, hogy ugyanabba a parttalan vitába fogunk belemenni, amitől már a legutóbb is ölni tudtam volna.
- Mindjárt mondom. – engedem el a gyeplőt, s kutatok képességemmel a lefolytatott telefonbeszélgetés után. Visszafelé göngyölöm a fonalat, mintha csak a hálózaton sétálnék, akár egy úton. Nem biztos a módszer, de azért nagyjából belövöm, s mondok egy számot. Ha tévedek? Hát ez van. Akkor lesz még egy dolog, amivel szívható a vérem. Nem, mintha Davetől számítanék ilyesmire.
- A telefonálás konszolidált volt, de ne várj csodát. Ha megint hazugnak nevez, elszabadul a pokol. – vetítem előre. Nem fenyegetek én senkit, de ki kell mondjam. Mintha ezzel elűzném magamtól a haragot. Még mindig meg vagyok sértve amiatt, mert hálás voltam, felajánlottam a viszonzást és sárba tiporta az egészet, majd meg is köpködte. Meg a jó édes bérhajadon anyját, azt! Az ilyennek nincs mentsége a szememben. Semmi a világon.
- Jól van na! – tartom fel megadón kezeimet, látva a pillantást, melyet vet rám. Megforgatom a szememet megint, elhúzom a szám, de van ebben az egészben egy halvány nevetés is.
- Majd igyekszem.. – közlöm hangosan, végül ha még mindig nem nyílt ki az ajtó, eltátogom a folytatást. - ..érted. – és nem Chrisért. Ez egyértelmű, azt hiszem.
Nem érdekel, hogy mit fog gondolni a morcos tuskó odabent, ha most nyit ajtót nekünk. Akkor is kell az érintés, szükségem van rá, önző módon ebből szeretnék erőt meríteni, úgyhogy Dave arcára simítom a kezemet, mielőtt elfordulna tőlem és az ajtó felé nézne megint. Nem bírom ki, a simítást tovább kell mozgassam, megérintve a fülét. Végül csak visszahúzom kis mosollyal a kezemet.
- Ismersz. – jegyzem meg. Ettől egyszerre nyugodhat meg és kezdhet el rettegni. Én magam sem tudom, hogy mit kellene tennie. Nem hiszem, hogy cukormázas lesz ez a találkozó, nem tudok és nem is akarok kibújni a bőrömből.
- Hello, Édes! – szalad ki a negédes köszönés és a „ki-nem-mondok-neveket” megint akcióba lép, ahogy Chrisre tekintek. Csoda, hogy nem mondtam azt, hogy fulladjon meg. És még csak nem is éreztetem. Ötvenszázalékosan őszinte a mosolyom. Viszont több dolgot nem kérdezek vagy szólok, amint bementünk, akkor sem. Csak akkor nyilatkozom, ha muszáj. Jobb lesz az úgy, mindenkinek.

Tárgy: Re: Chris-scraper - Hawaii Szomb. 25 Okt. - 21:42

Beletúrok a hajamba, miután kiszálltam a taxiból. Az előző éjjel ma hajnalban ért véget, de előbb bealudtam, eléggé ki voltam merülve. Felnézek az épületre. A sziget jóval gyorsabban fejlődik, mint az itt élők szeretnék, sokszor van ebből összezördülés, de most nem is ezért vagyok itt.
A botra támaszkodom, míg Kátyára várok.
-Azt nem kérdeztük meg, hanyadikon lesz.
Ezt a beszélgetést nem várom. Nagyon tartok attól, hogy olyan lesz, mint a fogadótermi. Nem akarok még egy olyat. Viszont a terv, ami megfogalmazódott bennünk, új reménnyel tölt el. Nem vagyok olyan, aki könnyen feladja. Ezért is jöttem ide, mert tudom, hogy segítséget fogok kapni, hogy újra lábra állhassak, így is és úgy is.
A bejutás után halkan kopogok Chris ajtaján, vagy csöngetek. Amíg választ kapunk, Kátyára tekintek, de, mint ahogy tegnap is, ma is mentesítem magunkat a szentbeszédemtől. Csupán aggódom.
- Ahogy ígértük. – felkészülök a pattanásig feszült hangulathoz, de ugyanakkor határozottabb is vagyok, mint lettem volna mondjuk nyár elején. – Miért hívtál ide?

Tárgy: Re: Chris-scraper - Hawaii Kedd 16 Szept. - 22:41

-Húzd már be a fejed! Észlény… - nyomom le a fejét az új asszisztensnek, aki lazán sétálgat a helikopter alatt, amelyik éppen most áll le.
Fehér ing, napszemcsi, fehér nadrág. Kávéfolttal. Én nem tudom, mi van ezzel a lánnyal, de szerintem tuti tériszonyos. Nagyszerű. Pedig hozzá kell szoknia, mostantól ez a második kocsink.
A városban van az iroda és sokan nem hiszik el, de a tetőre tetettem a leszálló pályát. Itt van a lakásom is, a zöldségek sosem tudtam vonzani, főleg itt, ahol a levegő is tisztább.
Ő jobbra, én balra, a lakosztályom felé. Ledobom az aktatáskám, másra nem volt szükségem idefele jövet, majd hozzák, akiket megkértem rá. Magamat pedig a kanapéra és tárcsázom David számát.

Az iskolából történő távozás után mégis felhívtam. Nem akartam vele beszélni. Sokáig beszélgettünk azon, hogy mit és miként szúrtunk el, fogtuk fel másként. Az ügyeim intézését bárhol meg tudom tenni, így kerestünk egy közös nevezőt, ami San Francisco után Hawaii lett. Bírom a klímát, a szigetet, meg minden, így arra esett a választás. Három nap sem kellett, hogy mindent elintézzek az áthelyezéssel kapcsolatban, értik a dolgukat.
-Szia, Dave. Megvannak a tervek. Mikor ugrassz át, megnézni?
Tojok arra, hogy nem tud járni. Mozognia kell úgyis. Teher alatt nő a pálma.

Tárgy: Chris-scraper - Hawaii Kedd 16 Szept. - 22:37

Tárgy: Re: Chris-scraper - Hawaii

» Yeoung Ranch - Hawaii