Drake Serpentinus

"A sárkány a széllel szemben, és nem a szél irányában emelkedik a magasba!"

Userinfó: Sam Stuart Smith
Név: Drake Serpentinus
Mutáns név: Ragadozó
Születési dátum: 1958.04.28. Franciaország, Párizs.
Besorolás: Független
Képességek: Állatias átalakulás

Elsődleges képesség: Állatias átalakulás
Osztályozás: Alfa mutáns
Aktiválódás: Születéskor
Képesség jelenlegi szintje: Drake Serpentinus két, egymástól jóformán csak küllemükben eltérő lény alakját képes pillanatok alatt felvenni. Az átváltozás eredményeképp teste egy két, hátsó lábán állva 2,5-2,8 méter magas ragadozó szörnyeteggé alakul, amely az élet által megteremtett magasabb szintű biológiai fegyverarzenálok válogatott armadájával rendelkezik. Ilyenek például a robosztus izomkötegek által mozgatott roppant masszív állkapocs, benne megannyi, több sorban elhelyezkedő hegyes és borotvaéles foggal, amelyek közül több tengeri kígyókéhoz hasonló mérget is termel, a koponyájából kinőtt hegyes szarvak, a testét különböző helyeken borító, de leginkább hátán elhelyezkedő tüskék, gyilokkarmokban végződő végtagjai, erőteljes izomzatú szárnyai, s hosszú farka, amelynek végén a gerincén végigfutó tüsketaréj lefutásaként jókora döfőtüske leledz, ami egyben buzogányként és méregfullánkként is funkcionálhat. Legkülönlegesebb fegyvere azonban az evolúció egyik oly ritka alkotása, a torkából bármelyik pillanatban előtörni kész, fémeket megolvasztani képes lángfergeteg. Szervezete az ehhez szükséges anyagi komponenseket biokémiai úton állítja elő, ezeket elegyítve, majd utóbb meggyújtva köpi-fújja célpontja felé. Testét egyik alakjában mindenütt acélkemény, ám egyszerre csekély súllyal bíró pikkelyek borítják, míg másik alakjában ez csupán hasi oldalán borítja, egyébként puha, hópárducéra emlékeztető mintával, s legjellemzőbben kékesszürke színnel ékes bundával rendelkezik. Pikkelyei anyaguk s anyagvastagságuk végett némi védelmet biztosítanak számára a hőhatások és fizikai behatások ellen, de ez csupán a természetben bárhol másutt is előforduló anyaguknak köszönhető. Bundás állapotában szarvainak zöme sokkalta inkább szarvaséra emlékeztethet, mintsem egyébként a meredező öklelőtüskékre. Gigászi tüdejében és légzsákjaiban, valamint csontjaiban jelentős mennyiségű oxigént, és egyéb gázokat képes megkötni, így kiemelkedő ideig bírja lélegzetvétel nélkül, akár repülés közben, akár víz alatt, vagy tüzének fújásakor. Mérge kapcsán a legjobb ellenszert saját teste termeli, ezt az anyagot nyálába elegyítve tudja felszabadítani. Egész lényének megjelenése leginkább az óidők történeteinek sárkányaira hasonlít, nem véletlenül.
Emberiből átalakult formájában teste röpképes, és hatalmas erővel bír, s a hétköznapitól eltérő regenerációs képességgel rendelkezik, amely akár beláthatatlanul hosszú életet is biztosíthat számára, ám ezek csak és kizárólag sárkány alakjában jelentkeznek, igaz, kihatással vannak emberi alakjára is. (Ha nem változna át állati alakjába, emberi teste lassan megöregedve nem kerülhetné el az elmúlást, ám minden egyes átalakuláskor szervezete megkezdi a regenerációs, rekreációs folyamatait, melyeknek során meg is fiatalodik.) Fontos megjegyezni, hogy regenerációs képessége spontán, ugyanakkor lassú folyamat, egy több hónap alatt begyógyuló sérülés kiheveréséhez számára is napokra, hetekre lehet szükség, így az életét kritikus esetekben nem minden helyzetben képes megmenteni! Ha hosszú időt tölt el sárkány alakainak egyikében, s természetes környezetében leledz, elméje némiképp elállatiasodhat, s noha még mindig Drake szelleme irányít, a sárkány agresszívebb, és álatiasabb lehet, látványra mintha részben átvenné valami szörnyeteg elméjétől az irányítást, de nem, a férfi maga változik meg kissé ilyenkor.
Némely esetben az átalakulás külső ingerek hatására önkéntelenül, ösztönösen is bekövetkezhet.
Képesség távlatai: A képesség lényegében elérte fejlettségének csúcspontját, talán sárkánytüzének maximális hőmérsékletét lesz képes tovább emelni, esetleg sárkánytestének méretét.
Jelenleg a sárkánytűz fújásának gyújtópontjában 3480 °C uralkodhat maximálisan, amely ettől távolodva a távolsg függvényében folyamatosan csökken.

Másodlagos képesség (valójában az első részeként): Regeneráció (Spontán, lassú típusú, kizárólag sárkány alakjában; leírását lásd fentebb!)
Képesség távlatai:A képesség elérte fejlettségének csúcspontját.

Jellem: A legifjabb Serpentinus-sárkány igen jámbor fajzat, s a végtelenségig jóindulatú, kedves, segítőkész jelenség. Ezen jellemzői már-már a naivitás magasfokával határosak, s ennek okán szinte bármire rá lehet venni Drake-et, legalábbis ideig-óráig, míg (vagy ha) rá nem jön, hogy helytelenül cselekszik. Sok esetben olyan, mint egy nagyra nőtt kisgyerek. Embertársai felé mélyebb szinten nehezen nyílik meg, általában viszonylag visszahúzódó, zárkózott személyként jellemezhető. Múltja révén ádáz szörnyeteg alakjainak ellenére, inkább a bajt elkerülni kívánó jellem, aki több nevetséges, apróbb dologtól is majdnem betegesen tart. Konfliktushelyzetekben is inkább elriasztani igyekszik ellenfeleit, mintsem harcbaszállni velük, kivételt képezhet ez alól, ha szeretteit fenyegeti veszély, s nincs más megoldás, mint a küzdelem. Eléggé mimóza egy lélek, aki ritkán -s jobbára csak régebbi ismerőseinek körében- oldódik fel igazán, s csak fokozza ezt, hogy tudja, ha átalakul, pl a helyszűke miatt, vagy a hirtelen ijedtség folytán kárt okozhat a környezetében, pedig nem is áll szándékában... Ha vadászat közben zavarják meg, vagy huzamosab ideig leledz sárkány alakjában -több nap, vagy akár hetek szükségesek ehhez- természetes környezetben, akkor állatias ösztönei némiképp átvehetik felette az irányítást, s bár így is legnagyobb részt önmaga marad, sokkalta harciasabb, bátrabb, s mogorvább tud lenni, ilyenkor valóban veszedelmes is lehet. A szép leányzók viszont bármikor le tudják venni a lábáról, még a legkomiszabb helyzetek közepette is. A természetet, s az állatokat bár imádja, viszont mióta fiatal diáktársai anno elkapták, egy székhez közözték őt, majd megnézettek vele egy kapcsolódó témájú horrorfilmet, s aztán egész éjjelre bezárták egy koromsötét raktárhelyiségbe valamilyen kisállatokkal (talán valamelyikük átmenetileg elhozott házi kedvence lehetett, vagy egy-két elkapott, nagyobb testű rágcsáló, ezt a mai napig nem tudja azóta sem), bizonyos helyzetekben a rettegéssel töltött egész éjszakaz emléke miatt megrettenve komoly pánikba eshet. Sárkánytestét nem szégyenli, de noha teljességgel képes uralni, még mindig tart attól, hogy ha átalakul, esetleg bajt okozhat, árthat valakinek, és tart a rossz megítéléstől is, no meg attól, hogy a legtöbb emberből a nem épp hétköznapi ragadozó puszta látványa is heves félelemérzést válthat ki, pláne második, teljesen pikkelypáncélos alakjá esetében, így nem nagyon igyekszik felfedni feltétlenül mutánsképességeinek mivoltát. Hűséges, őszinte típus, s aki nem tart testének szörnyformáitól, annak társaságában már előszeretettel használja ki metamorfózisainak előnyeit. Szenvedélye a történelem, valamint s sárkányokként azonosított lények szerepének óvatos megváltoztatása az eddigi elképzelésekkel szemben. Drake nagyon szereti a hasát, jól tud főzni is, és szüksége is van a rengeteg kalóriára, amelyet szervezete képes elraktározni. Szinte mindig képes egy jót enni, bár érdekes, hogy emberi alakjában erősen fintorogva s viszolyogva gondol arra, amit ragadozóként nyersen, természetes előfordulási alakjaikban is nyugodt szívvel elfogyaszt. Nemzetközileg elismert nemesi származásának folyományaként nem veti meg a kényelmet s a luxust, de nem ezek határozzák meg az életét.

Külső: Drake Serpentinus igen változatos ruhadarabokban flangál, bár ruhatáráról általánosságban elmondható, hogy a belekerülő egyes darabok kerülik a feltűnést, s a közizlésnek oly mértékben felelnek meg, hogy még csak véetlenül se botránkoztathassák meg tanítványait. Legszivesebben elegáns, a mindenkori párizsi divatot követő bőrkabátjainak egyikét hordja ha a hűvös időjárás megkívánja, alatta sűrűn szőtt anyagú pulóvert, s inget-pólót visel, valamint lábára kordbársony, farmer, vagy netán szövetnadrágot húz egy szintén elegáns cipő pár társaként. Természetesen a nagy melegben a kabát és a pulóver otthon marad, ám amíg csak komfortérzete engedi, felsőtestét továbbra is hosszúujjú ingbe burkolja. Egyetlen elmaradhatatlannak számító viselete a bőrövére húzott évszázados, fémveretes bőr tarsoly, amelynek fémdíszítése a Serpentinus família ősrégi családi címere. Érzéseit megtanulta már nem kimutatni a külvilág felé, így egyenes, fekete hajával keretezett ábrázatán többnyire halovány, félszeg mosoly bújkál afféle maszk gyanánt. Melegbarna szeme pajkosan lesi minden számára kedves embertársát, 184 centiméteres testmagassága átlagosnak mondható. Testének izomzata alaposan kisportolt, látszik rajta a gondosan kiválasztott edzéstervek gyakorlatba való átültetésére szánt temérdek óra, s az iskolai élsportolók világának hatásai. (Sárkánytestének külső jellemzőit lásd mutánsképességeinek lírásánál.)

Előtörténet: Következzék hát itt tömören összefoglalva Drake Serpentinus életének eddigi története, s pár szó magáról a Serpentinus dinasziáról, mely família gyökerei egész az emberi kultúra hajnaláig nyúlnak tán vissza. Noha a vérvonal tagjai kevés kivételtől eltekintve világ éltükben jóravaló, békeszerető és jámbor személyek valának, életutaikat jóformán mindannyiszor vérrel, ármánnyal, és erőszakkal írta, s zárta le a történelem. A nagyvilág számára apró tragédiáik dacára mégis megannyi jelkép, ideológia, és kész mondakör színes palettáján kaptak fontosabb- vagy akár főszerepet, esetleg tulajdonítottak nekik minduntalan mítikus, varázslatos hatalmat. Minthogy alig néhány Serpentinus-sarj említhető, kinek életét nem idegenkezűség oltotta ki, a család tagjai bár egyébként is igyekeztek tanulni őseik hibáiból és erényeiből egyaránt, okulva az eddigiekből, hogy más sorsa lehessen legifjabb leszármazottuknak, számára Amerika földjét szemelték ki élőhelyül, s gondosan eltervezett, hosszas évek kitartó, és lehetőleg legkevésbé feltűnő munkájával érték el, hogy Drake Serpentinus gondtalanul élhessen majdan az Egyesült Államok területén. A fiú ugyan Európában, pontosabban Párizsban született 1958 tavaszán, szülei jóvoltából kettős állampolgárságnak örvendhetett, így már kiskorában is gyakorta hagyta maga mögött felmenői oldalán az óhazát, akik ekkoriban amerikai érdekeltségeiket igyekeztek minél inkább fellendíteni, s kiszemelték, kialakították gyermekük számára azt a környezetet, ahol elképzeléseik szerint felcseperedvén majd átvitt értelemben is megteheti első, ténylegesen önálló szárnycsapásait az életében. Ennek okán Drake számára már néhány éves korában külön lakást vásároltak New York általuk legmegfelelőbbnek ítélt részében. Az egy személy számára hatalmasnak számító ingatlan mellett az ifiúr jókora, erdőkkel-hegyrészekkel tarkított földterületet is kapott az Adirondack park közvetlen szomszédságában, amely már akkor is a USA legnagyobb nemzeti parkjának számított, hogy alkalomadtán, ha "Drake-uraságnak" a későbbiekben úgy tartaná majd kedve, minden további nélkül ténylegesen is szárnyra kaphasson, persze a magánterület méreteiből kifolyólag lehetőleg elszigetelve a kíváncsi tekintetek kereszttüzétől, nomeg egyszersmind a nagybirtok külső területein a fiatalúr kedvére kezdhetett földművelésbe, állattartásba, vagy egyéb vállalkozásba, ezáltal biztosították számára a megélhetést akkor is, ha erre nem lenne egyéb alternatívája. Mindezt megtehették, hisz a család majd' valamennyi felmenőjének ereiben már évszázadokra visszamenően nemesi vér csörgedezett, így voltaképpen bár dús gazdagnak nem számított a Serpentinusok ezen ága, mindenképpen a felsőbb elithez számítottak, s rájuk maradt és tovább halmozott anyagi javaik mennyisége bőven lehetővé tette volna számukra, hogy kedvteléseiken kívül ne kelljen mással foglalkozniuk. Maradt hát ideje becses szüleinek arra, hogy messzemenő távlatokban foglalkozhassanak gyermekük boldogulásával, és megkedveltessék vele az újvilágot. Utóbbiban nem is volt hiba, pedig Drake gyermek éveinek zömében Francia-honban tartózkodott, s családja kastély-birtokán, magántanulóként végezte el az első iskolaéveket. Ez felettéb praktikusnak bizonyult, ugyanis nem lett volna szerencsés, ha születésétől benne rejlő képességeinek kordában tartását és megismerését egy közintézmény falai között kellett volna esetleg részben megélnie, egy további gyermekekkel teli közösségben. Magántanárai kapcsán ezen helyzet megoldása sokkalta egyszerűbbnek mutatkozott, még ha olykor a legényke némiképp irigykedve sóvárgott is mások pajtásokkal teli osztályai után. Mire elkövetkezett számára a középiskola ideje, az ifjú Serpentinus már családtagjainak és saját maga kárán megtanulta szinte tökéletesen kezelni és élvezni átváltozott alakjainak előnyeit és hátrányait egyaránt. Igaz, fiatal volt még, de a szülői gondoskodás, és a hatalmas családi könyvtár -amelynek valóságos búvára volt- hathatós segítségével már ekkor különösen elmélyült a történelemben s a természettudományokban, valóságos hetyke kis professzor vált belőle. Persze az elszeparálódott könyvmolyságnak is megvolt a maga ára, mert szülei ekkorra úgy látták, elérkezett az ideje, hogy kis védencük átköltözzön az Államokba, és ott kezdje el tanulmányainak következő lépcsőfokát, a magának való, vékonyka fiú pedig az új közösségbe kerülve eleinte nem érezte túl jól magát. Édesapja és édesanyja nem tette át székhelyét vele együtt a másik kontinensre, ehelyett önként, a család tulajdonában levő vállalatok alkalmazottaival szemben vállalt kötelezettségeik továbbra is Európában marasztalták őket, s csak nagynéha tudtak személyesen is találkozni a tizenéves fiúcskával. Drakey akcentusa, anyagi helyzete, és fizikuma végett gyakran vált a különféle csúfságok céltáblájává-alanyává, ám ekkor már nem volt mellette a korábbról megszokott meleg családi fészek környezete, és a szülei, akik közelükben majd korlátlan hatalommal bírtak, s rendszerint megvigasztalták, megóvták őt, ha valamilyen sérelem érte. A felnőttek úgy vélekedtek, meg kell tanuljon megállni a saját lábán, és alkalmazkodnia kell a normális élethez, hisz ő vélhetően tovább fog majd aktívan élni, mint az átlag emberek, és szüksége lesz majd a csak ily módon elsajátítható társadalmi mimikrire. Gyakorta szigorú apja egyébként is mindig hangoztatta, hogy az előnyös vagyoni helyzet, és a hatalom kötelezettségekkel jár, s ezt meg kell tanulnia Drakenek elfogadnia. Az elfogadáshoz vezető legobb, és legkézenfekvőbb út pedig véleménye szerint az volt, ha az adott illető szorgalmasan maga éri el, maga harcolja ki felemelkedését, s ily módon mire eléri célját, megérti, és meg is tanulja megbecsülni helyzetét. Ennek fényében pedig a kivételezésnek az ifiúrral szemben, és az ölébe pottyanó előnyös helyzetnek véget kellett -legalábbis átmenetileg- érnie. Drake meg is élte mindezt, ám az középiskolás évek jobbára magányosan teltek számára, a fiatal a folytonos kirekesztettség, s az otromba tréfák sokasága folytán egyre inkább magába fordult, s zárkózottá vált. A beilleszkedést nem könyítették meg számára azok az esetek sem, amelyeknél nem tudta megfelelően kordában tartani önmagát s az érzelmeit, ijedtében vagy haragjában, vagy csak a rossz környezetből való szabadulás iránti vágyától hajtva gyakran tört ki belőle állatias alakjainak egyike röviddel az incidensek után. Bár jellemzően annyi lelki ereje még volt, hogy nagyjából elvonuljon a közönség elől, hisz korábbi otthonában erre alaposan kiterjedő nevelést kapott, az átalakulások következtében, vagy az utána szabadon eresztett indulatok hatására minduntalan csak mégnagyobb csávába került. Ilyenkor ugyanis sokszor darabjaira törtek körülötte a dolgok. Tönkrementek a tárgyak, és erősen amortizálódott maga az amúgy egészen neves intézmény patinás épülete is. Csodával határos módon azonban láncaiból elszabaduló-kitörő lényét, vagyis átalakult sárkány testét talán soha senki sem pillantotta meg ilyen alkalmakkor -vagy csak senki nem hitt a szemének, esetleg nem mertek beszámolni a dologról-, ám az ominózus esetek után rá meredő baljós tekinteteket csupán felmenői pénze, s magasabb körökben is hangzatos neve enyhítette meg. Az idősebb Serpentinusok persze gondolkodás nélkül írták a csekkeket, s utalták el a különböző, jókora summákat a megfelelő személyeknek, és ez nem is jelentett gondot, erre fel volt készülve a család, ám mivel valamiért mindig az elrohanó, vagy egyéb módokon magányt kereső és magára maradó ifjú környezetében törtek el, dőltek össze, romlottak el a dolgok, omlottak össze a falak, s amortizálódott a környezet, az iskolában a többiek rásütötték, hogy ahol őkelme megfordul, ott üti fel a fejét a pech, a baj, a szerencsétlenség, a romlás. Drake még kirekesztettebbé vált tehát. Noha a fiatal alakváltó egyáltalán nem így érezte lelkében, valójában ezzel hatalmas szerencséje volt, sőt, mesébeillő szerencsesorozat burkában élt, mert még mindig ez volt számára a kisebb rossz, amely megkeményítette őt, szemben a másik lehetőséggel, hogy szembesülvén testének másik formáival az emberek közössége a legváltozatosabb negatív események hadát zúdítsa nyakába. Osztálytársai közül a nála nagyobb fiatalok lassan eljutottak addig, hogy megunva azt, hogy csak minden dinkaságra rávszedjék a végtelenül jó szándékú és segítőkész mutánst, fizikailag is bántalmazni kezdték a "kis sárkányt", akinek büszkesége és neveltetése, no meg szélsőséges jóindulata nem engedte, hogy a felnőttekhez, vagy bárki máshoz forduljon segítségért. Nehéz időszak következett hát számára, hisz Drake tudta jól, mire képes átalakult formájában, ezért mindenáron arra kellett fókuszálnia, hogy lehetőleg elmenekülhessen támadói elől, vagy legalább megkísérelje magában tartani a fenevadat, míg a fiúk gátlástalanabbjai épp püfölték őt. Megpróbált persze védekezni a maga módján, ám a koncentráció, hogy emberi alakjában maradhasson, annyira lekötötte figyelmét, hogy nem maradt túl sok esélye az öklözések során, s rendszerint ő húzta a rövidebbet már csak ez okból kifolyólag is. A szerzett kék-zöld, vagy épp lila foltok tömkelege aztán arra sarkallta a fiút, hogy sportolni kezdjen, s megedzze testét, pedig szüleivel ellentétben ő világ életében utálta az időtöltésnek ezt a formáját, nem tudta még, hogy emberi alakját is meg kell tudnia saját formájában védenie, sokkalta szívesebben kalandozott szellemével a nyomtatott betűk nyújtotta régmúltban, vagy kitalált világokban, vagy görnyedezett naphosszat különböző térképek fölött. Legnagyobb meglepetésére a sportokban igazán rövid idő alatt sikerült kitűntetnie magát, bár továbbra sem szerette meg őket igazán, de barátainak, rokonszenvező ismerőseinek elenyésző száma hamarosan ugrásszerűen megnőtt, s fizikuma is jelentősen megváltozott az idő haladtával. Ahogy telt az idő, a bunyókból is egyre többször került ki győzedelmesen (merthogy az eddig vele kegyetlenkedők zöme továbbra sem szenvedhette az általuk csak "gazdag pechmágnes ficsúrnak" titulált siheder ábrázatát), s a szimpla utálat helyett lassan irigység tárgyává vált. Mire megkezdte az iskola harmadik évét, már nem nagyon mert rá kezet emelni senki, és az alakváltás felett is mégnagyobb uralmat nyert. Bár bizonyos dolgok örök mementóként égtek bele szellemébe, és  egyes gonoszkodásoknak hála talán örök életére félelmek ívódtak lelkébe egyes jelentéktelen apróságoktól. Ezekbe viszont már csak ritkán botlott, s újdonsült helyzetében lassan felengedett zárkózott szorongása, s egészen központi, magasztalt tagja lett az őt körülölelő kis társaságnak. A viszonylag hirtelen megváltozott helyzet, a nemtörődöm megkönnyebbülés azonban ismét csak megbosszulta magát, hisz az emberi gyarlóság mindig is része lesz a világnak, s azok a fiatalok, akiknek büszkeségét, és eddigi eredményeit sértette a közösségben feltörekvő fiatal, nem tudták megbocsájtani számára, hogy szerintük elfoglalta eddigi, megérdemelt helyüket, amiért alaposan megdolgoztak; ráadásul pont ő, akit korábban semmibe vettek, sőt, bátran eltiporhattak. Bár nyíltan nem mertek már szembeszegülni a "bajnokkal", továbbra is fűtötte őket kicsinyes bosszúvágyuk, így ismét kiszúrtak Drake-kel, épp amikor megsebezte őt a szerelem. Fizikumának változásai, vonásainak férfiasodó jellege s az érkező elismerések ugyanis alaposan felhívták rá kecsesebb figyelmét, a hírnév és a legszebb, legkapósabb leányzók közelsége kéz a kézben járt. Eme népszerű fehérnépek közül igen sokan vetettek rá szemet, így rosszakarói nem tehettek mást, mint megpróbálták lejáratni őt. Sikerült is elválasztaniuk szíve vágyától egy sportesemény után holmi ráfogott dolgokkal, s némi ügyetlenül megkreált bizonyítékkal, amely arra irányult, hogy egyszerre több vasat is tart a tűzben, de a legnagyobb csapást az jelentette számára, hogy az eset kapcsán az érzelmek viharában ezúttal nem tudott már uralkodni magán, s a kibontakozó kapcsolatát aláásó néhány fiatal előtt átváltozott, és alaposan leamortizálta az intézmény parkját-kertjét azon az éjjelen, őket magukat pedig kishíján széttépte ott a helyszínen. A delikvensek szerencséjére nem rajtuk, csak a növényzeten, a közeli szobrokon, és a ruházatukon töltötte ki dühét, de a díszpintyeket, miután úgy széthajigálta őket, mint a forgószél, néhány órával később szakadtan vagy jórészt pucéran, és sokkos állapotban vitték el a helyszínről a bejelentett tűzeset kapcsán a helyszínre érkező mentők, s tűzoltók. Onnantól kezdve legfőbb ellenlábasai úgy féltek tőle, mint a tűztől, bár neves pszichológusok győzték meg őket a drogozás ártalmas hatásairól, s ezzel nem is volt baj, ellenben az általa életrekeltett lángfergetegben a lány, akiért odavolt, majdnem bennégett. Szerencsétlen teremtés bánatában Drake kapcsán épp nem sokkal messzebb a fák közötti padon kereste a csendes magányt, de a Serpentinus-fiú által kidöntött fákon pillanatok alatt tovaterjedő tűzből nem tudott kijutni. Igaz, egy enyhébb füstmérkezéssel megúszta a dolgot, a tűzeset kibontakozása végett kezdeti rémült kiáltozása nyomán a levegőbe szökő Drake megtalálta nagy nehezen, és biztonságos helyre vitte az addigra már elalélt lányt, ahol rövidesen ellátást kaphatott, de sosem tudta megbocsájtani magának a dolgot, hogy felelőtlensége majdnem azzal járt, elvesztette életét az, akit az adott pillanatban a legjobban szeretett, az első komoly szerelmét. Lekileg nagyon megtörte az eset Drake-et, aki ismét hosszú időre a magányba menekült. Elzárkózott barátaitól, s bár többen is kitartottak mellette míg kiheverve a dolgot nagyrészt ismét önmaga lehetett, ezek után a fiatal tanuló görcsösen ragaszkodott ahhoz a meglátásához, hogy mindenkinek az a legjobb, ha mellőzik társaságát, és soha senki sem találkozik szörnyszülött alakjaival. Ő maga ugyan mindigis nagyon élvezte, mikor sárkányként szelte a levegőt vagy a habokat, netán gondfeledten sütkérezett és szórakozott a vadon fái között, vagy épp a betondzsungelek rejtekén, de úgy tűnt neki, mások számára mindig csak gondot, fájdalmat okozott, mikor felvette a ragadozóalakot. Pedig ez nem volt igaz, több esetben emberéletet is mentett a sárkány, például az iskola felé vezető út mentén bekövetkezett autóbalesetnél, amikor megnövekedett testi ereje híján lehetetlenség lett volna széthajtogatnia bárki embernek az ájult és sújosan sérült sofőrök körül teljességgel eldeformálódott gépjárműveket, hogy aztán kiszabadíthassák a bentrekedteket, bármilyen kézi erővel működő szerszám segítségével is. Az ilyen pillanatok azonban rendre elhalványodtak, elsikkadtak gondolataiban a problémás esetek mellett, hisz a fiú oly sok megpróbáltatáson és nehézségen ment keresztül miattuk. A levegőben suhanva Drake a sors szeszélye folytán sok hasonló dologgal találkozott, mint a baleset, ám ez is csak a negatív szemléletét erősítette benne, a rossz dolgok emlékeit, azokét, amelyeket észrevéve megpróbált megoldani, megelőzni. Mindenesetre az iskolakert felgyújtásához hasonló kaliberű esemény jó ideig nem történt eztán Drake életében, így viszonylagos normalitással életében végezhette el az iskolát, amelyet a Columbia egyetem követett. A sportnak ekkor már nem szentelt különösebb figyelmet életében, s talán nem is volt szüksége rá. Bár több barátot is magáénak mondhatott végül középiskolás éveinek eredményeképp, életében nagy fordulópontot jelentettek az évek, amelyek alatt előbb történész, majd erdészmérnöki diplomát is szerzett, mivel többnyire elkerülte ekkoriban a baj. Szabadidejében beindított egy később egészen jól menő vállalkozást a szülei által neki adományozott amerikai birtokának egy részén, s amikor nem tanult, dolgozott, vagy épp ismerőseinek társaságában múlatta az időt, a tekintélyes méretű telek vadonját rótta sárkány alakjában. Ez volt az egyetlen helyszín, ahol igazán el tudta engedni magát, és kedvére vadászhatott (prédái többnyire maximum szívinkfartusban halálozhattak el, mivel a nagyvadak leterítése általa minig csak a fogjulejtésükben végződött, hacsak nem élelemszerzési céllal járt az erdőlakók nyomában), vagy tehetett akármi mást veszedelmes testében. Igazság szerint alapvetően jobban is kedvelte a természetet, mint az emberlakta településeket, de egy idő után azért mindig hiányozni kezdett számára is az értelmes társaság. Egyik legjobb barátjára, vagyis barátnőjére is itt tett szert, ráadásul sárkány alakjában! A leányzó szinte gyermek volt még, mikor a szomszédos nemzeti parkban eltévedt, s valahogyan átvergődött Drake birtokára, s ott megpillantotta a szunyókáló, lustálkodó sárkányt, amint az épp a hasát süttete a napon, egyik kedvenc tisztásának közepén. Az elfáradt, csüggedt leányzó Drake számára felfoghatatlan módon nem átallott menekülés helyett megközelíteni őt, s ámulatában és hitetlenkedésében az épp bundás formájában nyugvó szörnyeteget még meg is érintette. Ez nem mindennapi dolog volt, mert olykor óvatlanul is megtörtént, hogy valaki azért egy-egy pillanatra meglátta a sárkányt, de az ilyen emberek zöme vagy hanyatt-homlok menekülni kezdett, vagy szimplán nem hitt a szemének, s kétkedve tudta be valami általa hihetőbb dolognak a látottakat. De ez a lány, ő nem! Ő valami más volt... Valami oknál fogva teljességgel elfogadta, hogy természetesen a gyemekmesék legendás lényei léteznek, sőt, még beszélnek is, ráadásul kivezetik a szegény eltévelyedetteket a vadonból. Azóta is tartják a kapcsolatot Drake-kel, akiről a lány számára az idő múltával minden kiderült, s aki egyenesen sportot űz a mai napig abból, hogy a férfiú legnagyobb bosszúságára sárkánylesre invitálja azon barátnőit, akikben ténylegesen megbízik. Ezek aztán a legkülönfélébb módokon szoktak elsülni, de eddig mindig szerencsésen alakultak, mivel Drake ilyenkor, ha hosszabban adja át magát a vadonbéli életnek, nem nagyon tűr meg maga mellett másféle embert, csak azokat a (többnyire ártatlanabb, gyengéd) nőszemélyeket, amelyek elnyerik tetszését, egyébiránt mindigis igyekezett elszelelni, vagy elriasztani a túlságosan közelébe merészkedőket. Az első találkozásuk óta a lányból persze sudár hajadon lett, Drake pedig történelmet kezdett tanítani a Columbián, míg másodállásban erdészmérnökként igazgatta faipari és vadgazdálkodással foglalkozó vállalkozását. Mivel alapvetően is szerette a történelmet, Drake imádta a munkáját. Így legalább lelkes szószólója lehetett a meg nem értett sárkányoknak, korábbi családtagjainak, s felvethette a dogmatikus tanok valóságban lezajlott ellentettjét, mivel mindig is sérelmezte a méltánytalanságot, amely egykor élt rokonait, s voltaképpen őt magát is érte. Elvégre akik magukban hordozták a sárkányvért, szinte sosem feleltek meg a róluk kialakított hamis képnek, a sztereotípiáknak, amelyeket fennen hirdetett majd minden egyes jelkép, vagy épp ólomkristály ablak, amely sárkányt ábrázolt, kiváltképp olyan formában, ha épp legyőzetett (Szó ami szó, azért kivétel is akadt...). Elvégre a történelemben tényleg voltak sárkányok, de azok az ő családfáját alkotó mutánsok voltak mindigis. Így egy példát kiragadva Szent György valóban legyőzte a sárkányt, és amíg a templomban a hasonló üvegmozaikokaat szemlélve az emberek a hős lovag dicső tettén merengnek, Drake azt látja, amint a falon az időtlenségbe örökítve a maga torz, kifordított módján Lord Peter ük-ük...üknagybácsikája szerepel rút, méltánytalan haláltusájában, akit valami önjelölt túlbuzgó idióta leölt, pedig Peter nagybácsi nemesember volt, címe-rangja szerint, és lelkében egyaránt. Ráadásul egyben olyan személy (vagyis olyan sárkány) aki világ életében segített a jobbágyainak, olyannyira, hogy keményen dolgozott is értük, nekik, helyettük, latbavetve gigászi erejét, s a példánál maradva mikor új szántóra volt szükség, ő egy éjjelen ismét kiosont a fák közé, hogy hatalmas testével megritkítsa a növényzetet, ezzel is segítve mint hűbérúr a szegényebb népek életét. Persze akkoriban is volt egy hazudós, csapodár leányzó a környéken, és egy a hegyekből lekóborolt medve is a balsors okozója volt. Utóbbi az emberek nyájából el-elmaradó jószágok látványos pusztításáért volt felelős, előbbi pedig kapva kapott a vérnyomok alapján kialakult szóbeszéden, és ráfogta a nem létező szörnyetegre a dolgokat, és amíg eljárt lumpolni a távolabb vidékekre, biztos alibit jelentett számára a sárkány általi elrabolása. Így nem is volt kérdéses az emberek számára, mikor meglátták Peter "ük-ük-ük...nagybácsit", hogy ki volt a vétkes, no meg amúgy sem kétkedtek volna sokat tépelődve, hisz mégiscsak valóban sárkányszerű teremtmény volt, de soha életében nem bántott még egy legyet sem, ahogyan Drake sem kívánta soha senki halálát komolyan, még az ellenségeiét sem. No ilyen, és hasonló erőszakos, véres tragédiákkal szembesült az ifjú Serpentinus világ életében, hisz hasonló sorsra jutott alakváltókkal van tele a dinasztia. Lényegében e leszármazottak hosszú sorának tagja volt Drake, így nem esett soha éppenséggel nehezére az egyetmen megpedzegetni a valót az ifjú történészhallgatók előtt, mégha olykor némelyek kissé flúgosnak is titulálhatták elfogult megszállottsága okán. A kedvtelésként és a családi hagyományok ápolásaként megélt munkával, pedig csak úgy repültek az évek, épp csak Drake Serpentinus nem szándékozott megöregedni, mivel egyre hosszabb és hosszabb időre vetette be magát saját tulajdonú erdőrengetegébe, persze többnyire csak a társadalom, és a munkái megengedte kereteken belül, erészmérnöki teendőinek álcájában. Napjainkra Drake Serpentinus fiatal, de elismert történészprofesszornak számít a Columbia egyetemen, s víg kedélyű úriemberként, tanárként és jól menő üzletemberként (nomeg szabadnapos sárkányként) éli mindennapjait lakásában New Yorkban, nem is gondolva azzal, hogy egyszer minden bizonnyal kékvérű felmenőinek francia birtokai is rászállnak majd, minden előnyűkkel és nyűgös hátrányukkal egyetemben -persze reményei szerint minél később, s lehetőleg soha-.