Richard & Asami - Rosszkor, rossz helyen?

Richard & Asami

♪ War pigs cut ♪

Kissé cinikusan szökik fel a szemöldököm a szavai hallatára. Komolyan azt hiszi, hogy esetleg nem tudom magunkat megvédeni, most... komolyan ezek után? Ha jól sejtem végignézte az egészet, vagy legalábbis egy részét, és azt hiszi, hogy ezek után egy-két kósza bandita meg tudna állítani?
- Tehát, amíg lenyomtam nem is tudom, fél tucat fickót, addig nem kellett segítség, de egy-két éjszakai rablótól minden bizonnyal halálra rémülnék az utcán? - nem mondhatja komolyan! Amúgy is itt van a motorom pár méterre, csak épp a nőt kéne eljuttatni addig, mert egyelőre nagyon úgy fest, hogy esze ágában sincs megmoccanni, ami felettébb nagyon idegesít. Nem azért jöttem, hogy valami nőcskét próbáljak meg vigasztalni és összekaparni, mert most épp totálisan ki van borult. Leginkább a "Miért én?" kérdés van a fejemben és azt hiszem ez ki is ül az arcomra, miközben rázom a fejem és közben még a pasas is fáraszt.
- Elég részletes a listád... - váltok át tegezésbe, ha már ő is ilyen aktívan ezt teszi, pedig egy árva szóval sem adtam rá neki engedélyt. De akkor legyen, viselkedjünk úgy, minta régi jó barátok lennénk... rémes! Ellenben, ha viszek két mutánst, egy helyett, azt talán még plusz pontot is ér. Végül kicsit közelebb lépek, a csaj láthatóan amúgy is még a kiborulási fázisban van, és tuti, hogy nem én fogom megnyugtatni. - A válaszom természetesen csak akkor csúszik ki a számon, ha tudom, hogy te is közénk tartozol, azt hiszem ez érthető. Amennyiben ez meg van, van egy kocsid és le tudod nyugtatni a hisztis... némbert, akkor folytathatjuk. - majdnem kellemetlenebb szót sikerült a némber helyett használnom, de nagyon-nagyon visszafogtam magam, szóval nagy piros pont nekem. Újra a nőre pillantok, aki láthatóan egyáltalán nem reagálja le, amit mondok, szóval nem érdekes, nem fog ettől se jobban kibukni, se kevésbé. Az viszont tuti, hogy nem adok ki infokat egy vadidegennek, és az is, hogy a nővel nem fogok tudni mit kezdeni, plusz nem lenne most a legokosabb ötlet motorra pattannom, tehát egy kocsi tényleg jól jönne, bár a leghasznosabb az, ha nem kell itt hagyni a gépet, de... végszükség esetén, ha már nem vagyok közel az elvérzéshez, akkor majd visszajövök érte.

A kard visszakerült a helyére és még indulni is akart a másik hölggyel, csak úgy faképnél akart hagyni.
- Biztos nem kell segítség? Két hölgy éjjel eléggé kapósak mostanában, nem mintha nem tudnád magatok megvédeni... - a nőnek nem tetszik a jelenlétem az már biztos, vagy eleve ilyen, vagy a golyó által okozott sérülésének fájdalma váltja ki tőle.
- Amúgy lenne egy kérdésem, mivel most már biztosra vettem, hogy mutánsok vagytok, talán tudtok segíteni, legalábbis az egyikőtök biztosan. - egy kis hatásszünet, hátha érdekli a hölgyet a dolog, ha igen ha nem akkor is folytatom. Úgy tűnik, mintha igyekezne valahová, így nekem is össze kellene szednem magam.
- Olyanokat keresek, akik a Mutánsokat nem vetik meg, nem bántják őket és nem taszítják őket szolgasorsba. Segítik a fiatal, tapasztalatlan mutánst, segítenek másokon és emellett nem ártanak a mutánsgén nélküli embereknek. Tudsz esetleg segíteni?

Richard & Asami

♪ Eye of the tiger ♪

Azt hiszem valahol azért érthető, ha nem repesek azonnal az örömtől, amikor meglátom az ismeretlen alakot csak úgy közeledni hozzánk, főleg ha már egy ideje itt van, akkor nagyon is látványos volt az, amit én tettem és az is, amikor a nő átalakult, amikor a teste fémesen csillant meg, hogy a bőréről simán lepattanjon a lövedék. Nem igazán vagyok oda a szemtanúkért és most sincs éppenséggel szükség rá. Eddig is megoldottam és továbbra is menni fog, főleg nem hiszem, hogy értékelnék a birtokon, ha azzal állítanék be, hogy meglobogtatok magam előtt egy újságcikket, amiben ezt a mai estei kis mutatványt írja meg valami firkász.
- Nem sok köze van hozzá nem igaz? - szökik fel cseppet sem barátságosan a szemöldököm. Nem ismerem a fickót, nem vagyok a toppon, miután sikerült bekapnom egy lövést, így hát azt hiszem érthető, ha nem vagyok a legjobb kedvemben. Leginkább szeretném a pasast elhessegetni, mert nincs rá szükség, hogy beleüsse a dolgot más ügyeibe, főleg az enyémekbe nem. Nem vagyok szeretetszolgálat és informátor sem, úgyhogy ezt nagy erőkkel bukta.
- A... csókák minden bizonnyal rendben lesznek. - érezhető, hogy rendkívül nehezen ejtem ki az általa használt szlenget. Az ilyesmi nem igazán az én stílusom. Azzal tűnj ki, hogy válogatottan beszélsz, hogy nem süllyedsz le mások közé, ne azzal, hogy ugyanúgy furcsa szavakat használsz. A csóka az egy madár, miért kellene így hívnunk bárkit is, és nem hiszem, hogy ha szembe találta volna magát bármelyik pisztoly csövével, akkor is bátran lecsókázta volna őket.
- Rendben vagyok és köszönöm, de megoldjuk. - hárítok, természetesen. Inkább a nőnek intek, hogy jöjjön velem. Bizalmatlan... na persze. Fel nem foghatom, hogy miért néz rám riadtan, amikor épp most mentettem meg azoktól a fickóktól, mert amúgy berángatták volna a furgonba. Meg kéne ölelgetnem, és megnyugtatni, hogy minden rendben lesz? Rendkívül távol áll tőlem. - No, jöjjön már, biztonságba viszem. - nem nézek ki sorozatgyilkosnak, oké a kardom még véres kissé, de azt se perc alatt letörlöm a nadrágomba. Annak már úgy is mindegy, lyukas a golyónak hála, és vérzik is át a combomnál. Jó lenne lelépni, a kíváncsi pasas is zavar és ki tudja mikor jár erre megint valaki. A katanát szépen visszahelyezem a hátamra a helyére, hátha úgy egy fokkal bizalom gerjesztőbb vagyok, de a nő az istennek se mozdul. Végül csak megragadom a karját, és kissé talán erőszakosabban rántom meg, mint kellene, amire konkrétan elsírja magát. Forgatom a szememet, látványosan, miután már a lépés is fájdalommal jár, nem akarok még ezzel szenvedni. El kéne kötni a lábam, hogy bírjam a motorozást vissza a birtokra, ennyire egyszerű és most még rimánkodnom is kéne egy ismeretlen nőnek... remek!

Hm, akárhogy nézem, a kard nem találja el őket, mégis idáig elhallatszik a csontok törése, hogy csinálja. De ami a leglényegesebb, lemaradtam a buli legelejéről. Miért támadtak meg két nőt? Elég jól harcol azzal a katanával, még a lövedéket is kettészeli, úgy tűnik, nem kell beavatkoznom, segíteni, nincs is rá szükség, nem mintha segítettem volna. Miért is tenném. Majd egy másik csávóba mélyeszti kardját, most akkor megölni akarja vagy csak megsebezni őket? Közelebb megyek, míg a csávó a földre rogy sérülése miatt, a másik hölgyemény végre nagy levegőt vehet.
- Mégis mi történt itt? - érdeklődöm, miközben a járgány után nézek, eltűznek amilyen gyorsan csak tudnak. Marhák. A véres kardra vetek egy pillantást, tutkóra nem ma kezdhette a vele való munkálatokat. Azért ütöttem bele az orrom, mert szeretem a kalandokat, és mert bunkó sem vagyok elmenni mintha mi sem történt volna. Nem tudom, mi történik ebben a városban, de jó dolgok az tutkóra nem.
- Rendben lesznek ezek a csókák? - érdeklődöm, miközben a harcos hercegnőre pillantok.
- Hölgyem, te is rendben vagy? - érdeklődöm, majd végigmérem lassacskán a ruhát rajta, majd a másik hölgyre is vetek egy pillantást, majd visszaterelődök a harcos Hölgyre.
- Segíthetek valamiben?

Richard & Asami

♪ Fight ♪

Nos hát két hibás felvetést is olvashattunk, már ha tudnék róla, hogy mi jár a távolról figyelő úriember fejében. Egyrészt nem vagyok lány, abból már kinőttem, másrészt még csak kínai sem, bár az tény, hogy a pasas a kocsiban elég szépen vinnyog azóta is, de persze annyira volt bátor, hogy az ő kezébe is fegyver kerüljön. Az emberek... olyan nagyon naivak tudnak lenni. Mindenki azt hiszi, hogy csak azért, mert melled van és nem lóg semmi a lábad között máris biztosan jóval gyengébb vagy, mint az átlag, pedig ők igazán gondolkodhatnának, ha egyszer egy mutáns miatt jöttek ide. Lehetne annyi eszük, hogy általában csak úgy nem rohangál senki sem karddal az utcán. Az azért nem egy átlagos felszerelés, de hát természetesen miért is várok el a szükségesnél nagyobb mértékű intelligenciát egyszerű begyűjtő emberektől, akik egyébként nem sok mindenre alkalmasak. Kettőt egy villanás alatt szedek le, nem vágok, nem az a cél, nem akarok vérfürdőt rendezni Bronx sötétebb utcáin sem. Távolról támadok és csak az ív és az irány van meg. Nem kell hozzáérnem senkihez sem azért, hogy betaláljak, így is reccsennek a csontok és szegényes esnek össze sorra. Épp addig a pillanatig, amíg az első lövés célt nem talál. A nagyobb baj, hogy nem engem érne el, mert engem nem tudna. Gyorsabban mozgok és képes vagyok úgy suhintani, hogy a lövedéktől egyszerűen leválasszam a tolóerőt és lehulljon a földre, ez nem jelent gondot. De a hátam mögött megbújó nő...
Csak a sikolyát hallom, aztán a koppanást, ahogy a fém alakról lepattan a lövedék. Egy pillanatra fordulok csak hátra és elismerő mosolyt villantok felé. Így valamivel egyszerűbb, ha nem kell az irháját féltenem, azt pedig nem tudhattam előre, hogy mire képes, így megnyugtató a helyzet. Azonban mire hátra fordulok későnek tűnik a mozdulatom. Kissé megroggyan a térdem, amikor a combom oldalába fúródik a golyó, de csak egy pillanatra hagyok utat a fájdalomnak, aztán már ugyanúgy állok, mintha mi sem történt volna. Teljes kontroll a test felett, az egyik legfontosabb, amit évekig tanultam. Egyszerűen csak ki kell zárni azt, amivel nem akarsz foglalkozni. Újabb csapások, újabb begyakorolt mozdulatok, az utolsó hozzám közelebb érő fickónak már úgy tolom a gyomrába a pengét, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Ha túl sokan vannak és nem fogják fel, hogy fel kell adni, kénytelen vagy komolyabb lépéseket tenni. Végül csak visszapattannak a furgonba, én pedig fellélegezve fordulok a nő felé, aki még most is zilál kissé. - Rendben van? - jó-jó nem várok én mély hálálkodást, de legalább egy nyamvadt bólintást össze lehet hozni. Nem volt ez annyira vészes, akkor sem, ha olyan nagyon nézi a lábamat. Oké, vérzik... nem nagy ügy, majd rendbe tetetem.

Az utam első pontja megjött, illetve én robogtam felé szélsebesen, de mielőtt beértem volna Bronx városkába leállt a motor, vagy kifogyott a benzin ebből a tetves járműből. Félreálltam az út szélére és magára hagytam a kicsikét. Aki vinni akarja, az úgyis elviszi, ha én benne ülök. Így gyalog folytathatom tovább rövidnek nem mondható utamat. Még jó hogy nálam van a dobókésem, elrejtve mélyen. Ki tudja milyen istenverte környékre keveredtem, de talán pont itt lelem, meg amit keresek, vagy nem. Áh, kit érdekel, lesz, ami lesz, de ez mégsem úgy megy. Egy nap alatt nem menthetem meg a világot. Vagy mégis? Nem a legnyugisabb környékre tévedtem az is biztos, kukák dőlnek fel, üvegek törnek, de egy olyan embernek, mint én ezek nem nagy dolgok, amitől rettegni kellene. Az egyik rövid utcában, vagy széles sikátor? Nem tudom, tanyán éltem, de ami itt folyik pillanatnyilag az se piskóta. Egy furgon állt meg oda bent, mellette pedig egy lány hátrál, előtte pedig egy kard. Kard? Meg még egy lány. Meg fegyveresek, egyikük ordít, mintha muszáj lenne, mi történik itt? Kik ezek? Befordulok, de nem megyek közelebb, kíváncsi vagyok, hogy az a lány mit akar azzal a karddal. Ő egy kínai? Bronxban vagyok, szóval igen... Felesleges volt megkérdeznem. Nem vagyok valami vajszívű, nem segítek neki, gondolom nagy szája volt, azért támadták be szerencsétlent. Bár kétlem, hogy jó szívvel itt hagyhatnám őket, kíváncsi vagyok a végkifejletre... de az -az ordítás, mintha disznót nyúznának. Esztétikaromboló

Richard & Asami

♪ Ain't no rest for the wicked ♪

Bronx késő éjszaka a kellemetlenebb környéken nem pont az a hely, ahol egy nő szívesen tartózkodik egyedül, de nekem még csak a szívverésem sem erősödik fel nagyobb mértékben, mert nincs rá szükség. Tudom, hogy miért vagyok itt, tudom hogy pontosan miért küldtek, akkor tehát nincs értelme előre izgulni nem igaz? Egyébként is fő a magabiztosság! Semmi értelme már előre az ördögöt a falra festeni azzal, hogy izgulsz. Többen vannak, hát persze, ez már csak így szokott lenni, de elhanyagolható apróság csupán, ha tudod, hogy te vagy az erősebb. Ők pedig csak szimpla emberek. Egyre gyakoribbak az ilyen és ehhez hasonló lépések részükről. Már nem kérdés, hogy aktívan működő szervezetről van szó, hiszen ha jól tudom, akkor Dave is épp e miatt került a gyengélkedőre. Engem mégis egyedül küldtek. Vagyis... na jó, ez nem pontosan így van, elvileg szólnom kellett volna annak a Logannek, de eszem ágában sincs épp egy ilyen alakkal társulni. Maximum majd kapok utólag valamiféle kisebb fejmosást, hogy nem voltam eléggé szófogadó, de ha jól csinálom, akkor teljesen mindegy, nem igaz?
A ruhám sötét, bordó és fekete ötvözete főként, soha sem szerettem a rikító színeket és ilyenkor az nem is túl hasznos. Távolabb parkoltam le a motorral, hiszen annyi infom van, hogy a mutáns, akire jó eséllyel fáj a foguk valahol erre lakik, és dolgozik valami kis vendéglőben. Egyre inkább nem tetszik, hogy mind gyakrabban fognak el valakit közülünk, mint valami kutyákat. Hallottam már hírét, hogy volt akit évekig bezárva tartottak, kölyköket, csak azért, mert veszélyes, vagy hasznos a képességük. Nem is értem, hogy miért nem történt még valami komolyabb lépés. Miért hallgatunk még mindig, mintha nem támadás lenne mindez ellenünk? Nem értem, hogy hagyhatjuk csak úgy, hogy ilyen atrocitásokban legyen része a magunk fajtának.
A nő gyors léptekkel halad végig a kihalt utcán. Látszik, hogy nem értékeli, hogy ilyen környéken kell közlekednie késő este. Árnyékből figyelem az egyik ház tövéből, ahol nem szúrhatnak ki. Fontos a meglepetés, akkor is, ha tudod, hogy erősebb vagy másoknál. Biztosan hasznos lenne, ha figyelmeztetném, a professzorék valami ilyesmit szerettek volna, de ha mindig csak rejtőzködünk annak nincs értelme. Nem érezhetik soha, hogy nem okos dolog ellenünk törni, ha egyszer nem vágunk vissza. Ezért várok egészen addig, amíg a furgon be nem kanyarodik és egyenesen a nő felé nem indul meg. Csak akkor mozdulok meg és kapcsolok futólépésre, amikor már nyílik az ajtaja és egy pillanat múlva már az a fickó, aki a nő karjáért nyúlt fájdalmas üvöltéssel húzza vissza a kezét. Elég távol voltam, de attól még az ütés a képességemnek hála így is szilánkosra töri a csontot.
- Maradjon mögöttem! - hessegetem kissé az elképedt nőt, és egy pillanat múlva már villan is a kezemben a katana. Tökéletesen látszik már csak a tartásomból is, hogy mesterien bánok fele. Persze előkerülnek majd a fegyverek ebben biztos vagyok, de számít? Egyáltalán nem és a férfiak amúgy is kiszámíthatóak. Azt hiszeik, hogy egy nő gyengébb, mert ez olyan egyértelmű. Na persze... majd meglátják!

Tárgy: Re: Richard & Asami - Rosszkor, rossz helyen?