Travis Russell

"I'm not real big on repentance ... I like revenge better."

Userinfó: Főkarakter neve: Logan Perkins

Név: Travis Russell
Mutáns név: Futótűz
Születési dátum: USA, Atlanta. 1965.04.01.
Besorolás: Diák
Képességek:

Elsődleges képesség: Tűz és forróság manipuláció (Pirokinézis)
Osztályozás: Alfa mutáns
Aktiválódás: 12 éves kor
Képesség jelenlegi szintje: Képes vagyok a saját és a környezetem hőmérsékletét manipulálni és égési sérüléseket okozni másokon a puszta akaraterőmmel. Ez akkor a legjobb, mikor felhúznak, mert szó szerint csak oda kell pirítanom és mindjárt nekem lesz igazam mindenben. Külső szemlélők szerint gyakran még a szemem színe is vöröses árnyalatú lesz ilyenkor. Ezen kívül a kezem segítségével tüzet tudok gerjeszteni szinte bárhol (nyilván a vizen nem). Sőt, ha nagyon akarnám akkor tűzgolyókkal is dobálhatnék másokat, bár annyira én sem vagyok szemét.
Képesség távlatai: Idővel képes leszek magamat lángba borítani, illetve átsétálni a tűzön anélkül, hogy bármilyen komolyabb sérülésem legyen. Sőt, megtanulhatom, hogyan emeljek magam köré tűz-burkot, ami egyébként áthatolhatatlan nem lesz, tehát csak minimális védelmet ad.

Jellem:[E/3] Elég beképzelt, amit néha a külvilág tudtára is ad. Ezért egy picit sznob, igaz ez nem feltétlen jelenik meg a beszédstílusában, sokkal inkább gondolatban ítél el. Szereti szívni mások vérét, már ha van mivel. Ettől eltekintve nem egy faragatlan tuskó. Egyébként legtöbb esetben normálisan viszonyul másokhoz, igaz ez emberfüggő. Ha bárkinek is meglátja a tekintetében, hogy az a valaki nem kedveli őt, akkor nem fog jópofizni. A fő negatívum viszont, hogy hirtelen haragú. A legártatlanabb mondatokkal is fel lehet húzni, ezért nem árt az óvatosság vele kapcsolatban. Még a haverjai sem sűrűn piszkálják, mert tudják, hogy egy-egy dühkitörés során nagyon el szokott durranni az agya. Valamint haragtartó típus, imád bosszút állni azon, akivel régebben konfliktusai voltak. Sajnos olyan is előfordult már, hogy verekedésbe keveredett. Lenyugtatni rendkívül nehéz, van, hogy órákig rágódik az eseten és feszült miatta. Imádja, ha ő van a középpontban főleg a lányoknál. Kalandos természetű, amint egy csinos nőnemű egyedet lát, simán leáll vele flörtölni. Tulajdonképpen kedve szerint viselkedik velük, néha kihasználja őket, de van amikor komolyabb kapcsolatra vágyik. Nehezen esik szerelembe, viszont ha valakinek sikerül eltekernie a fejét, akkor rettentő ragaszkodó tud lenni.  Nagyon okos és ravasz fiatalember, semmi sem tudja megállítani abban, amit ő szeretne, mert azt meg is kapja. Ha kell, képes átgázolni másokon annak érdekében, hogy neki jó legyen. A kétszínű viselkedés sem áll távol tőle, ami nagyjából annyiból áll, hogy például érdekből barátkozik valakivel, a háta mögött pedig lehordja mindennek. Bár ez a kibeszéljük xy-t ügy nem az ő stílusa, tehát hacsak más fel nem hozza a témát, automatikusan nem kezd el beszélni az ellenségeiről. Igazi energia bomba, valamint megszállott versenymániás. Mint egy energizer nyuszi, szinte sosem lehet leállítani. Szereti ha pörög körülötte az élet, ezért amikor teheti elmegy szórakozni vagy sportol. A szabályok áthágása sem áll messze tőle.

Külső: [E/3] Középmagas srácról beszélünk, hiszen azzal a 179 centijével még messziről sem egy égimeszelő, de neki megfelel. Viszont az alkata már elüt az átlagtól. A sok edzésnek köszönhetően a teste szinte minden részén jól izmolt. Azt viszont fontos megemlíteni, hogy nem úgy néz ki mint egy testépítő, nem is hajtott arra a szintre. Pont ezért messze áll tőle az önbizalomhiányos állapot.  A súlya 75 kg, ami igaziból teljesen normális. A haja sötétbarna, oldalt rövidebb és inkább felfelé zselézve állítja be, bár tőle az sem ritka, ha csak lefésüli, vagy éppen kócosan mutatkozik, ahogy felkelt az ágyból. Szép szemei vannak, melyek napfényben inkább kékek, lámpafénynél vagy sötétebb helyiségben pedig zöldesebb árnyalatúak. Tudatán kívül babonázza meg a tekintetével az ellenkező nemű egyedeket. Arcra egészen helyes, határozott vonásokkal, viszonylag széles állal és kiugró állkapocscsonttal. A lányoknak ez általában bejön, persze attól függ kinek milyen az ízlése. A többségnek tökéletes vagy éppen pont megfelelő.  Borosta nélkül egyébként letagadhatna egy-két évet a valódi korából. Öltözködése laza, menő, nem szereti a divatja múlt ruhadarabokat, mindig alkalmazkodik az új dolgokhoz. Imádja a farmert és a pólókat, de azokból is inkább a márkásabbakat.

Előtörténet: Bolondok napján születtem Atlantában, egy közepesen gazdag család második gyerekeként. Viszont az eredeti szüleimet, amióta az eszemet tudom, szívemből utálom. Gondolom nem tervezett gyerek voltam, ezért adtak nevelőkhöz még egészen kiskoromban. Nem mintha náluk nem kaptam volna meg ugyanazt a törődést, de azért a három mostohatesóm az évek alatt rendesen az agyamra ment. Bátran kijelenthetem, hogy a velem egyidős Drew-et utáltam mind közül  a legjobban, talán azért is mert túlságosan hasonlítunk egymásra a belső tulajdonságaink alapján. Ez pedig rengeteg vitát és  verekedést szült, ami miatt szerintem minimum hétszer végiggondolták a nevelőim, hogy jó ötlet volt-e engem hazahozni anno. Az iskolás korszakom mondjuk annyira nem volt vészes, részben azért, mert amíg tanórákon voltam, nem kellett bámulnom a tesóim rusnya pofáját. Ráadásul rengeteg befolyásos barátra tettem szert, ezeket a kapcsolatokat pedig a későbbiekben sikeresen hasznosítottam. Az osztályomban kivívtam magamnak a tiszteletet, kisebb-nagyobb szenvedések árán. Ennek köszönhetően már egészen fiatalon is tapadtak rám a lányok, igaz akkoriban még nem sok mindent tudtam velük kezdeni. A fordulópontot az életemben a 12. életévem jelentette. Még emlékszek arra a nyári napra, mikor úgy tűnt az unalomba fogok belepusztulni, ezért inkább ledőltem aludni. Az emeletes ágyon töltöttem úgy két órát, ha saccolni kell, aztán arra ébredtem, hogy Drew kiáltozik, a gerendák meg ropognak a házban. Kifutottam a konyhába, megnézni mit ügyeskedett az a szerencsétlen. Mint kiderült, a szüleink elmentek, ő meg éhes lett és sütni akart... felgyújtotta a helyiséget. Teljesen magunkra maradtunk, a kertes házunk meg lángokban állt. Persze próbáltuk eloltani a tüzet, de képtelenségnek bizonyult. Hívtunk segítséget, majd biztonságosabbnak láttuk, ha inkább az udvarról figyeljük az eseményeket. Hát mit ne mondjak elég rendesen feldühített Drew, bár véletlen okozott balesetet. Szokás szerint elkezdtünk veszekedni, amikor viszont meglökött, úgy éreztem mintha izzana körülöttem a levegő. Mármint... így is elég meleg volt, de szó szerint szikrázott a bőröm. Mintha bármelyik pillanatban felgyulladnék. Amikor meg hozzáértem a mostohatesómhoz, hogy visszaadjam neki az előbbi cselekedetét megégettem a kezemmel. Mondanom sem kell mennyire ledöbbentünk rajta mindketten. Viszont nyilván nem mondhattuk el senki másnak, még a szüleinknek sem (még a végén kitagadtak volna), ezért a későbbiekben ezzel tudott a legjobban zsarolni Drew. Teljesen egyedül maradtam a képességemmel, nekem kellett kitapasztalnom pontosan miből áll. Ráadásul a leégett ház miatt költöznünk kellett Atlantából Charlotteba, ami még inkább megviselt. Beletelt jó fél évbe mire teljesen beilleszkedtem az ottani közösségbe és megtanultam elfogadni, használni a pirokinézist. A legtöbb ember előtt titokban tartottam, egyedül Candice tudott róla a tesómon kívül. Ő lett az első két középiskolás évem alatt a barátnőm. Tulajdonképpen miatta változtam rossz irányba. Előtte sokkal jobban tiszteltem a nőket, bíztam bennük, de megmutatta, hogy felesleges mert átvernek. Megcsalt az egyik haverommal. Akkor döntöttem el, hogy fütyülök az érzelmekre. Tehát ha csajozni indulok akkor csak ritkán célom a hosszú távú kapcsolat. Az egyetlen ami miatt nem tudtam olyan hosszú ideig sajnálkozni a történtek miatt, hogy Charles és Eric felkeresett. Közölték, hogy nem én vagyok az egyedüli mutáns és jobb lenne, ha az X-birtokon belül folytatnám a tanulmányaimat, ahol kiképzést is biztosítanak. Elég csábító volt az ajánlat, hogy végre nem kell többet a tesóim arcát bámulnom esténként és reggel, ráadásul az ilyen bentlakásos intézményekben köztudottan könnyebb a „trófea gyűjtés” is, így belementem és félbeszakítottam az utolsó évemet. Teljesen megérte, legalább végre egy olyan közösségbe kerültem, ahol bátran használhatom a képességemet. A nevelőim egyébként a mai napig nem tudják az igazságot, de ha rajtam múlik sosem fogják.