"A halál, mint olyan, nekem nem félelmetes. Ahogy Shakespeare mondja, ha idén meghalunk, jövőre már nem kell."Userinfó: Exia Revior
Név: Ascyra Stanton
Mutáns név: Vasmacska
Születési dátum: 1961. szeptember 9.
Besorolás: Független
Képességek: Regeneráció, Karmok
Elsődleges képesség: Spontán regeneráció
Osztályozás: Alfa mutáns
Aktiválódás: 15 éves kor
Képesség jelenlegi szintje: Csak önmagára alkalmazhatja, és akaratlanul működik. Képes rövid idő alatt regenerálni a sérüléseit, azok mértékétől függően. Vágott, szúrt sebeket, horzsolásokat átlagosan pár másodperc alatt begyógyít magán, míg komolyabb szervi sérüléseket, lőtt sebeket lassabban, 10-20 perc alatt regenerál. A halálos sérülések gyógyítása ennél is hosszabb ideig tarthat. A képesség a halál beállta után kb 30 perccel újraaktiválja a testet, és visszahozza Kirát az életbe. Csak abban az esetben nem menti meg az életét ez az adottság, ha levágják a fejét, vagy kitépik a szívét a helyéről.
Képesség távlatai: Később kevesebb idő is elegendő lesz a gyógyulásra.További adottságok: A csontjait az X- fegyver kísérlet keretein belül adamantiummal ötvözték, és a tízes számú alany DNS-ét felhasználva alkották meg végül a Kira testéből kitolható karmokat. Két-két 20- 25 centiméter hosszú pengét képes a kézfejéből kiereszteni, és még egyet-egyet mindkét lábfejéből, melyek valamivel rövidebbek a kezén használtaknál, ezekkel viszont a futás és járás nagyon nehézkes, ezért „használat” után célszerű rögtön visszahúznia őket. Ezeket viszonylag ritkán, csak falmászásra és kötelékből szabadulásra használja.
Jellem: Ascyra korábban egy életvidám, humoros, kalandvágyó fiatal volt, mostanra azonban személyisége megváltozott. Játékos humora, cinikussá, szarkasztikussá, érdeklődő jelleme bizalmatlanná torzult. Kedvessége, és segítőkészsége agresszióba fordult, életvidám szemlélete melankolikussá vált a magányosan töltött évek alatt. Megtanult zord körülmények között, egyedül boldogulni, adottságait kihasználva próbált pénzt szerezni. Abban a hitben él, hogy rajta és „apja” emberein kívül nem él más mutáns a világon, ezért kerüli az emberek társaságát. Stryker és Andrew tették olyan bizalmatlanná és reakcióssá, másokkal szemben, amilyen most. Bár nem vallaná be magának, valójában hiányolja a társaságot. Néha nehéz vele, mert kíméletlenül őszinte, de mélyen legbelül mégis megmaradt valami a régi Kirából, ami reményt adhat arra, hogy újra bízni tudjon azokban, akik erre rászolgálnak.
Külső: 170 centiméteres magasságával nők között átlagosnak nevezhető, alkata sportos, és edzett. Hosszú, homokszínű tincsei alig érik a derekát, élénk jádezöld szemei pedig csak úgy szikráznak, ha dühös. Nincs sok ruhája, ami van, azt is lopta. Szereti a bőrből és farmer anyagból készült ruhákat, és a kényelmes cipőket. Haját mindig kiengedve hordja, sminkből pedig, ha tud szerezni, keveset használ és csak a szemére. Minden holmija belefér egy oldaltáskába, ami legtöbbször nála, vagy a kocsijában van. Igyekszik ügyelni a külsejére, és ápoltságára, bár ez az életkörülményeiből adódóan néha nem könnyű. Tudat alatt mindent megtesz azért, hogy ne érezze magát hajléktalannak.
Előtörténet: Kira Torontóban született, egy átlagos család első gyermekeként. Boldog, gondtalan életet tudhat magáénak, az iskolában megszokott problémáin kívül semmi sem árnyékolta be a mindennapjait. A nála 9 évvel fiatalabb öccse születése után azonban a dolgok némiképp megváltoztak. Testvére, Dylan ugyanis valamiféle fejlődési rendellenességnek hála úgy jött a világra, hogy teljesen süket volt, így különösen nagy odafigyelést igényelt. Kira már kislányként is nagyon szerette az öccsét, bár ahogy a lány kamaszodott, egyre inkább zavarta a tény, hogy neki kevesebb figyelem jut a szüleitől.
A gyerekek kapcsolata viszont nem változott lényegesen ettől a kellemetlenségtől, hiszen édesanyjuknak hála Kira megértette, hogy -még ha így is érzi magát,- erről a dologról legkevésbé sem Dylan tehet, hiszen nem ő akart ilyen életet.
Kira szerencsésnek érezte magát, hogy ő hallhatja a környezete hangjait, a zenét, a madárdalt, és kellő empátiával rendelkezett ahhoz, hogy megértse, mennyire rossz lehet a testvérének, hogy mindezekből kimarad, ezért mindenben segítette, támogatta őt. Dylan rajongva szerette a nővérét, folyamatosan kereste a társaságát és a házuk verandáján, vagy az utcára néző ablakban várta őt minden iskolanap végén.
A lány középiskolás korában ébredt rá különleges adottságára, mely az akkori legjobb barátnőjével és egyben szomszédjával közös titka volt a tanév kezdete óta. Megan csodálta Kira képességét, titkon talán irigykedett is rá emiatt, de azt soha nem akarta, hogy ebből a lánynak baja származzon, ezért soha nem szólt róla senkinek. Kira boldog volt, hogy ilyen barátnője van, és megígérte neki, hogy bármi történjék, rá mindig számíthat. Minden nyarat együtt töltöttek már évek óta, és ilyenkor előszeretettel mentek fel sátorozni a hegyekbe. Megan családja mindig szívesen látta Kirát, és Kira szülei is bizalommal engedték el lányukat a Weiss családdal egy-egy hétvégére. A nyári szünet első túrázással töltött hétvégéje azonban más volt, mint a többi. Kira sokkal vakmerőbben és felelőtlenebbül viselkedett azóta, hogy megtudta, miféle különleges képességgel rendelkezik, hitte, hogy senki és semmi sem tehet kárt benne többé. A kirándulásuk alkalmával is folyamatosan kereste a kalandokat, nem tartott a veszélyes helyzetektől, és ez nagyon aggasztotta Megant. Ám ő még akkor is Kira mellett volt, amikor a lány elhatározta, hogy felmászik annak a sziklaperemnek a tetejére, amiről már oly régóta szeretnék megnézni a kilátást. Megan nem tartotta ezt jó ötletnek, de Kira nem hallgatott rá. Az elhatározásból pedig tapasztalat híján valóban baleset lett. Bár Kira nem zuhant nagyot, rosszul érkezett és nyílt törést szenvedett a kulcscsontján. Megan anyja, Sarah meghallotta a lány fájdalomtól terhes üvöltését a táborhelyről és azonnal kettejük keresésére indult.
Kétségbeesetten vonta felelősségre Megant, amikor rájuk akadva megpillantotta a sziklafal mellett fekvő, levegő után kapkodó Kirát. Mivel a nő azonnal orvosi segítséget akart hívni, és kórházba szállíttatni a fiatal lányt, Megannak nem volt más választása, el kellett mondania anyjának, mire képes Kira. Kira nem bánta, hogy barátnője ezúttal nem hallgatott erről, mert biztosan tudta, hogy ha a kórházban derült volna fény minderre, az sokkal rosszabb lett volna. Nem akart kórházba menni, mert attól tartott, hogy a képessége miatt majd tudósok fognak kísérletezni rajta, és mindenféle fájdalmas procedúrával próbálják majd megfejteni a sejt- és szövetregeneráció titkát. A lányok szerencséjére Sarah szakszerű ellátásban tudta részesíteni Kirát, aki miután a csontjai a helyükre kerültek, már képes volt meggyógyítani önmagát.
Sarah azonban nem tehette meg, hogy titokban tartja ezt a felfedezést, mert kutatóként olyan embernek dolgozott, akiről tudta, hogy érdeklődéssel fogad majd egy „önregeneráló” mutánst.
Egy napfényes, kora őszi délutánon, Kira és Megan épp az iskolából tartottak hazafelé, amikor megpillantották a 6 éves Dylant, aki az úttest szélén ücsörgött. A lány rögtön tudta, hogy az öccse rá vár idekint, ahogy általában mindig, ezúttal azonban furcsállta, hogy a gyerek kimerészkedett a kerten kívülre. Botokkal játszott, a forgalom irányának háttal, amikor egy autó tűnt fel mögötte. Nagy sebességgel vette be a fiútól tíz méterre lévő kanyart, és látszólag nem akart, vagy nem tudott lassítani. Kira kiabálni akart, de tudta, hogy Dylan úgysem hallhatná meg a hangját, ezért eldobta a táskáját, és rohanni kezdett az öccse felé. Az utolsó pillanatban sodorta félre a fiút az autó útjából, ő azonban az ütközés erejétől métereket repült, teste nagy erővel csapódott az aszfalthoz, csontjai több helyen is eltörtek. Megan rémülten rohant haza, hogy szóljon anyjának a történtekről, Sarah pedig a helyszínre érve maga ajánlotta fel Stantonéknak, hogy beviszi Kirát a kórházba. Mivel időbe telt volna, míg kiér a mentő, a szülők rábólintottak az ajánlatra. Sarah azonban nem kórházba vitte Kirát, hanem arra a titkos katonai támaszpontra, ahol annak idején az X-fegyver kísérletek zajlottak, és ahol William Stryker már várt rájuk. Stryker ugyanis több okból is szeretett volna újabb életképes példányt alkotni James Howlett mintájára, egyrészt saját védelme, másrészt pedig egy jövedelmező megbízás érdekében. Egy befolyásos New York-i üzletember ugyanis jelentős összegekkel szponzorálta volna a kutatásait, egy, az ő megrendelésére készített, megbízható testőrért cserébe, és Stryker több milliós kiadásai után nem engedhetett elúszni egy ilyen lehetőséget. Sarah informálta őt egy újabb regenerációs képességgel rendelkező mutáns felbukkanásáról, akit a férfi megfelelő alanynak gondolt az újabb fegyver megalkotásához. Ő rendezte meg azt a kis közjátékot a házuk előtt, hogy elhozathassa Sarahval Kirát.
A kísérlet megkezdése előtt azonban meg kellett várniuk, míg a lány visszanyeri teljes erejét, így erre csak az elrablása másnapján kerülhetett sor. Hogy kiküszöbölhesse a korábban bekövetkezett balesetet, erős fémpántokkal rögzíttette az alanyt, mielőtt megkezdték volna az adamantium beültetését. Kira a fájdalom miatt még a folyamat befejezése előtt elvesztette az eszméletét, ezt követően pedig az életét is, és mire magához tért, már semmire sem emlékezett.
Stryker az apjának kiadva magát igyekezett hamar a lány bizalmába férkőzni, és elhitetni vele, hogy egy baleset miatt nem emlékszik semmire. Történeteket mesélt a lánynak, amik úgy hatottak, olyan részletesek voltak, mintha valóban megtörténtek volna korábban. William azt is elárulta neki, miféle különleges mutációval „született”, és legjobb emberei gondjaira bízta az akkor 16 éves lányt, hogy fokozatosan kiképezzék őt, és alkalmassá váljon a rá bízott feladat elvégzésére. Ellenségeire hivatkozva azt kérte a lánytól, hogy ne használja az ő vezetéknevét sajátjaként, ha bárkinek is bemutatkozik, úgy állította be, mintha a kéréssel egymást védenék, holott ezzel csupán a titkos kísérletek leplezése volt a cél.
Kira 20 éves volt, amikor Stryker a New York-i milliomos, Andrew Sandner szolgálatába bocsájtotta őt, a lány viszont csak annyit tudott az egészről, hogy a férfi az apja jó barátja, akit meg akar védeni a rá leselkedő veszélyektől, merényletektől, és ebben épp Kira segítségét kéri.
Andrew azonban nem bánt túl jól Kirával, úgy kezelte a lányt, mintha csupán érzések nélküli gép lenne, egy selejtes lény, akit ő csak nagylelkűségből visel- és tart el, de csak addig, amíg hasznára válik. Kira hamar rájött, hogy vagyontárgynak tekintik, és egy percig sem volt hajlandó tovább elviselni a megalázó szerepet. Ellopott egy autót, amellyel megszökött a New York-i rezidenciáról és North Salembe menekült az őket üldözők elől. Nem tért vissza Williamhez, mert attól félt, apja csalódna benne, ha megtudná, hogy elmenekült a feladat elől, amivel megbízta őt. Stryker viszont ekkor már tudott a szökéséről, a milliomos értesítette erről és megvonta tőle az ígért támogatást, amíg a lány nem kerül elő. Teremtője pedig Kira keresésére állította pár emberét, köztük Kopót, egy olyan mutánst, akinek az egyik különleges képessége, hogy egy személyes tárgy, vagy ruhadarab birtokában bárhol megtalál egy adott személyt…
Kira pár éve bujkál North Salem határán, és vissza-vissztér egy elhagyott romos házhoz, ahol pihenni tud, és meghúzhatja magát, de tudja, hogy ez az állapot nem tartható fenn örökké.