Ronja Sashova Volkov

"Az én ajánlatomat nem fogja visszautasítani... Különben is csak üzlet, semmi több."

Userinfó: Főkarakter - Victor Creed

Név: Ronja Sashova Volkov
Becenév, ahogy az apja hívta: Lisitsa (Rókácska)
Apja: Sasha Petrovics Volkov (62 év, meghalt)
Anyja: Natasha Fjodorva Volkova (60 év, meghalt-izomsorvadást okozó, ismeretlen betegségben)
Első báty: Iosif Sashovics Volkov (39 év)
Második báty: Szergej Sashovics Volkov (34 év)
Harmadik báty: Dimitrij Yury Sashovics Volkov (28 év)

Mutáns név: -
Születési dátum: 1960. 04.13. Nazarovo, Oroszország
Besorolás: Ember
Képességek: -

Elsődleges képesség: -
Osztályozás: -
Aktiválódás: -
Képesség jelenlegi szintje: -
Képesség távlatai: -

Jellem: Okos, ügyesen forgatja a szavakat. Általában megfontol minden lépést, ravasz, szereti bebiztosítani magát, bármilyen élethelyzetben. Általában… De a szeszélyessége miatt sebesen tud átcsapni érzelgős dühkirálynőből, megfontolt felnőtté. Szűkszavú, mint apja, csak a lényeget szokta megfogalmazni, a többit megtartja magának, bár néhányszor kivételt tesz, és igazán drámaian fogalmaz, ha szeretne valakire mély benyomást tenni. Vagy ilyen, vagy olyan értelemben. Kitartó, ha szívén viseli az ügyet, amiben haladást kell elérnie, amúgy pedig félre áll a civakodó kutyák elől és míg ők egymással vannak elfoglalva, ellopja a zsákmányt. Sőt, idegtépően makacs és akaratos is tud lenni, ha tudja mit akar. Kifejezetten intelligens, ésszel játszik, nem erőszakkal (bár az érzelmei néhányszor be tudnak zavarni), bátyjaival ellentétben és szereti hasznosan tölteni az idejét. Hobbijai közé tartozik az olvasás, a napfürdőzés, az úszás, a célba lövés és a tudományos iratok, újságok bújása, a mértékletes ivás. Ugyan, csak büszkén és elegánsan - persze, ha jut rá ideje.

Külső: Nagyon vékony és nyúlánk, első látásra esetlennek néz ki, mégis arányos, 176 cm-es testmagasságával, amit magas sarkúval szeret még jobban megtoldani. Nincs feltűnő popsija vagy melle (mindegyik kicsi, de tökéletes), a dekoltázsa teljesen elhanyagolható, azonban nincs rajta egy deka felesleg sem. Karcsú, tökéletes bőrű, testfelépítésű nő, szőke, rövid, egyenes hajjal. A jeges kék tekintete a legkifejezőbb fegyvere és a mosolya, amit előszeretettel használ. Szeret erős sminket használni és színesen öltözködni, de leginkább az apró ruhadarabokat részesíti előnyben, amely alig takarja a testét. Ezzel a viselkedéssel már nem egyszer botránkoztatta meg a családját – és csak úgy a járókelőket. Hogy miért? Mert kedve van hozzá és szórakoztató.
Különleges ismertetőjel: Ölni tudna egy szbityenyért vagy kvaszért. Esetleg legyen valami hazai? Egy Limonnaya?

Előtörténet: Nem ismertem apámat. Szerettem - azonban nem ismertem. De ő sem ismert engem - kiegyenlített volt köztünk lévő meg nem értettség és egyikünk sem akart ezen változtatni. A szavak nélküli időkben kialakult köztünk valami kapcsolatféle, de aztán egyikünk mindig megszólalt. Hiába. Hibáztunk ilyenkor, elrontottuk. Sosem értett egyikünk se a kommunikációhoz. Hogy hogyan kell használni a másikkal szemben és mire jó? Nem tudtuk. De ettől kevesebb lett volna-e az apa-lánya viszonyunk? Nem. Pont ez tette erősebbé.

A kedvence voltam. Bár büszke volt a fivéreimre, mikor végre lánya született, tudat alatt már akkor tisztában voltam előnyös helyzetemmel. Apuci kicsi szeme fénye, ez voltam én. Mindenki kihasználta volna a helyemben ezt a kivételes rangot és én szemrebbenés nélkül meg is tettem. Ugyan, nem ártottam én senkinek! A legjobb magániskolákban tanultam, a legjobb tanárok tanítottak, a legjobb ruhákat hordtam. Egyetemen pedig a legjobb italokat vedeltem, kóstolgatva azokat a határokat, amelyek, mint kiderült, nem is léteztek nekem soha. Apámtól talán csak az italbírásomat örököltem, de ebből annyit, mint a fivéreim együttvéve. Imádtam élni. Szabad voltam, önfejű és kitartó. És természetesen hihetetlenül akaratos – csakúgy, mint a család többi tagja. Farkasok között farkasként viselkedtem. Nem gondoltam volna, hogy ennek valaha bármi is határt szabhat.

Aztán anyám meghalt. Lehetett rá számítani… Kár érte. Őt szerettem és ismertem is, ő volt az egyetlen, aki a családban lévő férfiakat (férj, gyerekek, testvérek, unokatestvérek, unokabátyok) meg tudta fékezni. Gyönyörű nő volt, apró, de büszke és határozott, apám szerint tőle örököltem a szemem. Na, szerintem majdnem mindent tőle örököltem. Nem volt se farkam, se szakállam, tehát részben igazam volt. A temetése után költöztünk át az Egyesült Államokba. Hogy miért, azt a repülőn tudtam meg. Romantikus volt a székekben egymás felé fordulva, suttogva megtudni azt, hogy már a nagyapám is benne volt… Az apám volt az orosz maffia egyik feje a sok közül és kellett az utánpótlás a jenkiknél. Valamiért egy hidra jelent meg a lelki szemeim előtt, ahogy a levágott feje helyén újabbak nőnek, miközben hallgattam az utánpótlás fontosságáról tartott előadását… Őszintén? Nem lepődtem meg, mikor apám mindent bevallott. Már legbelül tudtam, hogy a székhez kötözött, véres pofájú, visítozó idegenek, akiket néha láttam a házunkban, nem valami beteges szeánsz miatt voltak ott. De attól még gondot jelentett, hiszen nem akartam belefolyni. Nem színlelhettem tovább süketnek és vaknak magamat. Á, nem volt feltűnő a csordaként átmasírozó orosz sereg a repülőtéren. Tényleg nem… Részletekben szállingóztak a gyilkosok, mintha nem lenne épp elég már így is.

Mindig törtető voltam, a családi hátterem, pedig nem is kívánhatott volna jobbat ehhez a melóhoz. De én a melót nem kívántam, ráhagytam a testvéreimre. Ők szerették csinálni, egyre jobbak és jobbak lettek benne, egyedül az volt a baj, hogy forróvérűek voltak. Mint apám. Iosif hasonlított a legjobban rá. Iszákos, hirtelen haragú, hangulatember, aki mindent erőszakkal old meg. Ő intézte a tömegemberek, testőrök, alja munkások beszervezését és a fegyverkereskedelmet. Szergej már jobban hasonlított anyámhoz és rám. Bár farka és szakálla volt, ész szorult belé, higgadtság. Apám egy idő után a pénzmosodákat, kaszinókat és egyéb pénzügyi feladatokat rá bízta. Dimitrij, csakúgy, mint én, folytatta az egyetemet és igyekezett tudomást sem venni a házban feltűnő, könyörgő áldozatokról. A család kezdett két részre szakadni. Apám, Iosif, Szergej még mélyebbre ásott az alvilági pöcegödörben, hogy bebiztosítsák a Volkovok helyét New York szívében. Míg mi… Dimitrijnek jó agya volt. Építészmérnök volt, mellé szerezte meg a jogi diplomát. Egy-két fenyegetés után dalolva adták át neki.

Tényleg minden a legnagyobb rendben, zavartalanul működött. Én élveztem, hogy bármit megtehetek, a többiek nem érdekeltek. Így visszagondolva, az egész életem felületes volt és önző. Már gondolkoztam azon, hogy elköltözöm, hogy végleg elmenekülök ebből a fekete mennyországból, mikor minden megváltozott.

Apám halálhíre nem fakasztott könnyet egyikünk szeméből sem. Nem azért mert ennyire szétcseszett lett volna már a család ekkorra, ugyan… nem. Anyám halálánál sem sírtunk. Mikor az egyik emberünk meghozta a hírt, mikor azonosítottuk a hullaházban, mikor eltemettük, mikor felolvasták a végrendeletét - egyikünk sem sírt. A Volkovok mással fejezték ki a gyászukat. Azonban azt a mélységes némaságot és döbbenetet sosem fogom elfelejteni. Láttam a testvéreim szemében az érzelmeket és az ígéreteket. A kötelék, ami már majdnem elszakadt, ismét erőssé vált. Én is próbáltam erőssé válni. Az még csak egy apró dolog volt, hogy sosem érdekeltek a családom piszkos ügyei, de egy másik, hogy valakinek van mersze újat húzni velük. Úgy éreztem itt az idő a kezembe venni az irányítást.

Természetesen az ötlet az egyik bátyámnak sem tetszett. Büszkeségüket sértette, hogy apám kérésére és a saját akaratomból kinyitottam a szemem és láttam. Végleges döntés volt, tudtam jól. Azt kellett csinálnom, amit sosem akartam, mégsem panaszkodom. Ez volt az én családi hagyatékom.

Foglalkozás: Rendrakás apám után…
Szakértelmei: Folyékonyan tud oroszul, angolul, meg tudja értetni magát latinul és az ahhoz kapcsolódó, rokoni nyelveken (spanyol, francia, olasz, de ezeken olyan tessék-lássék módon). Biológia szakértelme már majdnem felhúzta az orvosi diploma megszerzéséhez, de az apja halála miatt befejezte tanulmányait. Kitűnően lő célba bármilyen fegyverrel, de közelharcban nem jeleskedik.
Eszközök, felszerelések: Különböző, nagy űrtartalmú női táskák. Mobiltelefon, zenelejátszó, manikűrkészlet, sminkes felszerelések, rozsdamentes acélból készített fehér markolatú bicska, Taurus 941-es pisztolya, egy kis üveg ásványvíz, apró méretű elemlámpa.