A part

Tárgy: Re: A part Vas. 26 Okt. - 22:09

Sakura to Keisuke

Az egyik sziklamélyedésbe rejtettem a ruhámat, mielőtt a vízbe mentem volna. Az emberi testem kezdi megszokni a hideg vizet, mert beletelik egy kis idő, míg mindig átalakulok. Jóval a megbeszélt idő előtt megyek a partra és utána a vízbe. A többi delfin is érzi a csapatból az örömömet és az izgulásomat. Megtudják, hogy a testvéremet megtaláltam és hogy ma este idejön a partra. Kíváncsiak, mint mindig. Nekik én vagyok a járó delfin, mert már többször láttak emberi formában és volt, hogy elszámolva magam, ők hoztak ki a partra, amikor visszaváltoztam emberré. Az összetartásuk és segítségük nélkül sok mindent nem tudtam volna átvészelni. Még így is vigyáznak rám, hogy tudják, nem sokára elmegyek innen. Ez őket nem zavarja, egészen másként látják a világot, mint az emberek.
Még oda sem kell fordulnom, tudom, érzem, hogy megérkezett. A kis csapat elindul és Sakura felé közelítenek, majd velem együtt körözni kezdenek, játékosan. Élénk csacsogásba kezdünk.
- Szép testvéred van! Aranyos a szárnyasa!
- Olyan, mint te, járó delfin!
- Bemutatsz neki?
- Olyan szomorú… játszunk vele!
-Sikerülni fog, szeret téged!
Zavartan keringek a csoportban, végül az egyik szélénél megállapodom, és közelebb úszok Sakurához. A többiek szurkolva, drukkolva vesznek körbe, érezhetően ők is várakoznak. Én félek és ezt ők is érzik, még több bátorítást kapok. Végül egészen közel kerülök hozzá, még elég mély a víz, hogy lefelé is bucskázhassak, de így csak felfelé tolom a delfin testem, ki a vízből felé, és csettegő hangot kiadva, köszöntöm. Mivel nem tudom, mi a képessége, ezért kétszer megteszem, majd a víz alá bukok és a felső testemet emberré változtatom. Már nem értem, hogy mit mondanak nekem a többiek csak érzem. Így emelkedem ki a vízből, elég félénken és a csapat is csendben marad.
-Szia! Sokat vártál rám?
Félek, a szívem a torkomban dobog.