Carrie-Ann & Milan

Tárgy: Re: Carrie-Ann & Milan Kedd 8 Júl. - 20:38

Milan & Carrie-Ann

- Remélem, hogy én majd jó fej felnőtt leszek, nem szeretnék valahogy túl komoly lenni. Néha a szüleimet úgy érzem, hogy kicsit túlzásba viszik, de azért apu jobban el tudja engedni magát. - anya az, aki gyakran szigorúbb, bár ez lehet, hogy sokaknál így van, igazából fogalmam sincs róla. Egy viszont biztos, tényleg jó lenne, ha én nem gyöpösödnék be felnőtt koromra majd, akármikor is jön el az. - És miért a bácsikáddal élsz? Miért nem a szüleiddel? - arra emlékszem, hogy mondta,hogy ide jött nem rég, de azt hiszem az indok az nem volt benne. Most én is máshol járok iskolába, de nem volt egyszerű rászánni magam, hogy itt hagyjam a családomat meg a jól megszokott környezetet, a barátokat.
- Lehet, hogy az lenne a legokosabb, ha utána néznék, hogy mi a jó annak a növénynek, amim épp van, lehet hogy ebben már ismerek olyat, aki tud segíteni, bár attól félek, hogy akkor is elfelejteném mondjuk meglocsolni. - mosolyodom el, hiszen ő már tud nekem segíteni ebben az esetben. Tanácsot kérhetek, hogy egy adott növény mit igényel, más kérdés, hogy meg tudom-e tartani.
- Nyitva tartom én a szemem, ezzel nincs is gond, de nem is tudom... nem hiszem, hogy az a tipikusan barátnőnek való vagyok. Görkorizom, meg... ismeretlen embereket tarolok le az utcán... - viccelek persze, ezt a széles mosoly is mutatja az arcomon. Azért ezek nem feltétlenül olyan rossz tulajdonságok, csak na azt hiszem a pasik inkább a csini lányokat kedvelik nem? Akik sokat adnak a külsejükre.
- Ha már tudod, és amúgy is megbeszélünk egy másik fagyizást akkor szívesen megnéznélek majd. Szeretem az ilyesmit és te nagyon ügyes vagy. - tényleg jó lenne. Persze eszem ágában sincs erőltetni, vagy ráakaszkodni, meg amúgy is egyeztetnem kell az egészet azzal, hogy mikor vagyok itthon, bár annyiban könnyebb a dolog, hogy nyár van és nem hiszem, hogy nagyon-nagy gond, ha az ember kicsit több időt tölt itthon, és egyébként sincs annyira messze a suli.
- Az jó dolog, hogy ez így családilag majdhogy nem öröklődik. Én tuti, hogy nem leszek ügyvéd, mint apu. Még nem tudom, hogy mi, de... az nem vonz. - nekem valahogy túl száraz és unalmas, bár apu mesélt már érdekes ügyeket, de nem is tudom, valahogy tényleg nem érzem, hogy olyan nagyon leköthetne a dolog.

Tárgy: Re: Carrie-Ann & Milan Hétf. 7 Júl. - 20:01

Na ez aztán egy jó kérdés. El is gondolkoztam rajta rendesen, de még így is bizonytalanul kezdtem bele.
- Hááát... nem tudom. Na, talán, egy igazi felnőtt olyan mint Luis bácsikám. Lehet talán tényleg ő rá a legjobb példa. Mindig tudja mit kell tenni, vagy ha nem kitalál valamit. Ő egy olyan ember aki igazán meg tudja oldani a dolgokat, és gondol másokra is. Valahogy viszont mégsem rokkan bele, mint sokan mások. Talán azért mert ő jófej - vigyorogtam. - Szóval ja, lehet felnőtt akkor is ha jófej vagy. Sőt... mondjuk szerintem nem baj ha az ember valamennyire gyerek marad. Tudni kell örülni a dolgoknak.
- Nos hát az sok mindentől is függ, lehet hogy nem szereti a helyét vagy földet... meg ilyenek. Mondjuk ha túl kevés vizet kap vagy túl sokat akkor nyilvánvaló hogy nem fogja bírni szegényke.
Csak pár példát említettem.
- Azért nem árt ha nyitva tartja az ember a szemét - kuncogtam. Nem akartam itt nagy bölcsességeket lövöldözni, főleg tekintve hogy jelenleg én is facér voltam. Úgyhogy nem túl sok ,,jogom" volt példálózni ilyen témában.
- A legutóbbi fellépésem nagyjából két hete volt - fancsalodtam el egy kicsit -, a Beatboxban. Az egy kis szórakozó hely a külvárosban. De egyelőre még másik előadásom nem lett szervezve. Úgyhogy nem tudom mikor lépek fel legközelebb.
- Ami azt illeti a dédapám bűvész volt még az aranykorban. Luis bácsikám mesélt róla, meg mutogatott feketefehér képeket róla még gyerekkoromban. Azt hiszem túlságosan is megragadta a fantáziám akkoriban, hiszen még mindig nem nőttem ki belőle - mosolyodtam el ismét. Az hogy saját varázserőm is volt, és ez volt a másik nyomós ok, az már egy másik kérdés volt.

Tárgy: Re: Carrie-Ann & Milan Hétf. 7 Júl. - 16:25

Milan & Carrie-Ann

- Egyáltalán mitől lesz valaki felnőtt, mitől számít annak szerinted? - kérdezem, mert hát igazából fogalmam sincs. Az a felnőtt, aki már valamilyen szinten be van savanyodva, vagy a kor teszi, vagy a komolyság és a határozottság? Rám most még egyik sem jellemző és nem tudom, hogy ez majd hirtelen jön, mint valami pálfordulás, vagy szép lassan, fokozatosan alakul az ember... felnőtté.
- Oh, hát biztosan van, aki nem szereti a növényeket, vagy csak nem tudja mondjuk életben tartani őket. Én sem vagyok ebben a legjobb. - eresztek meg egy visszafogott mosolyt, mert hát így van. Az a helyzet, hogy nem vagyok jó növények terén, mert gyakran elfelejtem őket locsolni. Az állatok szólnak, ha éhesek, meg az olyan evidens is, de egy növény... az csak úgy van és amikor már kezd elszáradni, akkor már rég késő, hogy elkezd locsolgatni, nem biztos, hogy újra feléled.
- Ugye? Ráérek még azzal, hogy pasizzak, meg egyébként is gondolom majd tudni fogom, ha valami tényleg komoly és akkor máshogy állok hozzá. Nem kell feltétlenül kapaszkodni valami elképzelésbe, hogy hű, meg ha szerelem. - rántom meg a finoman a vállam, de nem érezni, hogy rosszul érezném e miatt magam. Jó talán egy kicsit azért vágyom rá én is, de nem olyan vészesen egyelőre. Vannak barátaim, van egy szép családom, jól érzem magam így is, nem attól lesz jobb, ha van egy pasim igaz?
- És hol szoktál fellépni, megnézhetlek esetleg valamikor? - szeretem én az ilyesmit, meg egyébként is ügyesen csinálja, szerintem élvezném, ha megnézhetnék egy előadást, amit ő vezényel le, izgalmas lehet. Arról persze nem sok fogalmam van, hogy jelenleg nem annyira gyakran lép fel.
- Sose az számít, hogy másnak hogy megy, szerintem ügyes vagy és légy rá büszke, hogy ilyesmiket tudsz! Miért lettél bűvész, vagy egyáltalán mikor jutott eszedbe, hogy foglalkozz vele? - kérdezek, hát persze, mert kíváncsi vagyok és mert nem akarok csendben ücsörögni, ha már meghívott fagyizni és ha már sikerült letarolnom. Tényleg örülök, hogy nem ütötte meg magát komolyabban, akkor végképp rémesen érezném magam.

Tárgy: Re: Carrie-Ann & Milan Hétf. 7 Júl. - 0:34

- Néha az a pár év nem is számít – mosolyogtam. - És néha valóban nem számít... - görbült le a mosoly kissé az arcomról, de aztán épp oly hirtelen visszatért. Na igen, ez a kijelentés jelenthet jót is, mint például az én esetemben, vagy rosszat is, mint amikor egyesek oly hirtelen tudnak besavanyodni, mint a tej, ha citromlét kap.
- Én sem az a típus vagyok aki oly nagyon megkomolyodott volna az évek alatt. Gondolom erre már rá jöttél. És ez remélem még így is marad.
- Jaj, hát micsoda kérdés ez?! Ki lehet az az elvetemült, aki nem szereti a növényeket. Olyan imádni valóak! Szépek, jót tesznek az egészségnek, és némelyik még finom gyümölcsöt is terem! És hidd el olyan jó nézni őket ahogy nőnek, főleg ha te foglalkoztál velük.
- Eh... Abban lehet valami, hogy nincs miért elsietned – mosolyogtam rá barátságosan –, de később biztos lesznek.
- Na igen, úgy nem lenne nagy mutatvány a mutatvány, ha mindenki meg tudná csinálni. És igen, fel szoktam lépni... - a levegőben hagytam a mondatot, de lehet ez Carrie-Ann-nek nem is tűnt fel. Hiszen csak én tudtam miről volt szó. Amivel rá is tértünk a lényegre, hogy márt megint visszakanyarodtunk ide: fellépni, vagy nem fellépni, ez itt a kérdés.
- Ó... hát nem tudom, lehet is benne valami, de biztos vannak olyanok is akiknek jobban megy.
Na igen, az hogy igazi varázserőm is volt az más tészta. Talán ezért is szabadkoztam csak a mondat végén, és nem egyből az elején.

Tárgy: Re: Carrie-Ann & Milan Pént. 4 Júl. - 11:33

Milan & Carrie-Ann

- Oh, hát... megértelek. Mármint fogalmam sincs, hogy ez hogy megy, pár év múlva már én is hivatalosan felnőttnek számítok majd, de ebbe fura belegondolni. - mosolyodom el. Az az igazság, hogy nem is attól függ szerintem, hogy ki felnőtt, hogy hány éves, hanem hogy minek érzi magát. Nem is baj az, ha az ember nem nő fel túl hamar, nem jó túlságosan komolynak lenni és első ránézésre rá sem mondanám azt, hogy olyan hú, de komoly felnőtt. - Akkor szereted is a növényeket? - tetszik, mármint a munkája. A kertészetek szépek, és ott legalább nem tépik le a virágokat, mint a virágüzletekben, mindenképpen környezetbarátabb, ha cserépben veszel meg valamit és nem dobod ki egy hét múlva a kukába.
- Hódolók? Nem, nálunk a családban a nővérem a szép kislány, vagy hogy fogalmazzak, érte vannak oda a pasik. - nevetem el magam. Hát igen, sosem voltam az a típus, aki nagyon észrevenné, ha bárkinek is tetszik. Valahogy e téren teljesen vak vagyok, csak barátkozom, talán nem is vagyok elég érett ehhez még, vagy csak szimplán vak. Azt sem vettem észre, amikor tavaly nyáron Travis próbált befűzni, nekem aztán fel nem tűnt volna, csak aztán azt vettem észre, hogy szó nélkül lelépett a városból, bár persze minden bizonnyal azért, mert sürgős dolga akadt.
- Szívesen, tényleg jól csinálod, és még tartod is magad, hogy az olyan kis kíváncsifáncsik, mint én ne szedjék ki belőled a titkaidat. - mosolyodom el. Tényleg elpirult egy kicsit? Minden bizonnyal nehezen kezeli a dicséretet, pedig határozottan ügyes, és ha híres bűvész akar lenni - bár nem biztos, hogy az akar -, akkor meg kell ezt is tanulnia. - És fel is szoktál lépni, vagy csak úgy magadnak csinálod? - kérdés, kérdés és kérdés, azok nekem mindig jó sokan vannak, most sem fogom hát vissza magam. Amúgy is érdeklődő típus vagyok és még kíváncsi is, ez egy fárasztó kombináció lehet sokak számára.
- Oké, akkor varázslat, te vagy a mai kor... Merlinje. - mosolyodom el, aztán most már bátrabban merítem bele az ostyát a fagyiba, hogy én is falatozni kezdjek. Amúgy is finom és amúgy is meleg van és tényleg jó egy kicsit pihenni, ez a rövid korizás is határozottan fárasztó volt, főleg egy ekkora eséssel a végén. Azt egyébként észre sem veszem, és csak így leülve és szembe fordulva vele lehet talán észrevenni, hogy a könyököm egy leheletnyit piros, történetesen véres, de persze csak a maszat maradt meg, semmi más.

Tárgy: Re: Carrie-Ann & Milan Csüt. 3 Júl. - 15:41

- Nem tudom... - feleltem rá szinte egyből. - Mármint - mosolyodtam el - néha kételkedem benne, hogy én már felnőtt lennék. Amúgy pedig egy kertészetben dolgozom, sok szép növény között.
- Nos, ha így gondolod, nekem így is jó - a mosoly nem akart leszáradni az arcomról. - Lehet, hogy így én is jobban járok. És helyes, helyes, vigyázz magadra! Mit mondanak majd a hódolóid, ha összetöröd magad? - csipkelődtem. Bár természetesen fogalmam sem volt, hogy vannak-e udvarlói a lánynak... ilyen idősen szokott már lenni? Hmm.. nem tudom. Na mindegy. Nem is rám tartozik.
- Jaj, köszönöm - jöttem egy kicsit zavarba. Nem tudom, a fiúk szoktak elpirulni? Nem, nem igazán... ugye? Na nem mintha ne hallottam volna eddig is néha dicséretet, de ez olyan igazi volt... szívből jövő. Meg amúgy is, máskor is van hogy zavarba jövök tőle.
- Hát sajnos, ezt szeretem a legjobban az egészben... sőt. Az a típus vagyok aki nem szereti elárulni a trükkjeit. Fogd fel úgy, hogy varázslat.
- Egy kis édesség mindenkinek kijár! Legalábbis ezen a véleményen vagyok.
- Mondtam, elvarázsoltam - nevettem. De valójában ez nem volt igaz. direkt hasonló trükkökhöz készíttettem hasonló kártyákat, amikre ki lehet cserélni az igazit. Szóval 100%-ig ostya volt, egy kis művészien elrendezett ételfestékkel.
Egy kis hatásszünet kedvéért neki is álltam a fagyinak. Meg azért is, mert bizony kezdte elterelni a figyelmemet. Óvatosan beletunkoltam az ostyakártyámat a fagyiba, és újabb darabot haraptam le belőle.

Tárgy: Re: Carrie-Ann & Milan Hétf. 30 Jún. - 12:44

Milan & Carrie-Ann

- És milyen felnőttnek lenni, meg... dolgozni? Mi a munkád? - nem akarom ám nagyon letámadni, vagy ilyesmi a kérdéseimmel, de hát a barátaim nagy része velem egykorú, akik maximum nyári munkával keresnek egy kis plusz pénzt, csak a szüleimet ismerem, akik igazán felnőttek, akik dolgoznak, meg minden. Ő meg elég fiatalnak néz ki, simán azt hinné az ember, hogy még suliba jár.
- Annyira nem, de a nővérem nagyon szerette volna, én meg általában elég nehezen mondok nemet. - rántom meg a vállam egy apró mosollyal. - De kedves tőled, viszont nem akarlak megint letarolni, azért majd inkább óvatosabb leszek és maradok a biciklinél. - de tényleg, nem akarom én ledönteni megint a lábáról, főleg nem fájdalmat okozni neki, azt senkinek sem akarok. A kis mutatvány viszont felettébb tetszik. Igazából mindig is lelkes típus voltam és imádom a bűvészeket, rosszul is érzem magam, hogy annak a másiknak sikerült tönkre vágnom a műsorát.
- Ez a jó hozzáállás! Még, de majd leszel, mert... tök ügyes vagy! - komolyan kissé elkerekedett szemmel nézem, amit a kártyával művel, ahogy hirtelen már az ász van a kezében, aztán már kettő. - És akkor ilyenkor nem illik megkérdezni, hogy hogy csinálod igaz? - mosolyodom el, mert a végén még ciki lesz, hogy majdnem tátott szájjal nézem, amit csinál. Bólogatok, mert hát naná, hogy érdekel, hogy mit mutat majd, ha leülünk. Aztán megkapjuk a fagyikat, én pedig csak jót nevetek a kis beszélgetésén az árussal. - Szóval gyakran fagyizol. - szórakoztató egy srác, szó se róla, talán még jó is, hogy a nővérem rávett erre a hülye görkorizásra. Szépen lehuppanok, és megint csak elkerekedik a szemem, amikor a kezembe veszem a kártyát... vagyis az ostyát és bizonytalanul bár, de beleharapok.
- Ezt... komolyan, hogy a fenébe csináltad? - ez egy kártya... vagy kártya volt nem? Azt hiszem nem fura, ha tényleg rendesen meg vagyok lepve.

Tárgy: Re: Carrie-Ann & Milan Vas. 29 Jún. - 20:22

- Ide költöztem a bácsikámhoz egy ideig. Itt dolgozom és itt élek... - ismét elmerengtem egy kicsit. Ami azt illeti igen, volt egy kis honvágyam.
- Nos talán ezzel mindenkinek jót teszel - nevettem el magam. - De ne vedd rossz néven... Csak úgy látom neked sem fűlik hozzá igazán a fogad... De ha tévednék szólj. Szívesen felfoglak egy következő esésnél az aszfalt helyett ismét.
- Nem vagyok egy világszenzáció... még, de igen - mosolyogtam. Lehet sosem leszek az, ha folytatom a duzzogok és nem lépek föl többet tendenciát, de ezzel most nem foglalkoztam. - Mutasd csak... - kértem vissza a kártyát. Megforgattam az ujjaim között, és amikor újból a színe került felfelé, a királynő helyett már egy ász díszelgett. Megkopogtattam az egyik szabad ujjammal a tetejét, és az ujjaim között széthúzva rögtön két ász lett belőle.
- Nos, a kártya trükköm amúgy az egyik kedvenceim - mondtam, és valóban úgy tűnt, hogy már abban örömömet lelem, hogy produkálhatom magam. - Tudok még párat, de ahhoz lehet, majd jobb lesz ha leülünk.
Én egy mogyoró, és egy csoki fagyit kértem. Majd fizettem...
- Nocsak ma nem a kalapomban kell keressem az árát? - kérdezett vissza nevetve az árus, tekintettel arra, hogy legutóbb megvicceltem.
- Hát látod nem szabad mindkét kezem, így ma biztonságban vagy - feleltem, majd elköszöntem tőle, és Carrie-Annt egy biztonságosnak ítélt padhoz vezettem. Majd beleharaptam az egyik kártyába, ami egy ostya ropogásával tört el.
- Kérsz te is? - kérdeztem mosolyogva a lányt.

Tárgy: Re: Carrie-Ann & Milan Csüt. 26 Jún. - 20:32

Milan & Carrie-Ann

- Ezek szerint kanadai vagy? És mi szél hozott erre? - mondjuk úgy, nem sok külföldit ismerek igazából. Akadnak persze, de max. olyanok, akik egy másik államból költöztek ide, de azért Kanada jóval odébb van és kifejezetten hideg egy ország lehet, bár azt hiszem ez is csak sarkítás, mert ott sem mindig van hideg, maximum minél északabbra mész, annál inkább.
- Azt hiszem az a legjobb, ha a görkorit hanyagolom kicsit, de ha visszamegyek a suliba, akkor amúgy se lesz már muszáj. - mosolyodom el kicsit. Tény és való, hogy a lejtőket nehézkes lenne kerülni, mert akkor egyes részeken nem lehetne közlekednem a városban és az azért eléggé megnehezíti az életet. Lassítok, amikor ő is így tesz és komolyan el is hiszem, hogy van valami a hajamban, de aztán előkerül a kártya és én meglepetten nevetem el magam. - Így már minden világos! Te is bűvész vagy? - az ist ugye úgy értem, mint a pasas az utcán, akinek sikerült nem kicsit keresztbe tennem, amikor kivégeztem a műsorát az esős számommal. Nem volt szándékos, de várható igen, hogy ekkora tarolás után elég sok szem szegeződik ránk, ha pedig már elvontad a figyelmet egy bűvészről, a mutatvány a felétől annyira nem izgalmas. - És ez is tök jó volt, kártyával is. Miket tudsz még? - szeretem a bűvészeket. Soha sem voltam az a típus, aki minden áron ki akarja deríteni, hogy egy trükk hogyan jött létre. Egyszerűen csak jó maga a meglepetés, nem kell mindig tudni, mi miért van.
- Akkor egy puncs és egy vanília lesz. - adom le a rendelést, és pillanatok múlva már szorongatom is a tölcsért, aztán persze újra fogom a felkarját, amíg majd ellavírozunk valami pad irányába. Elég nehéz úgy fagyizni, hogy közben arra kell koncentrálnom, hogy ne essek el, és ne rántsam lehetőség szerint magamra a másikat sem, az már végképp ciki lenne.

Tárgy: Re: Carrie-Ann & Milan Csüt. 26 Jún. - 11:49

- Ó nem, nem... Kanadában meg esik, hogy még tavasszal is esik a hó, úgyhogy nem ilyen egyszerű a helyzet - magyarázom. Bár én azért szerencsére az országnak olyan részében éltem akkor ahol a nyár egy-két hétnél szerencsére tovább tartott.
- Hát akkor lehet egy darabig el kéne kerülnöd őket. Vagy a lejtőket vagy a görkorikat... Mondjuk kerülheted mindkettőt egyszerre is, de az nehezebb - kuncogtam. Na igen, én és az értelmetlen beszéd... az megy.
Kicsit lelassítottam, úgyhogy biztosan ne borítsam fel szegény lányt, vagy ne legyen a következőkből gondja.
- Várj.. valami van a hajadban... - úgy tettem mint aki tényleg valami bogarat látott vagy ilyenek, majd előhúztam egy kártyát a ,,fürtjei közül". - Hát ezért - mosolyodtam el miközben oda nyújtottam neki a szívek királynőjének kártyáját. Jó olcsó trükk volt, de én ezeket is szerettem. - Tudom egy rózsa jobb lett volna, de azokat félek ilyenkor hogy összetöröm.
Közben lassan elértünk a fagyishoz... Csak egy kis külső pult volt, akár egy hot dogos... csak itt helyette fagyi volt. Nem messze, volt egy kis park is tőle ahol később majd leülhetünk.
- Kérj nyugodtan előbb te - bátorítottam a lányt.

Tárgy: Re: Carrie-Ann & Milan Csüt. 26 Jún. - 9:03

Milan & Carrie-Ann

Így már minden világos, bólintok is egyet, hogy tökéletesen értem már, hogyan szokott nagyokat esni, miközben épp nem én tarolom le, vagy valaki más. Szerencsére én legalább ügyetlen nem vagyok, ennyi a mázlim azt hiszem.
- És ha épp nem esett az eső, ezt is tedd akkor már hozzá, mert végül is tavasszal is ki lehet feküdni, ha jó az idő, inkább az eső akadályoz. - én legalábbis szeretek mindig kint lenni, minél többet, nem zavar a hideg sem, vagy az esetleges kissé hűvösebb idő, csak ne essen, bár... igazából az eső se annyira vészes, csak ha már nagyon eláztál, akkor nem lehet utána egy könnyen másba fogni, kénytelen vagy felöltözni, mert jön a megfázás, meg a tüsszögés és akkor aztán tényleg muszáj leszel otthon maradni, ilyesmit pedig nem kockáztatok. Mármint én persze nem lennék beteg, de akkor meg pont ez lenne mások szemében a furcsa. Túlragoztam igaz?
- Oh, hát nem hiszem, hogy rossz fiú vagyok és hős sem igazán, csak nem kedvelnek a lejtők, vagy csak a lejtő plusz görkori kombináció nem a legjobb. - mosolyodom el. Azért örülök, hogy ilyen könnyedén kezeli ezt az egészet, hogy nem mérges, pedig tuti, hogy vannak olyanok, akik nem kicsit akarnának ki, hogy így ledöntöttem őket a lábukról. A kis elszólására azért picit elkerekedik a szemem.
- Hát... rendben! - és a kikívánkozó nevetést is sikerült magamba fojtani, úgyhogy rendkívül ügyes vagyok! Akárhogy is, de ez tényleg nagyon kétértelműre sikerült, de én amúgy sem vagyok az a típus, akibe csak úgy belé szoktak esni, legalábbis nincs róla tudomásom, hogy így lenne. Aztán csak egy mosollyal bólintok, miközben belé karolok, hogy ne zúgjak el újra. Így is kiszakadt a nadrágom, amit majd magyarázhatok meg otthon, mert seb viszont nincs a lábamon és anyu tuti nem fog örülni, hogy egy újabb ruhadarabomat végeztem ki. - És miért voltak nálad kártyák? - igen, észrevettem ám, hogy a levegőbe repült pár, csak elég gyorsan elfújta őket a szél, hogy ne álljunk neki hajkurászni őket.

Tárgy: Re: Carrie-Ann & Milan Szer. 25 Jún. - 18:06

- Ó, nem, nem... csak két ballábas vagyok. Néha még a saját lábamban is elesek, ha nem figyelek... - merengtem egy egy pillanatra.
- Igen, igen... még régebben, néha még reggeli előtt kifeküdtem a kertbe, és néztem az eget. Persze, ha nyár volt...
Azt is mondhattam volna, hogy amikor gyerek voltam, de nem voltam teljesen biztos abban, hogy én már felnőttem.
Gyorsan körbe pillantottam. És nem láttam senkit felénk szaladni... Akkor szegény lány nővérének elég furcsa elképzelései lehetnek, az együtt töltött időről. De nem mondtam semmit.
Arra, hogy egyet ért velem a görkorizás gyakorlását illetően, csak szélesen elmosolyodtam. Jól esik az embernek ha megfogadják a tanácsát, vagy legalább csak egyet értenek vele.
- Hatásosnak, mindenképp hatásos - mondtam továbbra is jó kedvűen. - Tudod a filmekben is mindig a hatásos belépőre hajtanak, akár a rosszfiúkról van szó, akár a hősökről - vázoltam.
- Ugyan, ugyan - legyintettem, de végig hallgatva az ajánlatát meggondoltam magam. - Ó, hát ha erről van szó... Fagyira nem lehet nemet mondani! És ne aggódj igyekszem majd nem beléd esni... - egy pillanatra meg akadtam itt. Valahogy furán jött ki ez a dolog, de végül gondolatban csak megvontam a vállam rá. Már kimondtam amit mondtam, most már teljesen mindegy.
- Akkor, indulhatunk, hölgyem? - játszottam az úriasat miután belém karolt. - Tudok egy nagyon jó fagyist a környéken - indultam el végül. Persze figyeltem arra Carrie mennyire tud így lavírozni. Nem akartam előre loholni, hogy őt meg csak úgy húzzam magam után.

Tárgy: Re: Carrie-Ann & Milan Szer. 25 Jún. - 14:41

Milan & Carrie-Ann

Azért mégis csak aggódva pillantok rá, amikor még fel is szisszen. Istenesen sikerült ráesnem, csak azért nem tudom, hogy mennyire fájhatott, mert én nem éreztem belőle semmi kellemetlent, de attól még neki tuti, hogy nem lehet ez a legjobb napja, vagy legalábbis a napjának legjobb pillanata.
- Miért, valami vad életmódot élsz, vagy rád is szoktak görkorit kényszeríteni? - mosolyodom el, mert hát na mikor szoktak az ember olyan nagyot esni? Az átlag szerintem nem, maximum ha nagyon ügyetlen, de ha valakinek kártyák esnek ki a kabátjából, akkor kétlem, hogy kétbalkezes lenne, úgy elég nehéz bármilyen trükkel is villantani.
- És ez valamikor reggel lehetett ezek szerint. - kuncogok fel, amikor ezt a motyogást próbálja megmagyarázni. Azért remélem, hogy tényleg nincs komolyabb baja, agyrázkódás, vagy tudom is én. Egyelőre úgy fest, hogy nem vértől csatakosan veszi elő a tenyerét a feje mögül, szóval már ez is valami. Aztán csak finoman megrántom a vállam és mosoly kúszik az arcomra. - Végül is csak velem akart lenni, ha már hazajöttem pár napra a suliból. - jó mondjuk az más kérdés, hogy ezek után most nincs itt, mert leállt valami pasassal dumálni, de ezt így én nem logikázom ki. Mindig is szerettem Megannal időt tölteni és ha neki jó, akkor nekem is jó, ő pedig görkorozni akart, akkor én is. - Igen, erre sikerült rájönni, vagy legalábbis olyan helyen kell próbálkozni, ahol nincsenek lejtők és letarolható emberek. - teszem még hozzá, de tény, hogy jobb lett volna egy sík terep, mondjuk egy park, és nem a járda, ahol embereket is kell kerülgetni.
- Én is örvendek Milan, akármennyire is fájdalmasan sikerült ezt összehoznom. Becs' szó, nem így szoktam ismerkedni! - szeretem sok emberrel körülvenni magam ez tény, de még soha sem volt szükségem rá, hogy mindezt úgy érjem el, hogy valakit földre küldök az utcán, és az tuti, hogy nem is fogok ebből rendszert csinálni. A szavai viszont meglepnek, ez ki is ül az arcomra egy pillanat múlva.
- Hú, hát a nővéremnek tuti nem lesz ez gond, azt hiszem ő is valami pasi miatt ragadt le félúton, de nem fura, hogy letarollak, aztán te hívsz meg fagyizni? Ha lenne nálam akár egy fillér is... vagy tudod mit? Egyszer majd visszahívlak és akkor kvittek leszünk. Azt nem mondom, hogy nyugodtan rám is eshetsz, de... - mosolyodom el aztán kissé zavartan, mert azt hiszem sikerült bő lére ereszteni a mondandómat, ami nem volt szándékomban, amikor belekezdtem a mondatba, de aztán mégis így jött ki. Végül persze csak elengedem a lámpaoszlopot és megkapaszkodom a felkarjában. Nem megy ez annyira rosszul, ha egyenes a talaj, és nincs gond azzal, hogy nem tudok fékezni és megállni.

Tárgy: Re: Carrie-Ann & Milan Szer. 25 Jún. - 0:10

- Ó, az jó - mosolygok nagy bőszen, a gond csak az volt hogy hirtelen meg is mozdultam, hozzá és így a szisszenésem elárult. - Jaj ne aggódj legyintettem. - Van amikor magamtól esek ilyet...
Próbáltam fenntartani a látszatot, bár most hirtelen nem jutott eszembe, hogy magamtól tényleg ekkorát estem volna, vagy mikor. Amúgy pedig tényleg nem haragudtam rá.
- ja és hát az... - vakartam meg óvatosan fejemet. Bár lehet a tapogatás jobb szó lett volna. - Csak eszembe jutott egy emlék amikor ugyan így az eget bámultam - kuncogtam. - És ez gazán nem szép a nővéredtől - néztem szegényt ahogy esetlenkedik. - Nem butaság amúgy, de ha nem megy akkor az utcán kipróbálni... veszélyes.
Lassan, de azért kicsit óvatosan én is igyekeztem végül az ő példáját követni, az az feltápászkodni, csak azzal a különbséggel, hogy nekem nem voltak kerek a lábaimon.
- Nos örvendek a szerencsének - persze a koccanás nélkül jobban örültem volna de ez van... - Én, az áldozatod pedig, Milan lennék - dobtam meg a lányt egy újabb mosollyal.
- Tudod mi a legjobb megoldás egy ilyen komoly helyzetre? - szólaltam meg minden előzetes nélkül ismét. - A fagyi! Ha gondolod meghívlak - erről jutott eszembe, hogy csak akkor, ha meg van a tárcám, úgyhogy gyorsan meg tapogattam a zsebeimet. De minden rendben volt. - ha a nővéred engedi, hogy így elbóklássz akkor ez már nem fog számítani.
- Ó, várj, ha gondolod segítek. Kapaszkodj nyugodtan belém.

Tárgy: Re: Carrie-Ann & Milan Kedd 24 Jún. - 21:38

Milan & Carrie-Ann

Azt még észre se veszem azonnal, hogy kártyák röppennek a levegőbe, és hogy jó eséllyel sikerül tönkretenni egy bűvész előadását, mert eléggé mindenki ránk figyel, miközben rá kéne. Nem akartam én ezt, tényleg, egyszerűen csak képtelen voltam megállni, és ez lett a vége. Miért nem szerelmek ezekre a rémes izékre mondjuk valami használható féket? Az a baj, hogy ha már a lejtőn elzupálok az túl látványos lett volna, hogy egy akkora esésből nem lesz semmi bajom, még így is elég kellemetlen, hogy a nadrágom kiszakadt, de ha bárki meg akarná nézni, akkor nem látna semmiféle sérülést, még egy kisebb karcolást sem, és egy aú sem csúszott ki a számon. Az a baj, hogy ez ösztönös reakció, és ha én akaratlagosan teszem pár pillanat fáziskéséssel, akkor az lehet, hogy furcsa lenne, furcsább, mintha nem adok ki egy árva hangot sem. Inkább csak bocsánatot próbálok kérni, mert láthatóan elég szépen beverte szegény a fejét, ha egyszer valami reggeliről karattyol itt nekem.
- Oh, nekem semmi bajom, csak nem sikerült megállni. A nővérem minden áron rá akart venni erre a butaságra, én meg hagytam és... hát nem lett jó vége. - hadarok kicsit és most már arra is ráeszmélek, hogy ideje lenne végre lekászálódnom róla, mert nem hiszem, hogy értékeli, hogy itt a földhöz préselem. Azért persze megjelenik egy mosoly az arcomon, hogy ennyire könnyedén veszi ezt és még azt kérdezi én hogy vagyok, miközben őt taroltam le és nem volt kicsit sem hibás. - Tényleg ne haragudj, remélem nem ütötted meg nagyon magad, mert az előbb valami... reggeliről motyogtál. - oké, a földön ülést is hanyagolni kéne, csak igazából nem is merek igazán feltápászkodni ebben az életveszélyes szerkezetben. Végül csak megkapaszkodom a ház falában, vagy mondjuk egy oszlopban. Bizonytalanul tekintek rá, most akkor csak úgy guruljak tovább? A lejtő teteje felé nézek, de Megan még csak fel sem tűnik. Nem tudom ki foglalja le, de úgy fest még a halál sikolyomat se hallotta meg. - Carrie-Ann, ha akarsz nevet is társítani az aljat görkoris merénylőhöz, amikor elmeséled ezt a rémes sztorit a barátaidnak. - bököm ki végül egy kisebb mosollyal az arcomon, miközben a kezemet nyújtom neki, és persze továbbra is bőszen kapaszkodom a lámpaoszlopba, az a biztos.

Tárgy: Re: Carrie-Ann & Milan Kedd 24 Jún. - 10:52

Épp azon gondolkodtam, hogy tovább is indulok, de szokás szerint lehet sikerült a gondolataimba merülni, ezzel pedig lelassítani a folyamatot.
Léptem egyet valamerre, de úgy látszik nem túl szerencsésen. Bár ki tudja, lehet hogy mindegy is volt, az én tyúklépésemet tekintve.
Csak azt vettem észre, hogy elfordult a világ, a falak, és emberek helyett már a kék eget látom. És iszonyatos fájdalom mellett lassított felvételben látom a kártyáim visszahullani a földre, és rám, amik a becsapódás következtében csak úgy szanaszét repültek a kabátujjamból. Még jó hogy galamb nem volt most nálam... persze olyat csak fellépésre szoktam hordani.
- Hm? - hallottam hogy valaki hozzám szólt. Legalábbis azt hiszem, hogy hozzám. - Nem, anya nem kérek reggelit... - motyogtam, majd csak utána próbáltam körbenézni. Lassan felültem, óvatosan dörgölve a fejem.
- Ó, helló, te jól vagy? - néztem a merénylőmre. Annak ellenére, hogy ő tarolt le, eszemben sem volt vele rosszindulatúnak lenni. Biztos voltam benne, hogy nem direkt volt.
Az emberek közben kezdtek arrébb szállingózni, hogy rájöttek nincs is annyi látni való itt. De a másik bűvész műsorát lehet haza vágtuk.
Kicsit megráztam a fejem, ami utólag kiderült nem volt jó ötlet... de azt hittem káprázik a szemem. Mintha lány lábán egy kisebb sérülés csak úgy eltűnt volna. De egy pillanat múlva már nem is foglalkoztam vele. Biztos csak nagyon meg ütöttem magam.

Tárgy: Re: Carrie-Ann & Milan Kedd 24 Jún. - 10:01

Milan & Carrie-Ann

Görkorcsolya... de komolyan, Megan még mindig nem érti, hogy nekem ezek a dolgok annyira nem mennek jól? Pedig igazán nagyon próbáltam meggyőzni róla, hogy azért, mert nyár van és azért, mert most hazajöttem pár napot a suliból még nem akarok minden áron megtanulni görkorizni. Persze esélytelen lett volna meggyőznöm őt, hiszen az első alkalommal, amikor láttam, hogy egy kicsit is elszontyolodik máris elvetettem annak a lehetőségét, hogy nem gyakorolok vele. Neki már megy, állítólag lejárt pár sráccal a suli utolsó heteiben még egy konkrét pályára is, és már egész jó trükköket ismer, amiket megakar nekem tanítani, és ez engem kicsit se lep meg. Szóval most görkorcsolyával a lábamon próbálok... túlélni elsősorban. Nem mondom, hogy jól megy, mert kicsit sem így van, de eddig még talán csak ötször estem el és szerencsére nem látszik meg rajtam és még csak azt sem érzem, hogy fájna a hátsóm, vagy a csuklóm az eddigiektől. Van azért előnye annak, amit tudok igaz?
Az viszont már kicsit nagyobb gond, hogy Meg hozza a formáját. Simán leállt dumálni azt hiszem két sarokkal ezelőtt valakivel, én pedig még csak észre sem vettem időben, csak akkor, amikor már sikerült megindulni a lejtőn. Ezt értsd így, ahogy mondom szó szerint. A görkori kerekei úgy pörögnek ki, mint annak a rendje, én pedig csak próbálok hadonászni, hogy ne legyen senki sem az utamban. Egy ideig megy is, aztán már csak arra eszmélek fel, hogy a sikításom elhal, amikor teljes erőből sikerül a lejtő alján letarolom egy vadidegent, történetesen Milant. Majdhogynem átesem rajta, attól is függ, ő mennyire gyakorlott az esésekben, az is lehet, hogy "csak" ráesem. Nyekkenek egyet, és... azt hiszem fel kéne tápászkodnom, sőt azt hiszem ki kéne vágnom a kukába ezt a nyüves görkorit. Az előbbi egyelőre nem megy, inkább csak megpróbálok felülni, utóbbi pedig... hát lehet, hogy végül ez lesz a vége. A nadrágom persze kiszakadt a térdemnél, és a hajam nagy részét is a számból, meg jó eséllyel Milan szájából kell kiszedni, de remélem, azét egyben van szegény. - Bocs, csak... a lejtő. - igen, ennyit sikerül kinyögni. Éljen Carrie! Ezért ezer százalék, hogy bárki elnézné, hogy izomból letaroltad. Az pedig csak még szebb az egészben, vagy vagy egy tucat ember bámul épp.

Tárgy: Carrie-Ann & Milan Kedd 24 Jún. - 0:27

Az utca kevésbé nyüzsgött mint szokott, de még így is voltak elegen. A lelkes amatőrnek tűnő utcai bűvész körül egy kisebb csapat verődött össze. Vágyakozó szemmel néztem rá, de elhatároztam hogy többet nem lépek fel... egy ideig biztosan. Amúgy is, csak elrontanám az ő műsorát.
Azonban az ilyen helyzet két fajta trükkre is ad lehetőséget. Legyen akár milyen azért a bűvészmutatvány az figyelem elterelés. Körbe néztem... végül is ha úgy vesszük a zsebtolvajok is művészek. Nem vagyok rendőr, de azért néha vicces megtrükközni a trükközőket is. Arról nem beszélve, hogy ha így van, nem árt a saját tárcámra is ügyelni.
A város ezenkívül természetesen sok más látni valót adott. Melyek egy részét már láttam. De jelenleg épp útban voltam a kínai negyed felé, hogy meg vegyek egy kínai dobozt. Szerettem az ilyesmiket, és jó ,,fehér ember módjára" reménykedtem, hogy ott majd nem akarnak átvágni.

Tárgy: Re: Carrie-Ann & Milan

» Milan Mars
» Juliette & Milan
» Carrie Christiansen
» Carrie-Ann & Morgan - Küldetésben
» Carrie Christiansen