Parfümbolt

Tárgy: Parfümbolt Pént. 11 Júl. - 21:17

First topic message reminder :

Mesehelyszín, csak az érintettnek!

Tárgy: Re: Parfümbolt Szomb. 12 Júl. - 21:51

Who are You?

♫ Living next door to Alice ♫

Az első kört sikeresen lefutjuk, csengetni kell, így nem is olyan kínos. Kivéve, hogy már éppen emelem a kezemet, hogy megnyomjam azt a kis – mindig régi szállodákat eszembe juttató – gombocskát, amikor megjelenik egy nő. Nem gondolom elsőre, hogy ő lehetne Alice. Túl fiatalnak tűnik, bár lehet, hogy jól tartja magát. Így mondjuk azért értem, hogy mi vonzotta benne Sebastiant, még ha így is perverz és undorító számomra az egész. Féltékeny lennék? Nem. A múltja az övé, mondtam már, hogy nem érdekel.
Franciául szól, így én is az anyanyelvemen válaszolok neki. Ajkaimon kedves mosoly játszik, Nem vagyok ideges, túl vagyunk a nehezén, ami számomra ezt az egymás megtalálását jelenti. No meg az anyanyelvem ad nekem egy bizonyos biztonságérzetet.
- Amennyiben manapság az ilyesmit meghívásnak lehet nevezni, úgy részemről az öröm, hogy eljöhettem ide. – szúrok oda finoman, nagyon illedelmesen. Nem tehetek róla, szerintem az az autóba csempészünk mindenféle bizarr képeslapot dolog minden csak nem meghívás és nem is etikus, de nem fogok leállni vele csörtézni ilyesmi miatt. Sejtheti a véleményemet, nem rejtettem véka alá, de nem óhajtok támadó lenni. Amíg ő rendesen beszél velem és normálisan fog megnyilatkozni a legfontosabb férfiról az életemben, addig nem veszünk össze. Aztán meg? Nem akarok ilyesmire gondolni.
- Köszönöm, kérek. – bólintok. Teafüggő vagyok, ezt a szobatársaim is mind tudják rólam és lassan Sebastian is rájöhetett, hiszen minden alkalommal, hogyha filmet néztünk együtt, elmaradhatatlan kellék volt nálam a csésze forró tea. Bánom is én, hogy nyár van! Nem ettől lesz melegem.
- Nagyon meghitt ez az üzlet, igazán jó ízlésre vall a berendezése. – fejezem ki nem elfogult, nem mű, hanem tényleg őszinte és meglepett csodálatomat. Tetszik a hely, tényleg. Nem ijesztő és nem zavar, hogy nem kommersz parfümbolt-kinézetű.
A kedvesem kissé.. olyan mintha az öreganyám szólna hozzám, de nem teszek rá megjegyzést, csak elraktározom magamban, hogy kinevethessem utólag. Tudom én, hogy ez udvariasság, de ami művi az művi. Mindenesetre én mosolygok, követem Alicet az egyik asztalhoz, s leülök ott.
- Hadd legyek nagyon türelmetlen és kérdezzem meg így az elején: hogyan csempészte az autóba a képeslapot?
Nem köntörfalazok. Minek tenném? Azért jöttem, hogy válaszokat kapjak, mint ahogy ő is azért hívott, hogy azokat kapjon. Adok-kapok lehet hát ez, de csak akkor, ha a megfelelő módon kezeljük a helyzetet. Most szerencse, hogy sose voltam egy elveszett lélek, ami a beszédet illeti. Örülhetek, hogy apám úgy szocializált, ahogy.

Tárgy: Re: Parfümbolt Szomb. 12 Júl. - 21:04

The Store (I.)

A boltban enyhe félhomály uralkodik, és sokkal nagyobb, mint amit Dominique elképzelt volna először. Hatalmas tetőablakok vannak, inkább ezoterika boltnak lehetnek mondani, mert még füstölő illat is szál a levegőben, ami a parmükökével összekeveredve különlegesen aromás illatot eredményez. Ami különös lehet, hogy olyan, mintha már évek óta be lenne rendezve az üzlet, pedig jobb esetben is csak hetek óta lehet itt az új tulaj. Olyan ez, mint amikor a mesebeli Dorothy kiváncsi a varázslóra, aki a paraván mögött.
Amikor a szőke lány belép, olyan, mintha egy másik világba lépett volna át, bentről alig hallani a kinti forgalmat, van az egész helynek egy sajátos, egyedülálló varázsa. Elég hamar kiderül, hogy itt nem dolgoznak túl sokan, mert amikor Nique bent van, nagyjából senkit nem lát, csak egy csengő várja a pultnál, a kiszolgáló vélhetően hátul van a raktárakban. Ám mielőtt hozzáérhetne, szinte a semmiből, valahonnan a félhomályból lép ki a nő. Ami meglepő lehet benne, hogy szokatlanul fiatalnak néz ki, pedig Seb elmondása alapján minimum harmincnyolcnak kell lennie, ő viszont nagyjából olyan huszonhárom lehet, alig pár évvel idősebb, mint a szerelmesek. Közelebb lép, és vörösre lakkozott körmeivel kezet nyújt, igen kedves mosollyal, nincsen benne semmi riasztó, vagy visszataszító.
- Mademoiselle Dominique Beaulieu? – Az R. Betűt talán szándékosan nem ejti, viszont tökéletes franciasággal szólítja meg a lányt, aztán ő maga is bemutatkozik. – Alice Nichols. Köszönöm, hogy elfogadta a meghívásom kedvesem. Egy teát? – Intiválja hátrafelé a kisasztalok egyikéhez, ahol helyet lehet foglalni, és meg lehet nézni a parfümkatalógusokat.

Tárgy: Re: Parfümbolt Pént. 11 Júl. - 22:12

Who are You?

♫ Perfume ♫

Nem azt mondom, hogy a mai lesz életem legkomfortosabb napja, de úgy voltam vele, hogy ideje lesz rábiztassam magam erre az egészre. Továbbra sem hiszem, hogy lenne bármi félnivalóm ettől az Alicetől, épp csak nem tudom, hogy mit fogok reagálni, ha csak úgy belépek a parfümboltba. Mi van, ha nem is az övé?
Pink tornacipőmet vettem fel egy szintén pink felsőrészhez és a hozzá választott fekete szoknyához. Nyár van, de még nem annyira meleg, hogy ne bírjam elviselni magamon a feketét, szóval a körmeimet is ilyen színre lakkoztam és kiengedve hagyott hajamat is a legsötétebb színű hajpánttal fogtam hátra. Nem indultam korán, ebéd után éreztem magamban csak elég erőt ahhoz, hogy megtegyem a Salembe vezető nem hosszú utat. Be akartam nézni Sebastianhoz is, mielőtt lejövök, de nem akartam, hogy úgy érezze: jönnie kell velem, így végül nem tettem. Elég nekem az, ha egymagamban izgulok egy kicsit. Fura érzésem van, s ez nem tesz kiegyensúlyozottá.
A parfümbolt előtt elsétálok vagy kétszer, mire egy nagy levegőt véve képes vagyok betenni lábamat az üzletbe. Nem akarok nézelődni, még véletlenül sem szeretném azt a színjátékot, mely egyszerű vásárlónak álcáz. Csak azért jöttem, hogy megtudjam, itt dolgozik-e vagy a tulajdonos-e egy bizonyos Alice, hát akárki is áll a pult mögött, karakán tartást véve, s magamra húzva legnagyobb magabiztosságomat odalépek és a lényegre térek. Vagyis.. térnék, de a keresztnév kimondásánál megakadok. Egyáltalán.. milyen röhejes már ez? „Dolgozik itt Alice?”. Mintha Csodaországot keresném.
- Szép napot! – köszönök, az illembe kapaszkodva addig, amíg össze nem szedem magam. Még szerencse, hogy egy átlagos tizenhét éveshez képest, akit az apja nevelt és elzárt a külvilág ingereitől egész felnőttes lelkületűre sikeredtem.
- Köszönöm, nem keresek semmit! – hárítom el a parfümökre vonatkozó, fel-nem-tett kérdést ennyivel, majd a lényegre is térek. - Inkább valakit keresek. Valakit, akit Alicenek hívnak.
Nagyon rejtélyes.. - húzom el a számat gondolatban. A lelkem egy része legszívesebben elmenekülne, de ha már itt vagyok, futamodjon meg a halál. Kimondtam, hát legyen, aminek lennie kell. Maximum ki leszek nevetve. Lényegtelen, az is egy tapasztalat lesz, nem más.

Tárgy: Parfümbolt Pént. 11 Júl. - 21:17

Mesehelyszín, csak az érintettnek!

Tárgy: Re: Parfümbolt