Garázs (kocsik, motorok, biciklik)

First topic message reminder :

Mélygarázs igazából, melyben megszabott rend uralkodik. Meg van a helye a kocsiknak, a motorknak, és a bicikliknek is, utóbbiak lelakatolva, biciklilánccal ellátva. A motorok csak leállítva, békésen pihennek, rendben, a kocsik ugyancsak. A falakon jelzések, a garázsban néhány tábla, ami segíti a tájékozódást és a ki-, és bejutást is. Nagy betonkocka az egész, felfestett jelekkel. A garázs végén egy hatalmas rámpa van, amin át ki lehet jutni a felszínre, és ki lehet hajtani, persze sorompóval van ellátva, hogy ne lehessen csak úgy ki-be járkálni, és ne okozzon balesetet, illetve, akinek nincs dolga, ne tévedjen le ide. A világítás zöldes-sárgás fényű neonlámpákkal van megoldva, amik néhol kissé vészesen imbolyognak, érezhetően ezzel a résszel annyira sokat nem foglalkoznak, de még így is be van világítva az egész.

írta James "Logan" Howlett

Garázs (kocsik, motorok, biciklik) - Page 2 Garazs

Én is igyekszem olyan helyeket keresni, ahol nem vagyok szem előtt, pedig a külsőmmel még csak nincs is semmi baj, de mégis így alakult. Azt hiszem azért, mert csak úgy eldobtak a szüleim, nem igazán érzem magam olyan valakinek, aki bárkinek is fontos lehet, így aztán egyszerűbb meghúzni magam és nem szem előtt lenni. Aztán még Harry is eltűnt az életemből, ez pedig csak még lejjebb sodort a lejtőn. Az lenne a dolgom itt, hogy megpróbáljak beilleszkedni, de mégse megy. Az is valami, hogy a szobatársammal megvagyok és hogy még nem vert ki teljesen a víz a miatt, hogy Ethan elhívott a bálba, vagy... valami ilyesmi. Nem is tudom, hogy ez annak számít-e, egyáltalán, hogy most akkor én vele megyek, vagy csak azt akarja, hogy ott legyek mert... hát ez az amiről fogalmam sincs, hogy miért.
- Szerintem az másnak is jól tud esni, nem kell ahhoz elvont tudós figurának lenni. - ejtek meg egy egész apró kis mosolyt. Nem igazán ismerem a fickót, de a szavaiból valahogy azt szűröm le, hogy akkor se mozgott túl sokat mások között, amikor még nem volt ilyen, de vajon mióta ilyen? Nekem ez az egész nem olyan régen jött elő, ő vajon így született, ilyen... kéknek? Vagy egyszer csak kinőtt a szőre egyik reggelre és fogalmam sem volt, hogy mi történik? Egy szavam se lehet, neki sokkal nehezebb, mint nekem, ez tuti. Már majdnem kicsúszik a számon egy buta kérdés is ezzel kapcsolatban, de végül sikerül lenyelnem és inkább az itteni járgányokról kérdezek.
- Oh, hát én tudok biciklizni és nem terveztem összetörni magam, vagy a bicajt. - újabb apró mosoly a magam visszafogott és szégyenlős módján. Bár tény, hogy rég ültem már biciklin, és ismeretlen a terep is... tényleg esélyes, hogy jobban járnék a busszal, mert a ruhát is egyensúlyozni, amiben aztán ő is megerősít. Egyértelműen igaza van és eszem ágában sincs ellent mondani, mégis csak egy tanár, egy tudós, aki sokkal okosabb nálam.
- Akkor busz lesz. Azt tetszik tudni, hogy pontosan honnan indul? - nem néztem még annyira körül, és a nevelőszüleim kocsival hoztak el. Akkor legalább nem kell annyira keverednem az épület körül, hogy megtaláljam a megállót. Elindulok a tanár úr nyomában, hiszen mégis hülyén jönne ki, ha beszélgetünk, én meg itt maradok, amíg ő sétál a sorok között. Időnként bepillantok egy-egy kocsiba. Soha nem vezettem még, és az egész egyáltalán nem is vonzz. Azt hiszem ehhez sokkal több önbizalom kell, amiből nekem nem sok jutott.
- Miért, hány éves tetszik... vagy? - javítom ki magam gyorsan és egy leheletnyit el is pirulok. Mégis csak egy tanárról van szó és nekem az olyan furcsa, hogy csak úgy tegezzem. Majd valahogy biztosan megszokom, meg hát lehet hogy aztán nem is futunk össze jó ideig, ki tudja, bár egész kedves, azt kár lenne tagadni. Nem is értem, hogy miért akar rejtőzködni, hiszen ha egyszer rendes, és mellette még ennyire okos is, simán lehetne sokkal népszerűbb is.

Igazából már letettem az egyedüllétről, amúgy se nagyon megy ez nekem itt a birtokon, mert csak nagyon ritkán találok olyan helyet az épületen belül, ahol valóban hosszabb ideig tudok magányban lenni, egymagam, anélkül, hogy bárki is megzavarna. Mondjuk Charles biztosan ellenezné ezt, hiszen őt ismerve ő úgyis azt mondaná, hogy tegyek meg mindent az új külsőm elfogadása érdekében. Bár ez talán annyira nem csoda, hiszen ő volt az, aki egyébként sem tett semmilyen rossz megjegyzést rám, már akkor sem, amikor még csak a CIA tudósa voltam, Hank McCoy, a maga torz lábaival. Ő volt az, aki segített nekem elfogadni ezt az adottságot, de én mégis hagytam magam saját ostobaságom által megvezetni, szóval a jelenlegi külsőm csakis az én hibám, senki másé. Én tettem azzá magam, akit aztán később Alex nevezett el: én tettem magam a Bestiává.
- Nincs is ezzel baj, csak egy olyan elvont tudós figurának, mint én, tudod néha kimondottan jól esik egy kicsit elrejtőzni a magányban. - magyarázom meg egy halvány mosoly kíséretében, miközben a biciklikre téved a pillantásom, amik felé mutat. Mondjuk a többi jármű nagy része tiltott a diákság számára, meg jó néhány az itteni tanároké.
- Igen, a bicikliket használhatják a diákok is. Csak lehetőleg azért egy darabban kerüljön vissza. - jegyzem meg egy újabb mosollyal az arcomon. Ma egész derűsnek mondható a kedvem, még én is meglepődöm magamon.
- A többi tanári kézben van, és ők szokták használni. - mondom végül a többi itt található járműre pillantva, hogy aztán pillantásom visszatérjen a lányhoz. Hallgatom, amint szinte rekordgyorsasággal ledarálja következő mondatát. Még el is mosolyodom. Gyorsabban mondta ezt el, mint én írok, amikor formában vagyok.
- Értem. Nos, akkor tényleg a busszal járnál a legjobban. Gyorsabban megjárod, és a ruhát sem kellene annyit cipelned. - tanácsolom neki, ahogy elindulok a járművek között, kicsit jobban megnézni őket.
- Egyébként nyugodtan tegezz le... annyira azért nem vagyok idős, bár tudom, azért a külső elég megtévesztő tud lenni. - fordulok vissza felé újra mosolyogva. Igen, a koromra gyakorlatilag bármit mondhatnék, tekintve, hogy hála ennek a kinézetemnek, lehetetlen lehet másoknak viszonylag pontosan belőni a helyes számot.

Szó se róla nem is jártam még itt, és nem is tettem volna be a lábam egy garázsba, ha nem gondoltam volna erre a biciklis hadműveletre. Bár jobban belegondolva, ha találok egy ruhát, akkor hogy fogom elhozni? Mégse lehet mindent begyűrni egy hátizsákba... oké, ezt nem biztos, hogy átgondoltam, lehet hagyni kéne az egészet inkább a fenébe és kész. Nem kell nekem jelmez, nem kell nekem bál sem, majd szépen csak megleszek magam és kész. Elhúzok valamerre, Ethan biztos nem is gondolta ezt az egészet komolyan úgy igazán. Egyszerűen csak ugrat, vagy mit tudom én, nem kéne bedőlnöm neki, lehet hogy már elhívott magával valami dögös lányt, mint Merci, és el is felejtette ezt az egész levél dolgot. A gondolataimból viszont a belépő alak zökkent ki, aki lássuk be nem néz ki valami hagyományosan, és azért egy kicsit ledöbbenek, amikor meglátom. Tudom, hogy ki ő, így félni nem félek, de attól még az általános kis zavart pofit nem tudom elrejteni. Aztán mégis csak megejtek egy mosolyt és amikor megszólal máris válaszolok. Dehogy zavar, meg hát egyébként is ide mindenki bejöhet, nem sajátíthatom ki a helyet igaz?
- Oh, értem már. Hát most hogy annyira már nincs jobb idő, többször vannak gondolom bent a diákok. Amúgy ezeket használja valaki? - pillantok a garázs többi "lakójára". Még abban sem vagyok biztos, hogy csak úgy el lehet venni egy bicajt. Tényleg lehetett volna annyi eszem, hogy először utána érdeklődöm a dolgoknak, megkérdezek valakit, hogy mi ennek az egésznek a menete. Látszik is rajtam, hogy kissé bizonytalanul topogok egyik lábamról a másikra és inkább a bemutatkozással terelem a dolgot. Én persze tudom, hogy ki ő, nem várom el fordítva is a nevét, de neki egyáltalán nem kötelező minden diákot névről ismerni.
- Jogos, és igaza is van. Őszintén szólva ruhát kéne szeretnem, tudja a bálra, valami jelmezt és közben rájöttem, hogy ha valami nagyobb darab lenne, akkor biciklivel elhozni se lenne egyszerű. - darálom le neki nagy hirtelenséggel a dolgot. Fogalmam sincs honnan jön belőlem ennyi szó, de amikor leesik, hogy egy huzamban mennyit beszéltem el is hallgatok és zavartan kezdem megint a bicikliket nézegetni. Fene tudja, talán egy ilyen külsejű mutáns mellett én sem érzem magamat annyira torznak? Lehet, hogy ez is benne van, legalábbis egy kis hányadban, no meg itt nincs tömeg és ez a fickó egyáltalán nem olyan zavarba ejtő, mint Ethan. Jó ég, miért lyukadok ki folyton nála? Egyszerűen ez... ez butaság, semmi közöm hozzá, csak beszéltünk egyszer és most ugrat a vállal, mert tudja jól, hogy a nagy tömeg nem igazán passzol hozzám és gondolom tesztelni akarja, hogy vajon lesz-e bátorságom, hogy tényleg elmenjek.

Valóban meglep, hogy találkozom itt valakivel, hiszen ebben a helységben ez nem túl gyakori, éppen ezért is van az, hogy a kelleténél talán kicsit gyakrabban jövök le ide, amikor éppen egy kis magányra lenne szükségem, vagy csak egyedül szeretnék átnyálazni néhány jegyzetet. Persze erre ott lenne a szobám, de néha már onnan is jólesik kiszakadni, és ha már a városba, emberek közé nem mehetek ki, akkor marad a birtok keresztül-kasul való bejárása. Nem véletlen, hogy már minden egyes apró szegletét ismerem körülbelül olyan részletességgel, mint a saját tenyeremet. Ez a mondás csak ott bukik meg nálam, hogy aki ezt kitalálta, még nem gondolt arra, hogy lesz majd egy tudós, aki saját hibájának áldozatául esve szörnnyé változik, és a kezét kék szőr fogja majd borítani. Mondjuk erre jó esetben senki sem gondol, hiszen miért is tennék. Még én sem gondoltam rá, mikor elindultam ezen a pályán. Akkor még Hank McCoy úgy nézett a tükörbe, hogy onnan egy fiatal, szemüveges srác barna íriszei pislogtak rá, tekintetében pedig csak minimális fájdalom sugárzott, amiért a lába miatt nem lehet olyan, mint a többiek, és soha nem is lesz olyan élete, mint más embereknek. Erre most, amikor tükörbe nézek, nem más néz vissza rám, mint a Bestia, melyet én teremtettem. A szörnyeteg, mellyé én tettem magam. Állatias pillantásával mered rám minden egyes alkalommal, kék arcán pedig csak gyűlölet és megvetés tükröződik, semmi más. Olyan, mintha a régi Hank már réges-régen ennek a szörnynek az áldozatául esett volna. A legrosszabb az egészben pedig az, hogy sajnos ez így is van. Már azelőtt Bestia voltam, mielőtt ténylegesen azzá váltam volna. Egy ostoba bestia, semmi több.
- Örülök! Megmondom őszintén, nemigen vagyok még hozzászokva, hogy szinte mindenütt találkozom valakivel, csak ezért volt a megütközés. - szólok, egy halvány félmosollyal az arcomon. Persze látom rajta a hirtelen ledöbbenést, amikor meglát, de nem hibáztatom érte, és nem is tulajdonítok neki túl nagy jelentőséget. Hiszen reggelente én is ilyen voltam eleinte minden egyes alkalommal, amikor csak belepillantottam a tükörbe a fürdőszobában. Nem akartam hinni a szememnek. Néha pedig még ma is előfordul velem, mikor azt álmodom, ember vagyok csupán, és elfeledkezem a valós kinézetemről. Az igazi lényemről. Szóval igazán nem hibáztatom Quinnt emiatt. Mondjuk még a nevében sem vagyok biztos, ezért hálás mosoly jelenik meg az arcomon a bemutatkozására. Már amennyire ez látható a kék ábrázatomon.
- Szerintem egy busszal jobban jársz. Gyorsabb, és nem is fáradsz el annyira. Úgy csak fél óra az út, de persze te döntesz, nem akarok beleszólni. - tisztában vagyok az itteni dolgokkal és távolságokkal. Tudósként szeretek észben tartani ilyen dolgokat. Az én nézetemben sosem lehet tudni, mikor jöhet jól egy ilyen információ, még akkor is, ha a külsőm, és valós lényem miatt nem is igazán voltam odakint már jó hosszú ideje. Igazából... már az idejét sem tudom pontosan.

Őszintén szólva én se nagyon számítok rá, hogy itt bárkivel is összefuthatok. Végülis egy garázsról van szó, ha közeledne egy kocsi, vagy motor, azt tuti, hogy meghallanám, az pedig, hogy más is pont valami járművet keres, netán direkt itt keres magának csendet és magányt, fel sem merül bennem. Meglepő, hogy pont olyan valakivel futok itt össze, akit néhány napja említettünk, amikor Ethan képességéről volt szó. És persze az én gondolataim most is körülötte járnak, ami nagyon nem tetszik, de egyszerűen képtelen vagyok befolyásolni a dolgot. Félek tőle, nagyon is, hogy mi lesz ezzel a bállal és még mindig remélem, hogy nem találok majd semmiféle ruhát a városban és akkor minden meg van oldva... viszont ebből a hang zökkent ki, amire meg is fordulok. Oké, azért egy pillanatra mégis csak lefagyok. Nem járok még annyira régen ide, és hiába hallottam már róla, de még nem láttam személyesen és főleg nem beszéltem vele, és úgy érzem iszonyatos bunkóság az, ha nem vagyok képes megszólalni, vagy normálisan reagálni, hiszen... így se lehet neki éppenséggel könnyű egy ilyen külső. Kicsit megköszörülöm a torkom, hogy visszataláljak a saját hangomhoz. Hirtelen azt sem tudom, hogyan kéne köszönnöm neki, ezzel a kék bundával sejtelmem sincs hány éves, de annyi tuti, hogy ő itt egy tanár. Szóval minden bizonnyal magázni kell igaz?
- Semmi gond, ez egy nyitott hely, szóval mindenki bejöhet. Én meg csak egy biciklit kerestem, hogy úgy menjek majd le a városba. Szóval egyáltalán nem zavar. - sőt talán még segíthet is, hiszen ő már tuti jó ideje itt van a birtokon, akkor ismeri a várost is... és megint hülye vagyok. Még jó, hogy ezt nem mondom ki hangosan. Hát ilyen külsővel hogy a fenébe menne le sétálni North Salembe? Jó ég, gondolkozz egy kicsit Quinn! Újra a bicajokra siklik a tekintetem, nem tudom, hogy melyiket kéne választani, melyik bírja jobban a strapát, vagy egyáltalán mekkora a távolság, amit meg kéne tennem. Talán jobb lenne busszal? A fene tudja. Hezitálok, majd mégis csak Hankre pillantok.
- Egyébként Quinn vagyok. Azt esetleg nem tetszik tudni, hogy mennyire kell sokat menni, hogy elérjek North Salem központjába? Bicajjal sok? - gondolom még nem tette meg ezt a távot, de azért jó lenn tudni, hogy nekiveselkedjek-e egyáltalán, vagy órákat kéne tekernem hozzá.

To: Quinn

Hm... megint csak nehéz találni egy olyan helyet, ahol kicsit egyedül lehetek a jegyzeteimmel, és folytathatom a kutatásomat. Persze, nem mintha bajom lenne a diákokkal, sőt! Tényleg igyekszem velük jól kijönni, de ez a tanár szerep még mindig eléggé új nekem, és kell egy kis idő, amíg beleszokok ebbe az egészbe, hogy már nem csak tudós vagyok, de fiatal mutánsokat is tanítanom kell a társadalomba való helyes beilleszkedést és a képességük megfelelő használatát illetően. Mondjuk, az irónia is megvan benne, hiszen ki más adhatna jobb tippeket ilyen téren, mint az az ember, aki önnön hiúságából képes volt egy szőrös, kék szörnyeteggé változtatni magát, csakhogy más lehessen, mint aki valójában volt? Gyanítom senki. Mondjuk ennél még a fiatalabb mutánsok is jobb döntéseket lennének képesek hozni. Még az eszem ellenére is képes voltam beadni magamnak azt a szérumot, amiről igazából még én magam sem tudtam, hogy rendesen fog-e működni vagy sem. De teljesen elkeseredett voltam. Eleget szenvedtem a lábaim miatt. Mostanra pedig sikerült elérnem, hogy az egész külsőm torz legyen, és ne csak a lábaim miatt kelljen aggódnom. Azokat ugyanis még el tudtam takarni, de az egész testemet viszont már nem tudom, úgyhogy marad az, hogy amikor csak lehet, igyekszem a magányt választani a nagy tömegek helyett. Talán ezért is tévedtem ide. itt aztán nem túl gyakori, hogy sokan lennének. De úgy látszik, mégsem én vagyok az egyetlen, akinek az útja idevezetett, mert ahogy belépek, meg is pillantom az egyik itteni diáklányt. Kissé megtorpanva megköszörülöm a torkomat. Nem igazán számítottam rá, hogy lesz itt bárki más is.
- Ne haragudj... nem akartalak megzavarni. Nem túl gyakori, hogy találkozom erre egy diákkal. - mosolyodom el halványan, miközben gyorsan körbepillantok a helységben. Úgy látszik, csak ketten vagyunk. Nos, ez még mindig jobb, mint egy nagyobb tömeg, ahonnan csak még jobban kitűnnék.

to Hank McCoy

Tisztára ki vagyok, de komolyan... már egy kicsit az is sok volt nekem, hogy Ethan kitalálta ezt a menjünk el North Salembe dolgot, a tetejében motorral, de hogy ezek után írt, hogy ha nem megyek el a bálra, akkor ő rángat el... Nem, nem akartam elmenni a bálra, az efféle dolgok nem illenek hozzám, túl sok az ember, kész tömeg van, és valami jelmez is kell, nekem pedig még mindig ötletem sincs. Talán az a legegyszerűbb, ha lemegyek a városba és valami jelmezboltot megnézek, bár hogy így pár nappal az esemény, meg halloween előtt találok-e még olyat, ami elviselhetően néz ki, és méretben is passzol... no meg az ízlésemtől sem túlságosan eltérő... fogalmam sincs, hogy erre mennyi az esély. Idegesen harapdálom a szám szélét, ahogy az egyik biciklivel szemezgetek. Arra jutottam végül nagyjából az egész délelőttös hezitálás után, hogy megpróbálom. Ha nem találok jelmezt, akkor már igazán nem az én hibám, ha nem tudok menni igaz? Akkor Ethan nem tehet semmit, hiába jön fel a szobámba, hogy lerángasson, akkor sem sikerülhet neki, mert nem lesz mit felvennem. Ez ennyire egyszerű... Nincs más dolgom, mint a szép időben felpattanni egy bicajra és elkerekezni szépen a célig, megnézni a boltot, és a végén visszatérni üres kézzel. Már-már komolyan abban reménykedem, hogy tényleg nem találok majd ruhát, és akkor minden meg lesz oldva, még véletlenül sem kell ezen tovább törnöm a fejem. Merci persze nógatott eleget, hogy menjek el vele valamikor másfél hete ruhát venni, de eszem ágában sem volt. Végül csak feladata és szerzett magának egyet... valami kurvás nővérke lesz, vagy... valami hasonló, és ez egyáltalán nem lep meg. Vajon Ethan mibe öltözik? Zavartan túrok bele a hajamba, amikor eszembe jut a szőke srác, aki azon kívül, hogy idősebb nálam, idegesítően rámenős... még helyes is. Kár lenne tagadni, de pont e miatt vagyok képtelen felfogni, hogy mi a fenéért szórakozik velem, mert hogy ez csak erről szól igaz? Csak szimplán élvezi, hogy fél percenként zavarba hoz, és a bálon is ez lesz. Jó ég, mi van, ha táncolni akar? Én nem tudok táncolni, soha nem is táncoltam és ott elvárás, hogy hozzásimulj a másikhoz, miközben én éppen csak Ethan mellkasáig érek. Összeszorítom a szemem, hogy megpróbáljam elűzni a bennem tomboló idegességet. Már most ez van, akkor mi lesz, ha tényleg ott leszek? Sejtelmem sincs, tényleg jobb lenne nem elmenni, és persze arra az időre eltűnni a szobámból is, hogy meg se találjon. Egészen elbambulok, olyan, mintha a bicajokkal szemeznék ilyen sokáig, közben pedig igazából egyszerűen csak a kusza gondolataimat próbálom rendezni.

Mélygarázs igazából, melyben megszabott rend uralkodik. Meg van a helye a kocsiknak, a motorknak, és a bicikliknek is, utóbbiak lelakatolva, biciklilánccal ellátva. A motorok csak leállítva, békésen pihennek, rendben, a kocsik ugyancsak. A falakon jelzések, a garázsban néhány tábla, ami segíti a tájékozódást és a ki-, és bejutást is. Nagy betonkocka az egész, felfestett jelekkel. A garázs végén egy hatalmas rámpa van, amin át ki lehet jutni a felszínre, és ki lehet hajtani, persze sorompóval van ellátva, hogy ne lehessen csak úgy ki-be járkálni, és ne okozzon balesetet, illetve, akinek nincs dolga, ne tévedjen le ide. A világítás zöldes-sárgás fényű neonlámpákkal van megoldva, amik néhol kissé vészesen imbolyognak, érezhetően ezzel a résszel annyira sokat nem foglalkoznak, de még így is be van világítva az egész.

írta James "Logan" Howlett

Tárgy: Re: Garázs (kocsik, motorok, biciklik)