A kísérleti nyúl és a doktor bácsi

Ilyenkor örül, hogy nem orvos. Nap mint nap hallgatni a panaszkodó emberek bajait nem az ő műfaja. Most se lenne itt ha nem különleges lenne a páciens.
- Üdvözlöm, kisasszony! Doktor Zane Timothy Helmsman vagyok – nem, nem tekint a kartonjára, hogy leolvassa nevét. Sem kezet nem nyújt a hölgynek. Túl személyes lenne. Jelen állás szerint pedig nem kíván közelebbi ismeretségbe kerülni a hölggyel. Jobb esetben csak a vérével. De amennyire lehet igyekszik kihasználni a helyzetet. No, nem olyan értelemben.
Az íróasztalhoz érve ledobja az aktát és szemrevételezi a hölgyet. Igen vékony, arcra fáradt és bágyadt. Láthatólag erőtlen, gyenge, nem is kell szakértőnek lenni hozzá.
- Kérem, üljön csak le vissza! Nem szeretném ha összeesne. – parancsolja vissza a székre Rhodes-t. Közben újfent kezébe veszi a nő aktáit, belelapozva olvassa az adatokat.
- Tehát a h5-ös önkéntes kísérleti alany, az dfg2598-as számú kísérletben, ahol is a wer5-ös kódnevű készítményt tesztelték. S a jelek szerint azt is kapott, nem placebót. – újfent a nőre tekint, de állapota efelől nem hagy kétséget.
- Kérem, körülírná miféle mellékhatásokat is tapasztalt az elmúlt hetekben, hogy előbb jött vissza ellenőrzésre, mint a kísérlet menete kívánná? – telepszik le az íróasztal székébe, a nő aktáit maga elé téve. Kezében toll, mivel dokumentálni kívánja a nő szavait. Persze ennyi nem lesz elég, szükséges lesz egy kis kivizsgálás is, de jobb előbb meghallgatni a szubjektív tapasztalatokat. Azok segíthetnek a készítmény további fejlesztésében, illetőleg némi támpontot nyújt a vizsgálatokhoz. Mert jobb azt a testrészt vizsgálni amely tünetet produkál. Noha nem kizárt a lappangás sem, ez azért vegyi anyagokra nem jellemző, inkább a mikroorganizmusokra. A kémiai vegyületek egyenletesen oszlanak el, illetőleg felszívódás szerint maradnak jelen a test minden részén.
- Nos? – emeli várakozón zöld szemeit Bailey-re.

Az éjszakák száma egyre csak növekszik, melyeket képtelen átaludni. Be-behunyja szemét pár percre, majd` riadtan, kis híján kiugró szívvel pattannak fel a seprűs pillák, hogy egy mélyebb légvétellel szerezze vissza éberségét és legyen annyi önuralma, hogy véletlenül se ébressze fel mozgolódásával párját. Halvány karikák nyúlnak el lustán a látógömbök alatt, lelkesen jeleznek a szemfüleseknek, hogy itt valaki bizony kialvatlanságban senyved, amit a pótcselekvések tovább erősítenek. Az ujján lévő gyűrűkkel babrált az úton, ha épp nem erőt véve magán állt ellen a kényszernek és helyette a combján megtámaszkodva dobolt a térdkalácsán. Pár hete kezdődött és azóta is tart a zavar, az altatók, pedig hol hatnak, hol nem.
Egy bő másodpercig elmélázik a fehér csempék közti fuga vonalán, míg nem éri el hallójáratát a segítőkésznek titulálható asszisztens duruzsolása valami fogadásról. Óh, persze! Felállva, cseppnyi türelmetlenségtől kipattanva a székéből, ami a magyarázat utáni vágynak tudható be – érteni szeretné az okát, orvosolni a problémát, megszüntetni a kellemetlen velejárókat, mint például az elő-előforduló figyelmetlenség. Ma nem öltött nagy méretet, egy nagyobb bocs árnyékaként vetül rá és állja el előle az energiát nyújtó napot. Fájdalmasnak hat az elnyúló száj is, miként ásításra adja fejét , főként az elfojtás pillanatában. Merre találhatja meg azt a bizonyos holtpontot, amit ha elér minden jobb lesz..? Alábukik az inger, hosszabban lehunyja a szemét és annak sarkából pislog az őt betessékelő nő felé, remélve nem veszi észre az előbbi, megfeszült igyekezetét. Karjait összefonja maga előtt, a hideg is kirázta rögtön a következő megtett lépésénél a kopogós saroknak tökéletes felületül szolgáló padlózaton.
Minden világos és nem a fények miatt érzi így, legyen az természetes vagy mesterséges, bántja az érzékeny íriszeket. Félárbocra ereszti szempilláit és megindul a mutatott ülőhely felé, hogy ott várja meg a doktort. Egy perc, negyed vagy netalán fertályóra.. most nehezen tesz különbséget közöttük, hogy nem tekint rá a karján pihenő órára.
- Csak nem lehet mindössze rémálmok miatt.. – suttogja maga elé, amint elhagyja a helyiséget az őt fogadó személyzeti tag. Bal lábát ráfekteti a jobbra, hátát kényelmesen nekidönti a szék támlájának és érzi a zsibbadást a tagjaiban, a terjedését a kisujjából egészen az alkarig. Mintha nem is lenne szó többről, mint pár, egymás mögé torlódott éjszakázásról, ami leszívta az erejét olyannyira, hogy a szemét lehunyni sem képes már. Végül kiderül, hogy egy energiavámpír lakmározik és szórakozik rajta, azért nem szolgálnak írül a receptek. Hallja a zár kattanását, de később kapja oda az őzbarna tekintetét, egyenest a doktor fehérköpenyes alakjára. Karjait leengedi maga mellé és feláll tiszteletének jeléül.
- Üdvözlöm doki! Igazán ne vegye panasznak, de egy évnek éreztem, mire ideért.. – mosolyodik el szelíden, kissé bágyadt utóízzel, ami jó útra terelgeti a gondolatokat, mire is célzott egész pontosan az imént. Nem csattan ki az életerőtől.

Annyira felhalmozódott dr. Zane munkája, hogy még enni sincs ideje. Nem mintha félteni kellene, hogy elfogy, tekintve elég csak leszívnia egy izzó energiáját, és már is úgy pörög, mintha csak egy tucat kávét ivott volna meg. Talán ennek is betudható, hogy nem kávézik és az energiaitalok fogyasztásával sem él. Persze enni és inni azért kell, mert arra is szükség van. De talán tovább túl tudna élni étlen-szomjan mint mások. Igaz, nem sokkal.
A sok munka annak köszönhető, hogy a labort is vezetnie kell, meg Belső Körös munkát is folytatnia. Utóbbi sok pihenőidejét is elveszi. Értékes alvásideje így a minimális négy órára apadt, amire agyának feltétlenül szüksége van. De érzi, hogy koncentrációs és gondolkozási képessége is csökken. Talán ennek tudható be, hogy összekeverte az egyes laborkísérletekhez tartozó gépek beosztását. A sok reklamáló kollégától feje kétszeresére nőt, mint egy luftballon. Nehéz az utólagos koordináció. Ráadásul érkezett egy jelentés, hogy az egyik gyógyszerkísérlet alanya nincs túl jól, ma érkezik be felülvizsgálatra. S amikor csak úgy futólag megnézte az alany adatlapját eszébe ötlött, hogy a vérminta vizsgálatakor kimutatták nála a mutáns gént. Így a hölggyel is foglalkoznia kell. Finoman kipuhatolni mire képes. Vagy ha nem sikerül, újabb mintára lesz szükség, amit kizárólag erre fog felhasználni. Nem könnyű meghatározni, hogy az X-gén milyen különleges képességet alakít ki. De ezek a kezdő lépések afelé, hogy mesterségesen tudják majd befolyásolni, alakítani hatását. Ez azonban még a távoli jövő.
Az óra újra körbe ért, és dr. Helmsman hagyja is ott az aktákat. Felkapja fehér laborköpenyét és már megy is le a gyógyszerkísérleti laboratóriumba, hogy fogadja a pácienst.