Constance Charrington

"Az lesz, amit én akarok, még ha ezért az egész világot kell is összedöntenem!"

Userinfó: Titkos karakter

Név: Constance Charrington
Mutáns név: Földindulás
Születési dátum: 26 éves, Harlow-ban született 1867-ben, július 8-án
Besorolás: Múltbéli (Törvényen kívüli)
Képességek: Földrengés

Elsődleges képesség: Földrengés
Osztályozás: Béta mutáns
Aktiválódás: Kiskorában, kb 3-4 évesen
Képesség jelenlegi szintje: Csaknem maximális szinten. Képes földrengést előidézni, többnyire már tudja is kontrollálni, hol legyen az epicentrum, mekkora kiterjedésű legyen és milyen erősségű. Legenyhébb változata a szoba bútorainak megremegtetése, feldöntése.
Képesség távlatai: Tökéletesen kifejlesztve teljesen irányítani tudja képességét, akár csak egy épületre nézve is erős földrengést létrehozni. A földrengés létrehozása minden alkalommal földrengésfénnyel jár, így néhány pillanattal előbb mindig látszódik, mire készül.

Jellem: Akaratos, makacs és számító. Megszokta, hogy mindig az van, amit ő akar. Ha ezt mások hajlandóak elfogadni és mindent megtenni neki, akkor boldog és kedves másokkal. Ellenkező esetben csak megjátssza ezt, vagy ha ezt sem, az ég óvjon mindenkit a tombolásától!

Külső: A megjelenés nagyon fontos, árulkodik az anyagi helyzetről, a társadalomban betöltött szerepről, célokról, vágyakról, lehetőségekről. Másokat is ez alapján ítél meg először, de ezzel biztosan nincs egyedül. De nemcsak emiatt választja a gyönyörű, kiváló minőségű, előkelő ruhákat, kalapokat, cipőket, ékszereket és megannyi más kiegészítőt, hanem mert imádja hordani őket. S tudja, hogy jól is áll neki! Hogyne mutatnának rajta jól, mikor világos bőre, sötétbarna haja, szürkészöld szemei, karcsú alakja mindazt megtestesíti, amire mások csak vágynak. A szépség neki megadatott, s nem rest fegyverként használni.  

Előtörténet: Huszanhat éves és máris háromszoros özvegy. Milyen tragikus!
~ Mondják mások. ~
Ő köszöni, jól van, minden a tervei szerint alakult. Ambíciózus személyiség volt mindig is, s eldöntötte, nem fog úgy élni, mint anyja vagy nővérei. Nem, nem fog ő szegénységben élni, sorra potyogtatni valami folyton alkoholszagú bunkónak a gyerekeket, akiknek alig jut étel, idősebb testvéreik kinőtt ruhái, kilyukadt cipői jutnak csak nekik.
Ő ennél többre hivatott, ezt tudta, érezte. Elég okos is volt, hogy a családból egyedüliként megtanuljon szépen írni és olvasni, számtant is tanult. Felolvasóként dolgozott idősebb, gazdag hölgyeknél, és nem egy szívesen okította tovább a tudásvággyal teli csenevész lánykát még számos tudományra és nyelvekre.
Áldozatokkal teli út ez, cseppet sem könnyű, s nem feltétlen van tele szórakozással.
~ De megérte. ~
Előbb tanítónő lett, majd rá pár hétre már munkaadója szeretője. A kapott ékszerekből, ajándékokból megszedte magát annyira, hogy új nevet és új múltat találjon ki magának, s sokkal kedvezőbb fényben tűnjön fel az egy lépéssel előkelőbb társaságban immáron Londonban. Előbb csak egy kedves mosoly, majd egy finom, ártatlannak tűnő érintés, és fiatalsága varázsa, éles esze, természetes, vadmacskás bája - s természetesen a fűzős ruha által kiemelt bájai - megtették a hatást: máris terjedt a pletyka, hogy elvette őt Dr. Ingleston. Ó, de borzalom, néhány hónap múlva máris özvegy a fiatal ara! Egyesek szerint lehetett erre számítani, hiszen bőven apja lehetett volna a férje, és elég kicsapongó életet élt.
~ Agyamra tudott menni, így hamar javamra fordítottam a rossz szokásait és segítettem az elkerülhetetlenben. Viszont a kapcsolatai révén előrébb jutottam. ~
Özvegyként nem volt húsz éves, mikor a gyászév illő betartása után máris újra jegyese lett egy még gazdagabb úrnak, egy bizonyos Mr. O'Hare-nak.
~ Egészen sajnálatos, hogy nem a család megfelelő ágába született Mr. O'Hare, akkor most özvegy grófné is lehetnék. Na majd egy másik férj! ~
Mert igen, szegény öreg Mr. O'Hare is elhunyt. A rossz pletykák szerint megállt a szíve, nem bírta a tempót energikus felesége mellett. Constance a törékeny, aprócska üveggyöngyökkel kivarrt halványsárga ruháját viselte aznap a londoni színházban, az úr saját páholyában. Remek előadás volt! Kicsit pihegően emelkedtek és süllyedtek keblei, melyeket előnyösen kiemelt a ruha, lustán legyezgette magát a legyezőjével, finom odahajolt és valami szellemes, de kaján megjegyzés tett a darabra... A férfi keze már az első felvonás vége előtt a lábához ért, majd szép lassan a szoknya alá csúszott egyre feljebb. Elmosolyodott a legyező mögött.
~ Néha nevetségesen egyszerű meghódítani a férfiakat! ~
A család egy része fel volt háborodva, hogy Mr. O'Hare elveszi az alig huszonnégy éves Constance-t, hiszen nagyapja lehetne a lánynak. Szerintük elcsavarta a fejét a nem túl előkelő származású, törtető kis fruska.
~ Később bebizonyítottam nekik, hogy szó szerint is el tudom csavarni Mr. O'Hare fejét. Azok az átkozott betörők! Bitófán végezte mind. Igazán nem volt nehéz szerezni pár ilyen balekot, akikre rákenhettem a gyilkosságot! ~
Újabb gyászév, csak visszafogottan jelenve meg színházakban és hasonló esteken. Elutasítani a táncokat, mert hát ugye gyászolunk, ez volt a legnehezebb. De legalább kinézhette a következő férjet is: a változatosság kedvéért a kiszemelt is apja lehetett volna, de a kettes számúhoz képest határozottan fiatalabb. Hogy ő is véletlen örökös nélküli? Csak véletlen egybeesés! Meg hát mit számít egy kis korkülönbség, olyan boldog az őszülő Mr. Charrington fiatal kis felsége mellett! Állítólag mosolyogva merült örök álomba is, mikor tragikus körülmények között a vidéki vadászkastély közelében földrengés volt és összeomlott a ház maga alátemetve tulajdonosát.
~ Mindig is utáltam azt a kis vityillót. Ázott kutyaszaga volt és képtelenség volt kiszellőztetni. Legalább azok a hülye vadászebek is megdöglöttek vele együtt. Most pedig vár rám London, végre valahára letelt a gyászév! ~