Lady's Night

Tárgy: Re: Lady's Night Pént. 7 Okt. - 14:46

Lady's night

- A gyászoló özvegyasszony szerepe nem az én alkatomhoz szabott - nevetek vidáman Mary-Kate-re, nehogy itt részvétnyilvánításba kezdjen. Persze az sem biztos, hogy olvassa az újságok politika-gazdasági rovatait, ahol megemlítették Zane eltűnését, ráadásul mostanra már alig-alig említik meg. Mire nem jó a megfelelő sajtófőnök.
Ugyanakkor talán az én nevemen megakadhatott a tekintete, talán az olvasásra késztethette. Bár ezt is kétlem és igazából az egész dolog nem lényeg és legfőképp nem vele tárgyalnám ki, ha szükségem lenne rá.
Ugyanígy a bóktól sem vágom magam hasra, már ő sem várja el. Neki gondolom bejön, hogy a végzet hűvös asszonyát hozom mindig, én meg már megszoktam.
- Még nem jött el az ideje - mosolyodom el a ki nem mondott kérdésre, bár ideje sincs Mary-Kate-nek végigmondani, már is elvonják figyelmem.
- Mióta kissé fellazultak itt a szabályok Kitty - mordulok egyet a lányra - A hetesnél az úrnak üres a pohara, pedig jól fizető vendég. Ugyanakkor amíg nem ázik el kicsit, nem meri szerencsétlen Jen melltartójába nyomni a pénzét úgy hogy vigyél még neki - folytatom, látszólag nyugodtan, talán csak egy csipetnyi ingerült felhanggal. Ugyanakkor nem mozdulok, még a fejem sem fordítom, nem úgy mint ifjú barátnőm. nekem nem kell, én látok más szemével, hallom a gondolatokat, mit morcos őreim sejtetnek. Ideje kicsit szétcsapni közöttük!
- Láttál te már engem durvának és nőietlennek? - firtatom mosolyogva, mintha valóban ez lenne pillanatnyilag a legnagyobb gondom. Ugyanakkor érzem, sejtem Mary-Kate szándékát, a fegyver apró mozgását is észlelem mi szakavatott szemem által valóban mozgás és nem a tulajdonos ficergése.
- Ne felejtsd el, hogy nyilvános helyen vagy, emberek között. Arról nem is beszélve, hogy a gazdája még ijedtében a ravaszra markol - intem nebulóm, miközben kecsesen lecsusszanok a székről és az ismeretlen felé lépkedek. Ha akar, Mary-Kate is kísérhet, nem szólok rá.
- Vissza az ajtóhoz. És ezért még számolunk - vetek egy sötét pillantást a két izgága őrre, majd helyet foglalok az egyik karosszékben a lánnyal szemben, kissé srégen. Végül is, a hely nem tárgyalásra van berendezve, hanem nézelődésre.
- Nem illő egy szórakozóhelyre fegyvert fitogtatva besétálni. Ha beszélni akarsz velem, van egyszerűbb módja is. Akár szólhatsz a pultosnak, vagy szólhatsz nekem. Ahogy tetted is.. Bár nem voltál túl egyértelmű - teszem még hozzá a lehető legtermészetesebb módon, akárha az időjárásról fecsegnénk. De most már szemernyi kétségem sincs, hogy ez a lány fecsegett nekem holmi sztrádákról a fejében.
- Légy szíves tedd a szoknyát leple alá a díszköveid, még pánikot keltesz és az rontja az üzletet..

Tárgy: Re: Lady's Night Vas. 2 Okt. - 17:04

Emma, Lurid & Mary-Kate

*Tényleg tök jól elvagyok, élvezem azt, hogy itt lehetek, mert különben nem lehetnék. Áthágni a szabályokat nekem külön élvezet, szóval rózsaszín felhőkön úszom míg meg nem érkezik az….._almalevem_. ~Bakker!~*Komolyan, most miért kellett ennyire lealázni? Legalább adott volna egy kis igazi Martinit felvizezve, ez még az almalénél is jobb lenne. A srácra nézek, szerencsétlen lehet, hogy csak jót akart, kedveskedni, a mosolyából ez tűnik ki de én szemétláda vagyok és nem értékelem. A tál mogyoróra koncentrálok és már meg is mozdul mikor Emma érkezik. Annyira meglepődöm, mert ugyan vártam de ő mégis képes váratlanul megjelenni, hogy elengedem a koncentráció fonalát, a tál mogyoró pedig nem arra billen amerre szerettem volna, hanem pont az ellenkező irányba, vagyis az én ölembe. A mogyoródarabok diszkrét kopogása közepette egyenesedem fel és vetem százkarátos mosolyomat Emmára.* -Én nem különben. Ma is dögös vagy.*Nem puncsolás, a csaj remek formában van még gyémántok nélkül is. A sózott magtermésre ügyet sem vetek, majd összetakarítják…..vagy majd én ha Emma rám szól.* -Hogy s mint? Még mindig nincs ötleted, hogy…*Kérdezném a szívességről amire a szavamat vette, de a pincérnő odalejt hozzánk és miután leadta a rendelést az áruló szépfiúnak a Sundownerről, Emmához fordul.*-A négyesnél. Mióta lehet bejönni mordállyal? *Eltátom a számat és persze oda fordulok a négyes asztalhoz, vagyis amelyiket négyesnek tippelem, de ott egy csaj ül. Belőle nem nézném ki, de hülyeség, Emmából sem, hogy akár egy betonfalon is átmenne. Viszont a pincércsajszi attól az asztaltól jött ha emlékezetem és a bárpult feletti tükör nem csal. Persze akkor még nem tulajdonítottam neki jelentőséget és épp az almalevemmel voltam elfoglalva meg a mogyoróval, ami mostanra már befejezte rágcsa pályafutását. Kérdőn és feszülten várakozva, már-már halálra váltan izgulva nézek Emmára, kíváncsi vagyok mit szól ehhez és hogyan veri a padlóba a vakká vált, trehány beengedő embereit. *-Csak finoman és nőiesen. *Addig is odafordulok újra és megkeresem az emlegetett pisztolyt. Meg is találom a csaj ölében, de az nem pisztoly hanem ágyú, egy dekoratív ágyú, kisebb vagyont érő. Rákoncentrálok, ha kell elhúzom az orra elől, vagyis a keze ügyéből. Ha sikerül és Emma nem előz meg.*

külcsín ξzenécske

Tárgy: Re: Lady's Night Pént. 30 Szept. - 9:56

A kommunikációs csatornán pár perc alatt -válasz híján- elhal az utolsó foszlány is. Lurid nem telepata, így a levegőben keringő üzeneteket ugyanúgy nem tudja elkapni, mint a legyeket egy pár evőpálcikával. Őszintén szólva egyiket sem gyakorolta soha, ez lehet a dolog nyitja. A felbukkanó, harsány tinilányt mindenesetre nagyon érdekesnek találja. Egyáltalán elmúlt már 18 éves? Kicsit még előre hajol, hogy amolyan emberien kifejezze az édeklődését. A bárpulttal szemben, a hosszú kanapén ül, a rivaldafény kellős közepén. Háta mögött két marcona testőr áll, de nem az ő testőrei, hanem a bár nehézfiúi. Szinte a tarkóján érzi a fegyverek csövét, és ettől valami beindul benne. Nos igen. Az első pillanattól fogva nem gondolta, hogy csak úgy beendedik fegyverrel, most mégis itt ül, leopárdmintás topánkában, harisnya nélkül, térdig érő, pörgős, virágmintás nyári szoknyában és az abba tűrt rövidujjú, csipkés ingben, hanyagul lobogó nyakkendőben, és az ölében egy színaranynak tűnő, kézzel készített, drágakőberakásos, lányosan giccses magnummal. Valami lehet benne, valami meggyőző és domináns, ami miatt horhadt idebent nyíltan fegyvert, habár a két férfi egyértelműsítette, hogy az első gyanús mozdulatra szétloccsantják a fejét. Bár, talán nem is a fejét. Sokáig tartana kimosni az agyvelőt a kárpitból.
A páncélszakító fegyver tehát kibiztosítatlanul csillog-villog nagy gőgösen cseppet sem gőgös, sőt, felszabadultan kacarászó gazdája ölében. Habár tekintetét a túl fiatal lányon tartja, azért kedvesen cseveg a hozzá csapódó felszolgáló lánnyal. Szereti az embereket, a társaságot, ebben különbözik talán a legélesebben Niktől, ettől lesz ő jó alvilági vezető, Nik pedig jó feltaláló. Mindig máshol járnak a gondolataik. Neki most Emmán. Fejét kicsit félrebillenti, ahogy a fehér hölgy megérkezik, de nem hozzá jön. Apró sóhaj szakad fel belőle, csak egy morzsaszemnyit csalódott, de mégsem csalódott igazán. Nem Emmában. Elvégre őt elcsípni igazi kuriózum amennyire átlagos és láthatatlan. Talán egy apró hint a hölgy felé segít ideterelni a figyelmét.
- Légy jó; - Szakítom félre hirtelen a kedvesen csicsergő pincérlányt. Oda sem kell figyelnem rá, úgy vésődik a fülemen keresztül az agyamba minden egyes szava. A gyermekkoráról beszél, arról, hogy balett táncosnő szeretett volna lenni. Igazán nem szívesen szakítom félbe. - és hozz nekem még egy Sundownert. Utána mesélhetnél még egy kicsit Phoenixről és a nagy Paloma Herrera-ról.
Boldog lány, mert régóta szeretné már megosztani valakivel ezeket a mélyre eltemetett gondolatokat. Valaki kívülállóval, aki egy kicsit más szemszögből nézhet rá. Lurid természeténél -és mutáns erejénél- fogva olyan, mint egy kedves pszichiáter. Olvassa és írja az embereket. Természetesen tisztában van azzal, hogy a lány már csak Emma társaságában fog visszatérni, és már nem fogja ismerni a történet végét. Ez bizony ilyen dolog. Együtt kell tudni élni vele.

Tárgy: Re: Lady's Night Kedd 20 Szept. - 14:55

Lady's night

Sok idő eltelt, sok hét, míg az egész hercehurca lement. Fáradtnak érzem magam, hisz roppant fárasztó és unalmas a gyászoló özvegyet, a reménykedő majd összeroppanó asszony szerepét játszani. De úgy tűnik, mostanra lerágott a csont, akad frissebb, húsosabb. Éljen a hülyéket, akik elterelték rólam a figyelmet!
Újabb papírt írok alá, tolom a halomra. Az ügyintésé sem maradhat el, a klubnak mennie kell.
Egy pillanatra fáradtan dőlök hátra a székben, lehunyt szemmel kapcsolom ki magam, engedem el a számokat, papírmunkát, csak lassú légzésem utal még arra, hogy élek. Nem mintha rajtam kívül bárki is lenne a szobában, nem mintha bárki is bejöhetne ide a tudomásom és engedélyem nélkül. És még is...
Meglepetten pillantok fel, ahogy egy hang tőr utat agyamhoz. Tudom, hogy ilyen ellazult állapotban előfordul, még is... Ez a hang, ez a gondolat engem keresett, hozzám szólt. Miféle sztráda? Mit akarna tőlem? Egyáltalán honnan tudja és kitől?
Az asztalon heverő borospoharamért nyúlok, egy korttyal enyhítve kiszáradt torkom, és már épp koncentrálnék, keresve az előző hangot, mikor az asztalomon felvillan egy apró lámpa, majd a szekrénybe rejtett képernyő előcsúszik egy másik gomb megnyomása után, elém tárva egy szeletet a klubból. Néhány kattintás, és pont látom, ahogy Jenny egy poharat tesz le Mary-Kate elé. Tudom, hogy a gondolat nem az övé volt, az ő hangját már megismerem, de legalább okot szolgáltat, hogy felmenjek. Nem mintha keresnem kéne.
A fülem mögé simítok egy hajtincset, miközben a papírokat egy mappába rejtem, majd megszokásból lesimítom ruhám, a fürdőszoba tükrében ellenőrzöm sminkem és elhagyom az irodámat.
- Köszönöm - biccentek a pultosnak, ahogy kilépek a folyosóról, majd az ajtót gondosan behúzva magam mögött indulok ifjú tanoncom felé.
~Ki vagy és mit akarsz? ~
Csak egy gondolat, nem célzott, még is tudom, hogy eléri az előző hangot. Mert a hullámot, az érzést érzem, de a személy még nincs meg, egyesével pedig nem óhajtok a fejekbe nézni. Ahhoz túl fáradt vagyok most.
- Örülök, hogy ismét itt látlak Mary-Kate - mosolygok a szőke lányra, miközben helyet foglalok a mellette lévő széken.

Tárgy: Re: Lady's Night Vas. 18 Szept. - 6:39

Emma, Lurid & Mary-Kate

*Nem sokára tizennyolc leszek és muszáj próbálgatnom a szárnyaimat, nem mintha eddig nem tettem volna de egyre jobban érzem magamban azt a kis ördögöt aki eddig csak láblógatva ült a vállamon és sustorgott a fülembe. Már húzogatja is a fülcimpámat, mert azt hiszi nem figyelek rá, pedig nagyon is. Viszont épp elég van a rovásomon ahhoz, hogy az elkövetkezendő minimum öt évet szobafogságban töltsem. Na igen, ez van ha az ember lányának az apja rendőr. Nem is akármilyen, eddig csak egy megoldatlan ügye van, mi a tesómmal és ennek így is kell maradnia. Minden lány életében van olyan titok amiről a szülei nem tudnak, de valaki más igen és a telekinézis pont egy ilyen titok. Apának egy szót se, főleg nem anyának mert kitár a hitéből. Ráadásul nem is a vér szerinti szüleink, de még soha nem éreztük ezt. A húgom külsőleg úgy hasonlít rám mint egyik tojás a másikra, belül azonban az övében ott van egy már születésre megérett kiscsibe, az enyémben pedig egy kis krokodil. Ash soha nem tenné be a lábát egy sztriptíz bárba, én alig vártam, hogy végre legyen alkalmam elszabadulni otthonról, hogy megint kipróbáljam az Emmától kapott belépő szemlesütő és bebocsátó hatalmát. Egyszer-kétszer igénybe vettem a nagyasszony eldugott raktárának néptelenségét és egész jól ment a koncentrációgyakorlás, már csak akkor veszítem el a figyelmet ha hozzámérnek és nem számítok rá. Mondjuk egy éles helyzetben ez eléggé szar, de ez van.
Rámosolygok a beengedő emberre, nem most vagyok itt először bár tény és való, hogy eddig csak Emmánál voltam, most viszont letelepszem egy asztalhoz mint aki a lányokat nézni jött. Pasi imádó vagyok, ezt azért előre leszögezném, mondjuk azt, hogy ez most egy kísérlet, kíváncsiság ki hogyan tekint rám mint vendégre. Túl fiatal de már nem kislány. A lányok annak látnak ami vagyok, egy kísérletező ifjú felnőttnek – talán – a pasik viszont az épp pihenőidejét töltő „fellépőnek”. Mókás. Ha Emma nem penderít ki rövid időn belül, akkor soha. A bárpult mögött álló és poharat törölgető kedvenc mixeremre mosolygok, ő meg vissza rám. Hajlamos vagyok azt hinni, hogy csak azért nem nyomult eddig rám, mert a munkaadója VIP vendége vagyok és azok tabuk. Nem, még véletlenül sem azért mert van némi fogalma a koromról és a zsebemben lapuló hamis személyiről, amit még egy ideig épségben kell tartanom. Itt azonban nem kérték el, Emma belépőkártyája magasabb szinten áll. Alig két perccel a megérkezésem után kapok egy Martinit, csodálkozva nézek a csajra aki kihozta, de eléggé gyanús, hogy kacsint rám és a pult mögött már nem törölgető srác felé int a fejével. Nem engedem, hogy tócsányira kerekedjenek a szemeim, megemelem a poharamat és belekortyolok. *~AFRANCBA!~*Nem az van benne amit vártam, hanem almalé. Még jó, hogy az előbb nem kerekítettem ki a szemeimet a nagy csodálkozás miatt, mert most nagyobb munka lenne szigorúan összeszűkíteni. -Na megállj csak!*Az orrom alatt morgom félhangosan a fenyegetést, bár a hangom nem juthat el az általam Jacknek nevezett pultosfiú füléig, a számról simán leolvashatja. A pult tetejére rakott mogyorós tálat veszem célba, rákoncentrálok, hogy megmozduljon, hogy boruljon fel és a tartalma Jack elé szóródjon. Hamupipőkeként szedegetheti majd a szemeket. *

Így nézek ki ξzenécske

Tárgy: Lady's Night Pént. 16 Szept. - 12:46

//Mindaz, ami itt leírásra kerül, telepátiával tisztán és élesen kivehető, tudatos üzenet, nem puszta elgondolkodás.//
Tudod, az én agyam olyan, mint New York összes útja, utcája és sikátora, repülőtere, légcsatornája, metróhálózata, vasútvonala, bicikliútja, járdája, folyója egyetlen fejbe sűrítve. A járművek a gondolataim. Ez a szupersztráda a hét minden egyes napján, minden nap minden órájában használatban van. Nincs pihenő, nincs egy pillanat szünet sem. Szereted a nyílt lapokat, így elmondhatom: mostanában egyre kevesebb lehetőségem van lekötni ezt az atomerőművet a fejemben. A város túl csendes, az erőviszonyok túl kiegyenlítettek. Meg kell mozdítani a mérleg nyelvét. Hogy miért?
Nos; ismered Sherlock Holmes történetét? Had hozzam fel példának, kérlek: Sokan úgy gondolták róla, ölni is képes lenne csak azért, hogy leköthesse a gondolatait valami izgalmas esettel. Persze, ha ő lenne a gyilkos, az unalmas lenne, de ezt az egyszerű elmék nem érthetik meg. Kicsit hasonlítunk. Nekem is jól áll a kalap, engem is csak az lát, akinek felfedem magam, nekem is kiterjedt kémhálózatom és közel kimeríthetetlen erőforrásom van. Egy dologban különbözünk úgy igazán: én tényleg megteszem. Remélem, így már megérted, miért vagyok most itt. Remélem megérted, hogy nem birtokháborító szándékkal érkeztem ide.
Igyekszem tekintettel lenni rád, és felszíni gondolataimat stabilan kordában tartani, de talán ez az üzenet lesz az egyetlen jól kivehető forma, ami a fejemben láthatsz. Nem vagyok telepata, inkább nevezzünk anti-telepatának. A túl sok információ összeroppanthatja azt, aki meggondolatlanul megpróbál elcsípni belőle egy-egy szót vagy benyomást. Gondolj erre megint csak úgy, mint a városi közlekedésre. Ha lelépsz a kijelölt útról, elgázolnak. De erre gondolni sem szeretnék. Váltsunk inkább témát.
A lányaid nagyon kedvesek velem. Rokonszenves, intelligens hölgyek, talán csak egy kicsit meglepettebbek a kelleténél. Régóta járnak ide a kémeim, természetes hát, hogy tudom a nevüket, ismerem a vendégekről alkotott véleményüket, azt, hogy mit szeretnek az emberekben és milyen viselkedéssel imponálhatok nekik. Különösen megnyerő, hogy nem kezelnek másképpen egy nőt és egy férfit. Jól kondicionáltak. Igazán büszke lehetsz rájuk. A Sundowner koktélotok pedig kiemelkedő. Illik hozzám mind színében, mint karakterisztikájában. Lurid Shade /Vadul Ragyogó Árnyék/; amikor a nap lemegy, és az egész világ lángba borul.

Tárgy: Re: Lady's Night