Shane & Lorelai

Tárgy: Re: Shane & Lorelai Pént. 8 Aug. - 20:27

Lorelai & Shane

Runaway

A szavakra ismét megállok. Azt hiszem, kezdem érteni, vagy úgy sejtem, hogy kezdem érteni. Hallom, ahogy a taxi begördül. Visszasétálok, és amikor már fizetett, a kilincshez nyúl a kezem és kinyitom, jelezve, hogy a taxit lefoglalom. Nem hagyom, hogy megakadályozzon bármiben is, mert nem fogom hagyni. Még mielőtt beszállnék, csak ennyit mondok.
-Nem vagy te sem szerelmes, sem önző, sem akarnok. Kis taknyos vagy és az is maradsz. – mondhatnám, hogy direkt akarom ezzel piszkálni, és hogy fel akarom dühíteni.
– Szerettelek. Remélem, egyszer felnősz majd és megérted a dolgok menetét. Akkor majd lesz értelme, hogy ismét találkozzunk. – a hangom szomorú.
Nem tudom, hogy amire rájöttem, mennyire az igaz és mennyire a saját képzelgésem. Akarom a bosszút. Az éltet. De már nem vagyok abban biztos, hogy akit meg akarok leckéztetni, meg fogja érteni valaha is, hogy megérdemelte, ami kapott?
És abban is biztos vagyok, hogy ha maradok, akkor minden csak még jobban elromlik. Át kell gondolnom dolgokat. Nem jött jól a találkozás most. Talán pár hónappal később talán. Akkor már magamra találok. Ahhoz erős voltam, hogy kibírjam a börtönt. Ahhoz is, hogy túléljem a kísérleteket. Most azonban megrekedtem és mindig ugyanaz ismétlődik újra meg újra.
-Hajtson. – lököm oda a taxisnak. Leszarom, hogy koszos a ruhám. – A reptérre.
Felrúgom a megállapodást. Vállalom a következményeit. Csak érjen utol.

//Köszönöm a játékot! Smile

//

Tárgy: Re: Shane & Lorelai Szer. 30 Júl. - 21:40

Shane & Lorelai

♪ No me ames ♪

Nem kellene foglalkoznom vele, nem is kellett volna belé botlanom, egyszerűen nem... Még most is fáj látni, még most is ugyanazokat az emlékeket szakítja fel bennem és egyszerűen képtelen vagyok elviselni, képtelen vagyok csak úgy egy könnyen tovább lépni ezen és ha itt maradok, akkor nem is fog menni és még csak azt sem hagyja, hogy kitomboljam magam, hogy úgy próbáljam elfelejteni őt... amit tett. Nem fair... rohadtul nem fair az élettől! Egyszer próbáltam meg változtatni, egyszer próbáltam meg bízni. Hetekbe telt, hogy legalább igyekezzek, hónapokba, hogy végül meg is tegyem és miért? Feleslegesen, hiszen végül átejtett, végül ugyanúgy bántott, mint mindenki, int a világ, hát én ne bántsam őt, én ne bántsak mindenkit körülöttem, amikor... amikor erre születtem? Irányító vagyok, a képességem is erre való, nem hagyom, hogy mások befolyásoljanak, se ő, se senki sem! Azt teszek, amit én akarok.
Épp ezért lep meg az, hogy amikor megcsókol a szám szinte önálló életre kel, a karom is, ahogy a hátán csúszik végig. Nem tudom miért, nem értem, nem is akarok gondolkodni rajta, főleg hogy aztán el is lök és én is azt tenném, ha nem előzött volna meg. Nincs joga hozzá, nincs joga... de legalább eljutottunk oda, hogy őt is ugyanúgy rosszul érinti ez az egész, hogy ugyanúgy hat rá, ami történik, mint régen... épp úgy, mint régen. Talán... talán más stratégiát is alakíthatok ki ellene? Van más megoldás?
- Muszáj... azok után muszáj lenne! - kiabálni akarok, de nem megy. Erőtlen szavak csak. Nem akarok ilyen lenni, én nem vagyok ilyen! Engem nem lehet megtörni, engem nem lehet kétségbe ejteni, én ennél sokkal erősebb vagyok. Talán egy pillanat múlva fordul be a taxi az útra, talán még akkor, amikor nem lépett be azon az ajtón, aztán csak tovább gördül, miután kifizettem az árát, annak, hogy eljött eddig feleslegesen. Nagy levegőt veszek és végül megfogom a bőröndöt. Nem fogom hagyni, hogy terrorizáljon... nem én!

Tárgy: Re: Shane & Lorelai Kedd 29 Júl. - 22:47

Lorelai & Shane

Ciccegő és elégedetlen hangot hallatok. Kár erre pazarolni tovább vitát, vagy legyen ez akármi. Teljesen beragadt ebbe a verklibe.
-Érdekel vagy sem, mit hiszel, én attól még elmondom a magam igazát. – akkor is mondtam eleget, nem hitt akkor sem senki nekem. Ismét lenyugszom. Akkor is a rezignált beletörődés jutott csak részemül, a másik oldal minden téren túlerőben volt én marha meg kussoltam arról, mi is történt valójában. Vagyis tehát akkor sem mondtam igazat. Inkább hallgattam.
Rámászni? Nem is emlékszem annyira a dolgok eleje-közepére.
Csak két lépést teszek, nem többet. Felkapom a fejem a földre szegezett állapotából.
A szavai megleptek, nem véletlen, hogy egy ideig csak álltam neki háttal. Ennyire gyorsan nem vált senki. Ezek a szavak őszinték voltak. Nem adhatom meg magam ilyen könnyen, mégis megteszem, amit éppen nem akartam.
Megfordulok, de csak a törzsemmel teszem. Szemeimbe, a sötétségből talán egy nagyon halovány csillanás megjelenik egy röpke pillanatra. Énemből egy kis, apró szelet.
-Akkor ne gyűlölj.
Burkoltan értelmezve: maradj. De megfordulok vissza, hogy eltűnjek innen. Nem fogok megfordulni, hogy a nyakába vessem magam, vagy térdre előtte, hogy maradjon.
A csók… még mindig bizsereg a szám. Megérintem a szám, önkéntelenül.

Tárgy: Re: Shane & Lorelai Vas. 27 Júl. - 14:19

Shane & Lorelai

♪ Love runs out ♪

Nem vagyok gyáva, csak tudom, hogy mikor nem érdemes a saját életemet megnehezíteni és azzal, ha itt maradok, azzal nekem lesz rosszabb, mert képtelen vagyok ellene bármit is tenni és mégis el kell viselnem a jelenlétét, amivel minden egyes pillanatban újabb fájdalmas sebeket szakít fel. Nincs erre szükségem és hülye lennék önként vállalni.
- Hát bocs... rosszul reagáltam, de rohadtul ki voltam bukva! - szinte már úgy vágom hozzá a szavakat. Talán... mondom talán rosszul tettem, de az a nő ugyanúgy hibás volt, ugyanúgy! Ne hogy már azt mondja nekem bárki, hogy nem volt fogalma róla, hogy egy olyan pasival kezd ki, akinek van valakije, hiszen ismertem látásból és a lakásunk is tele volt jelekkel arra vonatkozóan, hogy nem legénylakásról van szó. Rohadtul nem fogok bűntudatot érezni e miatt! De legalább érzem, hogy kezd kibillenni, kezd idegessé válni, ami eddig nem sikerült egyszer sem. Mindig higgadt maradt, de most... most nagyon nem ez a helyzet.
- Ah... és azt hiszed, hogy hiszek neked ezek után? Még hogy velem akarsz lenni... akartál volna nem mászol rá másra cseszd meg! - összeszorítom a szám. Az a baj, hogy még így is attól félek, hogy én leszek előbb túlságosan ideges, nálam pattan el előbb a cérna. Hol a jó büdös francban van már az a rohadt taxi?! És hogy velem akar foglalkozni, hogy miattam van itt... tényleg nem hiszek benne, nem is akarok hinni benne, mert egy aljas féreg!
- Persze az ital mindenre mentség mi? - sok ez nekem, nem érdekelnek a kifogások. Szerintem valaki, ha tényleg akarja a másikat, akkor azt nem befolyásolja a semmit. A pia a gátlásokat oldja fel, nem az eszét veszi el teljesen. Én soha... soha nem tettem volna vele ilyet, még piásan sem. Előrébb lépdelek, hogy kinézzek az útra. Nem hallom a kocsit, tudom, hogy még nincs közel, de valahol már lennie kell, mert túl régóta várok itt és nem bírom... nem bírom ezt a nyomást tovább. Aztán hirtelen kapja el a csuklómat, én pedig talán az első pillanatban még ellenkezni akarok, aztán egyszerűen átadom magam neki. Nem akarom, odabent a vészcsengő hangosan visít a fejemben, de mégis visszacsókolok. Ő a gyorsabb, de egy pillanat múlva már én is ugyanazt tettem volna, én is ugyanígy ellöktem volna, ahogy ő tette.
- Gyűlölöm, hogy... hogy még ezek után is képtelen vagyok téged igazán gyűlölni! - kiabálok, most tényleg kiabálok utána, mert nem teheti, nem téphet fel bennem sebeket és végképp nincs joga, hogy bűntudatot ébresszen bennem. Legszívesebben az első kezem ügyébe kerülő követ vágnám hozzá... de nem, a legrosszabb, hogy legszívesebben a képességem használnám rajta, de most csak azért, hogy visszafordítsam, hogy újra követeljem a csókját, de közben ott pereg a szemem előtt a kép, ahogy ő meg az a nő... Dühösen szorítom össze a szám, és inkább csak újra levetem magam a bőröndömre. Hol a francban van már az a rohadt taxi?!

Tárgy: Re: Shane & Lorelai Szomb. 26 Júl. - 16:29

Lorelai & Shane

The Reason

Vállat rántok, ezzel jelezve, hogy ezzel sem változtatott a lényegen, amit mondtam. Gyáva és puhány. Csak akkor tud keménykedni, ha tudja, ő nyer. Ha nem, akkor meg inkább elhúz. Tipikus.
-Megmondtam a múltkor, hogy ha rosszat tettem, engem büntess, ne másokat tépess halálra. Te teljesen marha vagy, vagy direkt vagy ilyen hülye, hogy nem fogod fel, nem azt vágom hozzád, hogy nem tettem rosszat, hanem azt, hogy hülye voltál, mert kinyírtál valakit, a helyett, hogy csak engem tettél volna gallyra? – eléggé mély morgás van a hangom mélyén, de ez az a szín, amikor tudod, jöhet még rosszabb is, mert nem arról van szó, hogy kezdem elveszteni a türelmem.
-Hogy veled lehessek. – nem vonom meg most kivételesen a vállam. Az már más kérdés, hogy azért lennék mellette, hogy nyugodt arccal lökjem bele a szakadékba. Miért van az az érzésem, hogy visszarántanám, ha zuhanni kezdene?
A kérdésére megrándul a szám széle.
-Van rosszabb is, mint látni a nődet mással henteregni. – tapasztalatból beszélek. A másik tapasztalatból.
– És de, foglalkozom veled, picsának lennék itt most. – hogy a bosszúm teljes legyen.
-Meg a pia. – biccentem félre a fejem. Egészen addig nem tudtam, hogy ha csak egy kicsivel többet iszok, mit is teszek. Mások szerint igen, embert is tudnék ölni, holott érzem, hogy sokkal inkább a kedvesebbik énem jött elő a zárkózottságom mögül.
Ezt azonban Lorelai előtt még az ital sem tudta volna kihozni.
Mélyet sóhajtok. Megint ugyanott lovagolunk, ahol az eddigi összefutásunk alkalmával. Mintha megakadt volna a történet ott, ahol akkor abbahagytuk. Valamit tenni kell, mert különben tényleg elmegy.
Hirtelen állok fel és kapom el a csuklóját, hogy magam felé perdítsem. Egészen addig, amíg a szánk össze nem ér. Tudom, hogy én teszem ezt, másik kezem a tarkójára csúszik közben. Amit viszont nem tudok, hogy mennyire ösztönösen teszem és azt, hogy ha valóban összeérnek ajkaink, akkor az az űr, ami eddig bennem volt, hangosan nyöszög fel az ismerős érintésre, még akkor is, ha…
Döbbenten engedem el, szinte lököm el magamtól és lépek hátra. Nem játszom meg sem a döbbenetet, sem azt a vágyat, amit, ha sikerül megcsókolni, még akar, még vágyik Lorelai után. Zihálok és az ajkaimra teszem a kezem.
Sarkon fordulok, hogy elmenjek. Egyrészt, mert mindent, amit elterveztem, ezzel láthatóan keresztbe húztam, még magamnak is, másrészt annyira döbbent vagyok, hogy egyedül szeretnék maradni.

Tárgy: Re: Shane & Lorelai Csüt. 24 Júl. - 21:02

Shane & Lorelai

♪ I'm walking away ♪

A szavaira pár pillanatnyi néma hallgatás a válasz. Rohadtul tele a hócipőm vele, hogy nem tud mást, csak folyamatosan cseszegetni és mindezek után még itt kéne maradnom? Hát mi a jó francnak? Nem kell ez nekem, főleg mert nem tehetek ellene senkit. Ha valaki kiborít, akkor lépek, és kész, de esetében mégis mi a frászt tehetnék, ha lényegében lepattan róla a képességem? Keressem meg álmában a szobájában és szúrjam szíven, hogy ne idegesítsen? Az a baj... hogy félek, nem lennék rá képes, bár ezt soha nem vallanám be magamnak.
- Nem vagyok gyáva, de nem vállalom direkt a szart... bocs. - nem vagyok gyáva, de hülye sem. Nem fogja hagyni, hogy nyugodtan tegyem, amit akarok, akkor meg mégis mi a franc okom lenne rá, hogy itt maradjak hm? Na ugye, hogy az ég világon semmi sem! Nem is fogok, nem érdekel, hogy mivel akar rádumálni.
- Te tettél rosszat Shane, te... te hoztad ki belőlem! - nem nézek rá, akkor sem, amikor leül mellém. Idegesít, tudom, hogy csak azért teszi, hogy ezzel is megpróbáljon kiidegelni. De csak azért sem vagyok hajlandó felállni, mert én ültem ide előbb. Innen se kéne elmennem, mert én jöttem előbb tudom, de... a francba is könnyebb lelépni!
- És miért érdekel az téged, hogy mikor jutok el a szakadék szélére hm? Csak ne foglalkozz velem, keress... keress valami más macát, nem lenne nehéz nem igaz? - vádlóak a szavaim, egyértelműen. Gyűlölöm, hogy még most is ennyire fel tud húzni, hogy ha ránézek, akkor most is az ugrik be, ahogy azzal a nővel a mi ágyunkban. Nem akarok erre gondolni, nem akarok arra sem gondolni, hogy ez még most is bánt, hogy...
- Másképp is alakulhatott volna, ha nem a farkad vezet drága Shane, hanem képes vagy használni a fejed. - képtelen vagyok megülni mellette, már az első szavaknál felpattanok. Egyszerűen nem megy, nem akarok kiakadni miatta. Már... már nem érdekel! Megszűnt létezni nekem akkor, amikor azzal a nővel együtt láttam... mondom, hogy megszűnt! Képes voltam miatta változni. Nem voltam jó ember előtte, nem voltam az utána, de vele... vele valahogy más volt, de csak gyenge lettem tőle. Bizalmat adtam neki, de őrült nagy hiba volt. - Tudod mire tanítottál meg Shane? Tudod mit köszönhetek neked? Hogy még véletlenül se akarjak bízni... senkiben sem, mert az egész úgyis csak egy rohadt átverés lesz a végén. Szóval maradjak igaz? Hogy nap, mint nap szórakoztathassuk egymást. Remek ötlet! - a képességem ellen tehet, de komolyan közel vagyok hozzá, hogy ne azzal tegyek ellene. Na nem mintha ért volna bármit, amikor legutóbb le akartam keverni neki egy pofont. Az erőm nélkül gyenge vagyok, sokkal kevesebb nála és ez... ez kiborító.

Tárgy: Re: Shane & Lorelai Szer. 23 Júl. - 23:28

Lorelai & Shane

Don't say goodbye

Félrebiccentett fejjel és kissé elhúzott szájjal nézek rá, mint aki mérlegel.
-Inkább olyannak, aki azért teszi, hogy felfigyeljenek rá. Mintha ettől több lennél. Pedig egy nagy francokat vagy több. Nem sajnálom. Elfutsz, mint a gyávák.
Megingatom a fejem a kérdésére, de még szívok pár slukkot válasz előtt, majd orkánszerűen kifújom.
-Mindig csak az elkerülés és a menekülés. Mint aki fél a tükörbe nézni, mert rosszat tett.
Felállok és leülök mellé, teljesen közvetlenül és ott támasztom hátra a kezem. A cigit eloltom, már úgysem sok van belőle.
-Miért kéne elkerülnünk egymást? Sok közös pontja van az életünknek. De tudod mit? Menj. Ha ennyire gyenge vagy, hogy csak menekülni tudsz, akkor fuss. Előbb utóbb elérkezel a szakadékhoz és onnan nincs visszaút. De ha ennyire nagy az arcod, hogy leesne a fele, hogy elfogadd a helyzetet, akkor főj a saját levedben és majd edd meg egyben, amit főztél.
Nem akarom, hogy elmenjen, de már soha többé nem fogok könyörögni senkinek. Valóban nem? A tépelődésemet nagyon jól mutatja, hogy a szavaim és a közömbös, szinte rideg szavaim ellenére, még csak fel sem állok, hogy itt hagyjam.
-Másképp is alakulhatott volna. – jegyzem meg csendesen.
Hogy ez a múltra vagy a mostanra vonatkozott? Talán mindkettőre. Istenem, még mindig jó mellette ülni! Ugyanakkor minden idegszálam vészriadózik. Belém ivódott az az éjjel, és a testem jelezni kezdett, hogy az okozója ül itt mellettem. Ugyanakkor a másik fele szeretné megsimítani, érezni az ujjai alatt.
Riadtan szusszantok hangosan egyet, mint amikor valaki elbóbiskol és felriad. Nem tehetem meg ezt, hiszen azért is vezetett utam ide, hogy bosszúm teljes legyen.

Tárgy: Re: Shane & Lorelai Hétf. 21 Júl. - 16:46

Shane & Lorelai

♪ Talk you down ♪

Talán direkt is teszem, hogy nem válaszolok azonnal, hogy érezze nem érdekel egyáltalán, amit mondani akar, hogy lássa nagyon erősen azon vagyok, hogy semmibe vegyem, miután kétszer már úgy istenesen sikerült felhúznia. Nincs rá szükség, nem akarom ezt. Épp eléggé megsebzett ahhoz, hogy ne vállaljam ezt még egyszer önként. Nem... és nem, nem akarom, el akarok szépen zárkózni tőle, el akarok menni, mert a végén még olyan dolgokon kezdek el gondolkodni, amiken nagyon-nagyon nem kellene.
- Szerinted eddig olyan nagyon féltem, hogy bajom lehet, ha használom a képességem? Azért jöttem ide, mert... mindegy, nem számít. Elmegyek és kész, akármennyire is sajnálod a dolgot. - nem tudom elképzelni, hogy olyan nagyon zavarná, hogy nem leszek itt, ha csak nem azért, mert úgy nem képes ártani nekem, úgy nem képes bosszantani. Nem fogom neki megadni a lehetőséget, hogy ezt tegye, önként biztosan nem. Nem őrültem meg... annyira még nem. A nevetésére csak felvonom a szemöldököm. Kulturálatlan lett, az a finomság ami volt benne tökéletesen úgy tűnik, mintha elveszett volna. Érdekel? Nem.... mondom, hogy nem!
- Túllépnénk? Nem úgy festesz, mint aki bármin is csak úgy túl tudna lépni. - nem mondom ki, hogy inkább én nem festek úgy, mert ez a nagy helyzet. Most hogy látom tudom, hogy én sem léptem túl, de ezt el akarom minél előbb felejteni. - És mégis hogy gondoltad ezt? Egyszerűen csak elkerüljük egymást és kész? - az a baj, hogy már a jelenléte is idegesít és nem hiszem, hogy csak úgy engedné, hogy azt tegyek, amit akarok. Csak azért megtenne bármit, hogy keresztbe tegyen nekem. Nem vagyok hülye! Tisztában vagyok azzal, hogy nem vette ezt az egészet csak úgy semminek, hogy nem felejtette el csak úgy, hogy mit tett... tetettem vele és azon kívül még nem is tudom, hogy került ki ilyen hamar. Csak úgy leszállna rólam és békén hagyna, ezt el kéne hinnem? És ha mégis, miért tudnám csak úgy nézni a képét nap, mint nap?

Tárgy: Re: Shane & Lorelai Vas. 20 Júl. - 23:33

Lorelai & Shane

Az, hogy esetleg sok idő telik el a válaszáig, megvárom. A türelem, azt nagyon kihozta belőlem az utóbbi év. A szomorúságot is. Előtte is hallottam már, hogy néha szomorú kiskutya tekintetem van, de legalább volt benne némi vidámság. Most már csak mélysötét kútként tűnik a két íriszem. Leszarom.
Veszek egy mély levegőt.
-És mondd, mégis mit akarsz? Azzal semmit sem érsz, ha elmész innen. Elvégre máshol nem használhatod ilyen nyíltan a képességed. – márpedig ő azt szereti.
– Hacsak nem azért mész el, hogy ne gátoljalak abban, hogy az légy és azt tégy, amit mindig is szerettél. Ami hülyeség, mert ugye nyíltan használod a képességed, neked annyi.
A lábadoznira felhorkantok röhögve egy pillanatra. Van, amiből nem lehet kilábadozni. Kinyújtom a lábam és hátra támaszkodok, cigivel a számban folytatom.
-Mi lenne, ha ezen túllépnénk és előre tekintenénk? Mivel innen most sehova sem mehetek, – úgyis tudom, hogy kiderítette ezt. – és te máshol nem vagdalkozhatsz a csini képességeddel, kössük üzletet. – ha így itt marad, sok mindenre képes leszek, csak hogy elérhessem a bosszúmat. Viszont az az ominózus kérdést nem fogom feltenni, hogy „bármit megteszek, hogy maradj.” Egy nagy büdös francokat fogom megtenni!
-A kérdés az, hogy mi legyen.
Veszem ki a cigit a számból és kifújom a füstöt. Nem véletlen, hogy egyes számot használtam és az sem, hogy mindezt kérdéssé tettem. Vagyis jelzi, hogy ha nem lesz számomra megfelelő, nem biztos, hogy megfelelő lesz. És talán neki sem. Tudok komolyan és nyugodtan is viselkedni, ha a szükség úgy kívánja.

Tárgy: Re: Shane & Lorelai Vas. 20 Júl. - 18:05

Shane & Lorelai

♪ Don't cry for your love ♪

Ha menni kell, hát menni kell. Nem szabad mindent erőltetni, és ez még nem jelenti azt, meg megfutamodsz, csak hogy... tudod, jobb helyed lesz máshol. Én is fel tudom fogni mikor nincs helyem valahol. Azért jöttem ide, mert itt majd elleszek, elszórakozhatok kicsit, tehetem, amit akarok, tehetem, ami jól esik, de nem ez történik, mert megjelent ő és... mindent fenekestül felforgatott. Nem akarok gondolni rá, nem akarok egy pillanatig sem foglalkozni azzal, hogy milyen törés volt bennem látni azzal a nővel. Az utolsó törés, ezt mondtam magamnak a tükörben. Meghoztam a döntést, hogy többé nem nyitom meg a szívem senkinek, mert... ha akarod el lehet ezt dönteni nem? És én így akarom. Nem akarok érezni, nem akarok gondolkodni, nem akarok... foglalkozni vele, egyszerűen nem és kész! Ehhez viszont az kell, hogy lelépjek innen, hogy ne jöjjön folyton szembe velem a folyosón, hogy ne szakítson fel bennem olyan emlékeket, amikre nincs szükségem. Ez nem megfutamodás, csak egy... szükséges döntés, hogy jó lehessen az életem, hogy élvezzek minden napot, ahogy azt kell, mert erre van szükségem.
Amikor megszólal mögöttem még csak nem is fordulok meg. Nincs rá szükség, attól még tudom, hogy ő az, attól még tudom, hogy őt hallom és nem vagyok kíváncsi többre belőle. Csak egy pillanatra összeszorítom a szám, de nem nézek hátra, csak a távolba, várva, hogy mikor jön már az az átkozott taxi.
- Jó volt, amíg be nem toppantál... De veheted úgy is, hogy ilyen rendes vagyok, hagylak békésen... lábadozni. - az látszott rajta és remélem is, hogy elég szépen elbántak vele, mert nagyon is megérdemli, mert... ez jár annak, aki képes ilyet tenni épp velem. Bosszú álló típus vagyok, nem hiszem, hogy meg fog lepni, ha ő is így van ezzel, de nem érdekel. Mit tehet velem? Nem érdekel, amit művel, nem képes ártani nekem, maximum megölhet... azt pedig nem hiszem, hogy akar, akkor már megtette volna.

Tárgy: Re: Shane & Lorelai Szomb. 19 Júl. - 22:50

Lorelai & Shane

Worry about you

Az utóbbi időben egészen jól elfoglalgatom magam. Bár látom, hogy más is elfoglalja magát a járgányokkal, mégis jut belőle nekem is. Elvagyok a javításaikkal, kikapcsolja az agyam és minden gondomat.
Nem törődöm azzal, hogy olajos, zsíros foltokkal a nadrágomon és a pólómon, na és a kezemen, arcomon, kényelmesen visszasétálgassak az épületbe, miután megittam egy üveg sört az árnyékban.
Átgondoltam és le is higgadtam, mióta utoljára összefutottam Lorelaial. Nem szabad se felhúzni magam, igaz a múltkor sem voltam ideges. De megakadtunk, mindketten makacsak vagyunk, ami nem baj, annál nagyobb örömöm lesz abban, ahogy apránként minden önbizalmát szétzúzom. Viszont ha ilyen vehemensen ellen állok neki és folyton felspilázom a fejét, azzal sok mindent nem fogok elérni.
Rágyújtok egy cigire, a sör megkívántatta velem. A szemem sarkából egy ismerős alakot szúrok ki. Miután már ég a cigi, alaposabban megnézem. A bőröndre siklik a tekintetem. ~Basszameg, nem lehet igaz!~ ha elmegy, nem tudok utána menni, legalábbis ha nagyon messzire megy, akkor hótziher, hogy nem, mert innen nem mehetek csak úgy el. Igazából jó ideig sehogyan.
Márpedig akkor fuccs mindenféle ábrándnak és tervnek. Valamit kell tennem, hogy ez a kis liba itt maradjon. Mérgemben nagy slukkot szívok és elindulok felé, majd mögötte, az egyik kő akárminek a szélére leülök és ha nem vesz észre, csak pár slukk után szólalok meg.
- Azt mondtad, hogy itt jó neked. – szólalok meg nyugodtan, mintha csak annyit jegyeznék meg: süt a Nap.

Tárgy: Shane & Lorelai Pént. 18 Júl. - 14:16

Shane & Lorelai

♪ Hear me ♪

Feladom? Nem, nem szoktam feladni, egyszerűen csak nincs erre szükségem. Azért jöttem ide, mert azt mondták, hogy milyen nyugis kis hely, ahol úgy volt, hogy majd ellehetek, ahol nem zavar majd senki és erre... itt van ő. Nem tehetek, amit akarok, mert folyton belé botlom, folyton kénytelen vagyok a képét bámulni, hiába teszem már napok óta, hogy csak szó nélkül elmegyek mellette a folyosón és egyszerűen nem is foglalkozom a jelenlétével, attól még zavar. Újra és újra a fejembe kúszik az az este. Az az este, ami rávilágított arra, hogy nem szabad ilyet csinálnom. A bizalom nem nekem való. Tudtam én ezt, tudtam régen is, csak megbotlottam egy kis időre, miatta. Nem fogok többé, nem akarok, ha lehet csak még inkább olyan leszek, mint voltam, csak még inkább magamat adom és nem érdekel, hogy ezzel kinek mennyit ártok. Egy ember érdekelt csak az életben, és ő csúnyán elárult, talán az az utolsó kis cérnaszál is elpattant ezzel, ami még a valósághoz, vagy a logikus gondolatokhoz kötött. Lehet, hogy igaza van, lehet hogy tényleg nem vagyok teljesen normális, de kit érdekel, ha egyszer bármit megtehetek? De nem itt... itt nem lehet, mert folyamatosan keresztbe tesz nekem. Akkor keresek egy olyan helyet, ahol ez megoldható.
Nem volt bonyolult, nem ellenkeztek sokat, hogy le akarok lépni. Szerintem a prof azt hiszi, hogy úgyis visszajövök, az a bárgyú mosoly legalábbis azt hisze merre utalt, de nem fogok. Eszem ágában sincs újra ide tolni a képemet, amíg ő itt van, addig tuti nem és kétlem, hogy kiteszik a szűrét, ha csak nem csinál valami nagyon kellemetlent, vagy durvát. Kit izgat mégis? Talán mondhatjuk, hogy megkapta a büntetését, a többi már nem érdekes. Csináljon, amit csak akar, szedjen fel magának itt is egy-két csajt, az biztos könnyen fog menni neki.
Levágom a bőröndömet a bejárattól nem messze a kőre, aztán szépen lehuppanok. Keresztbe teszem a lábam és arra könyökölök fel szépen, hogy meredten nézzek a távolba, vajon mikor érkezik a taxi. Remélem, hogy nem kell sokat várnom, mert nem viselem jól a tűző napot, túlságosan fehér volt mindig is a bőröm ahhoz, hogy jót tegyen nekem, és nem öltöztem kifejezetten túl épp a meleg miatt, leégni meg nem akarok. Combközépig érő rövid farmernadrág van rajtam, egy lenge vászon szandi sötétkékben, felül pedig egy fekete ujjatlan topp. Tudom, hogy nem ez a legjobb nyáron, de elég kevés kellemes és világos cuccom van és amúgy is... engem még az időjárás se akarjon befolyásolni!

Tárgy: Re: Shane & Lorelai

» Shane & Lorelai
» Lorelai és Shane - Ahogy lesz úgy lesz
» Lorelai Waters
» Alysa & Lorelai - Utcai verekedésre fel
» Shane és Amy