Az Újhold felemelkedése

Inkább nem is reagál az odacsapott kifakadásra. Logikus elme észre venné, hogy éppen azáltal keresi Frost-ot, hogy kedves rokonát faggatja közben. Persze a kifinomult intelligencia nem feltétlenül családi vonás.
Számítása bejött. A testvéri aggódásra építeni mindig kifizetődő, hacsak nem utálják egymást a kedves rokonok. Jelen helyzetben ez nem áll fenn, s ez dr. Helmsman malmára hajtja a vizet. Már maga a kérdés elég bizonyságot add efelől, hite szerint.
- A szabadon lévők közül tűnt el. – egy újabb kelletlen hazugság, ízlésesen csomagolva, ezzel is fedve ismeretei hiányát, s apelláltat válaszadásra.
- A sok tudás még nem jelent mindentudást. – jegyzi meg válasz gyanánt figyelembe se véve a bókba csomagolt gúnyt. Most már egyértelműen észjátékot folytatnak, igazi sakkpartit. S a Fehér futó ellenfele nem más, mint a Fehér királynő nővére. A Fekete királynő? Egyébként is csak vaktában lövöldöz csekély ismeretei fényében. Mennyivel könnyebb dolga lenne, ha gondolatot tudna olvasni. Képességként nem részesült ebben az adományban.
Elvárásának megfelelően a nő visszatérni látszik előbbi társalkodó helyükhöz. Az viszont váratlanul éri, hogy vállára szorítja kezét. Testi reflexei lassúak ennek kivédéséhez, de képességét aktiválja, lévén a mozdulatot nem barátságosnak fogja fel. Csak hát az időzítés…
A hipnotikus erő hatása megfogan, elméjében erős késztetés támad elmondani mindent, amit Frostról tud. Az erő gyorsan el is nyelődik, amint képességét aktiválva érzékeli a Kaylából feléje áramló telepatikus energiát. De már késő, hiába is van tudatában annak, hogy nem önként mondja ki a szavakat.
- A nővérével jó pár évvel ezelőtt találkoztam, London egyik egzotikus klubjában, igen befolyásos emberek társaságában. Szívélyesen fogadtak, jobbnál jobb italokkal és nőkkel szórakoztattuk magunkat. Igencsak illuminált állapotba kerültem. Arra emlékszem, hogy Frost kisasszony elhívott külön egy helyre, hogy kettesben lehessünk. Sajnálatosan nem az történt, amire számítottam. Helyette elkezdett mesélt egy mutánsokból álló csoportosulásról… - arca összerándul, fájdalom járja át fejét, amint Kayla hipnotikus energiái elnyelődnek. De a fájdalom nem ebből ered, hiszen képessége sosem okoz fájdalmat. Valami más teszi ezt, ami eddig is meggátolta őt abban, hogy visszaemlékezzék arra az éjszakára. S amit Kayla képessége felül tudott írni, míg Zane-re hatott.
Az átéltek hatása nyomán rogy vissza a székébe kezeit fejéhez kapva, összeszorított fogakkal. Vad ábrázattal tekint fel Kaylára. Neki tudja be az átélt fájdalmat. S nem boldog, nagyon nem az. Ritka pillanatok egyike, mikor teljesen elveszíti érzései feletti önuralmát. De ez az, s nem sok jóval kecsegtet Kayla számára. Bármit is magyarázzon holmi sikertelen kísérletekről és fogolymegszabadulásokról. Pedig ő csak kitalálta az egészet. Vagy mégsem?
- Hogy őszintén? – hagyja el ajkait feltörekvő ingerültségének első szavai.
- Azt hiszem ezek után nem beszélhetünk őszinteségről. Elmondtam mit akartam öntől: információt húga hol létéről. De szépen átbaszott engem! – emeli fel hangját, utcai stílusba váltva át. Ez van ha a jó modor nem fizetődik ki. Fejfájása alábbhagy, mégsem tud megnyugodni. A klub lámpái villódzni kezdenek, amint Zane energiát kezd szívni magába. A férfi újból felemelkedik a székről, zöld szemei vérben forogva tekintenek Kaylára. Tagjaiban láthatatlanul formálódik az elektromos feszültség.
- Silverfox kisasszony, az lesz a legjobb, ha távozik. Csak a húga iránti tiszteletből nem végzek magával. Legalábbis nem egyből. De ha rákényszerít, nem lesz más választásom. Senki sem babrálhat az elmémmel büntetlenül! – üvölti, mitől újfent villogni kezdenek a lámpák, néhány ki is alszik, erősítvén a félhomályt.

Zane & Kayla

"Az életben nincs szabad választás, hogyan is lehetne? Attól a pillanattól, hogy világra jövünk, a három norna tudja, merre vezet életünk fonala, milyen mintává szövődik és hol ér majd véget."

- Akkor keresse meg Emset és ne engem zaklasson ezzel! – csapok oda neki. Ha megvannak a módszerei, akkor nem kellek neki, ez teljesen világos. Nem is értem, hogy miért húzzuk itt egymás idejét. Mennék én, azonnali hatállyal távoznék, de egy háromszavas mondat megakaszt. Vissza kell forduljak a férfi felé.
- Honnan tűnt el? – kérdezek rá. Aggodalom üli meg a lelkemet, de nem akarok mélyen elsüllyedni benne, arra meg pláne nem vágyom, hogy a férfi észlelje rajtam, szóval nem jelzem rezdüléseimben. A kérdés persze megint magában hordozza azt, hogyha a férfi tudja, hogy a húgom eltűnt, akkor azt is tudja, hogy hol volt, innentől kezdve teljesen logikus lenne az is, hogy tudja hová lett. De persze ne szaladjunk ennyire előre.
- Akkor sok olyat tudhat, amit még én sem. Szeretem, hogyha egy férfi jobban vél ismerni, mint ahogy én ismerem magam. – etetem meg a maró gúnnyal, mely torkomban gyülemlik. Az én múltam nem sötét, kikérem magamnak! Csak vannak olyan pontjai, melyekre nem vagyok büszke. De a húgomért tettem mindent, még ha nem is érdemelte meg.
Zane öngólt lő, s ennek nagyon tudok örülni. Aggodalmas rángást imitálok kezemmel, majd engedelmesnek tettetve magamat visszasétálok a férfihez. Nem ülök le vele szemben, hanem mellé lépek és egy hirtelen mozdulattal a vállaira szorítom kezemet. Hacsak nincsenek emberfeletti reflexei, akkor ezt nem nagyon tudja kivédeni, de persze felugorhat. Akárhogy is, igyekszem tartani az érintés kontaktusát.
- Elmondja nekem az igazat a nővéremről. Veszélyben van az élete vagy nincs?- használom rajta a hipnózist, mely tökéletesen a sajátom. Remélem, hogy nem immúnis rá, nem lenne jó.
Elhúzom a kezemet, de nem megyek messze Zanetől. Épp csak annyira lépek el, hogy ne tudjon utánam nyúlni. Nem kellene, hogy a saját dugámba dőljek csak azért, mert Ems kapcsán elborított a félelem, s Zane kapcsán az undor.
- Nem mellesleg közölném, hogy a kísérlet nem zárult sikertelenül, kiszabadultak a fogvatartottak, többek között a húgom is. Én már csak tudom, hisz én hoztam ki onnan. - közlöm vele hidegen. Tudja már, hogy merre hány méter! - Szóval akkor ezen a ponton akár beszélhetünk őszintén is. Mit akar tőlem, doktor?

Tárgy: Re: Az Újhold felemelkedése Kedd 15 Júl. - 13:42

Dr. Zane tekintetével ellenőrzi, hogy a hölgy kívánalmai szerinti formában kaphassa meg italát. A dolog végső sori elbiceliésére csak bólint. Annál komolyabb tekintettel ajándékozza meg Kaylát, mikor az nyomozás módszereiről kérdezgeti. Még ha nem is egy igazi titkos ügynök, azért annyira nem ostoba, hogy ki adjon minden információt, kényszer nélkül.
- Nos, meg vannak a magam módszerei ahhoz, hogy megtaláljak valakit. – lakonikus válasz, jól van ez rendjén.
- A húga eltűnt. – nem részletezi módszerük gyengeségét, hogy ezzel bármit is kiszivárogtasson belső ügyeikből. Más kérdés, hogy attól hogy ő nem találja még nem biztos, hogy eltűnt. Ingerülté nem válik a kérdések hallatán, higgadt megőrzi, ezzel is leplezni igyekszik benső kavargó nyugtalanságát.
Vállat von a visszautasítást hallva. Ő nem jótékonysági intézmény, hogy akkor is adjon, ha nem kérik. Mindent csak érdekből és magasztosabb cél elérése érdekében tesz, akkor és amikor szükségét látja. S mindezt a lehető legjobb modorral. Miért kell hát utálni őt?
Meglepettség halvány jelét mutatón húzza fel jobb szemöldökét.
- A testi-lelki egészség még nem tökéletesség. S ne gondolja, hogy nem tudom mi minden sötét is leledzik múltjában. – egy nagy kövér blöff. Jobb nincs, de néha póker során is bejön. Semmi konkrét információt sem tud Kayla viselt dolgairól. Csak annyit, hogy nem volt mindig törvényes. Így is tekint rá, még ha nem úgy kezeli. Egynek a törvényen kívüliek közül, aki maga se tudja mihez kezdjen életével. Ő visszaterelhetné a helyes útra… De most nem ezért van itt.
Megértette finom utalását anyagi apanázs juttatására. És ellenszenvesen reagál. Ennyire a jó oldalára csábították volna? Vagy csak kéreti magát? Zane egykedvűen követi a nő mozdulatait, nem kapkod el semmit. Minden cél elérhető, csak idő kell hozzá. S ha a fehér futó sakkot ad, még nem kell feladni a játszmát.
Nyugodtan kortyolva italából emelkedik fel ülő helyzetéből Kayla felé fordulva.
- Az élete forog kockán. – feleli szenvtelenül. Nem egy valamirevaló drámai színész, hogy hangjátékával és mimikájával hangsúlyozzon ki szenvedélyes érzelmi megnyilvánulásokat. Éppen az ellenkező műfaj mestere ő.
- Természetesen abban, hogy életben maradjék. Egy kísérlet alanya volt, ahonnan eltűnt. És így nem kaphatta meg a vakcinát. De erről ne így beszéljünk. – int újra Kayla korábbi ülőhelye felé. Az egész persze maga a hazugság. Nem volt semmi ilyesmi. Zane pedig mit sem tud a Stryker-féle kísérletekről. Egyszerűen jobb nem jutott eszébe, de úgy véli hazugságát hihetőbbé teszi gyógyszerész mivolta. S ha nem… megoldja másképp!

Tárgy: Re: Az Újhold felemelkedése Szer. 9 Júl. - 11:08

Zane & Kayla

"Az életben nincs szabad választás, hogyan is lehetne? Attól a pillanattól, hogy világra jövünk, a három norna tudja, merre vezet életünk fonala, milyen mintává szövődik és hol ér majd véget."

A nyelvem hegyén van, hogy közöljem, szavazzon bizalmat az, akinek hat anyja van, de végül nem mondok semmit, csak rámosolygok a férfire és legyintek egyet. Szeretek óvatos lenni, nincs ezzel semmi baj és senki kedvéért nem fogom megváltoztatni a rendelésemet, annak mikéntjét és hogyanját, főleg nem egy ilyen helyen. Híre az van a Klubnak, s nem jó, ami azt illeti. És bár nem gondolom, hogy ez a férfi ártalmas lehet, azért a lebujokat mindig visszafogott óvatossággal tekintem. Ha tehát nem úgy kapom a tonikomat, ahogyan kértem, úgy nem fogom meginni. Szomjan nem halok, annyi baj legyen!
- Nem vagyok nyugtalan! – kacsintok a férfire, s hagyom a dolgokat ennyiben.
Emsről beszélni még mindig nem a kedvenc elfoglaltságom, s hiába a heves reakcióm, teljesen helyénvalónak érzem. Csak felszalad egyik szemöldököm az okfejtés hallatán, megvonom a vállamat. Hogyha engem ide tudott rángatni, mint nyulat a kalapból, akkor bizonyosan az is mehetett volna neki, hogy a húgommal így tegyen. Szóval nekem ez az egész igencsak büdös, csavarja az orromat a nyilvánvaló tények elkendőzésének oka.
- Mondja meg őszintén, engem hogyan talált meg? – kérdezek elsőre, majd gyorsan hozzá is teszem a továbbiakat. - Ugyanezzel a lendülettel és befektetett energiával nem tudta volna megkeresni a húgomat?
a kérdésem teljesen logikus, nem vagyok sértő, bár van némi vészjósló abban, ahogy megnyilvánulok. Nem szeretem, hogyha szórakoznak velem, a családommal meg pláne! A húgom mindentől eltekintve a szemem fénye, s akármit megtennék, hogy ne essen bántódása még akkor is, hogyha tudom: ő nem ilyen lojális már felém.
- A rég látott jó ismerőseimet meg tudom találni, ha akarom, s nagy lány vagyok, a cipőmet is magam kötöm be, szóval nem szorulok rá senki segítségére, hogy lerójam tartozásaimat! – csatolok vissza itt egy, a férfi által nem is olyan rég mondott dologra Ems-szel kapcsolatosan. Eljön az a pont, amikor legszívesebben felképelném. Van valami viszketeg ebben a pojácában, valami olyasmi, ami fölött nem tudok napirendre térni. Túl modoros, túl nyájas, túl.. tenyérbemászóan szemtelen. Komolyan össze kell szedjem magam ahhoz, hogy ne foghegyről, hanem könnyedén, kedélyesen válaszoljak neki.
- Akármennyire is igyekszik, nem fogom magamra venni a szavait. Sem komor, sem mogorva nem vagyok, az életem pedig tökéletesen rendben van úgy, ahogy! – hagyom ennyiben. Persze ez hazugság, én is tudom. Az életem azóta egy romhalmaz, hogy Logan és én újra találkoztunk, s az sem sokat segít, hogy Stu is vegzál a marhaságaival. Bár mostanában elég kevés melóban kéri a segítségemet, szóval ez egy jó pont neki. Még kedvelhetném is érte, de azt hiszem, hogy már csak megszokásból is utálom. Miért kellett megmentenie? Kiszúrás az egész!
Ha időközben megkaptam a tonikot annak rendje és módja szerint, úgy lepattintom a tetejét a sörnyitóval, majd anélkül, hogy töltenék a pohárba belőle, ajkaimhoz emelem az üveget. Igen, ez lehet, hogy már túlzás, hisz miért is kenték volna be a poharat valami méreggel? De nevezzen a világ paranoiásnak, ez az öltönyös mitugrász nem tett bizakodóbbá egy halvány cseppel sem.
- Itt álljon meg és ne folytassa tovább! – szűkülnek össze szemeim. Én nem vagyok megvehető, nem vagyok megvesztegethető! Kecsesen felkelek a helyemről, a pár korttyal megrövidített tonikos üveget az asztalra teszem.
- Azt hiszem, hogy eleget hallottam, doktor Helmsman. – közlöm vele ridegen, szavaim jégcsapként hatolnak kettőnk közé. Sarkon fordulok, hogy kifelé induljak, de utolsó mondata mégis megálljt parancsol a lábaimnak. Tudom, hogy nem kéne megforduljak, hogy csak manipulálni próbál, de.. tudja ez a mocsok, hogy mivel lehet engem sakkban tartani.
- Mi baja lenne? – kérdezek visszafordulva, de nem lépve újra a férfi közelébe még. - És főleg miben tudna neki segíteni?

Mindennapos esemény számára egy úri hölgy, vagy éppen csak egy jól öltözött szajha fogyasztását a maga számlájára íratni. Elvégre a pénz arra való, hogy elköltsék, ha kell kenyérre, ha kell sörrel, s ha úgy adódik akkor szexre. Utóbbi jelen esetre nem vonatkozik. Bármily csinos is az előtte ülő nő, nem áll szándékába vele koituszt folytatni. Megelégszik azzal, hogy közösen ülnek az asztalnál.
Az italválasztás módját azonban furcsállja.
- Nyugodjon meg ms. Silverfox. Amíg velem van, ezen a helyen nem érheti semmi bántódás. Erről magam kezeskedem. Különben nem ide kérettem volna. Szavazzon meg ennyi bizalmat nekem. – végső soron nem zavarja a nő túlzott óvatossága. Maga sem tenne másképpen hasonló helyzetben. Persze, hogy mennyire bízna meg saját kijelentésében… az más kérdés. A nő pedig nem tudhatja, hogy igazából ki az úr a sztriptíz bárban...
Csodálkozik látva a döbbenetet a nő arcán kérdése kapcsán. Ennyire szokatlant kérdezett volna? Pedig szokás emberi társalgásokkor a rokonokról is beszélni, általában nehezményezve azok viselt dolgait. Végső soron azonban mindegy mit gondol vagy érez a kérdésről. Annál lényegesebb a válasz. Amit a jelek szerint nem lesz egyszerű megkapni.
- Volt egy kellemes találkánk egy pár éve. Sajnos azóta eltűnt látókörömből. És van egy tartozásom feléje. – elhallgat egy pillanatra mikor a pincérnő meghozza italaikat a kívánalmaknak megfelelően.
- Nos, ha nem árulja el, akkor sem fog történni semmi magával. Igen nagy szomorúsággal fogja eltölteni szívemet. S egyben megnehezíti munkámat, hogy újra találkozhassam ővele. És azt nem szeretném. Maga szeretné, ha valaki meggátolná abban, hogy rég látott jó ismerősével találkozzék? Bizonyosan nem. S tenne azért, hogy az újratalálkozásra minél hamarabb sor kerülhessen. Ugyanakkor a szomorú és mogorva emberek gyakran hajlamosak rossz érzéseiket másokra kivetíteni. Nem mellékesen ártó szándékkal. Persze tőlem nem kell tartania, nem vagyok egy kigyúrt izompacsirta, vagy másféle erőszaktevő. Haja szála sem görbül magának, hacsak nem saját maga csinálja azt. De gondolkozzék csak el azon, hogy milyen most az élete. – hosszas monológjában kiszáradt száját pohara tartalmával nedvesíti meg.
- Lehetne akár jobb is, főleg ha bankszámlájára hirtelen nem csekély pénzösszeg kerülne. Abból könnyedén kilehetne fizetni a számlákat és előkelő életet élni. És ezért csak egy-két mondatot kell mondania. S még csak el sem árul vele senkit. Inkább segít. Mert valami azt mondatja velem, hogy a húga bajban van. S csak én segíthetek rajta. – hogy őrültnek tűnne ilyen kijelentések után, meglehet. Ám azt senki sem tudhatja, hogy őrülete természetes, avagy elmemanipuláció következménye. Ezt csak egy kiadós agykérgi felfedezőtúra során lehetne kikutatni egy arra alkalmas személynek.

Zane & Kayla

"Csak azzal harcolj, aki érdemes rá. Olyannal ne, aki különböző fortélyokkal csak meg akar hosszabbítani egy olyan háborút, ami már véget ért."

Még mindig nem érzem az évszázad ötletének azt, hogy eljöttem ide, de ha már itt vagyok, s ez a szépívű, modoros fickó a számláját kínálgatja nekem, hogy rendeljek rá, hát nem fogom játszani a kocsmában az úrilányt. A helyemen gubbasztva, keresztbe tett lábakkal hajolok előre, hogy egy itallapot tegyek magamévá, majd kiválasztok róla egy italt.
- Tonikot kérek, bontatlan üvegben és hozzá egy sörnyitót meg egy üres poharat. Majd én kinyitom magamnak az üveget, előre is köszönöm! – közlöm letéve az itallapot. Óvatos vagyok, az ilyen helyeken sose lehet tudni, hogy mikor kerül egy kis drog az italba, az meg jelen helyzetben hiányozna nekem, mint üveges tótnak a hanyatt esés. Amint a pincérnő elment, figyelmem már megint a doktoré.
A „közel áll az ön szívéhez” résznél majdnem felpattanok, s szó nélkül távozom. Szó se lehet rólas, hogy még egyszer eláruljam Logant, erről ne is álmodjanak! Dühöm viszont hamar eltompul a kíváncsiság, majd a feléledő döbbenet alatt. A testvéremet keresi? Elkerekednek a szemeim.
- Miért akarja tudni, s miből gondolja, hogy elárulom? – kérdezem hidegen. Nem tudom, hogy hol van Ems – igen, nekem ems, hiába lett az, aki, sose hívtam Emmának és nem is fogom, egyszerűen nem áll a számra – de ha tudnám sem mondanám meg. Komoly eszközökkel kellene kényszeríteniük arra, hogy kiadjak bármilyen információt. S elárulom, engem nehezen lehet megtörni. Ha félholtra vernek, akkor.. talán.

Figyeli a nőt. Persze takaros, elvégre mutáns, s mi mutánsok jobbak, szebbek, erősebbek vagyunk az embereknél. Kérdéses, hogy ezt az elvet osztja-e a jelenlévő is. A kíváncsi tekintetek pedig rögvest abbamaradnak letelepedésével. A jelen lévők tudják, miféle erőt is képvisel.
- Örülök Ms. Silverfox, hogy elméltóztatta fogadni meghívásomat. Így látatlanul is. – megereszt egy halvány mosolyt. Sajnos ő nem empata, nem érzi mások érzéseit, legfeljebb külső gesztusokból tud következtetni. Ez azonban vajmi keveset segít most.
Az asztalhoz inti a pincérnőt.
- Kérem, Ms. Silverfox, rendeljen amit kíván. A számlámra lesz. – egy teszt a már említett gesztusok és hozzáállás vizsgálatára. Minden esetre maga is kortyol italából, mielőtt tovább vinné a szót.
- Nos, Ms. Silverfox, azért akartam találkozni önnel, mert a segítségére lenne szükségem. Valakit nagyon keresek, aki közel áll az ön szívéhez is. És bízom benne, hogy tud információval szolgálni hollétéről. – megrázza kezében a poharat, nagy levegőt véve.
- Tudja-e, hogy hol tartózkodik a húga? – hangja elszorul ahogy kérdő mondata végére ér. Valami meghatározhatatlan érzés keríti hatalmába.

Tárgy: Re: Az Újhold felemelkedése Kedd 17 Jún. - 15:23

Zane & Kayla

"A modor lesz az első, amivel foglalkozni fogunk, kedvesem. Nem mintha bármi baj is lenne az illemtudásoddal, no de éppen ez itt a bökkenő. Túlzottan udvarias vagy. Így hát, amit meg kell tanítanunk neked, az nem más, mint a lenézés és a megvetés. Meg kell tanulnod úgy nézni az emberekre, mintha csak valamilyen rossz szag csavarná az orrodat. Csak az olyan emberek lehetnek elég jók a számodra, akik tényleg olyan jók, mint te."

Nem kell sokat várjak, s megjelennek az éhes tekintetek, melyeket egy mosolygós szemforgatással nyugtázok. Nem érdekel, nem vagyok kényes az ilyesmire, de azért az ne higgye senki, hogy csak úgy ágyba fogok borulni bármelyiküknek is. Egyébként sem tenném, de most még konkrét célom is van az idejövetellel, s az még véletlenül sem lihegő, nyálcsorgató barmok vágyainak beteljesítése.
Nem kell sokáig várnom, hamar megérkezik az, aki úgy tűnik felkeresett. Udvarias, mondhatom! Bemutatkozik, de semmi kézrázás. Nem vagyok paranoiás, nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget, egyszerűen felfogom modortalanságnak.
- Szépet! – viszonozom a köszönést, s dacból én sem biggyesztek mellé szemernyi mosolyt sem, vagy közvetlen hangnemet. Játszhatunk ezeken a hideg húrokon, majdcsak kiderül, hogy kibe bök nagyobbat a jégcsap, mely beszélgetésünk ereszéről csüng alá.
- Kayla Silverfox, de gondolom ezt már tudja, Doktor. – hagyom ennyiben. Hátradőlök a székben, keresztezem egymáson a lábaimat, s várok. Nem én akartam idejönni, hanem hívtak, mondja hát el a férfi, hogy mi a tényállás.

Tárgy: Re: Az Újhold felemelkedése Kedd 17 Jún. - 14:49

Klisé, klisé, de jobb ötlete nem volt, mint efféle romantikus randevúra hajazó meghívót küldenie. A női lélek kiismerhetetlen, sose tudni, hogy pozitív vagy negatív érzéseket kelt benne egy-egy férfiúi reakció. Zane bízik benne, hogy inkább pozitív lesz a viszonyulás. Ezért csak a legjobbat kaphatta a meginvitált személy, bármit is kezdett vele. Nos, a helyszín talán nem a legidillikusabb, ám ez a főhadiszállás, itt biztonságban van. Meg aztán ha a terve szerint alakulnak a dolgok, akkor jobb nyílt lapokkal játszani. Még ha nem is a legjobb pakliból. Nem, nem cinkelt paklit, csak jobb egyből nem beavatni mindenbe. Már ha lesz rá fogékonyság.
Megérkezik a nő. Zane, több más férfihoz hasonlóan tekint a lányra. Legtöbbjük szemében kéjsóvárság árad, az övéből nyugalom és megelégedettség.
”Megjött.” – kicsit vár még, figyelve Kayla-t. Poharából újból kortyol, bátorságot merítve. Nem kis dolog forog kockán.
Lassan feltápászkodik és Kayla asztalához lép elegáns fehér ruhakölteményben, bíbor nyakkendőjében.
- Üdvözlöm! – rövid hűvös köszöntés, majd székre való letelepedés.
- Örülök, hogy elfogadta meghívásomat. Doktor Zane Timothy Helmsman vagyok. – mutatkozik be, s bár udvariatlanság, de nem nyújtja kezét. A Belső Kör információi szerint az ugyanis veszélyes lehet számára.

Zane & Kayla

"Mindenki eltéved egyszer. Vannak, akik rossz vonatra szállnak, rossz helyen fordulnak be az úton, félrelépnek a sötétben, gödörbe esnek, rossz emeleten lépnek ki a liftből, vagy eltévednek az uszodában, amikor fáradtan keresik a partot a folyton mozgó emberfejek között. Minden eltévedés a káosz létét bizonyítja, a világ játékos-gonosz fintorral csavarodik egyet, ami kívül volt, az belülre kerül, ami belül volt, az lesz a különleges. Az ember előbb vagy utóbb megtanulja, hogy a valami, amit térnek nevez, értelem nélküli üresség csupán."

Nem tudtam mire vélni a meghívást és az azt övező klisés finomságokat sem, de mégis úgy döntöttem, hogy utána kell járjak ennek a dolognak. Fogtam hát magamat és mérsékelten kiöltözve indultam útnak a helyszínre, ahová invitáltak. Egyszerű, fekete nadrágba bújtam – a szoknyák nem az én világom, soha nem is voltak azok, főképpen azért nem, mert tanítani nem egy olyan szakma, amiben a nettség legyőzi a praktikumot. - melynek szárát csillaghasítékos, barna, tavaszi csizmába gyűrtem bele. A csizmám szinével szépen harmonizáló, szintén barna mellényt kaptam a nadrág korcába tűrt, fehér blúzom fölé, majd miután hajamat egyszerű lófarokba rittyentettem, már nyakamba is vehettem a várost, hogy megleljem a találkahelyet.
A rózsa vázába került, a csokoládé pedig a szomszéd kislányhoz, aki nagyon szereti az édességet. Persze csak azután adtam neki, hogy egy szemet megkóstoltam volna, nem-e mérgezett. Sose lehet tudni.. magamat nem féltem, de azért egy ártatlan gyermeket óvni igyekszem.
Már a bejáratnál kirobban belőlem a méltatlan szemforgatás. Mégis ki az az idióta, aki egy vonagló nőkkel teli helységbe invitál egy számára ismeretlen hölgyet? Jó, én nem vagyok a hölgység mintapéldánya, de azért ami sok az sok. Majdnem sarkon fordulok és hazamegyek, de legyőz a kíváncsiságom. Tudni akarom, hogy honnan szerzett tudomást rólam ez az ismeretlen és egyáltalán mit akar. Belépdelek hát, majd körbehordozom tekintetemet a helységen. Semmi. Ismerősök száma a nullával egyenlő. Úgy döntök, hogy egy asztalhoz telepedve adok esélyt annak, hogy a virágos-csokis fazon előkeveredjen. Mondjuk kap tíz percet. Ha nem szólít le, akkor megpattanok. Én ugyan nem fogom keresni, ő hívott ide, felteszem tudja, hogy pontosan kit is vár. Csak tudnám, hogy mégis honnan a jó fenéből teszi ezt..

Tárgy: Az Újhold felemelkedése Hétf. 2 Jún. - 14:18

Nincs is jobb hely a lazításra egy fárasztó laboratóriumi nap után, mint a sztriptízbárban pihengetni. Ez a nap különösen is lefárasztotta dr. Zane agyi kapacitását. Komoly projekten dolgoznak, feszült a légkör és a sikeren múlik, hogy Zane-t nevezzék ki az AIM mutánsgenetikával foglalkozó részlegének vezetőjévé. Több fizetéssel nem jár a részlegváltás, de barátai tervei szempontjából nagyon is fontos előre lépés lenne. Egy kis klónozás, lombik mutánsbébi program kialakítása, meg hasonlók. Távoli cél egy nagyon erős, de irányítható mutáns létrehozása, mely révén az emberi hangyaboly eltaposhatóvá válik. Messze még a cél, valahol el kell kezdeni. Mint például az alkalmas egyének összegyűjtésénél. Ezért is örült oly nagyon, mikor tudomást szerzett Kayla Silverfox-ról és egy kevéske információt múltjáról. Így rögvest meghívót küldetett neki egy találkára ma estére, egy doboz édességgel és egy csokor igen drága vérvörös rózsával egyetemben. Klisés nagyon, de a legtöbb nő szereti az efféle romantikus gesztusokat. Kérdés, hogy vajon Kaylára hatnak-e az efféle hiúságok vagy csak izmos, állatias mutánsok mellszőrzete. Ám erről Zane mit se tudván nyújtóztatja ki elgémberedett tagjait asztala alatt, miközben whisky-t szopogatja. Néha egy-egy mogyorót is bedob szájába, szemeit az aktuális szuperprodukción pihentetve. A lágyan mozgó karcsú női testek látványa felér egy emléktörlő mutáns képességével, feledteti a sok számítást és minden más vitatkozást, összeveszést a kollégákkal. Sőt, még a randit is, ami nem is randi. Csak kiürülő pohara rántja vissza a valóságba, s kell jeleznie a pincérnőnek, hogy mihamarabb töltsön bele.

Tárgy: Re: Az Újhold felemelkedése