Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Név: Ami a szíved vágya Play by: Shane West (Szeretném, de alkuképes vagyok.) Kor: 20-23 Csoport: Bármelyik megoldható, nyilván van, amelyiket könnyebb bemesélni, de nem ragaszkodom az egyszerűséghez Képesség: Ezt nem szabnám meg, lévén akár ember is lehetsz Kapcsolat: Szerintem tíz esztendő is elsuhant azóta, hogy először találkoztunk, én kislány voltam, te kiskamasz. Nem igazán volt sok közünk egymáshoz eleinte, csupán egy suliba jártunk egy ideig, és mindig megvédtél, bár arról fogalmam sem volt, hogy miért. Talán csak sértette az igazságérzetedet, ha bántottak, de sosem gondolkodtam ezen. Nagyon törékeny kislány voltam, s mostanra sem mondhatni, hogy ez változott volna. Később sokat beszélgettünk, jóban voltunk, neked általában nem volt ebéded, úgyhogy megkaptad tőlem az enyém felét. Mindig sötét színekbe öltöztél, sokan tartottak tőled, nekem azonban semmiféle fenntartásom nem volt. Nagyon kedveltelek, még ha a szívem mélyén sejtettem is, hogy van valamiféle vaj a füled mögött. Engem nem érdekelt, a világ véleménye sem, a barátomnak tartottalak. Hogy mi van a színfalak mögött, azt álmodd meg te, kedves megalkotó. ^^ Az biztos, hogy várom a viszontlátást, hisz kíváncsi vagyok rá, mi lett belőled tíz év távlatából, hiszen egyszer csak eltűntél egy szó nélkül, és soha többé nem hallottam felőled. Valahol mélyen még él bennem a remény, hogy talán egyszer még láthatlak. Értelemszerűen némi plátói érzelem már létrejött a részemről korábban is, még ha fel sem foghattam igazán, hogy miről van szó. Nem kell, hogy az érzés viszonzott legyen, felőlem meggyötörhet az illető minden létező módon, de ugyanúgy örülök annak is, ha valóban kergethetem kicsit a rózsaszín felhőcskéket. Ez szintén a megalkotón múlik.
Kezdőlap 
by 
