Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Elsődleges képesség: Levegő- és szélmanipuláció Osztályozás: Alfa mutáns Aktiválódás: Nyolc éves korában kezdte először tapasztalni, tíz évesen vált számottevővé és tudatossá a képesség jelenléte. Képesség jelenlegi szintje: Erős légörvényeket képes kelteni, képes bizonyos mértékben elvonni az oxigént az adott helyiségből – teljesen nem, de a szén-dioxid szintje így is gyorsan nő, elég jelentősen a hallucinációk beindulásához –, továbbá a levegő manipulálásának köszönhetően képes repülni is, bár csak rövid távon, pár méterre és igen bizonytalanul. Mostanában kezd rájönni, hogy nem csak terekből, de akár egy ember tüdejéből is képes kipréselni az oxigént, de ezzel még éppen csak elkezdett kísérletezni, legfeljebb ha enyhe, kényelmetlen légzési nehézségeket okoz. Képesség távlatai: Mind a repülés, mint az oxigénelvonás tekintetében lassú, de komoly fejlődés várható, a képesség várhatóan a harmincas éveire éri majd el a csúcspontját. Ekkorra már teljesen képes lesz kivonni az oxigént mind helyiségből, mind emberből másodpercek alatt és több kilométeres „repülésekre” is, ha a körülmények megfelelőek (az időjárási elemek a távolságot jelentősen lerövidíthetik).
Jellem: Alapvetően egy rendkívül jó humorú, kissé kétbalkezes fiú, aki magának több kárt okoz, mint másoknak. Ez azonban nem zavarja, azért él, hogy másokat szórakoztasson, és ezen a téren rendkívül önzetlen. Ez a nagy humorkodás azonban azonnal átcsap önmarcangolásba, amikor egyedül hagyják, vagy hosszabb ideig figyelhet a gondolataira. Barátai jelentik számára a világot – szó szerint, mivel meglehetősen magába forduló, bezárkózó alkat, és aki ezen a ködön egyszer áttör, azt nem ereszti messzire. Régebben, fiatalabb kroában kifejezetten versengő volt, a mások fölé kerekedés éltette. Ennek legtöbbször a testvére látta kárát, Brandon ugyanis mindig és mindenkor az abszolút győzelemre játszott. Testvére halála és a benne játszott szerepe azonban megváltoztatta, kiölte belőle ezt a versenyszellemet, és ma már inkább csak statikusan tűri, ha valaki síkra akar szállni ellene. A balesetet sosem tudta elfelejteni és sosem volt képes megbocsájtani önmagának. Ha valaki forszírozza a témát, gyakran vesz Brandonon erőt a dühe.
Külső: 167 centi, átlagos súlyú fiú. Önmaga számára is szokatlan, hogy elkezdte kihúzni magát. Majdnem mindig esetlenül mozog, könnyedén bukik orra, a rossz nyelvek szerint rosszul érzi magát a földön, annyira „el van szállva.” Ha Brandon ezt hallja, általában csak vigyorog, hátat fordít, és nem áll ki velük lerendezni a vitát. nagy szerencse, hogy saját magán is tud nevetni. Ruházatában gyakori a barna, a zöld és a sötétebb színárnyalatok, mivel úgy gondolja, azok jobban mennek barna hajához és szeméhez.
Előtörténet: – Tudod, egyre jobban örülök, hogy hagytam magam rávenni erre, Miranda – nyúltam el a hosszúra nőtt fűben. Most még meleg van, a fűszálak az arcom csiklandozzák, a szél kellemesen fúj, és még csak rá sem kell vennem erre… – Ideje volt már kimozdulnod abból a lyukból – mellém heveredett, zöld szeme az enyémre talált. – Esküszöm, még fél nap, és nem az ujjaimmal kopogok, hanem sörösüvegekkel. – Most sem az ujjaddal kopogtál – vigyorogtam rá. – Legalábbis nem rémlik, hogy a kezeden viselnéd a cipődet. Jó, ez kissé túlzás volt, de a fintorán is látom. Igazából csak a végén jutottunk el arra a pontra, hogy megpróbálja berúgni az ajtómat – mind a fenyegetőzésig, mind pedig az első rohamig, amikor rájöttem, mennyire nem babra megy a játék. A lány néha szélsőséges tudott lenni, de ez volt az egyik dolog, amit kedveltem benne: valamilyen módon mindig kiragadott a közönyömből. Csendben ücsörgünk ott egy darabig. Emlékszem még, milyen volt otthon az ég… Sokkal, de sokkal borultabb. Mintha a lány megérezné, mire is gondolok, a könyökére támaszkodva megemelkedik, és a szemembe néz. A fenébe, gondolom, képes is megérezni, amire gondolok, még akkor is, ha ezt sosem beszéltük meg. Bár ha így van, abba kellene hagynom a gondolkodást… – Még mindig az bánt, ami az öcséddel történt, Bran? – kérdezi. Lehunyom a szemem, és a pillanatnyi, felszökő haragot lenyomom, mielőtt válaszolnék. – Nem olyan dolog ez, amit könnyedén felejtenék el, Miri. – Megrázom a fejem. – Te képes lennél elfelejteni, ha Bonnie-nak kárt okoznál? Bonnie, aki most éppen nem volt velünk, a kis csapat harmadik tagja volt, aki előbb csapódott Miranda mellé, majd, amikor mi ketten együtt kezdtük tölteni az időt, ő is bekapcsolódott. Bár egyikünknek sem volt vérrokona a kislány, mégis mindketten húgunkként tekintettünk rá. Éppen ezért volt rendkívül övön aluli a kérdés. – Valószínűleg nem – vallotta be Miri. – De az baleset volt. Még csak használni sem tudtad rendesen az erődet… – És mégis elég erős voltam ahhoz, hogy a vízbe lökjem. Elég erős, hogy a sodrás elragadja. – Érzem, hogy átszakadt a gát. Bár a hangom halk, érezni benne az élt, amit támadásra használok, és nem normális beszélgetésre… És mindeközben, a vörös ködön túl, ami az elmémre telepedett rettenetesen rosszul érzem magam, amiért ezt az egészet Mirandára zúdítom, aki soha nem tett ellenem semmit. – Emlékszem, hogyan nézett rám, amikor nekem már megvolt a képességem, és neki még nem… és arra, mennyire boldog volt, amikor a víz engedelmeskedni kezdett a parancsainak. Nem számít, mit mond a Professzor, hogy mit mondanak mások, én öltem meg, és az én hibám az is, hogy a család nem temethetett el mást, csak egy rohadt, üres koporsót! A lány megértően néz rám, én pedig lassan, de megnyugszom. Talán azért, mert nem akar visszatámadni, ezzel kényszerítve engem, talán azért, mert rájövök, hogy feltámadt körülöttünk a szél. Lecsillapítom azt is, ahogy magam, de az aggódó tekintetével nem tudok mit kezdeni. Talán nem is akarok igazán. – Nem akarok többet beszélni erről, Miri – mondom. – Márpedig előbb, vagy utóbb, de muszáj lesz – mondja. – nem tarthatod magadban örökre. – Vagy legalábbis még senkinek sem sikerült – mormolom, és hirtelenjében elegem lesz az egészből. A csillagos égből, a birtokból, a világból magából… Fél óra múlva, amikor ismét a szobám sötétjében fekszem, magam előtt látom az öcsémet, azt az utolsó pillanatot, a megrökönyödést az arcán, hogy nem tud megállni a lábán többé. Aztán, ahogy álomba zuhanok, az arca átalakul Miranda arcává, majd utána Bonnie kék szeme néz vissza rám. Hogyan felejthetném el, ha minden nap a megismétlődésétől rettegek?
Charles Xavier
mutant and proud
Tanár
let me to help you
Play By : James McAvoy
Hozzászólások száma : 1244
Kor : 39
Tárgy: Re: Brandon Hawks Kedd 29 Júl. - 19:18
A sok-sok nehéz sorsú szegény kis diák. Remélem minél előbb belebotlasz majd az öcsédbe, hogy ne emészd magad tovább, én nagyon drukkolok neked. ^^ Nem találtam amúgy semmi hibát, szépen leírtál minden fontosat, úgyhogy nem féltelek a játéktól sem. Foglalj mutánsnevet és pb-t aztán meg is vagy.
Kezdőlap 
by 
Remélem minél előbb belebotlasz majd az öcsédbe, hogy ne emészd magad tovább, én nagyon drukkolok neked. ^^