Breakstone-tó (valós idejű játéktér)

Ő jönne ki belőle rosszul? Hát ebből pillanatnyilag nem értek semmit, hogy mit is szeretett volna ezzel közölni velem, de majd enyhül ez a dolog is. Nem vagyok valami mocskosul magas csávó, de hát az élet már csak ilyen, ha kővel dobnak meg, dobj vissza valami büdöset. Kicsit hirtelen fordulok el a lánytól, így a láncaim a nadrágomon eszeveszett csörgésbe kezdenek. Mintha elfelejtettem volna valami fontosat. Áh meg is van. A fontos rituálé. Visszanézek a lányra és egy komoly arcot mutatok neki, hogy nehogy idiótának nézzen a viselkedésem végett.
- Most mennem kell, elfelejtettem valamit. Majd még találkozunk. Remélem.
Ennyivel elintézem a kis bájcsevejünket és elsétálok miközben lehunyom a szemem. Alig 1 méterre van mellettem egy fa, alig érek ujjammal hozzá, de már át is veszi a bőröm annak anyagát, hamar elrejtem kezem a nadrágzsebembe és kicsit sietve távozok. Rengeteg dolgom van. Vagyis csak egy. De az hosszú időbe telik, a tegnapi bűnömet is meg kéne bánnom.

Rossz embernek azért nem tartom, szimplán idegen nekem. Nem tudok úgy viselkedni, mintha ezer éve ismerném, ezért tűnhet úgy, hogy egy kicsit zavar a társasága. Plusz ugye ehhez a barátkozós részhez nem volt kedvem egyáltalán, úgyhogy ez is meglátszhat rajtam. Azt mondja nincs semmi, pedig az előbb lerítt róla. Mindegy, nem fogom kiráncigálni belőle az igazat, ha nem akarja elmondani, akkor füllentsen, engem aligha izgat.
- Körülbelül pár hete... - vonom meg a vállam. Most így belegondolva nem vagyok itt olyan régen. Az egy hónap azért tuti eltelt már. Nem túl jó az időérzékem, ezért nem igazán tudom... Hátradőlök a pad támlájára és elkényelmesedek.
- Már miért lépnék le? Új vagy itt és nem ismered a helyet. Bármennyire is el akarok menni nem teszem, mert még én jönnék ki belőle rosszul. - magyarázom, majd leteszem a könyvet magam mellé. Nem most fogom szorongatni ezt az unalmas regényt, legszívesebben visszavinném oda, ahonnan elhoztam. Remélem nem hiányolják nagyon, mert igazándiból kérdés nélkül elvittem. No de most már mindegy, valahogy csak visszacsempészem.

Mintha kissé zavarná a társaságom, vagy csak rossz embernek tűnök? Visszazökkenek a való világba, miután feltette kérdését, elmosolyodva ismét a tóra bámulok.
- Nincs semmi.
Mondanom kellene még valamit, mert taplónak fog nézni, de semmi se akar kijönni a számon, hiába is akarok mondani bármit is. Majd ismét rápillantok.
- Mióta vagy ezen a helyen? Mármint...
Már megint miket beszélek. Gyors ismét a tó felé nézek, de inkább visszanézek a lányra.
- Ne haragudj, hogy ilyeneket kérdezek. Szóval ha lelépsz is, nem veszem rossz néven! - majd egy mosolyt csalok arcomra. Temessen el valaki.

Látom rajta, hogy egy kicsit elbambult, ugyanis csak néz ki a fejéből. Erre felvonom a szemöldököm és furcsa pillantásokat vetek rá, de egy idő után úgy látszik megembereli magát és közelebb jön. Körülbelül két méterre tőlem megáll és köszön. Magabiztosnak tűnik így elsőre. Még nem tudom mit akar tőlem, de rögtön közli is, hogy nem olyan rég érkezett. Nos, nem vagyok az a társasági ember, ezáltal a barátkozás is macera nálam. Azért próbálok most megértő, kedves személyiség lenni az első benyomás tekintetében, mert nem lenne jó, ha már az első nap egy távolságtartó, mogorva diákkal találkozna. Ha a helyébe képzelném magam, akkor elég kellemetlen lenne, ezért nem viselkedek most úgy, mint általában. Egy mosolyt varázsolok arcomra, miután bemutatkozik.
- Üdv! Igen, mondhatni. Ez a hely kellemes és nyugodt. - bólintok egyet a kijelentésére. - Annie Montgomery. - hangzik el a nevem is kissé komorabb hangnemben. Legszívesebben elmennék, mert tényleg nem vagyok jó ilyesfajta beszélgetésekben, csak hát ha most elrohannék, abból én jönnék ki rosszul. Ezért csak mosolygok, amennyire tudok és még az is megfordul a fejemben, hogy mikor vigyorogtam ennyit korábban.
- Valami baj van? - kérdezem, mert egy kicsit zavartnak tűnik, de lehet csak én szűröm le rosszul a dolgokat.

Elbambultam, de észhez tértem. Visszapillantok a tóra, szívok a friss levegőből majd elindulok a lány felé, de 2 méternél nem megyek közelebb hozzá, majd hezitálás nélkül köszönök.
- Szia. Látom te is oda vagy a szép helyekért. Áh! Ne haragudj, Marko vagyok és alig pár órája érkeztem, mármint hoztak.
Na igen, felnőtt férfiakkal még elbeszélek, de egy lánnyal igen nehezen... kicsit zavart vagyok, nem tudom hogy reagáljak új dolgokra. Tulajdonképpen ez elég új dolog számomra, hisz végre a kolostoron kívűl vagyok és megint elbambultam a lányt figyelve.

Hát ez pech. Unalmas és monoton ez a könyv. Még párat ásítozok is, hiszen ez sem a nagy kalandokról szól. Legalább ha valami érdekes dolog történne benne, akkor máris tovább olvasnám, de így nem jó. Csalódottan csukom össze a könyvet és felemelem tekintetem, hogy most megfigyelhessem a tájat. Fák, kisebb bokrok és padok helyezkednek a tó környékén, amiket eddig nem igazán néztem meg. Hangulatos kis hely ez, és maga a tó egyszerűen gyönyörű. Nem vagyok oda a romantikus hangulatú helyszínekért, de ez tényleg szép, még én is annak tartom. A nagy bámészkodásban fel sem tűnik, hogy valaki épp figyel, csak akkor, amikor észreveszem az alakot nem is olyan messze tőlem. Remek... Azt hittem ide egy lélek sem jár, de úgy látszik tévedtem. Remélhetőleg nem egy olyan típus, aki gyakran heccel meg másokat, nekem egy személy is bőven elég, aki ezt csinálja. Tovább ücsörgök a padon a fiatal srácot figyelve. Én ugyan nem fogok megszólalni, ha akar valamit, akkor majd kinyögi. Nem megyek el, örülök, hogy egyáltalán ilyen helyre kavarodtam. Viszont most lövésem sincs mit fogok csinálni, mivel a könyv unalmas, a táj bámulása meg egy idő után monoton.

Új tagként még nem mutatkoztam be senkinek, alighogy megérkeztem az iskola területére, máris kerestem egy nyugis helyet, hogy lehűtsem magam, még mielőtt mindenkivel találkozom. Megfogott a tó szépsége, csodaszépen csillogott a felszíne, visszatükröződött róla az ég is. Egy ideig csodálom szépségét, majd egy halk ásításra leszek figyelmes, így a hang irányába fordulok. Egy lányt veszek észre, aki a padon ül és olvas.

Egy kicsit kiszabadulni igazán felemelő érzés. Egy könyvvel a kezemben tartok a Breakstone-tó felé, hogy egy kicsit kikapcsolódjak. Talán túlságosan sokszor akarok elmenni a társaságtól, ami lehet jó, lehet rossz. De most tényleg szükségem van a nyugalomra és remélhetőleg ez a könyv segíteni fog. Mert amióta ebbe az iskolába kerültem nagyot fordult velem a világ. Eddig emberek közt éltem, nem pedig mutánsok között és most valahogy furcsa ez így. Idővel persze megszokom, addig is elvagyok a kis világommal. Ismerkedni nem fogok önszántamból, ha valakit érdeklek, akkor majd odajön hozzám. Őszintén szólva soha sem kezdtem el magamtól olvasni könyvet, konkrétabban nem is szeretek olvasni, viszont jobb ötlet híján erre a döntésre jutottam. Ahogy közeledek a tóhoz, már meg is pillantok pár padot a fák alatt. Előtte alaposan körbenézek, hogy nem tartózkodik e más személy rajtam kívül, mert az a Lindsay lány hiányzik most a legjobban... Ha megint összefutok vele egy száznyolcvan fokos fordulatot veszek és elsprintelek. Már alapból érdekes volt a találkozásunk, mivel egy gyíkkal akart megijeszteni... Elhessegetem az emlékeket és helyet foglalok az egyik padon. Kinyitom a könyvet az első oldalán és csendben végigfutom szememmel a sorokat. Mivel egy kicsit hűvös az idő, egy kék, "New York" feliratú pulóvert és egy fekete melegítő nadrágot vettem fel. A cipő pedig egy sima tornacsuka, amiben nem fázik a lábam. Annyira... A tavat nem is figyelem meg jobban, amint ideérek máris a könyvet kezdem bújni, ami elsőre nem is tűnik annyira érdekesnek. Valami régészetről szóló regény, legalábbis a könyv hátulja ezt írja. Na most hogy ez engem mennyire fog untatni, az még kérdéses.

Valós idejű játéktér. A helyszínleírást elolvashatod itt: https://xmen-firstclass.hungarianforum.com/t82-breakstone-to-helyszinleiras

Tárgy: Re: Breakstone-tó (valós idejű játéktér)

» Erkélyek (valós idejű játéktér)
» Étkező (valós idejű játéktér)
» Nappali (valós idejű játéktér)
» Folyosók (valós idejű játéktér)
» Tetőkert (valós idejű játéktér)