Anna Potter

Tárgy: Anna Potter Pént. 31 Márc. - 21:04

Anna Potter

Légy pozitív, mert a bánatba beledögölhetsz.

Userinfo: Főkarakter

Név: Anna R. Potter
Születési dátum és hely: 1971. 05. 25. Magyarország, Vizsoly
Besorolás: Ember

Jellem: Nevetek, ha valaki vicceset mond. Szívből jövően. És sírok, ha szomorú dolog ért. Érzelmeim rendesen működnek. Egyszerű őket megérteni. Ahogy az emberek 90-%át is. Hiszen, mindenki kiszámítható egy szintig. Ki jobban, ki kevésbé. Mondjuk, én a félig meddig kiszámíthatóak közé tartozom. A fájdalom tűrő képességem nem annyira jó. Pánikrohamot kapok néha a tömegtől. Nem szeretem a tömeget. Gyűlölöm, utálom. De a magányt se szeretem. Eléggé introvertált személyiség vagyok, aki gyakran tartja meg magának az ötleteit. Nem szoktam barátkozni, ha ér valami baj, nemes egyszerűséggel elengedem. Ha mindegyikkel foglalkoznék, minden pici aprósággal, belerokkannék. De hát, ez van. Kedves, jó szívű alak vagyok, van hogy hamarabb válaszolok egy kérdésre, mintsem azt felteszik, és elfogulatlan lányként létezem. Sajnálatos módon csokis csigával lefizethető vagyok. Ha valami olyan információt kapok, amit nem tudok feldolgozni, percekig csak összefüggéstelenül pislogok.

Kinézet, megjelenés: Vagyok kb. 168 cm magas, a hajam vörös, szemem szürkés-zöldes valami. Általában kényelmesen öltözködöm, a meleg színeket részesítem előnyben. A bőröm fehér, kissé sápadka. Izmaim vannak, szálkásak. Vonásaim átlagosak, de azért nekem megfelelőek. Kismillió szeplő található az egész testemen. Szokásomhoz híven egy inget vagy egy ujjatlan viselek, farmerral vagy melegítővel. Régebben szemüveges voltam. A hajamat kiengedve hordom, vagy ha éppen valami fontosabban dolgozom, akkor összefogom. Egy bőrkarkötő van a bal csuklómon, ami fontos számomra nagyon. Arányos testfelépítésű vagyok, de kissé deszka. Sportolok sokat. A hátam full egyenes, nem görnyedek be, kivéve mikor éppenséggel az íróasztalomnál számolok. Bár rengeteg cukrot meg édességet fogyasztok, nem látszik meg rajtam. Mikor valamit fejben számolok, a jobb hüvelykujjamba beleharapok. Elsőre kedves benyomást teszek.

Előtörténet:Gyermekkor. Tünékeny lételeme az életnek. Vizsolyban születtem. Megértem, hogy nem tudod, hol van. Közép-Európában, egy Magyarország nevezetű helyen, B.A.Z. megyében található, aprócska kis falu. Egy utcás, szennyvízelvezetés nincsen bevezetve. Nagyon jó volt ott. Emlékszem, hogy rengeteget szaladgáltunk. Nevettünk és játszottunk. Ja és közben megtanultan a az első négy osztály tananyagát. Igazából nevetségesen könnyű az egész. Mert elég volt egyszer elolvasni. A bátyám mindig is ijesztgetett azzal, hogy jön a rossz mutáns és elvisz. De ha már itt tartok, pár szót a bátyámról. Egy céltudatos, törekvő, elfogulatlan barom. Nagyon erős mutáns. Tíz év van köztünk. Kiskoromban sokat játszottunk. Majd nem láttam többet. Ő Magyarországon maradt anyuék válása után. Mert elváltak 1976-ban. Apa iszákos volt. Már nem él.
Én mentem anyával Amerikába. Öt éves lehettem akkor. Az anyám felvette a leánykori nevét és átfordította angolra. Az enyémmel is ezt tette. Így lett ő Agatha Potter én meg Anna R. Potter a Fazekas Annából. Mert persze kellett egy amerikai név is, ami az R.. Az angolt félév alatt tanultam meg. Mikor iskolába jártam átlagos eredményeket produkáltam. Ez alól kivétel az irodalom, rajz meg természet. Aztán jött bátyó. Elkezdett velem foglalkozni. Matekot meg törit tanított nekem rendesen. Négy év alatt befejeztük az egész iskolai anyagot, fotografikus memóriám miatt. De nem tettem le semmilyen vizsgát, hogy kiváltam azokat az órákat, helyette tanultam fizikát és bioszt. Majd folytattam tovább. Egyre többet és többet tanultam, de sohasem voltam kitűnő. Ritkán voltam versenyen. Csak tanultam. Így mire 15 lettem meglett az a tudás szint, amennyi elég lett az érettségihez. Három évvel érettségi előtt. Sikerül. Lexikális tudásom egészen jó, nyelvtanból szánalmas. A természettudomány az, amiből profi vagyok. Mert imádom a fizikát, kémiát, bioszt és föcit. Nem nagyon tündökölök a suliban a tudásommal. Nem akarok strébernek tűnni, mert akkor minden nap összevernének.
Az anyámnál lakok. Enyém az egész emelet és padlás. Mindenféle feljegyzések vannak ott mindenről. Tucatnyi polcon könyvek. Szeretek olvasni, ha valamit nem tudok akkor kérdezek. A bátyám azért nem nálunk lakik. Sajnálom ezt. Szeretem őt. Szeretem az anyámat. Az apámra emlékszek, sajnos.
Jelenleg az utolsó osztályt járom. Vicces, hogy többet tudok, mint a tanárok. De inkább maradok átlagosnak a szemükben. Mindenki szemében az maradok. Elég, ha csak páran tudják a fotografikus memóriát. Ha nagy leszek, az x génnel akarok foglalkozni. Meg elnyerni a Nobel-díjat. Szóval tervezek. Hogy mi a véleményem a mutánsokról? Semmi. Nem vagyok előítéletes. Mindenki maga éri el azt, hogy eldöntsem, mit gondolok róla.

Oldalt lép, pajzs, neki majd le. Pár csere, 5 4 3 2 1! Nincs lazsálás! - edzés. Furcsa küzdősportról van szó. Kevés figura, ha esnek nem tompítanak, nincsen benne speckó fogás. Mégis elképesztően hasznos. Mert az utcán használva túléled a késelést. Tanultam karatézni. De ez tetszik a jobban. Nyelveket is tudok, angol, magyar, német Megjegyzem a szavakat, a nyelvtant. Nem vagyok egyszerű eset. Zenét üvöltetve csinálok kémia kísérletet. Emiatt már volt gondom. Régebben voltak gondjaim. Elkövettem azt a hibát, hogy megmutattam a tudásomat. Strébernek könyveltek el. És tudjuk, hogy mit jelent az egy olyan suliban, ahol izomagyak irányítanak mindent. Hiába tudok annyi mindent, kezdeni vele semmit sem sikerült.
A mutánsok érdekelnek, mármint maga az, hogy hogyan jött létre a gén. Éppen ezért bármerre elmegyek, ahol mutáns tevékenység folyik épp, még ha a saját életemet is veszélyeztetem ezzel. Futni tudok, és mindig van nálam pisztoly feltöltve.
Céljaim akkor nem voltak. Ma már igen. Gyerek vagyok, 17 éves. Leginkább tinédzserként lehet engem jellemezni, aki szereti a robbantgatást és a rockot.