Gyakorlóterem

Néhány nappal ezelőtt már jártam itt lent, akkor kicsivel rosszabbul ment a gyakorlás. A pengékkel való kísérlet után elkap az önbizalom, hogy na végre előrébb vagyok, fejlődtem. Következő célpontom első látásra nagyobb falatnak tűnik. De a kísérletem a hegyes tárgyakkal felbuzdít arra, hogy próbáljam meg. Koncentrálok és örömmel látom ahogy egyre kijjebb csúszik a tokjából majd lebegve megáll a fal mellett. Széles vigyor terül szét az arcomon ahogy végig pillantok a tömör vasgolyón ami a fapálca végén helyezkedik el. Lassan elindítom magam felé és egy darabig szépen halad az akaratomnak meghajolva. De kizökkenek egy pillanatra, pont annyi időre, hogy a vasgolyó úgy döntsön, hogy véget vet összes eddig összegyűjtött önbizalmamnak. Elég gyorsan közelít felém és képtelen vagyok gondolkodni. Csak a karomat helyezem magam elé mint valami pajzsot. Nem is tudom miben reménykedek, a legjobb esetben is eltöri a karomat. A rosszabb helyzetekre gondolni sem merek. A vasgolyó a fejem méretével egyenlő nagyságú. Becsukom a szemem és próbálok elkövetkeztetni attól, hogy néhány másodpercen belül szétzúzza a fejemet egy hatalmas buzogány. De csak nem érzem a becsapódást. Egyedül a nyele az ami a karomnak csapódik. Erős fájdalom hasít az alkaromban, de egyelőre ezzel nem törődök és inkább kinyitom a szemem, hogy megnézzem a nyélhez tartozó golyó ugyan hová is tűnhetett. A darabjai szanaszét hevernek a földön. Egy pillanatra nem tudom mire vélni a dolgot. Majd megpillantom Scott-ot és egy másodperccel később az önelégült hangját is meghallom.
-Köszönöm! - Fájó karomat dörzsölgetve nézem végig ahogy megcsonkítja azt a szerencsétlen próbabábút. A két penge közül az egyiket a kezembe repítem majd a levegőbe engedem magam előtt és egyenesen Scott bábúja felé irányítom. A penge súrolja a karját egy apró vérző heget hagyva rajta, majd belefúródik a bábúba. Most rajtam a sor, hogy meg legyek elégedve magammal. Tudom, hogy képes lett volna a buzogány nyelét is tönkre tenni, de Ő hagyta, hogy nekem csapódjon. Veheti ezt kiegyenlítésnek is. Úgy teszek mintha fogalmam se lenne arról az előbb mi történt. A buzogány darabjait felrepítem majd magam körül kezdem keringetni őket. Aztán sorba rendezve a szemetesbe kerül mind. Neki támaszkodom a falnak és a másik pengét kezdem mozgatni szórakoztatásomra.
-Ha nem lenne nagy gond visszaadhatnád a pengét. - Mondom közönyösen, de szórakoztat, hogy az én kezemben van az irányítás, ez úgy is olyan ritkán esik meg velem.

Ezt a helyet már több alkalommal is felkerestem. Nem mondanám azt, hogy tolonganak itt az emberek így nyugodtan tudok koncentrálni arra, hogy megmozgassak a képességemhez megfelelő tárgyat. És ha mondjuk sikertelenségemben tombol a düh akkor anélkül kiadhatom magamból, hogy hülyét csinálnék magamból. Általában elég hamar dühbe jövök, mert akármennyire szeretnék tovább fejlődni egyszerűen nem sikerül. Valószínűleg túlságosan rágörcsölök, de erről nem tehetek. Az előttem lévő két darab pengét lefektettem a földre élükkel a bábú felé fordítva. Majd behunytam a szemem és megpróbáltam elképzelni ahogy a bábú közepébe fúródik a két penge hegye. Majd kinyitottam a szemem és koncentráltam. A pengék megmozdultak majd lassan a levegőbe emelkedtek. Egy pillanatra megbillentek,d e hamar újra abba az irányba helyezkedtek ahová szánom őket. Majd útjukra eresztettem őket. Gyorsan haladtak és kisebb zaj nélkül beleálltak a bábúba. Örömömben tapsolni kezdtem és összevissza ugráltam mint egy kisgyerek. Jobban örültem volna ha nem ez a képesség fejlődik ki bennem hanem egy sokkal könnyebb aminek nem olyan nagy erőfeszítés az előhívása. Mondjuk egy angyalszárny vagy valami hasonló. Egyelőre ennek a képességnek annyi a hatása, hogy rendesen megfájdul a fejem miután túl vagyok egy vagy két óra gyakorláson. Odaléptem a szerencsétlen leszúrt bábúhoz majd kihúztam a két pengét. Megforgattam a kezemben a két jól megmunkált tárgyat majd visszahelyeztem őket a helyükre.
-Na akkor lépjünk egy magasabb fokozatra. - Adtam ki magamnak az utasítást és a falon lévő buzogányra meresztettem a szemem. Nehéznek tűnik és ha félre sikerül a dolog akkor nagyot is üthet. De végül legyűrtem magamban a félelem gombócát és beálltam oda ahonnan remélhetőleg nem jön senki és nem találom fejbe egy méretes buzogánnyal. Megbabonázva néztem a falhoz szegezett tárgyat és végül megmozdult. Egy kicsit mozgott csak, de már ez is egy nagy előrelépés. Újabb próbálkozásomra szép lassan kicsusszant a tartójából és lebegni kezdett. Nem tévedtem mikor azt mondtam nehéz lesz. Következő lépésnek szánom azt, hogy a kezemben landoljon. Ismét nyelek egy nagyot, mert tudom ha egy pillanatra is megszakad a köztem és a tárgy között lebegő erő akkor egyenesen elfogom találni magam és annak súlyos következményei lehetnek. De szeretek kockáztatni. Elindítom felém a fegyvert, de egy pillanatra elveszítem az irányítást felette és roham tempóban száguld felém. Kezemet magam elé helyezem, ezzel védve magam. Butaság hisz ha eltalál akkor teljesen mindegy, hogy ott van-e a kezem vagy sem.