X-kids bázis avagy a grund

Fogalmam sincs, hogy mitől lehet véres a gönce. Végignéztem rajta, alaposan felmértem, és nem... még véletlenül s láttam rajta vérző sebet. Akkor nem is az Ő vére? Mert akkor vagy megmenteni akart valakit, vagy... gyilkolt. De nem, hiszen alig lehet fiatalabb nálam, kizártnak tartom, hogy vérengző fenevad lenne. Viszont az érzés, hogy valami nem stimmel vele, még mindig bizserget.
- Örülök a találkozásnak Borisz. -halvány mosolyt eresztettem meg felé, és lassan megindultam, hogy átnyújtsam a szendvicset. Bár a távolságot, és a szendvicsdobást választottam, még sem így cselekedtem. Kicsit közelebb merészkedek, annak ellenére, hogy a vészfékem kattog, és jelez, hogy nem stimmel vele valami. Viszont azt se tudom, hogy mi ez az érzés, szóval nem nagyon hallgatok rá. Elé érve, odanyújtom neki a szendót, aztán kérdésére megrázom a fejemet.
- Dehogy. Reggel rossz buszra szálltam fel, és itt kötöttem ki. Nem régóta vagyok a városban, és még olykor elfelejtem, hogy a jobbra tartó buszra kéne felpattannom, nem a balra. -kínos, vagy sem, de ez van.
- Ha már találkoztunk, mi lenne, ha felfedeznénk a helyet? Láttam egy labor felirattal ellátott ajtót, biztos tök izgis dolgok lehetnek bent. Na? -legalább társaságom is lesz a felfedező túrában. Miközben válaszát vártam, beleharaptam a szendvicsbe, és felkészültem arra is, hogy netalán nekem esik, vagy valami. Egy üveg víz mindig van nálam ilyen esetekre, és ha ököllel nem, akkor a képességemmel tuti sikerül megtántorítanom.

A mogorva gyanakvó kifejezés megenyhült. Jobbára hozzászoktam, hogy nem igazán köszönnek vissza zsívesen, pláne nem mutatkoznak be mások. Zavarba jöttem és nyeltem egyet. Lányos zavaromban pedig automatikusan válaszoltam.
-Borisz...
Csak álltam ott tétlenül Neil-el szemben. Legutóbbi ismerkedésnél a másik iylenkor már rég vérbe fagyva vergődött a földön. De most valamiért laszanak az ösztöneim. Ez pedig furcsa... kellemes érzés volt. Ami ugyna akkor nyugtalanított is. De ha nem jelez a belső riasztóm akkor arra érdemes hallgatni. Sosem hagyott cserben, kétlem, hogy most tenné.
-Hogy mi?
Ocsudtam fel mélázásomból és a szendvicsre néztem. Kordult egy isteneset a gyomrom.
-Igen. Egy kicsit.
Megint kordult egy keserveset.
-Körülnéztem, hogy mi van itt. Egész izgi és tágas hely. Na és te? Itt laksz?

Hát mit mondjak: nem egy főnyeremény ez a hely, nem csodálom, hogy nincs itt egy csöves sem. Pedig aztán azok nem válogatnak, csak legyen fedél a fejük felett. A lépcsőn felértem, közben a táskámból kihalásztam a tízóraira való szendvicsemet. Ha már a suliban nem ehetem meg, akkor ne vesszen már kárba, nem igaz? Végigmenve a hosszú folyosón, csak jobban erősödött bennem a tudat, hogy nincs itt semmi érdekes. Habár elhaladtam egy olyan ajtó mellett, aminek a jelzése egy valamiféle labor volt. Oda talán még bekukkantok, de előbb felfedezem a helyet. A szendvicsemen nyammogva jutok el a kereszteződésig, ahol nem más valaki fogad, mint Borisz. (persze a nevét én még nem tudom). Meglepetten pislogok párat, hogy ő mit keres itt, ráadásul véres ruhában. A csodálkozásomból a köszönése zökkent ki, ezért halvány mosolyt eresztek meg felé.
- Szia. Neil vagyok, te? -mutatkoztam be, miközben végignéztem rajta. Valami furcsa érzésem támadt, de fogalmam sincs, hogy mi. Legbelül bizsereg mindenem, valami azt súgja, hogy nincs minden rendben a gyerekkel. Aztán kapcsolok, hogy kicsit pofátlan vagyok, mert épp a kedvenc szenyómat tömöm magamba, neki meg nem adok, pedig biztos éhes lehet.
- Éhes vagy? -kikotortam még egy szendvicset, és ha igen volt a válasz, akkor odadobtam neki. Azért jobb a távolság.
- Mit keresel itt?

Békés kutakodásomat és egy szertár ajtajával való bíbelődésemet zajok kezdték megzavarni. Először azthittem egy patkány.
~Majd vacsira elkapom...
Aztán a zajok egyre erősödtek, hamarosan rákelett döbbennem, hogy ez bizony nem patkány, talán egyn agyobb testű kutya. Ez már felkeltette az érdeklődésemet és a hang irányába vonultam. Pontosabban osontam. Nem messze Neiltől egy párhuzamos folyosón szagot fogtam. Kívácsiságomat komorság födte.
~Ember...
Felhagytam az osonással. Cipőm halkan kopogott a padlón, befrdultma a merőleges folyosóra, és azon végig sétálva, majd balra fordulva szembetaláltam magam Neillel. Ami önmagában nem lepett meg. Csak az, hogy magyjából korombeli az illető. Nem is tűnt züllöttnek, inkább amiolyan anyuci elkóvájgott gyereke. Vonásaim egy csöppet kisimultak és némán méregettem. Tudtam, hogy még anynit sme árthet mint egy felnőtt. Akik mint tudjuk egytől egyik gonosz teremtmények.
-Szia...
Böktem oda neki nem éppen kitörő lelkesedéssel.

Nem volt elég, hogy rossz buszra szálltam, de ráadásul el is tévedtem. Túl nagy ez a város, annyi minden van erre, hogy csoda, hogy az ember megtalálja, amit akar. Jó oké, bele kellett volna már rázódnom a közlekedésbe, de akkor is új még nekem. Valami elhagyatott épület közelében szálltam le, és mivel hajtott a kíváncsiság, így át is gázoltam a romok között, hogy belülről is megszemlélhessem a helyet.
Sikeresen bejutottam, de kongott az ürességtől a folyosó. Azt hittem, hogy a hajléktalanok betértek, hogy legyen fedél a fejük felett. Megvontam a vállamat, s megindultam a kihalt folyosón. Kicsit ijesztőnek tűnik, de nem vagyok én gyáva, hogy mindentől megijedjek. Csendben bandukoltam, közben kilyukadtam egy lépcsőnél is. Nem volt kétséges: felmentem, hogy a felsőbb emeleteket is megismerjem, mit sem sejtve, hogy netalán nem vagyok egyedül a romos épületben.

Az X-Kids nevében is köszönjük a helyszínt! *-*


North Salem külső részét járva párszor már elhaladtam ezelőtt a hatalmas épület előtt. Valami iskola lehetett. Egészen idáig nem nagyon keltette fel az érdeklődésemet, de már nem volt olyan környék amit ne jártam volna be. Kicsit fáradt is voltam már, jól is lapktam a hentestől lopott füstölt szalonnával.A megszerzése okozott némi fennakadást, emg pár mélyebb vérző sebet, de csak néhány kósza vérfolt a bolttól jelezte mind ezt. MIre ideértem csak a véres ruhám jelezte mindezen szörnyűségek nyomait, ahogy régebbi szörnyűségekét is. Az épületfelé vettme az irányt a magas, ápolatlan füvön keresztül. Egyre terebélyesebb sitkupacok tornyosultka utamba, de egyik sem tántorított el attól, hogy bevegyem ezen roskatag várat. Így is lett. A falon tátongó egyik lukon bemásztam. A szerkezetéből itélve ez egy iskola lehtett. A szekrények teli s tele midnenféle kacattal, könyvvel. A szekrényeket egyesével fezsegettem fel de 10 után egyikben sme találtam semmi érdekeset. Így hát tovább rótma a folyosókat