Virágoskertem

Tárgy: Re: Virágoskertem Hétf. 27 Okt. - 0:16

-Tündér vagy, imádlak… - még veszem egyenetlenül a levegőt, de nem tudok rá haragudni. Ha utálna vagy komolyan besértődne rám, már itt se lenne és többé sosem látnám. Amit meg nem akarok. Bellsie csajszit csípom, a többiek meg menjenek a susnyásba.
A homlokomra vágok. Most mondhatnám, hogy de mindig a lányok kezdeményeznek, de ez most így….
-Gyáva kukac. – ezzel piszkálom egy kicsit. Tudom, hogy erre harap. És akkor legalább cselekszik.
Mindig rosszul járt, de szerintem, ha megtanul irányítani, kezelni egy kapcsolatot, akkor tudni fogja, merre és hogyan menjen. Bízom benne és szeretném, ha jó lenne neki.
Ahogy hozzám bújik, átkarolom az egyik kezemmel.
-Az öt év, az a rizsa. Szóval, hol a tejcsi? És a fűszerek? – de ha nem válaszol, hagyom elúszni, majd úgyis visszajön a téma. Tudom. Ismerem. Most vigasztalni akarom. Hagyom, hogy csatornát váltson és be is válik.
-Figyelek. – és bajuszként biggyesztem az egyik rastát a szám és orrom közé. Hogy leplezzem, mennyire jól esik a dícsérete.
-Tyű, akkor most lassabban. Szóval ki altatott el kit és utána felébredt? – leesik. – Jaaa, hogy még alszik? Az nem egészséges. Még akkor sem, ha… - igazi worldpeace gyerek vagyok, szerintem, ha lehetne, virágot tennék az összes tankra, pisztolyra, puskára, és piros szíves matricákat ragasztanék minden fegyverre. A pacifista szemléletem már talán rég ki is robbantotta volna a negyedik világháborút. De én már csak ilyen vagyok. Nyugi, béke, happy sunshine. Nem hiszek a rosszban. Az csak a butaság szüleménye, semmi több.
-Rendezzétek le a dolgokat és akkor mindenkinek okés. Ha ezt magatok előtt görgetitek, akkor egyszer csak - összecsapom a tenyerem. – rátok omlik. Oszt leshettek. Mint a teknős, ha a hátára fordítják.
-Oké, és most azt nem tudod, hogy visszajön vagy azt nem tudod, hogy mi történt, hogy elment? – túl sok kérdés és tök egyszerre. Érthető.
-A macik szeretik a mézet, a brummogást, a napocskát. – próbálok segíteni. Nem, mintha ismerném, tudnám, kiről is van szó. De ha ilyen jelzőt ad a nagy macibarát barátném, akkor azt látatlanba is megbecsülöm.
-Nincs mit mesélnem. Van barátja és tudja, hogy nem sokára meg fogja kérni a kezét. – rántok vállat. Szarügy. De léptem már nagyobba. – Szóval még idő előtt visszatáncoltam, nem is tudja.
Nálam ez tabu. Szent és sérthetetlen egy kapcsolat. Ha kialakul, akkor dolgozni kell rajta, segíteni. Nem belelépni és szétvágni, cincálni.
A sörbe belefulladni, szép halálnem. Egy légynek, de nem nekem. Félrefut, de még diszkréten visszahörgöm, majd egy újabb korty segít. Nem azért fulladok majdnem bele, mert tudom, hogy kicsoda. Vagy micsoda. Hanem mert ismerem Bellsie előző kapcsolatait.
-Az egy tanker anyahajó. – majd elvigyorodom. Nekem tök mindegy, kit szeret. Az a lényeg, ha átveri, otthagyja, játszik vele és aztán eldobja, akkor nesze neked worldpeace és nem csak szóban lesz gyökér. – Azok ritkán süllyednek el. Na, gyerünk, mesélj csak. – és amíg örülök Bellsie boldogságának, mert az, annak akarom, elfeledkezem arról, hogy szar van a palacsintában.

Tárgy: Re: Virágoskertem Vas. 26 Okt. - 1:09

Zach & Bellsie

Sellők? Na erről a szirének ugranak be, a szirénekről meg egy vörös hajzuhatag, egy kellemes nap, tenisz. Nem megyek inkább mélyebben ebbe bele, gondolkodjon rajta a rosseb. Inkább csak lenyűgözötten bámulom a növényt.
- Kurvaszép!
Dicsérem meg szalonkételenül, de ugyan, hisz ketten vagyunk! Miért ne mondhatnék ilyet? Különben is olyan cukin ejtem ezt is, mint azt mondtam volna, hogy rózsaszín szívecske. Senkinek nem lehet egy szava se.
- Az volt a cél!
Nevetek fel sátáninak szánva, de ez az ördög kérem rózsaszín szalagos hajdíszt visel és muffint kínálgat a vasvillája végéről, olyan átélésesre sikerül. Utálom néha, hogy mennyire cukormázas vagyok! Ez a tündérségem egyetlen átka, de ez elég nagy, legalábbis nekem.
- Nem tudja. Ez nem olyan egyszerű! Általában nem az az első dolguk, hogy normálisnak tartsák a közeledési szándékomat, szóval inkább kivárok, hátha a másik kezdeményez.
Megúszós vagyok, igen. Hangomból süt némi szomorúság, rossz tapasztalataim vannak ezen a téren és Zach pontosan tudja, hogy mifélék. Nem véletlenül szoktam rá arra, hogy a mai, elfogadott normák szerint a kivárásra játsszak. Hiszen, ha kezdeményez valaki felém, azzal bevallja, hogy nála zöld az út, szóval nekem már csak el kell indulnom, s nem nekem kell az utat megépítenem. Kisebb a sérülés esélye. Meg a nyereségé is, de ez már másodlagos. Nem hal meg az ember egyedül, ezért is nem teperek annyira.
- Tudom.
Húzom el a szám.
- De ettől még sok az az öt év és vannak egyéb problémák is.
Hadd ne magyarázzam! Odabújok Zach-hez, jólesik a törődése és az is, hogy erről beszélhetek vele. Igazi barát, méltán érdemelte ki a legjobb plecsnit szívem közepén.
A húgomat szóba hozni már csak azért is üdvös, mert ettől megint felvidulok.
- Meg szerény, meg jóképű, meg kedves, meg imádni való és a legjobb barátom. Ismerem az erényeidet, de most figyelnél rám egy kicsit?
Nevetgélek, s osztom ki. Nem, mintha nem én csaptam volna fejen, de semmi baj.
- Nem jön abban! Majd adok neki a saját ruhámból, ha mást nem. Amúgy.. khm.. elég gáz. Elaltatta a nővéremet. Miattam. Megtudta, hogy mi történt a suliban, s kiderült, hogy Wendy volt az egyik főkolompos. Azt még nem tudja, hogy miért is rágtak be rám, de nem tudom, hogy mit kezdjek az esettel. Szeretném, ha Rorit nem nyomasztaná a bűntudat, de nem akarom Wendyt ébren. Szerinted?
Sose vetettem meg a tanácsait, nem véletlenül kérem őket. Zachary tényleg okos, akárminek is látszódjon. Vagy ha nem lenne az, én akkor is annak tartanám elfogultságból, valószínűleg.
- Nem tudom. Ezek a Mackók nagyon bonyolultak ám..
Húzom el a szám. Igazából az egész helyzetet én sem értem tisztán, de inkább a sörivással foglalom el magam. Egészen a „van egy lány, de..” részig. Ekkor viszont lelkesen csillannak fel a szemeim.
- Mi az, hogy de? Mesélj! Mindent tudni akarok! Ki az, hogy néz ki, hogy hívják, ismerem, mi a de és különben is.. ? Mesélj!
Hadarom. Térdelőülésben a sarkaimra ereszkedem, s a kezeimet is csak azért nem rázom, mert nem akarom kiönteni a sört.
- Gőzöm sincs, döntsd el! Chris Anderson. Ismered?
Elvégre ő is X, Zach is X, szal ennyi erővel. De a lányos kérdés engem momentán sokkal jobban érdekel.

Tárgy: Re: Virágoskertem Pént. 24 Okt. - 18:07

Hevesen bólogatni kezdek a kérdésére.
-Jaja. A Nereidákról kapta a nevét, tudod a sellőkről, akik védték a hajósokat.
Ahogy a fejével hasba vág érkeztekor, kipréseli a levegőt belőlem, így nagyjából az utolsó mondat fele egy khööö… -be fullad.
-Ez betalált… - vinnyogok.
Elkomolyodok azért. Bellsie egy tündéri teremtés és most nem csak szó szerint értem. Mindig szivatja a sors. Nem jó ez így, ki kell derítenem, mi is van. Ha ennyire nem akar erről beszélni, akkor csak két oka lehet. Mindegyik… a nem jó megoldás.
-Kit érdekel a korkülönbség? – lázadok fel, méltatlankodva. – Egyáltalán tudja, hogy érdekled? Tudod, hogy némelyik olyan vak, mint a kapirgáló tyúk az udvaron, asselátja, ha előtte van és kiböki a csőrit.
Süt belőlem a segíteni vágyás és a megértés. Jó dolog boldognak lenni és nagyon nem jó dolog nem annak lenni. Ez már csak így van! És Bellsie-tündér a boldogságot érdemli!
-Jöjjön-jöjjön! Bármikor jöhet! – bólogatok hevesen, meg is húzom ülve a hajam.
-Á! Naaa! Így is okos vagyok, nem kell nekem a Zen megvilágosodási technika! – a végén már nevetek. Főleg, mert az engesztelő puszi tökéletesen boldoggá tesz.
Felkacagok a szóhasználatra.
-Tökin találtad a lényeget! – aztán meghuzigálom egyik hajcsodámat. – Nem fogom kinevetni, ha irulavirulába jön is.
A visítás már útközben ér el, aztán már csak az ugásnak is felérő ölelésbe tudok oda fordulni, neki is vágódunk a ház oldalának, de nem bánom, megpördülök vele a tengelyem körül.
-Köszi-köszi-köszi! – szeretem megosztani az örömömet a barátaimmal és Bellsievel mindenképpen.
Kinyitom a sört, és koccintok vele, majd egy jót húzok belőle.
-De akkor viszajön? – nem értem. – Mi történt, hogy elment? – de akkor ezek szerint vagy tanár, vagy x-men, vagy diák. Vagymi.
-Ugyan! Agyonnyomna egy mackóóóó! – hangsúlyozom ki a szót nevetve. – van egy lány a háttévokálból, de… - legyintek. Van barátja. És bár szabadszellemű vagyok, tiszteletben tartom, ha valaki nem akar több vasat tartani a tűzben.
-És ismerem a mackódat? – kérdezem ártatlanul.

Tárgy: Re: Virágoskertem Hétf. 20 Okt. - 21:21

Zach & Bellsie

Ez igaz, kimondta. Bólogatok. Nem érdekel, hogy butaság-e vagy sem, már túl is lendülök rajta, mint ahogyan átlépnék egy pocsolyát az esőben. Illetve nem, azt valószínűleg nem lépném át, hanem beleugranék, de az most mindegy. Zach szavaiba nem lehet beleugrani, úgyhogy a képzettársításom elég rossz. Hamar el is hessegetem magamtól, gesztikulálva hozzá. Nem, mintha ebből tudnia kellene, hogy mi a szöszmöszt legyezek, mint egy dilis.
- Nerine?
Vonom fel a szemöldökömet.
- Mint valami női név. Van ilyen női név? A virágnemesítő kisiparos vajon a csajáról nevezte el, vagy erről a növényről lett elnevezve mondjuk a lánya?
A klasszikus „mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás?” kérdés, csak virágra és annak nevére formázva. Aztán jön a repkedés, majd az alakváltás és a meztelenből ruhássá változás. Amikor ilyen helyzetbe kerülök, általában nem gondolkodom, hogy váltok és öltözöm, mit sem foglalkozva azzal, hogy manapság a meztelenkedés nem annyira elfogadott abban a formában, amilyen lazasággal én művelem. Mondjuk én nem vagyok egy zavarbajövős típus, engem az sem zavar, hogyha más pucérkodik, legfeljebb hogyha nagyon gusztusmányosnak tartom a testét, akkor nem nézek oda. Meggusztálni nem szoktam igazán senkit, de mivel kíváncsi természet vagyok, megnézem azt, amit elém tár a sors. Zacharyt is megnéztem, amikor véletlen beleszaladtam abba, hogy ruha nélkül láttam meg. Ismer, nyilván nem érdekelte. Vagy ha igen, arról sem ejtett szót.
- Ja, a valami az is lehet!
Vetem hanyatt magam, s nem annyira véletlenül sikerül lendületesre a mozdulat, így „fejelve” hason Zachet. A nénikéje vasporos térdkalácsával szórakozzon. Tudja, hogy a baj az baj, nálam meg pláne. Ismer, mint a tenyerét. Sőt, talán annál is jobban. Semmi azaz semmi nincs, amit ne mondanék el neki.
- Ugye hogy az?
Forgatok szemet. Nem fogok itt belemenni drámai sírógörcsbe amiatt, mert a szerelmem viszonzatlan. Pontos fogalmai lehetnek arról, hogy mindig így járok, vágyaim tárgyai tojnak rám.
- Nagy a korkülönbség is.
Ragozom még, hogy jobban képben legyen. Aztán Rori kerül szóba és el is eresztem a rossz érzést. Felderül az arcom.
- Bezonyám! Már meséltem rólad neki és nagyon meg szeretne ismerni, szóval egyszer elhoznám ide, jó? Illetve nem is egyszer, hanem többször is szívesen, bár nem hülye, szóval ha megmutatom neki az utat akkor magától is idetalál.
Eszembe ötlik valami, belemoccanok az ölelésbe, s ahogy magamat akarom homlokon csapni, esélyesen Zachet sikerül tarkón vágnom.
- Bocsi!
Nevetek fel, s jön az engesztelőpuszi az arcára.
- De mielőtt jönnénk, vennünk kell neki rendes ruhákat. Csak apácagönce van. Nagyon ronda az az irolavirulafityula. Meg miylen hülye neve van már? Fityula. Nem olyan, mintha azt mondanánk, hogy fityma? Elég perverz, hogy egy ilyen szószörnyet vesznek magukra az apácák..
Ragadtatom el magam és engedem el gondolataimat. A szerződés akaszt csak meg. Nagy szemekkel pislogok Zachre, látszik rajtam, hogy olyan vagyok, mint az eltéveszt mitfárer, aki fejben újratervezi az útvonalat. Aztán megvan végül a megfelelő szóáradat, szóval jön a visítás és a szoros ölelés, olyannyira, hogy hanyatt is lököm barátomat, s ha nem vigyáz, akkor meg is hengergetem magunkat a kertben fekve.
- Mekkorajómár! Deügyesvagy! Igyunk!
Eresztem el, hogy el tudjon menni sörért. Nem nőies ital, de ki nem tossza le? Szeretem!
- Még nem. Valahová elmentek vagy nem tudom. Mintha hallottam volna a nevét a suli falain belül, de nem láttam.
Vonok vállat.
- És mackólányod?
Kérdezek rá ilyen szellemesen arra, hogy plátói vagy nem plátói fán terem-e nála valami. Nem érzem úgy, hogy semmi közöm ne lenne hozzá. Van, szóval kérdezem is. Nem kicsit érdekel, ezt láthatja, ha rám tekint.

Tárgy: Re: Virágoskertem Vas. 5 Okt. - 21:36

-Butasááág vagy nem, kimondtam. – riszálok tovább. Mindenkiről jót feltételezek. Ha rossz, akkor csak ráfogom, hogy most neki ezt meg kell tanulnia. Az is jó dolog nem?
Egy kis hajkard csata. Vigyorogva élvezem. Csak Bellsievel tudok ilyet tenni, és odáig vagyok érte, hogy ilyenben benne van.
A növény megrázására csak felsóhajtok. Nem is ő lenne. De ahogy véleményt nyilvánít a virágról, hogy csippantja…
-Juhhúúúú….!! – megint összcsapom a tenyerem örömömben. - Nerine. Vörös Nerine. Ilyenkor nyílik. És sokáig virágzik.
Az újabb kört nevetve élvezem végig. Hogy aztán elkomorodjak, ahogy felpattan. Na, belenyúltam valamibe. De tudom, hogy el fogja mondani. Ha ilyen morci, akkor biztosan.
Nem zavar a meztelensége, valahol ebben is közösen és egyformán vagyunk lököttek, látott már… véletlenül… úgy. Ha éppen teljesen zizi vagyok, szeretek pucéran ugrálni a sziklákról a vízbe. Király érzés!
-De most miért vagy ilyen? Akkor is buggyant az ember… én is, ha nagyon jó kedve van. – sandítok rá. – Nem azt kérdeztem, hogy mi a baj, hanem, hogy történt valami. A valami jó is lehet. – imitálom a bölcs emberekre, ami sosem leszek, jellemző áll ujjak közé becsippentést. – Szóóóóvallll…. mi történt? – fogom egyik hajtincsét az ujjam közé és hintáztatom, majd gyorsan oda súgom. – Egy ilyen tüncit meg csak imádni lehet.
Aztán jön a szóáradat. A tarkóm alá teszem a kezem, úgy figyelem a felhőket és Bellsie szavait. Egy hatalmas nagy kérdés fogalmazódik meg bennem, de azt fel nem teszem. Nem én!
A logikámban hatalmas zavar támad. Egyszerre több helyszín és több személy lehetősége bukkant fel, hogy aztán esti lámpafény gyulladjon a fejem felett. Eltátom a szám, majd becsukom. Akár még féltékeny is lehetnék, de nem tudok az lenni. Bellsienek nagyon is drukkolok, hogy megtalálja a boldogságot, vagy az találjon őrá. De a plátói…
-Gáz. Fogadd együttérzésemet.
Nem simítom meg, nem érek hozzá. Valahogy nem érzem, hogy kéne.
-Velem? – tudom ám, hogy egyrészt csapong, másrészt terel. A kis huncut! Na de majd visszaterelem. Én sem megyek a szomszédba fifikáért, no és persze, veszettül kíváncsi vagyok a folytatásra.
-A húgod? Jujdejóóó!! – nagyon fontos neki a húga és az örömétől én is boldog leszek. Erre már viszont felugrom ülésbe és átölelem.
-Éss…. a mackódat láttad már azóta? – bírom, ahogy a beceneveket ragaszt másokra. Visszafekszek.
-Nekem nincs mackóm. Nekem tündérkém van. És egy aláírt lemezszerződésem. – cuppantok egyet a számmal. – És ez a kettő annyira jeles esemény, hogy erre inni kell. – vissza felugrok, majd felugorva az ablakhoz, kikapom a láda sört. Aaaz mindig van. Lerakom és kiveszek két dobozt, az egyiket átadom Bellsienek.
-A jó dolgokra! – nyitom ki a sajátom és emelem koccintásra.

Tárgy: Re: Virágoskertem Szer. 24 Szept. - 23:36

Zach & Bellsie

Ahogy prüszköl és fújtat, meg még nyihog is.. hát nem tudom megállni, hogy mielőtt alakot váltanék, még hanyatt heverve a hasamat fogva ne nevessek egy kört. Elég élénk volt mindig a fantáziám, most is gond nélkül képzelem el Zach feje helyére egy ló pofáját, s így még mulatságosabb az egész. Persze nekem mi nem mulatságos? Én ha a legfeszültebb és a legszomorúbb vagyok, akkor vagyok képes a legvidámabban viselkedni. Általában. Persze Merci pont a legrosszabb napok egyikén ismert meg. A gyilkosság még mindig fáj, nem is merek róla beszélni. Szegény gyerek, te szent ég!
- A tündérkeresztanyám nem lehet bébi, mert amikor én voltam bébi, akkor kaptam őt és idősebb, mint én, szóval mivel egy bébinél egy bébi nem idősebb, ezért most nagyon nagy butaságot mondtál, Zachary!
Feddem meg, s lám, így megyek át kioktatóba vidorból, hogy aztán megint elguruljon a gyógyszerem, s riszáljak tovább. A levegőben vívóállást veszek fel, kitartom kezemet, hogy jól visszatámadjak a hajkardra. Valóban nem tűnök normálisnak, de az a jó Zachben, hogy neki se kell a szomszédba menni, hogyha kergemarha-burgerre vágyik reggelire, melynek hatása egész napig kitart. Tetszik, hogy nem tudok neki új idétlenséget mondani, illetve csak nagyon keveset. Most is kórusban magyarázunk limpopói törzsfőről és az étkezési- valamit italozási szokásairól, szóval a hangulat a tetőfokon, ahogyan szokott.
Szeretem, hogy ki tudom így adni magamból a feszültséget. A növényt ámulva szemlélem, közelebb reppenek hozzá, elkapom a szárát és jól megrázogatom, mert ehhez van kedvem. Ha már pillangó, akkor hadd repkedjen, nem? Szerencsére nem szakírom le kapásból a dudvát, szóval a hajszálaim életben maradhatnak és Zach nem tépkedi ki őket, remélhetőleg. Azért angyali vigyort villantok felé, biztos, ami tuti.
- Elég faján néz ki! Csippentárézom ezt a valamit. Mit is mondtál, mi a becses neve?
Nézegetem még egy kicsit a mutatott növényt, majd startra készen állok, s már kapja is Zach a tündérport meg az áldást és irányítást is. A jobb és bal irányzékkal még bajaim vannak, ha becsukott szemmel akarna repkedni és hagyni, hogy én irányítsam, akkor bajban lenne azért. De arra van a szeme, hogy használja, nem? Repülünk hát, amíg bírom porral, majd amint elhever a fűben, már váltok is alakot mellette, hogy magamat cseppet sem zavartatva nyúljak el a napon hason fekve a fűben, anyaszült meztelenül. A kérdésére ráncba szalad az orrom. Sértődötten pattanok fel, s baktatok végig a kerten addig, ahol a ruháimat hagytam, hogy míg kifüstölgöm magam, addig legalább felöltözzek. Végül csak nem bírok a nyelvemmel, szóval nadrágban, cipő nélkül és felsőtestemen csak melltartóban telepszem vissza törökülésben Zach mellé, s miközben húzgálom magamra a pólómat, morgok, mint egy bolhás kutya.
- Ünneprontó vagy ám! Mindig történik valami, de szeretem magamat jól érezni és neked meg mindent agyon kell ütni. Buggyant rasta vagy, akit nem lehet nem imádni!
Enyhülök meg a végére. Elvigyorodom, visszafekszem a fűbe, Zachre merőlegesen, a hasát használva párnaként. A felhőket lesem.
- Az elmúlt napokban elég keveset láttalak, unatkoztam, ezért lementem az alagsorba, ahol összefutottam egy daliával, aki sok puszit kapott és akinek csikis a tenyere meg aki nem engedi, hogy piszkáljam a haját, nem úgy, mint te. Amúgy Christek hívják, de én Mackónak nevezem, mert nagyon cukin megsértődött és olyan szontyoli képet vágott, mint egy szomorú plüssmaci. Meg amúgy a szobafelfedezésen kívül voltunk teniszezni, meg kocsmában és nem azért mondom, mert berúgtam, int az albán szamár, hanem mert tényleg igaz.. azt hiszem, hogy megint sikerült belelépjek a plátói csapdába. Gáz, mi?
Magyarázok csapongva, cseppet sem foglalkozva azzal, hogy összemosok személyeket és helyeket. Zach ismer már, majdcsak kibogozza. Vagy félreérti. Mindegy az, majd dűlőre jutunk.
- S veled történt valami? Te is buggyant vagy. Bugyantabb a sok éves átlagnál.. Ja, és a suliba érkezett a húgom!
Dobom be így a végére, témaváltással a visszakérdezés után. Csapongnék, Áh, dehogy!

Tárgy: Re: Virágoskertem Hétf. 22 Szept. - 18:35

A név kijavítására egy fújtató ló nyihogását kapja meg, majd kiöltöm rá a nyelvem.
-Bellsie.
Aztán máris egy hangos kurjantásba és tenyércsattanásba robbanok, ahogy átalakul. Ezt a részét is mindig imádtam, tündéri!
-Bébi a tündérkeresztanyád, az! – húzom fel egy másodpercre az orrom, majd felnevetek és rázom tovább. – Ez az kislány, hajráá!!! – isteni a mutatványa, imádom, ahogy ebben a formában riszálja magát. Az elején még volt ingerem arra, hogy megcsikizzem, de ez nagyjából olyan, mintha a hajammal szórakozna valaki. A kincsemmel.
-Rémlik valami. – a végén egyszerre mondjuk. - LimpopóiPimpógyökeret-szopó Puhapopójú-Pónilópopót-lopó Pótpápua Puapó. Yeah, ismerem! – rázom tovább.
A hajam birizgálását csak tőle tudom elfogadni. Válaszul egy másikkal kardozni kezdek, nem hagyom, hogy az orromig elérjen vele.
- LimpopóiPimpógyökeret-szopó Puhapopójú-Pónilópopót-lopó Pótpápua Puapó. – kiöltöm a nyelvem, elismétlem még egyszer.
Hagyom, hogy a vállamra telepedjen.
-Feljebb? Előbb skubizd meg a szépséget, aztán felsuhanhatunk. – és a felé tájolom magam. – Ezt nézd meg! A piros tucat és ha még gyönyörű is, ez olyan, mint egy kis pillangó.
Aztán tapsolok egyet és felfelé mutatok, mint Superman.
-És akkor feeeel….(!)…. Mi? Milyen titkos szobát? Hol?
A rázást abbahagyom, úgy nem lehet repcsizni. Néha csak jelzem, hogy gyorsabban, vagy fel, valószínűleg jól ki is merítem Bellsiet, de annyira belelovagolom magam ebbe, hogy nem bírom abbahagyni.
Kacagva huppanok le a fűbe, abba kis foltba, amit még meghagytam felhőbámulásnak és közös találkozások gyűlőhelyének a kertemben. A többi hely tele van növénnyel, azok pedig virággal vagy hatalmas levelekkel.
-Ez piszok jóóóó voooooolt! – nevetek. – Feltűnően hibbant vagy ma. – nem, mintha én sem az lennék, de van szemem, nem vagyok vak, hogy ma igenis nagyon pörög Bellsie. – Történt valami?

Tárgy: Re: Virágoskertem Csüt. 18 Szept. - 0:07

Zach & Bellsie

Starships

Jót kuncogok a reakción, a szappanos esőt elképzelni is undorító mondjuk, szóval fintor is szalad az ajkaimra. Törökülésbe csapom magam a földön, majd hanyatt fekszem, így nézek Zachre. Felnézek rá, kivételesen szó szerint.
- Bellsie!
Javítom ki, a levegőben felé mutatva kinyújtott mutató- és középső ujjammal, behajlított többivel, imitálva, hogy lelövöm, ha még egyszer elrontja a nevemet. Persze gyilkos kedvem csak addig tart, amíg ki nem robban belőlem a tündér, szó szerint. A ruháim maradnak a földön hanyatt, elhagyom az unikornismintás pólómat és a szakadt térdű farmeromat, hogy a szandálom is maradjon ebek harmincadjára a fehérneműimmel együtt. Én magam kizöldülök, összemegyek, csilingelek és mint egy kolibri, oly gyorsan reppenek is Zach után, arany-zöld csíkot húzva magam mögött.
- Rázd, bébi, rázd!
Nevetek rá, majd a levegőben megállva, szárnyaimmal tartva egy helyben magam éktelen sejhajriszába kezdek. Úgy csengek, mint a rossz nyavalya. Elölről és hátulról is megmutatom a mozdulatot Zach orra előtt, röptemben ugorva, fordulva szembe vele, s még a nyelvemet is kidugom a riszáláshoz, a fejemet meg ide-oda rázom, mintha muszáj lenne. Össze-vissza repkednek tincseim.
- Tudtad, hogy a pápuáknak meghalt a törzsfőnöke? Úgy hívták, hogy Puapó.
Kezdek bele egy nem is olyan régen hallott történetbe, melyet teljes mellszélességgel el is hiszek, mindannak ellenére, hogy tudom: óber baromság.
- Puapó már nagyon öreg volt, meghalt, ezért a törzs tagjai elhatározták, hogy választanak egy pót Pápua Puapót. Ez a pót Pápua Puapó nagyon szeretett pónilovakra vadászni, a popójukat levágta, megsütötte és megette, ezért elnevezték Pónilópopót-lopó Pótpápua Puapónak. A sok póniló popótól már nagyon meghízott, ezért elnevezték, Puhapopójú-Pónilópopót-lopó Pótpápua Puapónak. Az elhízás már kezdett veszélyessé válni, ezért a törzs varázslója azt tanácsolta neki, hogy szopogasson pimpógyökereket. Ezért elnevezték Pimpógyökeret-szopó Puhapopójú-Pónilópopót-lopó Pótpápua Puapónak. Mivel a törzs a Limpopó környékén élt, a törzsfőnök teljes neve így hangzott: Limpopói Pimpógyökeret-szopó Puhapopójú-Pónilópopót-lopó Pótpápua Puapó.
Kérdőn nézek Zachre, hogy vajon tudta-e követni a hadarásomat. Ellenőrzöm ám. A hajába reppenek, kikapok egy rastát és előre hozva megcsikizem vele az orrát. Szerencsére hosszú ez a kígyó, lehet vele szórakozni ekképp. Hajkígyó. Hah, szó szerint!
- Ismételd meg, hogy hívták Puapó utódját, aztán muti azt a növényt, hadd sasolom meg de izibe'!
Eleresztem a haját, nem zavar, hogy konkrétan az orrára ejtem. Csak nem orrol meg rám, ha már itt tartunk.
A kezemet így ugyan nem tudja megfogni – emberi alakomban nem tudok repülni, rám nem hat a porom, azt meg nem szeretem, ha rángatnak, bár ő nem is tenné, tudom én – de rárepülök a vállára és letelepszem ott. Ekképp repülve vele.
- Magasabbra akarsz?
Kérdezem. Tudhatja már, több tündérpor, magasabb és hosszabb repülés.
- Képzeld el, hogy mik vannak! A minap felfedeztünk a suliban egy titkos szobát!
Mesélek is közben, mert hát na, sosem szoktam befogni a szám. "És azt hiszem, hogy szerelmes vagyok!" - folytathatnám, de azért ezt mégsem itt és most. Előbb a repülés, s a dudvinyek. Aztán a fekete leves.

Tárgy: Re: Virágoskertem Hétf. 15 Szept. - 15:54

Ragyog

A metszést továbbra is kellemes lötyögéssel kísérem, és énekelek hozzá.
-Jééé, összementetek! – felnézek az égre. – Pedig nem is esik szappanos eső.
A nevetésre előbb oldalt tekintek, aztán le, majd a metszőollót majd’ eldobva, integetek neki, teliszájas vigyorral.
-Elsie!!! – nem akadok ki, hogy a levegőben vagyok, ójjaj, de még mennyire, hogy nem!
Imádom a csajt, csudaklassz, állandó néprádió és csupaszív tündérke. Az örömöm határtalan, a vigyorom meg széles.
-Én már elkezdtem, gyere te is! – intek felfelé, majd lenyújtom a kezem, előre hajolva.
-Ó, hát ő is jönni akart. A kis potyautas! – tekintek az ollóra, majd a földnek merőlegesen hagyom, hogy a földbe essen, így aztán senkit sem bánt! Elszaladni biztos nem fog.
-Szerintem is szupcsi a dallam! Igazi seggrázós!
Ha megfogja a kezem, akkor együtt ropjuk tovább a levegőben. Látni nem látják, a szomszédok már rég nem mernek kukkolni, kicsit mindig jókedvűen megtréfáltam őket egy-egy liánnal, csodagumó illatával. Ki mint vet, úgy arat.
-Szupcsi, hogy ideröppentél! Van egy cukker gaz, amit szeretném, ha megsasolnál, új szerzemény, most érkezett meg Pápua-Új-Guineából! – egy kis üvegház is befigyel, ami méretéhez képest nagyobb, mint a házam.
A dalt együtt éneklem, néha tapsolok is hozzá. Nem buligyerek vagyok, csak szivárvány-gyerek. Az élet buli és élvezet nélkül olyan, mint a cékla nyersen. Randa. Barátok nélkül meg olyan ízetlen, mint a cékla. Élvezhetetlen.
-Repkedjünk kööörbeeeeee!!!! – fogom meg a kezét. Teljesen kész vagyok önkívületi állapot terén, rám a tündérpor háromszorosan hat, és nem azért, mert szeretek füves cigit szívni, hanem mert alapvetően fogékony vagyok erre az érzésre.

Tárgy: Re: Virágoskertem Szomb. 30 Aug. - 2:01

Zach & Bellsie

Jelenleg csak bóklászom, élvezem, hogy nincsen semmi dolgom. Azt túlzás lenne kijelenteni, hogy unom ezt a nyarat, mert nem szoktam unatkozni, de maradjunk annyiban, hogy most talán szeretnék. Kissé tartok attól, hogy mik lesznek itt az elkövetkezendő időkben. Elég szülővel kellett beszélnem, s bár van ez a Mr. Foster, aki szintén X-men, mint én vagyok, mégis én vagyok a tanácsadó, szóval befogtak munkára engem is. Sajnos emiatt kevsebbet tudtam a húgommal is lenni, meg Mercivel és Zachet sem látogattam meg egy ideje. De a mai nap úgy ébredtem, hogy meg kell keressem a legjobb barátomat, mert nagyon rég beszéltünk, konkrétan fél napja, amikor összefutottunk a folyosón, s a fél nap nagyon hosszú idő akkor, hogyha az emberlánya – meg a tündéré – a barátainak társaságára szomjazik.
A tüsszentése messziről hasítja ketté a délutáni csendet. Elvigyorodom. A felcsendülő zene meg sem lep, imádom Zachben, hogy jellegzetes dolgokról ismerhető fel, s nem csak a küllemében. Ilyen a zene, a tüsszögés, az egész aurája. Ha nem olyan lennék, amilyen, akkor még bele is lennék zúgva. Lehengerlő a stílusa, mindig fel tud vidítani, pedig nem is ez a mutáns képessége.
Barátom mellé toppanok, majd azzal a lendülettel emelem is fel a kezeimet, hogy tenyereimbe fújva egy jó adag tündérport küldjek Zacharyre. Nagy eséllyel olyan vidám hangulatban van, hogy metszés közben ne gondol rossz dolgokra, így talán felemelkedik a földtől, s a levegőben riszálja a tomporát tovább, nevetésemtől és a zenétől kísérten.
- Szia!
Vigyorgok rá. Ha jól sikerült kiszámoljam a tündérpormennyiséget és Zachnek tényleg jó a kedve, s nincsenek negatív gondolatai, akkor körülbelül másfél méter magasságból pillanthat épp le rám. Emberi alakomban vagyok, szóval nem tudom segíteni a pozitív gondolatokban. Széles vigyorral díszített arcom körül kiengedve libegnek tincseim.
- Van kedved repülni velem?
Teszem fel a kérdést így utólag, hogy azért udvarias is legyek.
- Király ez a zene, tök jó ritmusra lehetne szállni rá. De az ollót ledobhatnád, nem hiszem, hogy balaesetveszélytelen ott a metszőizével szelni a levegőt.
Meg sem fordul a fejemben, hogy talán nem akar repkedni. Szokott. Mikor, hogyan. Ahogy nálam is változatos a dolog.

Tárgy: Virágoskertem Csüt. 28 Aug. - 18:41

A Szivárvány egyik oldalán

Hey ya

Ráborulok, pontosabban elterülök az asztalon, ott is maradok egy ideig.
-Ezzz most nagyon nemmeeeeegy… - konkrétan… szenvedek.
Egy ritmussorozaton agyalok már három órája, de van egy pont, ahol elcsúszik az egész és teljesen disszonáns lesz. Ami nem lenne baj, de éppen azt nem akarom ebben a számban. Felsóhajtok. Ez most így nem is fog menni.
Odadobom a ceruzát a papírra az asztalon és inkább kimegyek a kertbe. Sötétkék, térd alá érő vászongatya, strandpapucs és egy zöld kosaras póló van rajtam, tökéletesen ideális a kertben való turkáláshoz.
Üdvözlésként egy marha nagyot tüsszentek. Ez az első reakcióm, de aztán több nincs. Már megszoktam.
-Naszóval… helló Kékszakáll. – veszem a kezembe a metszőollót. Folyton nagyra nő, és randa az egész látvány. – Egy kis muzik….
Behajolok az ablakon és a gereblyével közelebb hozom a magnót, majd lenyomom a lejátszás gombot, amiből talán egyesek számára idegesítő, számomra azonban nagyon is lelket feldobó és hátsót rázó dallamok csendülnek fel, amire reagálok is, úgy kezdek neki a metszésnek, hangosan énekelve hozzá.

Tárgy: Re: Virágoskertem