Quinn@Zoey

Tárgy: Re: Quinn@Zoey Kedd 7 Okt. - 19:22

Quinn& Zoey

- A gimiben kezdtem el több barátot összeszedni. Volt egy Mackanzie nevű akit az idő folyamán egyre jobban kiismertem, mert kihasználta a jószívűségem és meg is alázott a suli előtt. Aztán egyszer csak akkora dh keletkezett bennem, hogy azt akartam essen bele a szemetesládába és így is történt. Ekkora fedeztem fel a képességem. - regéltem el a történetet rövid változatban. Nem sok mindenkinek meséltem erről az egész gimis sztoriról, de mivel már nagyon régi nóta, ezért Quinnek elmeséltem meg ő nem tűnt olyannak aki tovább fogja adni. Nem mintha lenne benne szégyenli valóm csak azért mégis magánügy. Nem örülnék ha erről sugdolózna mindenki, bár itt nem nagyon jellemző az ilyen. Nem azt mondom , hogy itt nincsenek Mackanzie félék csak ritkább.
Rövidesen a mesélés után megjelent az ajtóban McCoy tanár úr. Szerencsére nem engem várt. Meghallgattam Quinn-t aztán csak intettem, hogy menjen csak.
-Én is szia!-köszöntem el boldogan. Quinn miután elment kicsit még üldögéltem és élveztem, ahogyan a nap sütötte a jó fehér bőrőmet. Már igazán rám fért a napozás.

/Én is köszönöm a játékot! Very Happy

/

Tárgy: Re: Quinn@Zoey Kedd 16 Szept. - 12:28

Zoey & Quinn

- Persze, szívesen meghallgatom. - mosolyodom el. Miért ne? Bár őszintén szólva nem hiszem, hogy rám is ugyanez vonatkozna. Az emberek mindig különbözőek, és nem reagálnak ugyanúgy a dolgokra, úgyhogy nem hiszem, hogy én valaha is könnyebben változnék, már így is kész csoda, hogy egy év alatt ennyit sikerült lazítanom a jellememen, már ez is határozottan nagy fejlődésnek minősül esetemben, de aztán persze ki tudja, hogy milyen hatások érnek még, amik miatt változom majd, mert most itt van Harry is, úgyhogy biztosan lesz még sok minden, ami alakul az életemben és ezzel együtt a jellememben is, én pedig már nem vagyok annyira ellene a változásoknak, mint eddig.
Nem mondanám, hogy egyetértek vele. Azért mert vannak nehéz időszakok az életedben még lehetnek olyanok is, amik kevésbé nehezek. Persze... nem egyszerű ez, az én életemben kifejezetten sok nehéz és negatív időszak volt, míg vannak olyanok, akikében kevesebb, nekik azért könnyen pozitívan tekintetni a jövőre, vagy akár magukra. Én még csak erősen próbálkozom ezzel és remélhetőleg majd idővel menni is fog. A következő szavaira csak lassan bólogatok és nem sokára a víz is megérkezik, amiből szépen kortyolgatok párat. Már épp válaszolnék, amikor felpillantva meglátom az ajtóban... hát nem épp a számomra legkedvesebb személyt. Nem arról van szó, hogy félnél tőle, de Bestia, vagyis McCoy tanár úr azért nem az a valaki, akire ha hirtelen ránézel, akkor nem rezzensz meg a meglepetés, vagy részben az ijedtség miatt, még ha nem is akarod. - Van egy öcsém, de őt is örökbe fogadták, úgyhogy nem vér szerinti, és remélem nem haragszol, de... - Bestiára pillantok, aki határozottan úgy néz, mint aki megtalálta amit, vagy inkább akit keresett. Csak pár szóban vázolja fel, hogy várnak az alapítók, én pedig bocsánat kérő mosollyal tápászkodom fel a székről. - Remélem összefutunk még, szia! - gyors búcsú, aztán hát irány az alapítók, de vajon miért?

//Köszi a játékot! ^^//

Tárgy: Re: Quinn@Zoey Szomb. 13 Szept. - 22:00

Quinn & Zoey

- Talán az időfolyamán minél több barátom lett annál magabiztosabb lettem meg persze a gimi is sokat változtatott rajtam, de ez egy hosszú történet. Ha akarod elmesélhetem! - feleltem lazán. Nem akartam elmesélni addig amíg nem kért meg rá, mert hosszú történet is, jó annyira nem. Talán akkor kezdtem el magabiztosabb lenni amikor rájöttem Mackanzie mekkora kétszínű kígyó és visszamertem vágni neki, sőt még a kukába is beletudtam kényszeríteni csak ő erről nem tudott, de sebaj. Annál viccesebb volt az, hogy törte a fejét hogyan történhetett meg az vele a suli legmenőbb csajával.....blablabla. Mindenesetre én jót szórakoztam rajta, ha már ő is kinevetett a suli nagy részével akkor neki is ez járt.
-Annak örülök!- mondtam és elmosolyodtam. Őszintén megnyugatott a dolog, hogy most már Quinn-nek nincsenek problémái a múltjával. Jó lehet nem minden részével van így, de hát én már csak ilyen vagyok aki a legapróbb dolgoknak is tud örülni, sőt akkor is boldog vagyok ha más kap valamit vagy ő örül. Lehet ez valakinek úgy tűnhet mint ha csak egy kis kétszínű liba lennék, de hát ez az igazság én tényleg ilyen vagyok. Ha sokszor vagy boldog az életben akkor a jövőben is az leszel. Amilyen érzéseket átélsz azokat a jövődre is kivetítheted, mert ha mindig szomorú vagy akkor a továbbiakban sem lesz ez máshogy. Ilyen az élet. Nagyon logikus, bár nem minden téren, hiszen mi emberek is közbe avatkozunk a dolgokba.
-Igen! Tudom, hogy neki is ez az ereje. Hallottam már hírét Mercinek. Ugyanaz az erőnk.-feleltem és elgondolkoztam azon, hogyan lehetséges, hogy azonos képességünk van ezzel a Mercivel. Párszor láttam már a suliba. Meg a hírét is hallottam, de még nem beszélgettem vele. Valamikor kéne vele is társalognom, hiszen hasznos lehet ha az erőnkről csevegünk. Ő is tanulhat tőlem és én is tőle.-Igen, csoda szép! Én sem tudom, de biztos jó!
Teljesen jól beszélt Quinn. Ez a hely maga a csoda, nem csak miattunk, hanem a táj miatt is ami alapból meseszép. Mi mutánsok csak még jobban felpezsdítettük az itteni dolgot. Általában mindennap hétköznapinak tűnik pedig nem így van legtöbb esetben. Mindig van valami csak nekünk már megszokott, így nem mindig vesszük észre. Gondolataimba merülve futottam le 2 pohár vízért amikkel hamar vissza is értem. Kicsit elfáradtam, de legalább meg volt a reggeli mozgásom.
-Nincs mit!- válaszoltam és elvigyorodtam.-Nincs! Neked?-kérdeztem vissza majd újra beleittam a vizembe.

Tárgy: Re: Quinn@Zoey Pént. 5 Szept. - 9:37

Zoey & Quinn

- És mitől változtál? - csúszik ki a számon szinte azonnal a kérdés. Jó, azt hiszem mostanában nekem is sikerült valamelyest fejlődni, változni pozitív irányba, de azért lássuk be, hogy ez nálam nagyon lassú folyamat. Önbizalmi versenyben szerintem pályázhatnék a legkevesebbel rendelkezők között az első helyre simán, és az a baj, hogy még csak nem is történik túlságosan sok olyan esemény velem, ami ezen pozitív irányban változtatna. Még ha próbálkozom, akkor is folyton elszúrom, pedig nem akartam én bajt Ethannál sem és persze mégis sikerült. Néha tényleg úgy érzem, hogy nem az emberi kapcsolatok ápolására születtem. Van, akinek ez jól megy, tőlem pedig még a legjobb barátom is egyszerűen elmenekül.
- Mindegy, rég volt és most már rendben vagyok. - Harry előkerült és sajnálja, hogy rosszul reagálta le, ami történt. Bár még mindig nem vagyok biztos benne, hogy akkor is így lenne ezzel, ha ő nem lenne mutáns, mert hát... kiderült, hogy ő is az, így talán könnyebb elfogadnia a tényt, hogy én is az vagyok nem? Nem biztos, hogy e nélkül valaha is változna a véleménye.
- Akkor az hasonló, mint Mercié, de neki nem is szabad másokon használni, azt mondták neki az alapítók. Ő el tudja érni, hogy az emberek azt tegyék, amit mond. - végül is hasonló. Fura úgy fest, hogy vonzom az olyan mutánsokat, akik másokat befolyásolnak. Az én képességem inkább csak rám hat, viszont Merci, Zoey irányíthat másokat... én meg pont hogy amúgy is könnyen irányítható vagyok. Néha tényleg úgy érzem, hogy ezeknek a képességeknek valahogy van értelme, hogy okkal olyanok, amilyenek, bár persze tévedhetek is könnyedén.
- Érdemes, mert szép hely, de sok szép van még itt. El sem tudom képzelni, hogy milyen lehetett ezen a helyen felnőni! - nem is tudom, hogy irigyelnem kellene-e a professzort érte, mert hát szép és nagy, de közben meg... igazából az egész hely olyan rideg és hideg. Pont a nagysága és a hidegsége miatt. Mindig is jobban szerettem azt, amikor egyszerűen csak van egy kis család, egy kis házban, akik együtt vacsoráznak, az olyan meghitt, még ha nekem nem is volt részem benne úgy igazán sosem. Amíg eltűnik csendben nézelődök kifelé az ablakon, és csak akkor pillantok a bejárat felé újra, amikor megérkezik.
- Köszönöm! - mosolyodom el, amikor megkapom a vizet. Tényleg jól esik most, ezt be kell vallani. - És... van testvéred? - jó tudom, nem biztos, hogy a legjobb kérdés, de hát na , nem vagyok az ismerkedés koronázatlan királynője, sőt, mint már említettem általában inkább magam vagyok.

Tárgy: Re: Quinn@Zoey Kedd 2 Szept. - 16:29

Quinn & Zoey

- Értem! Régen én is félénk voltam, de most is előfordul még néha... - kezdtem bele. Teljesen megértettem, hiszen nem könnyű olyan helyre menni ahol nincsenek nagyon ismerőseid.-1 év alatt se biztos, hogy könnyen be tud illeszkedni valaki, szóval teljesen megértelek.-mondtam teljesen megértve a helyzetét és rámosolyogtam. Én se szereztem itt hű de nagy baráti körre,ismerősökre szert, de hát 1 hónap alatt amennyi emberrel kapcsolatot építettem ki az már rekord.
-Nagyon sajnálom!-mondtam csalódottan. Így még jobban megértettem a helyzetét. Nekem a képességem még jó, hogy nem tette tönkre az életemet. Nagyon szomorú, hogy másoknak sajnos igen. Láttam a téma nem valami kedvelt számára, így nem faggattam tovább erről a dologról. Gondoltam majd ha akarja elmeséli.-Értem! Én képes vagyok mások tudatát irányítani. Ja és előre szólok nem fogom sem rajtad sem máson használni..... csak ha nagyon muszáj. Egyébként csak néha viccből alkalmazom, de semmi megalázót nem szoktam csináltatni az irányított alannyal.
Az erőmet ha elmondom valakinek mindig megnyugtatom az elején, hiszen rendszerint pánikolni szoktak vagy félni ha meg tudják mi a képességem, ezért is tájékoztatok mindenkit már az elején. Tényleg nem szokásom másokon bevetni, néha egy-egy csínytevésnél vagy olyan esetben ha az illető nincs magánál. Szerintem nem tűnők én annyira ijesztőnek és gonosznak, hogy félni kelljen tőlem, de hát sajnos ez a hatalmam miatt van. Áldás és egyben átok is.
-Igen! Én még nem voltam fenn ezért is gondoltam, hogy felnézek.-feleltem és elmosolyodtam majd megfogtam a bögrémet és felvettem. Elfogadta az ajánlatomat, így gyorsan lerohantam a konyhába. Engedtem 2 pohár jó hideg vizet. Azokkal már nem tudtam annyira gyorsan felmenni, így csak gyalogoltam. Felérkezésemet követően átnyújtottam neki a bögréjét:
-Tessék!- mondtam vigyorogva majd beleittam a kellemes és frissítő hideg vízbe. Életmentő volt. A beszélgetés alatt már nagyon kiszáradt a szám meg plusz rátett az is, hogy lerohantam a lépcsőn.

Tárgy: Re: Quinn@Zoey Pént. 29 Aug. - 13:29

Zoey & Quinn

Talán azért mostanában már fejlődtem és nem vagyok annyira csendes és visszafogott. Szeretnék fejlődni egy kicsit, mert tudom, hogy rémes, hogy ennyi idő alatt se jutottam túl nagy baráti körhöz. A nevelő szüleim még odahaza mindig azzal vigasztaltak, hogy nem az a fontos, hogy sok barátod legyen, hanem az, hogy olyanok, akik tényleg igaziak, de azért ez nem vigasztalt akkor, amikor egy sem volt. Aztán jött Harry és máris jobban alakultak a dolgok az életemben, remélem, hogy ez mostantól így is marad majd, hiszen újra megkerült, és itt van már Merci is nekem és... egyszer tényleg muszáj lesz Ethannal is megbeszélnem ezt a kellemetlen és főként nagyon hülye helyzetet.
- Hát én... tudod nem nyitok túl könnyen mások felé, bár azért próbálkozom, de van egy kedves szobatársam és nem rég a suliba jött a legjobb barátom is, mármint még otthonról, szóval azért... - finoman megrántom a vállam. Jó tudom ez nem nagy cucc, meg vannak futó ismeretségeim is, meg akiket Merci mutatott be, csak hát nem túl sokan és nem mondanék sokakat kifejezetten barátnak. Aztán Ethan, akit most még csak nem is említettem, de főleg azért, mert őt most nem tudom, hogy milyen minőségben kellene egyáltalán említeni.
- Nekem is, főleg az után, hogy a képességem előjött. Az eléggé... tönkre vágta az életemet. - bököm ki csendesen. Kellemetlen téma, érezni lehet a szavaimon. És hát... érthető, hiszen a képességem nem hozott túl sok jót és utána nem is mertem volna suliba járni, kész csoda, hogy jött ez a lehetőség. Itt azért könnyebb. Így is ciki időnként ez az egész, de kezelhetőbb.
A kérdésére viszont nem válaszolok azonnal. Valahogy mindig úgy vagyok ezzel, hogy jobb megmutatni a dolgot, mint csak annyit mondani, hogy láthatatlanná tudok válni, mert hogy hallani sem lehet olyankor. Szóval egyszerűen csak eltűnök a szeme elől, és pár pillanat múlva már a másik oldalán lévő széken bukkanok fel, ami jó eséllyel azért meglepő lesz és a fejét is át kell majd fordítania. - Ha úgy akarom, akkor nem nagyon lehet észrevenni. Ethan szerint illik hozzám. - mosolyodom el. Na igen, őt még nem említettem, meg ez valahogy nem is igaz, Ethan szerint változnom kéne, bátrabbnak és erősebbnek lenni, tehát pont hogy nem jó, hogy ha baj van, akkor el tudok tűnni mindenki elől. - És neked? - jár vissza is a kérdés. Sok mindent láttam már itt, főleg órákon és azért vannak határozottan fura és meglepő képességek is, nem tudom, hogy az övé belesorolható-e valamelyik kategóriába. A kérdésére viszont már megrázom a fejem. Nem akarom, hogy úgy gondolja egyedül akarok lenni, a végén még elmegy és egész kedves, nem szeretném.
- Csak gondoltam levegőzöm kicsit és szeretem is ezt a helyet, jól lehet itt gondolkodni. - na igen a gondokról, meg hogy mihez kezdjek a jelenlegi helyzetből, bár sokszor mondta már a nevelő anyám, hogy mindig túlgondolok és túlbonyolítok, de hát sajnos nem tudom máshogy megoldani a gondokat. Majd ebben is próbálok fejlődni. - Egy pohár víz nekem is tökéletes. - illantok rá egy hálás mosollyal. Sok volt a lépcső el is fáradtam és... de nem futnék e miatt egy plusz kört az tuti.

Tárgy: Re: Quinn@Zoey Szer. 27 Aug. - 23:03

Quinn & Zoey

Szimpatikus lánynak tűnik nekem ez a Quinn. Igaz félénk, de az nem gátol semmiben, hogy barátkozzon vele az ember, lehet nincs is ellenére,hogy több barátot szerezzen. Nekem egyáltalán nincs, hiszen szeretek barátkozni. Van néhány itt a birtokon, inkább még havernak mondanám nagy részt, de akkor is ha haverjaim vannak az is bőven elég. Majdnem ugyanaz a kettő csak a barátban jobban megbízik az ember meg ha baj van kisegítik egymást kölcsönösen.
- Hú! Az szép! - jelentettem ki meglepődve. Ahhoz képest mégis olyan elveszettnek tűnt, de hát még nem is ismertem meg szóval nem ítéltem meg egyből, mert sok mindent nem tudtam róla még a nevén és pár információn kívül.-Sikerült ezalatt az 1 év alatt kialakítanod ismeretségeket?-kérdeztem barátságosan és rámosolyogtam, azért, hogy jelezzem felé nem kikérdezni akarom csak barátkozni szeretnék vele.
-Igen sikerült nagyjából! Nem bántam meg egy cseppet sem, hogy ide jöttem szóval nagyon tetszik itt. Neked?-válaszoltam és visszakérdeztem mert úgy illik. Gondolom ő is nagyjából beilleszkedett csak az ismerkedéssel lehetnek problémái, gondoltam a beszélgetésünk közben. Örültem, hogy találkoztunk, mert hasonló személyiségűnek tűnik ami nagyon jó. A félénkségén kívül rendkívül kedves, így elhatároztam ha összebarátkozunk akkor segítek neki a kibontakozásban.
-Neked mi a képességed?-kérdeztem olyan természetességgel ahogyan megkérdezzük a másikat egy hétköznapi dologról. Nekünk mutánsoknak ez a kérdés teljesen az volt. Itt nem számítanak udvariatlanoknak az ilyen kérdések. Jó ha egyből ezzel indítasz igen, de ha egy beszélgetés során szóba jön akkor egyáltalán nem az.
A nap továbbra is hét ágra sütött amitől a kedvem is még jobb lett. Kifejezetten vidám voltam és boldog. Nem teljesen, de nagyjából már kihevertem a támadásos dolgokat. Igaz sajnos akadt egy-két álmatlan éjszakám miatta, így altatót szedtem, bár egy idő után leálltam vele, nehogy függő legyek és anélkül ne tudjak elaludni.
-Te hogy hogy feljöttél ide? Netán egyedül akartál lenni kicsit?-kíváncsiskodtam és közben a bögrémbe pillantottam bele amibe semmi sem volt már. Kicsit szomjas voltam, ezért a válaszát miután megvártam így szóltam hozzá:
-Mindjárt jövők csak lerohanok egy pohár vízért!-mondtam és megvártam mit szól hozzá.-Hozzak neked is valamit a konyhából?

Tárgy: Re: Quinn@Zoey Pént. 22 Aug. - 22:07

Zoey & Quinn

Halványan elmosolyodom, amikor újra megerősít, hogy nem erről van szó, nem vár senkire. Én igazán, tényleg nem akarok belekavarni semmibe sem, egyszerűen nem, mert... nem szoktam és meg vagyok én egyedül is, amikor épp nem lógok Merci nyakán, aki mostanában azzal a másik lánnyal van sokat, vagy nem nyúzom Harry-t, aki meg azért aktívan foglalkozik azzal, hogy beilleszkedjen a suli légközébe. Ethan pedig... vele kéne beszélnem, ez egyértelmű, csak valahogy még mindig nem jutottam el oda, akármennyire is szerettem volna. Az a baj, hogy nem vagyok elég bátor hozzá és mintha csak direkt kerülném, pedig persze ez nem így van, egyszerűen csak így jött ki azt hiszem a lépés, talán részben mázli, részben az az oka, hogy amúgy se mozdulok ki annyit, mint ő.
- Én lassan egy éve már azt hiszem, elég... rég óta. - és azt hiszem pont ezért olyan rémes, hogy olyan sok kapcsolatot nem építettem ki és hogy igazából alig ismernek. Bár ez annyira nem nehéz, ha bármikor megteheted, hogy eltűnsz a többiek szeme elől és akármikor végigmehetsz úgy a folyosón, hogy tuti, hogy nem szúrnak ki, ha te nem akarod. Persze sokakat ismerek már névről, vagy közös óráról, vagy ilyesmi, de itt nagyjából ki is merül. Nem vagyok én annyira szép, vagy népszerű, hogy túlságosan sokakat ismerjek, igazából ez ennyire egyszerű. Persze valahol mélyen én is szeretném, ha ez változna, valahol mélyen szeretném, ha népszerűbb lennék, de nem vagyok elég bátor hozzá, hogy tegyek is érte, majd talán egyszer.
- És sikerült már beilleszkedni egy hónap alatt? Hogy tetszik a hely? - nyílt és pozitív lánynak tűnik, hozzám képest legalábbis mindenképpen, úgyhogy gondolom neki azért jóval egyszerűbb ez. Nem lepne meg, ha egy hónap alatt már bővebb baráti kört épített volna ki, mint amit nekem egy év alatt sikerült.

Tárgy: Re: Quinn@Zoey Csüt. 21 Aug. - 22:58

Quinn & Zoey

-Nem! - mondtam és bátorításképpen rámosolyogtam. A kéz rázás közben is próbáltam a szemébe nézni végig jelezve azt neki, hogy nem kell félni-e tőlem. Amint bemutatkoztunk én leültem az egyik asztalhoz hátha majd ő is követi a példámat.
A kijelentésére csak szimplán bólintottam. Nem bántam ha nem kávézik velem, mert úgy is úgy éreztem, hogy remekül elbeszélgetünk anélkül is. Kedves lánynak tűnt. Sőt a kedvessége és a félénksége ellenére nagyon szép is volt. Érdekesnek találtam, hogy egy ilyen szép lány ilyen bizonytalan plusz még önbizalom hiányosnak is látszik. Soha nem láttam ég ilyen lányt aki a külseje ellenére ilyen szerény és aranyos lett volna. Általában akik szépek mindig nagyképűek szoktak lenni meg magabiztosak. Persze a szép külső mögött romlott is lehet az illető velejéig.
-1 hónapja!-feleltem és a szám lefelé konyult. Nem az volt a bajom, hogy még csak 1 hónapja vagyok itt, hanem az, hogy mik történtek velem ebben az 1 hónapban. Voltak közöttük nagyon jók és rosszak is. Kicsit honvágyam is volt, de azt egy idő után megszokja az ember. A honvágyról jutott eszembe, hogy elhatároztam valamelyik héten haza utazok. A suliból kell engedélyt kérni, de mivel nem voltak velem problémák ez nekem nem jelenthet problémát.-És te?-kérdeztem érdeklődve. Lehet már számtalanszor feltettem ezt a kérdést, de attól még nagyon kíváncsi voltam a válaszára. Mindenkiére az vagyok/voltam és leszek is. Ez nem fog változni soha. ,,Te mióta vagy itt?" kérdés már nagyon megszokott ebben a suliban szóval itt senki sem veszi bunkóságnak ha bemutatkozás után ezt kérdezed.

Tárgy: Re: Quinn@Zoey Szer. 20 Aug. - 9:30

Zoey & Quinn

Nem vagyok valami profi ebben, de azért próbálkozom. Mégis csak kellene, mert ha folyton egyedül lófrálok, abból nem lesz semmi. Lehet, hogy Ethan nem mindig jól adja elő a véleményét, de azért valahol talán igaza van, hogy egy kicsit kellene nyitnom, változnom. Harry is totál laza, gondolom barátkozott már eleget azóta, hogy megjött. Nekem is kéne. Ezért nem vágok azonnal hátraarcot, amikor rájövök, hogy van ott valaki, meg egyébként is úgy néz ki, hogy nem ellenséges a leányzó, plusz a kedvem is jó, tehát egy próbát mindenképpen megér, hogy maradjak. Halványan elmosolyodom, amikor válaszol és hirtelen fel is pattan. Nem zavarom, az jó, de azért akkor is meg kellett kérdezni. Bár a legtöbben jó eséllyel nem vágják az ember képébe, ha zavar, de... azért a lehetőséget meg kell adni, ha esetleg mégis így lenne, ha teszem azt vár valakire. Én akkor sem sértődnék meg, maximum konstatálnám, hogy ilyen a formám, nem meglepő, ha valaki nem kíváncsi rám.
- Akkor jó, gondoltam hátha vársz valakire. - adok még azért neki egy utolsó menekülési utat. Nem direkt akarom elpateroltatni magam, szó sincs róla, csak... Áh, azt hiszem nem kell túlmagyaráznom a dolgot, sőt nem is kéne ezt csinálnom. A kezét elfogadom végül és egy mosoly is az arcomra varázsolódik, amikor megrázom az övét.
- Köszönöm, szívesen! - bólintok egy aprót, amikor leülni invitál. Hát persze, hogy van kedvem, ha már itt vagyok és nem zavart el, akkor szívesen beszélgetek vele. - Nem rég meg volt a reggeli, meg a kakaóm is, de azért köszi. - nem kávézom, valahogy nem az én stílusom igazából, sosem kóstoltam és nem is vágyom rá. Azt hiszem inkább azok isznak kávét, akik sok mindent csinálnak, vagy sokat buliznak, és ezért kell nekik az ébren maradáshoz, de esetemben egyik sem igazán merül fel. - Te mióta vagy itt? - azt hiszem ez az alap sablon kérdés, de mégis ez csúszik ki a számon első körben. Nem vagyok a legjobb beszélgető partner, ez sajnos így van, de... ennyi telik tőlem, és talán majd idővel tudok fejlődni, ha eleget gyakorlom ezt az ismerkedős dolgot.

Tárgy: Re: Quinn@Zoey Hétf. 18 Aug. - 21:32

Quinn & Zoey

A kis tavacska remek festői képnek hatott. Elhatároztam, hogy legközelebb azt fogom megörökíteni. Már megint a művészettel foglalkozom tudom, de sokszor eszembe jutnak ötletek és ez arra utal, hogy kreatív vagyok. A halak békésen úszkáltak a frissítő egyben hideg vízben. A kezemet belemártottam hát ha oda úsznak a halak, nem sok sikerrel. Élmény volt csak úgy nézni őket és töprengeni. Én úgy gondolom, hogy kell egy kis egyedüllét is amikor is gondolkozhatunk.....stb Az is gyakran nagyon jó tud lenni. Amikor egyedül vagyok mindig kihasználom a lehetőséget arra, hogy átrágjam a hibáimat amit elkövettem meg ehhez hasonlókat tegyek. Az a véleményem hogy magunkkal szemben is kicsit kritikusnak kell lenni, persze én nem azt mondom ezzel, hogy sanyargassuk magunkat, hanem lássuk be nekünk is vannak hibáink még akkor is ha nem nagyon tudjuk mik azok.
- Szia! - fordultam hátra, mert egy hang köszönt nekem, így én is viszonoztam. Egy hosszú barna hajú lány állt a tetőkert bejáratánál. Elsőre nagyon szimpatikusnak tűnt már a lány. Kicsit félénknek láttam, így próbáltam vele minél kedvesebb lenni. -Nem,nem zavarsz!-válaszoltam és rámosolyogtam. Hamar felpattantam amikor bemutatkozott nekem s odasétáltam hozzá.
-Én Zoey vagyok, Zoey Cabral! Örülök a találkozásnak! -mondtam és mosolyogva a kezemet nyújtottam felé.- Gyere, leülsz velem? A kávézást már befejeztem, de ha gondolod neked is hozhatok valamit és amellett elbeszélgethetnénk!-ajánlottam fel olyan kedvesen ahogyan csak tudtam. Mindig úgy viselkedek az emberekkel ahogyan ők is velem, így Quinnel is kedvesen, barátságosan próbáltam beszélgetni. Visszahúzódónak tűnt, így különösen kedvesnek kellett lennem vele. Régen én is félénk voltam, sőt még néha előfordul a mai napig velem, de most már bátrabb lettem és határozottabb. az életben vannak olyan helyzetek amikor az embernek teljesen megváltozik a személyisége vagy annak egy része.

Tárgy: Re: Quinn@Zoey Szomb. 16 Aug. - 10:54

Zoey & Quinn

Nem szoktam ilyet, a dúdolgatás igazán nem az én stílusom, de jól érzem magam. Itt van Harry, kibékültem Mercivel is. Nem mintha összevesztem volna vele konkrétan, de azért akkor se alakult valami jól az a kis általam lezajlott Ethanos beszélgetés. Na igen még ő van hátra, valahogy jó lenne... rendezni ezt az egészet, elnézést kérni azt hiszem, mert én igazán nem akartam megbántani, bár azért akkor is úgy gondolom, hogy nem volt joga beleszólni a Harryvel kapcsolatos dolgaimba, és nem volt szép tőle, amit Mercivel csinált, de... attól még a barátom és a barátokat a hibáikkal együtt kell elfogadni és tudom, hogy ő milyen. Nem épp egy átlagos srác, sőt néha valahogy úgy érzem benne még több a bizonytalansági frázis, mint bennem, csak ő valahogy ezt az egészet az amúgy nagy magabiztosságával álcázza, vagy legalábbis ezt mutatja mindenki felé. Persze simán benne van, hogy valamilyen szinten ez igaz is, csak... jó, nincs csak, a lényeg, hogy erőt kell gyűjtenem és elnézést kérni tőle, vagy megbeszélni vele valahogy ezt az egészet, mert nem akarok rosszban lenni vele, nem akarom, hogy kerüljük egymást a folyosón, vagy ilyesmi. Arról már nem is beszélve, hogy elég kellemetlen érzés, ha az ember barátai rosszban vannak egymással. Egyébként szerintem még kedvelné is Harryt, a ismerné, csak... még nem ismeri, de majd erre is sor kerül remélem, nagyon remélem.
Szóval dúdolgatok, ami nálam elég ritka, úgy indulok meg felfelé a tetőkert irányába. Ismerős környék, itt futottam össze először Ethannal és finoman szólva is kiborított akkor, bár eleve már magamtól is ki voltam kellően borulva, de ő azért még a nyitottságával tett rá egy jó nagy lapáttal. Amikor belépek nem is látom meg először a másik lányt, csak kicsit késve kapcsolok, amikor már alig vagyok tőle pár lépésnyire. Elmosolyodom, magamban mantrázom a nem lesz semmi baj és a nem lesz velem ellenséges szlogeneket, mert hát sosem szoktam egy könnyen jó kapcsolatot kialakítani ismeretlenekkel.
- Öhm... szia! Nem zavarlak? - oké, ez a nyitás jó lesz, a köszönés meg volt, és ha vár valakire mondjuk, vagy dolga van, akkor szólni tud és jelezni, hogy húzzak el. Az sem gond, maximum keresek egy másik helyet a... na majd ez még kiderül, egyelőre csak szorongatom a táskámat, és csak akkor ülök le a közeli padra, ha nem zavarom. - Quinn vagyok, egyébként. - teszem hozzá még a bemutatkozást is, mert... mert így illik kezdeni az ismerkedést, ha minden igaz. Nem vagyok benne profi, én többnyire inkább elkerülöm az embereket, de ez most egy új hely, más hely, változtatni szeretnék... próbálok.

Tárgy: Quinn@Zoey Pént. 15 Aug. - 23:51

Quinn & Zoey

A Tetőkertben kezdtem a napomat. Hamar kikeltem az ágyból,felöltöztem az időnek megfelelően ami napos és meleg volt. Főztem magamnak egy kávét amit egy bögrébe bele is öntöttem egy kis tejjel. Amint elkészültem a reggeli ébresztőmmel kcsit tornáztam,hogy még fittebben kezdjem a napomat. Azután megfogtam a bögrém és a Tetőkert felé vettem az irányt. Lépcsőzés közben valaki annyira sietett, hogy majdnem leöntöttem magamat is kávéval nem csak őt. Szerencsére nem történt baleset, sőt még a lány kért bocsánatot. Egy semmi bajjal lerendeztem a dolgot és folytattam a lépcső mászást.
Amint felértem a látvány azonnal felébresztett(Nem mint ha nem lettem volna fenn csak még jobban megigézett....). Nagyon szép a volt a kert meg a kis tavacska is. Jó ötlet volt felmenni. Senki nem volt ott,így nyugodtan leültem az asztalhoz ahol el fogyasztottam a tejeskávémat. Az íze mennyei volt. Minden egyes nyelésnél éreztem a kicsit kesernyés,de egyben édeskés ízét az italnak. Lassan ittam,nem csak az ízlelés miatt,hanem azért is,hogy ne az egekbe járjon a pulzusom. Közben töprengtem egy-két dolgon. Köztük volt,hogy milyen idő lehet otthon,Travis meg még sok más. A madarak is csicseregtek aminek még jobban örültem. Széles mosoly jelent meg a számon amikor még szebben kezdtek el énekelni. Miközben hallgattam őket úgy határoztam megnézem a kis tavacskát is. Oda mentem és leültem törökülésbe a fűben. A halak gyönyörűek voltak. A szivárvány minden színében pompáztak. A nap is pont a vizet sütötte meg ami szépen visszaverte annak sugarait. Fantasztikus látvány volt,amiről eszembe jutott,hogy mit rajzoljak,fessek le legközelebb.

Tárgy: Re: Quinn@Zoey