Hova kerültem?

Tárgy: Re: Hova kerültem? Csüt. 11 Szept. - 20:51

- De számos csínyt követhetnénk el bosszúból vagy hogy okot adjunk erre. *Vigyorog. Vagy azok nem a tündérek, hanem a manók? Koboldok? Utána kéne néznie saját népe meséinek, vagyis származását tekintve saját népe.*
- Csak tanulok A mestertől. *Mosolyog Jay-re hamiskásan, s ez most nem nyert a férfinak, nem hozta zavarta Jaime-t. Különben is, bagoly mondja verébnek! Azért az mondjuk jól esik, hogy komolytalansága itt nem lel ellenszenvre, sőt!*
- Rendben van, addig is otthon. *Azt nem teszi hozzá, hogy az otthon jelenleg egy hotel szobája. Talán kellene venni egy lakást is valahol, s akkor ő is tud adni valami telefonszámot, ahol elérhető, mert így nehezen szól neki Jay, ha van valami. Kivéve, ha aki megtaláltatta őt Jay-jel nemcsak komplett személyiséget írt le ugyebár, hanem elérhetőségeket. Talán ezért is kereste Jay őt azon a vasútállomáson, pont akkor. Majd egyszer rákérdez, mit is tudnak róla pontosan, de ez nem most lesz. Jaime-nek nagyon is megfelelő, hogy egyelőre annyit tudnak róla, amennyit ő gondol.*
- Oké. Nem, nem szükséges, köszönöm. Egyszer valaki azt mondta emiatt, hogy fura vagyok, de élvezem a tömegközlekedést, úgyhogy vár a metró. Köszi mindent, Jay! *Lefele menet igazán kedve volna megkérdezni a férfitól, hogy Jay igazi-e? De ezt több szempontból sem teszi, részbe mert különösen lökött kérdésnek tűnik. A bejáratnál hát elköszönnek, ő pedig megcélozza a metrót kis útbaigazítás után. Még olvasnivalója is akad a metrózás idejére: egy utcabál programleírása.*

//Mester, én köszönöm, hogy én lehettem a kiválasztott Very Happy

//

Tárgy: Re: Hova kerültem? Csüt. 11 Szept. - 16:19

Jaime & Jay

- Ha kis tündérek lennénk, akkor se hiszem, hogy jobban kedvelnének. - mosolyodom el. Értem persze, hogy viccel, de úgy vagyok ezzel, hogy nem a név számít. Egyébként sem szoktam úgy gondolni magamra, mint mutáns, csak úgy, mint én... Jay. Az emberek se folyton azon agyalnak, hogy emberek, vagy sem, ilyen egyszerű ez.
- Van vajon olyasmi, amit komolyan veszel? Na nem mintha ezzel gond lenne, tetszik! - ennyi még kell, már egészen régen, percek óta nem mondtam neki semmit, ami kicsit is zavarba ejtő lehet a számára. Nem jó az, ha esetleg elszokik a dologtól, még a végén idővel lepereg róla a mérhetetlen sármom nem igaz? Annyi már biztos, hogy tetszik neki ez az egész, az pedig már csak idő és ügyesség kérdése, hogy ne legyenek fenntartásai az esetleges keményebb helyzetekkel szemben sem. Majd meglátja, hogy az emberek milyenek velünk és úgy gondolom, hogy akkor majd már egyből nem lesz semmiféle gondja, csak ezt fokozatosan kell adagolni. Jólelkű lánynak tűnik és a mai világban ez akárhogy is nézzük, de nem túl kifizetődő, majd idővel ő is rájön.
- Rendben van. Próbálkozz főleg otthon, ahol nem lát mindenki. - apró tanács, bár gondolom ez számára is logikus, tehát szinte már feleslegesnek is mondható, de aztán ki tudja. Idővel elszórakozhat nyílt terepen is, mint én a vonaton, de esetében azért erre még várni kell egy kicsit.
- Nem mondhatnám, de a klub felső szobái bármikor a rendelkezésedre állnak, amint már elég ismerős leszel, hogy önállóan is bejárhass ide, addig maximum velem. - na igen, azért mi sem osztogatjuk a bizalmat csak úgy. Sose lehet tudni, felügyelet nélkül egyelőre még nem lesz ide bejárása, de majd szép fokozatosan, ha teljesít, ha bizonyít.
- Nincs konkrét más, ha bármi kérdésed van a számomat tudod. Kivigyelek még az állomásra? - ennyire vagyok előzékeny, meg hát nem tudom mennyire akar tömeg közlekedni. A kocsim kint parkol, nem nagy cucc elfurikázni addig, aztán szépen ellépni haza, vagy valamerre, még kitalálom, no meg le kell majd adni a jelentést is, az sem utolsó, bár lehet hogy holnapra tolom. Éljen a lustaság! Szóval, amennyiben Jaime benne van, akkor kiviszem az állomásra, ha egyedül menne, akkor pedig a bejáratnál köszönök el tőle és pattanok be a kocsimba.

//Köszönöm a játékot ifjú tanítványom! Razz

//

Tárgy: Re: Hova kerültem? Kedd 9 Szept. - 21:41

- Kész szerencse, hogy nem megszerettetni akarjuk magunkat, nemde? Ezzel a névvel igazi kihívás lenne. *Mosolyog komiszan. Le a kalappal a pacifisták előtt, hogy ezt bevállalják, bár, ha közben beszerveznek pár jó marketingest...*
- Hát, elég gáz lenne, hogy ilyen kedvesen befogadtok, meg minden, én meg egy hét alatt lebuktatom magunkat és még azelőtt kezdődik a harc, hogy felkészültünk volna. Ráadásul hülyén mutatna az önéletrajzomban, hogy el vagyok tiltva egy sztriptízbárból. *Viccel kicsit, miközben azon agyal, hogy Jay kérdése... most tényleg csak annyi volt, amiről a kérdés szólt? Vagy tudja Jay a mögöttes szándékot is? Vajon mennyit tudhat róla a másik? Jaime nagyon reméli, hogy bárkitől is kapta a fülest a férfi, kit kell összeszednie, az csak egy kék hajú lányról adott leírást, nem a személyije másolatát adta át. Jobb nem is gondolni erre, inkább megissza itala maradékát.*
- Örülnék neki, ha megkérdeznéd, legyen bármilyen apróság, amit rám mertek bízni! És oké, gyakorlok.. valahogy. *Amilyen lelkes volt előbbiben, olyan bizonytalan utóbbiban. Előre látja, hogy körbepakolja magát majd a hotelszobában cuccokkal és próbálkozik majd mondjuk a papírnak való szemeteskosárba juttatni a holmikat. Ó, nem jó, valami más cél kell, mert képes lesz otthagyni és kidobni!*
- Gyakorlópályátok nincs gondolom? *Kérdezi félig komolytalanul. El bírja képzelni, milyen leaggott állapotban lehetne egy olyan, ha nem olyan jámbor képességekkel megáldott gyakorol ott, mint amilyen Jaime.*
- Van még, amit tudnom kellene? Csak mert lassan indulnom kell vissza a vasútállomásra, ha nem akarok itt éjszakázni.

Tárgy: Re: Hova kerültem? Kedd 9 Szept. - 20:32

Jaime & Jay

- Kevésnek tűnhet, de tudod nem vagyok én olyan bennfentes, nem ismerek mindenkit. - azért ha jól tudom vannak sokan, akik függetlenek mindentől és mindenkitől, akikről mi sem tudunk semmit, mint amilyen Jaime is, és tudtommal csak egy valaki van, aki ténylegesen meg tudja határozni, hol, hány mutáns van, vele pedig éppenséggel nem ápolunk baráti viszonyt. Akár lehet ez a szám több ezer is gondolom én.
- Igen, olyasmi, de legalább ütőképes és hatásos, mindenki felkapja rá a fejét, az tuti. - vigyorodom el. Engem is megfogott a név, szóval igen, jól kitalálták az tuti biztos. Nem tudom, hogy pontosan ki is volt, de e téren nem is nagyon érdekel.
- Tudod, mert mutációról van szó. Nem annyira vészes ám, ha megszokod. - vonom meg a vállam. Jó-jó, a mutáns nem annyira kedvesen hangzik, meg minden, de azért szerintem nem vészes és meg lehet szokni simán, ha az ember akarja. Igazából minden megszokás kérdése, minden bizonnyal első alkalommal minden újonnan kitalált szó fura volt az embereknek. Persze az elején nekem sem volt annyira ínyemre, de azért mostanra sikerült nagyjából megszokni. Arra nem tudom elfojtani a mosolyt, hogy szinte már elkezd darálni, kérdéseket. Rövid idő alatt is kiismertem már annyira, hogy lássam ez nála az általánosan megszokott stílus, de nincs is vele különösebben baj, szimpatikussá teszi, egyedivé.
- Szóval semmiképp sem szeretnéd, hogy baj legyen, hogy lebukj igaz? - szélesen elmosolyodom. Érthető persze, de azért bólogatok a kérdéseire. Meg tudjuk oldani és tökéletes, ha a számomat hívja. Persze nem mindig olyan egyszerű hívni valakit, aki ért hozzá, de maximum én megyek és utólag rendezzük a kényes részeket, az sem nagy gond.
- Valahogy így, amúgy is új még neked minden, de persze ha bármi fontos van, akkor úgyis szólunk, bár... Megkérdezhetem, hogy van-e valamilyen feladat, amiben segíthetnél, de első körben a képességedet kell fejleszteni és gyakorolni, addig nem mehetsz terepre. - gondolom ez számára is logikus, hiszen mégis csak egyelőre nem kifejezetten tudja uralni a képességét, ami azért fontos opció ahhoz, hogy ne bukjunk bele egy feladatba.

Tárgy: Re: Hova kerültem? Vas. 7 Szept. - 22:43

- Több tucat. *Ismétli. Ő ezt kissé kevésnek érzi, mármint ha a számokat nézzük. Mennyi is az Egyesült Államok serege, ha úgy adódna? Ha csak a nemzetbiztonságiakat nézik, már ők is többen vannak. Persze, lehet másnak olyan képessége van, ami egy kisebb sereggel felér és akkor máris mások a számok.*
- Az! Úgy hangzik, mint valami rock-kocsma. *Vigyorodik el a név hallatán. Ráadásul jó is, nem lehet belőle kideríteni, mivel is foglalkoznak.
Milyen szívet melengető érzés, hogy nem hagynák, hogy meggyógyítsák, ami itt azt jelenti, hogy megtámadják. Nem hagyná se Jay, se mások, bárkik legyenek is azok az ismeretlen jótevők. Zavarában az italába kortyol, finom pír jelenik meg arcán, éppen csak élettel telivé teszik az arcát.*
- Mutáns? Kevésbé degradálóbb nem volt? *Sóhajt egyet megcsóválva a fejét keserű mosollyal.*
- Kitalálom, nem magatoknak adtátok a nevet. *Jay nyert, a szó valóban nem túl tetszetős. De valóban, ez van, emiatt nem fog innen kisétálni. Ha mutáns, hát mutáns. Az etikai-filozófiai kérdésre szóra nyitja a száját, hogy rögtön válaszoljon, de végül aztán összezárja ajkait, meggondolván, mit is akart felelni. Napokig ülhetnének itt csak erről vitatkozva, de akkor se jutnának többre, mint a bölcs mesterek e témában. Szíve mélyén csak reméli, hogy Haley-éknek nem lesz baja. Jaime még túl jószívű, s kérdés, vajh ebből kinevelhető? Na meg érdemes-e? Lehet a jószívűség lesz egyszer, amivel segít Jay-éknek, ki tudja? Mindenesetre nem lesz egyszerű ádáz harcost nevelni Jaime-ből, vagy csak megfelelő motivációt kell megtalálni. Jaime figyelmét nem kerüli el, hogy Jay nem felelt: mit akarnak tenni, ha minden lelepleződik?
Vajon ő nem buta, hogy elhiszi különleges, hogy mutáns? Nincsenek itt kamerák, hogy aztán majd utólag jót nevessenek rajta? Olyan abszurd az egész, mégis annyira kapaszkodik ebbe a butaságba. Egy mondatrészletre kapja fel a fejét rosszul leplezett izgatott, mohó érdeklődéssel.*
- Ismersz olyant, aki könnyedén eltüntet emlékeket? Bármilyent? És az összeset törli vagy csak célzottan aaa... lebukásommal kapcsolatosat? Neked szóljak, a számodon a kártyán, amit adtál? *Ó, valójában már nem a lebukása érdekli. Meg akarja ezt a személyt találni!*
- És... most hogyan tovább? Éljem tovább az életem, ahogy eddig és majd szóltok, ha szükség van egy... egy eltüntetőre? Vagy vannak itt havi gyűlések? Vagy miket csináltok, tudok-e valamiben segíteni? *Nem akar ő ráakaszkodni senkire, de tagadhatatlanul nagy benne a lelkesedés, főleg így a legelején, s pláne hogy úgy tűnik, átment a felvételin, ha ez az volt.*

Tárgy: Re: Hova kerültem? Vas. 7 Szept. - 21:42

Jaime & Jay

- Az az igazság, hogy nincs névsorom, de vagyunk azért nem kevesen, több tucat. - ez elég tág szám azt hiszem, de pontosan tényleg én magam sem tudom, nem szoktam nyilvántartani, hogy hány főből állunk pontosan és nem is hiszem, hogy ez a dolgom, amúgy sem ismerek mindenkit, főleg hogy akadnak, akik Londonban ügyködnek, még az is lehet, hogy nagyobb a létszám annál, mint amit hiszek.
- Pokoltűz klub. Ugye, milyen hangzatos? - mosolyodom el, mert hát na, engem már első alkalommal megfogott. Olyan kis menő, tüzes... felégetjük a világot, ha el akarnak nyomni minket! Bár ezt így nem fogok kimondani, mert a végén még azonnal el is ijeszteném a kicsikét.
- Akkor jó, nem is engednénk, hogy bárki meg akarjon gyógyítani. - ahogy mondtam, ez nem betegség, az, ha valaki el akarja tüntetni az X-gént, inkább támadásnak minősül és pont azon dolgozunk, hogy megakadályozzunk minden ilyesmit. Pár hónapja volt csak az a kis akcióm Maryse-szel, amikor épp egy ilyen szer miatt keveredtünk elég nagy gondba abban a pincében. Olyan nincs, hogy a szervezet engedje, hogy piacra dobjanak egy olyan szert, ami már születés előtt elnyomja a magzatban még csak a mutáció lehetőségét is.
- Emberek... igen, de ha belegondolsz, akkor az ember sose szereti a nála erősebbet. Valahol emberek vagyunk, de igazából inkább mutánsok. - csak hogy ismerje a szót, ami lehet hogy elsőre nem fog neki különösebben tetszeni, de hát... ez már csak elhanyagolható apróság. A szavaira csak lassan bólintok egyet. Jól gondolja, mindig is kevesebben lesznek azok, akik békét akarnak és épp e miatt esélytelen lesz az, hogy minden csak úgy magától megoldódjon. A béke csak addig tart, amíg nem derül ki minden, aztán egy pillanat alatt elszáll majd, és akkor majd harcolnunk kell, mert nem lesz más választásunk.
- Nem biztos, hogy tudunk különbséget tenni, és mi alapján döntöd el ki a jó, ki a rossz. Az, aki árt nekünk az rossz, de az minek nevezhető, akkor egyszerűen csak nem tesz semmit? - ez mindig kérdés, etikai persze. Nem vagyok én egy nagy filozófus, de nem fogok megijedni attól, ha esetleg olyannak is ártani kell, aki ártatlan, vagy annak hisszük. Ha példát kell statuálni... akkor nem lehet válogatni, mert azzal ugyanúgy megjárhatjuk, és sose lehet tudni, hogy ki az, aki csak később fordul ellenünk.
- A legtöbb ember buta, elhiszik ha azt mondod csak egy trükk, de végső soron... ismerek olyat, aki könnyedén eltüntetheti az emlékeket, hogy ne legyen belőle bajod, csak időben kell szólnod nekünk. - érthető, hogy aggódik, bár nem hiszem, hogy a normális életét félti annyira, hiszen attól most is ugyanannyira tartózkodik. Épp hogy valami különlegesre vágyna, hát ez pont az.

Tárgy: Re: Hova kerültem? Szomb. 6 Szept. - 10:57

- Milyen sokan vagyunk? Úgy általában meg itt? *Pillant körbe, bár nyilván nem a jelenlegi irodára gondol, ahol ők ketten üldögélnek, hanem erre a szervezetre, ami... tényleg, mi is?*
- Amúgy, van valami nevünk is? *Jutott eszébe a kérdés, mert sokkal könnyebb lesz így fogalmazni magukról. Mert Jaime végig többesszám első személyben beszélt eddig is, sosem elzárkózóan "Ti"-ként. *
- Az jó. Mindig is utáltam beteg lenni, de ebből nem szeretném, ha kigyógyítanának normálissá. *Jelenik meg azért egy komisz kis mosoly az arcán. Láthatóan a válasszal megelégszik, legalábbis Jaime ebből azt a következtetést vonta le, hogy nem betegség, márpedig csak a betegségeket lehet gyógyítani, ergo minden ilyen irányú kísérlet eleve hamvába holt próbálkozás. S ez felettébb nyugtató gondolat. Nem akar felébredni.*
- Egy részük igen, elfogadna. Végtére is mi is emberek vagyunk.. *Itt azért időközben ismét magához vett italáról felpillant Jay-re, hogy a megnevezés helytálló azért, nem?*
- ... s ha köztünk is vannak pacifisták, nyilván köztük is. De az is nyilvánvaló, hogy a rideg, számító és kegyetlenek emberekhez képest kisebbségben vannak. *Saját életében is alig tud olyan kedves személyeket felsorolni, mint amilyen Haley, vagy az a David vagy Jay. Családjában egy sem akad. Üzletpartnerek között sem. Megismert orvosok között sem. Milyen jó, hogy akkor nem derült ki az orvosoknak, mi is ő! Ellenben képességei utólag megmagyaráznak Jaime-nek pár dolgot, s megcsavarja ismét önkéntelenül a karperecet a csuklója körül, miközben felkuncog látszólag a semmin. Ha tudja is Jay, ki Jaime, az utolsó egy-másfél év kissé ködös lehet. Magánklinikára utaló nyomokra bukkanhatott, ha nagyon kutatott, leginkább munkabeli túlhajszoltsági indokkal. Ha elég gazdag az ember, elég sok papírra írandó dolgot meg tud változtatni az igazságról...*
- Azokat is bántanánk, akik minket elfogadnának? Egyáltalán mit akarunk csinálni majd, ha az egész kiderül? *Kérdezget még aztán, hogy a mosoly eltűnt az arcáról.*
- És mit tegyek, ha lebukom? *Kicsit aggódik - na jó, nem is kicsit -, mert Jay-jel ellentétben ő nem tudja irányítani a képességét, s a dolgok körülötte el- meg feltűnnek teljesen random módon. Ha tudná, hogy ez lelki állapotával is összefüggésben van, az csak még rosszabb lenne. A kibillent egyensúlyban valószínűleg csak úgy vonzaná magához a tárgyakat, s csak még jobban aggódna, ha ennek tudatában lenne. Ördögi kör.*

Tárgy: Re: Hova kerültem? Szomb. 6 Szept. - 9:48

Jaime & Jay

Pedig ha tudná, hogy már amúgy is mindennel tisztában vagyok, ami vele kapcsolatos... akkor nem így lenne ezzel, akkor nem félne tőle, hogy kiderülnek a kis turpisságok, mint hogy nem az igazi nevét árulta el. Már amúgy is tisztában vagyok vele és ha a hátterét nézem, akkor valahol érthető is, bár nem hiszem, hogy annyira nagy szükség lenne a titkolózásra, de hát... olyan mindegy azt hiszem, ez most részlet kérdés. Az a fontosabb, hogy megértse majd azt, amit mondani akarok neki és azért ebben még nem vagyok biztos, hogy menni fog. Akadnak azért bőven olyanok, akik nem a mi álláspontunkon vannak, akik meghúzzák magukat, azt hiszik, hogy az emberek majd elfogadnak minket és akkor minden szép és jó lesz... na persze, egy tökéletes világban esetleg, de ez még véletlenül sem az.
Egy aprót bólintok csak a válaszára. Igen, muszáj lenne megvédenie magát, ha rátámadnak és az nem is kérdés, hogy bőven vannak olyanok, akik ezt gondolkodás nélkül megtennék, ha félnének tőle, és fognak... bármennyire is kék a haja, bármennyire is kedves, aranyos lánynak tűnik, akkor is többre képes, mint az aki átlagos.
- Én úgy gondolom... mi úgy gondoljuk, hogy ez az egész nem tart már soká, ki fog robbanni, ki fog derülni szépen minden és jobb ha felkészülünk rá, hogy mi legyünk az erősebbek, mint hogy eltapossanak, vagy bezárjanak, ha félnek tőlünk. - teszem még hozzá. Nem akarom most még nyíltan kimondani, de már ebben is benne van burkoltan, hogy harcolni kell, harcolni fogunk, mert nekem teszem azt eszem ágában sincs bezárva élni valahol és lássuk be mi vagyunk az erősebbek. Persze minket is meg lehet ölni, de... ha harc lesz, akkor én biztos, hogy nem fogom csak úgy megadni magam.
- Jaime... ez nem betegség, nem is szabad arra gondolni, hogy gyógyítható-e. - nem válaszolok a kérdésére, maximum ha nagyon köti az ebet a karóhoz és tovább kérdez. Úgy tudom, hogy dolgoznak már olyan szereken, ami képes elnyomni a mutációt, olyanon, amit akár beadva a csecsemőknek eleve kizárja az esélyét, hogy ez kialakuljon, de ez nem egy hiba... nem olyasmi, amit ki kell javítani. Mi vagyunk a következő lépcsőfok, többek vagyunk náluk és épp e miatt félnek olyan nagyon tőlünk.
- Nem tudom, mindenről én sem tudok, de... úgy hallottam akad egy pacifista mozgalom is, akik azt hiszik, hogy az emberek majd elfogadják ezt, hogy segítséget kérnek, ha kell és tudunk velük együtt élni, de ez csak valami buta álomkép. Szerinted lehetséges lenne? Nézz jól magadba Jaime, szerinted az emberek elfogadnának valaha is minket? - sugalló kérdés finoman, de hát ez kell most, hogy ő maga jusson arra a következtetésre, hogy igazam van, hogy igazunk van, hogy a világ rosszul működik és hogy soha az életben nem fog bekövetkezni egy olyan jövő, amit a naivak várnak. Szerintem ő tudja ezt, hiszen elrejti a nevét, nem mutatja meg kicsoda valójában, pedig csak szimplán gazdag, és minden bizonnyal a hajszíne miatt is kinézték már elégszer... tisztában lehet vele milyen másnak lenni, és hogy ezt mennyire nem kezeli jól az átlag.

Tárgy: Re: Hova kerültem? Csüt. 4 Szept. - 23:10

Pár pillanatra láthatja Jay az aggodalom szikráját Jaime szemeiben, mikor elkezdi sorolni, miféle képességek vannak. Mondjuk értheti is az okát, hiszen ha valaki tud gondolatokban olvasni, nos, az nagyon hamar le tudja buktatni az álnevet használó, magukat másnak kiadó személyeket. S a titkos vágyak ismerete, a válaszok kikényszerítése... Jaime ugyan mutáns, mint azt ma megtudta, de még így is fél(ne). Kényszercselekvésként forgatja meg megint bal csuklója körül a szorosabb, széles karperecet. Azon legalább elmosolyodik, hogy ő aranyos. Bármilyen különös, ezt ki sosem mondták még. Haley jut eszébe... Nem tudja, a nála jelentősen fiatalabb lány hogy van vele, de Jaime kedveli őt, sajnálná, ha ellene fordulna a lány. Még az is csak soványka vigasz, hogy Jay, akit szintén megkedvelt Jaime, legalább szintén mutáns, előtte nem kell mindezt titkolni. Időközben lerakja a közeli asztalra a poharát, bár még majdnem félig tele.*
- Igen, muszáj lenne. *Nagyon bizonytalanul hangzik a válasz a kérdésre. Muszáj lenne megvédenie magát, s még ha válasza nem is tűnik túl hitelesnek, belül egyre csak arra az ütemre pumpálja szíve a vért az ereibe, hogy nem engedi meg, hogy az ilyen megtörténjen. Még egyszer nem.*
- Folytasd, kérlek. *Mondja komoran, már sehol az a kósza mosoly se, mi még megjelent pár perce. Úgy tűnik, inkább hallani akarja azokat a piszkos részleteket. Talán jobb lélekben felkészülni, ha arra kerülne a sor, semmint értetlenül sodródni az egésszel és erre a percre emlékezni vissza sóhajtva, bárcsak megkérdezte volna, mire számítson! Ha tudja, talán ki is tud találni valamit ellene, szabaduláshoz, akármi.*
- Lehetséges amúgy a gyógyítás? *Teszi még fel ezt a kérdést is. Nagyon utálná, ha hétköznapiként kéne ébrednie most, hogy különleges. Nem számít, hogy eddig nem volt tudatában a képességének és hogy irányítani sem tudja igazán, jelenleg még csak az érzés számít, hogy ő valaki. S nem akarja, hogy ezt is elvegyék tőle, még akkor sem, ha ennek a szép álomnak vannak árnyoldalai is.*
- Vannak más ilyen szervezetek is, mint ez? Vagy ez egy... globális, s mind ide tartozunk? *Még rengeteg kérdés kavarog benne, de csak szép sorjában. Épp elég a hallottakat jegyezni, elraktározni, hát még megemészteni!*

Tárgy: Re: Hova kerültem? Csüt. 4 Szept. - 21:09

Jaime & Jay

Baráti társaság, elegáns klub. Jót mosolyognék rajta, ha tudnám, hogy mik járnak az eszébe. Végülis mondhatni mindegyikből egy kicsi, de közben meg egyik sem. De pont így a jó ez, legalább nem vagyunk egyszerűek, ha nem lehet minket csak úgy beskatulyázni nem igaz? És majd megérti, kérdés, hogy ha már érti, akkor majd mennyire fogja jól viselni, vagy épp jól kezelni a kapott információkat, no meg... ez nem olyasmi, ami ha nem tetszik neki, akkor csak úgy elmegy és lelép, ez annál azért sokkal komolyabb.
- Az enyém sem gyenge, de ismerek olyat, aki képes mindenféle energiát felhasználni és kiadni magából, vagy aki olvas a gondolatokban, tud minden titkos vágyat, mindenre megkapja a választ... átmegy a falakon. Ezernyi a lehetőség és szerintem az embereknek úgyis mind erősnek számít. - igazából még a legegyszerűbbtől is szerintem egy szimpla ember mentem hülyét kapna. Ha csak meglátna valakit eltűnni és feltűnni máshol teszem azt. Kétlem, hogy ezt bármelyik ember jól kezelné, csak az a kérdés, hogy megijedne, vagy inkább támadna.
- Jól gondolkozol, és ahogy mondod az emberek félnének tőlünk, tőled is... hiába vagy aranyos, hiába mosolyogsz akkor is. Még talán azok is, akik most ismernek, akik kedvelnek. Szerinted van okuk félni? Tőled nem, de nem mindenki egyforma, és ha bántani akarnának... bezárni, megvédenéd magad? - nem mindenkinek lehet elmagyarázni, hogy ő nem rossz ember, hogy nem akar bántani senkit. Vannak olyanok, akik számára mindenki egyforma, aki mutáns, mindenki egy kapta fa és kész, nincsenek kivételek. Be kell zárni minket, hogy megvédjék az átlagosakat, a normálisakat.
- Volt már rá példa, az emberek még akkor is szembe fordulnak velünk, ha mi őket védjük, hallottam róla és... tudtommal működik egy szervezet is. Begyűjtik az olyanokat, mint mi, hogy... megpróbáljanak meggyógyítani. - és ha nem sikerül... hát nem sikerül, hibás kísérlet volt csak, nem egy ember, aki meghalt. Tudnék neki csúnya dolgokat mesélni, és fogok is, ha erre van szükség. Sok mutáns van, aki azt hiszi, hogy az élet szép, hogy nem fognak nekünk ártani, ha mi se tesszük, de fognak! A világ így működik, az ember fél az oroszlántól, mert alapból erősebb, hát tüzet használ ellene, fegyvert fejleszt ki. Mi is csak az oroszlán vagyunk, kevesebben, mint ők, csak megfelelő fegyvert kell találniuk ellenünk.

Tárgy: Re: Hova kerültem? Szer. 3 Szept. - 20:50

S zóval ez egy szervezet! Most már ezt is tudja, mindenesetre értően bólint egyet, nem mondván ki, hogy eddig azt hitte, ez inkább afféle baráti társaság... vagy félúton ez és egy afféle elegáns klub között, ahova a hasonló érdekeltségű vagy érdeklődésű körűek tömörülnek. Na meg most már az is kiderült, hogy Jay a ranglétra alsó vagy esetleg középső részén lehet, nyilvánvalóan a legalján Jaime áll jelenleg. Akkor ez most afféle felvételi interjú? Innen nézve utólag nem tűnik olyan bölcs kérdésnek, hogy illik-e szót fogadni? Na meg az álnév használata sem. Mindegy, visszavonni már nem lehet, a magyarázkodás meg még rosszabb. Főleg, hogy akkor be kéne vallani, miért tette.*
- Oké. *Bólint rá kissé bizonytalanul. Na, ez tényleg valami felvételi! De nagyon különös érzés ezen oldalról szemlélni, eddig mindig ő volt a kérdező vagy esetleg döntéshozó. Figyel a kérdésre, talán emiatt sem hagyja elkalandozni gondolatait arra, hogy annak idején ő vajon felvett volna egy kék-zöld hajú lányt.. bármire is?*
- Milyen képességek vannak még például, amelyek nem kifejezetten gyengék? *Kérdez vissza, ha már Jay is így tett, ha jó pont ez felvételin, ha nem. De na, nem árthat tudni ezt a válasz szempontjából, mert mégse ismételheti vissza gépiesen mindazt, amit Jaytől hallott a vonaton a témában. Egy hosszú pillanatig elgondolkodik a válaszon, s ezúttal enged a rossz szokásnak, s gondolkodás közben beharapja alsó ajkát.*
- A vonaton azt feleltem, hogy irigyek lennének. Gondolom, félnének is, ha valaki annyival erősebb és... szinte kimeríthetetlen forrásból az. Mármint nem úgy fogy ki a lőszerből, nem kell úgy utánpótlásról gondoskodni, mint a sima fegyverek esetén, igaz? Meg.. nem tudom, hogy elvehető-e ez a képesség? De ha nem, az főleg bosszantó lehet, mert le sem tudják fegyverezni. Az a kérdés, valóban van-e okuk félni? *Dobja vissza a labdát, de nem csak egy kérdéssel, az eddigi Jaime-től meglepően komolyan válaszolva. Ő is érzi magán, hogy megkomolyodott, nem olyan gyerekes, mint előtte.*
- És nekünk valóban van okunk félni? Volt rá már példa, hogy az emberek öhm, nem is tudom mit csináltak?

Tárgy: Re: Hova kerültem? Szer. 3 Szept. - 18:35

Jaime & Jay

Igazság szerint sosem értettem a trükközést, az álarcokat, hogy mit hogyan kell elrejteni. Nem vagyok jó benne... mert nyíltan éltem és nem tanított meg rá senki. Pont ezért is van, hogy nem sok tabut ismerek, vagy ismerek el, mert nem voltak szüleim, akik ezt elmagyarázták volna. Én csak szeretek úgy élni, ahogy épp jól érzem magam, és e miatt általában azt teszem, amihez kedvem van. Tudom, hogy ezért nem vagyok én itt a legjobb munkaerő, de azért időnként kapok egy-egy mellékesebb feladatot és azért lássuk be, hogy a köreinkbe kellene időnként az olyan kis zűrös alakok, mint amilyen én is vagyok, akik... hát hogy is mondjam ha muszáj se tartják be a szabályokat és pont a viselkedésük miatt kiszámíthatatlanok. No rám a kiszámíthatatlanság az tökéletesen illő jelző.
- Hát persze, hogy van. Főnökség minden szervezetben van. Tudod ők az átgondoltabbak, meg a mozgatórugók, vagy ilyesmi. Annyira nem értek én ehhez. - rántom meg a vállam. Jó-jó azért akad, amiről én is tudok, de a pontos részletekről ritkán, mert nincs meg a jogköröm hozzá, no meg amint már említettem fentebb a kiszámíthatatlanságot... az nem egy jó ómen e téren. - Azért illik, mégis csak ő tudják jobban. - teszem még hozzá, bár nem válaszolok azonnal mindenre, ellenben a megjegyzésére egy rövidke nevetés azonnal felszínre szökik. Na igen, jogos, bennem fel sem merült, hogy direkt zöld-kék italt hozzak neki, én sem iszom... barnát, mert ilyen a hajszínem, amúgy is eléggé lekorlátozná a lehetőségeket, maradna a kakaó, meg a csokilikőr így kb. Nem tudom megállni, hogy ne mosolyodjak el, amikor még a lábait is felhúzza, hogy kényelmesen ülve hallgassa végig a kis történetet, szerintem senki se tudna komoly maradni a közelében. Jó talán... Victor, de ő a ritka kivételek közé tartozik.
- Igazság szerint mit szólsz, ha előbb kérdezek? Tudom, hogy még új neked a dolog, de szerinted az emberek hogy viszonyulnának hozzánk, ha megtudnák, hogy létezünk és sokunk nem is kifejezetten gyenge képességekkel? - ez az alap mégis csak. Fontos, hogy ő hogyan vélekedik a világról, hiszen ahogy most látom a haja ugyan kék, de az élete elől elmenekül, nem az a jellemzően harcos alkat, ami esetünkben viszont mégis csak elég nagy elvárás.

Tárgy: Re: Hova kerültem? Hétf. 1 Szept. - 22:02

- M egtisztelve érzem magam a vonattal. *Mosolyodik el.
S igen, ami szép, azt nem kell szégyellni. De ami szép és drága, azt el kell rejteni, ezért tartanak a gazdagok széfeket, ezért zárják a műkincseket múzeumokba. Talán ezért is rejti a feltűnő kék haj mögé magát, lássák inkább egy bulis kis senkinek, az biztonságosabb.*
- Nagyon szívesen, máskor is! *Kuncog a felcsillanó szemeken, s belül valahol büszke is, hogy miket ki nem tud találni más képességével kapcsolatban, pedig Jay-nek több éves rutinja van. Bárcsak a saját képességével is ilyen kreatív lenne!
A többi ajtó mögötti ismeretlen szobák berendezésére csak bólint, mintha valahogy megnyugodva venné tudomásul, hogy vannak szobák is, nemcsak irodák. Furcsa egy lány.*
- Van főnökség is? És... ők milyenek? Meg mikről szoktak dönteni? A döntéseket feltétel nélkül követni kell? *Halmozza el ismét kérdéseivel Jay-t, miközben tekintetével figyeli - ha látja onnan a kanapéról - mit kotyvasztanak neki. Kíváncsi izgatottsággal veszi át, s előbb megszagolja az italt. Ugyan alkoholt nem volna szabad fogyasztania, de ennyi biztos nem lesz kártékony! Meg különben is ott a finom gyümölcs, az dominál, s ezzel Jay telitalálatot lőtt.*
- Mások mindig valami kék-zöld italt hoznak. Felüdülés vagy, komolyan! *Poharát nyújtja a férfi felé koccintásra. Jay poharára pillant, kíváncsian, ő mit szokott inni. Mennyit ivott annak idején Jaime is whiskey-t! Habár az ízét szíve mélyén mindig is utálta.*
- Úúú, imádom a jó történeteket, ki vele! *Nem zavartatva magát csusszan ki cipellőiből és törökülésbe húzza fel lábait a kanapén a férfi felé fordulva, kissé nekidőlve a háttámlának. Italát kortyolja lassan, s pohara felett mosolyog át Jayre. Várja azt a bizonyos megpuhítást, bár ő nem tudja, hogy abban részesül majd. Jaime csak szeretné, hogy ez az álom tovább tartana, ne kelljen felébredni a szürke hétköznapokra. Jay még bele se kezdett, de a nő (lány?) már olyan lelkesedéssel csüng el sem hangzott szavain, mint az esti mesét váró gyermek egy bögre kakaóval.*

Tárgy: Re: Hova kerültem? Hétf. 1 Szept. - 21:04

Jaime & Jay

Nem tartom magam ravasznak, ellenben már sok időt töltöttem ravasz emberek társaságában, vagy inkább ravasz mutánsok társaságában, szóval simán van rá esély, hogy rám is ragadt ebből a fajta tudásból igaz? Miért ne lehetne így? Bár mondjuk ha választanom kéne, inkább azt mondanám, hogy ő az, aki egyébként rendkívül naiv, vagy csak a cseppnyi ravaszságom a nagy naivitással kiegészülve már-már egész nagy játékosnak állít be engem.
- Inkább itt szerzek új hölgy ismerősöket. - szökik fel kissé szórakozottan a szemöldököm. Nem olvasok a gondolatokban, de mintha csak így lenne. Nem érezném én szurkálódásnak, ha tudnám mire gondol. Már miért is lenne számomra az zavarba ejtő, vagy akár kicsit is bántó, ha feltételezné rólam, hogy szoktam hazavinni akár innen is lányokat. Ritkán, mert sztriptíztáncosokról van szó és nem utcalányokról ugye, a két fogalom pedig azért különbözik egymástól, de azért a maga szórakozására akad, aki behálózható, én pedig azért így külső tekintetében nem vagyok éppenséggel rossz vásár. Azokhoz képes, akik néha taperolják őket, még szerintem határozottan felüdülés is a képem.
- Azt, ami szép nem kell szégyellni. - vonom meg a vállam egy mosollyal. Zavarban van megint, de ez teljes mértékben érthető, hiszen eddig sem volt az a nagyon könnyen nyitó lány, én pedig csak kihasználom a helyzetet, de a mosolyomból most láthatja, hogy nem fogom őt tovább húzni, nem áll szándékomban. A majdnem hátralépésből értem, hogy elértem azt a határt, amit már talán nem, vagy csak nagyon óvatosan szabad átlépni.
- Oh... hát ez milyen remek trükk, nem is gondoltam rá! - komolyan felcsillan a szemem. Mondtam én, hogy nem vagyok ravasz, eszembe sem jutott, hogy ilyen remek trükköt is be lehet vetni, de amúgy tényleg okos ötlet, ha még meg akarod mondjuk csodálni reggel is a csajt, de ő már felöltözött valamelyest... akkor eltűnős ruhát kap és nyugodtan nézegetheted, amíg alszik.
- Nem mind, akadnak szobák is rendesen ággyal, meg minden tudod... de van jó pár iroda, meg tárgyaló, mégis csak a központ. - csak egyszerűen fogalmazok és még csak az arcomon sincs semmi zavarba ejtő, ami miatt megint kínosan kellene éreznie magát. - Azért nem efféle szekta vagyunk, csak akkor van ilyen gyűlésféle, ha van valami fontos információ, de amúgy is a főnökség beszéli át a fontosabb részleteket. - magyarázom, mert hát így van, én inkább csak teszem, amit kell, nem szoktam mindenbe belefolyni, amúgy sem vagyok az a nagy szervező. A lehetőséget elfogadom, bár nem vagyok egy nagy koktélkeverő, azt jobb lett volna lentről hozni, így hát marad egy szimpla könnyed megoldás, kevéske vodka - nem, nem célom leitatni, nincs rá okom - és hozzá egy édes meggyes-cseresznyés gyümölcslékeverék, amit a pulton találok, egy-két jogkocka a kis hűtőből és meg is van. Szépen leteszem elé, ha már leült, majd én is töltök magamnak egy whiskeyt tisztán, aztán lehuppanok.
- Szimplán csak... elmesélhetem neked a sztorinkat, és átgondolod, hogy te hogy vélekedsz a világról, kell-e egy csapat és életcél, tudod ilyesmi. - teszem aztán hozzá. Úgy láttam eddig is hogy eléggé elveszett lélek, nem lenne nehéz megpuhítani.

Tárgy: Re: Hova kerültem? Vas. 31 Aug. - 21:12

R ábólogat párszor arra, hogy ravasz lenne Jay. Inkább ez, mint beismerni, hogy ő a menthetetlenül naiv, mert ha Jay nem ravasz és mégis sikerült ennyiszer kelepcébe csalni pár egyszerű kérdéssel vagy kijelentéssel, akkor csak ez marad. Hát hevesen helyesel.*
- Igen, ők. *Oda se néz, úgy bólint rá. Nem akar azokkal a pillantásokkal szembesülni, épp elég, hogy így is magán érzi a tekinteteket, amelyek mögött inkább nem is akarja tudni miféle gondolatok és fantáziaképek jelennek meg. Ha rájuk pillantana, egész biztosan meztelennek is érezné magát.*
- Hát még nem sűrűn hívtak sztriptízbárba. De lehet neked ez nem fura, mert minden hölgyismerősödet ide invitálod. *Vagy innen invitálja tovább azokat a táncoló hölgyeket. Viszont ezt nem mondja ki, nem akar faragatlannak tűnni. Bár lehet ki kellett volna mondani, Jay a széles vigyorért a szerencsétlenül megfogalmazott mondata miatt rászolgálna a szurkálásra.*
- Ne nézz így, kérlek... *Mondja halkan, s ugyan ő nem gondolatolvasó, de valami hasonló látási képesség jutott neki is eszébe. Persze mindegy lenne most már, a vonaton bőven lett volna alkalma Jay-nek mindent megcsodálni és megnézni Jaime testén. Viszont a pillantás speciális képességek nélkül is zavarja, de nem pirul, csak lesüti ismét a szemeit és már egyik lábbal picit hátrébb is lép, mintha a távolság védelmet nyújthatna. Mintha úgy érezné, védekeznie kell. De mielőtt feszültsége tapinthatóvá lenne, Jay sikeresen oldja a hangulatot a következő mondattal, s Jaime először elmosolyodik, majd jóízűen felnevet.*
- Előtted biztos nem! A végén mikor felöltözni akarnék, képes lennél a ruháim mását odavetíteni, aztán megnézhetem magamat később! *Mosolyogva és újraélesztett bizalommal követi a férfit fel az emeletre.*
- Őszinte leszek, az emelet meglepőbb, mint a földszint. Mindegyik iroda itt? *Pillant vissza a folyosóra, mert az iroda küszöbén megállt, s onnan nézett be, hova mennek. Aztán belép és becsukja az ajtót maga után.*
- Úgy képzeltem ez is valami egybenyitott rész lesz, olyan klubhelyiségszerű. És hasonlóan tömött a lenti részhez. *A hely nyugodtsága meglepő, még ha gyéren fel is hallatszódik lentről a zene. A kanapé felé indul, a tárgyalóasztalokat szívesen hagyná maga mögött, elég volt azokból.*
- Hm. Lepj meg! *Ahogy eddig Jay-t megismerte, lehet ez egy elhamarkodott és átgondolatlan döntés volt, de hát Jaime eldöntötte, hogy élni fog, azt pedig nem lehet mindig megtervezni. Ráadásul kíváncsi, hogy mit fog választani neki Jay.*
- És... itt most hogyan tovább?

Tárgy: Re: Hova kerültem? Vas. 31 Aug. - 14:27

Jaime & Jay

- Szóval még ravasz is vagyok? - vonom fel szórakozottan a szemöldökömet. Hát ezt se mondták még rám, de komolyan. Igazság szerint általában azt kapom meg, hogy túlságosan hirtelen vagyok, hogy nem tudom kontrollálni rendesen magam, ehhez a ravaszság nem igazán passzol, de jó tudni, hogy ez is megy nekem, még ha nem is feltétlenül tökéletesen tudatosan, inkább csak játék, szórakozás nekem ez az egész.
- Mármint ő... vagy ő rám néz úgy? - bökök az állammal a két legközelebb eső fickó felé, akik egy kicsit úgy fest azért elszakítják a tekintetüket a színpadtól. Jó, nem sokáig, de azért csak megnézik maguknak a kis kékséget, ami amúgy is várható volt, sőt ez nem is csak egy ilyen helyen általános, a legtöbb pasit érdekelni szokott mi van a ruha alatt és elég gyakran meg is fordul a fejükben, hogy elfantáziágassanak róla.
- Laza, de azért nagyon meglepődtél rajta, hogy egy ilyen helyre hozlak. - mosolyodom el, főleg hogy sikerül újra egy kicsit zavarba hozni őt. Vagy én vagyok ennyire baromi profi, vagy tényleg ő viseli a helyzetet ennyire nehezen, de vagyok annyira egoista, hogy a saját képességeimnek tudom be ezt, no meg azért hajlamos még saját maga alatt is vágni a fát, mint a következő kijelentésével. Képtelen vagyok megállni, hogy ne üljön ki széles vigyor az arcomra, hiába próbálkozom vele. Egyszerűen ennivaló ez a csaj, ezekkel a kósza kijelentéseivel.
- Igazán megnézném, hogy utánozod le a táncukat. - nem tudom kihagyni, sőt azt sem, hogy látványosan ne mérjem végig, mint aki tényleg most szabadítja meg a ruháitól gondolatban, pedig még csak nincs is röntgen látásom, de milyen szép is lenne! Remek képesség! - Még akár el is teleportálhatod a ruháidat, igazán egyedi produkció lenne. - teszem még hozzá, nehezen megállva, hogy ne nevessek, így csak a vigyor marad meg, aztán szépen megindulok előre, mert ha jól sejtem úgyis el fog süllyedni, hogy ilyeneket mondtam, vagy minimum lángoló képpel jön majd utánam. Elindulok hát a lépcső és egyben az emelet felé, hogy keressek egy kósza és üres irodát. Semmi extra, nincs itt ágy, vagy más, ami zavarba ejtő, csak egy kanapé a fal mellett, székek a középső asztal körül, ilyesmi, mint egy átlagos tárgyaló. - Tuti nem kérsz valamit inni? Víz is van. - nem kell feltétlenül alkohol, az még a végén ebben az állapotban lángra is kapna benne.

Tárgy: Re: Hova kerültem? Pént. 29 Aug. - 22:22

N em zavarja, hogy Jay nevet, sőt, kifejezetten örül neki.*
- Rémes, hogy azt feltételezem rólad, hogy ravasz vagy? Kiváltképp akkor, mikor kedves vagy? Mikre nem vetemedem! Megkövetlek ezennel! És nem ér ez az arc! *Mutat mutatóujjával Jay lebiggyedt ajkú képére, de nevet ő is. Részben, hogy takarja, amúgy hatásos lenne ez az ábrázat, ha komoly lenne.*
- Nem értem, miért kéne, hogy engem zavarjon, ha rád így néznek? *Pillog rá éppolyan komoly ártatlan tekintettel, mint amilyen Jay szomorkás képe volt komoly. Szándékosan érti félre, leginkább azért, hogy terelje magáról a szót (hiszen ő nem is különösebben csinos, nem?) és a saját gondolatait arról, mi várhat rá odabenn. Végülis arra jut, míg nem jönnek közel, nem lesz gond. Nézni lehet.*
- Tényleg? Pedig valaki azt mondta pár órája, hogy laza csaj vagyok. *Veszi le tekintetét a táncosokról és Jay-re pillant huncutan, majd vissza a lányokra (gondosan elemelve tekintetét abban a magasságban, ahol nem akadhat össze egy jelenlévő férfiéval sem).*
- Ugyan, dehogy! *Mosolyodik el. Nem is a látvány az, ami enyhe pírt szül Jaime arcára, hanem ez a finom bók, miszerint kár lenne Jay szerint, ha ő a lányokhoz vonzódna. Még ha nem is komolyak Jay bókjai, akkor is, jól esnek.*
- Csak tetszik a tánc, szívesen megtanulnám. *Hirtelen kerekednek el a szemei és Jay felé kapja a fejét s tekintetét.*
- Mármint nem úgy értem, hogy így meg itt! *Későn kapott észbe, mit mondott, most meg már szépítheti. Ráadásul nem sikerült minden tekintetet kikerülnie, kék haja és a tánc iránt mutatott érdeklődése miatt menthetetlenül felfigyeltek rá, hát még arra az ilyen helyen szokatlan bájra, amit egy őszinte pirulás hozott létre. Egy pillanatra lesüti szemeit, és pirulása is alábbhagy, ahogy belesápadni készül, ezért inkább gyors Jay-re néz és a látszat kedvéért hanyag eleganciával akasztja be mindkét keze hüvelykujját zsebébe.*
- Mehetünk! Majd.. máskor körbenézek! Lássuk a többieket és a csuhás Jay-t! *Még egy vigyor is sikerül a végére, megy ez! Csak látni, hogy picit feszült belül, de nem a zavarba jött módon. A vezetést meghagyja Jay-nek, mégiscsak ő mozog itt otthonosan.*

Tárgy: Re: Hova kerültem? Pént. 29 Aug. - 13:00

Jaime & Jay

Nem tehetek róla, de képtelen vagyok megállni nevetés nélkül, amikor egészen szépen kifejtősen felvezeti a választ. Hát... most komolyan, kifejezetten szórakoztató a leányzó. De ez a jó ebben a melóban, vannak érdekesebb részei is, az ember sosem unatkozik szerencsére.
- Szóval ilyen fifikás lennék? Rémes, hogy miket nem feltételezel rólam, pedig igazán kedves voltam eddig is. - kicsit lebiggyed a szám, hasonlóan a pár órával ezelőtti megjátszáshoz, de persze most is pontosan ugyanarról van szó, hiszen az előbb még nevettem és most is hamar visszatér a mosoly az arcomra. - Jól van, akkor egyszerre megyünk, de aztán ne gyere zavarba majd a kíváncsi, vetkőztető szemektől. - ez egy sztriptízbár, furcsák a rendesen felöltözött lányok, biztosan lesz akinek megakad majd rajta a szeme, amúgy is feltűnő jelenség ezzel a kék hajjal és nem véletlenül céloztam már rá, hogy még csak nem is néz ki rosszul.
Az ajtóig elérve jó ismerősként köszöntöm az ajtónállót. Azért az sejthető, hogy voltam már itt eleget ahhoz, hogy ne kelljen külön belépőt fizetni neki sem és nekem sem, sőt még csak a bejutás se okozzon különösebb gondot.
- Én meg azt, hogy tetszeni fog neked. - mosolyodom el, hiszen láthatóan elég nagy érdeklődéssel néz körül, még a lányokat is egészen megnézi magának, pedig ezt aztán végképp nem gondoltam volna. Nálam alap, hogy rajta hagyom a tekintetemet néhányukon, de esetében azért akkor is meglepő. - A végén még kiderül, hogy a másik oldalon játszol? El fogok szomorodni. - mondom nagy komolyan. Nem látok a fejébe, nem tudhatom, hogy a tánc az, ami annyira tetszik neki és azt irigyeli. Igazából itt a többség nem ezzel foglalkozik, jó eséllyel senkit se érdekelne, ha nem követné egy csaj rendesen a ritmust, amikor épp veszi le magáról az utolsó ruhadarabokat is.
- Ha kibámészkodtad magad, akkor menjünk fel, vagy innál valamit? - nem rohanunk, szóval a lehetőséget azért megadom neki, hogy ha akar, akkor kérjen egy italt, persze a ház fizeti ezt is és ráérünk utána felmenni egy nyugisabb helyre.

Tárgy: Re: Hova kerültem? Szer. 27 Aug. - 21:43

Elmosolyodik a válaszon.*
- Egyszer élünk, igazad van! *Azzal már ki is szállt a kocsiból. Mit kiszállt, kipattant a járgányból! Úgy tűnik, több órás múzeumjárás után is van energiája bőven. A kérdésre először felvonja a szemöldökeit, majd összevonja picit őket, s hunyorít Jay-re.*
- Ha-ha, nem húzol megint csőbe!
~ Legalábbis olyan könnyen!~
- Ha most azt mondom, hogy szeretnék, kihozod belőle, hogy azt szeretném igazából, hogy utánam koslass. Ha viszont azt mondom, hogy együtt menjünk, akkor azzal a szóhasználattal élsz vissza, miszerint együtt szeretnék veled lenni. Úgyhogy a válaszom: egyszerre megyünk! *Végén egy diadalmas vidám mosolyt villant Jay-re, mert sikerült végre pirulás nélkül kijönnie jól egy mondatból, amiben tevékenyen benne van Jay meg Jaime is. Oda se neki, hogy Jay kivételesen teljesen ártatlanul tette fel a kérdést előzékenyen érdeklődve afelől, Jaime mit preferálna. De na, az ember lánya résen van, ha az út felét égővörös képpel teszi meg a másik legnagyobb kaján gyönyörűségére. Úgyhogy eldőlt, egyszerre mennek oda a bejárathoz, bár ott némi zavar látszódik Jaime-n, tekintete élénken jár ide-oda. Van itt belépődíj? S ha igen, most kell fizetni vagy kifele? Persze, ha van belépődíj, fizeti a magáét és felajánlja, hogy meghívja Jay-t is. Volt már, hogy nő fizetett be férfit sztriptízbárba? Mindegy, most lesz.
Így vagy úgy, de beljebb kerülve kíváncsian néz körbe, az éppen táncoló-vetkőző nők nem zavarják, mi tagadás, még az ő tekintetét is tartósan magukon tudják tartani és figyelmét lekötik. Nem tűnik olyan típusnak Jaime, de még benne is megfogalmazódik, hogy bár tudna ilyen szépen ritmusra mozogni, így táncolni! Fogalma nincs, mire lenne neki ez jó, csak... csak jó lenne. De addig is, míg ezt nézi, legalább nem veszi észre, mennyire kelt feltűnést a kék színátmenetes hajával. A végén még azt hiszik, hogy szabadnapos táncosnő, aki beugrott valamiért!*
- Tényleg klassz hely! Nem is gondoltam volna...

Tárgy: Re: Hova kerültem? Szer. 27 Aug. - 21:05

Jaime & Jay

Oh tudom én, hogy az efféle dacos kis kijelentések nem olyan igaziak, csak azért vannak, mert valami visszavágás kell és mert úgy sem ismerné be senki szívesen, hogy igenis felettébb imponáló számára az ilyen hozzáállás. Úgyhogy nem vettem én ezt komolyan, hazaruccantam rendbe szedni magam inkább, ami annyit tesz, hogy átvettem egy másik pólót, mert hát amúgy minek nyaljam ki magam jobban? Már párszor pedzegették a klubban, hogy lehetnék egy kicsit jól öltözöttebb, mert hogy mutassam meg, milyen állati menők is vagyunk, de nekem ez az öltöny dolog nem fekszik. Esetleg egy ing, de ahhoz se túl gyakran van kedvem és főleg nem vasalok, szóval... nehézkes lenne na. Jó nekem ez a laza és könnyed megoldás, egyszerűen sokkal jobban élvezem és kész.
A kocsi esetén naná, hogy nem engedem át a helyet, és eleve a múzeum előtt állok meg, hogy ott várjam be, inkább csak kiintve az ablakon, hogy be tudjon ülni az anyósülésre. Felettébb jól szórakozom rajta, mikor meglepődik, hogy igazat mondtam, pedig tényleg halál komoly voltam, ez elvileg látszhatott is rajtam, de persze végül is ki tudja.
- Mondtam én, hogy nem, ez kérlek egy sztriptíz bár, legalább ezt is kipróbálod. - mosolyodom el, hiszen ez is csak egy lehetőség. Jó-jó vannak akik egész életükben nem jutnak el ilyen helyekre, de ez jó, nem az a tipikus nyeszlett porfészek jellegű, béna csajokkal, hanem olyan igazi elit hely, ahol jó nők riszálnak, akiken nekem is minden alkalommal megakad a szemem. Nem tehetek róla, de mégis ki a franc tudná megállni, ha egy bombázó rázza magát a zene ütemére toplessben? Na ugye, hogy nincs pasi a talpán, max. akkor ha az illető a saját neméhez vonzódik, de hát... ezt én soha sem tudtam megérteni.
- Szeretnél egyedül bemenni és menjek utánad? - pillantok rá, még mielőtt teljesen beérnénk a célig. Azért meglep a felvetés. Nem szoktam én foglalkozni az efféle szabályokkal, szerintem úgy mész egy bárba, ahogy akarsz, de ha ő szeretne egyedül menni? Jó néhány szempár szegeződne rá, jó eséllyel így is fog, nem hiszem, hogy nem lenne zavarban tőle annál is sokkal jobban, mint amiket a vonaton váltottam ki belőle. Szóval egyelőre megállok, hogy eldönthesse ő, hogy mit szeretne, és csak akkor indulok el, ha már tudja, hogy együtt menjünk be, vagy külön. Mondjuk a bár részben így se úgyse időznénk el sokat, hiszen a cél az emelet, egy nyugisabb iroda teszem azt, ahol úgy tudunk beszélgetni, hogy ne legyen zavaró hallgatóság, mint ami a vonaton volt.

Tárgy: Hova kerültem? Kedd 26 Aug. - 21:00

Jay-nek elsöprő sikere volt, sikerült utoljára még egyszer zavarba hoznia Jaime-t, aki teljesen belezavarodott a válaszba, miszerint szeretné-e, hogy csak neki mondjon szépeket a férfi, egyáltalán mondjon-e, egyáltalán neki vagy csak neki, s nem is ez volt a kérdés! Feladván végül a harcot csak égővörös képpel jelentette ki, hogy nem fog menni sehova sem Jay-jel!
Mégis, mikor a Metropolitanból kilépve meglátta őt, már széles gondtalan mosollyal köszöntötte ismét Jay-t. Remélhetőleg a volánnál ült a másik, mert Jaime automatikusan elindult volna ahhoz az oldalhoz beülni, hogy aztán egy "Bocsi"-t nevetve térjen át a megfelelő oldalra, az anyósüléshez.*
- Te tényleg nem vicceltél! *Pillant ki az ablakon, mikor a céljukhoz érnek és szemrevételezi a sztriptízbárt. Egy sztriptízbár. Sosem hitte volna, hogy fog ilyen helyen járni, kiváltképp a történtek után. Noha valahol tudta, hogy Jay nem tréfált, mégis.. remélte? Talán. Nem tudja, hogy a benti dolgok, látottak, mit fognak belőle kiváltani. Ugyanakkor kíváncsi is, még kik olyanok, mint ő?*
- Ilyen helyre szokás párban érkezni? Nem lesz ez furcsa? Vagy külön-külön kellene bemenni? *Fordul rögtön vissza Jay-hez, s egyfajta izgatottság figyelhető meg a lányon, ami éppolyan feltűnő lehet, mint a kék haja. Bár ki tudja? Lehet odabenn ezzel a hajjal nagyon jól el tudna vegyülni.*

Tárgy: Re: Hova kerültem?