Arianna Rizzo

"Rövid idézet, mely passzol a karakteredhez"

Userinfó: Főkarakter

Név: Arianna Rizzo
Mutáns név: Valóság
Születési dátum: 1962. május 19. Nápoly, Olaszország
Besorolás: Független

Képességek:

Elsődleges képesség: Tükörlabirintus
Osztályozás: Alfa
Aktiválódás: 7 éves kor
Képesség jelenlegi szintje: - Képes tükröződő felületekbe belelépni, főleg a tükrök, amikkel teljesen kapcsolatba tud kerülni. Nem lehet megölni azzal, ha összetöröd a tükröket, egyszerűen tovább sétál egy másik tükröződő felülethez és onnan mászik ki, ez a világ a teljes menedéke. A tükörben sebezhetetlen, lassú gyógyulásra képes. A tükörben akkor látszódik, ha ő úgy akarja. Képes minden valaha volt tükörbe átlépni, még akkor is, ha azok nem állnak egymással kapcsolatban, tehát a világ egy más pontján helyezkednek el.
- Érintés útján képes legalább ember nagyságú tükrökbe bárkit bezárni, de csak olyan tükör lehet, amelyben ő már járt. A képesség jelenlegi szintjén összesen két főt bezárni. A fogoly ott nem öregszik, nem telik számára idő, nincsenek szükségletei, és senki nem szabadíthatja ki, csak aki bezárta. Ha az a tükör megsemmisül, akkor az illető kiszabadul, ezért érdemes ezen tükröket jól őriznie.
Képesség távlatai: A képesség későbbi szintjén lehetősége nyílik, hogy felrobbanjon, mint egy szilánkokra tört tükör, és így módon komoly sérüléseket okozzon. Ő maga a robbanás után össze tudja állítani a saját testét.

Jellem: Kiválóan forgatom a szavakat, és ami azt illeti, a legtöbb nővel ellentétben én nem egy felejthető csinibaba vagyok. Megfigyeltem, hogy csak azt tudják igazán gonosznak, karizmatikusnak tartani, aki férfi. Hát nem. A végzet asszonya vagyok, nem csak ami a szexualitást illetően, amellyel szemtelenül bánok, visszaélek. Hajlamos vagyok butának tettetni magam, akit simán le lehet kezelni, holott nagyon is ismerem én a dörgést, ami az összefüggéseket illeti.
Ami másokat rohadtul szokott idegesíteni, hogy nagyon lazán kezelem az indulataimat, a végletes eseményeket is flegmán reagálom le, ezzel azt mutatom, hogy hatalmas lelkierőm van, ura vagyok az indulataimnak, és akkor adok ki magamból  bármit is, ha úgy érzem, hogy azt tudatosan kell lépnem.

Külső: Fehérneműmodell, ez sok mindent elmond. Mindig gyönyörűnek kell lennem, még ha éppen most keltem ki az ágyból, akkor is, és nem csupán az arcomon, nem szabad egy gyűrött testrésznek lenni, ezért napi két alkalommal szobabiciklizek, a személyi edzőm is karban tart. Olykor hollófekete haj keresztezi körte formájú arcomat, hol gesztenyebarna, ezek között lavírozok. Igézően kék szemeim, és érzékien telt ajkaim olykor még a nők fantáziáját is megmozgatják, a férfiakról már ne is beszéljünk. A gyönyörűről mindenkinek más fogalmai vannak, úgy hiszem a nagy átlagnak ütemesen csorog utánam a nyála, mint a bulldognak. Két évvel ezelőtt megtanultam a tükörvilágban aludni, ezért napi nyolc órát nyerek mindig, amikor nem öregszem, így a koromnál jóval fiatalabbnak nézek ki. A huszonnégyet töltöm, de a rendszeres testedzésnek, egészséges életmódnak köszönhetően alig nézek ki húsznak. A tükrös alvás ezt tartja szinten. A mindenem a sok ékszer. Az értéktelen bizsuktól kezdve a méregdrága nemesfémekig bármi jöhet, az apropó választja, hogy ki kell éppen. Ezen belül is gyengém a hatalmas karika alakú bevallottan prostis fülbevaló. A fülem mindkét helyen háromszor van lyukasztva, a küldökömben pedig egy csillogó gyöngyöt viselek.

Előtörténet: Hideg pillantással állom a vakukat, csak akkor mosolyodom el, ha pózt kell váltanom, mert akkor tudom, hogy az első alkalom címlap lesz. A testem szinte teljesen csupasz, a fehérneműk alig takarnak valamit. A jelenlévő újságírók mégsem gerjednek, mindenki profi, a munkáját végzi. Az államon ejtett seb a kilónyi méregdrága alapozónak, púdernek köszönhetően nem látszik, no meg annak, hogy a fotósorozat előtt vagy tíz percig ültem a tükreim között. Minimális regeneráció sikeredett csak belőle, arra volt elég, hogy a duzzanat annyira lohadjon, hogy már elfedhető legyen. Nem is tudom, hogy mit képzeltem, miután belemondtam Stiker képébe, hogy vége. Nyitott kapcsolatban éltünk, azt tehetett, amit akart, nem volt baj, hogy nem vagyok elég. Ám ha ezek után elkezd féltékenykedni, magának követel engem, azt már nem tűrhetem. Kinevettem, ő akkorát ütött, hogy csoda volt, hogy nem estem a falnak. Elviharzott azzal, hogy ő inkább megöl, de nem leszek más kurvája. Mintha valakié is lennék. Na nem mondom, megfordultam mások ágyában az elmúlt hónapokban, de semmi komoly, ő meg oda jutott, hogy minden éjjel különböző bulikba jár, partizik, a nők sorban állnak a hálószobája előtt. És még ő féltékeny, csak mert a munkám kapcsán megjelenek valahol. Aljas húzás volt. Megölelem a meleg menedzsert, amikor az utolsó fényképezőgép vakuja is sötétségbe borult. Tőle sosem kellett tartanom, korra úgy ötven lehet, fodrásznak készült, de olyan kézügyessége van, mint tengerimalacnak, bezzeg az érdekeimet olyan ügyesen tudja. Most is a levegőbe pusszant csak, nem érintkezik a bőrömmel, még erre is figyel, tudja, hogy még a csontom is belereccsent az ütéstől. Striker egy igazi állat. Szerencsére egyirányú a dolog, nem tudja rólam, hogy mi vagyok, én meg pontosan ismerem a mibenlétét, talán ez is közrejátszik, hogy végleg lelépek, kinek kell egy olyan pasi, aki még a pofont sem érzi meg, és pofán röhög? Miután mindenki körbeölelgetett, úgy döntöttem, hogy nem húzom tovább az időt, egy időre elegem volt a fényből, csillogásból, az őszi kollekcióra mindent felvettünk, télen szünet van, tavaszig még van időm eldönteni, hogy hol folytatom. Gyorsan magamra kapok egy blúzt, hogy ne fázzak meg, és az öltözőben is azt hallgatom mindenkitől, hogy milyen kár, hogy elmegyek. Fenét. Pontosan tudom, hogy legközelebbi barátnőim csak a trónra várnak, már egy ideje elég sok magazin címlapján én voltam, a csapból is én folytam. Hiénák, cápák. Talán nem is árt, hogy lelépek, mielőtt felzabálnak. Apám üzletével sem ártana foglalkoznom, a modellkedés és az üzletvezetés egyszerre nem megy, lassan hét éve, hogy a cég fejetlenül halad, mert ha én nem vagyok ott, akkor nincsen aláíró, de hát az öreg olyan szinten le van kötve, hogy egy idő után még az igazgatótanács is megszokta, hogy a kis csitri a személyemben belibbenhet, és megmondhatja, hogy mi legyen. Szerencsére voltak jóakaróim, anyám azért néha odaszólt, ha nagy volt a zűr, de most ideje egy kicsit a saját életemet élni. Amikor már a saját szobámban vagyok, akkor az egyiket kiengedem, megszólalni sem tud, annyira el van képedve, attól amit tettem, de még fenyegetőzni sem mer, mert pontosan tudja, bármikor visszakerülhet a tükrök fogságába. A másikkal szemezek egy darabig, aztán szólok, hogy csomagolják be az ember méretű ovális tükröt, és hozzák utánam. Törhetetlen, gondoskodtam róla, olyan anyaggal láttam el, amely sok pénzügyi forrásomat emésztette fel, de így kell lennie. Találomra választom North Salemet, New Yorkhoz közeli kisváros, a maga varázsával, de mégis rejtve leszek a kíváncsi szemek elől. A házat az ügynököm intézte, belül úgy néz ki, mint egy görög fürdő, hatalmas oszlopok, függőkertek, a fenti szinten pedig rengeteg tükör. Az én is palotám. Kiváló lesz arra, amire most készülök...