Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Ez itt a város szélén lévő egyetlen lacrosse pálya. Kifejezetten ennek a sportágnak lett kifejlesztve, nagyjából közepes méretű műgyeppel borított, kerítéssel elkerített rész. A közelben természetesen van pár öltöző a kilátók mögött, hiszen elszórtan meccseket is szoktak rendezni. Viszont edzeni ide kizárólag az egyetlen North Salem-i csapat jöhet, ahol egyébként szívesen látnak új arcokat. Csak ki kell fogni a megfelelő időpontot és beiratkozni. Ha szerencséd van, talán te leszel a lacrosse új sztárja.
írta Travis Russell
Szerző
Üzenet
Travis Russell
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Colton Haynes
Hozzászólások száma : 96
Kor : 31
Tárgy: Re: Lacrosse pálya Hétf. 22 Szept. - 6:36
Mike & Travis
Ask not what your teammates can do for you. Ask what you can do for your teammates.
-Jó -bólintottam. -Bár nem hiszem, hogy lesz rá szükségem -nem tudom melyikünk lenne erősebb közelharcban, nem merném kijelenteni száz százalékosan, hogy én, de azért meg tudnám magam védeni. Nem is hagynám, hogy más húzzon ki a szarból, főleg azért nem, mert ha a fizikai erőm csütörtököt mond, akkor még mindig ott van a pirokinézis, azt meg azért fel lehet használni egy s másra. Persze ha valaki kockáztat és bevállalja, hogy komoly égési sérülésekkel távozzon a közelemből... oké. De egyébként tényleg nem ezen a srácon akartam kipróbálni a wc-be nyomást, eleve hülyeség lenne egy azonos súlycsoportúval kikezdeni, másrészt ő úgy néz ki ártatlan az ütőm eltüntetésében. Viszont láttam pár nyúlgerinc gyereket, akiknek szívesen megmutatnám hova megy le, ami kijön belőlük, letörölve ezzel a vigyort az arcukról. Főleg akkor, ha a pöcegödörbe kell lemásznom ahhoz, hogy tudjak játszani... -Igen? Pedig meg sem erőltettem magam -vontam vállat. Szívesen hozzátettem volna, hogy nem viccnek szántam semmit sem, de nem akartam megijeszteni. Bár jó eséllyel egy minimális szinten tartott tőle, hogy rajta fogom levezetni a felgyülemlett feszültséget... rosszabb esetben hőt. De azért tisztázzuk, hogy ártatlanokkal nem szoktam szemétkedni, főleg nem ilyen helyzetben, mikor jobb összefogni annak érdekében, hogy előrejussak. Tény, hogy szeretem egyedül learatni a dicsőséget, de szükséges helyzetekben muszáj másokon feljebb mászni ahhoz, hogy menjek valamire. Ez a Mike tud repülni és még az is lehet, hogy anélkül kapom meg az ütőmet, hogy szarba kelljen nyúlnom. Muszáj az ilyen előnyt jelentő kapcsolatokat megtartani. Kiérve a pályára, a többiek arcát figyeltem, a törzsgyökeres tagokét, akik igyekeztek elfojtani magukba a röhögést úgy, hogy közben majdnem szétrepedt egyik másiknak a bordája. Na, hát ha lenne valami faszább képességem, akkor ez meg is történt volna. Miközben szúrós szemekkel néztem őket, néhány pillanat erejéig Mike-ra próbáltam figyelni. -Nem, biztos, hogy nem egy helyen lesznek, túl okosak ahhoz -kezdtem bele miután vettem egy 180 fokos fordulatot és elkezdtem először is sétálni. -Viszont nem kizárt, hogy az egyik az árokban lesz. Fogadjunk, hogy az enyémet a wc közelébe tették -érezhetően morgolódva mondtam az utolsó részt, majd én is futásba kapcsoltam. Ahhoz, hogy időben visszaérjünk vagy érjek, kell a gyors tempó. Úgyhogy valamennyivel előreengedve Mike-ot, követtem őt az árokig. Nagyon úgy tűnt, hogy teljes mértékben meg van róla győződve, hogy minimum az egyik ütő ott van, én meg részben talán még hittem is neki. Az említett helyhez elég nagy lendülettel érkeztem meg, így majdnem sikerült egy hátraszaltót dobnom még, holott egyébként a szokásos stoplis cipő volt rajtam, ami elvileg kevésbé csúszkál. Az árokba néztem enyhe fintorral az arcomon. -Kell egy bot, mert nem hiszem, hogy kézzel akarsz ebbe a szarba beletúrni -tekintve, hogy az egész tele volt sárral. Persze ha neki ez nem gond, akkor nem fogtam vissza. Csak egy röpke ötlet, hogy nem kéne magát összemocskolni ahhoz, hogy egyáltalán meglássuk az ütők nyelét. Körülnéztem, hogy van-e közelben valami fadarab, amit lehetne ilyen célokra hasznosítani. Pont a közelemben volt egy, amit fel is kaptam. -Itt van -mutattam a srác felé és ha akarta elvehette. Ha meg nem, akkor magamban jó turkálást kívántam neki, merthogy egyértelműen eldőlt már akkor mikor felhozta azt, hogy itt lehetnek az ütők; ő fog lemenni értük a láthatatlan "szárnyacskáival".
Ha tudnám, hogy miket feltételez rólam... fene tudja, hogy rossz néven venném-e, de csak edzeni voltam, mert ha már valamit csinálok, akkor azt teljes erőbedobással szoktam, ami nálam azt is jelenti, hogy a kötelező edző időn kívül is rámegyek a kondira. Szeretnék fix tagként bekerülni a csapatba, mert hiányzott a játék. Nem a jól megszokott fociról van szó, ez tény, de... igazából nem nagy ügye, a csapatjáték része így is meg van, hogy edzésben maradjak és ne essek ki a jól megszokott kerékvágásból. Azt viszont szerintem bárki messziről kiszúrná, hogy szegény Travis nincs épp a legjobb kedvében, talán érthető, ha próbálom egy kicsit megnyugtatni, mielőtt még itt omlik össze nekem, vagy rosszabb esetben neki megy valakinek, még rosszabb esetben... felégeti az egész pályát. Akkor aztán hol edzenénk? - Nem tudom, mindenhol más lehet ez gondolom én. Csak a saját csapatomat ismerem, úgyhogy majd meglátjuk, de nyugi... majd megvédelek. - vigyorodom el, főleg amikor még hozzá is teszi, hogy nem az én fejemmel tenné. Ha össze kéne mérni az erőnket... nem tudom, hogy ki jönne ki jobban. Mondjuk az is tuti, hogy az ő ereje ütőképesebb, mint az enyém, én inkább felveszem a nyúlcipőt, de azt nagyon hatékonyan. Azért végtelen magasságba ő se tud fellőni valami tüzes izét, meg hát ha mondjuk hozzávágok egy széket kicsit megküldve a képességemmel, az azért tud fájni. De nem kell már előre az erőviszonyokon agyalni, hiszen még egyelőre az se biztos, hogy valamikor is ellenségekké válnánk, nem is lenne az jó egy csapaton belül. - Igen, erre van azért bőven esély, de látom szóviccekben profi vagy, csak úgy szárnyal a fantáziám tőled. - jó-jó, ez nem biztos, hogy annyira ütős. Nem vagyok a szóviccek királya, de nem lehet az ember minden egyszerre. Jó képű, jó kiállású, profi sportoló, és még hangom is van, bár nem szoktam olyan gyakran énekelni. Nem... amúgy nem vagyok egy felvágós típus. A gyors öltözés után hamarosan már a pályán is vagyunk. Egyelőre nyugisnak tűnik a helyzet, elmosolyodom szépen, amikor az edző megszólal és szépen teszek egy hátra arcot. - Hát akkor... tipp? Tuti, hogy valami kellemetlen helyen lesz, a pálya melletti árokban a trutyiban pl. egyéb ötlet? - körülnézhetünk, de mindenesetre futásra kapcsolok, mégis csak az lenne a cél, hogy minél előbb visszaérjünk gondolom, amúgy sem akarok lemaradni az edzés nagy részéről. Azt azért kétlem, hogy csak simán az avar alá tették be valahol, az túl egyszerű lenne, ellenben az láttam, hogy az árok enyhén szólva is sáros, de persze ők azt nem tudhatják, hogy nekünk nem kell lemászni a szélén, hogy össze-vissza kenjük magunkat. Egy kis csalás pedig belefér, ha nem látja senki nem?
Travis Russell
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Colton Haynes
Hozzászólások száma : 96
Kor : 31
Tárgy: Re: Lacrosse pálya Szomb. 20 Szept. - 21:46
Mike & Travis
Ask not what your teammates can do for you. Ask what you can do for your teammates.
Eleve nem úgy jöttem, hogy ugráltam örömömben, sokkal inkább éreztem magam ingerlékenynek a reggel történtek miatt. Ugyanis a szokásos alvási időszakomat széttrancsírozták azzal a hírrel, hogy körülbelül fél óra múlva az új szobatársam elkezd beköltözni, addig pedig rendet kell raknom. De ez még annyira nem is nyomott volna bélyeget a napomra, hanem amikor megtudtam, hogy ki az... komolyan nem tudom eldönteni, hogy a mostohatesóim vagy az a lúzer idegesít jobban a képregényeivel. Egy tonnát hozott és ahelyett, hogy segített volna nekem rendbe tenni a helyiséget nekiállt olvasni. Ez pedig olyan szinten felhúzott, hogy amint kilépett az ajtón, rejtélyes módon néhány kötet szélére beleperzselődött a felirat: "Válts étrendet, kapd be a farkamat." És még rendes voltam. Akár az egész gyűjteményét felégethettem volna, megelőzve ezzel a további konfliktusokat. Ugyanis míg arra, hogy felégetem az összeset, egyszer akad ki, de nagyon, addig ha megmaradnak, akkor minden áldott nap veszekedhetek vele azon, hogy hagyjon velük. Hallottam egy s mást a srácról, plusz a saját szememmel láttam mit csinál. Sok volt. Ezek után szerintem nem csoda, hogy még egy ilyen viszonylag "kis" dolgon is képes vagyok felhúzni magam, mint az ütőm eltűnése. Bár mondjuk én mindig is allergiás voltam az ilyesmire, a baromságokra... meg mit képzelnek, hogy az én ütőmet elcsórják? Az ÉN ütőmet. Hát velem ne szórakozzanak, mert ha majd én szórakozok velük, az fájni fog. Egyébként állítólag dühkezelési problémáim vannak. Szerintem csak allergiás vagyok a seggfejekre és sajnos még nem találták fel a gyógyszert, amitől legalább elviselném őket. Mike hangjára a fürdő felé néztem. Egy pillanatig megragadtam ott, hogy minek ment be tusolni, amikor még csak most kezdődik az edzés. Azt nem utána szokták? Vagy valamit csinált ami miatt koszos lett. Hoppá! -Csá! -dobtam felé egy laza köszönést, majd megvártam míg ő is megnézi a cuccait. Egy fokkal talán enyhült a bennem lévő feszültség, amikor kiderült, hogy az övét is elcsórták. Hiszen ha velem együtt még állnak néhányan a szarban, könnyebb kijutni. Az viszont eszembe sem jutott, hogy ez valamiféle beavatás legyen. Elég olcsó trükk egy lacrosse csapathoz képest. És ha már ennyire el akarják csórni a cuccomat, akkor miért nem a használt alsómmal kezdik? Azt szagolhatják. Megengedem. -Igen? És utána? WC-t kell pucolni? Megsúgom, ha így lesz akkor nem a kefével fogom megtenni...-jelentettem ki továbbra is enyhén érces hanggal és komoly arckifejezéssel. Majd amint kicsit jobban átfutott az agyamon, mit mondtam, megengedtem magamnak egy rövid vigyort. -De nem is a te fejeddel, ne félj -igaz nem ismerem annyira jól még ezt a Mike-ot, de nem tűnik ellenséges, öntelt baromnak sem túl lúzernek, így tehát esélyes, hogy hosszabb távon is jóban legyek vele. A rövid szünet után elkezdtem öltözni. Tempósan átváltottam az utcai ruhámat az edzésen használtra, és felpakoltam magamra a védőket, amiket kötelező még az edzés legelején is hordanunk, amikor pl. simán futunk pár kört. -Egyébként szerintem messze nem lesz ilyen egyszerű, hogy csak simán meg kell találni az ütőket. Biztos, hogy le akarnak minket égetni, csak nehogy fordítva süljön el- tettem hozzá, miközben bezártam a szekrényt, majd felkaptam a sisakomat a padról. Mike után haladva kifelé, észrevettem a vigyort a többiek arcán. Szívesen megkérdeztem volna tőlük, hogy mire fel ez a nagy vidámság, de hát nem akartam még jobban elrontani az állítólagos "beavatót", amit jelenesetben egyébként egyáltalán nem értékeltem, mert én voltam az egyik áldozat. Máson jó röhögni, de azt sosem díjazom, ha engem szívatnak. Amint kiértünk a pályára a többi tizenvalahány játékossal együtt, az edző megparancsolta, hogy kerítsük elő az ütőket, míg a többiek bemelegítenek.
Tárgy: Re: Lacrosse pálya Szomb. 20 Szept. - 20:18
Travis & Mike
A sulimban fociztam, természetesen nagyon is jól, csapatkapitányként és simán előttem állt a lehetőség, hogy ösztöndíjjal menjek majd tovább a fősulira, csak aztán jött ez a másik opció... de még mindig ott tartok, hogy csupán egy kis kihagyásról van szó, még a nagy lehetőség előtt, afféle kitérő, amíg teljes kontrollt nem gyakorolok a képességem felett és amint meg van visszatérek a normálisan átlagos életemhez, ahol az a lényeg, hogy ki szerzi a legtöbb pontot, kire figyel fel a válogatott edzője, viszont addig is formában kell tartani magam, ezért jutottam el arra a döntésre pár hete, hogy keresek valami lehetőséget. Lacrosse... nem pont az a sport, amiben már jó vagyok, de mivel a taktikai érzékem meg van, igazság szerint úgy gondolom, hogy ez is menni fog, szóval jöttem láttam és most itt vagyok újfent, hogy felvegyem a kesztyűt. Mindig időben jövök. Lehet hogy laza gyerek vagyok, de mindig is tudtam, hogy mivel érhetem el a célt. Rohadt sok edzés és felkészülés, akkor előre juthatsz. Kell persze egy nagy adag tudás is, meg tehetség, a nélkül nem sok mindenre van lehetőség, és azért nagyjából ezzel is meg vagyok áldva szerencsére. Most is jöttem vagy egy órával előbb, hogy lefussak pár kört, hogy meg legyen a kondim, hogy már előre nyújtsak és... tudjátok, kell az állóképesség egy olyan sporthoz, ahol sokat kell futni. Ezért van, hogy a derekamra tekert törölközővel lépek ki épp akkor a közös fürdőből, amikor meghallom Travis kérdését. Oh... az újak szívatása, rémlik... nagyon is rémlik. - Hali! - gyors köszönés, aztán én is a szekrényemhez lépek. Pontosan, ahogy sejtettem, nincs meg az ütőm, de azért annyira nem akarok fenn rajta, ahogyan azt ő teszi. Elég könnyen kezelem a kemény helyzeteket, vagy inkább úgy mondanám, hogy felettébb lazán. Csak egy ütő, majd meg lesz, bár amúgy is sejtem, hogy ez azért bonyolultabb lesz majd. - Az enyém sincs meg, de ne aggódj, tuti, hogy csak valami beavatásféle. Csak meg kell találni őket. - vonom meg a vállam. Na igen, valahol ez a része ennek az egésznek, akkor leszek teljes értékű csapattag, ha átmész a tűzkeresztségen, jelen esetben ez az ütőnk megtalálásáról szól, de majd sikerül, max. összefogunk. Gyorsan én is felöltözöm, és amikor már meg vagyok indulok el kifelé a pályára. Persze látom a mosolyokat a többiek arcán, nincs is ezzel gond, bár kérdés, hogy Travis mennyire bírja majd a dolgot... meg a nyomást, mert ahogy észre vettem ő nem az a típus, aki könnyen kezelné a kellemetlenebb helyzeteket. De csak nem fogja felégetni a gyepet, vagy a többieket, az elég rossz ómen lenne, mint leendő csapattag, kicsi az esélye, hogy igazán befogadják.
Travis Russell
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Colton Haynes
Hozzászólások száma : 96
Kor : 31
Tárgy: Re: Lacrosse pálya Pént. 19 Szept. - 15:23
Mike & Travis
Ask not what your teammates can do for you. Ask what you can do for your teammates.
Pár éve már lett volna rá lehetőségem, de csak két héttel ezelőtt döntöttem el, hogy beiratkozok a lacrosse csapatba. Azóta már volt hat edzésem és egyáltalán nem érzem magam bénának, sőt, bátran ki merem jelenteni, én vagyok az egyik legjobb a kezdők között. Egyáltalán nem titkolt szándékom, hogy az élre törjek és később csapatkapitány vagy simán társkapitány legyek. Tehát elég motivációm van ahhoz, hogy odafigyeljek és mindent a lehető legnagyobb pontossággal, erőbedobással csináljak. Tényleg nagyon fényes jövő állhatna előttem, ha a legjobbak közé sorolnának. Nagyobb hírnév, rajongó tábor... tele dögös bigékkel. Akarom! Délután négy óra. Az öltöző felé tartottam, kivételesen nyugodtan, hiszen nem voltam késésben, mint ahogy általában. A bejáratnál elkértem a szekrényem kulcsát, aztán pár méter után beléptem az ajtón. A helyiségben már mindenki öltözött, ez alapján szerintem sikerült utolsóként megérkeznem, de ez még mindig jobb a múltkori kapkodásnál, amikor körülbelül két percem volt arra, hogy felvegyem az edzőruhámat, a védőfelszereléseket és a mezt. A szokásos hátulsó szekrény felé vettem az irányt, átgázolva a fél öltözőn mindenféle felesleges szó nélkül. Köszönni is maximum csak azoknak szoktam, akik mellettem váltják át a szerelésüket, de most nem állt vagy ült senki sem a ott, ahol a cuccaim voltak, ráadásul sehol sem láttam Mike-ot. Tehát két lehetőség van: vagy mégsem én vagyok az utolsó vagy felszívódott a csapat egy része... de azt is el tudnám képzelni, hogy elkapták egymástól a hígfosást és a wc-n ragadtak. Mindenesetre ez még nem foglalkoztatott túlzottan, ugyanis amint kinyitottam az ajtót, egy sokkal nagyobb problémával álltam szemben: eltűnt az ütőm. Ugyanis amióta beiratkoztam itt tartom a szerelésemet az egyszerűség kedvéért, hogy ne kelljen a fél városon át cipekednem minimum egy rohadt nagy táskával és az egy méteres ütővel, ami valamilyen oknál fogva nem volt a helyén. Mielőtt még túlságosan begurultam volna, körülnéztem, hogy nincs-e a közelemben, azonban már akkor is éreztem, ahogy szép lassan egyre melegebb lesz a bőröm és a düh elborítja az agyam minden egyes apró részét. Idegesen becsaptam a szekrény ajtaját és a fejemet néhány másodperc erejéig nekidöntöttem. Beletelt egy kis időbe, mire sikerült eljutnom odáig, hogy káromkodás nélkül feltegyem mindenkinek a kérdést: -Ki tüntette el az ütőmet? -a hangomban továbbra is ott volt az a bizonyos szikra, ami jelezte, hogy nem vagyok valami jó hangulatban. Az eszköz eltűnése ugyanis egyet jelent azzal, hogy valaki elcsórta a kulcsomat és turkált a cuccaim között. Szó sincs bepánikolásról, egyszerűen erős kényszert éreztem arra, hogy valakinek szétrúgjam a seggét.
Ez itt a város szélén lévő egyetlen lacrosse pálya. Kifejezetten ennek a sportágnak lett kifejlesztve, nagyjából közepes méretű műgyeppel borított, kerítéssel elkerített rész. A közelben természetesen van pár öltöző a kilátók mögött, hiszen elszórtan meccseket is szoktak rendezni. Viszont edzeni ide kizárólag az egyetlen North Salem-i csapat jöhet, ahol egyébként szívesen látnak új arcokat. Csak ki kell fogni a megfelelő időpontot és beiratkozni. Ha szerencséd van, talán te leszel a lacrosse új sztárja.