Amy & Morgan - Hozzám költözöl?

18+

Amy & Morgan

A kezdeti félszeg viselkedése régen már a múlté. Felnőtt mellettem, s már nem olyan kamasz dilemmák fűtik, amelyeket még Jeremy mellett tapasztalt, az én képességem közel sem olyan riasztó, mint a birtokról távozó srácé, és őt illetően nekem sincsenek aggályaim. Hidegen hagy, hogy gyilkolt már, vagy hogy éppen mire jók a sötét szárnyak, ő számomra az eszményi pár, legyen szó arról, hogy szeretem, vagy hogy éppen együtt akarok vele hancúrozni, azt már meg sem említem, hogy gondoskodó, és hosszú távon tölti ki az életemet. Ráadásul nem mindegy, hogy az ember kivel bújik ágyba, ha szerelmesek vagyunk, klasszisokkal nagyobb lehet a minősége annak, ha odaadjuk magunkat a másiknak. Már csináltunk ilyesmit, amolyan érdeklődésszinten, afféle előmelegítésének annak, hogy majd egyszer meg fog történni, akkor ne legyen egyikünk számára sem szokatlan. Ahogyan kényeztetjük egymást, ez mégis más, érezzük, hogy itt már valami komolyabb is fog történni. Pontosan tudja, hogyan szeretem, s ő sem fogja magát vissza, nekem kell leállítanom, hiszen nem akarom, hogy idő előtt véget érjen a móka. Hiszen volt már, hogy eljuttatuk egymást a csúcsra, nem kell ahhoz a végletekig megismernünk egymást. Az majd most fog megtörténni, hiszen világunk végre egyesülhet. Gyorsan, és biztos kézzel kapom fel, hogy az ágyban folytassuk mindezt. Való igaz, nagyon közel jártam a csúcshoz, most mégis kell némi szünet, lazulás, hiszen nem egy ötperces gyorsmenetre gondolnék így első körben, hanem amolyan igazi elnyújtott szerelmeskedésre, amelyre a legtöbb lány vágyik, kivéve a rosszak, akik szenvedélytől fűtve csak kielégülni akarnak. Igaz, annak is megvan a varázsa, ám nem elsőre. Érdeklődő mosollyal magasodom fölé, ahogyan hangot ad a vélményének.
- Ha kellemes, akkor folytatom. Szeretek kísérletezni. – Most kissé közelebb illesztem a testem, hogy az ágyékommal kezdjem dörzsölni mindkét édes nyílást, ám csakazért sem lépek a tettek mezejére, holott ismét kőkeményen meredezek. Ajkaimon most kaján mosoly játszik. – Igazán sajnálom... fogsz te még könyörögni is édes szerelmem... – Simítok végig most a keblein, majd az elterelést kiválóan felhasználva most mégis a fő járatba illesztem a bátor fegyvertársat, s békén hagyom a hátsóját. Ez most még finom ismerkedés pusztán, mozdulatot igazán nem teszek, és csupán illesztés volt, behatolás alig, és nem is túl mélyen, éppenhogy, hogy egy pillanattal később már ismét húzzam ki. Szokja az érzetet, minél könnyebb dolgunk legyen. Az ujjaimmal tapintom most ki a belső izmot, hogy tovább ússzunk a belső gyönyörben, majd amikor úgy vélem, hogy talán itt lehet az idő, meglepő gyengédséggel hengeredem rá, hogy a feje mellett a szárnyaira vigyázva megtámasszam magam, és ügyesen ereszkedjem rá. Az ajkát keresem, hogy ezzel is egészítsem ki vágyai beteljsülését. Ám ez csak egy üvözlő csók, nyugodtan nézzen félre, hunyja be a szemét. Figyelem az arcjátékát, igazi csoda lenne, ha minden tökéletes lenne, mégis erre törekszem. Lassan, óvatosan tárom fel hát kincsét, hogy elérjük a kívánt célt. Most az ő öröme számít, a sajátomére itt alig figyelek.

Morgan & Amy

18+

Érzem, hogy Morgan izgul a szüleim miatt, de ez teljesen természetes, hiszen tudom, hogy ez milyen nagy lépés és a helyében én is ugyanígy éreznék. Elmosolyodom, majd lágyan simítok végig helyes pofiján, miközben végig szemeit fürkészem.
- Ne aggódj, minden rendben lesz és mindenről mesélni fogok neked, de nem most. - most másnak van itt az ideje. Most szeretnék a közelében lenni, még jobban, ezért egyezek bele a közös fürdésbe és hamarosan már meztelenül állunk egymás mellett, én pedig megteszem végre azokat a lépéseket, amelyeket már eddig is meg kellett volna tennem. Vele akarok lenni, teljesen, minden porcikámat neki adni, így ideje, hogy végre ne csak ismerkedjünk egymás testével. Ahogy felém fordul, úgy simítok végig tökéletes mellkasán, majd oldalán is, miközben egy édes csókban forrunk össze, ő pedig hamarosan már odalent érint meg. Nem fáj, vágyom erre, már oly régóta, hiszen volt már részem ilyen jellegű játszadozásban és egyszerűen imádom érintését, ügyes ujjait, amelyek közül most egy odabent is megérint. Nem vagyok tág, egy picit se, de azért egy ujj egész normálisan befér, így picit felszusszanok, miközben a másikat figyelem és simogatom, vállát, nyakát csókolom. Élvezem a pillanatot, de aztán idejét látom átvenni a vezetésnek, én is adni szeretnék neki, azt akarom, hogy ugyanúgy élvezze, ahogy én, így finom erőszakkal tolom a falhoz, majd hamarosan már előtte térdelek. Nem fogom vissza magam, teljes beleéléssel játszom vele és jól esik hallani a pozitív visszajelzéseket, ahogy közben engem cirógat, de amikor megérzem a jelzést, hogy számára elég volt, akkor felpillantok rá, majd nemsokára már fel is egyenesedem és apró mosollyal ajkamon kapaszkodom meg nyakába, amikor combom alá nyúlva emel fel. Nem félek attól, hogy elesnénk vagy leejtene, tökéletes biztonságban vagyok a karjai között, így érkezem meg az ágyhoz és kissé meg is lepődöm, amikor kitámasztja hátamat, de nem adok ennek szavakat. Ajkamba harapok, úgy fürkészem tovább a férfit, majd ahogy ismét odalent érint, egyszerűen kihúzom magam mögül a párnákat. Nem kellenek azok oda, jobb elfeküdni, így hunyom le szemeimet, élvezve a kényeztetést, de amikor megérzem másik kezét hátul, kissé meglepetten pattannak ki szemeim és én is feljebb emelkedem.
- Csak fura, hogy ott... hátul érintesz. Még nem csináltál ilyet és... ismeretlen, de... kellemes. - igen, azt hiszem, hogy jó, így az összhatás, bár talán túl jó is, ahogy kezei összhangban mozognak, így testem is olykor megremeg a vágytól, miközben egyre gyorsabban veszem a levegőt és a szívem is kezd dörömbölni, oly szaporán ver.
- Nem fogom így sokáig bírni Morgan! - nem tagadom le az egyértelműt, már ajkamat is teljesen szétharapdáltam, őt akarom, most azonnal! - Kérlek... - esdeklő cicaszemek, melyek csak úgy ragyognak rá a vágytól, így nyúlok érte, próbálva felhúzni magamhoz. Annyira akarom már érezni, végre eggyé válni vele.

18+

Amy & Morgan

Amy lassan átlépi a bűvös huszas álomhatárt, ami az évei számait illeti, én is el tudnám képzelni, hogy ha felnőtt, akkor együtt járjuk az utunkat, a sötét angyal borzasztóan szép, van félelmetes oldala is, ám örökké félteni nem akarom, vagy ami még rosszabb, őt is elveszíteni, mint egykor a családomat. A saját jövőmbe belelátok, ám az övébe nem, nem tudhatnám, hogy mennyire lehetek vakmerő. Talán lassan mellette is érdemes lenyugodnom, és hosszútávra tervezni. Végső soron már együtt lakunk, de mi lenne a helyzet, ha nem csupán ez egy ideiglenes megoldás lenne, hanem... Ezt még át kell gondolnom.
- Azért majd világosíts fel róla, hogy mit tudnak már rólam, és hogy ők milyenek, nehogy zűr legyen. – Nem akarok ott is állandóan jövőt módosítgatni, az nem is lenne fair. Jobb természetesnek lenni a családi körben, szükség esetén hibázni is, hogy lássák, hogy valóban akarom Amyt, minden tökéletlenségünk ellenére is. Összeillünk, ehhez nem is férhet kétség, most is olyan tágra nyílt szemekkel tudjuk nézni egymást, mint az első napokban, amikor ráébredtünk, kell ő nekünk. Most is úgy alszom éjszakánként, ha messzebb is sodródom az ágyon tőle, ösztönösen nyúlok utána, húzom magamhoz, vagy bújok hozzá. S hajnalban, amikor ébredek, a sötét tincseket akarom látni magam mellett, amíg élek. Talán ezzel kapcsolatban meg fogom tudni lepni holnap hajnalban. Megkapom azt a bizonyos zöld utat, amellyel kapcsolatban sosem sürgettem. Bármennyire is lehetek én magabiztos, a nők máshogyan működnek, kell az a biztonságérzet, amelyet igyekeztem megadni az elmúlt hónapokban, hogy ő dönthessen. Talán ez alárendeltséget jelent, mégsem úgy veszem, kettőn áll a vásár, az ő szeszélyességét én is helyre szoktam tenni, mégsem tűnik úgy, mintha egyikünk is a másikért áldozná be magát. Kivéve persze abban, hogy bármi történjen, az ő élete a fontosabb, és ebből nem engedek. Ahogyan simogatásba kezdett, úgy éreztem, hogy rögtön elszállok, így át kell vennem az irányítást, főleg szóbeli kérésére is. Mielőtt azonban engedném, hogy szerepet cseréljünk, a felszíni ismerkedést mélyebbre fűzve gyengéd erőszakkal nyúlok be az édes kis vájatba, hogy mintát vegyek, ám úgy érzem, esélytelen, hogy most ellenálljak annak, amit tenni akar velem. Térdre ereszkedik, míg én behúnyom a szemem, s a haját simogatom, attól félek, ezt sem fogom túl sokáig bírni. Úgy érzem magam, mint egy kisiskolás, akinek ez az első, holott csak a vágy feszít, s az izgató gondolat, hogy hamarosan belülről is megtapasztalhatom a szűk kis alagutat. Zihálva felnyögök, igyekszem ellazulni, hogy ne siettessek semmit, megtámaszkodom a csempéken. Végigcirógatom a fülét, majd a vállára testem a kezem, hogy megállítsam, ezzel is kérve, hogy álljon fel. A combja alá nyúlok, lassan nem árt ezt kényelmesebb terepen folytatni. Hagyom, hogy átkarolja a nyakamat, és kilépek a zuhanyzóból, itt vigyázva, hogy el ne csússzak, vannak ugyanis olyan változatok a jövőben, amelyek erre engednek sejtetni. Kikerülöm a bakikat, s biztonságban érjük el az ágyat. Lassan meg is száradunk, legalábbis ami a testünket illeti, a bujább felületek maradjanak csak nedvesek. Végigfektetem az ágyon, s miután ez már komolyabb lépés, alaposabban át kell gondolni. Fájdalmat nem akarok okozni, ő viszont azt kérte, hogy ne fogjam vissza magam. Akkor talán lehet kissé vadulni, a cél, hogy most minden vágyunk beteljesüljön, viszont azt mégsem lehet, hogy úgy kezeljem, mintha mindenben gyakorlott, bejáratódott lenne, bármilyen bátor is a drága. Nem akarom, hogy teljesen kiszolgáltatott legyen nekem, így félig felültetem a párnákhoz, hogy ne feküdjön teljesen, így tud figyelni, ha éppen ez izgatja. A lába közé térdelek, ám még nem hajolok rá. Folytatom az előbbi simogatást, gyengéden behatolva a virágszirmok közé, a másik kezemmel viszont egy váratlant lépve a másik édes kis kijáratot kezdem egy ingerelni. Ez pusztán kétfrontos támadás, ott hátul nincsenek különösebb terveim.
- Nyugodtan irányíts, ha valamit máshogyan. – Sugallom neki, egy pillanatra mégis odahajolva, hogy adjak egy puszit, ezúttal a hasára, az arcát most kissé nehézkesen érném el.

Morgan & Amy

18+

Oly sok tervem van a nyárral kapcsolatban, szeretnék tényleg kikapcsolni és csakis Morgannel lenni néhány napig, amikor se ő, se én nem gondolunk másra. Szüksége van erre, hogy kikapcsolódjon és talán nekem is. Szeretem a birtokot, szeretek itt tanulni, de... vannak dolgok, amikre szintén szükségem van és ki tudja, talán lassan nekem is ideje lenne tovább lépnem, abbahagynom a tanulást és X-mennek állni... vagy talán tanárnak? Áh nem, annak nem lennék való. Mindegy is, ezen ráérek még máskor is gondolkodni, most fontosabb téma van előtérbe, ami nem más, mint a család, a szüleim, akiknek talán ideje lenne megismerniük párocskámat.
- Én is sajnálom! És örülök, hogy ezt mondod, nagyon kíváncsiak rád. - hiszen amióta vele vagyok, én is boldogabb vagyok. Jerrel is eleinte így volt, de aztán... hiába próbáltak segíteni, ott minden tönkrement, nekem pedig már nem hiányzik. Sokkal jobb Morgannel lennem, ő nem bánt meg, képes úgy kezelni engem, ahogy kell és az se mellékes, hogy teljesen őszinte velem. Mindent elárult nekem az életéről - úgy hiszem -, nem titkolja, hogy mit csinál, meg mer jelenni előttem véresen is, nekem pedig ez sokat jelent, egyre többet és úgy érzem, talán ideje tovább lépnünk, egy magasabb szintre emelnünk a kapcsolatunkat. Igen csak szexisen kezdek neki a vetkőzésnek, majd lépek be én is a zuhany alá, hiszen ez volt a kérése, én nekem pedig nincs okom rá nemet mondani. Többször voltam már ilyen közel hozzá, így bátran bújok hozzá és érintem is meg odalent. Már nem félek, már... nem aggódom semmi miatt se és erre nemsokára néhány szóval és édes csókokkal hívom fel a figyelmét, miközben megfordul. Minimálisan hátrálok, hogy ez lehetséges legyen és ne lépjünk egymásra, majd a válaszára már el is mosolyodom. Imádom, amikor ilyen! A vad csókot viszonzom, egyik kezemmel derekát ölelem át, némileg rá is markolva csípőjére, másikkal pedig hajába túrok, majd térek át nyakára, miközben ő már mellemmel ismerkedik. Fejemet egy pillanatra hátrafeszítem, így még jobban kidomborodnak formás kebleim és szemeim is lehunyom egy rövid időre. Egyáltalán nem állok ellen, eszembe sincs, hiszen ő a tapasztaltabb, ő tudja, mit hogyan kéne, így végül lábam is feljebb emelkedik, majd amikor odalent simít, már kissé meg is remegek. Igen, erre vágyom, a kényeztetésére, így ajkam beharapom, majd kinyitom kékségeimet és arcára tekintek. Egy ideig hagyom, hogy kényeztessen, de én is odafigyelek arra, hogy most ne menjek el a csúcsra, annak még nincs itt az ideje, így a játékot muszáj félbeszakítanom, így teszem le lábamat, majd simítom meg a férfi mellkasát.
- Most én jövök! - finoman tolni kezdem, hogy a falhoz hátráljon, majd ez után csókolom meg őt vadul, hosszan, kezem pedig már odalent rá is talál péniszére. Eleinte csak így kezdek játszani vele, de nemsokára már lejjebb is haladok, így ereszkedem térdre a másik előtt, mindenféle negatív érzés nélkül. Nem érzem megalázónak ezt, egyáltalán nem, hiszen szeretem, így tehát nemsokára kezem mellé ajkam is betársul és huncut nyelvem, hogy orálisan kezdjem el kényeztetni őt. Az előjátékot nem kell elkapkodni, ráérünk, miénk az egész este és utána ki tudja, talán betérhetünk a hálóba is, majd ahogy Morgan szeretné, de most előbb élvezze a kényeztetést, utána jöhet a főfogás.

18+

Amy & Morgan

Azt hiszem Amy az első nő az életemben, aki mellett aligha kell gondolkoznom, hogy mit is szeretnék. Ahogyan megláttam, onnantól fogva elvarázsol, eltölt szerelemmel, és amit nem is nagyon bizonygatnom, nem kevés vágyakozással. Ahogyan kiderült, még nem volt senkivel intimebb kapcsolat, talán a szárnyaiból kifolyólag, vagy hogy úgy érezte, sok van a rovásán, én mégis úgy kezelem, hogy türelmes vagyok, noha a bájos kis arca láttán máris begerjedek, a testéről nem is beszélve. Most éppen pontosan erről van szó, holott még nem is vetkőzik.
- A munkámmal jár. – Vigyorodom el, nagyjából olyna, mintha hentes lennék, pedig aztán ölni sosem vágytam, a legtöbb esetben pusztán megtörténik, s nekem nincsen lelkiismeretfurdalásom, miért is lenne? Rászolgálnak a halálra, másoknak ártanak, többségében gyilkosok. Így én is azzá válok, de míg én azokat teszem hidegre, akik a köz ellen vannak, számukra nincsen mentség. Sötét angyalom végigfuttatja rajtam a tekintetét, már szinte az ilyen pillantás viszonzásért kiált, holott éppen most dicsértem meg. Amilyen tökéletes alakja van, igazán szerencsésnek mondhatom magam. Mégis képes voltam az önuralomra, hiszen tudtam, egyátalán nem a testi dolgok miatt kényszerülünk várni, lelkileg esélyes, hogy biztos akar magában lenni, főleg a Jeremys csalódás miatt, ahol nem volt elég, hogy a fizikai kontaktust nem tudták megoldani, a srác egyszerűen faképnél hagyta.
- Sajnálom, hogy én már nem mutathatlak be a szüleimnek, de ha a tiédek elfogadnak, az igazán boldogító. Megismerném majd őket, ha gy gondolod. – Nem azt mondom, hogy máris be akarok nősülni a családba, de igenis érdekel, hogy Amy honnan származik. Magamban viccelődve elképzelem, hogy apukának még ennél is nagyobb szárnya van, mintha valami arkangyal lenne. A zuhany alatt már elhülve nézem az atrakciót, holott én hívtam magammal, mégis, ahogyan ezt teszi... ilyen érzékien... Ez több, mint amire számítottam. Egyelőre mégis maradok a zuhanynál, mert voltunk már egymás karjaiban, biztosan ilyen tervei vannak ezúttal is, ami nem teljesen ugyanaz, amit én szándékoznék tenni vele. Ahogyan az előbb behunynak a szemem, most már meg is remegek, ahogyan a hátamhoz, és a fegyveremhez ér, szinte úgy érzem, hogy a következő pillanatban el is jutok a csúcsra. Ezúttal belenézek a jövőbe, szerencsére egyik változatban sem esik meg velem ez a csúfság. Ahogyan a fülembe susog, azonnal megfordulok, és visszaválaszolod.
- Azt nagyon jól teszed. – Innentől nem kell mentegetőznöm, nincsen apelláta, kimondta. Igaz, eddig is lehetett volna rá lehetőség, hogy csupán átvéve az irányítást pusztán az akaratatommal legyűröm, azt sugalva, hogy neki is jó lesz az, így mégis édesebb a felkínálkozás. Vad csókokkal bombázom az ajkát, belenyalva még a fülébe is, kemény mozdulattal megmarkolva a kebleit, hiszen már szétrobbanok a vágyakozástól. Szabad kezemmel felhúzom a combját, hogy hozzáférjek az ágyékához, és határozott lecsapással célzom meg a drága kis kagylókat, hogy végigsiklassam rajta az ujjaimat, egyenlőre még pusztán felszíni érdeklődést mutatva, ám egyértelmű, hogy nem fogunk megállni a puszta ismerkedésnél. Habár az ágyban érdekesebb lenne az atrakció, főleg az első alkalommal. Nos igen, ez is elgondolkoztató, fájdalmat aztán végképp nem okoznék, de el kell tűnődnöm olyan megoldáson, amely elűzné a kellemetlenségét, ha adódna. Vagy túlságosan szeretjük és vágyjuk már egymást, hogy nem lesz kérdés, hogy kéz a kézben jutunk majd el a gyönyörök csúcsáig?

Morgan & Amy

18+

Nem vágyom mindig gyengédségre vagy romantikára, rá kellett jönnöm arra, hogy amit Morgan ad, az sokkalta jobb, több, mint amit bármikor máskor akarhatnék. Imádom azt, hogy ilyen határozott és magabiztos, hogy tudja, hogy mit akar, ahogy azt is, hogy én mit akarok és a megfelelő alkalmakkor képes irányítani engem, pedig... pedig én ezt nem hagyom ám bárkinek. Most se szándékozom lágyítani a csókon vagy rászólni, amiért fenekembe markol, így tökéletes ez a pillanat.
- Számomra is kellemes látványt nyújtasz, még így... véresen is. - nézek végig rajta egy pillanatra és bár tény, hogy nem mindene csurom vér, de azért a vörös színből is akad rajta. Ideje viszont bemenni a fürdőbe, így figyelem meg, miként vetkőzik le és nem vagyok rest azért megfigyelni minden porcikáját, bár igyekszem azért ezt feltűnésmentesen tenni és közben még a nyarat is szóba hozom, ugyanis akadnak terveim, kettőnk számára. Egyértelműen vele tervezek most már mindent, mi már egy párt alkotunk, és ez így is van jól.
- Mindenképpen olyan helyre szeretnék menni, ahol a házhoz külön stég is tartozik, a szárnyam miatt, hogy ne kelljen kényelmetlenül éreznem magam, szóval mehetünk akár messzebb is. Beszéltem apáékkal, szívesen támogatnak minket. - hiszen gazdag családból származom, ők pedig örülnek a boldogságomnak. Természetesen meséltem már nekik Morganről, bár még nem mindent, de tudják, hogy ő is olyan, mint én, egy különleges mutáns és remélem, hogy egyszer eljön majd az az idő, hogy bemutathatom őket egymásnak. Na de a nyaralásról még ráérünk beszélgetni, most inkább én is bemennék a zuhany alá, így kezdek neki a vetkőzésnek, amelyet talán kissé túlzásba is viszek, de kit zavar ez? Morgannek szól a műsör, így talán mégse túlzás a kedveskedés részemről. Eddig még nem voltunk úgy együtt, nem kaphatta meg teljesen a testem, de lassan már kezdem úgy érezni, hogy nem akarok tovább várni ezzel, ahogy nem vágyom romantikus vacsorára se előtte. Csakis őt magát akarom és talán a felhívásom elég jelzés lesz a számára. Pontosan arra vágyom, hogy megtegye azt, amit akar, legyen kemény bátran, imádom úgy, ahogy van. Ahogy a ruhák tehát a földre kerülnek és ismét szembe fordulok vele, látom férfiasságán, hogy teljesen készen áll, így mosolyodom el, de nem érek hozzá, csak lassan mögé sétálok, majd megkezdem fürdetését. Érzem ám, hogy feszült, én pedig teszek ám még erre pár lapáttal, ezért a csókjaim, hátának feszülő melleim. Érezheti kemény bimbóimon, hogy nem csak ő van izgalmi állapotban... Kis kezeimmel lassan simítok lefelé, végig hátán, majd egészen oldalához, végül jobb kezemmel finoman előre nyúlok, így simítok végig bizonyára már kemény férfiasságán.
- Miért fogod még mindig vissza magad? Igazán nincs szükség rá, Morgan. Én is kívánlak! - hangom halk, szinte cirógatóan súgok bele fülébe, miközben kezem is egy pillanatra rámarkol odalent, de ez után visszahúzom mancsom és ismét hátán simítok végig. Nem megyek oda elé, tőle várom a lépést, úgy hiszem, a felhívás adott.

Amy & Morgan

Az utóbbi években alig volt bárki. Többségükben csupán felszínes, nem időtálló kapcsolatok, amelyekben én sem láttam azt a fontosságot, amelynek alapján egymás életének részei lehetünk. Amy... a sötét angyal teljesen más. Nem is kellett ismernem, hogy menthetetlenül beleszeressek. Nem tudtam szabadulni az érzéstől, így csak annyit tehettem, hogy a boldogságáért imádkoztam, néha még tenni is tudtam érte. Fantom voltam, akiről tudnia sem kellett. Aztán Jeremy... egyikünk diákunk úgy elvette a kedvét még az élettől is, nem tudtam nézni, ahogy szenved. Sosem voltam féltékeny arra, nem kívántam azt, bárcsak lenne az enyém, arctalan barát voltam, nem pedig holmi kukkoló. De azon a ponton úgy véltem, csak az számít, hogy lássa, valakinek igenis szüksége van rá, nincsen egyedül. Nem féltem szerelmet vallani sem, ez gyorsan kiderült, nem tudok rá csak holmi barátként tekinteni, Ő az, aki számomra a nő. Miatta sietek haza, hogy a karjaimba zárjam, hogy átöleljem, megcsókoljam, és újra meg újra elmondhassam, mennyire fontos nekem. Érzem, hogy ő is valami hasonlót érez, ám túl sok szörnyűség volt már az életében, hogy szavakban is kifejezze, de nem is számítanak a verbális jelek, a gesztusok annál inkább.
Eltelt már köztünk annyi idő, összecsiszolódás, hogy talán megértse részemről, hogy nem csak arról volt szó, hogy le akarom dönteni, elvenni az ártatlanságát, ráértem megvárni azt, hogy majd együtt lehetünk, hiszen tudom, hogy ha megtörténik, az életem legmeghatározóbb élménye lesz. Olyan sorsfordító, amely a szüleim halála volt, csak ez most pozitív irányba mozdít majd el mindent. Bár igazából az már csak a beteljesülés, az angyal léte önmagában hordozza azt, hogy boldoggá tesz. Az üdvözlő csók már korántsem szól a szűziességről, vagy a romantikáról, már egy pár vagyunk, akiknek semmit sem kell bizonyítaniuk. Bár nem lőttünk el még minden puskaport, majd eljön az ideje.
- Olyan szép vagy, muszáj állandóan gyönyörködnöm. – Vallom be. Ez végül ismételten egy bók, de már annyiszor láttam, ruha nélkül is, mégsem tudok betelni vele. Nem csupán a különleges szárnyai vagy a formás idomai miatt. A szerelem egy olyan elképzelhetetlenül magas szinte emeli a látványt, amelyet sugároz, szirénnek látom, nem is angyalnak, olyan valakinek, aki már csak az enyém. És nem is lehet másé, kivéve ha őt az tenné boldoggá.
- Bárhova, csak legyen jó meleg. New York olyan hűvös. De hát teszem, amit tennem kell. – Kissé még a lélegzetem is elakad, ahogyan elkezd szinte egy rögtönzött, zene nélkül striptízt előadni, szinte azonnal érzem, hogy a testem is reagál. Hónapok óta vagyunk már együtt, pontosan ismeri minden rezdülésemet, és azt is, hogy ilyenkor kizárok mindent. Megvan az a pillanat, amikor nagyjából félretennék minden szerelmes gondolatot, és keményen feszíteném szét a combjait, de vajon hogyan reagálna. Mögém lép, így láthatja, érezheti, hogy hogyan is reagáltam, a csók és a maszírozás már csak hab a tortán. De nem, nem lehetek olyan lehengerlő, meg kell hagynom a lehetőséget, hogy ebben pontosan ő döntsön, hogy mikor, és hogyan. A testem mégis megfeszül, és felsóhajtok, nehéz ez így. El fog jönni az a pillanat, amikor nem fogok tudni megállni holmi... szerelmekedésnél.

Morgan & Amy

Jeremy óta félek... tagadhatatlanul. Mi van akkor, ha ismét el leszek tolva, amikor már oly nagyon ragaszkodom valakihez? Bár ki nem mondtam, az érzéseim kölcsönösen Morgannel, de lejön majd annak az ideje is, hogy a tudtára adjam, egyelőre viszont... talán jobb nem sietni. Így is boldogok vagyunk, úgy érzem, mert én tényleg nagyon örülök, hogy vele lehetek, ahogy annak is, hogy nem küld el magától egy fárasztó nap után, hanem engedi, hogy itt aludjak nála... vele. Nem érdekel, ha esetleg én is véres leszek, akár csak ő, érezni akarom, hogy itt van, mellettem és véletlenül se esett baja és ezt nemsokára az ő tudtára is adom, amikor megérzem a határozott húzást, így testem a másikénak nyomódik és szélesedő mosollyal, csillogó szemekkel nézek fel rá.
- Még szép! - már nem vagyok olyan szégyenlős, mint régen, bár teljesen még nem vetkőztem le ezt a dolgot, de talán ez már inkább csak aranyos viselkedés tőlem, legalábbis csak remélni merem, hogy őt nem bántja a dolog és nem vet meg ez miatt. A felső kap némi vörös foltot, hála a bújásnak, de ahogy azt mondtam eddig is, nem zavar, tényleg ki tudom mosni bármikor. A lényeg az, hogy Morgannek nincs baja és talán nem is lesz, tud vigyázni magára, bár ettől még az aggódásom nem csökken... A kedves szavak viszont édes pírt varázsolnak pofimra, jól esik ezt hallani, nagyon is.
- Dehogy az, nekem... nagyon jól esik, hogy ezt mondod. - tényleg jó tudni, hogy hiányolt, és bár Morgan nem mondható mindig romantikusnak, én szeretem azt, amikor az, ahogy persze a határozott énjét is, így amikor fenekembe markol, némileg megugrok és úgy pillantok fel szép szemeibe. Hiányoltam már ezt, így még szép, hogy nem probléma, sőt! Na de irány a fürdő, hiszen addig nincs vacsora, amíg le nem fürdik, bár ahogy hallom, egy közös pancsolásnak jobban örülne, amit valljuk be, meg tudok érteni.
- Lehet róla szó, még úgyse fürödtem. - a vacsora utánra terveztem, de együtt tényleg jobb lesz. Picit persze izgulok miatta, ahogy mindig de... vágyom a férfira, az érintéseire, így miután levetkőzik se tudom megállni azt, hogy ne simítsak végig rajta, a csókba pedig szinte beleolvadok, olyan édesen és hosszan viszonzom, majd amikor besétál a zuhany alá, még nem követem azonnal.
- Nekem megfelel Florida is, de lehet távolabbi is, ha azt szeretnéd... - mehetünk akár valami kisebb szigetre is, ahol romantikusan eltöltenénk egy hetet, én nem ragaszkodom semmihez se, együtt szerettem volna kigondolni vele az utazást, így még nem tervezgettem. Lassan gombolom ki a véres blúzt, majd ez után csúsztatom le testemről, direkt szexisre véve a figurát, majd ez után játékosan hátat fordítok neki, majd miközben a rövidnacit tolom lefelé, még pucsítok is hozzá. Végül hátranyúlok, így oldom ki a melltartót, majd amikor már az is a földön van, két oldalt fogom meg a kicsinyke bugyit és tolom le azt, de közben most már hátrasandítok Morgan felé is, vajon... vajon miként reagál tetteimre? Ez után viszont megfordulok, immáron Éva-kosztümben és lassan indulok meg kedvesem felé, majd állok be mellé a zuhany alá. De nem maradok távol, lassan mögé sétálok és ahogy ígértem, elkezdem megmosni a hátát, így némi tusfürdőt a kezembe nyomok, majd ez után lágyan kezdem őt mosni, bár némi finom masszírt is mellékelek hozzá és egy-egy apró csókot is hintek az erős vállakra és hátra.

Amy & Morgan

Nem nézek bele a jövőbe, mert szeretem, ha van valami pikantéria a kapcsolatunkban. Őt nem kell megterveznem. Pontosan tudja, hogy örülök a meglepetéseinek, és vele nem kell mindent tökéletesre csiszolni. Ha hibázunk, az bele kell, hogy férjen. Nem az a cél, hogy állandóan kitaláljam a kivánságait, rá kell érezni, és úgy a kedvében járni. Szerencsémre nagyon alkalmazkodó a leányzó, nem volt nehéz összecsiszolódnunk, még a borongós lelkivilágom ellenére is. Amikor úgy becézem magamban, hogy sötét angyal, akkor az utóbbi nem csak a szárnyaira, jellemére is értendő. Hogy miért nem fedezte fel még őt más, azt nem tudom, de nem is áll szándékomban elengedni, még akkor sem, ha korábban hajlandó lettem volna gálánsan lemondani arról, hogy én tegyem boldoggá, mert úgy véltem, hogy jobbat érdemel. Valahogy mégis éreztette vele, hogy legyek önző, hiszen kötődik hozzám, még ha nem is feltétlenül ugyanúgy szerelmes, mint én. Sosem vártam tőle, hogy visszamondja, az vagy kialakul, vagy nem, lehetünk egy pár pusztán anélkül is, aztán majd talán talál valaki, akiért valóban dobogni fog a szíve, nem csak az egymáshoz passzolás szintjén.
- Remélem csakis előttem... – Húzom határozottan magamhoz, de nem azzal a szándékkal hogy most már csakazért is véres legyen ez a csinos felső, pusztán ezzel értékelem, hogy ennyire várt a hosszú nap után. Mások talán egymásra morrannak, mert nem tudják hogyan levezetni a stresszt, és azt a legkönnyebb bántani, aki közel áll hozzánk, hiszen kinek is adnánk még többet a lelkünkből, akivel együtt vagyunk? Sajnos a rosszat is. Amy azonban más, úgy vár haza, mintha máris egy szexi fiatal feleség lenne, és nekem, akinek már régen nincsen családja, ez fenemód jól esik. Nem csupán az, hogy már ránézésre is megenném a vágytól, a gondoskodása, a figyelme mindennél többet számít nekem.
- Nem szokott, ez nem az én vérem. Viszont... velem sem. Közhely, ha azt mondom, minden percben hiányoztál? – Kérdezem most talán túlzottan romantikusra véve a figurát, ám hogy ezt ellensúlyozzam, továbbra sem eresztem, és a véres hacuka ellenére még a popsijába is belemarkolok egy emberesebbet, hogy érezze a törődést. Volt már köztünk egy s más, ez már csak nem lehet probléma.
- Ez igaz... Nem utasítom. Azaz... ultimátum, csakis együtt, mit szólsz? – Hagyom magam bevezetni a fürdőbe, de nem fogom erőltetni a dolgot, lehet, hogy már ebben a felsőben túl van a fürdésen, akkor marad a hátmosás, az is enyhén szólva bizsergető élmény lesz. Ledobálom a ruháimat, pirulás természetesen nincs, csak egy visszafogott félmosoly, ahogyan végignéz rajtam. Aztán megfordulni nem fogok, nem vagyok én csődör... Vagyis de, csak nem úgy. Átadom az alsóneműt, immár egy szál semmiben, nem szégyenkezem. Nem vagyok egy topmodel, szálkás izmaim inkább kitartásra, semmint erőfitogtatásra emlékeztetnek bárkit is. Ahogyan végigsimít rajtam, kissé megrezzenek, a csiklandósság és a jóleső érzés keveréke ez, kap még egy hálás csókot, mielőtt beállnék a zuhany alá, és a hátamat mutatnám neki, ha már volt ilyen ajánlata.
- Nem hangzik rosszul. Florida, vagy valami távolabbi? – Itt már egy fokkal kajánabban mosolygok, megvan bennem az a cinkosság, hogy ez jobban hangzana párban. Mármint a zuhany. Ám hivogató mozdulatot nem teszek, egyenlőre.

Morgan & Amy

Jó érzés meghallani, hogy Morgan végre hazaért, hiszen aggódtam miatta, talán éppen ezért is élveztem a konyhában való pepecselést, úgy mégis csak jobban szalad az idő, de most, hogy itt van, én pedig végülis már végeztem a konyhában, semmi se tarthat vissza attól, hogy a nyakába ne ugorjak ennek a remek férfinak, ez pedig természetesen tapasztalhatja is.
- Nem számít, akkor majd átöltözöm! - de hiányzott és érezni szeretném közelségét, teste melegét, így édesen csókolom meg, nem is törődve rögtön szavaival. Most az a lényeg, hogy itt van, vér ide vagy oda. Én is követtem már el rossz dolgot, elfogadtam, hogy ő mit csinál és addig nincs baj, amíg nem a saját vére díszíti ruházatát.
- Ez azért nem pizsama, de még lehet az, ha kárt teszel a blúzomban. - kuncogok fel halkan, jelezve, hogyha esetleg kinyújtja, elszakítja... khm. De talán nem ártott neki annyit ez a ruhadarab és simán ki tudjuk majd gombolni, ha eljön az éjszaka, hiszen nem blúzban szoktam aludni, bár a rövidnaci az tény, hogy stimmel. Az pedig továbbra is nagyon jól esik, hogy ennyire tetszem neki, soha se gondoltam volna, hogy valakinek én így leszek a tökéletes, hiszen a szárnyaim... azokkal más nem tudott elfogadni, de most már nem bánom, hiszen akkor Morgan se lenne. Ideje viszont, hogy meséljen az estéről, így eresztem el nagy nehezen, pedig mennyire élveztem, amikor erős karjai között tartott... na de térjünk rá arra, hogy mi volt ma.
- Örülök, hogy nem esett bajod, nem is tudom, hogy akkor mi lenne velem. - hogy akkor mit tennék. Ha valaki ártana Morgannek, akkor velem gyűlne meg a baja, mert az biztos, hogy nem hagynám bosszú nélkül a dolgot, ezt pedig szerintem ő is sejti, vagyok én olyan harcias, mostanra már a félénk kislány rég elveszett. A tollak érintése jóleső borzongással tölt el, így mosolyodom el a kedves becézgetésen, miközben segítségemet ajánlom fel, hiszen itt vagyok és szeretnék vele törődni.
- Szerintem pedig még vacsora előtt nem ártana lefürdened... Hosszú napod volt és piszkos is vagy, na meg... nem utasíthatsz vissza egy hátmosást. - lépek is be vele a fürdőbe vagy szobába, ahol öltözni szándékozik, de ahogy nekikezd a vetkőzésnek, még szép, hogy végignézek rajta, erős vállain, izmos hátán, formás fenekén, majd ha megfordul, akkor azért felkapom kékségeimet, hogy ne nézzem meg odalent is ilyen nyilvánvalóan.
- Nekem teljesen átlagos volt, vártam már az estét. Akkor... zuhany? - ha a boxer a kezében van, akkor gond nélkül kapom azt ki a pólóval együtt, mert most még nem kéne felöltöznie, így azokat ledobom egyszerűen egy székre, majd bal kezemmel lágyan simítok végig a másik oldalán, végül elkapom kezét és finoman a fürdőbe vezetem, mert most igenis én parancsolok és nah, látni szeretném még.
- Tudod, azon gondolkodtam, hogy nyáron elmehetnénk egy kicsit kikapcsolni, kettesben. Tengerpart, pálmafák... ilyesmik. Kijárna neked a pihenés. - dőlök neki hátsómmal a falnak, majd kezeimet magam mellé engedve várom, hogy Morgan a tus alá másszon, miközben próbálok ám tényleg az arcára koncentrálni, bár nem tagadom, néha tekintetem mégis csak lejjebb suhan.

Amy & Morgan

Érdekes, hogy amennyire drukkoltam, hogy Amy végül boldog legyen Jeremyvel, gálásan le tudtam mondani arról, hogy az enyém legyen, most már nem tudnék. Amióta megcsókoltam, az enyém, és ebből nem tudnék engedni. Ha azt mondaná, hogy boldogtalan, akkor igen, hiszen ő az elsődleges, de most rajtam múlik, hogy ne csak feldobjam a mindennapjait, ki is teljesítsem, megtöltsem élettel. Nem akartam, hogy kötődjön, mert ha történik velem valami, akkor fájdalmat okozok neki, de éreztette velem, hogy nagy kislány, képes elviselni a veszteséget, mint ahogyan nem aggódhatunk egymásért a nap minden percében. Én azért megtettem, amikor nem tudtam róla semmit, mert a szigeten rekedt. Akkor nem is nagyon tudtam a new yorki dolgokkal foglalkozni, szándékosan vettem részt a birtok ügyeiben, hogy ott legyek, amint kiderül valami. Amikor megérkeztek, akkor pedig karomba kaptam szeretetett sötét angyalomat, hogy kimondjam, vele akarok lenni, még akkor is, ha rendkívül veszélyes játékot űzök. Még ha bele is látok a jövőbe, két perc nem a világ, attól még ismét kerülhetek halálos csapdába, olyanba, amiben a szüleim meghaltak.
Amint megjelenik az ajtóban, elámulok, az arcomra van írva, hogy mennyire tetszik nekem. Bámulatosan kedves teremtés, ami pedig a külsejét illeti, egyszerűen gyönyörű, tökéletes. Sosem éreztem viszolygást a szárnyaival kapcsolatban, már az első perctől kezdve csodálkozva simogattam, és talán mert az önálló életetet élő tollas végtagok is sejtik, hogy nem akarok ártani a gazdinak, nincsenek rám fenyegető szándékkal.
- Összevérezlek Amy. Te is nekem gyönyörűm. Még pizsamában is bombázó vagy. – Viszonzom a csókot, a vacsorát már meg sem hallom, csupán magamhoz fogom, jó erősen, hogy még a szuszt is kipréseljük a másikból, végülis az öltönyöm nem véres, csak a jelmez, talán így nem piszkolom össze. Nem akarom őt úgy kisajátatítani, hogy márpedig neki itt a helye, és lássa el a házat. A kulcsot azért adtam hogy bármikor jöhessen, ne kelljen kopogtatnia. Nekem nincsenek titkaim előtte, bár valóban szeretném, hogy ha ideköltözne. Nem tartom fiatalnak, végülis bármikor megteheti, hogy az ország másik végébe megy, felnőtt ember, senkit sem zavarna talán, hogy ha velem kötné össze az életemet.
- A szokásosnál durvább. Lövöldözés, még kézitusa is. New Yorkban mindig történik valami. Elég szar világot élünk, ha már pár dolláért is képesek lennének ölni. Ezúttal fordítva sült el. – Vonom meg a vállamat, Amy eddig is tudhatta, nem vagyok szívbajos, ha az ártatlanok védelméről van szó. Xaviernek is megmondtam, rám semmilyen törvény nem vonatkozik, én döntök, és ha valaki meghal, hát meghal.
- Angyal vagy, igazi angyal. – Simítok végig a sötét tollakon majd megrázom a fejemet. – Elég az, hogy vagy. Ledobom a ruhákat, és átveszek valamit otthonit. Később majd tusolok. Kiváncsi vagyok a vacsira. – Már bele is szagolok a levegőbe, és már a nyál is összefut a számban. – Neked milyen volt? Fejtágítás ezerrel? – Az egyik szennyesládához lépek elengedve a kezét, és már vetkőzöm is. Teljesen csupaszra, még azt is el tudom képzelni, hogy elégetem az egészet, nem kell dns és vérnyomokat hagynom. Egy pár pillanatig hagyom, hogy megszemléljen, majd az egyik szekrényből veszem elő a tiszta boxert, és pólót.

Morgan & Amy

Nem gondoltam volna, hogy minden ennyire jó lehet, de úgy tűnik, hogy mégis, hiszen Morgannel remekül alakul a kapcsolatunk és úgy érzem, hogy lehetne még jobb is. Hogy mire gondolok? Azt majd az este folyamán megtudja, ugyanis kihasználva azt, hogy van kulcsom a házához, természetesen otthon várom, hiszen ismét távol van, de remélem, hogy nem lesz semmi baja se és hamar hazaér. Olyan, mintha együtt élnénk, de nincs ez így, mégis, én próbáltam azért valami finomat összedobni érkezésére. Örülök annak, hogy a jövőbe lát, így azért lényegesen kevésbé kell aggódnom érte, bár tény, hogy a veszély mindig megtalálja az embert. Mindenesetre jelen pillanatban a konyhát takarítom le a főzés után, amikor meghallom, hogy nyílik az ajtó, kedvesem pedig engem keres. Azonnal felkapom a fejem, majd elmosolyodva dobom le a konyharuhát az asztalra és már mezítlábas lépteim az előszoba felé vezetnek. Hajam most ki van bontva, arcomon nincs smink, hiszen estére szükségtelen és öltözetem is arról árulkodik, hogy teljesen itthon érzem magam. Fekete rövidnacit húztam fel, így hosszú, hófehér lábaim kilátszódnak alóla és felül pedig egy fehér, rövid ujjú blúz van rajtam, melynek hátsó része természetesen szabadon engedi fekete szárnyaimat. Jókedvűen jelenek meg az ajtóban, majd a következő pillanatban már Morgan nyakában kötök ki.
- Morgan! Úgy hiányoztál! Csináltam vacsit. - újságolom el az ölelgetés közben, majd ez után ajkam az övére tapasztom, hogy egy édes csókkal köszönthessem őt, miközben még kék szemeim is lehunyom, szárnyaim pedig védekezően ölelik ő át, nem bántják, mostanra már úgy érzem, hogy egészen jól tudom uralni a képességemet. Na de nemsokára érzékelem ám, hogy nem éppen tiszta, így nézek lassan végig rajta, már amennyire látom a vérfoltokat Morgan testén.
- Milyen napod volt? - fogom kézen és némileg aggódva tekintek fel szemeibe. Engem egyébként nem érdekel, ha én is piszkos leszek, hiányzott nekem és aggódtam érte, a ruhámat pedig le tudom cserélni bármikor.
- Tudok segíteni valamit? - kérdezek rá segítőkészen, hiszen a vacsora megvár minket, lehet, hogy nem ártana előbb lefürödnie. A konyhában egyébként meg van terítve, de az még egyelőre nem látszik, hogy mi lesz a vacsora, hiszen nincsen semmi se elől hagyva, pontosan arra vártam, hogy megérkezzen, majd most tudatom vele, hogy mit eszünk, de előbb meséljen csak ő, nem kell kapkodni, ráérünk, de a finom illatok azért kiérződnek a nappaliba is.

Amy & Morgan

Amyvel az elmúlt hetekben egészen jól összcsiszolódtunk, azt sem vártam el, hogy visszamondja, hogy szeret, valahol jól van ez így. Nekem nincsen vesztenivalóm, ő meg még fiatal, és komor gondolatai ellenére is van jövője. Velem tartott már new yorkba, egészen egymásra találtunk, még a sziget után is erősödött a kapcsolatunk, annak ellenére, hogy behúztuk a kéziféket, és normális felnőtt emberek módján épitgetjük a kötődésünket. Többször nálam aludt, most is ilyesmi van tervben, hogy majd sokáig tévézünk, beszélgetünk, és alvás, nincsen komolyabb elvárás, majd alakul, ami alakul. Ideje nagy részét a birtokon tölti, bejár az órákra, míg én visszatértem a megszokott életemhez, gyakorta elsietek new yorkba, hogy folytattam a Halálangyal ténykedését. Nem akarom, hogy halálra aggódja magát, a képességem révén gyakorlatilag soha semmi bajom nem történik, és mindig a szokott időben érkezem. Még kulcsot is kapott tőlem, annak ellenére, hogy hivatalosan nem költöztünk össze. Nem is hiszem, hogy bárki szemét szúrná, végülis nincsen tanár-diák viszony, felnőtt nőről beszélünk, igaz még nem ihat, de majd megoldjuk zárt ajtók mögött, viszont nagykorú, és innentől senkinek nincsen beleszólása. Ma estére beszéltük meg tehát az újabb együttlevést, remélem nem fáradt el annyira, hogy még egy kis tévézés se férjen bele. Már alig várom, hogy láthassam a kis tollas sötét angyalomat. A birtokról jövök idáig, miután beparkoltam a lamborghinivel. Kicsit megmosakodhatnék, de felesleges lenne tagadnom, hogy mi történt, úgyis kibújna a szög a zsákból, lévén tiszta vér vagyok, a jelmezre húztam fel a bőrdzsekit, hogy legalább elfedjem magam, de majd letisztogatom magamat bent. Lenyomom a kilincset, és átlépem a küszöböt. Körülnézek, valahol fent lehet, majd a nappaliban nem találom.
- Amy? Merre vagy? – Kérdezek körbe félhangosan, remélem nem fogom nagyon megijeszteni. Megoldom a dzseki zippzárját, és elkezdek kibújni a cipőmből.

Tárgy: Re: Amy & Morgan - Hozzám költözöl?