Újoncokítás

Tárgy: Re: Újoncokítás Csüt. 9 Okt. - 11:50

Beth & Nelson

Mert nincs is. Morzsákból rakosgatom össze a történetet. Azért kérdezek vissza, mert a kiscsaj nem cáfol meg semmit, sőt, bizonyos kérdéseivel még rá is erősít a dolgokra. Eléggé képtelennek tűnő ötlet, hogy Teresa, akit harmincnyolc éve ismerek és szeretek ilyesmibe szervezzen be. Tudja rólam, hogy imádom a gyengébb nemet, de nálam főleg a megismerésről, a kötetlen szórakozásról szól a dolog, nem pedig arról, hogy valami szűzkislánynak én mutassam meg a hálószoba titkait. Ha már így alakult, nem fogok kihátrálni a dologból, de lesz egy egy atyai beszélgetésem a házvezetőnőmmel, aki úgy viselkedik mint egy tíz éves ebben a tekintetben, nagyjából annyi volt, amikor megismertem őt és az anyját. Azt a csodálatos nőt, aki biztosan a falnak menne, ha megtudná, hogy a kislánya, az én lassan ötvenéves Teresám mikre is nem képes. Kétségkívül szeretet motiválhatja, de arra nem gondol, hogy én csodálom a női nemet, és nem szoktam másokat megbántani? Mert jó, essünk túl az ilyesmin, ami közel sem okoz akkora kielégülést, mintha valami tapasztalt, szexualitását már megélt nővel tenném, de ha muszáj, hát muszáj. Biztosan valami komoly kapcsolatra készül, és nem akar nagyon tapasztalatlannak tűnni. Hallottam már ilyesmiről, bár kicsit hímringyónak érzem magam, hogy mintha valami béranya lennék, másért ilyesmit kell bevállalnom, de legyen. Végülis csinoska, nem lesz ellenemre a dolog, csak utána ne rinyáljon, ha ő maga kért fel az ilyesmire, akkor nem akarok később lelkiismeretfurdalást, mert cefetül érzi magát. Akkor viszont totálisan értelmetlen volt sporthoz öltöznöm, mert valami másféle testmozgásban lesz részünk.
- Nincsen terv, gondoltam jól akarod magad egy kicsit érezni, de nem tudtam, hogy utána még beavatósdit is akarunk játszani. Kicsit hirtelen a dolog, de legyen. Felőlem áteshetünk a dolgon. – Felelem, és megindulunk a parkon átvezető úton. Ha nem lennék öröklétű, a külsőm alapján akkor is lenne köztünk jó pár év, miközben beszélgetünk, már hangolom magam az előttünk álló kéjre. Mert abban részünk lesz, az biztos. Feszes a bőre, hittől csillognak a szemei, tényleg fontos ez neki. Csak azért nem értem a dolgot, mert csinos, hogyan lehet még mindig szűz? Biztosan talált volna magának valakit. Vagy eleve a nászéjszakára tartogatta magát? Akkor miért kellek én? Nem értem...
- Jól van, akkor félreértettem a helyzetet. – Hát ha még csak erről lenne szó, fogalmam sincsen, hogy milyen lavinát indít el, hogy a drága lakótársam mennyire nem képes szépen írni nő létére. Biztosan sietett. A lány kicsit komolykás, de majd a beavatás után csúnyán bebaszhatunk együtt, hogy levezessük a lelki megpróbáltatást.
- Egyetlen foci létezik. – Felelem sértett büszkeséggel, amit ezek az amcsik játszanak, csak bohóckodás. Skót vagyok, tehát brit, mi találtuk fel a játékot, amire az egész világ odafigyel, nem csak valami kontinentális hülyeség. A miénket még Dél-Afrikában is művelik, pedig oda a civilizáció sem jut el nagyon. Legalábbis asszem, még sosem jártam ott, erős tipp ez csupán.
Ahogyan említettem, átkarolom a vállát, hogy meglegyen az alapvető kontaktus, közben eszembe jut valami, és eltűnődően meredek magam köré, igen sok itt a szerelmes pár. Ide járnak ki andalogni. Mi is valami olyasminek tűnünk ebben a pillanatban, bár a lány kérdő pillantásából ítélve eléggé meg van lepődve. Ha már iderángatott, és rákészültem, ha meggondolja magát, akkor felrúgok valakit. Na nem őt. Nőt sosem bántok. Kivéve ha kéri, és a játék része.
- Régóta, de így még sosem. Amondó vagyok, essünk túl rajta, aztán ráérhetünk tervezni a levezetést. Itt vettem ki egy bérlakást, huppanjunk fel, aztán elengedheted magad. Na mit szólsz? – Választ sem nagyon indulok el vele az elágazásnál a park kijárata felé. Alig öt percre lakom, nem csoda hogy elkéstem. Pasi szokás. Azt hittem, hogy két perc alatt itt leszek.

Tárgy: Re: Újoncokítás Vas. 5 Okt. - 8:42

Úgy ismételgeti a szavaimat kérdőn, mintha fogalma sem lenne semmiről. Ennek számtalan oka lehet, feledékeny, szórakozott, vagy nem tájékoztatták rendesen, netán tájékoztatták, de szimplán túl nagyra van magával, ezért nem jegyezte meg az információkat… mivel semmit sem tudok róla, ezért egyik variáció mellett sem teszem le a voksomat, a találkozó végére úgyis kiderül. Mindenesetre hagyok neki időt, hogy összeszedje magát. Legfeljebb ha sokáig értetlenkedünk még, akkor majd rákérdezek, pontosan milyen információt is adott át Teresa, de egyelőre nem akarom, még a végén az sülne ki belőle, hogy minek pattogok, tudja ő jól.
- Áh, értem.
Felőlem akár a személyi asszisztense is lehet Teresa, már ha Nelsont nézem. Viszont Teresa hangja olyan kedves volt a telefonban, aztán bezsúfolt engem az amúgyis zsúfolt naptárba, amiért még mindig hálás vagyok az ismeretlen hölgynek, ezért hát a legkevesebb, hogy megjegyzem, hogy nem titkárnői minőségben dolgozik Nelsonnak. Aki, megjegyzem, meglehetősen meghatározhatatlan arckifejezéssel néz rám. Azért remélem nem azért, mert abszolút alkalmatlannak tart arra, hogy a) a csapat tagja legyek, b) ő okítson ki engem a tudnivalókról, c) általa tetszőleges választott bármilyen témában.
- A váltóruha miatt ne aggódj, megoldom, ha ez a terv, akkor tartsuk magunkat hozzá, miattam nem kell változtatni rajta.
Nem akarom, hogy most még a terveket is felrúgjuk a készületlenségem okán, még a végén a gyakorlás megkezdése előtt befejeznénk az egész tájékoztatást. Apropó, gyakorlás. Nem tudtam, hogy rögtön lesz gyakorlás is. Akkor valóban túlöltöztem magam, de szerencsére ezen könnyen segíthetek. Persze nem itt, mindenki előtt, majd ha megérkeztünk a meccs helyszínére, akkor elintézem a dolgot.
- Egyébként azért, mert szeretem a sportot és meccsre járok, nem tréningruhában járok-kelek egész nap.
Jegyzem meg, mert azért végigbólogatni se tudom a napot.
- Milyen focira gondoltál?
Ahogy végigmérem öltözékét, felmerül bennem a gyanú, hogy európai focira gondol. Remek, most még azt is bevallhatom, én a sportos csaj, nem ismerem a szabályokat. Habár rémlik, hogy ott nem lehet megfogni a labdát, és a kapuba kell rúgni, ami gól és össz-vissz egy pontot jelent a végeredmény szempontjából, na ezzel hátha megélek a focizás alatt. Már ha ez nem valamiféle mutáns-foci, totálisan más szabályokkal. De akkor remélem csak elmondja majd a szabályokat.
A vállamra kerülő karjára pillantok, hát ez érdekes fordulat, kérdőn pillantok rá, aztán körül, lehet valaki követi őt vagy engem, ami miatt úgy kell tűnnie, mintha nem idegenek lennénk egymásnak? Feltételezem akkor nem is kéne ennyire kémlelnem a körülöttünk állókat, inkább visszavezetem pillantásom Nelsonra, hátha szolgál némi magyarázattal, talán a mutánsoknál ez a szokás. Ismét felmerül bennem a tisztázás gondolata, lassan elérjük azt a pontot, amikor már nem csak gondolkodni fogok rajta.
- És milyen régóta csinálod ezt? Sok ilyesféle beavatást csináltál már?
Érdeklődök csevegő stílusban, feltételezem menet közben úgysem kezdi meg az okítást.

Tárgy: Re: Újoncokítás Szer. 1 Okt. - 20:26

Beth & Nelson

Tehát nem tévedés, ő az. Csak tudnám, hogy miért visel olyan ünnepélyes mosolyt, mintha minimum az angol királynő fogadásán ácsorogna? Végülis azért jöttünk, hogy jól érezzük magunkat, talán az a gond, hogy nem hoztam virágot? A ruházatom? Azt hittem, hogy ha már vakrandi, akkor tökéletesen felkészül mindkét fél a váratlanra. Ha már Teresa így beszervezte, gyorsan betűrtem a rövidgatyába egy váltás alsót, és egy fiola kígyómarás elleni szert. Na nem nekem, én bármit túlélek, de ki tudja, talán Mexikóban ébredünk, egy sivatagi motelben, ahol nem árt résen lenni, mert még a nyakamba varrnak egy szaftos gyilkosságot. Közel távol senki, akit be tudnék azonosítani, már annak is örülök, hogy a nevet ki tudtam venni. Annabeth. Érdekes, arisztokratikus név, a születésem környékén hívták így a nőket, manapság ritkán futni bele ilyesmibe. Talán.. ő is örökéletű lenne? Nem, az lehetetlen, egyedi vagyok, hiába győzködött Serena, hogy nekem is meg kellene találnom a társamat, aki olyan, mint én. Akkor félre tudnám tenni a komolytalanságot, és a végtelenségig tudnék élvezni egy kapcsolatot. Gyorsan elhesegetem a gondolatot. Minden vakrandi más, de külsőnkben olyan elütőek vagyunk, tökéletesen nem tudom hova tenni a dolgot, így azon tűnődöm, egy-egy puszit érdemes el elcsattintanom, végül hagyom a fenébe az egészet. Motoszkál bennem a gondolat: Annabeth nem az én súlycsoportom, olyan fajtának tűnik, aki még az orrát is látványosan fogja be, ha büdöset érez. Nem volt lehetőségem Teresának nemet mondani, letudom fél óra alatt a dolgot, aztán befejezem a délutánt a sarki hamburgeresnél. Záporoznak rám a szavai, első meglepettségemet a vidámság, majd a tökéletes megrökönyödés váltja fel.
- A titkárnőm? Engem ajánlottak? Mi a jó élet van? – Köpködöm ki a szavakat tökéletes monotóniában. Nem is tudom hirtelen, hogy mit is reagáljak, teljesen olyan vetülete van a dolognak, mintha holmi titkárnőket tartanék, akik számomra hajtják fel a teherbeesésre vágyó fiatal csajszikat. Tenyészbika lettem, hát ez nagyon jó. Méregetem egy darabig, és miután úgy tűnik, hogy indulni szeretne, nagyot fújtatok, még adós vagyok a válaszzal.
- Teresa nem a titkárnőm. A háztartást vezeti. – A másikra nem is mondok semmit, ha ilyen jó vagyok az ágyban. Hát ez tény, ha nagyon akarja, és így rákészült a dologra, hát felőlem aztán vághatunk egy kósza numerát, de akkor minek még programtervezni is előtte? Teljeskörű romantikát vár tőlem? Na jó, de akkor csak gyorsan, lenyomom a kiscsajt, és egy éjféli koktélpartira még eljutok. Teresát pedig kiokítom, hogy máskor felelősen több kommunikációt, mert ez így most váratlanul ért. Na nem mintha nem lennék olyan laza, hogy lekezeljem a dolgot.
- A terv az.. hogy lemegyünk focizni egy cseppet, de ahogy nézem.. nem hoztál váltóruhát. Azt hittem, hogy ha már a stadiont akarod, akkor valami sportos csaj leszel, na de majd máshogy gyakorlunk. – Kacsintok rá finom sármnal, ahogy átkarolom a vállát, hogy érezze a törődést. Most viszont valami extragyorsan kell magamból kicsiholnom egy új programötletet, amit kivitelezhetünk a puccos ruhájában is. Elindulok találomra, hátha közben megszáll az ihlet, a válaszára viszont roppant kiváncsi vagyok.

Tárgy: Re: Újoncokítás Szomb. 27 Szept. - 23:44

Egészen elültem magam, a pad támlája nem lett kényelmesebb az elmúlt öt percben, sőt. Becsatolom a táskámat, elfordítom, hogy hosszában feküdjön a padon, ne keresztbe, ugyanis ezt követően felkelek. Így aztán nem tudom tovább a lábamnak támasztani, azt pedig nem szeretném, ha lehuppanna jól megpakolt táskám a betonra. Igaz, nincs sár, de miért magyarázkodok? Senki se szereti, ha a földön landol a holmija, mikor van egy kiváló pad is a közelben. A kiválót természetesen úgy értettem, hogy nem ülésre kiváló. Arra cseppet sem az, hosszútávon semmiféleképpen sem.
Magasított telitalpú, félig zárt szandálom csatját megigazítom, azután egyik lábamról a másikra helyezve a testsúlyomat várakozok tovább. Néha körülpillantok, egyszer megakad a pillantásom egy férfin, aki mintha felém tartana, de nem hiszem, hogy ő lenne az akire várok. Elvégre nem sportolni készültünk. Karórámra pillantok, figyelem a másodpercmutatót, ahogy 54-ről halad az egész felé. Ki gondolná, milyen hosszú lehet hat másodperc, amikor azt nézi az ember, ahogy a mutató szinte lassúnak tűnő lomhasággal küzdi le a rövidke utat.
Kissé meglepődök, amikor mégis megszólít az imént kiszúrt férfi és a név is stimmel. Rutinosan simítom ki arcvonásaimat, mielőtt kiülne arcomra meglepettség. Elmosolyodok.
- Szia, igen, én vagyok az. Annabeth Hamby, örvendek a szerencsének.
Nyújtom felé kezem a bemutatkozáshoz. Felületesen végigfuttatom rajta pillantásomat, semmi méregetés. Formás a vádlija, de se ennek a megállapításra, se a sportos öltözékre, se a beszorult cipőnyelvre nem teszek megjegyzést. Kissé túlöltözöttnek érzem magam, kár volt eltennem a drukkersálamat, az lazábbá varázsolt és ami passzolt is a meccshez, de egy afféle hivatalos megbeszéléshez nem gondoltam illőnek. Rosszul gondoltam ezek szerint, persze tudom, hogy igazán se nem hivatalos, se nem megbeszélés ez a találkozó, a lehetséges és igencsak valószínűleg új életemnek a bemutatása.
- Köszönöm, hogy időt tudtál szakítani rám. Remélem nem foglak sokáig feltartani, Teresa, a titkárnőd, mondta, milyen elfoglalt vagy, de téged ajánlottak, ezért voltam levakarhatatlan.
Mivel ő is tegezett, ezért gond nélkül tegezem én is őt. Van némi kérdő hangsúly a hangomban, mikor Teresát említem, nem vagyok benne biztos, hogy titkárnő, lehet, hogy afféle személyi asszisztens. Akármelyik legyen is, jobb nem felhúzni, mert könnyen elérheti pár szóval, hogy a főnöke rossz véleménnyel legyen rólam, jobb tehát a békesség.
- Nos, mi a terv, merre menjünk?
Kérdem, miközben vállamra veszem táskámat. Követem, amerre mondja, rábízom a helyszín kiválasztását, csak akkor dobok be ötleteket, ha neki nem lenne terve, nem tudom a nagy elfoglaltságában, mennyire ért rá ilyesmin gondolkodni. Vagyis gondolom nem itt szeretné megejteni a beszélgetést, ami nem is való mindenki fülének. Vagy kettesben kell lenni hozzá vagy nagy tömeggel körülvenni magukat, akkor szintén kevés az esélye, hogy kihallgassák őket.

Tárgy: Re: Újoncokítás Csüt. 25 Szept. - 15:59

Beth & Nelson

Egyszerűen nem tudom elolvasni Teresa macskakaparását, és persze úgy ment egy szabadságra, hogy utol sem tudom érni. Annyit tudok kivenni belőle, hogy fiatal nő, stadium, ne késs. Megint összehozott nekem valami vakrandit? Van értelme ezeknek? Úgysem fogok tudni megállapodni, azzal az Artemis kislánnyal egyenlőre jól érezzük magunkat a lazulás szintjén, akkor a drága házvezetőnőm mit nyomul, hogy rámerőltesse ezeket? Jobb híjján megjelenek, jópofizok egy sort, aztán egy fülkéből odarendelem Lucast, hogy halaszthatatlan dolgom van. Egen, ez lesz a jó megoldás. Ha pedig tényleg valami cuki csaj lenne, akkor talán maradhatok valamennyit. Végül sóhajtozva rászánom magam, ha már játszotta nekem itt a kerítőnőt, akkor muszáj vagyok legalább megjelenni, annak a libának még a számát sem tudom, hogy lemondjam.
Na de hogy a stadion előtt találkozzunk? Ez azért jó pont, ha pasilelkületű a csaj, legalább témánk lesz abban a félórában, amíg maradni szándékozom. Le kéne ráznom magamról ezt az utálkozó kifejezést, ami az arcomon ül, mert lehet, hogy nem is a kicsaj tehet róla. Mi van, ha őt is belerángatták az egészbe, valami nagynéni, vagy netán éppen házvezetőnő? Nők... Na mindegy, lassan nem árt készülődnöm, mert amilyen közel van a szállásom, annál biztosbb, hogy el fogok késni. Ez meg pasi szokás, tudom jól.
Na de mit is vegyek fel? Én magam is imádok mozogni, ami látszik erőteljes alkatomon, na de ha így megyek elé, még azt hiszi, imponálni akarok neki. Basszamegy! A hátam közepére nem kívánom ezt a mait. Mennyivel egyszerűbb ha az ember csak összenéz valakivel egy bárban, vagy akár egy parkban, és máris megindulnak a szikrák. Ugye? Ez így annyira... erőltetett.. Na jó, bemondom majd neki, hogy focit terveztem mára, de nem az ő imádott amerikai fociját, hanem a normális, európai változatot. A central parkba megyünk, vannak ott haverjaim, akik tudják hogy mi a jó. Skót lévén egyébként sem rajongok az amcsi sportokért. Aztán ha a maca nem bírja, haza is mehet. Félreértés ne essék, nem nézni, játszani fogunk. Így hát el is dőlt a kérdés, egyszerű rövidnadrágban, és pólóban megyek, tornacipőben. Erről ennyit. Amire ezt sikerült eldöntenem, már jócskán el kellett volna indulnom, így a liftben kapom magamra a pólót, a szomszéd néni legnagyobb megbotránkozására. A cipőbe csak úgy belebújok, a nyelve alaposan beszorul, de most már mindegy, majd ott megigazítom. Futólépésben érkezek meg, és miután egyetlen ácsorgó hölgyeményt fedezek fel (a többiek mozgásban vannak) így kizárásos alapon hozzá megyek oda. Mosolyt erőltetve magamra lefékezek.
- Hali. Nelson vagyok. Veled kellett most találkoznom? – Nem nyomom meg a kellett szót, nincsen benne semmi külön kiemelés. Egyszerű szófordulat. Nem futottam akkorát, hogy izzadjak, még csak nem is zihállok. A sportos szerelésnek köszönhetően észreveheti, hogy nem vagyok egy gyenge legény. Mondjuk a ruházatát tekintve nem tudom, hogyan lesz ebből foci.

Tárgy: Újoncokítás Vas. 21 Szept. - 18:03

Kicsit nyomja a pad támlája a hátamat, a másik sokkal kényelmesebbnek tűnik valamennyivel, pedig ránézésre totál egyformák, de mintha annak kicsit lentebbre szerelték volna fel a támlát. Végül is mindegy, az az árnyékban van, márpedig én még ki akarom élvezni a gyönyörű őszi időt. Ilyen szép napsütést ígért a meteorológia, szóval nem csoda, hogy felszerelkeztem sállal és kesztyűvel. Bezzeg ha nem hozom el ezeket, akkor meg tényleg fogvacogtató idő lenne. Sóhajtok egyet, végül is mindegy, elfér a zsebemben a kesztyű, a sálat meg belegyömöszöltem a táskámba. Lenézek az ölembe, elég hülyén domborodik az a kesztyű, inkább kiszedem és azt is rányomkodom a táska tetejére.
Persze fele ekkora se volt a táska, mikor elindultam, de hogy számoltam volna el magammal később, hogy kinn voltam egy Giants meccsen és nem hoztam semmilyen emléket róla. Hát hol hagytam volna a sztyuvi-énemet? Persze lehet nem kellett volna ekkora drukker-sálat vennem, szerintem majdnem nagyobb, mint a Seahawks sálam, ami viszont abszolút elfogadhatatlan. Ha legközelebb kijutok majd egy meccsükre – ez egyébként majdnem úgy hangzik, mintha bérletem lett volna, de sajnos nem – akkor ott majd egy még ennél is nagyobb sálat veszek. Vagy egy zászlót. De sapkát mindenféleképpen. Jó lesz ha oda egy igazán nagy táskával megyek.
A mostani se kicsit, belefér a magazinom, a tárcám, némi sminkfelszerelés, parfüm… ehh, inkább nem veszem végig a táskám tartalmát, mert a gondolatára is leszakad a vállam, hogy még mennyit kell cipelnem ma. Körülnézek, de egyelőre nem látom a személyleírásnak megfelelő férfit, aki elvileg elmondja nekem, mi merre hány méter ez a birtokosdi, ami amúgy egyre jobban tetszik. Most elfojtok egy sóhajt, ha nem lesz semmi rejtett bibi, és maradok, akkor aztán tényleg ki tudja, mikor jutok el Seattle meccsre… vagy egyáltalán a szüleimet mikor látom megint.
Felpillantok a Giants Stadium bejáratára és megrázom magam, persze csak átvitt értelemben, még a végén elvinnének a kórházba ha egyszerűen elkezdenék itt rángatózni tényleg, szóval nem panaszkodok és sápítozok előre, jó helyen vagyok megint, ezt kell megélnem.
Nefelejcs-szín ruhám majdnem eladható Giants-színnek, ezért is esett erre a deréköves, háromnegyedes ujjú, térdig érő egyberuhára a választásom ma reggel. Mogyoróbarna hajamat egyenesre szárítottam, a meccs alatt összefogtam copfba, nehogy a nagy lelkesedésemben szénaboglya legyen a megbeszélt találkozóra. Most ismét kiengedve omlanak tincseim vállaimra. Lassan elfogynak a drukkerek, karórámra pillantok, nemsokára elérkezik a megbeszélt időpont. Nem bánom, hogy várnom kell, végtére is én adtam meg az időpontot és New Yorkon belül a helyszínt, és mivel kiszámíthatatlan egy focimeccs, hát rászámoltam egy órát a biztonság kedvéért. Kellett is, alig fél órája értem csak ide, nem két perc átérni ide a stadion másik feléről.
Míg várakozok átismétlem fejben a szép pillanatokat, remélem azért holnap megismétli a meccset valamelyik csatorna, úgy nem kellene a felfokozott élmények hatására kevéssé megbízható emlékezetemre hagyatkoznom. Mindesetre ezzel gyorsan telik az idő.

Tárgy: Re: Újoncokítás