Kampányhadjárat

A látszólag fogoly hölgy is elnyeri fizikai és szellemi szabadságát, tapasztalván azt, hogy fogva tartója nem kényszeríti el az étterembe, hova maga Helmsman doktor sem kíván bemenni. A demokratikusra sikerült választás jelen helyzetben csak illúzió volt, hisz a doktor álláspontján mit sem változtatott volna, lévén újdonsült s jelen pillanatban még eléggé idegen ismerőseihez nem kötődik semmiféle érdek vagy indok mely folytán társaságukat élvezni óhajtaná. Persze ez idővel változhat.
- Információi nem pontosak. Valóban az AIM-ban dolgozom, ám munkakörünk messze nem az amiről regélni méltóztatott. Mindenféle betegségnek keressük gyógymódját, mint amilyen az AIDS is. De nem tagadom, kutatjuk a különleges tehetséggel rendelkező személyek genetikai mintázatát. Ám messze csekély információval bírunk, hogy bármiféle változást tudjunk hozni genetikai felépítésükben. – válaszolja meg a kérdést.
Jót mosolyog Dirk szavain.
- Igencsak csavarosak szavai, ez nem meglepő, elég pallérozott hozzá, ám cselekedeteim oka sokkalta egyszerűbben magyarázható meg. Politikus vagyok, aki éppen kampányol, s nincs szükségem egy zavargásra mely megzavarja kampányomat. – a távolból integetnek neki.
- Elnézésüket kérem, de eljött az én időm. Örültem a találkozásnak! – mosolyog Angelára, majd csapatához visszatérve hamarosan újfent a pulpitus mögül szónokol saját maga érdekben.

Teljesen hülye nem vagyok, éppen eleget foglalkozom emberekkel, ugyan lett volna esélyem kideríteni, hogy a férfi rendelkezik-e az X génnel, de a színészi pontossággal végrehajtott mozdulatoktól már biztos vagyok a dolgomba, hogy valóban egy társammal van dolgom, 65 évesen már képes vagyok az ilyen dolgok megítélésére. A lány reakciója, bár nála a képességem is megerősíti, magáért beszél, bár Zane esetében is megértem az indokokat, hogy eltitkolja a képességét, mert nekem is titkolnom kell a munkahelyemen, így én sem szoktam mindenkinek elárulni a dolgot. Mondataira már nem válaszolok, nem erőltetem tovább a dolgot. Ugyan javasoltam, hogy menjünk be a hotel éttermébe, de leszavazták, így nem ellenkezem, hiszen az idő sem annyira rossz.
- Rendben.
Követem a professzort oda ahova menni akar, majd leülünk és ezúttal el is engedem a lány kezét, hiszen nincs oka menekülni, majd a férfi felé fordulok.
- Ahogy halottam ön az AIM-ben dolgozik, ahol örökletes betegségek gyógyítását kutatják, többek között a különböző mutációkat is. Javítson ki, ha tévedek. - Várok néhány másodpercet, majd folytatom.- De nem értem, hogy a mutációt mért kell gyógyítani, hiszen nélküle az ember sem létezne?
Teszem fel a kérdést, ami aztán tovább vezet a korábbi témánkhoz.
- És ha már itt tartunk, akkor lenne egy másik kérdésem is. Mondjuk, hogy ön nem mutáns, mégis korábban amikor a tűzköpő balesetet szenvedett, akkor nem foglalkozott vele viszont amikor meggyanúsítottam önt, hogy mutáns, akkor letagadja. Ez két különböző reakció ugyanarra a dologra, tehát ön vagy közömbös a mutáns kérdéssel kapcsolatban, vagy pedig valóban mutáns, aki saját és társai bajára keresi a gyógymódot, miközben titkolja a képességét. Lehet, hogy tévedek, ez esetben javítson ki, de nekem a logika ezt a két lehetőséget adja.
Játszom teljesen nyílt kártyákkal, hiszen tudni akarom a választ és ettől egy kis hazugság nem fog eltántorítani.

Csendben sétálok a két tudós ember mellett. Egyelőre fogalmam sincs hogyan verekedhetném ki magam ebből a helyzetből. A hallgatás életeket menthet így hát amilyen csendben csak tudok lenni úgy is leszek. Ám szerintem igen jogosan háborodok fel, hogy csak úgy kiteregeti azt, hogy mi vagyok. Talán végig tőrbe akart csalni? Pedig annyira megbízhatónak tűnt. Amikor azonban hozzá is teszi amit előzőleg nem vettem észre, hogy ez a férfi akitől bár nincs okom rá mégis tartok egy hozzám hasonló mutáns picit értetlenkedve nézek a doktorra. De ezzel nem vagyok egyedül, a tekintélyt parancsoló férfi is épp annyira tartja ezt furának, mint én.
-Én nem tudok semmi tréfáról uram! - Mondom komolyan és láthatja rajtam, hogy nem viccelek. - Fogalmam sincs miről van szó. - Mondom ki a legnagyobb hazugságot amit csak lehet. Persze, hogy tisztában vagyok mindennel. De ha a férfi éppen annyira nem érti a helyzetet, mint én a doktor viselkedését akkor jobb ha nem kezdem el magyarázni ki és mi vagyok.
A két tudós ismét visszatér ahhoz a témához amihez már tényleg nem tudok hozzá szólni, nem ismerem őket és a munkásságukat sem. Bár egyikükről tudom, hogy mutáns a másikuk meg gyanús, hogy az.
A magam részéről se mennék be egy étterembe mivel zárt hely és a két férfi társasága kicsit megijeszt. Ha Blaise keresne nem találna sehol és egy étterem nem éppen a tömeg középpontja.
-Én is támogatom a nyílt terepet. - Szólalok meg halkan. Bár nem tudom milyen egy tudós munkája és igazán hozzá se tudok szólni a dolgok menetéhez, de ha már mindenképp itt kell maradnom akkor végig hallgatom őket.

Feszélyezett ifjú hölgy látványa továbbra sem hagyja közömbösen figyelmét. Nem sejti még mire készül vele a doktor, vagy miféle kapcsolat van köztük. Kivárja a fejleményeket. Minden esetre néha úgy tűnik, hogy nem teljesen önként van itt, mire utal a karfogás is. Nem is kell sokat várnia az ok magyarázatára.
Meglepetten húzza fel szemöldökét doktor Helmsman.
- A lány és az én képességemről? – pislog továbbra is értetlenkedve.
- Nem értem miről beszél, uram. – nézz rá immáron úgy, mint mikor valaki valami irtózatosan nagy bolondságokat beszél.
- Netalán ez valami tréfa, mit az ifjú hölggyel kívánnak elsütni a káromra? – pillant újfent Angelára, ki elnémult a magasan szakképzett férfiak társaságában.
- A munkásságomról ejthetünk szót. De csak komolyan, mellőzve mindenféle abszurditást. Nem illő az effajta humorizálás egy doktortól. Április elsején kívül. – csóválja meg fejét kiokítva Dirket.
- Ám jobb szeretném ha maradnánk az utcán. Lesz még egy hivatalos részvételem egy megmozduláson. Szépen haladjuk afelé. – indul tovább, s ha a másik kettő mindenáron a hotelbe akarnak menni, akkor itt ér véget a történet. És akkor Dr. Helmsman felsóhajthat a gyanús kijelentések kapcsán, mikről fogalma sincs honnan tudhat bármit is az illető. Leszámítva a nem létező kóbor pletykákat.

Valóban, mind a ketten kutatunk valamit, ő is, meg én is, mást, de mi is keressük az emberiség javát, vagy nem, de az már más kérdés, hogy van, aki betegségeket állít elő az emberiség lerombolására a mutánsok felemelkedéséért. Látom, hogy a váza dobáló egy pillanatra megzavarja, de aztán rájön. Valószínű, hogy nem tudja, hogy én is osztozom a lány sorsában, mert a mondatomból csak a lányra utaltam. Igen, nem engedtem el a lány kezét, így nem feledkeztem meg róla, de mivel nem szól, így nem engedem el. Végre kiérünk a tömeg szélére, ahol már normális hangerővel is beszélhetünk.
- Miről? Először is a lány és az ön képességéről, ha érdekli önöket én is beszélek a sajátomról, és szeretnék beszélni az ön munkásságáról, mert tényleg érdekes dolgokat publikál. Mit szólna ahhoz az étteremhez?
Mutatok rá a hotelnek, ahol lakom, az éttermi részére. Most már tisztázva van minden, remélem elég indok a lánynak is, hogy maradjon, mert tényleg érdekel mindenki képessége és mivel a sajátomról is beszélek, így nincs okuk kételkedni benne, hogy senkinek nem akarok ártani, csak beszélgetés miatt fogom még a lány kezét.

Csendben hallgatom a két férfi társalgását, nem igazán tudok ehhez hozzászólni és talán az orvos láthatja is rajtam, hogy már menni szeretnék. Tulajdonképpen azt se tudom miért vagyok még mindig itt. A veszély elült ezt láthatja Ő is, már senki se néz körbe gyanakvóan és a vázás trükkömet se látta meg olyan szem amelyiknek nem lett volna szabad.
Arra a feltevésre, hogy esetleg tudós volnék csak zavartan elmondom, hogy nem így van, én csupán egy egyszerű diák vagyok aki szorult helyzetbe került, de még mekkorába.
Azonban amikor a karomat tartó férfi megemlíti, hogy ki vagyok kiül arcomra a pillanatnyi rémület. Miért árulta el, mit vétettem ellene és ha megígérte, hogy nem fog ártani nekem akkor most miért teszi az ellenkezőjét? Annyira szeretnék szabadulni, de legalábbis eljutni arra a pontra ahol elmagyaráznak nekem mindent és, hogy pontosan miért vagyok még mindig "fogoly". Talán engem is leakarnak csukatni? Azt nem hiszem, hogy a professzor úr jó szemmel nézné, csak kijutnék a börtönből, de a tény, hogy fogalmam sincs mit terveznek velem kiborító.
Mikor sétálni indulunk csak csendben haladok a két férfival és megpróbálom a legkisebb feltűnést kelteni. Ha már itt ragadtam és tulajdonképpen fogalmam sincs miért akkor legalább ne velem foglalkozzanak. Mikor a tekintélyt parancsoló férfi megkérdi miről szeretnénk vele beszélni én is kérdőn nézek az orvosra. Miről is akarunk beszélni? Ez engem is érdekelne.

A nagy tolongás ellenére egy pillanat erejéig feltűnik neki, hogy Dirk marka szorosan tartja a lány felkarját. Ez kissé szokatlan. Nem kérdez rá a dologra, egyenlőre. Ezt jól megtanulta már a politikában is: néha jobb nem szóvá tenni a látott furcsaságokat. Alkalmas időben úgyis kiderül minden.
- Tehát diák. És melyik egyetemen tanul? – kérdi csak úgy mellékesen két kézfogás között.
- Orvos, tudós ugyanaz! – legyint.
- Mindkettő kutat. Az előbbi azt, hogy a páciensnek mi a baja. Tehát magát a betegséget kutatja. Mi is a szakterülete? – kérdez rá. Nem mond neki semmit a korára tett kijelentés. Nem néz ki öregnek. Ahogy dr. Helmsman sem az.
- Váza dobáló? – pislog kettőt Angira pillantva. Még a beszéd előtt, az a tűzköpő… És a magától repülő virágos edény… Már emlékszik. Csak azt nem érti, miért mondja ezt neki? Talán ezzel akarja kifejezni, hogy ő is mutáns. Akkor már érthető miért fogja a karját: elkapta és finoman le akarja csukatni, nehogy zavargás támadjon a rendezvényen. Milyen előzékeny gondolat!
Lassan kiérnek a tömegből egy kevésbé forgalmas szakaszára az utcabálnak, ahol már hallani is tudják egymás hangját.
- Nos, igazából magam is részt veszek a felvonuláson. De az csak egy óra múlva lesz. Addig itt ellehetünk. – int két bizalmas emberének, hogy vonuljanak kicsit hátrébb, látótávolságnyira.
- Miről szeretne velem beszélni a kolléga? És a hölgy?

Minél előbb ki akartam kerülni a tömegből, így nem volt más választásom, mint sietni, nehogy Zane lelépjen. Szerencsémre elérem és sikerül megszólítani, akinek halványan dereng a nevem. Nem bánom, hiszen valójában nem tettem le sok mindent az asztalra, taláncsak az orvoslásban nyert tapasztalatom, ami kiemelkedő és az tény, hogy még egyetlen betegemet sem vesztettem el, persze ez nem az orvostudománynak köszönhető, hanem a képességemnek, de erről nem kell tudnia senkinek.
- Nem teljesen, inkább orvos lennék, de mindig is érdekelt a tudomány, de már az én koromba nehéz az újrakezdés.
Mosolygok, hátha leesik neki, hogy valójában 65 vagyok, amit sosem titkoltam, de senki nem nézi ki belőlem. Zane a lány felé fordul, a feltevésre elmosolyodom, hiszen a lány még akkor is a húgom lehetne, ha valóban annyi lennék, amennyinek kinézek.
- Ő a váza dobáló!
Világosítom fel Zane-t, miután a lány közli vele, hogy ő még csak tanuló. Ezt én sem tudtam, de már is okosabb lettem. Nem tudom, hogy a lány akkor is jönne velem, ha nem húznám, így továbbra sem engedem el a kezét, kíváncsi vagyok a képességére, hiszen már lebukott, amikor rájött a mutáns kilétemre, amikor én megszólítottam.
- Beszéljünk!
Valójában nagyon lassan indulunk és haladunk, mert mindenki kezet akar fogni, aláírást kér vagy legalább a ruhájához akar érni Zanenek, mint valami prófétához. Ha túl vagyunk az előrenyomuláson remélem nem itt akar leülni, hanem bemegyünk valami kultúráltabb helyre.
- Hova tervezel menni kolléga?
Teszem fel a kérdést Zanenek, hogy ezt is megtudjam.

Követtem a férfit, de már fogalmam sincs miért. A trükkje lehetett bármi, ettől még nem biztos, hogy mutáns ám fura mód kezdtem megbízni benne. A tömeg lassan nyugodni látszik. A zavargók elmentek vagy beépültek és mostanra már nyugodtabb lett a társaság. Ettől függetlenül nem éreztem magam nagyobb biztonságban. A férfi vagy mutáns vagy nem, és bár úgy kellene éreznem mintha bántódásom nem eshetne a közelében ez az érzés mégse múlik el. Körbe-körbe pillantok, az emberek már mind a pódium felé figyelnek a férfi beszédére. Magam is végig hallgatom és érdekesnek is találom.
-Tényleg muszáj ennyire sietnünk? - Teszem fel halkan a kérdést, talán még a Doktor sem hallotta a tapsvihar kellős közepén.
A pódiumhoz érkezve a férfi aki "fogva" tart megállítja a kampányoló urat és bemutatkozik neki.
Miután kezet rázom én is a kicsit ijesztő, de tiszteletre méltó úrral kiderül, hogy mind a ketten valami tudósok is egyben. Kezdtem úgy érezni magam, mint egy ketrecbe zárt kísérleti nyúl. A férfi még mindig nem engedte el a karom és már kezdtem feszengeni, már nincs veszély és mégis itt vagyok vele/velük.
-Ohh, nem, én nem vagyok tudós. Diák vagyok. - csiszoltam ki magamból egy vékonyka hangot. Csak nem félek? Lehet. A két magas férfi ijesztő látványt nyújtott és tulajdonképpen már azt se tudom mit keresek itt. Hol van Blaise? És most mi lesz?

- És most megyek én is ünnepelni! – zárja le szónoklatát. Úszva a támogatók tapsában adja vissza a szót a polgármesternek. Ő pedig, első ígéretét betartandó, levonul a pulpitusról. Ekkor kerül elébe két személy.
- Üdvözlöm! Doktor Zane Timothy Helmsman vagyok. – fog kezet Dirkkel és társaságában lévő Angelaval.
- Követi munkásságomat? – pislog kettőt, nem tudván melyikre is gondol. De a név ismerősen cseng neki.
- Hm… maga is tudós, ugyebár? Akkor tudományos munkásságomat ismeri. Az nem is csekély, figyelembe véve a másikat. – majd Angira tekint.
- Maga is tudós? – kérdi. Válaszát meghallgatva fordul vissza Dirkhez.
- Beszéljünk akkor kolléga. – int csapatának nincs gond. Szépen lassan megindulnak az utcabálon. Közben támogatók köszönnek rá, fognak vele kezet, csókolja meg kisbabájukat, szóval csak a szokásos kampányolást folytatja.

Szerencsém van, hogy van egy kevésbé látványos képességem, amivel könnyen, gyorsan és diszkréten tudom bizonyítani, hogy mutáns vagyok. Ugyan valószínű, hogy ezzel akár cirkuszi artistának is elmehetnék, de nincsenek ilyen ambícióim. Muszáj a lányt kirángatnom a tömegből, így le sem ereszkedve indulok meg a tömeg szélére, ami még mindig fel van dúlva a tűzköpő társam esete miatt. Közben elkezdődik valami jelölt kampánybeszéde szépen hangzó frázisokkal, ami arra jó, hogy elnyerje a tömeg szimpátiáját, de úgysem lesz belőle semmi. És ahogy jobban megnézem, rá kell jönnöm, hogy ismerem az illetőt, ha jól emlékszem az AIM-be  dolgozik, ami elég kiemelkedő a kutatásairól és úgy döntök, hogy muszáj lesz beszélnem vele, persze nem a politikáról, hanem, mint munkatárssal, persze a lányról sem feledkeztem el, bár a nevét továbbra sem tudom.
- Először ki a tömegből, aztán beszélek a beszédet mondó alakkal, majd még kitalálom.
Nem akarom megijeszteni szegény lányt, így a lehető legbarátságosabban mosolygok rá, hogy megnyugtassam, bár jól teszi, hogy nem teljesen bízik meg bennem, idegenbe soha nem szabad teljes bizalmat fektetni. Végre odaérek a pódium mellé és várom, hogy Zane, ha jól emlékszem a nevére, lejöjjön onnan. Amint megtette meg is szólítom.
- Uram! Elnézést, követem a munkásságát és most, hogy összefutottunk szeretnék beszélni önnel. Ifj. Dr Dirk K. O'neil vagyok.
Nyújtom a kezem, ami azt jelenti, hogy egy pillanatra el kell engednem a lány kezét, de
egyből meg is fogom a ballal.

Minden olyan gyorsan történt. Először csupán csak megakartam nézni a tömeget és, hogy ugyan mi történhet éppen a t9meg elején, aztán jött a tűzköpő férfi és annak elhurcolása. A vázát gondolkodás nélkül repítettem a nőnek és egyáltalán nem gondoltam a következményekre vagy arra, hogy meg is sérülhet komolyabban. Már amikor az orvos a nő mellett volt kicsit megnyugodtam, legalább van aki ért is valamit a betegellátáshoz. Idegesen tekingettem körbe, figyelve az esetleges szemtanúkra, de nem igazán figyeltek a nőre és a vázámra.
Ám amikor egy férfi megragadta a karom majdnem felsikoltottam. Természetesen nem bízom idegenekben ezt gyermekként a fejembe is verték. Így hát hiába mondja, hogy mutáns bizonyítékok nélkül nem hiszem el. A helyszín talán nem épp a legmegfelelőbb arra, hogy ilyesmit kérjek, de szeretném látni, hogy igazat mond-e. A t9meg lassan lenyugszik vagyis nekem nagyon úgy tűnik, hogy a társaság fele már újra a pódiumra figyel, a zavargás fő kikiáltói azonban még mindig a szerencsétlen férfi után kiabálnak.
A karomat tartó férfi újra hozzám szól én pedig ahogy kérte lenéztem a talaj felé és láttam ahogy jó 10 centire lebeg a föld felszíne felett. Rendben mutáns, bár még mindig lehet, hogy csupán csak egy jól trükköző egyén de nincs idő a vitatémára. Én se szeretnék a tömeg kellős közepén maradni így követem. Már várom, hogy újra Blaise mellett legyek, mára nekem épp elég volt az izgalomból. A hátam mögött megszólalt a mikrofon és a kopasz, karakteres arcú férfi kezdett szónoki beszédébe. Figyeltem minden egyes szavára és lassan meg is értettem ugyan miről van is itt szó, választások. Engem egyelőre nem érint az ilyesmi és nem is szeretem belevetni magam a politikába. Míg csupán egyszerű emberek állnak az országok, államok élén addig úgy sem lesz béke. A mutánsoknak is helyet kellene szorítani a létra magaslatán. Remélem idővel el is jön ez.
-Hová megyünk? - Kérdem az előttem haladó orvost. Azért csak jó lenne tudni merre is megyünk ha már rászántam magam, hogy követem.

A vázadobálós eset újfent zavart támaszt, ami némi aggodalmat kelt dr. Helmsmanban, hisz még a végén összeköthetik kampányával. Már pedig negatív reklámra nincs szüksége. Így, tanácsadói legnagyobb örömére, távol tartja magát az eseményektől. Pedig még valami orvos is feltűnik. Hiába, most hivatali kötelességeinek kell eleget tennie.
Sikerül odaérni a pódiumhoz. Először a polgármester szól pár szót a jelenlévőkhöz, majd bekonferálja Helmsmant. Magabiztosan lép fel a pulpitusra.
- Tisztelt hölgyeim és uraim! Korunk sok változást hozott. A technika és az orvostudomány fejlődésének hála életünk sokkal könnyebbé vált, és már sok halálos betegségtől nem kell tartanunk. Más veszélyek azonban még leselkednek ránk. Beléptünk az atomkorba, s ez újfajta felelőséget ró ránk, melyért súlyos árat is fizethetünk, ha nem cselekszünk helyesen. Elég csak Csernobilra gondolnunk. Kis híján emberek milliói pusztultak el Micsoda felelőtlenség ez a szovjetek részéről! Nem értik, hogy a szabadság nem valósítható meg a védelmi óvintézkedések elhanyagolása révén. Az csak újabb rabságot okoz, mit a radioaktív sugárzás keltette halálos betegség okoz az emberi testben. Ezt pedig nem kívánhatjuk. Ahogy azt sem, hogy felelőtlen személyek építsenek atomerőműveket, megfelelő óvintézkedések nélkül. Ezért veszélyes Líbia a világra. A veszélyt pedig meg kell szüntetni. A világbéke érdekében. De vannak sokkal hétköznapibb problémáink is. Noha gazdasági életünk lassan de biztosan stabilizálódott, a bűnözés még mindig jelen van hétköznapjainkban. Gyilkosságok, bankrablások, nyilvános rendzavarás... hogy csak a legközismertebbeket megemlítsem. A bűnelkövetők gyakorta igen ügyesek, mondhatni emberfelettiek. Mégis a probléma rendvédelmi szerveinkben leledzik. Noha a rendőr akadémia megújulása révén új, jól képzett szervek látják el a szolgálatot, sajnálatosan nem rendelkeznek megfelelő technikai háttérrel, amit a szervezet bűnözés ki is használ, piti bűnözők révén érve el céljukat. Így elsődleges célkitűzésem, kormányzóvá választásom esetén, hogy a maffiát felszámoljam az államban! – taps.

A lányt elkaptam, hogy kirángassam a tömegből, remélve, hogy éppen elég lesz, hogy mondom a helyzetemet, de mint várható volt nem nagyon bízott meg bennem, sőt még bizonyítékot is kért, hogy valóban az vagyok, akinek mondom magam. ~Gyorsan, gondolkozz!~ Nem tudom, hogy mutathatnám meg a képességemet anélkül, hogy feltünő lenne, aztán eszembe jut, hogy nekem van egy másodlagos képességem, ami talán elég lesz. Lassan emelkedni kezdek, nem sokat épp csak 10 centit, ami nem túl látványos még a lánynak sem.
- Csak meg akarlak védeni. Nézz le!
Mondom, hogy észrevegye, hogy a lábam nem éri a földet és amint nyugtázza a dolgot, le is engedem magam, majd megindulok a tömegből kifelé, ami az elkapott mutáns felé tódul, mi edig pont kifelé. Nem túl feltűnő... áh dehogy, de remélem jobban izgatja a tömeget a mutáns, mint a kettősünk. Mit gondolhatnak? Talán, hogy egy pár vagyunk, vagy a testvéremet akarok a tömegen kívül kerülni? Nem nagyon érdekel, csak az, hogy kinn együnk a pánikoló tömegből, mert nem igen szeretném, ha én vagy a lány a lábuk alá kerüljön meg amúgy sem vagyok az a típus, aki ne merne szembe menni a tömeggel, ha kell még gyengéd erőszakot is elkövetek a szembejövőkkel szembe.

Fogalmam sincs mi ütött belém, de egyszerűen úgy éreztem, hogy segítenem kell. Szegény rémült volt és látszott rajta, hogy nem akart Ő senkinek sem ártani, olyan szánalomra méltó volt, hogy ha akartam volna se tudtam volna elkerülni, hogy ne segítsek rajta egy picit. Bár a vázás trükk talán egy aprót durva volt a részemről, remélem nem sérült meg annyira a nő. És ekkor veszek észre egy férfit aki az ájult nőhöz siet. Orvos. Figyelmesen nézem ahogy a tömeg odagyűl a sérült nőhöz. Nagyon remélem nem okoztam maradandó sérülést, hogy lehetek ekkora barom? Idegesen tördelni kezdtem a kezemet. Ám szerencsére senki nem mondta, hogy meghalt volna...vagy azt nem jelentik így ki? Ebben a pillanatban oldalra néztem ahol éppen elhurcolták a férfit. Szegény körbe nézett és megállapodott a szeme rajtam, könyörgően nézett végig rajtam és én nem tudtam segíteni...
Míg figyelem ahogy elviszik a férfit valaki megragadja a karom, majdnem felsikoltok, de végül szavaira megnyugszom, de még mindig nem akaródzik mozdulni a lábam, hisz apám mindig mondta nekem, hogy idegenekben sose bízzak.
-De mit akar tőlem? - Hangomban ott az apró félelem is és a gyanakvás. Az előbb cipelték el egy mutáns társam, hát ne az én rovásomra írják, hogy csak úgy nem akarok elmenni valakivel aki mutánsnak nevezi magát.
-Bizonyítsa be, hogy mutáns! - Súgom oda neki, mondjuk ettől még nem kapok elég biztosítékot arra, hogy nem akar majd bántani vagy esetleg engem is lesittelni. Mert hát rengeteg olyan mutáns van aki biztonságért esetleg magas összegért cserébe örömmel vállal ilyen dolgokat és fog el mutánsokat kísérletekre. Úgy undorodom az ilyenektől.

Ahogy a tömeget figyelem ami épp végezni akar a szerencsétlen, pórul járt mutáns társammal egy lányra leszek figyelmes, aki nem követi a tömeget, hogy meglincselje a kívülállót. Nem tudom mért lettem figyelmes rá, de fura érzésem van vele kapcsolatban. Nem is tévedek, mert amikor egy nő sietősen fut a rendőrök felé, akkor nem túl feltűnően, szerencsére a tömeg takarásából egy vázával teríti le. Ha valaki láthatta, akkor gyorsan levágja, hogy ő is sorstársa a tűzköpőnek, de ahhoz túl fiatal, hogy komoly veszélyt jelentsen az emberekre, bár nem ismerem a képességét, de nem hagyhatom, hogy felfedezzék.
- Orvos vagyok! Vigyázzanak! Elnézést!
És hasonló mondatokkal török előre, de aztán félbehagyom a nő felé való közeledésemet és kérem a tömeget, hogy oszoljanak a nő körül, mert nem kap levegőt és egy férfire mutatok random, hogy figyeljen rá, hogy legalább egy méterre senki ne közelítse meg, majd a lány keresésére indulok, hogy kirángassam a feltüzelt tömegből. Szerencsére megtalálom, így elkapom a kezét, majd húzni kezdem a tömeg széle felé.
- Gyere velem, nem bántalak. Én is az vagyok.
Utalok arra, hogy hasonló cipőben járunk és ha nincs is oka, hogy megbízzon egy idegenbe, akkor is talán egy kicsit megnyugtatja a tudat, hogy én is mutáns lennék, nem mellesleg doktor, így nem akarom bántani.

A tömeg tolong, de szerencsére az utcabálra kirendelt szervek gyorsan ott vannak a helyszínen, és egy kis tömegoszlatás segítségével hozzá férnek a szerencsétlen áldozathoz. A tűzköpő mutánst leszerelik, kimentve a lincselésre összegyülekező martalócok közül. Átmenetileg megmentve, még ha ez rabsággal is áll együtt. Inkább, mint, hogy legyilkolják. Az az ő kampányára sem vetne jó fényt. Már pedig negatív reklámra nincs szüksége, az rontja az esélyeit, amiben még ő maga sem biztos. Politikai háttere megvan, de a szavazók kiszámíthatatlanok. Szükség lenne egy kiadós manipulálásra, akkor már biztos lenne a dolgában. Addig viszont izgulhat és törekednie kell a minél jobb megjelenésre. Míg sor nem kerülnek az első vitákra. Ott ugrik ki a majom a vízből! Szóforgatással nincs gondja, bármely kérdés meg tud válaszolni. Csak ellenfelét kellene valahogy hiteltelenné tenni, de egyenlőre még nincs piszkos információja róla. És ez zavaró.
Még inkább az, amire még az előbb felfigyelt. Egy virágos váza csak úgy nekivágódott egy nőnek. Tehát van barátja a delikvensnek. Mivel a rendezés eltart egy darabig, így sikerül jobban megfigyelnie az ott lévőket. Csak sajnos fogalma sincs ki csinálhatta. Nem figyelt korábban, az energiamozgásokra sem, így már nem tudja visszakövetni. Mutánsérzékelő készülékét pedig nem hozta magával. Csak remélni tudja, hogy nem fog újabb effajta baleset történni.

Kicsit elszakadtam a sulis társaimtól, a tanároktól és Blaise-től is. De nem bánom, mindig is szerettem felfedező útra menni és Blaise ebben nem társam, szerintem rémesen unja az egész utcabáli témát. Engem viszont elvarázsolnak a színek, a zene és a sok-sok ember, a vidám hangulat, a sütik illata. Mind-mind olyan varázslatos.
Ahogy haladok előre a sorok közt, elmennek mellettem táncosok minden nemzetiségben és mindenhonnan más nemzeti dal szól. Szinte már szökdécselek előre a táncos kavalkádban, néha egy-egy táncos megpörget a zene ritmusára amire kacagásban török ki. Egy-egy árus mellett haladva megnézegetem mit is kínálnak és pár dicsérő szót is elrebesgetek a fazekas tálak vagy kerámiák mellett.
Lassan a tömeg egy csoportban gyülekezik, ezen a részen már nem a táncosok lépnek fel, sokkal inkább valamiféle választás vagy kampány van. Közelebb lépek , hogy halljam is mit beszélnek na meg kíváncsi vagyok arra ki is az a személy akinek szavazatokra van szüksége. Néhány férfi a tömeg szélén darabokra tépett egy papírt majd elmentek. Nem értem mitől lettek dühösek, de kezdet egyre jobban felcsigázni, hogy ki lehet az akire ma szavazni lehet vagy csak állást foglalni. Egy fiatal srác a kezembe nyomott egy szórólapot és egy kis kitűzőt amin már ott virított a kérdéses személy. Nézegettem a férfi képét, de sehonnan nem volt a számomra ismerős. A kitűzőt szépen felraktam a pulcsimra és a szórólappal előrébb igyekeztem a csoportban. A tömeg lassan engedett előrébb, de végül majdnem odaértem a pódiumhoz ahol a fontosabb dolgok történtek. Egy darabig nézelődtem aztán a két emberrel odébb álló férfi tüsszentett egyet mire lángcsóva vagy valami hasonló tőrt fel a szájából. Nem ijedtem meg hisz napjában történnek hasonlók a suliban, ám a tömegben többen hisztériás rohamot kaptak vagy el is ájultak. Szegény fickó kapkodta a fejét ide-oda, azt se tudta mit csináljon, megijedt. Megsajnáltam és én is megijedtem mikor a rendőrök után kezdtek kiabálni. Szegény, lecsuknák, mert tüsszentett? Az egyik nő aki a rendőrökért iramodott sietősen haladt én pedig kisebb gondolkodás után nem feltűnően, de egy virágos vázát neki hajítottam az erőmmel és ezzel ájultan csattant a földön. A mutáns fickó észrevett és hálás pillantást vetett felém ám ezzel csak a pillanatnyi gondot oldottuk meg, a többi még hátra van. Most már ketten voltunk cinkos társak, de egyikünkről már tudták kicsoda, micsoda. És mivel a tömeg oszladozóban volt már csak idő kérdése, hogy egy szemfüles jómadár engem is kiszúrjon. Kellett nekem elcsavarogni!

A munkám New Yorkba szólított, vagyis a főnökeim egy 2 hetes orvosi konferenciára küldtek, amiket általában nagyon élvezek, így hát oda mentem. Szerencsémre azért az előadók sem véresszájú vadállatok, így 2- 3 naponta van egy szabadnapunk, meg hát közben sem 0-24ben nyomjuk, így van időnk pihenni és enni. Már az első nap kiszúrtam a hotelszobámból, ami véletlenül New York egyik legdrágább hotelében található, az államok legjobb orvosainak kijár a kényeztetés, amit én ki is használok, hogy valami készülődik az utcán és hát nem is kell csalódnom, mert pont a szabad napomon kezdődik a New yorki utcabál, ami igazán hangulatosnak ígérkezik. Már a szobámból nézve is a tömeg, ahogy hömpölyög, a gyerekes családok meg meg állnak, hogy a gyereknek vagyenek valamit, vagy közöljék vele, hogy fölösleges dolgot nem vesznek vagy még ki tudja miért, de még néhány órát várnom kell, mert még ma is lesz egy rövid eligazítás a mait követő két három napról, de aztán mehet a dinom- dánom, vagyis mindenki megy amerre akar.

Pár órával később
Végre túl vagyunk ezen is Nem nagyon érdekelt a továbbiak miben éte, hiszen amikor ott vagyunk akkor úgyis kiderül, meg szerintem én vagyok a rangidős is, de ezt nem kell tudniuk, lehet, hogy nem, de ritka a nálam idősebb "doktor bácsi". A konferenciás öltöny, nyakkendőmet elhagytam, inkább egy kicsit lazábbra vettem a figurát egy narancs színű inggel és egy fekete kabáttal, hiszen ősz van és hát a levegő nem hazudtolja meg magát, bár nem fázom, jó magamon tudni a kabátot. Persze ahogy kilépek az ajtón első utam egy forralt bort áruló nénihez vezet, akitől veszek egy félliterrel, amit a hotelszobából hozott korsóba kérek, majd az ár másfélszeresét fizetem ki, hiszen így is sokat keresek, szegény meg megérdemel egy kis pluszt, ennyi idősen itt áll a "fagyban", hogy keressen egy kis pluszt. Éppen csak megiszom, amikor nem sokkal tőlem egy kampánycsapat vonul el és egy kicsit arrébb pedig fellöknek egy csukló egyént, aki egy tűzgolyót lő ki, pont a pólókat osztogató egyének felé. A tömeg hamar rájön, hogy mi is történt és hogy a tűz nem véletlen, hanem a férfi a forrása és még gyorsabban fogják fel, hogy egy mutáns járkál közötük. ~Nos valóban nem a legjobb ötlet, egy ilyen képességgel az utcán járkálni, de hát már nem tudok mit tenni, a tömeg békés morajlása, most mély zúgássá és mutáns skandálássá vált, ahogy zárják körül a pórul járt társamat. Valamit tenni kéne, de nem tudom mit, mert akkor még a végén az én képességemre is fény derül.

New York-i utcabál. Igazi tömegrendezvény. Kiváló lehetőség a kampányolásra. Dr. Helmsman és csapata már rója is az utcát, kitűzőket, plakátokat, zászlókat, Szavazz rám! pólókat osztogatva. A jelölt is kint van, hisz mond majd egy rövid beszédet. Nem volt olcsó megnyerni a polgármester támogatását, hogy mellette legyen a megnyitón, de sikerült. Quid pro quo. Vagyis segíti őt a kormányzósághoz, Dr. Helmsman pedig támogatja majd polgármesterré való újraválasztásában. Kiváló üzlet. Ha Helmsman kormányzó lesz. Egyébként félő a bukás. Így a bratyizás feltétlenül szükséges.
A tömeg mocorog, káosz alakzatban tolong, az emberek lökdösik egymást. Véletlenül meglöknek egy férfit, aki nagyokat csuklott. A hatás látványos. Emberi fej méretű tűzgömb röppen ki száján, pont a kampánycsapat felé, eltalálva az egyik önkéntes kabátját. Az lángra kap, az illető rémülten veti rá magát. Míg néhányan segíteni próbálnak rajta a tömeg egyhangúlag és ijedten hörren fel:
- Mutáns! – Dr. Helmsman épp csak felfogja mi történik körülötte, ideje azonban nincs már megállítani a tömeget, mit lincshangulat kezd el uralni.
- Hívjon rendőrt! – súgja Zane asszisztensének. Nem szeretné, ha fajtársát megölnék. S csak úgy tudja kimenteni a halál karmából, ha lecsukatja.