Nelson & Nora, avagy feszegessük tovább a határokat

Nora & Nelson

Nem döntöttem el még vele kapcsolatban, hogy mit is higgyek. Őszintén elmondtam neki, hogy nem a divatcicákat szeretem, s most nem külsőleg értem mindezt. Az olyan nőket, akik képesek megélni a fájdalmukat, hajlamosak a titkolózásra, sőt időnként a szerepjátszásra is. Nem kell mindig ugyanazt a sablont nyújtani, amit a férfi elvár tőlük, legyenek olykor bújós kiscicák, néha vad dominák. Hogy miért voltam vele ilyen őszinte? Talán mert benne látok valami olyasmit, ami miatt nem kell összehasonítanom Teresa anyjával. Egyedülálló a maga nemében. Nem vettem el amit akartam, holott mintha még fel is kínálta volna magát, csak valahogy... a testiségen túl százhúsz évnyi tapasztalatommal oly törékenységet látok, ami miatt úgy vélem, megérdemel több figyelmet, mint amit egy (vagy tizenöt) aktus nyújthat. Nem hagynám ki azt sem, ez nyilvánvaló, de miért ne érezhetné magát az életben talán először királynőnek? Olyan valakinek, akinek nem azért hever a lába előtt valaki, mert be akar kerülni a lába közé. Tény. Sokkal inkább azért, mert vágyja a nő gondolatait, véleményét, elképzelését teljesíteni. Nem vagyok romantikus alkat, sokkal inkább szenvedélyes. Holmi vadász, aki trófeákat gyűjt. Hagyja valami furcsa vágy a tökéletes szarvas iránt. S amikor rátalál nem felaggatni kívánja a falára, hanem megcsodálni, simogatni, hogy a nyomában lehessen az idők végezetéig.
- Ilyen vagy olyan módon... Szívem ez lassan már olyan egyértelmű, hogy behálózva érzem magam. – Hangtalanul felnevetve simítok végig a haján, a tömegben szinte odanyomom ágyékom egyértelmű jelzését azzal kapcsolatban, hogy ha akarnék se nagyon tudnék ellenállni. Finom bőre szinte falnivaló, vágyom arra, hogy mocskos dolgokat művelhessek vele, a tömeg szinte fojtogató már, nem kéne itt lennünk. Szemében látni vélem a tűzet, az elfogadást, hogy nincsen ellenére az, hogy mit élhet át velem. Nem pusztán a tapasztalatról van szó, mindarról a lehetőségről, hogy velem valódi fenevad lehet. Mellettem ledobhatja az erkölcsi gátlásokat, a társadalmi normákat. Ha neki az kell, hogy a gyönyör csúcsán amazonként harapja át a torkom, hát tegye meg. Kéz a kézben siklunk tovább, jól sejtheti, én magam sem vagyok a lelkizés mintaképe, vagy hogy lekössem magam valaki mellett, kimutassam csodálatomat ilyen gesztusban, vele most megteszem, s nincsen kétségem afelől, a mai éjszakán két tökéletes teremtmény fog egymásra lelni. Érintése fokozza az ingert, így nem is kétséges, a várakozásnak vége szakad.
- Artemis... – Többet nem is fűzök hozzá, pontosan tudja, hogy miről van szó, hagyhatjuk nyugodtan a mellébeszélést. Játszhatja majd még a szende szüzet, de most ne tovább. Így is látni fogom csinos metszésű arcán a beteljesülést, remélem ezek a kislányos vonások minél tovább megmaradnak. Vajon hogyan érhetném el, hogy ő is hozzám hasonlatos legyen? Lehet vajon képességet átadni? Utána kell járnom... Elengedem a kezét, s a derekára fonom a kezemet, hogy időnként a hátsójára tudjak markolni. Pár perccel később már a szobakulccsal a kezemben lépek be vele a liftbe, ahol már nem is lehet kérdés, letámadom. A finom puszikat mellőzve vadul megcsókolom, és combjai alá nyúlva felemelem, hogy a derekam köré tudja kulcsolni a lábait. Igen drága lakosztályt vettem ki, attól félek mégsem lesz lehetőségünk körülnézni. Legalábbis az első néhány órában biztosan nem.

Nelson & Nora

- Nem, ha úgy lenne… nos, nem itt tartanánk.
Kacsintok rá, ezúttal cseppet sem szemérmesen, nem mondom, hogy nincs bennem állat, nagyon is van, olykor több is, mint kellene, de valahogy nála még nem bukkant teljes egészében elő, bár valószínűleg annak köszönheti, hogy leittam magam a múltkor, akkor pedig bizonyos dolgok elsikkadnak. Fogalma sem lehet róla, hogy én valójában mennyire vagyok gátlástalan, rosszéletű, mennyire nincsenek korlátaim, erkölcseim, érzéseim. Csak a testem kielégülése a fontos, időközben érzelmileg elkorcsosultam, a szívemet Jasonnél hagytam, és köszönöm, de jobb is, ha ott marad.
- Ez igazán nemes gesztus tőled, bár a ruha csak ruha, szépnek szép, de a nap végén ilyen vagy olyan módon, de úgyis lekerül.
Galádul finom köntösbe csomagolt érzéki utalás arra, hogy bizony benne van a pakliban, hogy heves egymásnak esés következtében omlik le testemről az adott ruha. Kicsit úgy érzem, hogy mindketten egyet lépünk előre, aztán felet hátra, húzogatva egymás orra előtt a mézesmadzagot, mintha fogalmunk nem lenne róla, hogy valójában mit akarunk kezdeni egymással. Én biztos vagyok benne, hogy meg akarom kóstolni, azóta hatványozottan igaz ez, hogy tudom, mi a képessége, egyszerűen kifogyhatatlan energiaforrás.
A ruhák, mint néznivaló egyedek, elég hamar elsikkadnak, elvégre úgy csókoljuk meg egymást, amitől elmegy az ember esze, az enyém ugyan lassabban, mint egy átlagos nőé, de az teljesen bizonyos, hogy határozottan élvezem a dolgot. Sokkal, de sokkal jobban, és valahogy másként, mint a legtöbben teszik. Semmiben sem hasonlítok nőtársaimhoz, sokkal intenzívebben élek meg mindent, s szukkubusz mivoltomból kifolyólag ezt az ajándékot a partnereim is megkapják, némi kis energialöketért cserébe persze, de abból a legtöbben semmit sem vesznek észre.
Szétrebbenésünk után biztos vagyok benne, hogy beindult valami egészen kellemes, egy sanda lepillantást is van pofám megejteni, majd olyan közel simulni, hogy senki ne szúrhassa ki a dolgot, bőven elég, ha csak én tudom. Vágy cikázik a bőrömön, és az övéhez is csatlakozik, hisz érintem a bőrét, ez nekem jó, neki talán még inkább elviselhetetlenebb, könnyedén gerjesztem bárkiben, de ha már eleve ott van, tudom még fokozni, akár az elviselhetetlenségig.
- Nem ruhát? Akkor mit?
Pislogok rá értetlenséget mímelve, tudom én, hogy miről van szó, hogyne tudnám, de jól esik játszani a kis játékomat, láthatólag igencsak hergeli, a maga pozitív mivoltában az, hogy ugrálok a szende kislányból, a magabiztos, szexi démonba. Ha ez kell, tőlem megkapja, igazán nem okoz gondot.
- New York legjobb szállodája. Esetleg meg akarod nézni belülről? Biztosan láttad már...
Nem, nem, ő inkább engem akar megnézni belülről, és milyen jól teszi, a lélektükreimben ott bujkál az a finom huncutság, ami elárulja, hogy többet sejtek, mint amit mutatok, és egyúttal vélhetőleg azt is, hogy semmi problémám nincs a dologgal, sőt… Vicces, hogy jelenleg pont nem vagyok annyira csinosan és nőiesen felöltözve, de legalább több ruhadarab van, amitől meg lehet szabadítani.
Míg ő a derekamra fonja a kezét, én a tarkóját cirógatom, ha már belekezdtünk, gondoskodni is fogok róla, hogy végigcsináljuk, ezúttal nem játszik az, hogy visszafogjuk magunkat bármiféle okból. Egyébként sem szeretem, ha nem kapok meg valakit, akire fáj a fogom.

Nora & Nelson

Igazság szerint az sem nagyon érinte zűrösen, ha lelkileg lépne át rajtam, hiszen egy örökkévalóságom van rá, hogy kiheverjem a dolgot. Azoknál szokott ütős depresszió bevágódni, akik úgy vélik, hogy hónapokat, éveket pazaroltak el valakire, aki nem biztos, hogy megérdemelte volna. Ezzel csak az a baj, hogy további időt pocsékolnak a gyógyulásra, így az így lényegében minimum a duplájára hízik. Az illető külsejéről nem is beszélve, mert ilyenkor mindenki megcélozza a hűtő tartalmát. Jó, amikor Teresa anyja végül bemondta az unalmast, enyhén meg voltam lepődve, de sokszor beszéltünk már róla; tisztában voltam vele, hogy egy idő után hiúsági kérdést fog belőle csinálni, hogy ő bezzeg öregszik. Teresára sosem tekintettem a saját lányomként, mert történetesen tényleg nem az apja vagyok, és nem akarta, hogy a lány egy idő után idősebbnek nézzen ki az apjánál. Végeredményben mégis ez történt, hiszen a szőke nővel nagyon összebarátkoztunk, nyolc éves volt, amikor találkoztunk, most majdnem ötven éves, és ugyanúgy rajong értem, mint egykor.
- Kihozom belőled az állatot, mi? – Kacsintok, már az étteremnél is erőteljesen látszorr, hogy ez azért több puszta unatkozásnál, mégsem siettük el a dolgokat. Lett volna értelme félredobni egymást, hogy aztán másnap ne is emlékezzünk az afférra? Fogalmam sincsen, hogy az őzikeszemű szintén mutáns, még ha tudnám is, hogy a gyönyörre gerjed, attól lesz erősebb, akkor nagyából az utca közepén erőszakolnám meg, jelenleg marad a szinte minden romantikát hálásan mellőző buja körbeszimatolás. Érzem a szikrát, a vibrálást, és azt is, hogy szívesen leláncolnám, hogy a kis házikenvencem legyen, máskor pedig átvedlik a gondolat valami igen nemessé, miszerint megadnám neki, amire vágyik, az osztatlan figyelmet, ami akár egyoldalú lehet, számára nem kell, hogy kötösségekkel járjon. Mintha egy biztonságot jelentő útmutató lennék, akihez bármikor visszatérhet.
- Mindig szívesen megszemlélem azt, ami szép. Most is élvezettel fogok adózni, csodálattal figyelem azt, ha boldoggá tehet valami igazi ruhaköltemény. Gyere csak! – Kézen fogom, és átvágok vele a tömegen a ruhakiállítás felé, már messziről hangzik az ütemes zene, ami azt jelzi, hogy az eső elvonult, most éppen megnyitották a közönség számára, a modellek pedig elkezdték rázni azt a csinos seggüket a kifutón. Nem is feltétlenül a ruhák a lényeg, aki nem vásárol igazából szívesen nézi a pofikat, hátsókat. Domborulatokról nehezen beszélhetünk, legtöbbjük igen kislányos ami a tüdőt illeti. Némi őszinteséget csiholok ki magamból, mielőtt megcsókolnám. Nem igazán romantikus, gyengéden intim kezdeményezés ez, sokkal inkább az a szenvedélyes tűz, amit már az elejétől érezhet bennem, a visszafogottságom csak annak szól, hogy nem akarok már azonnal kötődni valakihez, Teresa anyja még csak tizenhat éve ment el, de mint említettem, a szex csupán önmagában meg lehet hogy kevés lenne. De ez most kit érdekel. Csak csókolom, összefonódik a testünk, nehéz eldöntenem, hogy a kislányos félszeg stílusát kedvelem jobban, vagy azt, amelyik a lábam között matatott. Mindkettőt külön külön is, bármilyen ügyesen manipulálni próbál azzal hogy váltogatja őket. Valami hihetetlen módon bezsongató, hogy mennyire érti a dolgát. Minden érintése, odabújása azt sejteti, nem egy fiatal kislánnyal van dolgom. Amikor szétválunk, már nehezen vagyok ura az ösztöneimnek, ismét sikerült elérnie hogy kőkemény legyen, pedig még csak rá sem markoltam a mellére. Az a félénk pillantás közel örjöngő vadállattá változtat, és íme, ez az ok, amiért eddig nem léptem igazán. Megvan az az érzésem, hogy még sosem tisztelte igazán senki, szeretne az a bizonyos királylány lenni, ám mellette az is, hogy valódi kieglésülésre vágyik. Van egyetáltalán ennek értelme? Lehet, hogy bepróbálkozom, és lazán visszautasít. Hagyjuk már a szerepeket. Egy pár pillanatig határozlanul meredek a standok felé aztán... felnézek a park másik oldalán látható Waldorf Astoriára. A világ egyik legdrágább ötcsillagos szállodája. Nem véletlen, New York a világ fővárosa, Manhatten és a Central Park pedig még abból is a szíve. Itt az ideje félretenni a félszet, a múltat, és jól érezni magunkat.
- Változott a terv. Nem ruhát kapsz. Még nem. – Ezúttal a derekára fonom a kezem, és ha csak nem dob be ellenjavaslatot, átvágok vele a luxusszálloda irányába.

Nelson & Nora

Vicces volt, hogy megbeszélés nélkül is kényelmesben nyomultunk mindketten. Az ilyenekre szokták mondani, hogy az ég is egymásnak teremtette őket, nemde? Kötve hiszem, hogy bárkit nekem teremtett volna az ég, ha mégis, az ég hülye, és szegény szerencsétlent boldogtalanságba akarja taszítani. Sosem hittem, hogy ez nekem jár, épp ezért voltam mindig annyira felelőtlen a fiúkkal, mármint, védekezni védekeztem, se sokszor nem érdekelt semmi más, csak hogy zavarjunk le egy gyors menetet, aztán mindenki menjen a saját dolgára. Nelson más volt, valahogy túlzottan is érdekelt, főleg a képessége birizgálta a fantáziámat, talán vele megérné kivételt tennem, és többször is élveznem a társaságát, ahhoz nem fért kétségem, hogy el tudnám érni, ő is velem akarja tölteni olykor az idejét, bár a többhöz mindenképpen szükséges volt egy első, anélkül nem tudhatom, érdemes-e, márpedig számomra határozottan fontos az ilyesmi, ha nem a legfontosabb.
- Nem, gázosabb nagyon ritkán szoktam lenni.
Vigyorgom vissza rá, azt természetesen értem, és érzem, hogy a vonzalom kölcsönös, nem is bánom, sőt, a kérdés csupán az, hogy mit fogok én kezdeni ezzel az egésszel, mert abszolút nem vagyok benne biztos, hogy jó, ha belebonyolódom valamibe, ami egy kicsit is több egyszerű szexnél. A kettő már pont ez az eset, de egyelőre emiatt nem aggódom, hisz ilyen téren még sehol sem tartunk, a múltkor majdnem, ki tudja, ha nem öntök fel annyira a garatra, akkor összejött volna a dolog.
- Miért, a rockbandákhoz kötelező inni? Nem is tudtam.
Kérdeztem szemtelenül, de csupán ugrattam, s vak lett volna, ha ezt nem veszi észre.
- A ruhakollekcióval viszont megfogtál, de… téged érdekel az ilyesmi? Ha nem, ne erőltessük, nem szeretném, hogy kellemetlenül érezd magad, elvégre, mindkettőnk szórakozása a cél, nem csak az enyém.
Ettől függetlenül, ha mégis az a cél, akkor elindulok, közben kíváncsian kutatom a különböző standokat a tekintetemmel, és érzem ugyan a tenyeremet az övében, de megpróbálok nem tudomást venni róla. Tudom, mi célt szolgál, bár attól még tőlem idegen, az efféle érintések sosem voltak az életem része, persze Jamessel más volt még otthon, de mellette egy szent voltam, egy kis tündér, és bármit megtettem neki, amiről úgy gondoltam, vágyik rá, nem véletlenül szeretett belém, bár ott némileg elszámoltam magam, hogy ebben részemről sem volt hiba. Közben persze beszélek mindenfélét, s úgy tűnik, elég heves reakciót váltok ki belőle, tekintettel arra, hogy visszahúz, és megfordít. Kérdőn, ártatlan pillantással nézek fel rá, nem üzenem azt, hogy basszus, tépd már végre le rólam a ruhát, pedig istenemre mondom, egy tüzelő szuka lassan elbújhatna mellettem.
- Ohh…
Nyögöm halkan, nos, tényleg direkt csinálom, de ezt nem árulhatom el neki, bár talán idővel rájön majd, hogy tudom úgy forgatni a lapjaimat, hogy könnyedén elérjem ezt a hatást. Viszont, ilyet még senki sem mondott nekem… egész szép, mondhatni, valamelyest meg is érint. Ha nem léteznék... Többet azonban nincs esélyem mondani, mert úgy dönt, most a határozott férfit rántja elő magából. Ez számomra egészen veszélyes terep, mert bizony sosem tudtam mit kezdeni azokkal a férfiakkal, akik tudják, mit akarnak, és nem félnek tenni érte. Kedvelem őket, na, könnyebb mellettük nőnek lenni, kevesebbet kell játszanom, lehetek egy kicsit finomabb, egy kicsit kevésbé szajhás, olykor elég csak némi halovány rávezetés, hogy tudják, lehet esélyük, s onnantól kezdve rájuk van bízva a helyzet.
Beleolvadok a csókjába, tökéletesen elfelejtem, hogy bárki is akad körülöttünk, még az sem zavar, ha néha-néha kicsit meglöknek bennünket, nem számít. Jelenleg nem kell másról tudomást vennem, csakis róla, és bár roppant nagy a kísértés, hogy megkóstoljam az életerejét, egyelőre nem teszek ilyet, a képessége révén talán észrevenné, én pedig egyelőre nem vágytam lebukni előtte. Így csak csókoltam, szenvedélytől fűtve, érzékien, vadabbul, mint amit a helyszín talán megengedne, és kezdett rendkívüli módon zavarni, hogy hosszú még az este. Ezért nem randevúztam, túl sokáig tartott, míg a lényegre tértünk.
Végül némileg kipirulva, pihegve húzódtam el, ha engedte, és mosolyogtam fel rá hosszú szempilláim alól, már-már őrjítően szemérmesen. Szerettem játszani, mindig játszottam, mindenkivel, nem volt kivétel, még önmagamat is csupán játékszernek tekintettem, aki olykor jó, máskor nagyon is rossz kezekbe került. Most valahogy nem volt kétségem afelől, hogy az előbbiről van szó.
- Akkor… azt hiszem szerencse, hogy létezem.
Jegyeztem meg végül kissé félszegen, majd kíváncsian meredtem rá, hogy akkor most merre is? Két perce még tökre tudtam, merre haladok, de most akkor sem lettem volna képes megtalálni a helyes irányt, ha az életem múlna rajta, és még csak ellépnem sem sikerült tőle, bár legalább már addig eljutottam, hogy a nyaka köré fonódó karjaimat leeresztettem.

Nora & Nelson

Miután rám szinte alig van hatással az ital, elég gyorsan kijózanodtam. Mondhatnám, hogy legnagyobb bánatomra, de már régen megszoktam, hogy nálam ez így működik, voltaképpen ihatok szinte gond nélkül, hosszasan, nagyon nem fogok beállni tőle. Így maradt az a helyzet, hogy felnyaláboltam Artemist, és én magam vittem vissza a szállodájába, miután már jártunk nála, nem volt nehéz odatalálnom. A recepciós nem akadékoskodott, odaadta a kulcsot, ágyba tettem, és eljöttem. Hagytam egy telefonszámot, hogy el tudjon érni, ha akar, és úgy tűnik, akart. Arról érdeklődött, hogy bálozunk-e együtt, és hát miért ne tenném? Biztosan nekik is vannak más pasik az életében, mint ahogy én sem egyedül tengetem mindennapjaimat, de ez akár szólhat kettőnkről is. Múltkor jól éreztem magam vele, és ha nem dőlünk ki hamar, akár még érdekes fordulatot is tartogathatott volna az éj, így maradtunk egy ismerkedős mulatásnál. Nagyon is kedvemre való volt, amit láttam, de kár lett volna azzal elrontani, hogy egymásnak esünk, aztán sosem találkozunk többet. Az ilyen első alkalmaknál az ember életreszóló következtetéseket tud levonni, és ha mondjuk valami nem úgy sikerül, akkor a második alkalmat már jobban meggondoljuk. Na nem mondom, hogy holmi szűzlányka lennék, aki direkt tökéletesre tervez, de nem akartam volna az őzikeszeműt elengedni. Elég nehezen fogtam vissza magam, de álltam a sarat. Ahogyan végigmustráltam a csodás alkatot, az ingerlő idomokat, úgy véltem, hogy nem kell a puskaport ellőni, az ismétlés a tudás anyja. Teresa anyjára hasonlít, ha nem is külsőleg, de kár lenne összehasonlítanom vele, mindenki egyedi a maga nemében. Meg akarom őt ismerni, és ez a lényeg. A diáksereggel ezúttal nem foglalkozom, kivontam magam a bébicsőszködés alól. A magam ura vagyok, és semmi kedvem nem volt a múzeumos sztorira, enyhén beludtam volna rajta, ami nem túl példamutató. Így most úgy döntöttem, hogy extra elegáns leszek, és kap tőlem egy igazi romantikus estét, és bármi kisülhet belőle. Kevesebb ital, több minden más. Talán még sok minden más is. Úgy érzem, összeillünk, még ha nagyon korai következtetés ez így, de nem tűnt úgy mintha direkt erőltetne valamit, vagy félne kimondani az igazi véleményét. Többségében én beszéltem, de nem riasztottam el a nyersségemmel, azzal hogy miként vélekedek a nőkről, mert számomra kell, hogy valaki megélje az a fájdalmat, ami egyébként mindenki sajátja, csak buzgón tagadni divat. Ruházat tekintetében maradtam a sportosnál, így egy rövidujjú ingből dagad csak ki a bicepszem, a farmer pedig alap. A borostámat ezúttal nem vágtam le, csak kis szakálnyíróval mentem rajta végig, nem szeretem, ha olyan az arcom, mint a babapopsi.
- Ha az gáz volt... és akkor tetszettél, akkor most hátraarcot kéne csinálnom? – Kérdezek vissza el sem rejtett vigyorgással. Rájöhetett volna, hogy nekem úgy ahogy van, nagyon is bejön, ha iszunk, hát iszunk, ha beszélgetünk, akkor az sem baj. Az autóban megint sikerül odavonzania a tekintetemet, viszont most nem a combjára, hanem a szőke fürtök keretezte arcát figyelem, valahogy... tényleg tetszik nekem. Mindaz, amit megtestesít. Úgy játsza a törékeny csitrit, hogy süt a szeméből az, hogy szerelemre született, bármit is jelentsen az. Ezt nem csak ostoba férfiként tippelgetem, de amit az asztal alatt művelt, azok a cinkos visszanézések, mind azt támasztják alá, hogy bármennyire is kis félős most, van benne vadság. Mindazonáltal ismét lenyűgöz, jelenleg a finom bájával, amit most sugall.
- Hát ha... nem vagy ma a pia híve, akkor kizárhatjuk a rockbandákat... Mit szólsz hozzá, ha megnézzük a standokat? Úgy hallottam hogy ruhakollekciókat is bemutatnak, ha találsz valami szépet, a tiéd. – Megindulunk a tömegben, megfogom a kezét, hogy ne szakadjunk el egymástól, így igencsak hegyeznem kell a fülemet, amikor felvezeti, hogy mintha nem lenne biztos magában. Ő halad elől, kicsit határozottabban állítom meg, húzom vissza az ujjainál fogva, és magam felé fordítom.
- Nem tudom, hogy mit akarunk egymástól, de az őrületbe tudsz kergetni. Mintha direkt csinálnád... Csak azt nem fogadod el, hogy akkor okoznál csalódást, ha nem léteznél. – Most egy kicsit komolyan hangzott, de kifejeztem vele, hogy érdekel, akár a vagányt, akár a romantikus énjét adja. Nekem is több arcom van, vele kapcsolatban úgy vélem, az a legegyszerűbb, ha nem vagyok sem tahó, sem csábító, mindkettőt túl egyszerűen tudná kezelni. A visszafogottal láthatóan nehezebben boldogul, ám nem akarok szándékos akadályokat az útjába görgetni. Élvezzük az időt, ami jutott. Ha akarja, ha nem, nem törődve a tömeggel, magamhoz húzom, tenyerembe fonva formás hátsóját, és ott mindenki előtt csókolom meg úgy, hogy levegőt is csak a fülén kapjon.

Nelson & Nora

A múltkori találkozásunk végül közel sem úgy végződött, ahogy reméltem, bevallom, jobban örültem volna, ha leteszteljük egymás képességét bizonyos lepedőaktobatika területén, de nem így lett. Helyette istenesen felöntöttünk a garatra, én legalábbis eléggé eláztam, mondjuk, ez nem kifejezetten gáz, ittasan ugyanis cuki vagyok, csacsogok mindenféle ökörségről, mint egy kismadár, és kuncogok folyamatosan. Halványan dereng, hogy táncoltunk is, de azt már nem tudnám megmondani, hogy kerültem másnap vissza a szállodába. Mondjuk, fene tudja, az is lehet, hogy történt valami, csak képtelen vagyok felidézni.
A városig tartó utat a kocsijában tettük meg, és úgy döntöttem, hogy ma tök átlagos fiatal maca leszek, és nem próbálom meg elcsavarni a fejét, a múltkor sem jött be. Jó, nyilván nem találkoztunk volna újból, ha nem ragadom meg a fantáziáját, de sokszor ez egyszerűen semmire sem elég. Ott van például James, akit szeretek, de túlságosan is sekélyes és élvezetek hajszoló némber vagyok ahhoz, hogy képes legyek leragadni mellette. Nem lehet az, aki neki kell. Most viszont azt kellene kideríteni, hogy az lehetek-e, aki Nelsonnak kell.
Egyszerű farmer feszült formás lábaimra, meg egy magas sarkú bokacsizma, nyakamban vékony muszlinsál, míg felül egy csónaknyakú smaragdzöld tunika egészítette ki a nadrágomat. Semmi cifra. A hajam persze most is lágyan hullámzott alá, ajkaimon pedig folyamatosan mosoly honolt. Jöjjön az egyszerű, kedves lány, a hódítót már ismeri, jó, nem, nem ismeri teljes egészében, mert ha akartam volna, magamra rángatom még ittasan is, de valamiért nem úgy történt. Talán nem részegen óhajtottam megtapasztalni, milyen is az, amikor a testével szeret egy nőt.
- De ugye nem voltam nagyon gáz a múltkor? Restellem, hogy ennyire sokat ittam… de valahogy mindig tele volt a poharam, nem is értem.
Természetesen arra céloztam, hogy volt olyan galád, hogy mindig újat töltessen, s míg én eláztam, neki a képessége révén ugyanannyi italtól semmi baja sem volt. Nekem sem lett volna, ha elszívom bárkinek az energiáit, de ilyesmit nem tettem.
- Szóval… merre indjuljunk?
Kérdeztem, mikor már New Yorkban kiszálltunk az autóból, nem voltam járatos az utcabálok témakörében, sosem voltam még ilyenen.
- Lesz valami zenekar? A táncot lehet mellőzni kéne, meg az alkoholt is.
Vigyorodom el kedvesen, miközben mellette lépkedek, be az egyre sűrűsödő néptengerbe.
- Mondjuk az előzőre nem nagyon emlékszem, de remélem, nem okoztam csalódást.
Kacsintottam némileg szemtelenül, noha tudtam, hogy ilyen téren sosem mondok csődöt, de neki nem muszáj tudatában lenni, hogy miként is viszonyulok ehhez a kérdéshez. A véleménye attól még érdekel, sőt, az is kifejezetten kíváncsivá tesz, hogy vajon ő hogyan érezte magát aznap este, és mi tartotta vissza attól, hogy… elvegye, amire vágyik, és amit örömmel adtam volna, ez kétségtelen.

» Peter & Laura, avagy az érkezés
» X-kids bázis avagy a grund
» Lyliana & Titus, avagy Tűzliliom találkozása a Tanár úrral
» Nelson Blackwell
» Kátya&Nelson