Warren lakása

Tárgy: Re: Warren lakása Szomb. 9 Május - 19:07

Yetta & Warren

Az életem maga a tökéletes káosz. Nem hittem volna, hogy valaha is egyszer idejutok majd. Texasból jöttem, remek alapokkal, persze, voltak összetűzéseim, de a feleségemmel együtt idejöttem, mert nem olyan veszélyes, és mert jobban is keresek itt, de… végül nem lett semmi a dologból, mert a feleségemet megölték. A gyilkosa már rács mögött van, egy hajléktalan talált egy pisztolyt, és kiakart fosztani egy boltot, pont ahol a feleségem dolgozott. A feleségem próbálta nyugtatni,mire mellbe lőtte őt a férfi. Én voltam az, aki elkapta, persze, ezért megkaptam a büntetést, mert nem dolgozhatok olyan ügyön, amelyikhez közöm van, de… megtettem, és nem bántam meg.
Nem valami nagy lakás ez, de azért lakásnak lakás, a fizetésemből könnyen feltartom,és hát sok a felesleg, azt berakom a bankba, nem költök magamra annyit. A feleségem holmijait még mindig nem pakoltam el, pedig már ennek 5 éve. Nem most volt, tudom, de nem könnyű magamat rászánni arra, hogy csak úgy összepakoljam a dolgait. Persze, azóta nem is nagyon volt senkim, egyszer egy kolléga elrángatott valami vakrandi félére, de annak nem lett jó vége, kiderült, hogy nem vagyok valami….álompasi. Ahogy a nő fogalmazott, pont annyira vagyok unalmas, mint amennyire jól nézek ki. Ez egyszerre kedves és bántó, de én… nem igazán foglalkoztam vele. Nem érdekelt, hogy mit gondol rólam.
Nagyot sóhajtva nyitok be a lakásba, mikor meghallok valamit a konyhából. A pisztolyom persze egyből előkerül ahogy beljebb megyek, de nem látok senkit. A hűtő nincs rendesen becsukva és… vérnyomok? Te jó ég, mégis ki van itt? Közben a pisztolyomat előre tartva megindulok a hálószoba irányába. – Ha előjön akkor megoldhatjuk azt még békésen is. Vérzik. Talán segíthetek. – segítek, ha a szándékai nem ártóak. Nehezen bízom meg az emberekben sajnos, főleg a feleségem halála óta, egyre zárkózottabb lettem,és most már néha szabadnapjaimon ki se mozdulok. Persze, konditerembe eljárok néha, de azt is csak a munka miatt, nem mert örömet szerez.

Tárgy: Warren lakása Kedd 5 Május - 10:06

Warren & Yetta

Minden ember életében vannak jobb és rosszabb napok, még akkor is, ha az illető nem mondható száz százalékosan embernek. Én legalábbis nem igazán érzem annak magamat, hiszen... nem hasonlítok egy átlag emberre, csak ha nagyon akarok, ha koncentrálok rá, de fárasztó és veszélyes, ha netán a közben változom vissza, amikor mások között vagyok. No meg emberi formában se nagyon tudom kezelni a többieket, akkor se nagyon tudok mit kezdeni magammal igazság szerint, kapcsolatot teremteni, mosolyogni és barátságosnak lenni... nehéz. Ezt az ember mindig tanulja és ha nem tanulja meg idejében, akkor már sokkal nehezebb elsajátítani utólag, vagy talán szinte lehetetlen is. No, de a mai nap... tényleg nem úgy alakult, ahogyan terveztem. Reggel még minden rendben indult. Pár napja találtam egy lebontásra ítélt házat, ami ahhoz képest egészen jó állapotban van és gond nélkül be tudtam lógni annak ellenére is, hogy le volt zárva, tehát egészen jó lenne most a helyzet, ha nem arra ébredtem volna ma, hogy minden remeg és rázkódik körülöttem. Nem tudok olvasni, honnan tudhattam volna, hogy az épületet mikor bontják le, vagy egyáltalán lebontják, hiszen rengeteg elhagyott gyártelep van, amikhez évekig nem nyúl senki sem. De most nem ez volt a helyzet, arra kellett ébrednem, hogy minden omlik le körülöttem, és az is csak a képességemnek köszönhető, hogy sikerült kijutnom, de így is sikerült jó néhány felületi sérülést beszerezni, plusz egy nagyobb vágást az alkaromon, és az egyik csuklóm is kiment, vagy eltört, sejtelmem sincs róla, de nem igazán tudom mozgatni.
Ezek után nem volt épp a legegyszerűbb átvészelni a napot. A csuklóm még mindig nincs rendben, egy törés még esetemben sem jön olyan könnyen rendbe sajnos, ahhoz nekem is napok kellenek, de legalább nem hetek, mint egy átlag embernek. Ettől még jóval nehezebb volt a mai nap, így nem olyan könnyű ételt szerezni, az én fürgeségem is jelentősen csökkent a sérüléseknek hála, de legalább már a felületi apróbbaknak csak a hegei vannak meg, az alkarom az, ami még mindig csúnyán fest, elég mély a vágás. Éppenhogy bekötöztem, hiszen azért annyira nem értek hozzá, de már így is késő délután van. A holmijaim nagy része bent maradt a romok alatt, és szállás kell... és ennem is kellene valamit. E miatt van, hogy bár ritkán teszem meg, de most mégis úgy döntök, hogy egy normális lakóépületet célzok meg. Nem szokásom, de ott biztos, hogy találok ételt és biztos, hogy legalább az esti hűvös egy ideig nem ér el, talán találok kötszert is, mert a piszkos rongy, amivel átkötöttem a karomat nem a legjobb választás, azt még én is tudom, hogy ki kellene mosni a sebet.
Az emeleten nem látom égni a villanyt, ezért igyekszem fel a tűzlétrán, hogy azt az ablakot célozzam meg, ahol jó eséllyel nincs otthon senki sem. - Hahó! - azért nem viszem túlzásba, halkan szólok csak be, óvatos kopogtatással, ha netán kutya van, akkor se legyen belőle bajom. Volt már erre példa... kellemetlen, ha bemászol valahová és ott bent valami méretes vadállat fogad, mint afféle házőrző, vagy inkább mészáros. Innen viszont nem szűrődik ki hang, úgy fest egyelőre rendben van. Ügyesen feszítem fel az ablakot, van már benne gyakorlatom, hogy pattintsam ki a zárakat és szinte hangtalanul óvatosan érkezem a padlóra. Természetesen először a hűtőt célzom meg, majd csak után jön az, hogy elássam a sérüléseimet.