Éjszakai kimaradás

Tárgy: Re: Éjszakai kimaradás Pént. 7 Nov. - 15:11

Aaron & Faye

- Ne nevesítsük ennyire a dolgot, mert az tényleg olyan lenne, mintha apáéknak hoznád haza bemutatni. Csak vegyük egy baráti látogatásnak, és ha beleesik egy ebéd vagy egy vacsora, akkor beleesik. Annyit kérek, hogy ne egy suli utáni délután legyen. Jó? - mosolyodom el, bár azért rögtön feltáételt is szabok. De gondolom Faye is belelátja a logikát, végül is ha nem éjszakázhat a srác nálunk, akkor alig egy-két órát tud maradni. Én pedig nem akarom, hogy a tanulás helyett effélére figyeljen. Egy szombat bőven elég lesz rá. És akor én is biztos otthon tudok lenni.
Aztán csak hallgatom az érvelését, legalább is az annak szánt szavakat, és bár néhol el-elhúzom a szám, csak nehezen engedek utat most véleményemnek.
- Tudod mit gondolok arról, hogy mit csinálnak mások és mit kell csinálnunk nekünk. Ne tégy meg valamit csak azért, mert mások már megtették - jegyzem meg, és csak nem bírom ki, hogy a sokat emlegetett bölcsességet ne hozzam fel újfent. De egyszerűen ezt soha nem tudom kihagyni, mert minden egyéb és hátsó szándéktól eltekintve tényleg szeretném, ha Faye eszerint élne. Ne mások döntései és hibái befolyásolják, ne vegyen részt az embereket annyira elhomályosító birka-effektben, ha már alapból különlegesnek született.
- Tudom, hogy mikor van a szülinapod - kacsintok rá pajkosan, testvériesen nyomva egy játékos barackot a fejére, majd a többit hallva azonnal emelem kezem, akárcsak a megadásra késztetett áldozat.
- Erről inkább ne. Nem is akarok effélére gondolni, főképp most nem, oké? - kérdem, intem, nevetem el magam. Nem, nagyon nem akarok azon agyalni, hogy Faye-t ilyesmik foglalkoztatják, efféle tervei vannak, főképp, ha az a srác is témán van.
- Én is azt hiszem - bólintok, ahogy a kényes témáról elterelődik a szó. Játékosan még fogaim is söszecsattogtatom felé, kezem pedig hasamra szorítom, mintha a görcs húzná össze.
- Majd éhen halok - nyöszörgöm vigyorogva, de amint Faye eltűnik abbahagyom a bohóckodást és a sörrel együtt ksiétálok a kertbe. Újra kell rágnom néhány dolgot, új taktikákat kell kidolgoznom a felmerült változások okán.

// Én is naggyon-naggyon köszönöm, jó volt Smile

//

Tárgy: Re: Éjszakai kimaradás Szer. 5 Nov. - 17:29

Aaron & Faye

- Igen, azt hiszem, ezen már kár agyalni. - sóhajtok végül egyet. Igen lehet, hogy elengedett volna, de lássuk be ez sok mindentől függött volna, attól hogy épp milyen a kedve, milyen napszak van, hogy adom elő, detto... nem engedett volna el lehetőség szerint. Én pedig nem kockáztattam azt, hogy nem enged el, egyszerűen csak elmentem és kész. Tudom, hogy nem ez volt életem legjobb döntése, de hát utólag már nem tehetek semmit sem, és... akkor is örülök neki, hogy elmentem, mert jól éreztem magam Logannel és ez talán meg se történik, ha megkérdezem a bátyámat.
Azt is látom rajta, hogy már csak az a kis félrecsúszott megjegyzés is rendesen kiborítja, pedig nem akartam én ezzel most még szítani a tüzet, csak hát... egyszer majd ez is eljön igaz? Már nem vagyok annyira fiatal. Persze még az vagyok, de mégis csak olyasmi ez, amivel nem biztos, hogy olyan sokat kell várni, főleg ha kedveled azt a srácot, akivel vagy, sőt talán ha már tudod, hogy szereted, akkor főleg nem. Nem mondom, hogy szeretem Logant, de eljuthatunk oda is nem igaz?
- Jól van, majd beszélek vele jó? Hogy ha New Yorkba jön, akkor mondjuk egy közös ebéd, vagy ilyesmi legyen. - ahol megismerheti, és majd ő is meglátja, hogy tényleg rendes srácról van szó. Csak azért az a rossz, ha ezek után mehet is egyből haza, mert nem lenne rossz az az ott alvás, de nem lep meg, hogy erre azonnal visszakozik. Én se gondoltam, hogy most azonnal, meg arra se, hogy ez egyet jelent a nem csak alvással, hiszen most se volt gond, csak szimplán beszélgettünk, átölelt és jó volt, jót aludtam, persze volt bennem egy nagy adag feszengés az elején, de aztán az is elmúlt.
Végül csak eljutunk addig, hogy elmosolyodom, amikor végigszántanak az ujjai a hajamon. - Tudom Aaron, de márciusban már tizennyolc leszek és ezt nem tudod leállítani. A legtöbb barátnő már mind... már volt valakijük. - tudom megbeszéltük már, hogy nem kell azt tennem, mint mindenki másnak, nem is azért teszem, csak mert akarom, mert nem akarok én se mindig egyedül lenni. Ennyire egyszerű ez, és nem kezdtem én veszélyes pasival, vagy ilyesmi, akkor meg nincs baj nem?
- Nem követek el hibákat, megígérem. Logan tényleg rendes srác, ő nem olyan... nem használna ki. Még csak nem is próbálkozott semmivel sem este, komolyan. - ezt kéne megértenie, hogy nem kell mindenkitől óvnia, mert vannak rendes emberek is. Lehet, hogy sok olyan fiú van, akitől okkal védene, de Logan pont nem ide sorolható. Végül csak bólintok a szavaira. - Jó lesz igen. Én tényleg nem akartam rosszat és a bátyám vagy Aaron akármi is történik, csak... közben már érdekelnek dolgok és jó lenne egy kicsit szórakozni néha. - elmenni egy-egy buliba, azzal a sráccal lenni, aki tetszik. Tényleg úgy viselkedni, mint egy tini és nem állandóan csak tanulni. Ő is szokott szórakozni, megértheti, hogy ez nekem is fontos. Végül előre hajolok, hogy megöleljem. Nem hosszan, csak épp egy röpke pillanatra. - Átöltözöm, és... azt hiszem össze kéne dobni valami reggelit is ugye? - mosolyodom el végre rendesen és állok fel szépen a kanapéról. Arról már nem is beszélve, hogy jó lenne egy kicsit egyedül lenni, szusszanni a zűrös beszélgetés után és magamban mosolyogva emlékezni vissza a tegnapra. Szóval irány a szobám.

//Köööszönöm a játékot új fent, remek volt! ^^//

Tárgy: Re: Éjszakai kimaradás Szer. 5 Nov. - 15:49

Aaron & Faye

- Nem tudom Faye és már soha nem is fogjuk megtudni, mert nem adtál rá esélyt. Hazudnék, ha azt mondanám, minden akadékoskodás nélkül engedtelek volna. De nem vagyok benne biztos, hogy nem hajlottam volna rá a kedvedért. Gondolom sok múlott volna azon, én épp milyen hangulatban agyok és azon is, te hogy hozod fel a dolgot. De ezen már kár agyalni, nem? - villantom rá sötét tekintetem. Én tudom, hogy nemet mondtam volna, vagy épp olyan feltételeket szabtam volna, amik Faye számára nem lettem volna vállalhatók. De ezen már tényleg kár vergődni, hisz a dolog elmúlt, már nme lehet újrajátszani és megnézni, ki miként reagált volna.
- Másért? - visszhangzok és vonom fel kérdőn a szemöldököm, miközben szemeim igen sötét és éledő düh árnyékát kezdik ölteni. Ám mielőtt elragadtatnám magam Faye javait, noha láthatja, a történtek után már némi kétellyel és fenntartással viseltetek szavai iránt, de azt hiszem mindkettőnk érdekében inkább elengedem a dolgot most és nem kapaszkodok bel, újfent dührohamig hergelve labilis lelkem.
- Azt hiszem, már a legutóbb is ezt sugalltam - biccentek az ismerkedés felvetésére. Igen, ezek után mindenképp találkoznom kell a kölyökkel, hogy lefektessük a határokat és kicsit ráncba szedjem a presztizsem. Ugyanakkor ezzel Faye kedvére is teszek, persze a magam irányába billentve a mérleget, hisz ha a srácnak csak egy csipetnyi esze is van, mindent mosolyogva fog elviselni.
- Azért az ottalvással még ne szaladjunk előre - horkanok fel félig vidáman félig intőn. Ha kell inkább én bérlek a kölyöknek valahol egy szobát, de azért annyira még nem hinném hogy puszipajtások vagyunk, hogy egész éjjel strázsáljak a folyosón. Bár kétlem, hogy Faye-el annyira elszaladt volna a csikó, hogy ennyi engedmény után még megpróbálná kijátszani a megmaradt bizalmam.
- Nehéz elfogadnom, hogy az én apró kis vörös tündérem lassan már felnőtt - sóhajtok fel, akárcsak el egy elszomorodott apa, miközben felállok helyemről és mellé sétálva simítok végig csillogó fürtjein. Noha kifejezetten nem csípem a vörös lányokat, Faye selymes tincseit mindig is élvezettel cirógattam, folyattam át ujjaim között.
- Nem szeretném, ha elkövetnél olyan ostoba hibákat mint a lányok többsége. Hogy összetörjenek, bemocskoljanak. De belátom, némi szabadságra van szükséged. Ha hazamentünk újrabeszéljük a dolgokat, jó? Ne várj tőlem csodákat Faye, de megpróbálom a te szemszögedből nézni a dolgokat. Így már jó lesz? - kérdem, ujjaimmal immár arcát cirógatva, szeretetteljesen, akárcsak egy gyengéd fivér. Jobb, ha kicist én engedek, mintsem a lázadásig szítsam ellenkezését. Ha azt látja, hogy szabadságot kap, még ha névlegest is csupán, nem ágáll majd a tiltások ellen.

Tárgy: Re: Éjszakai kimaradás Hétf. 3 Nov. - 12:20

Aaron & Faye

Az a legnagyobb baj, hogy tudom, hogy hibáztam, de közben akkor sem érzem úgy, hogy másképp cselekedtem volna. Egyszerűen csak így akartam, és jól éreztem magam és nem volt valahogy jó megoldás. Nem volt olyan opció, ami tényleg mindenkinek jó lett volna, nekem is és Aaronnak is, mert nem engedett volna el már az iskolába sem, nem hogy Logannel találkozni és itt van a legnagyobb probléma, hogy... hogy úgy érzem nem bízik bennem, pedig soha sem játszottam ki a bizalmát... eddig.
- És engedtél volna? Ha megkérdezem, hogy elmehetek-e a birtokra és találkozhatok-e Logannel, engedted volna? - az a baj, hogy hiába mond igent, nem biztos, hogy elhinném neki. Nem hiszem, hogy belement volna csak úgy egyszerűen. Félek tőle, hogy esze ágában se lett volna engedni nekem a dolgot, amíg nem találkozott vele, de ha találkozik vele... Mi van, ha elüldözik? Nem vagyunk mi még annyira közel egymáshoz, hogy ha nagyon ráijesztene a stílusával, akkor Logan nem jönne rá, hogy az egész túl bonyolult számára és én nem akarom, hogy csak ez miatt ne működjön.
- Nem... szólnom kellett volna, de már eleve mérges voltál csak egy csók miatt, másért nem lennél mérges? Mármint... nem úgy értem... nem történt semmi, mi csak aludtunk, de neked elve nem akartad, hogy megnézzem azt a sulit. - tudom én, hogy veszélyes, de nem akarok úgy élni, hogy folyton minden csak veszélyes rám nézve, hogy folyton csak félnem kell, hogy mi van, ha valaki meg tudja, hogy mi a másik képességem. Még ezt az egészet se tudom, hogy lesz, hiszen egyszer majd mesélnem kell Logannek róla igaz? De fogalmam sincs, hogy mennyire fogja megérteni.
- Szeretnél találkozni vele tényleg? Mondjuk... mondjuk odahaza? Azt mondta, hogy megpróbálná, hogy megteszi az utat futva, mert tudod ő elég gyors és akkor találkozhatnánk, ha nem is járok ide suliba, de akkor esetleg... aludhatna nálunk, és meg is ismerhetnéd. Így jó lenne? - tudom, hogy már eleve elszúrtam a dolgot, de akkor is helyre lehet még hozni nem. Nem egyszerű, de annak semmi értelme, ha teljesen elvágunk minden lehetőséget. Logant kedvelem és szeretnék még találkozni vele, de a bátyám mégis csak a bátyám, ő is fontos nekem és szeretném, ha ezt a kettőt valahogy össze lehetne egyeztetni.
- Én nem is. Tudom, hogy csak mi maradunk egymásnak... azóta, de... de én szeretnék élni tudod? Szeretnék olyan dolgokat is kipróbálni, mint a barátnőim. Eddig mindig azt tettem, amit te mondtál és nem akarok változtatni, csak egy kicsit... Már nem vagyok annyira fiatal, és vannak dolgok, amik érdekelnek, mint a fiúk, vagy a szórakozás, a... szerelem. - bököm ki végül, bár kissé nehezen és akadozva. Ez nem jelenti azt, hogy nem ugyanolyan fontos nekem így is, hogy nem akarok vele is lenni és ettől még ugyanúgy a bátyám marad, de... akkor is fontos nekem az igazán elkezdjek élni. Nem akarok mindig csak a képességem miatt rettegni mindentől.

Tárgy: Re: Éjszakai kimaradás Vas. 2 Nov. - 15:25

Aaron & Faye

Inkább nem is reagálok a szavaira a maradással vagy épp a bocsánatkéréssel kapcsolatban, hisz félő, csak újabb olajat öntenék a magamban lobogó tűzre. Márpedig most a cél mrá a higgadás. Hisz Faye itt van, nincs baja, nincs gond. Legalább is nem olyan, ami rendőr, mentő vagy egyéb segítségért kiáltana.
- Való igaz, nem a középkorban élünk. És nem is engedélyt kell kérned. Csupán értékelném, ha megbeszélhetnénk dolgokat - igazítom ki szavait. Bár igazából valóbna jobb szeretem, ha az engedélyem kéri, de ha neki így jobb, akkor árnyalhatjuk a dolgokat. Legyen belőle megbeszélés, közös megegyezés. Végül úgy is mindig az én szavam a döntő.
- Azt tudom, hogy _előtte_ nem ismerted. De az is csak úgy jött, hogy elmenjetek abba a suliba? Hogy megbeszélés és minden cetli nélkül eltűnj? - kérdem, és érzem, újfent megy fel a pumpa, szóval inkább a konyhát rohamozom meg, a hűs sörrel enyhítve torkom szárazságát és talán agyam hőfokát is.
Nem a legokosabb dolog most lerohanni Faye-t. Úgy tűnik, a North Salem-i nyaralásunk sokkal több nem várt és nem óhajtott fordulatot hozott, mint sejtettük volna. Tudom, érzem, hogy most már változtatni kell a taktikán, másképp kell állni a dolgokhoz, hogy a végkifejlet majd még is tetszen nekem.
- Azt hiszem, már a legutóbbi vitánkkor is finoman pedzegettem, hogy jobban örülnék, ha én is ismerném, és nem csak véletlenül meglesve őt a saját otthonomban - jegyzem meg, miközben már visszafelé tartok, majd most már kissé higgadtabban helyet foglalok az egyik fotelban, nagyjából úgy, hogy szemközt legyek vele.
- Persze hogy féltelek Faye. Hisz nekem már csak te maradtál - vonom meg a vállam, egy pillanatra a teraszajtó felé fordítva arcom, mintha zavarna az érzelmi kitörés, mármint a sajátom. Pedig nem vagyok az az érzelmes alkat, inkább csak az évek óta játszott szerep ivódott már túlságosan belém ahhoz, hogy tudatosság nélkül is menjenek az ilyen apró gesztusok.
- Nem hittem, hogy úgy érzed, rádtelepszem. Csak vigyázni szerettem volna rád - teszem még hozzá, továbbra is a kinti napsütést nézve, ujjaim között forgatva apárásodó fémdobozt. Nehéz lesz olyan szabályokat állítani, mik neki is megfelelnek, látszólagos szabadságot adva, ugyanakkor engem is kielégítenek, megtartván a felügyeletet a húgom felett. Pedig muszáj lesz, ha nem akarom, hogy fogékonnyá váljon mások véleményére és egyszer dacból ellenálljon nekem.

Tárgy: Re: Éjszakai kimaradás Szomb. 25 Okt. - 21:07

Aaron & Faye

- De én nem akartam eljönni. - vágom rá, bár nem olyan határozott válasz ez, inkább csak futó suttogásnak mondanám. Hát pont ez az, hogy e miatt nem akartam telefonálni, még ha meg is tehettem volna, mert azonnal értem jön, én viszont maradni akartam, mert... mert jól éreztem magam. Tudom, hogy nem szép tőlem, hogy nem gondoltam bele a következményekbe, tudom, hogy jobban oda kellett volna figyelnem, és máshogy intézni, de... nem volt jó megoldás, akkor sem.
- Ezt... ezt sajnálom. - igen azt hiszem így van. Sajnálom, hogy miatta baja lett, neki és másoknak is, de azt nem sajnálom igazán, hogy nem jöttem haza, mert maradni akartam. Nem azért történt ez, mert én annyira rossz lennék, csak egyszerűen... ott akartam lenni Logannel és kész. Nem akartam, hogy ilyen nagy baj legyen belőle, de nem volt más megoldás.
Nehéz vele vitázni, mindig is nehéz volt és ez a mai napig se változott, mert valahogy mindig neki van végül igaza, és most sem tudom, hogy mit mondjak mikor még arra is kényszerít, hogy felnézzek.
- De ez nem ilyen egyszerű Aaron. Már nem... nem a középkorban élünk, nem kell mindenre engedélyt kérnem és... Egyszer találkoztam csak vele futólag, nem volt a dolog említésre méltó, csak a nevét tudtam és szinte semmi mást, aztán aznap futottunk össze újra, amikor te is láttál. Csak úgy... megtörténtek a dolgok, nem tudtam rákészülni. - nem tudtam neki szólni előre, nem mondhattam neki, hogy van valaki, aki tetszik, mert nem így volt. Csak egy srác volt, akivel összefutottam a városban, akivel kicsit beszélgettem és még csak a számát se tudtam. Akkor mégis miről kellett volna beszámolnom neki? Aztán amikor már látta azt a csókot olyan volt... úgy nézett rám, mint aki élete legnagyobb hibáját követi el. Utána már mégis hogy mutattam volna be, elhozni se mertem volna ide.
- Ha szeretnéd őt megismerni... Eljönne New Yorkba, megpróbálná, hogy tudjunk találkozni, és... - csak sóhajtok egyet, és ha már nem kötelező, akkor nem nézek rá folyamatosan, csak megvárom, amíg behozza azt a sört. - Nem vagy rugalmatlan Aaron, de úgy érzem, hogy túlságosan féltesz mindentől. Annyira, hogy nem hagy... élni. Tudom, hogy meghaltak a szüleink és a képességem, de... nem mindenki rossz és nem mindenki veszélyes, és én szeretnék nyitni mások felé. - tudom, hogy ő erről máshogyan vélekedik. Mindenkitől félt, mindenkitől fél, de nem mindenki rossz, nem mindenki veszélyes, és Logan főleg nem az. Nem kell neki mindenről beszámolnom. Bemutatom én, amikor eljön az ideje, csak... az első reakciója után érthető módon nem igazán mertem.

Tárgy: Re: Éjszakai kimaradás Szer. 22 Okt. - 18:58

Aaron & Faye

- Igen, valószínűleg érted mentem volna - biccentek helyeslőn a felvetésére. Ezt az egyet, ezt az egyetlen egyet jól sejtette. Nme érdekelt volna, hogy mifelé mutánsok vannak ott, vagy miképp viselkednek. Képes lettem volna, mint egy rossz kölyköt, elráncigálni onnan.
- De, egy-kettőnek valószínűleg betört az orra, megrepedt néhány bordája. Ahogy nekem is - jegyzem meg hűvösen. Nekem persze könnyebb, már ha a fájdalmat nem számítjuk. Mire hazaértem már csak a véres, szakadozott ruha emlékeztetett a pofonokra.
A hirtelen támadás, a szabadás felvetése viszont reményeim szerinti reakciót vált ki. Egy igazi lázadó kapott volna az alkalmon, fejemhez vágva a maga akaratát, aztán legfeljebb néhány nap gyötrelem után jött volna bűnbocsánatért. De Faye nem igazi lázadó. Próbálkozik, de olyan gyengén, mint a harmat. Már ha ezt az éjjeli kimaradást nem számolom. Mert ez aztán betett jó néhány napra.
- Választanod? Ki kért erre Faye? - szegezem neki, egy röpke pillanatig az álla alá simítva ujjaim, de csak hogy arra kényszerítsem,a szőnyegminta helyett engem nézzen, rám figyeljen, ha neki beszélek.
- Azon az egy alkalmon kívül, mikor megláttalak a konyhában titeket sose meséltél arról a fiúról. Nem említetted, nem beszéltél róla. Mikor kértelek arra, hogy válassz? A legutóbb is mit mondtam? Hogy ne titkolózz előtem. Gondolod, ha illőn elhozod bemutatni mit tettem volna? Két lábbal rúgom ki az ajtón? - szegezem neki a kérdést. Persze az inger simán meglett volna bennem, de ennél sokkal de sokkal okosabb vagyok.
- Te magad generálod a problémádat, te magad kényszeríted ki a választás érzetét. Mert nem feltételezed rólam, hogy valóban megismerném őt, ha már ennyit vagy képes hazudni miatta. Mert én ugyebár rugalmatlan vagyok - döföm még az újabb kést, majd egy vállrándítás kíséretében a konyhába sietek és kiveszek egy sört a hűtőből. Nem szokásom inni, főképp nem így, napközben. Ám azt hiszem, most egy pohár lkólától csak hülyén érezném magam.

Tárgy: Re: Éjszakai kimaradás Kedd 21 Okt. - 15:34

Aaron & Faye

- Nem tudom, én... nem gondolkodtam, de ha kiírok egy cetlit, akkor hazahoztál volna nem? Ha... ha telefonálok, akkor értem jöttél volna és én... nem akartam. - nem akarok elbizonytalanodni, pedig az a helyzet, hogy rosszabb, amikor hűvösen beszél, mintha kiabálna. Így is pont eléggé érzem, hogy pipa rám, nem is kicsit. Tudom, hogy nem ez volt a jó megoldás, de nem is lett volna jó. Vagy hazahoz, vagy pedig maradok, és csak úgy maradhattam, ha nem tudja, hogy hol vagyok és én egyszerűen csak nem akartam, hogy ennek csak úgy hirtelen vége legyen, mert jól éreztem magam Logannel, túl jól, hogy elráncigáljon, mint valami gyereket, aki rosszat tett, pedig nem csináltunk semmit. Ha... ha nem tiltotta volna annyira, akkor elmondom neki magamtól és akkor ez az egész meg se történik.
És ismétel újra és újra, én pedig csak próbálom követni, ahogy leül és felpattan. Akkor se akartam szólni, még ha ez is lett volna az evidens, mert akkor mindennek annyi, vége szakad, és így se járhatok oda suliba. New York pedig messze van, nehezebb lesz úgy találkoznom Logannel, én pedig szeretnék, olyan nehéz ezt megérteni? Kedvelem, nagyon és ha kedvelsz valakit, akkor vele akarsz lenni, ilyen egyszerű.
- Sajnálom. Én... tényleg nem gondoltam át, de akkor is... akkor is csak így tudtam... Nem esett baja valakinek? - neki is eshetett, hiszen attól még érzi a fájdalmat, hogy nem lehet őt igazán bántani, viszont más... Nagyon remélem, hogy nem került miattam senki sem kórházba, vagy tudom is én, mert belé kötött aztán az illető jött ki rosszul az esetből. Ez az egész... nem így kellene lennie, ha egy kicsit rugalmasabb lenne és nem úgy viselkedne, mintha az apám lenne. A bátyám és... és nem kéne így kordában tartania igaz?
- De én nem ezt akarom Aaron. Nem... - sóhajtok egyet és lebiggyedő ajkakkal fixírozom közben a szőnyeg mintázatát. - Egy kicsit kéne rugalmasabbnak lenned. Én... a bátyám vagy és fontos nekem, és számít, hogy mit mondasz, csak... Logan is fontos érted? Miért kell... miért kell választanom? - mert így érzem, hogy nem tetszik neki, hogy nekem tetszik valaki, de attól még ugyanúgy a húga maradok, hogy van valaki, aki szintén fontossá válik nekem. A kettő még nem zárja ki egymást.

Tárgy: Re: Éjszakai kimaradás Hétf. 20 Okt. - 13:01

Aaron & Faye

- Mi a jó megoldás.. Talán az lett volna a jó, ha nem mész el engedély nélkül. Vagy ha már mindenáron menni akarsz, kiteszel egy fecnit - jegyzem meg hűvösen. Hisz uralkodnom kell magamon, nem engedhetem szabadjára a dühömet, Faye előtt nem. De szavai hallatán elég nehezen megy mindez.
- Féltél, hogy kiakadok? Szerinted az, hogy nem találtalak itthon, és hogy egész éjjel nem jöttél haza, nem szóltál, nem üzentél.. Szerintd az mennyire akasztott ki, Faye? - szegezem neki a kérdést. Legalább annyi esze lett volna, hogy felhív, jól van. Még ha nem is mondja meg, merre. Tudom, utána is pokoli pipa lettem volna, de legalább nem azzal tötöm az éjjelem, hogy a várost járom.
- Nem hagytalak dönteni - ingatom a fejem, egyik pillanatban leülve a kanapé karfájára, majd a következőben azonnal ugrom is fel, mintha nem bírnék megülni. És így is van, le kell járnom a feles energiámat, azt, amit a düh generált, mielőtt végzetes hibát követnék el. Tudom, hogy ha visszatérünk New York-ba minden elsimul. Hogy az iskola, a tanulás és a megszokott dolgok majd kisimítják Faye-t is, csak ezt a különös időszakot kell túlélnünk.
- Faye, egy tízéves gyereknek is az az els, hogy hazaszól, ha sokat késik, ne adj isten kimarad éjjelre. Hogy ne egye a frász az otthoniakat! - morranok fel újfent. nem kell ahhoz felnőttnek lenni, hogy legalább egy ilyen minimális felelősségtudat kialakuljon. De nem.. ő csak magára gondolt, hogy milyen jól szórakozik.
- Mit gondolsz.. ahogy téged kerestelek, hány részeg kötött belém? Hánnyal verekedtem össze miattad, és csak a szerencsén múlott, hogy senki nem hívta ránk a rendőrséget és most nem a fogdában ülök.
Tudom, hogy nem jogos, hogy mindezt rá és a viselkedésére verem, mert javarészt benne volt az én hirtelen haragom is. Amit az ő eltűnése izzított fel, szóval még is csak az ő hibája. Ugyanakkor régi jól bevált módszer a bűntudat-keltés.
- De tudod mit, Faye.. Hajrá, csinálj, amit akarsz.. Végül is, te már felnőtt vagy! Tudod, miképp működik a világ, hogy éreznek mások.. Miért is kéne neked, hogy valaki vigyázzon rád? Hisz látszik abban, milyen ügyesen hazudsz már nekem, és játszol ki engem. Csak tessék... - vetem fel, színpadiasan tárva szét a karom. Remélhetőleg inkább az ijedtség uralkodik el majd rajta, mintsem a lehetőség utáni vágy.

Tárgy: Re: Éjszakai kimaradás Pént. 17 Okt. - 20:43

Aaron & Faye

Furcsa egy dolog ez, addig amíg nem jöttem haza valahogy nem éreztem azt, hogy annyira rosszat tettem, de valahogy amikor egyre közelebb értem a házhoz, és ahogy beléptem az ajtón, majd megláttam a tekintetét... hát onnantól már valahogy minden egészen más színben tűnt fel. Nem tudom, hogy csak a harag miatt, vagy a rózsaszín köd miatt, ami mostanra már elszállt és visszatértem a realitás mezejére, de mégis így vagyok vele. Ezért nem is megyek be önként, valahogy nem mozdul a lábam.
- Csak érdekelt, csak.. meg akartam nézni, hogy milyen. - nem fogok oda járni, mert igaza van Logannek, csak miatta nem szabad, ezt jobban át kell gondolnom, sokkal jobban és ott a sulim is, no meg ha el tud jönni New Yorkba, akkor már is minden más színben tűnik fel. Persze ettől még ugyanúgy nem szabadott volna ott ragadnom éjszakára, de hát arról nem tehetek.. annyira.
Már attól megdermedek, ahogy elismétli a szavaimat és csak szó nélkül indulok el befelé. Ismerős a helyzet, a legutóbbi alkalommal ott bőgtem a kanapén, de most nem fogok, most nem akarok. Hibáztam, de... az emberrel előfordul ilyesmi nem? Biztos, hogy még néha vele is.
- Igen, persze, csak... nem tudtam mi a jó megoldás. - hát igen sok mindent sorra vettünk. Bár most úgy fest, hogy egyáltalán nem, de akkor is oda figyeltem, igyekeztem átgondolni, csak hát egyik megoldás se volt az igazi. Végül csak leülök a kanapéra, és nagyjából végig a padlót bámulom, amíg beszél. Nem akarok, most nem akarok kiborulni, most az egyszer... nem szabad. - Akartunk szólni és az is felmerült, hogy Logan elhoz, vagy taxi, de nem akartam költeni és... és féltem, hogy ha telefonálok, akkor egyből eljössz értem és kiakadsz. Én meg maradni szerettem volna. - tudom, hogy ez nem lesz a legjobb válasz... megint, ezért is mondom halkan. Igen, azt hiszem abba nem gondoltam bele, hogy ő egész éjjel a várost járja, hogy meg vagyok-e, hogy hol vagyok, hogy élek-e még egyáltalán. Ez talán olyasmi, ami felett sikerül elsiklanom a nagy smárolások közepette. Az a baj sajnos, hogy tényleg, ha valami jó történik veled, akkor minden más valahogy eltörpül mellette, az aggodalom és a logikus gondolkodás is.
- Sajnálom, erre... erre azt hiszem tényleg nem gondoltam. - bököm ki végül és talán most először nézek fel végre a szemébe, de épp csak egy pillanatra, hiszen olyan szinten szór villámokat, hogy attól majdhogynem megfagy az ereimben a vér. - De én sose tudtam ezt gyakorolni Aaron, sose hagytad, hogy én döntsek, akkor hogy menne hirtelen? Én csak... próbálkozom. - próbálom valahogy... szárnypróbálgatás, mint a tiniknél, általános lázadás átgondoltság és logika nélkül. Tudom, hogy nem jól csinálom, de ha egyszer folyton tilt mindent és meggyőz róla, hogy igaza van, akkor néha egyszerűbb ha én döntök és nem foglalkozom azzal, hogy ő mit mondana, mert akkor esélyt sem adok rá, hogy meggyőzzön, hogy másképp döntsek végül.

Tárgy: Re: Éjszakai kimaradás Pént. 17 Okt. - 12:01

Aaron & Faye

Látszólag várom a választ, pedig gazából itt most tényleg nincs jó válasz. Erre az eltűnésre, vagy ha szépen akarjunk szólni, kimaradásra nincs maygarázat. Legalább is olyan nincs, ami elfogadható.
és hiába látom, hogy épségben van, jól van, max a bűntudat emészti, nem igazán tudok enyhülni. Most nem, főképp, ahogy lassan belekezd a mondandójába. Nem hogy csillapodna haragom, inkább csak olaj a tűzra a magyarázkodás.
- Elmentél abba az iskolába? - sziszegem, nehezen fékezve, hogy ne ordítsak rá. De most valahogy igazán nehezen megy a jó testvér alakítása. De végül is, mi a frászért kéne nekem most a megértő, jó testvérnek lenne,. Még anya és apa is kiakadt volna, ha csak így szó nélkül eltűnik egy egész éjjelre.
- Elszaladt az idő.. nem néztétek az órát.. jól érezted magad ... - ismétlem visszafojtottan szavait, lassan lesétálva az emeleti lépcsőn, egy intő kémozdulattal beljebb tessékelve őt is a nappaliba. Mert azért még sem a folyosón kéne leordítanom a haját.
- Belegondoltál te bármibe is magadon kívül? Azon kívül, hogy milyen jól szórakozol? - tér vissza a hangom, ahogy beér, esetleg helyet is foglal.
- Még ha el is tekintek attól az iskolától, amiben egyenlőre meg se egyeztünk! Ha eltekintek attól, hogy bármely telepatikus képességű beleláthatott volna a fejedbe.. vagy egy megérző rájön a képességedre.. Faye, belegondoltál te abba, hogy én mit érzek, mit hiszek, vagy épp mit élek át?! - förmedek rá. Nem, nem tudok higgadt lenni, most nem. Hisz az eszembe se jutott volna, míg a várost jártam, hogy ő nyugodtan szórakozik valahol.
- Egy szaros cetlit nem írtál, mert azt hitted, még suttyomban hazaérsz előttem. De ha már ott ragadtál.. Nincs egy árva telefon abban a nyamvat épületben? AMin legalább szólhattál volna, hogy jól vagy? Egész éjjel a várost jártam Faye, felhívtam a rendőrséget, bejártam a kórházat, felhívtam a New York-i kórházakat. Aztán végigjártam Salem összes kocsmáját, szórakozóhelyén, éjszaka is nyitvatartó üzleteit. Belegondoltál te egyáltalán, hogy én mit gondolhatok, mit hihetek? - emelem hangom minden egyes mondattal. Képtelen vagyok visszafogni magam, legalább is hangilag. Mert legalább nem lépek hozzá, nem rázom meg, pedig rohadtul megérdemelné.
- Amióta itt vagyunk folyamatosan arra kérsz, vegyem észre, hogy már felnőtt vagy, hogy engedjelek élni. De még egy kölyöknek is eszébe jut felhívni a családját, hogy ne aggódjanak érte, ha lekési a buszt. Így akarsz te felelősségteljes és önálló felnőtt lenni?!

Tárgy: Re: Éjszakai kimaradás Szer. 15 Okt. - 21:27

Aaron & Faye

Őszintén... talán nem is gondoltam át ezt eléggé. Persze sejtettem, hog aggódni fog, de csak aggódni és kész, nem pedig járni a várost egész éjjel, hiszen ha csak nem megy haza valaki egyszer, az még nem a világ vége, nem jelenti, hogy elszökött, netán elrabolták. Talán ez is mutatja, hogy még nem vagyok éppenséggel a legokosabban gondolkodó felnőtt, mert ere tényleg nem gondoltam. Csak csendben próbálok besettenkedni, próbálok nem nagyon zajt csapni és remélni, hogy mondjuk alszik. Tudom az azért balga remény, hogy azt hitte itthon vagyok a szobámban, mert nem készítettem neki vacsit, no meg nem is köszöntünk el este, szóval ennek nem is lett volna semmi esélye, de... A fenébe, nem tudom, hogy mit gondoltam, tényleg nem!
De akkor is megtettem és ebből már nincs visszaút, főleg akkor tudatosul ez bennem, amikor meglátom a karikás szemeket, a kissé kócos hajat, ami szinte soha sem jellemző rá. Ő mindig ápolt, mindig olyan tökéletes velem ellentétben, én azért kissé nyúzott vagyok. Aludtam én, de azért sokáig beszélgettünk este, meg egyébként is ilyen esetben az ember nem tud olyan mélyen aludni, mint ahogyan azt máskor megszokta. Azonnal megtorpanok, amikor megszólal. Amikor még megláttam próbáltam valamiféle elnézést kérő mosolyt az arcomra varázsolni, de amikor a hangja csatlakozik a villámló tekintethez, már biztos vagyok benne, hogy az most semmit sem érne. Nagyot nyelek és pillanatokig semmit sem tudok mondani. Azt hiszem most nem igazán lenne jó válasz, én pedig tényleg csak pislogok, ott ahol voltam megkövülten szinte még az ajtóban, csak az már csukva van mögöttem.
- Én csak... Nem jött a busz, vagyis... elment az utolsó, és nem néztük az időt. Szóval gondoltam, hogy... - oké, nem tudom, hogy mit gondoltam, most legalábbis nem tudom. Tegnap még tudtam, meg volt az a lázadó lelkesedés, no meg a helyzet túlságosan jó volt és nem akartam elvágni azt az estét. Amúgy se lehetett volna csak taxival, ha meg telefonálok, akkor vége... akkor értem jött volna és én maradni akartam. - Tudom, hogy azt mondtad, hogy nem jó ötlet, de... elmentem megnézni azt az iskolát. Gondoltam, hogy visszaérek, de elment az idő és elment az utolsó busz, szóval ott aludtam, de nincs semmi bajom és sajnálom, tényleg. Én csak... jól éreztem magam és valahogy elszaladt az idő. - nem hiszem, hogy ez meg fogja győzni, tényleg nem hiszem, de azért remélem, hogy ez a harag, amit most rajta látok elmúlik majd, mert már-már... ijesztőnk mondanám.

Tárgy: Re: Éjszakai kimaradás Szer. 15 Okt. - 10:08

Aaron & Faye

Először még fel sem tűnt, hogy nincs itthon. A postáról visszatérve csak elkiáltottam magam, hogy megérkeztem és már robogtam is a szobába, hisz napok óta vártam a következő évi anyagokat, a kért jegyzeteket és vizsgálati anyagokat. Órákig elszöszmötöltem vele, csak korgó gyomrom figyelmezetett a múló időre.
A papírokat félbehagyva indultam a konyha felé, ám a várt terített asztal sé kaja helyett csak a nagy semmi fogadott. Összevont szemöldökkel indultam vissza, szólongatva, kopogtatva ajtaján, majd benyitva.. az üres szobába. Immár kissé beidegesedve kiabáltam nevét, a házban, a kertben. Majd a telefonhoz rohanva tárcsáztam a rendőrséget. Az nem lehet, hogy ő csak úgy szó nélkül eltűnjön, hogy ne hagyjon papírt, jegyzetet, vagy bármit. Ám a vonal túloldalán rezignált hang jelentette ki, leghamarabb negyvennyolc óra után lehet egy személy eltűnt. A fene essen belétek!
Felkaptam kabátom, kulcsom és a motorra pattanva jártam be először a kórházat, majd onnan telefonáltam fel a New York-it, és aházunk is. Mert miért ne mehetett volna haza. Illetve.. miért is ment volna?
Értetlenül toporogtam, aztán újra motorra, végigjárva egész Salem-et, besötétedve a szórakozóhelyeket, keresve Faye-t, magyarázva külsejét. Azért egy csendes, visszafogott vörös lány még se tucatszám! Hiába...

Szemem alatt karikákkal állok a zuhany alatt, mosom le magamról a vért, szakadt ruháim a földön. Mert azért volt néhány már ittasabb egyén a késő éjszakában, akik vagy rossz néven vették firtatózásom, vagy poénosnak hitt beszólásaiket vettem én fel. Kétségtelen, ők jártak jobban, nekem mostanra semmi bajom, de páruk tuti az ügyeleten töltötte a hajnalt.
A nyíló ajtó csapja meg fülem, már törülközés közben. Azonnal ugrok is az odakészített melegítőbe és pólóba, és mezítláb csattogok lefelé a lépcsőn. Amint meglátom, sértetlen alakját, bűnbánót arcát egyszerre uralkodik el rajtam a megkönnyebbülés és a düh. Egyrészt örülök, hogy semmi baja. Másrészt szinte mar a harag, hisz ezek szerint ő valahol biztonságban volt, míg én az éjszakát jártam, egyre kétségbeesettebben.
- Hol a fenébe voltál? - dörren hangom, talán még az életben nem látott ennyire dühösnek, még az életben nem hallott ilyennek.

Tárgy: Éjszakai kimaradás Kedd 14 Okt. - 16:28

Aaron & Faye

Tudom, hogy butaság azt hinni, hogy talán nem tűnt fel neki, de... de mi van ha nem tűnt fel neki? Jó... szinte biztos, hogy nincs erre semmi esély, de azért reménykedhetem. Reggelig igazából sikerült tökéletesen elnyomnom magamban a tényt, hogy nem csináltam valami okos dolgot, de vannak helyzetek, amikor ezen nem igazán jár az eszed, amikor csak annyit tudsz, hogy jól érzed magad és nem akarod, hogy vége legyen, én pedig nem akartam. Túlságosan jól érzem magam Logannel, és nem csinálta semmi rosszat, ebből Aaron is megértheti, hogy nem kell tőle tartania. Kedves srác, vele aludtam és még csak nem is tett semmi olyat, ami... Jó persze azért a keze elvándorolt alvás közben, de ezt könnyen kivédtem, meg alvás közben én se sok mindent vettem észre. Reggel sikerült csak kissé a kis hely miatt összegabalyodva ébredni, de egy kis zavart nevetgélésen kívül nem volt ennek semmi más következménye sem. Tudom én, hogy ez nem elég, mert ha Aaron tisztában van azzal, hogy nem voltam itthon egész éjjel, akkor jó eséllyel halálra aggódta magát és akkor most meg fogom kapni majd a kiadós fejmosást. De... de nem érdekel! Túlságosan jó volt az este és igenis megérte úgy elmenni a birtokra, hogy nem beszéltem meg vele. Nem engedett volna el, én pedig igenis el akartam menni, mert nekem fontos volt, mert nekem Logan fontos. És neki is én, hiszen meg akarja próbálni, meg akar próbálni elfutni egészen New Yorkig, hogy találkozhassunk, hogy jobban megismerhessük egymást és a bátyám nem állhat közénk! Nem az apám és neki is az lenne elvileg a fontos, hogy nekem jó legyen nem igaz? Ezt... ezt valahogy meg kell értenie. Ha nem lenne ennyire tiltó, akkor nem mentem volna el a belelegyezése nélkül. Mondjuk, ha nem késem le a buszt, akkor haza is értem volna és talán ki se derül az egész, de sajnos nem alakulhat minden olyan egyszerűen, ahogy azt az ember reméli, de... de majd lesz valahogy. Megbeszéljük, ahogy mindent igaz? Mérges lesz, de aztán majd megnyugszik, majd elmagyarázom neki, hogy tudom, hogy hiba volt, de máskor nem lesz ilyen, ha... ha képes engem kicsit felnőttebbként kezelni, mert szeretném élni az életemet és szeretnék Logannel lenni, szeretnék... szeretnék szerelmes lenni, mint minden korombeli tini, akkor is, ha benne van a pakliban, hogy ez csalódással is járhat.

Tárgy: Re: Éjszakai kimaradás

» Simon & Ria - Éjszakai affér
» Éjszakai kóborlás az erdőben