A Brody ház a parton

Tárgy: Re: A Brody ház a parton Kedd 6 Jan. - 19:41

Do you love me, or not?

- Elveszlek, és azon reménykedek, hogy jól megleszünk. Nem kapásból vágtam rá, úgy éreztem, hogy a napló szerint ha te vagy az, régen is kedveltelek, és ne legyél egyedül. – Ez talán elegendő indok, hiszen így éreztem, aztán többször találkoztunk, ezek a mélyebb tónus jegyében teltek mint a korábbi portlandi kavarásaink, és valahogy egyértelmű volt, hogy mindaz, amit montanság kezdek érezni, az sokkal több, valódi szerelem a régi időkhöz képest. A dzsungel jó próbatétel volt, és amikor átjött, már akkor éreztem, hogy nehezen tudnék nélküle meglenni. A válaszán ellenben meglepődve nyúlok az arcához, hogy legalább az ujjaimmal érjek hozzá.
- Oh, sajnálom. Megyek, ez nem is kérdés. Megrázott a dolog? – Nem tudom eldönteni, hogy mennyire zuhant magába, hiszen elvileg az öreg akarta Theohoz kényszeríteni, rávenni arra, amit nem akar, tőle szökött meg, de mégiscsak az apjáról van szó. Most már bent vagyunk, és miután alig tudom, hogyan viselkedik a kismama szervezete, lassan nem ártana helyet foglalnunk, hogy ne szédüljön meg. Vagy nem is tudom. Ellenben a lányka tovább folytatja, erre már nekem is sötét árny siklik át a tekintetemen. Hajlandó lettem volna félreállni, ha Haley őt választja, mégis itt van velem, ellenben a srác úgy tűnik, része kíván lenni az életének. Na igen, ő a gyerek igazi apja, ezt a részét megértem, ha a szöszim is úgy akarja. Tartom a véleményem, ha együtt akarnák megpróbálni, félreállnék.
- Ugyan, sokkal fontosabbak a te dolgaid most Haley, mint az én szerepem feltűntetése. Szeretlek, de ez most rólad szól. – Bólintok beleegyezőleg, nekem aztán nem bántó, hogy nem lettem feltűntetve. Úgy vagyok mindezzel, hogy ő a hercegnőm, és senki senkivel nem éreztem korábban így. Vele valahogy értelmüket veszitik a rablások, az átmulatott éjszakák, a végén még tényleg képes leszek komolyan venni Baker ultimátumát. Amely rabsággal, mégis biztos élettel kecsegtet. Érdemes lenne megfontolnom, főleg, hogy a szöszi a nyakamba vei magát.
- Ne bízzuk el magunkat cica. A csalfa remény nem túl kellemes útitárs. – Mindenesetre jól esik, hogy ölelget, én sem szándékozom elereszteni, s nagyon megérint lelkileg, hogy fontosnak tartja az én boldogságomat is. Nem tudom, hogyan kerültünk a csókba, de végre nem figyel minket senki, nem kell a dilemmáimmal küzdenem. Van köztünk egy enyhe magasságkülönbség, amit nem ártana kiegyensúlyozni. A lány a maga tizenhét évével érettebb, gondoskodóbb szerető, mint bárki, akire az utóbbi időből emlékszem. Finom vadulást iktatok be, még ha így ellentmondásosnak is tűnik, évődő csókjaim odakapóak, játékosak. Már az is bizsergetően hat rám, hogy ismerkedhetek a mamás keblekkel, amelyek hamarosan nem az én gyönyörömet fogják szolgálni. Addig viszont...
- Nem sietünk sehova. – Nyugtatom meg, egyébként sem az volt a szándékom, hogy végre magammal csalom a tóparti házba, és csúnya dolgokat műveljek vele. Az csak úgy megtörténik. De nem most. Azt viszont nem tilthatja meg, hogy kifejezzem ragaszkodásomat. A konyhaszekrény közelében vagyunk, eddig annak préseltem a hátsóját, most finoman a combja alá nyúlok, hogy megemelve a törékeny testet, felültessem rá. Csakis a józan ész határán belül lépek be a lábai közé, vetkőztetésről ezúttal szó sincsen. Érezni akarom, azt lehet így is. Az ajkára vércsemód csapok le, hogy a szőke tincsekbe túrva lejjebb haladjak a nyakához. Ott tanyázok végül le, ujjaimmal pedig szelíd határozottsággal pusztán a csípőjét markolom meg. A nyakszírtre adott csókok vágytól teljesek, s nem követelőzőek. Olykor felpillantok, elmerülök a kék szemekben, ha éppen nem hunyja le, hogy tudassam, tovább nem szándékozom menni. Ő a főnök.

Tárgy: Re: A Brody ház a parton Szomb. 3 Jan. - 16:58

Joshua és Haley

- Ennek örülök.
Annak leginkább, hogy a férfi túllépett a kettejük közötti korkülönbségen, de persze annak is, hogy nem tartja butának, habár ezt idáig se feltételezte, de hát mindig jó az ilyet hallani. Azzal meg aztán végkép nincs semmi baja, ha kicsinek szólítják, aranyos becézésnek tartja, de ha nem is becézésnek szánják, akkor sincs ellenére, mert ez pusztán az igazság, 164 centijével nem szolgált rá a langaléta becenévre.
- Mit csináltál volna, ha akkor igent mondok?
Kérdi, miközben a lovardai lánykérés emlékeit idézi fel mosollyal ajkán. A mosoly az újabb vallomás hallatán elfogódottabbá válik s bólint. Igen, egyetért azzal, hogy a házasság mozgatórugója a szerelemnek kell lennie, nem a védelemnek vagy kétségbeesésnek. Örül, hogy túljutott azon az elkeseredett két napon anélkül, hogy kimondta volna kérését.
- Tulajdonképpen igen. Szeretnélek megkérni, hogy kísérj el Portlandbe. – Nagy levegőt vesz, hogy elmondja a fejleményeket. – Az apám meghalt a múlt héten, a temetésre és a hagyatéki tárgyalásra Portlandbe kell utaznom, Nate nem jön velünk, de szeretném, ha te mellettem lennél.
Sosem fog kiderülni, hogy Nate terve működött volna-e, nem is boncolgatja a kérdést a szöszi. Hangja száraz, még mindig nem tudja, hogyan kellene feldolgoznia apja halálát. Majd az idő talán megoldja ezt a kérdést is, mint annyi minden mást. Az egyik komoly bejelentés megvolt, jöhet a következő, és nem csak azért, mert már elszólta magát a többesszámú elutazással.
- Theo most itt van a városban, ő volt a hírhozó. Még nem volt alkalmam, hogy kettőnkről meséljek neki, majd legközelebb.
El akarja kerülni a filmek leggyakoribb kliséjét, vagyis hogy titkolózik, ami persze valahogy kiderül és aztán igazából a titkolózással és nem magával a titokkal bántja meg a másikat. Mivel a város elég kicsi, megvan az esélye, hogy egymásba fussanak és ugyan Joshua nem ismerné fel Theót, ahogy Haleyt se ismerte fel, de gyermeke apja feltehetően felismerné a szőke lovagját. A reakcióját illetően inkább nem bocsátkozna feltételezésekbe, ki tudja, az egyszerű elsétálástól kezdve bármi lehet.
- Nahát, tényleg? – Joshua nyakába ugrik örömében. – Ez fantasztikus. Nate-nek vannak különleges ismerősei, talán Jaime-nek is, apa dolgai között is szétnézhetünk, biztos voltak kapcsolatai.
Láthatóan az a ha szócska Haley olvasatában azt jelenti, hogy amikor. Nem számol a sikertelenség lehetőségével. Szeretne segíteni a kutatásban, de ha a szülésig nem járnak sikerrel, akkor arra az időszakra neki fel kell majd függesztenie a keresésbeli segítséget.
Már a csóktól is egészen elgyengültek a lábai, a folytatás pedig nem segít, hogy stabilabban álljon. Ujjai a szőke fürtökbe túrnak, míg fejét kissé hátrahajtja, összhangban Joshua mozdulatával. Mellei valóban érzékenyek, ennek egyik következménye, hogy valóban gyengédség szükséges, a másik következmény viszont, hogy az óvatos határozottság is olyan rezgésekre késztetik testét, amiket nem tud kontrollálni a lány. És Haley szereti ezt, az ősi ösztön elszabadulását, de most megszólal a kis vészfék hangja a fejében.
- Várj!
Kéri, de hangja nem több egy sóhajtásnál. Mégis, tudja, hogy ez is elég ahhoz, hogy megálljanak. Joshua pillantását keresi, habár, amint megtalálja a viharos kékséget, rögtön újra megcsókolja, igencsak ellentmondásosan kérésével szemben.

Tárgy: Re: A Brody ház a parton Szomb. 20 Dec. - 21:38

Do you love me, or not?

Rég volt már, amikor Portlandben kavartunk, mert az sokkal inkább volt kavarásnak köszönhető. A naplók alapján már akkor is komolyan tetszett, ám úgy tűnik, akkor nem is láttam értelmét tervezni, most pedig máson sem jár az agyam, hogy mi lesz velünk. A baba ebbe nem zavar bele, talán jobb is, hogy másodszor találkoztunk, mert így eltelt annyi idő, hogy a naplók alapján is tudjak agyban érni változni. Sőt, az, hogy valaki mástól vár kicsit engem is felelősségteljesebbé tesz. A birtoklási vágyon túl nem csupán szerelmet, szeretetet is egyre jobban érzek iránta.
- Végülis túlléptem ezen. A szememben csak annyira vagy kicsi, amennyire az még aranyosnak hangzik, nem tartalak tőle butának, vagy éretlennek. – Félmosollyal felelek, és mert bár még olyan komolyabban nem is merült fel köztünk az összebújás gondolata, nyilván máshogyan működne a dolog, mint pocak nélkül, de el tudnék képzelni valamit. Ha szeretjük egymást, és késznek érzi majd magát, örömmel zárnám a karjaimba egy szerelmes éjszakán. Vagy ha nem akarunk ilyen romantikusan fogalmazni, hát átadnánk magunkat a testi örömöknek is, hiszen minden érintése felvillanyoz, és megindít bennem valamit. Tulajdonképpen ha ruhátlanul látnám, pocakkal, az még inkább nőiessé tenné a szememben.
- Felelőtlen dolog volt, hogy csak úgy letámadtalak az ajánlattal, jogos volt, hogy elhárítottad. Próbáltalak védeni, de az nem megoldás mindenre. Rá kellett jönnöm, hogy nem azért akarlak elvenni, hogy védelmet kapj. – Szavaira pusztán megkeményedik a tekintetem, mert hihetetlennek tartom, hogy az apja még mindig bele akar szólni az életébe. Talán az öreg is maga mellett akarja tudni, nagy családot akar, de erőszakkal tenné ezt? Azt sosem hagynám. – Most is akarom, de átgondoltan. Azért mert szeretlek szöszi. Előreszaladtunk, de meg szeretnélek kérni, ha odajutunk. – Ez lehet, hogy pár órán, pár napon belül realizálódik, nem akarom, hogy stresszeljen most ezen, hogy mikor következik be, jelenleg elég, ha tudja, hogy vele akarom leélni az életemet, senki mással.
- Akkor végül mi lesz Haley? Tudok valamiben segíteni? – Kérdezek vissza, ám muszáj vigyorognom nekem is azon, ahogyan felemlegeti a dzsungelbéli kommandónkat. Igen, talán pihegett kismamaként, de bátor volt, ez tény és való, míg a többi szép lassan összeroppant, és lényegében ketten tudtunk kijutni. Hogy a többiekkel mi lett... hát az őszintén nem izgat.
- Tulajdonképpen lenne. A régieket ugyan már nem tudom visszaszerezni, az újakat viszont másokhoz hasonlóan tudnám őrizni. Ha találok egy magunkhoz hasonló gyógyítót, akinek beadhatom a vérét magamnak, az egy életre megoldaná. – Elhallgatok, és mérlegelem, amiket mond. Végülis igaza van, de nem azért akarnám elvenni, hogy ne vallhasson ellenem, ám mégis van benne ráció. Odanyúlok, hogy ezúttal én simogassam meg a szőke tincseket, s bólintok, köszönetem jeléül. Ezzel is engem véd a drága.
- Ahogy szeretnéd édes. Akkor legyen elég annyi, hogy nem vagyok egy szent, de... valami szép életet szeretnék kettőnknek. – Megállunk végül, és már bent folytatjuk, most éppen sikerül erőt vennem félszegségemen, és talán álnok dolog, hogy így eltűnve a világ elől támadom le, ám nem éreztem azt, hogy nem akarna velem lenni. Ahogyan összeér az ajkunk, még behunyt szemmel is elmosolyodom a magasságkülönbségen, lejebb hajtom magam, hogy ezt kiküszöböljük. Míg a kezei a derekamon, eddig az enyémet a hátát simítják, szorosan az ölelésembe fonva őt. Amikor szünetet tartunk, akkor pár pillanatig a ragyogó kékségeket figyelem, s mikor úgy látom, hogy szólna, közelebb hajolok a füléhez, hogy az arcunk legyen kontaktusban. Felmorranok a dícséretre, jóleső érzéssel tölt el, amit hallok, s bár férfi egóm azért kiált, hogy nem pusztán a csókom vadító, ám nem ide illik. Ő a hercegnőm, akit becsülni kell.
- Te pedig nem tudod elképzelni, hogy mennyire jó veled ismét. – Pusszantok bele óvatosan a fülébe, hogy ne robbanjon szét a dobhártyája, s azon kapom magam, hogy máris folytatódik édes csókcsatánk. Nem tudom, hogy mit szabad, mit nem, ő a főnök, még ha ez nem is túl férfias gondolat, ám nem tudom visszafogni azt, ami kettőnk között történik. Szokták mondani, hogy egy csók még nem az erotika, ám most olyan lelkileg is üdítő élményt okoz, amely átveszi testem felett az irányítást, s miközben az ajkairól távolodva lejebb csusszanok a nyakára, hogy kedvesen szívjam be a bőrét, óvatos határozottsággal téved a kezem kebleire. Biztosan érzékenyek most, így a gyengéd érintés most pusztán kiváncsiskodó, simogatóan sejtelmes.

Tárgy: Re: A Brody ház a parton Vas. 14 Dec. - 19:32

Joshua és Haley

Egyszerre két ellentétes dolgot kellene kifejeznie, ami nehezen kivitelezhető, így fúj egy nagyot és kénytelen sorban haladni.
- Értem.
És valóban megérti, csak kíváncsi volt. Ezek szerint jó emlékei vannak a gyerekkorából, szerető szülőkről, természetes, hogy ragaszkodni akar ehhez a férfi. Még Haley is ragaszkodik saját emlékeihez, pedig nem túl szeretetteljesek, de így is formálták, ha elfelejtené őket, talán egészen másmilyenné válna.
Most következne a másik válasz, de talán jobb is, hogy volt egy kis ideje, mert jobban át tudja gondolni, így nem csak egyszerű, rávágott, talán átgondolatlannak tűnő a válasza.
- Szerintem mostanában nincsen rajtad álarc.
Állapítja meg nagy komolyan.
- Legalábbis összehasonlítva a portlandi időszakkal, akkoriban mondjuk tényleg igaz lehetett volna ez a mondat.
Egyértelműen a mostani Joshuát veszi úgymond az igazinak, míg a múltbéli viselkedésének egyes elemeit a látszat-kategóriába sorolja.
- Ugyan – legyint csak az ismét szóba kerülő korkülönbségre – régen különben is ennél sokkal nagyobb korkülönbséggel házasították a lányokat a főurakhoz, amúgy meg nemsokára betöltöm a tizennyolcat és megoldódik az egész.
Habár igazából azzal megoldódott, hogy jelen pillanatban állapotos, így aztán még hónapokig nem ismerhetik meg egymást a bibliai értelemben véve. Pedig felborult hormonjaival néha nehéz türtőztetnie magát, de az első alkalmat Joshuával különlegesnek képzeli, ami nem attól különleges, hogy óriási pocakja van. Abba most nem akar belegondolni, hogy vajon teste ennyi változás után, hogyan fog kinézni majd szülés után..
- Mmm, finoman hangzik!
Na mostmár készíti a gyomrát a finom falatokhoz, nagyon drukkol, hogy ne legyen rosszul tőle.
- Akkor jó, nem is akarom, hogy lemondj rólam.
Arra csak bólint, hogy tudja, nem zavarja, hogy a baba másé. Ezt elfogadja, még nem igazán gondolt bele, hogy úgy egyébként ez mit jelent egy férfinek, és jelen esetben Joshuának. Majd egyszer, nem most.
- Egyébként volt vagy két nap, amíg komolyan fontolgattam, hogy megkérlek, mégis vegyél el. – Joshuára rebben pillantása, erről még nem beszélt neki. Igazából senki másnak sem, már a házassági ötletéről. - Az apám ránk talált, azt akarja, hogy költözzünk vissza Portlandbe, én is, Nate is, de végülis Nate kitalálta, hogyan lehetne jogi úton leszerelni, úgyhogy inkább nem szóltam, mert hát tudod, nem így akarom, hogy férjhez kelljen mennem.
Egészen nyugodt a hangja, bízik a terv sikerében és abban, hogy nem kell elhagynia North Salemet.
- Amúgy meg, tudod milyen rettenthetetlen vagyok.
Utal a dzsungelbeli kalandra vigyorogva, ahol szegény Joshua cipelhette ide-oda. Aztán nagy nehezen felfogja szöszke buksijával a férfi utolsó mondatának értelme.
- Van megoldás az emlékeid megtartásához?
Egészen végérvényes állapotnak hangzott, mikor legutóbb beszéltek róla, meglepődik, hogy megoldandó problémaként kerül említésre. Nem mintha bármi kifogása lenne emiatt, de Joshua miatt örülne, ha épen és egészségesen élhetne.
- Akarom, és ne érts félre, de többet erről ne beszélj. Nekem elég annyi, hogy nem voltak rossz szándékaid, majd egyszer meséld el, de tartok tőle, hogy Baker ügynök ismét megkérdez erről-arról és akkor nem akarok hazudni… nem is tudok kifejezetten jól, nem akarok ártani neked. Jobb, ha nem tudok semmit, akkor nyugodt szívvel mondhatom, hogy nem tudok semmit. Rendben?
Ha majd egyszer esetleg tényleg összeházasodnak, akkor megbeszélik, már ha emlékszik, akkor még Joshua, mert akkor már megtagadhatja a vallomástételt a rokoni szálra hivatkozással. Kutató pillantással is kérdi a férfitól, rendben van-e így a dolog. Ha ezek tudatában is beszélni akar majd róla a másik, nem fog ellenkezni.
- Köszi.
Táskája tipikus női táska, vagyis vélhetően téglákkal van telepakolva, így tényleg hálás, amiért nem neki kell cipelni, még ha rövid távról van is szó.
Hamar feledi a falakat, mikor Joshua kezei a derekára siklanak. Enged a finom fordításnak és akkor már tudja, mi fog következni. Szemeit lehunyva pipiskedik lábujjhegyre, úgy fogadja az édes csókot, amire nyomban válaszol is. Most az ő kezei siklanak a férfi derekára, majd finoman kúsznak fel a hátán. Az egyre intenzívebbé váló csók lángra gyújtja arcát, aminek jól esik Joshua cirógatása. Most nincsenek nyilvános helyen, nem mintha legutóbb nagyon zavartatta volna magát a kisasszony, így aztán csak akkor távolodik el alig egy arasznyira, mikor a teste sikít egy kis levegőért, amit az utóbbi pillanatok vagy percek izzása miatt jóformán elfelejtett venni.
- Még mindig eszméletlen jól csókolsz.
Mormolja félmosollyal a szája szegletében, majd folytatásért folyamodik. Nincs teljesen tisztában azzal, hogy milyen határokat feszeget, inkább érzi csak ő maga is, de ez nem elég ahhoz, hogy elhátráljon. Ajkai ismét szétnyílnak, miközben Joshua ajkait simítja végig nyelvével.

Tárgy: Re: A Brody ház a parton Csüt. 4 Dec. - 21:43

Do you love me, or not?

- Pénzre nincsen szükségem. Ha megszabadulnék tőle, végleg lezárnám a múltat, elengedném őket. Ez nem ment. A látszat ellenére tudok szentimentális lenni. – Ez is sarkítás, hiszen amióta ismerem őt újfent, olyan romantikus érzések ébredtek bennem, amilyenre korábban alig akadt példa. Oldalt pillantok, ennek ellenére mégsem követjük el azt a baklövést, hogy a szemembe nyúljon, éppen a megfelelő ütemben simít végig rajtam, nem tudok nem mosolyogni.
- Teljesen felforgatsz azért. Aggasztónak hittem a korkülönbséget, rosszabb esetben ezért még leültetnek, de imádom azt a cserfes bájodat. – Megcsóválom a fejemet, szinte hitetlenkedve, hogy ennyire képes rám hatással lenni, a kezét pedig nem kell elengednem, az autó tökéletesen alkalmazkodik a megváltozott vezetési stílushoz, hogy még így is óvatosan hajtom, nem veszélyeztetve a kismamát. A Bently megelőzi a korát, méregdrága blokkolásgátlója beépített monitorral jelzi, hogy ha valami centikre közel kerülne, a futómű szinte magától korrigál még nagy sebesség mellett is.
- Ezt elhiszem, tipikusan ilyenkor tudok nehéz ételben gondolkozni. Látod mégsem vagyok mindig figyelmes. Sült igen, a málnamártás viszont hűs. A végén pedig egy torta, hogy a picúr is kapjon némi boldogságot. – A báránnyal úgy ismerkedtem meg, hogy Tunéziában jártamkor egy csont és bőr valamit kaptam a tányéromra, amire ráütttek egy tojást, sárgájában légy úszott. Akkor döntöttem el, hogy lehet ezt sokkal jobban is. Elsőre nem működött, ám miután megnéztem egy gasztró adást, pontosan át tudtam venni az elkészítési módot, mesterszakácsként tudom prezentálni. Valaki romba dönti a világot, én bárányban utazom.
- Kicsim, egyszer már visszautasítottad az ajánlatomat, de ez nem jelenti azt, hogy lemondtam rólad. Nem bevezetőként szántam ezt a mait, tényleg csak veled akartam lenni. De... – Elgondolkozva mosolyodom el. – Tudod, hogy nem zavar, hogy a csöpp nem az enyém. Ha nem rettensz el attól, hogy komolyan gondolom veled, akkor igen. Akár itt, akár máshol. Csak előbb az életemet kéne megoldani valahogy. A zavaros emlékeket, meg azt a bizonyos hurkot, amiről beszéltem. – Bólintok, hát valóban emlékszik, és tulajdonképpen meg sem lepődöm azon, hogy Haleyt is megkörnyékezte az ügynök. Valami ilyesmit vártam tőle, ez vagy azt jelenti, hogy korrupt, vagy azt, hogy... Maguknak akarnak? Nem lenne példa nélküli. Ha csak simán el akarna távolítani, megölet, eltűntet, vagy bevág egy délamerikai börtönbe koholt vádakkal, és az életben nem jövök ki onnan. Ez a fondorlatos mód azonban többet sejtet.
- Sötét ügyekben utazom Haley, pusztán unatkoztam, de rossz szándék sosem vezérelt. Ennek akarok véget vetni, és ha megadatik, új életet kezdeni. Veled, ha te is akarod. – Felvezetésként talán ennyi, ha sokáig marad, úgyis lesz még lehetőségünk átrágni magunkat a témán. Ha azt akarom, hogy a feleségem legyen, nem lehetnek titkaim. Beljebb lépünk, és a ruhán tűnödöm. Ha vannak is, azok régi dohos szerelések, felesleges lenne. Na majd telefonálok egyet, mert bár nekem van éjjeli jelmezem, a cicának valóban meg kell oldalunk.
Táskáját átveszem, hogy kicsit se cipekedjen, és örömmel hallom, hogy tetszetős számára a miliő. A falak csak érzelmi okokból üresek, az ügyvéd időnként intéz némi renoválást, pusztán érezni, hogy nem lakja senki, sehol egy eldobott papírzsebkendő, ami akár utalhatna a rendmániámra is. Természetesen nem erről van szó.
- Hogyne. – A táska kikerül a kezemből, ám mielőtt továbbmennénk, finoman a derekára simítom a kezemet, hogy magam felé fordítsam, és megcsókolom. Igen, képes vagyok kezdeményezni, nem olyan visszafogottan, mint a kávézóban, oly régóta várok már rá, hogy még az elnyomott emlék sem lehetnek mentségek arra, hogy nekem teremtették. Igyekszem óvatosan hozzásimulni, hogy ne nyomakodjak a pocaknak. Tenyereim zárójelébe fogom arcát, gyendégen végigsiklok szép metszésű járomcsontján, hogy a füle kerüljön cirógatásom fókuszába. A puhább, kezdeti csókot követően férfias határozottsággal igyekszem bebocsátást kérni édes ajkai közé, további felfedezőtúrát tervezve.

Tárgy: Re: A Brody ház a parton Vas. 30 Nov. - 20:54

Joshua és Haley

- Sose gondoltál rá akkor, hogy eladd?
Nem eladatni akarja Joshuával a házat, csupán érdeklődik, hogy ha szinte soha nem jár a régvolt családi házhoz, akkor miért tartotta meg. Apró kérdés, amivel szeretné még jobban megismerni, megérteni a másikat.
- Hatásosabb lett volna, ha nem mosolyodsz el a végén.
Leheletfinoman végigsimít Joshua nevetőráncain, nem akarja túlságosan elvonni ugyanis a figyelmét a vezetésről, az egyik kezét már így is lefoglalja. Komolyan persze nem vitatkozik, mindenkinek vannak nehezebb napjai.
- Mmm, szeretem. Elvileg legalábbis szeretem, majd az illatok alapján megmondom, hogy jelenleg a gyakorlatban is szeretem-e. A hét felfedezése, hogy a tengeri herkentyűket le kell radírozni az étlapomról a maradék hónapokra, szóval ezért kell majd az illat-teszt a báránysülthöz. Sült lesz?
Kérdez rá, mert neki elsőre a bárányról a sült ugrik be, pedig még annyiféleképpen el lehet készíteni, szóval egyáltalán nem biztos, hogy tényleg báránysültet fog enni. Egyelőre nem is készíti gyomrát, majd csak, ha kiderül a pontos menü.
- És mire jutottál?
Érdeklődik tovább, mert az eredményét még nem mesélte el Joshua a reggeli elmélkedésének. Furcsa érzés volt, de ez változhat vagy örökre szól és ez most egy egyszeri kirándulás?
- Újra megtelhet élettel a ház?
Kérdése nem teljesen mentes minden hátsószándéktól. Persze nem akarna rögtön beköltözni, de az egyre rózsaszínebbé váló álmaiban ábrándozik kettejükről, és kíváncsi mennyire elrugaszkodott álmok ezek.
- Oó, sajnálom. Igen, mondtad. És erről jut eszembe, szavadd ne feledd, de már mondani akartam a múltkor, csak elmaradt mindig, ne haragudj, remélem nem is fontos, szóval valamelyik nap, mikor beugrottam a Boschetto pékségbe ebédelni,csatlakozott hozzám Mr. Baker. FBI ügynök, rólad beszélt, olyan ködösen, valami bankrablásról, semmi értelmeset nem mondott igazából, csak gondoltam jobb, ha elmondom.
Ugyan mondta, hogy Joshua ne feledje szavát, de mire csacsogva elmesélte a különös ebédjét, addigra ő viszont teljesen elfelejtette, hogy a férfi szoruló hurokról beszélt.
- Szívesen maradok, csak alvósnak keressünk valami kényelmesebbet, ha lehet.
Nem tudja, mennyire ürítették ki a szekrényeket, és még ha érintetlenek is, szabad-e neki kutatni bennük. Az előrehozott érettségit láthatóan elnapolta, így aztán ráér, nem kell rohannia haza.
Mikor megérkeznek a ház elé, a hátsó ülésről magához veszi a táskáját, azután kikapcsolja biztonsági övét. Legközelebb fordított sorrendben fogja csinálni, úgy sokkal kényelmesebb lett volna a hátrafordulós manőver, de most már mindegy. Megköszöni Joshuának a segítséget, lassan tényleg szüksége van rá, nem csak puszta udvariassági forma lesz. Figyelmesen néz körül, ahogy a bejárati ajtóhoz sétálnak.
- Szép itt.
Gyönyörű a táj, még késő ősszel is. Pillantása végigfut Joshuán, vajon milyen lenne most, ha nem lett volna a baleset évekkel ezelőtt? Persze mindig feleslegesek ezek a 'mi lett volna, ha' kezdetű gondolatok, de ettől még léteznek. Táskáját leteszi az előszobai kis asztalra és beljebb sétál. Akaratlanul is a falakat figyeli, valóban fakók-e vagy átvitt értelemben kell értelmezni Joshua korábbi szavait.
- Kérhetek körbevezetést?
Fordul vissza kedvese felé, nem akar nélküle körbejárni, együtt lenne az igazi.

Tárgy: Re: A Brody ház a parton Vas. 23 Nov. - 11:07

Do you love me, or not?

Ami engem illet, szeretek szavakban is megnyilvánulni, meg hát nem is vagyok az a letámadós tipus, legalábbis Haley-vel nem. Szeretem, de olyan kis pici, fiatal, és ráadásul anyuka is, úgy véltem, hogy sokkal egyszerűbb, ha elküldöm őt, mégis visszajött, és arról biztosított, hogy valamit érez, még ha nem is tudom, hogy szerelem, vagy pusztán szenvedély. Ez nem lett tisztázva, s nekem jó így. Ami a testiséget illeti, igazi angyalnak gondolom, ám úgy vélem, a testét most más dolgokra kell felkészítenie, az anyaság pár hónapon belül utoléri, ám ahogy többet együtt vagyunk hozzámbújik, megcsókol, olykor feltámad bennem a férfi, amit igyekszem határozottan elnyomni. Itt most nem az én vágyaim kell, hogy domináljanak, féltékenységet pedig nem érzek, hogy Haley sosem lett az enyém, míg Theo oldaláról majdnem család is lettek. Így hát maradok fényes páncélú lovagja, védelmezője, amíg szükségét érzi. Ha úgy gondolja, hogy egyszer majd többet akar, én itt leszek. Odaadom a kezem, a Bentley automata sebváltóst, bal kézzel teljesen el tudom vezetni. Rákulcsolom az ujjaimat, picit vissza is simizve a kézfején.
- Szinte soha. Nem köt oda semmi emlék. Pedig köthetne. A szüleimé volt, egy olyan élet igérete, amely végül nem lett az enyém. Más ember lettem. – Nos igen, üzletember, szerencsejátékos, bankrabló. És mégis, mindez most kicsit lassulni látszik, mert amióta ismét találkoztunk, két szörfversenyt leszámítva, ahol teljesen réveteg voltam, no meg pár kockázás Renoban, csak ücsörögtem a szállodában, és számoltam a perceket, hogy mikor látom ismét.
- Harmadik választás. Veled akartam lenni. A hisztit zúdítsd csak rám, és ne gondold, hogy nekem mindig jó kedvem van. – Mosolyodom el, én sem vagyok aztán tökéletes érzelemvilággal megáldva, ennek már jelét is adtam, amikor szépen magam alá kerültem, és elvágtam a dolgot azzal, hogy nem látom értelmét annak, hogy együtt legyünk. Nem fogok csikicsukizni, ugyanazokba az érzelmi csapdákba esni, de annak ellenére, hogy többnyire kedves arcomat mutatom, nekem is előfordul hogy bal lábbal kelek, vagy éppen nincsen kedvem semmihez, csak iszok, és hatalmas fagylaltkelyheket tömök magamba.
- Lesz. Nem tudom, hogy mennyire szereted a bárányt, készültem. Ritkán mozgok a konyhában, de most kitettem magamért. – Nem jut eszembe, hogy mennyire kavarja fel a gyomrát, ha így lesz, majd kitalálok valami mentőötletet. A hús még csak elő van készítve, a mártás bekeverve a hűtőben, úgyhogy elméletileg a sütő meg fog mindent oldani, csak messzire nem érdemes távolodni, időnként meg kell majd locsolni borral, hogy összeérjenek az ízek, és még véletlenül se égjen le.
- Nem. Tulajdonképpen teljesen idegen a hely, a víz viszont a lételemem. Tegnap reggel idejöttem, hogy eldöntsem, mennyire fedezhetem fel a helyet. A fényképekről idegen arcok néznek rám vissza. Furcsa érzés... A falak oly fakóak, nem tükrözik azt, hogy egykor itt egy szerető család lakott. – Felelem kissé magányos hangszínnel. Nem is pusztán a friss levegő volt teljesen más, mint a városi szmogban, egyszerűen egyedül éreztem magam, elhagyatottnak, amit a szállodában a pörgésben, az éjszakai életben nem tapasztaltam. Itt valahogy rámtört, megnyugvással tölt el, hogy most velem van Ő.
- Nem a legjobban... Lassan utolér a múlt, amely elől eddig oly ügyesen lavíroztam. Mondtam neked akkor... – Amikor elküldtem őt, arra gondolok természetesen. – Veszélyes vagyok. Ahogyan a dzsungelben is. Sok van már a rovásomon, nehezen fogadtam el, hogy akár mi együtt is lehetünk. Mások viszont nem ilyen romantikusak, és úgy tűnik, szorul a hurok. – Nem tudok vele hazug lenni, szépen lassan ráveszem magam, hogy elmondjak mindent. Állandóan tolom a dolgot, arra hivatkozva, hogy most olyan jó kis hangulatban vagyunk, de ez mikor lenne más? Túl kell esni a dolgon, talán éppen egy ilyen alkalom lehet megfelelő.
- Ezt örömmel hallom Haley. Ha nem sietsz vissza, együtt tudjuk tölteni a délutánt. Ha szeretnéd vissza tudlak vinni estére, vagy ha úgy látod, hogy nem okoz gondot, hogy ebben a ruhában maradj, nagy a ház, szinte minden szoba vendégszoba. – Nyilván ezt arra értem, hogy együtt alszom én vele, akár egy szobában, vagy akár még össze is bújva, de az mégiscsak egy intim dolog, már az is csodás dolog, hogy eljött, és fogjuk egymás kezét. Lassan megérkezünk, a ház meglepően jó állapotban van, éppen szemben a kisvárossal. Beállok a kocsifelhajtóra, és miután kiszállítam, megkerülöm az autót, hogy őt is kisegítsem. A fű frissen nyírt, a virágok gondozottak, az úszómedence is szép tiszta, pedig már nincsen nyár. A kulcsot gyorsan beillesztem a zárba, és már bent is vagyunk. Nyugodtan nézelődjön, én a riasztót állítgatom.

Tárgy: Re: A Brody ház a parton Csüt. 20 Nov. - 17:42

Joshua és Haley

A bókra elmosolyodik, és köszönetképp az üdvözlő csókot megismétli, egyre inkább kezd az az érzése lenni, hogy sokkal kevésbé tudja magát szavakkal kifejezni, inkább a tettek embere. Pedig alapvetően szeret beszélgetni, csak néha a szavakat nem érzi elég kifejezőnek. És hát nem érzi magában egyelőre az elhivatottságot, hogy új szavakkal bővítse édesanyanyelvét, amelyek kielégítenék láthatóan túlzó igényeit a szavak kifejezőerejével kapcsolatban.
Ahogy elindulnak és kiderül, merre is tartanak, végképp kénytelen megállapítani, hogy nehéz megfogalmaznia az érzelmeit. Mivel már Joshua vezet, így nem élhet teljes mértékben a tettek szavával. Ugyan finoman megfogja a férfi kezét, de csak óvatosan, hogy azért ne zavarja vezetés közben.
- Köszönöm.
Most ő sem kezd szabadkozni, hogy nem kötelező, mert hát akkor feltehetően nem ajánlotta volna fel Joshua meglepetésként, hogy elviszi oda. Lenne számtalan kérdése, de a többség úgyis ki fog derülni, ezért csak egyet tesz fel.
- Milyen gyakran szoktál odamenni?
Érdeklődik óvatosan.
- Oó, ebéd is lesz? Tényleg elkényeztetsz… vagy csak magadat véded, mert félsz az éhes kismama hisztijétől… habár egyébként is veszélyes tudok lenni éhesen.
Azt feleslegesnek tartja megemlíteni, hogy ebédelt otthon, mivel az nem is volt igazi ebéd. Az eddig szinte kívánt tengeri herkentyűk ma kifejezetten rosszul érintették, pedig azt hitte, már megúszta az egész rosszullétesdit egy-két reggeli émelygéssel. Szegény Roberta, bűnbánóan takarította el az ebédre készített halat, mintha tehetett volna arról, hogy Haley hirtelenjében érzékeny a szagára is. Néhány kenyérrudat rágcsált el, hogy gyomrát lecsillapítsa és egyúttal legyen is valami étel benne, mert aztán meg az lett volna a baj, hogy hirtelen az éhségtől lesz rosszul.
- Ezek szerint nem csak a kisvárosi báj vonzott annyira ide.
Jegyzi meg, mikor ráfordulnak a tóparti házak felé vezető útra. Haley alaposan körbejárta a környéket még megérkezése első heteiben, a tó pedig egyébként is mindig vonzotta érthető módon, így legtöbbször a tóparton barangolt. A kazit nem cseréli ki ugyan, de egyik-másik számot, amelyiket nem csípi, áttekeri, amelyiket viszont szereti, azt George-dzsal együtt énekli.
- És neked hogy telt a heted idáig?
Kérdi mikor épp se nem énekel, se nem a tekerés időzítésével van elfoglalva.
- Jól, köszönöm. Még szerencsére nem okoz gondot az alvás, remélem így is marad. Mondjuk annyi előnyöm lesz, hogy a nyári kánikulával nem kell majd megküzdenem nagy pocakkal, az biztos jobban megkínzott volna. Amúgy képzeld, reklámoznak ilyen óriási hosszú párnát, direkt kismamáknak, lehet majd beszerzek egy olyat, ha legközelebb Peekskillben járok, habár még tényleg jól elvagyok, de jobb, ha minden megvan.
Ahogy kiérnek a fák közül, figyelme a házakra irányul, ahogy próbálja kitalálni vajon melyikben is lakott annak idején Joshua. Amelyik előtt autó áll, vagy a kert tele gyerekjátékokkal, azokat kizárja, mert láthatóan állandó lakói vannak.

Tárgy: Re: A Brody ház a parton Vas. 16 Nov. - 10:17

Do you love me, or not?

Természetesen kiszálltam a kocsiból, de nem mentem el az ajtóig. Elméletileg az ablakból is láthat, tartom a tisztes távolságot, mégsem szeretnék csak úgy szó szerint rárontani a Larsen családra. Nem vagyok benne biztos, de mintha mondta volna már, hogy csupán féltestvérek, ebben az esetben nem is feltétlenül Larsenek, de mégis úgy kezelem, hiszen szívem hölgye az. Ahogyan ő mondta, viking ősök gyermeke. Kiváncsi vagyok, hogy a többi családtag is vajon is képességekkel bír, vagy csak a drága szőkém. Nem tudom, hogy a szüleim vajon milyen tulajdonsággal rendelkeztek, netán az ő generációjukat átugrotta volna a nagyjából ezreket érintő dolog... Nem sejtem még azt sem, hogy minek köszönhető, változott talán az evolúció? Egy új faj van kialakulóban? Valami üstökös csóvájának köszönhetően változtak meg az életfeltételek? Végre megérkezik ő, itt már elésietek, azt azért nem szégyenlem, hogy együtt vagyunk, az esetlegesen kukkoló szomszédok vagy családtagok előtt sem. Egyértelmeűn felnőtt nőként viselkedik, nem hiszem, hogy magyarázkodnia kéne.
- Gyönyörű vagy. – Viszonzom a csókot, amely édes, mint mindig. Kedvtelve pillantok le a most már egyértelműen gömbölyödő pocakra, és valamiért elégedettséggel tölt el, hogy ilyen csinos anyuka a párom. Büszke vagyok rá, ez látszik is rajtam, ahogyan felsóhajtok. Kinyitom az ajtót, és besegítem, majd bepattanok én is. A szomszéd utcába még látom lefordulni a Baker által rámállított fekete bmw-t, talán mára kimenőt kapok, vélhetően nem egy állapotos kismamával fogok lelépni az államokból.
- Kérdezted a múlt alkalommal azt a bizonyos otthont. Bár a szüleimé volt, és nem használom, de szívesen megmutatom neked. Ebédet is kapsz. – Most nem teszek hozzá olyan bizonytalan jelzőket, hogy „ha akarod”, és hasonlók, felvállalom, hogy ő a párom, és ameddig nem közli, hogy vége, addig kezelhetem őt, mint a nőt az életemben. A kertvárosból a a tópart felé igyekszünk, a városon kívül a tó másik oldalára igyekszünk egy kisebb kerülővel. Zenét beteszek, a nyolcvanas évekből most éppen George Michael csendül fel, de válthat kazettát, van bőven a kesztyűtartóban. Ha kinéz az ablakon, ismét házak tűnnek fel, míg előtte egy húsz percig a városon túl pusztán az erdőt láthattuk. Ahogyan ritkulnak a fák, a gazdagabb villák váltják fel, itt már csend és nyugalom várja a lakókat.
- Hogy van a picúr? Tudsz tőle aludni? – Nyúlok át, hogy megsimogassam az arcát, kedvesen, gondoskodóan.

Tárgy: Re: A Brody ház a parton Szer. 12 Nov. - 20:41

Joshua és Haley

Meglibben a nappali függönye, ahogy táskáját felkapva a kanapéról kiviharzik az előszobába. Felkapja bokacsizmáját, pontosabban csak belelép, mivel se csat, se cipzár nincs az egyszerű világos barna csizmán. Nyakába kanyarítja sálját, felkapja kabátját, de nem húzza össze magán. Míg kiér a kocsihoz, nem fog megfázni ezen a hűvös, de verőfényes őszi napon. Most az előszobai ablakon pillant ki, hogy megbizonyosodjon, ez a Bentley az a Bentley, amire várt.
- Elmentem Roberta, majd jövök valamikor.
Kiabál be a konyha felé, de nem vár választ, már nyitja is a bejárati ajtót. Nate-nek üzenetet hagyott bent, de a lelkiismeretes házvezetőnő is biztosan tájékoztatni fogja bátyját, hogy merre tölti idejét. Szépen gömbölyödő pocakján összefogja a kabátot és a kapuhoz siet.
Az csak akkor fordul meg a fejében, hogy talán Joshua szeretett volna rendesen bekopogni, mikor már a kapu is becsapódott mögötte. Nem sok esélyt hagyott lovagjának, a kocsiba is bepattan az anyósülésre, hacsak addigra ki nem szállt Joshua. Akár a járdaszigeten, akár az anyósülésen áthajolva csókolja meg Joshuát.
- Ez aztán a meglepetés. Tetszik.
Haley már magát a randit meglepetésnek tartja, mivel csütörtökig nem számolt azzal, hogy találkoznak. Beköti magát, nem kockáztatja a biztonságot most.
- És hová megyünk?
Kérdi miközben táskáját hátrateszi a hátsóülésre, láthatóan a legnagyobb természetességgel helyezi magát kényelembe a kocsiban.

Tárgy: A Brody ház a parton Vas. 9 Nov. - 21:04

I wanna love somebody like you

Hangulat

A csütörtöki vizsgálatig van még időnk, viszont amióta találkoztunk, és elmondtam neki, hogy szeretem, majd csókot kaptam válaszul, elég nehéz meglenni nélküle. Másoknak ott van a munka, amely elvonja a figyelmüket, nekem mi marad? A kockajáték Renoban? Egy újabb rablás szervezése? Egyikre sem tudok teljes odaadással koncentrálni, valahogy olyan szintre emelkedtem, mint a kamaszok, amikor a torkukban dobog a szivük. Ahogyan szőke szerelmem is megjegyezte, nem hitte volna, hogy első látásra típus lennék, ezt meg kell erősítenem. Mással kapcsolatban valóban nem tudnék így érezni, érte viszont a mostani életemet is feladnám. Az amit Baker mondott, igencsak sarokba szorít, viszont valamin elgondolkoztat, de nem ma akarok a dologgal foglalkozni. Nem hagyom el az államot, ezt megigértem, különben azonnali körőzés lenne a vége, de amíg területen belül vagyok, van egy hetem, hogy válasszak. A mai verőfényes nap nem szólhat másról, csakis kettőnkről. Talán túlságosan kitárulkoztam már, meg is ijesztettem azzal, hogy a teljes szívem az övé, de mit csináljak, valamit tudnia kell, ha ennyire el tudott varázsolni. Amíg nem állít le, addig adom magamat, aztán később is ráérek eldönteni, hogy mit is csináltam rosszul. És mihez kezdjünk a mai napunkkal? Nem áltagos randit akarok, valami olyan emlékezeteset, amire később is jó szívvel gondolhat vissza, ha már nem lesz rám ideje a baba miatt. Ezért úgy döntöttem, hogy felhívom, és bármit is csinálna, mondja le, mert lesz számára egy kis meglepetésem. Talán butaság, de ha mindig úgy állok hozzá, hogy nem tudom felvállalni a véleményemet, az cseppet sem férfias. Amikor az otthonomról kérdezett, nem tudtam reálisan felelni, hiszen én magam már csak szállodákban lakom, a szüleim halottak. Ám a ház, amely a nevemre került, áll még, s időnként odaküldetem Traverst, hogy takarítson ki. Most viszont... talán szólhatna kicsit kettőnkről is a dolog, hogy nem egy otthon nélküli világcsavargó vagyok, hanem valaki, aki szeretne sütni a párjának, és nem egy olyan helyen, ahol fél óra alatt ötvenen is megfordulnak, hanem valami olyan helyen, amely egykor valóban az otthona volt. A telefonban csupán a meglepetést említettem, remélem nem ebédelt még, mert akkor nem sok értelme lenne a dolognak. Miután legutóbb haza vittem, tudom a címet, ott várakozom a Bentley-vel. A csokor virág most nem tényező, ezúttal megpróbálom magamat ajándékba adni.

Tárgy: Re: A Brody ház a parton