Raven és Wanda - Különös találkozás

Wanda & Raven

New York forgalmas és gyors város, nem kifejezetten az én terepem, de hát mégis mit tehetnék, ha egyszer ide küldtek? Na jó... ez erős túlzás ezúttal, kivételesen. Egyszerűen csak Charles kért meg, hogy nézzek utána valaminek. Egy kis apróság, egy fickó, akiről úgy gondolja, hogy kissé gyanús. Hát jó, ennyin nem múlik, maximum előtte kell még egy kis plusz. Tudjátok mindenkinek van valami gyengéje, és ha már a városban járok, akkor én se tudom megállni, hogy ne engedjek a késztetésnek. Leállítom a motoromat a bolt előtt nem sokkal. A külsőm ezúttal teljesen emberi, nem is lehetne más, kissé feltűnő lenne egyébként. Leszállok a motorról, a bukósisak szépen a helyére kerül. Próbálja csak meg bárki elvinni... annak biztos, hogy nagyon komoly következményei lesznek úgyis. A bolt felé veszem az irányt. Egy zacskó szimpla sajtos chips... jó tudom nem nagy dolog, de valahogy általában ritkán jutok hozzá. A birtokon nem sok ilyesmit tartanak, a gyerekek pedig amúgy is feleszik általában az ilyesmit, én pedig nem szoktam azért lemenni North Salembe, hogy vegyek magamnak egy zacskó chipset, amúgy is jó eséllyel, ha gyakran enném, akkor már nem lenne annyira érdekes és nem kívánnám meg, ha a közelébe kerülök.
Nem nézek nagyon körül, csak szépen körbesétálok, hogy azt keressem meg, amire pont szükségem van. Annyira nem számít most, hogy mi van az üzletben, ahogyan az sem, hogy kik vannak még itt, ám tudjátok, amit már megszoktál, azt nehéz levetkőzni, ezért még éppen kiszúrom az utolsó mozdulatot a fiatal lánynál, ahogy elrejti azt a zacskó fánkot, de nem szólok végül egy szót sem. Minek? Nem az én dolgom, nem az én boltom. Szó nélkül állok be mögötte a sorba, és csak a szemközti tükörből látom, ahogy a száját harapdálja. Láthatóan ideges, még a hülye is kiszúrná, nem hogy az eladó. Óvatosan hajolok közelebb a füléhez. Azért igyekszem nem megijeszteni, érezheti a mozdulatot. - Hamar lebuksz, ha ennyire látványosan idegeskedsz. - tudom én, hogy milyen lopni, emlékszem még arra, hogy honnan jöttem, ezért nem is fogok elítélni valakit, aki talán szintén erre kényszerül. Ideges is csak akkor szokott lenni az ember, ha tudja, hogy rosszat tesz, innentől pedig igenis át tudom érezni a helyzetét, gondolom a nyalóka is ezért van nála. Felpillantok követve a tekintetét... a kamera. Nem tudom, hogy vajon felvette-e, ahogy elemelte azt az adag fánkot, de ha igen, akkor abból még komoly bajai is lehetnek. Talán mázlija van, csak egy dagi biztonsági őr ül a másik oldalon, aki épp fánkot zabál és meccset néz, és épp elkerülte a figyelmét ez a kis incidens... talán.

Raven és Wanda

A hideget még a kötött pulcsim alól is úgy éreztem, mintha semmi sem lenne rajtam. Beleleheltem a két tenyerembe és a meleg levegő úgy hatott, mintha forró vizet engedtem volna a kezemre, de csupán pár másodpercig. Utána visszatért a jéghideg érzés, és nem csak a testembe, de a gyomromba is. Először azt hittem, hogy a hideg miatt fáj a hasam, elkaptam valamit és most így jelzi, hogy valami gond. Azonban gyorsan rá kellet jönnöm, hogy nem vagyok beteg, csupán éhes vagyok. Ez rosszabb, mint egy betegség, ez az jelzi, hogy a testem, vagyis én haldoklok, amolyan figyelmeztetés. Próbáltam figyelmen kívül hagyni, ignorálni, miután hatszor kinyitottam a hűtőt és egyszer sem találtam benne semmit, egy doboz narancsleven és egy-két csokin kívül. Azt pedig arra az alkalomra tartogattam, ha a szomszéd kisgyerek úgy dönt, hogy átjön és megajándékoz engem jelenlétével. Szám sarkában egy apró mosoly jelent meg a gondolatra, hogy nem leszek egyedül, de egy nagyobb hópehely, mely közvetlenül szemen talált visszahozott a valóságba. A bolt sarkában álltam, és arra készültem, hogy pénz híján, lopok magamnak valamit, amivel, legalább a mai napot, túlvészelem anélkül, hogy a gyomrom vészkiáltásokat adna nekem.
Még sosem raboltam ki senkit és semmit, így ez egy amolyan első alkalomos dolog lesz, de nem tervezem megismételni, de az élet úgyis közbe fog szólni. A képességemet pedig abszolút ki szeretném zárni ebből, mert ha nekikezdek nem fogok tudni megállni. Mély levegőt vettem és beléptem a boltba, ahol alig voltak vásárlók, és csak egy unott arcú eladót láttam. Próbáltam teljesen normálisan viselkedni, körbe jártam az egyik sort, levettem egy-két dolgot aztán visszaraktam őket. Végül, amikor úgy gondoltam senki sem figyel, levettem egy zacskót, amiben több, kisebb fánk volt belegyömöszölve. A kabátom alá dugtam és úgy intéztem, hogy ne látszódjon ki onnan.A kijárat felé vettem az irányt, azonban eszembe jutott, hogy valamit mégiscsak venni kéne. Levettem egy nyalókát a polcról, amire még pont futotta és az eladó felé néztem. Épp kiszolgált valakit, így biztosan nem láthatta az előbbi manőveremet, de így is bűntudatot éreztem. Idegesen harapdáltam az alsó ajkaimat, észre sem vettem, hogy ezt csinálom.
A szeme sarkában azonban egy kamerát vettem észre, ami pont engem vizslatott és arra is ráláthatott, amikor a kabátom alá rejtettem a lopott holmit. Halkan káromkodtam, és lehunyt szemeim alatt erősen gondolkodtam, hogy mi legyen most. Csak ott álltam és fogalmam sem volt, hogy mi legyen a következő lépés.