Amber Liston - Őrszem

Userinfó: Emily Sanders multi karaktere

Név: Amber Liston
Mutáns név: Őrszem
Születési dátum: 1955. április 7.
Besorolás: X-men/Tanár
Osztályzás: Delta mutáns

Képességek: Fejlett érzékszervek
Aktiválódott: születésekor
Jelenleg: A szereplő mind az öt érzékszerve fejlettebb, mint embertársainak. Látása, hallása, tapintása, ízérzéke és szaglása is emberfeletti. Látása olyan éles, hogy képes több száz méterről is kiszúrni egy kisebb mozgást, és 30 méterről olvasni, közelről szemlélve egészen apró dolgokat is felfedez. Hallásával nem csak halk neszeket hall tisztán, mint például egy leeső tű, hanem a hangtartomány is szélesebb, amiben érzékelni képes. Mind az embernek észlelhetetlenül magas, mind mély hangokat képes hallani. Ízlelése olyan fejlett, hogy képes elkülöníteni szájában az összes ízt, és megnevezni azokat. Szaglása is hasonló, jelentősen több szagot és illatot tud felismerni, elkülöníteni és megnevezni, mint egy ember, az átlag kétszeresét, azaz 20000 különböző ingert. Tapintásával megérez olyan kicsi egyenetlenségeket is, amit egy átlag emberi agy simának fog fel. Számára például a bőr egy érdes felület, ahogy a simára csiszolt márványon is észreveszi a repedéseket. Ezektől a képességeitől természetesen kialakult benne valamiféle hatodik érzék is, ami csak annyit tesz, hogy a birtokában lévő rengeteg, környezetből jövő információt az agya képes gyorsan feldolgozni. Fontos még, hogy számára a hangos és halk hangok, az erős szagok és ízek, az őt ért ütések akár ugyanolyan megszokottak, mint egy átlag ember normál tartománya, így nem idegesíti, hogy folyamatosan hallja az órák ketyegését, nem okoz neki fájdalmat egy robbanás hangja, csak annyira, mint egy átlag embernek.
Jövőben: A képesség nem fejlődik, az ami, és az is marad.

Jellem:
Kedves, életvidám ember vagyok, aki sosem szakít túl kevés időt magára az életre. Talán képességemből is adódik, hogy szeretek néha megállni a rohanásban, és megtapasztalni a környezetem, de amúgy mindennapjaimban mindig csinálok valamit, sosem állok meg, ha nem éppen futok, akkor sütit sütök, ha egyik sem, segítek valamelyik diáknak, ha ezt sem teszem épp, valahol nevetek valakivel. Ritkán látsz szomorúnak, vagy csendesnek, sokat csacsogok, keresem a kapcsolatot. Imádom a zenét, a jó ételeket, a táncot, a művészeteket, és mindent, amit csak szeretni lehet. Szeretek élni, mosolyogni, érezni, bolondozni, néha olyan vagyok, mint egy nagy gyerek, de ez egy pillanat alatt komoly felnőtté alakulhat. Nincsen problémám azzal, ha határozottnak kell lennem, vagy döntenem valamiben, de attól még, hogy harminc fölött vagyok, még nevethetek, nem?

Külső:
Nem vagyok sem magas, sem alacsony a magam 170 centijével, és olyan átlagon feletti sem. Barna hajam a hátam közepéig ér, barna szemem pedig mindig csillog, arcom kedves, bőröm világos. Általában nőies ruhákat veszek fel, de máskor szeretek lezser stílusban öltözködni. Igyekszem kiválasztani az alkalomhoz illőt, de közben csinos maradni. Sosem töltök sok időt a sminkemmel, vagy a hajammal, a természetesség híve vagyok, bár egy kis szempillaspirál és egy kis szájfény még elfér, ahogy egy hajgumi is. Estélyihez persze összehozok valami mást, de mikor járok én estélyre?

Előtörténet:
1955-ben látta meg a napvilágot Los Angelesben, második gyerekként. Édesanyám orvos, édesapám pedig a kórház igazgatója, így pénz bőven volt a családban, sosem szenvedtem hiányt semmiből. Két fiú testvérem van, egy öcsém, és egy bátyám, akik míg kicsi voltam, piszkáltak, majd puskával üldözték el az összes fiúmat. Szerencsére azóta az öcsém, Peter már felhagyott ezzel, de Chris még ma is jól megnézi magnak azt, hogy kivel beszélgetek. Már ha persze ott, van, és az illető eljut odáig, hogy megismerje népes kis családomat. Mindenki azzal piszkál, hogy miért nem állapodtam még meg. Hát tény, hogy már az öcsémnek is két gyereke van, akiket imádok, de ha egyszer nem találtam meg az igazit? Anya persze megérti, és neki már úgyis van három unokája. Az életem átlagos volt, tanultam, mint mindenki, dolgoztam, mint mindenki. Végül óvónőnek mentem el, mert imádom a gyerekeket, de alsós kisiskolásokat is taníthatok a papírjaimmal. Nagyrészt ez volt az eddigi életem unalmas része, és térjünk át arra, ami mindenkit érdekel. Nem akarom untatni a társaságot. Szóval a képességem.
Be kell vallanom, amióta az eszemet tudom, én így élek. Sosem volt furcsa, hogy hallom mások szívdobogását, vagy hogy azonnal kiszúrok bármit, és szinte minden szagot meg tudok érezni, és nevezni. Viszonylag hamar kiderült, hogy ilyen téren különleges vagyok, de senki nem gondolt arra, hogy mutáns is. Szóval életem nagy részét úgy töltöttem el, hogy nem is gondoltam, hogy annál jobban kilógnék a sorból, mint amennyire amúgy is megteszem, hiszen hallani szuperemberekről, akik hasonló dolgokra képesek. Akkor tudtam meg erről többet, amikor Charles és Eric megkerestek. A családom úgy tudja, hogy egy magániskolában tanítok, de azt hiszem Chris sejt valamit az igazságról. Még az is lehet, hogy ő is mutáns, csak nem árulta el nekem soha.
Hát végül is erről van szó. Diákként kaptam felvételt két éve, de hamar kiderült, hogy képességem elérte a maximumát, így kimaradtam az ilyesféle oktatásból, és inkább azt tettem, amihez értek. A fiatalokkal foglalkoztam. És ezt csinálom a mai napig is. Amolyan nevelő lettem, nem számítok többé diáknak. Túlkoros is lennék hozzá. Inkább azokkal foglalkozom, akiknek szükségük van rám.