Jenna & Rick - Távozás, költözés, új élet

Rick & Jenna

- Nem számít Rick, semmi sem számít már abból, ami elmúlt. Talán... kellett, hogy máshogy lássunk dolgokat, hogy felnőjünk. Lehet, hogy ha akkor elszöktem volna veled, akkor nem működik. - igenis az is benne lett volna a pakliban, mert fiatal voltam és naiv, nagy álmokkal és nagy vágyakkal, ő pedig szembe szállt volna a családjával miattam és nem lett volna jó sehogy sem. De sok mindenen mentünk át, sok mindent éltünk meg mindketten és ez talán tényleg kellett ahhoz, hogy most itt legyünk. Legalább a rossz dolgok után talán mondhatjuk, hogy most már kiérdemeltük azt, hogy jobb legyen végre az életünk. Nem csak úgy az ölünkbe hullott a jó, mert volt épp elég szenvedés is benne. A mi hullámvölgyünk főként völgyekből állt, még az utolsó rémes napon is, aminek csak a vége alakult végül jól. Én... nem hittem, hogy ez lesz, amikor megláttam aznap az utcán, és leginkább csak el akartam küldeni a fenébe. Helyette... hozzámentem és most attól kellett visszafognom, hogy ne nyomja fel a tökeit a hátsójába annak a srácnak, aki miatt most ilyen ramaty állapotban vagyok. Rövid idő alatt homlok egyenest meg tud változni az életed és lássuk be az enyém rendesen meg is változott hirtelen.
- Persze az erőd miatt, vagy... ez csak ilyen jellemző férfi jelenség, de neked van mire fogni. - mosolyodom el. Hát na a legtöbb férfi húsevő típus nem igaz? Kétlem, hogy ennek bármi köze is van a képességéhez, ő is szimplán csak szereti a húsos ételeket. Igazából nekem sincs velük bajom, nem vagyok vega, de néha kevésbé megterhelő a gyomornak a könnyebb koszt, a zöldségek és a gyümölcsök, de ezt kétlem, hogy a fejébe tudnám verni és nem is igazán akarom.
- Szóval szerinted van esélyem még rá? Én csak... nem akarom, hogy te is egy olyan vágyra áldozd az életedet, ami egyébként is esélytelen. - mert én már nem vagyok teljesen biztos benne, hogy ez menni fog. Olyan sok minden változott és nekem nem egyszerű elérni, amit akarok, mert nincsenek ismerőseim, nincsen senki, aki ebben segíteni tudna, egyedül pedig valahogy teljesen kilátástalannak tűnik az egész. És nem tudom, hogy ezt az új életet is rá kellene-e áldozni valamiféle álomkép követésére, ami egyébként is... esélytelen.
- Jól van, jogos, csak... jó lenne talán ha legalább egy ideig... tudod nyugi lenne. De megoldjuk bármi is lesz igaz? Jóban, rosszban. - mert ezt fogadtuk meg és itt még meg is simítom a kezét, érintve a gyűrűt is rajta. Hát igen, ezt jelenti ez az egész, hogy ha rosszra fordulnak a dolgok, akkor is megoldjuk, mert minden bizonnyal fognak majd, de nekünk, akkor is át kell majd lendülni rajta és élni a közös életünket nyugalomban újra. - Szerinted arra, hogy szeresselek kell indok? - mosolyodom el és simítok végig az arcán, amikor leül mellém. Nem is kérdés, hogy szépen befészkelem magam hozzá, amikor végre elnyúlik kicsit. Jól esik ez most és igen tudom, hogy várnia kell most rám és ez most nekem sem könnyű, de össze kell szednem magam. Regenerálódnom kell, fizikailag és azért még lelkileg is, bármennyire is jól érzem magamat mellette és a karjai között.
- Nem számít Rick, régen volt és... már én sem kételkedem. Azt hittem rossz vagy, és... próbáltam mindent és mindenkit hibáztatni, de az is butaság volt. Nem te voltál a hibás, ez az egész... helyzet és minden. - de nem ő tette, nem ő ment el és nem fogadott el pénzt, hiába gondoltam ezt, de azt hiszem érthető, ha az ember nincs jól, akkor mindenkit hibáztat és mindenben csak a rosszat látja. De most nem, csak az elmélyített csókját látom és érzem most és most csak arra koncentrálok. Halkan sóhajtok fel, amikor végül elszakadnak az ajkaink, még pillanatokkal később is érzem a bizsergést. - Nem egyszerű... várni tudod ugye? - tudja hát, neki még nehezebb lehet, de most muszáj lesz, hiszen mégis csak... nem rég raktak össze a gyengélkedőn. Kifejezetten rossz állapotban vagyok, de talán csak pár nap és jobb lesz.

♫ When I find love again ♫ ♠ Aktuális viselet ♠ A baleset után

Jenna & Dick

Nothing's Gonna Change My Love For You

- Megkaptuk, de olyan tahó voltam veled... Hiányoztál, és szarul kezeltem. Most már késő bánat, és... kárpótollak nem csak azért a napért, hanem úgy mindenért. – Ismerem be a dolgot. Van némi lelkiismeretfurdalásom, a nap vége viszont egész jó lett, másnap pedig már el is vettem feleségül, így azt kell mondanom, hogy happy end. Pedig még csak most kezdjük a közös életünket, biztosan lesz rengeteg zűr még az életünkben, de az egyértelmű, hogy ezt a diákéletet fel kell adnia, nem hagyom, hogy ilyen nulla Travis-félékkel hozza össze a sors még barátkozásszinten sem. Nem várom el tőle, hogy menjen melózni, az enyémből is kijöhetünk, végülis nem egy okmányirodában fogok ülni, hanem köztábla szerint kapok fizetést, ahogy eddig, ami nagyon nem kevés, még veszélyességi pótlékot is kapok, igaz, aligha lennék rá jogosult, hiszen nem sok bajom eshet. Szerencsére ez utóbbit kevesen tudják, nem reklámoztam sosem, hogy mi vagyunk, Jennának is csak most mondtam el.
- Azt jól teszed, nekem a szervezetem szinte csak azt fogadja be, talán az erőm miatt. Mármint... eszek tésztát, amikor megérkeztél, akkor is az volt, ha emlékszel, de azon is volt hús. Mindenhez. – Vigyorodom el, ezzel feladom a leckét, mert bár valamennyire értek az önálláshoz, de bandatagként azért nem igazán sütöttem-főztem semmit. Most talán nekem sem árt majd hogy felosszuk a konyhai teendőket.
- Nem hiszem, hogy csak a gyerekek ábrándozhatnak. A legtöbb sikeres énekes különben is felnőtt. Te meg még nem vagy vénasszony, most vagy csinos, és szexi, most csináld. Legalább alapozd meg. Én később is ott leszek veled, de most kell kreatívnak lenned. Melletted állok, csináljuk. – Foglalom picit össze, nem mintha én nagyon felnőttes lennék, hiszen mindig azt csináltam, amihez nekem volt kedvem, mint az ökölbunyók, vagy éppen a vadbandázás, motoros találkozók. Teltek az évek, és én sosem léptem előre, nem volt karrierötletem, megrekedtem itt, Jenna nélkül úgysem volt semmi az igazi. Most, hogy itt van, valósítsuk meg az álmát, mert nekem meg ő volt az álmom, még jó buzisan is hangzik ez így. Nekem bőven elég, ha szarrá verhetek pár ganéjt, ez a munkámba majd belefér, de nagyon is komolyan el tudom képzelni, hogy az egzotikus kis feleségemmel akár a világot járjuk, hogy fellépjen. Sajnálom Travis kölykét, de így egyszerűbb dolgunk lesz minden téren.
- Gondolod, hogy örökkön-örökké, sose lesz gondunk? Drágám hercegnőnek képzeled magad? Mert én úgy fogom a gondodat viselni, de azért készülj, hogy biztosan lesz valami gebasz. Viszont együtt leszünk.. – Simogatom meg a fejét, nekem nem sürgős, hogy felpattanjak mellőle, végülis bőven van mit pótolnunk, ezt pedig csak úgy tudjuk, ha az időnk nagy részét együtt töltjük. Amilyen távol voltunk, most nem szólhat másról legalább a következő pár hét, hogy sülve főve, utána is nagyonn szorosan. – Sosem tudtam eldönteni, hogy azért szeretsz, mert erős vagyok, vagy mert veled mégse vagyok macsó... – Ülök végül mellé, miután elintéztem a telefonokat. Holnap végülis indulhatunk, addig azért tud egy nagyot aludni, pihenni pedig majd ott is lehet. Nem tudom, hogy milyen az, leesni egy lépcsőn, a gyerektémát talán sokként élte meg, de pár zúzódáson túl csak nem volt nagyobb baja, és én meg szépen kivárom a soromat, mert amire én akarnám bevetni, ahhoz bőven több idő kell.
- Csődbe vittem volna, ha pénzt kérek érted. Te mindennél többet értél nekem. Csak... a saját családom, meg úgy véltem, hogy nem én vagyok az eszményi pasi neked. Fiatal voltam, hogy aztán százszor megbánjam, amit tettem. Szívás ez így.. Többet nem kételkedek magunkban. – Felhúzom, legalább egy csók erejéig, most már gyűrű van az ujjunkon, és nem fogunk szétmenni, mert én mindent feladok, ha kell, mert nem tudom eléggé kárpótolni, hogy képes volt megbocsátani. Ettől még nem leszek papucs, de megérdemel egy jó életet. Most már nem vagyok egy célok nélküli kölyök. Átkarolom, és bár minimálisan figyelek arra, hogy ne okozzak fájdalmat, de nagyon is szenvedélyesen csókolom meg. A szexhez még pihennie kell, de a csókolózás bele fog férni, ennyit biztosan tudok.

Rick & Jenna

- De legalább megkaptuk ezt az egy napot nem igaz? - mert lehetett volna máshogy. Úgy is, hogy sosem találkozom vele, ha nem vagyok pont aznap New Yorkban, de találkoztunk és... most itt vagyunk mindketten és pont e miatt nem akarok már foglalkozni a múlt rossz dolgaival, a közelmúlttal sem, mert igen megtörtént ez az egész lépcsőincidens, de túl kell rajta lépni, mert új életet akarunk, közöset és nyugodtat és ahhoz az kell, hogy szépen elfelejtsünk mindent, ami rossz volt és elkezdjük az újat és abba már mi döntsük el, hogy csak jó dolgokat teszünk. Persze lesznek még jó eséllyel rosszak is szép számmal, mert tökéletes élet nincs, de legalább már azt, ami elmúlta hátunk mögé söpörhetjük és innentől csak előre nézünk.
- Cukkinit? Hát... tudod változnak az idők, bár a cukkini még most is bejön, de határozottan több húst eszem az utóbb időben. - persze sok párolt zöldséggel, nem olyan durván egészségtelenül, szóval jól emlékszik azért. De így jobb, legalább közeledett az ízlésünk. Neki sem árt az egészséges étkezés, de én is több húst eszem, tehát neki is könnyebb lesz, ha nem erőltetek rá ilyesmit. Na nem mintha amúgy profi szakács lennék, de majd mellette megtanulok szépen főzni is. Mégis csak feleség vagyok már, majdnem anya is lettem... szóval mégis csak így illik és szeretnék is ebben is fejlődni, mint ahogy sok mindenben, ha már új életnek kezdünk neki.
- Szerinted... lenne értelme? Nem is tudom, a felnőtt életbe beleférnek még az ilyen gyerekes álmok, mint az éneklés? - őszintén szólva nem vagyok benne biztos. Talán kereshetnék magamnak valami más munkát. Nem tudom, pincérnő voltam már sokszor. Tudom, hogy nem az az álomhivatás, amire az ember vágyik, de végülis ez sem olyan rettenetes. Valamiből meg kell élni és nem várhatom el tőle, hogy ő keressen meg helyettem minden pénzt, miközben én próbálok érvényesülni a zene világában, ahol közismerten baromi nehéz, ha nincsenek kapcsolataid. Nem tudom... persze hogy nem akarom feladni, de attól még kellően bizonytalan vagyok, hogy okos ötlet-e még küzdeni ezzel.
- Jól van, rendben leszünk igaz? Most már eleget szenvedtünk, hogy talán ne kelljen többet. - bízom benne és megnyugtat a közelsége is. Tudom, hogy el kell intéznie azokat a telefonokat is még, és én még most is feltartom, de mégis csak kibukik belőlem az a kósza kérdés is, még ha nem is kéne még ilyesmivel is bolygatnom most őt. - Lehet, hogy érzelgős, de... attól még ugyanúgy jól esik ezt hallani. - a kérdésére már csak bólintok és végignyúlok az ágyon. Nem tudom eltüntetni a mosolyt az arcomról, egyszerűen nem megy, de most nem is kell. Feleségül vett, itt vagyunk együtt a nászút előtt igenis minden okom meg van rá, hogy mosolyogjak megállás nélkül is akár nem igaz? Megvárom amíg a telefonokkal végez, aztán nem is kérdés, hogy hozzá bújok, amikor elhelyezkedett. Egy jól eső sóhaj még elhagyja az ajkaimat, ahogyan felpillantok rá egy pillanatra, hogy aztán visszahelyezkedjem.
- Igen Rick, csak... nem mertem erre gondolni. Tudod én azt hittem, hogy apa egyszerűen lefizetett és kész, és... mégsem így volt. Ezt nem volt könnyű feldolgoznom és könnyebb volt nekem elfelejteni téged. Próbáltalak kiverni a fejemből, csak nem ment könnyen. - hát igen, muszáj volt, mert túlságosan fájt az, hogy elment, és ott hagyott. Az egész, ami utána rám szakadt, a szenvedéssel teli nehéz évek. Nem panaszkodni akarok, de nem volt könnyű és persze, hogy hiányzott, de közben utáltam is az elején érte, hogy képes volt csak úgy ott hagyni, de ez érthető fiatal voltam, heves érzésekkel, amik könnyen tudtak átcsapni negatívba.

♫ When I find love again ♫ ♠ Aktuális viselet ♠ A baleset után

Jenna & Dick

Nothing's Gonna Change My Love For You

- Mindig is túl szenvedélyesek voltunk Jency. Az nem változott soha, hogy veled akartam megosztani az életet. Legalább ez teljesült, jobb később mint soha. Egy napba sűrítettünk nyolc évet.. – Na jó, azért ez főleg a lelkiekre vonatkozik, például kimaradt az az igazán kielégítő, vággyal teli szeretkezés, amely már kijárt nekünk. Elsőre talán igaza volt, valóban érdemes volt átbeszélni mindent, és nem a szőnyeg alá söpörni csak azért, mert pasi vagyok, és úgy igazán megint feltámadt bennem a vágy iránta. Sokkal többről volt itt szó, utána viszont már pihenni vágytunk, hosszúra nyúló lazgis nap előtt álltunk. Végül most itt van a Travis-féle baleset, de csak odajutunk egyszer, hogy nyugalomra leljünk egymás karjaiban, és most nem csak az alvásról beszélek, itt azonban a regenerálódás ideje van, nem a másféle sportoké. Az az egyetlen gond, hogy míg lelkileg vigyázok rá, óvom, és talán még biztonságot is adok, napok óta érzem az illatát, belenézek abba a csinos metszett szempárba, és semmi. A fenébe is, én se vagyok fából, de most... vegyük úgy, hogy türelmesnek kell lennem.
- Én meg csak repülőgép anyahajón. Most csak ketten leszünk, és annyi cukkinit eszel, amennyi belédfér. – Mosolyodom el, amennyire én emlékszem, keleti párom mindig is rajongott a zöldségekért, bár komolyan nagy lábon nem fogunk élni, a nászútat mesésre tervezem, ez nem is lehet kétséges. Nekem is kissé furcsa lesz az éles váltás, egy hete még koszos priccseken, raktárakban aludtunk, most meg szinte úriembernek érezhetem magam a kormányhivatal hivatásos ügynökekért.
- Szivem... senki nem várja tőlünk, hogy egynapos házasként dollármillárdok felett rendelkezzünk. A félretett pénzem egy ideig kitart, és lesz időd átgondolni, mihez szeretnél kezdeni. Az én munkám nem fog idekötni, ha úgy alakul, hogy mondjuk Kaliforniába akarsz költözni, mert ott látsz esélyt a popkarrierre, már csomagolhatunk is. – Nem zavarna, ha most ugrana fejest az éneklésbe, még bőven fiatal ahhoz, hogy előtte álljon az élet, és ha nem kell a betevőn agyalnia, akkor talán megnyugtatóbban eresztheti ki a torkát. Már csak azért sem ártana, ha messze lennénk New Yorktól, mert ahogy mondta, őt nem tudom megvédeni feltétlenül, és a nap huszonnégy órájában nem lehetünk együtt. Azon agyalni, hogy éppen mi lehet vele... Nem egyszerű döntés lenne, az biztos. Miközben végigsimítok a homlokán, és az ágyba fektetem, észlelem, hogy ő is erre a következtetésre jutott. Elgondolkozva ülök az ágyára, hogy még átfogjam a kezét, remélem ott nincsenek fájdalmai. – Új életet kezdünk kislány. Megoldjuk, távol innen. Csak találd ki, hol akarsz érvényesülni. – Odahajolok, és egy finom, gyengéd csókot nyomok az ajkára. Nem lényeg, hogy most egyikünk is belenedüljön a vágyakozásba, magamat kár áltatnom, ő meg még nem erős egy lájtosabb összebújáshoz sem. Majd ha összeszedi magát. – Csak Travis-félék nekem is. Olyanok, akiknek nem számítottam. És akik nekem sem. Mindig visszavártalak. Nem tudtam, hogy mikor lettem ennyire érzelgős, most már ezt a Ricket kell elfogadnod. Na alszol szivi? Nekiessek a telefonoknak? - Gondolok egyet, és úgy döntök, hogy valamennyit odadőlhetek mellé. Igenis fontos, hogy ne legyünk ennyire rohanósak. Végülis ha már megszereztük egymást, ott az ujjunkon a gyűrű, akkor nem kell rohanni. Az sem baj, ha nem holnap indulunk, hanem egy-két nap múlva. Lerúgom a cipőmet, és az öltöny is a földön végzi. Melléfekszem, hogy a hátam mögé egy párnát polcoljak, és magamhoz húzzam, szépen, óvatosan. - Gondoltad volna, hogy egyszer még látjuk egymást? Eszedbe jutottam? Mert... nekem te sokszor, és bár sosem voltam házasságpárti, ezen motoszkáltam rengeteget, hogy ha valakivel hát veled működött volna...

Rick & Jenna

- Igen, naná, hogy így van. Ez... így se diktáltunk valami lassú tempót. - nem tudom megállni, hogy a szavaira ne kuncogjam azért el magam. Lássuk be tényleg nagy dolog ez. Találkoztunk, martuk egymást, főleg én őt, és ezek után megérte a kezemet csak úgy... a semmiből. Hát persze, hogy meglepett a dolog, és még talán most sem tértem teljesen magamhoz, de nem is baj, nem is kellett. Jó érzés, hogy most itt vagyunk együtt, még ha rosszak is ez előzmények és az esküvő is csodás volt. Szeretem őt, szerettem mindig is és talán pont ez a garancia arra, hogy ez már nem is fog elmúlni soha az életben. Még biztosan lesznek nehézségek az életünkben, azok mindig vannak, de most úgy érzem, hogy képesek leszünk majd áthidalni őket, hiszen a legnagyobbat már sikerült, azt a hosszú időt átvészeltük, amíg távol maradtunk egymástól és ez is nagy dolog úgy gondolom.
- Jól hangzik a süttetés és a jacht is, még... életemben nem voltam jachton, nem hogy olyanon, amit mi bérelünk. - és igen igaza van, megérdemeljük, mert már annyi rosszon mentünk át, hogy ez is kell nekünk végre. Egy kiadós pihenés olyan körülmények között, amit nem engedhettünk meg magunknak... főleg én persze. Ő talán megtehette volna, de neki meg nem volt rá indoka, főleg nem egyedül.
- Akkor jó, csak tudod... nekem nem sok van, és ez így... - sóhajtok egy aprót. Lássuk be nekem nincs pénzem, szinte egyáltalán és most lényegében minden rajta múlik. Nekem is kell majd keresnem munkát, egyenesbe kell hoznom az életemet, mert azt nem akarom, hogy minden csak rajta múljon. Ketten vagyunk, tehát kettőnknek kell az életünket rendbe tenni, ahhoz pedig az én keresetem is kelleni fog, de majd kitaláljuk, hogy mi lenne jó nekem. Nem akarom feladni az éneklést sem, de... idővel az embernek fel kell nőni és talán le kell mondania az álmairól is.
- Édes vagy! - nem is tudom, hogy mit mondhatnék. Segít levenni a cipőt, én pedig ugyan el nem szenderedem azonnal, de a pihenés tényleg jót fog tenni. Mielőtt azért még eltűnne csak van, ami motoszkál bennem és úgy érzem, hogy nem árt megkérdeznem. - Viszont én... nem gyógyulok olyan könnyen. - hát igen, ez itt a gond, őt nem bánthatják, de vajon engem? Ettől nem fél? Hogy megtalálják azok, akikkel most dolgozott és rájönnek, hogy átvágta őket? Beépített ügynökként dolgozni azért mégis csak kockázatos. De próbálok pihenni mellette, talán végül el is szenderedem, amikor sikerül a zavaró gondolatoktól megszabadulni. Nem akarok én minden áron a rosszra gondolni, csak hát... nehéz elhinni, hogy innentől majd minden rendben lesz.
- Rick... nem volt más? Eddig... senki, akivel úgy érezted, hogy összeköthetnéd az életedet? - csendes kérdés csak. Jó ember és én szeretem, de... azóta nem is volt senki, akit találhatott volna magának? Nem is tudom, hogy mi lenne a jó válasz, de attól még az igazság érdekel. Persze a munkája mellett nem lehetett könnyű, de... azért biztosan voltak nők az életében.

♫ When I find love again ♫ ♠ Aktuális viselet ♠ A baleset után

Jenna & Dick

Nothing's Gonna Change My Love For You

- Akkor ilyesmi fel se merült te bolond. Fiatalok voltunk na nem mintha most taták lennénk. Ráér még a dolog, már így is nagy szó, hogy a feleségem vagy. – Bármennyire is zord a külsőm, és érzeketlen vagyok a sérülésre, a fájdalomra, ahogyan simogat, igenis jól esik. Egyértelmű, hogy nem múlt el nyomtalanul az, ami velünk történt még szinte az előző évezredben. Na jó, talán annyira nem régen, de életünk harmadában titokban már egymásra vártunk. Egy ilyen lángolóan izzó szerelem nem múlik csak úgy el, ez egyértelmű. Mindkettőnk lelkében nyomot hagyott, nekem még a testemen is van az arca. Ráadásul az ő apja képes lett volna közös emlékünket tönkretenni. Meg is tette, bár úgy vélem, mindez csupán elvi kérdés, és ha arról van szó, akár még az elutazás előtt akár egy hasonlót, akár egy ugyanolyat egy gyors lézerkezeléssel le lehet húznia, majd újat rakni. Az FBI-nál dolgozni jár némi előnnyel, az biztos.
- Akkor... majd kímélően nyaralunk jó? Kibérelek egy kisebb jachtot, és csak süttetjük a hasunkat. Hozok neked hideg sört, te meg barnulsz, és szívod magadba az életető fényt. Bassza meg, hát nem ránk fér ez már? – Mordulok fel nevetve, attól mert öltöny van rajtam, és Hendricks ügynöknek szólítanak, nem tudom megtagadni önmagamat. Ezt szerette meg, nem is kétséges, hogy így kell elfogadnia.
Azt hiszem azokkal, akik a lagzin voltak, nagyon ritkán fogunk talákozni, többségükkel sohasem. Nem számít. Innentől kegyeg a közös életünk órája, az az érdekes, amit ettől a perctől teszünk. Én mindig mindenhol a társaság központja voltam, igazi vezéregyéniség, mégsem akarom ezzel elnyomni a lány stílusát. Jenna túlzottan is szép, nem tudom, hogy mennyire lennék féltékeny az őt megnézi pasikra, de majd igyekszem ezt visszafogni, hogy épülhessen is valami, ne csak ketten utazgathassunk. Úgy vélem, hogy bár letelepedhetünk, élhetünk normális életet, ám mindketten vágyjuk az izgalmat, amit majd bele kell csempésznünk. Ezért is kérdezgettem a lányt arról, hogy mik a tervei az éneklés terén, ez jó kiindulási alap lenne.
- Ne aggódj Jency, hat éven át voltam beépülve. Addig a testvéremnek is utaltak, de a fizetésem nagy része letéti számlán kamatozott, alaposan megforgatva. Kisebb vagyok áll a rendelkezésünkre, amelybe belefér a ház, az utazás, és még marad is valamennyi. – Most én simogatom meg a sötét tincseket, az arcára azért vigyázok, hiszen ott azért van seb is, így csak óvatosan, ne szisszenjen fel. Azt akarom, hogy ha lezártuk az én motoros létemet, s az ő iskolai életét, akkor egymásra tudjunk koncentrálni. Igaza van, a balhékból elég, de képes leszek megvédeni kettőnket.
- Intézem. – Segítek levenni a cipellőjét, és beszállni az ágyba. Az sem baj, ha most alszik pár órát, majd halkan telefonálok. Mindenesetre ülök még mellette picit, mielőtt elvonulnék, és telefonálásra, pakolásra adnám a fejemet. Úgyse ma indulunk, csak holnap, hiszen minden hivatalos dolgot iktatni kell, repülőjegyet foglalni, hiszen csak nem fogunk levezetni Mexikóig. – Nem vagyok egy félős típus. Azt hiszem ezzel az adottsággal oly mindegy. Kimegyek az utcára, és ha szitává lőnek, felgyújtanak, akkor sem esik bajom. Lényegtelen, hogy mit kapok, esélyes, hogy a legmocskosabb melókat, azt meg szeretem. – Vigyorodom el, és megsimogatom a kezét, amit sikerült a sajátoméba fogni. Szeretném, ha most letenné a fejét, pár óra múlva itt folytatjuk. Addigra talán valami uzsonnát is összedobok.

Rick & Jenna

Örülök neki, hogy hallgat rám, ez azért azt is jelenti, hogy bízik bennem, és elfogadja azt, hogy talán igazam is van. Nem lenne jó innen úgy távozni, hogy baromi nagy balhéba keveredtünk, jó lenne, ha nem lenne felesleges felhajtás. Csak lelépünk és kész, közben pedig nem szedik szét sem egymást, sem pedig a birtokot, mert akkor biztos, hogy agresszívabban tennék ki a szűrünket és az nem lenne valami kellemes távozás. Így is épp elég pocsék ez a nap, ne tetézzük még nem igaz?
- Az más volt, ha akkor ilyesmit mondasz szerintem halálra rémülök. - mosolyodom el. Finoman simítok végig az arcán közben. Hát na akkor még tényleg nagyon fiatal voltam, ahogyan ő is, nem is volt arra esély, hogy gyerekünk legyen, vagy akarjak. Tizenhat évesen nem szándékoztam szülni és bármennyire is el voltam varázsolva tőle, nem voltam teljesen hülye. Ha hazamentem volna azzal, hogy terhes vagyok, és ő teszem azt nem vállalja fel ezt, vagy ezek után lép le... Az apám a tetoválást is le akarta súrolni a vállamról a bőrrel és mindennel együtt nagyon igyekezett is, hogy sikerüljön. Bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha terhesen állítok haza... talán meg is öl a gyerekkel együtt, vagy ki tudja, hogy mire vetemedett volna.
- Butaság is lenne, veled akarok lenni nem ápolóval, vagy személyi edzővel. - tökéletes nekem a rántottája és az orvos azt mondta, hogy nem olyan vészesek a sérüléseim. Leestem a lépcsőn és ki kell hevernem azt, hogy elvetéltem, de ez nem fog olyan sokáig tartani, főleg ha segít benne és tudom, hogy fog. Már nem azok a kis kölykök vagyunk, akik régen, már sokkal jobban át tudunk gondolni mindent. Házasok vagyunk és... azért ez a régi állapothoz képest nagyon nagy dolog.
A szavaira csak bólintok. Igaza van tudom, előre kell nézni és menni tovább, most már együtt, így azért egész más lesz és sokkal könnyebb is természetesen. Nekem az esküvő is tökéletes volt, nem is vártam volna jobbat ennél, nekem a is elég lett volna, amit mondott a két tanús verzió, de így is pompás volt. A lényeg, hogy most már együtt vagyunk és nem szólhat bele senki sem igaz? Senki az ég világon. Már nem akarok mást, csak elmenni vele és elkezdeni végre a közös életünket, tényleg csak erre vágyom, semmi másra, és ezért akarok balhé nélkül mindent szépen a hátam mögött hagyni.
- Nem tudom, azért... nem kéne azzal kezdeni, hogy túl sokat költünk nem? - mert nekem nincs félretett pénzem, sőt még csak... munkám sincs. Kettőnk közül már megint én vagyok a problémásabb. Sérülten, nagy álmokkal, amikből semmi se valósult még meg, ami azért nem valami kellemes közös élet alap attól tartok, és nem akarok teljes mértékben rá támaszkodni, hiszen eddig is önálló voltam, a magam módján meg tudtam oldani az életemet, még ha nem is volt valami könnyű.
- Jól van, megvárom, míg minden elintézel, addig... szerintem pihenek. - az fog most jót tenni, de előtte még egy ölelés, hogy hozzábújjak és csak aztán dőlök el kicsit az ágyon. Tényleg jót tesz még egy kis plusz pihenés aztán majd meglátjuk... hogy meddig bírok folyton csak feküdni. Ismerem magamat annyira, hogy azért sokáig ez nem fog menni, főleg ha nyaralni megyünk, nászútra, ki akarok mozdulni. Amúgy se nagyon utaztam még, kell nekem az, hogy fel is fedezzem az új helyeket, ne csak lábadozzak valahova bezárva. - Nem félsz, hogy nehéz lesz megszokni az új munkát? - pillantok rá, amikor már nem telefonál. Hát na, azért mégis csak egészen mást kell megszoknia nem? Nem hiszem, hogy könnyű lesz majd az átállás.

♫ When I find love again ♫ ♠ Aktuális viselet ♠ A baleset után

Jenna & Dick

Nothing's Gonna Change My Love For You

Abban igazat adok az új asszonykámnak, hogy semmi értelme valami durvával kezdeni a nászunkat. Már így is pokoli hír volt, hogy baleset érte. Már ha balesetnek nevezzük mindezt, amit ez a fickó tett. A nevét nem is nagyon jegyeztem meg, talán Travis, ha jól emlékszem. Így is bele fog telni pár napba, amíg a drágám lábadozik, de remélem minél hamarabb megkezdhetjük az igazán boldogító közös életünket, hogy nem az ágyban kell feküdnie. Képes vagyok ezért arra, hogy behódoljak a kívánságának, hogy ne úgy emlékezzünk az első közös napjainkra, hogy mondjuk kitörtem valaki nyakát. Már erről a zuhanásról sem egyszerű elfeledkezni, de talán sikerül. A lényeg, hogy együtt legyünk. A mosolya még így kis erőltetlenül is mesés, legszívesebben már most a vállamra kapnám, hogy holmi ősember módjára vigyem be a hálószobába, csak éppen nem biztos, hogy jót tenne neki, és különben is egymásra kell hangolódnunk, a baba elvesztése megint egy olyan dolog, amely a távolba taszítsa a közel egy évtizede várt szerelmes összebújást.
- Nem mondom, hogy tiniként is szerettem volna tőled gyereket, de mostanság... el tudnám képzelni, bármennyire is odébb van az az odébb. Vagy valamikor. – Bólintok, ezáltal teljesen elengedve magunktól Travis témáját. Ettől még ráküldöm a kábszereseket, de nem ma. A mai nap a költözésről, a gyengédségről fog majd szólni, hogy a kis távolkeletim lenyugodjon, biztonságban érezze magát mellettem.
A mai napra bőven elég lesz, hogy összepakolunk, és elindulunk. Egyenlőre még csak egy kis lakásban, amit new yorkban vettem ki az átmeneti időkre, ám ott nem lehet túl kényelmesen lábadozni. Ezért kéne mielőbb
- Azon leszünk majd Jency. Nem mondom, hogy fogadok melléd személyi edzőt, meg ápolót, de majd ágyba hozom a rántottát, és kiszedlek az ágyból. Taplra kell állnod mielőbb. – Boxolok finoman az állába. Legyünk túl mindezeken, a többi már nem számít. Nem akarom, hogy papucsnak gondoljon, ettől az egy lépéstől igazából még nem leszek az, ám igaz ami igaz, az ember a felesége szavára muszáj, hogy adjon, így ha a világgal szemben kiméletlen, és szigorú vagyok, a lánnyal megértő, gyengéd.
- Most már nem tudunk ezen változtatni. Én is megléptem az összes rossz lépést, amit csak lehetett, nézzünk előre. – Kicsit közhelyekre ragadtatom most magam, de érti a lényeget. Nem tudom, hogyan is érezte magát a birtokon, az esküvőre eljöttek páran az itteni ismerősei, barátai közül, de nem igazán láttam nagy kötődést. Mint ahogyan nekem sem voltak a kollégáim felé, de még mindig jobb volt így, mintha kéttanus fapados esküvőt hozunk össze. Egész jó buli kerekedett ki belőle, végülis az a lényeg, hogy a párjával tegye az ember, mindegy volt, hogy hány ember etetünk, így legalább kábé tudtam,h ogy ki miért van ott. A maradék cuccait viszonylag gyorsan összegyűjtöm, a folyosón haladva kapok pár érdeklődő pillantást, de aki olyan képességgel rendelkezik, amivel azonosít, biztosan bólogat, hogy naná, én is egy vagyok közülük. A koromnál fogva talán úgy vélik, hogy itt fogok tanítani? Érdekes is lenne... Inkább vár a közös életünk. Lent folytatjuk, amikor a leányzó már bent ül a kocsiban. Leányzónak mondom még mindig, pedig onnantól, hogy felvette a nevemet, inkább nő, vagy a fene tudja. De ő olyan kortalan, olykor még mindig perverz módon tizennégynek látom, távolkeleti vére miatt nem tűnik szembetűnőnek a változás, igaz, jócskán kikeredett, vannak ott ingerlő domborulatok.
- Akkor utazzunk el valahova, ahol tudsz pihenni, és erőre kapni, mert felesleges lenne most ingatlan után rohangálni, nézelődni. Acapulco Mexikóban jó lehet. És ugye csak viccelsz a lóvét illetően? – Szállok be mellé a kocsiba, hogy elinduljunk a kis bérlet felé, ahol majd össze tudunk normálisan pakolni, és telefonon el tudom intézni a foglalást. Innen az autópályán másfél óra még New York, majd a városon belül negyven perc, így nagyjából két órával később már nyitok is be a kulccsal a lakásba.
- Dőlj le Jency, vagy zuhanyozz le. Elkezdek bepakolni, és elintézem a telefont. – Fordulok oda hozzá, hogy csókot nyomjak a szájára. A kis betegggel még mindig nem tudok eléggé betelni. Röhejes, hogy ennyire szerelmes vagyok, amikor pár nappal ezelőtt még illegális meccseken boxmeccseken öklöztem, hogy a bandának legyen mit ennie, és ne kelljen kocsikat feltörni.

Rick & Jenna

Nagyon örülök neki, hogy nem ragaszkodik feltétlenül ahhoz, hogy most azonnal megkeresse Travist és kapásból kitépje a szívét. Tudom, hogy legszívesebben ezt tenné, de... attól még elég pocsék lenne, ha úgy kéne elmenni innen, hogy lényegében a fél iskolát sikerült felforgatni, mert tuti, hogy nem lenne ez egyszerű. Travis a tűzzel, Rick pedig a sebezhetetlenséggel, jó eséllyel nem lenne a dolognak jó vége senkire való tekintettel sem. A végén még más is megsérülne és akkor szinte úgy dobnának ki minket innen. Nem akarom ezt megkockáztatni. Ezért nem tudom eltüntetni a mosolyt az arcomról, amikor látom, hogy nem töri össze magát, hogy menjen és elintézze a dolgot.
- Nem esem kétségbe, akkor is megoldjuk tudom én. - igazából most nem is akarok ennyire ilyesmin gondolkodni. Még fel kell fognom, ami történt. Igen, az is benne van, hogy így legalább nem más gyerekét kell felnevelnie, de... azért sehogy sem az igazi ez. Nem is tudom, persze az lenne a jó, ha nem lett volna baleset, hiszen most még így nekem is idő mire összeszedem magam, de... nem lehet minden tökéletes.
- Azt hiszem az előtt majd még össze kell kicsit szedni magamat, a közeli találkozás a lépcsővel nem tett jót. - mosolyodom el, de tudom én, hogy viccel. A lényeg az, hogy ennek ellenére is ezt félre tudta most tenni és nem érzi úgy, hogy mennie kell, hogy teljesen leverje Travist, nekem most tényleg ez a legfontosabb és nagyon imádom azért, hogy így tud most ehhez az egészhez hozzáállni. Ez is azt mutatja, hogy nem volt butaság ez a hirtelen esküvő, de hát amúgy se gondoltam, hiszen szeretem, azóta, hogy el kellett tűnnie az életemből, de most megint itt van, ez a fontos.
- Jól van... tényleg, hogy nem reagált valami jó... és mindegyiket pocsékul csinálta és... tudom Rick, hogy Travis baromi rossz lépés volt és hogy egy szemét alak, de attól még nem akarok innen úgy elmenni, hogy kidobnak, mert balhét csinálunk. - vagyis főként ő csinál balhét, de azt sem szeretném, szóval inkább vészeljük át ezt ketten és egyszerűen felejtsük el. Attól még én is tudom, hogy Travis egy tapló és utálom is érte, hogy képes volt így reagálni, de... szeretnék nyugiban elmenni és kész. Az új életünket ne valami brutál verekedéssel kezdjük az nem lenne valami szuper. És örülök neki, hogy megérti ezt és hamarosan már megyünk is. Átveszem a kulcsot és szépen beülök a kocsiba, amíg várok rá. Nagyjából azért összepakoltam ám, még az előtt, hogy beszéltem Travisszel, csak pár cucc maradt ki, de azokat azért megismeri és össze tudja szedni nekem. Meglepetten pillantok rá, amikor megérkezik és elhangzik a kérdés. Pár pillanat azért kell, hogy döntsek, hiszen a mostani állapot azért kicsit nehezítés.
- Jó lenne a lakás, de a nászút is. Nem is tudom... pár nap alatt csak jobban leszek talán és... hova megyünk egyáltalán? Nekem nem sok pénzem van tudod igaz? - tudom ő jól keres, de nekem nem sok félretett maradt az eddigi melókból. Elég sok ment el arra, hogy demókat csináltam meg, és ilyesmi. Igazából nem is kell ám olyan nagyon messzi nászútra menni, nem várom én el. az a lényeg, hogy együtt legyünk, nem a hely a fontos.

♫ When I find love again ♫ ♠ Aktuális viselet ♠ A baleset után

[/color]

Jenna & Dick

Nothing's Gonna Change My Love For You

Felsóhajtok, ilyen se nagyon volt az elmúlt minimum öt évben hogy ennyire képes legyek belemenni abba, hogy ne az én akaratom érvényesüljön, de a francba is, nem azért találtam meg ismét életem szerelmét, hogy papucs legyen. Ellenben van ráció abban, amit mond, nem biztos, hogy a túl nagy feltűnésnek lenne értelme, bőven elég, ha Travist háturól megmolesztája a társosztály. Meg különben is, akit szeret az ember, azért hajlamos visszaszelidülni kissé.
- Nekem sem sietős, csak hogy ne ess kétségbe, ha mégse. – Vonom meg a vállamat, nekem most az a fontos, hogy újdonsült kis feleségem ne valami komoly depresszióval zuhanjon be az új életünkbe, mert nem vagyok az a túl nagy vigasztalós fajta, ha évekig vártunk arra, hogy boldogok legyünk, akkor remélem nem áll utunkba egy halott csecsemő, akit nem lehet pótolni. Csecsemő? Áh, ezt még korai lenne így mondani, jó eséllyel még csak valami maszat lehetett, de egy nőnél fene tudja, hogy mikortól kötődik hozzá. Jenna azért úgy látom pityergett egy sort. Na majd az én oldalamon lehetünk együtt igazi család, talán jobb is így, hogy sosem arra kell visszagondolnunk, hogy az új jövevény egy baromtól származik.
- Jól van Jency, de ezért valami mocskos jó nászéjszakát várok. – Ezt csakis a férfiúi büszkeségem mondatja, nyilván nem szabok feltételeket, már annak is örülök, hogy épségben megúszta. A lényeg, hogy velem legyen, a hancurozás talán még napokig nem lesz kivitelezhető, ha fájnak a tagjai. Végülis ez is ráér, már az is haladás, hogy együtt alszunk.
- Melyik része? Hogy kihasznált? Hogy nem vállalta a felelősséget? Vagy hogy még neki állt feljebb? – Nem, erről nem tud meggyőzni. Az más kérdés, hogy hajlamos vagyok eltekinteni a fizikai retorziótól, de most ne pörgessük tovább a szajrét, csak húzzunk innen. Felmordulok, már azt is elfogadok, hogy megköszöni, ez végülis valami olyasmi, hogy nekem van igazam, de kár jobban belemenni. Nyomok még egy puszit az arcára, hogy érezze, haragom tiszavirág életű. Beleszuszogok még a nyakába, mert úgysem tudnék úgy tekinteni rá, hogy csak kihasználom, mint az az idióta. Pár percre elválunk, addig magamban füstölgök, igazán jól esne most elszívni egy cigit, de erőteljesen kétlem, hogy pont a gyengélkedő előtt lehetne megtenni, meg vissza se érnék, ha kisietnék az udvarra. Most már kibírom így, úgyse kell rá tekintettel lenni a baba miatt, majd a kocsiablakot lehúzom, úgy füstölök. Végül a keleti szépség megjelenik az ajtóban, addigra már nagyjából nem vágok pofákat. Megfogja a kezemet, hogy aztán kifelé induljon. A kis következetlen fruska. Egy papír nem változtatja meg.
- Megtalálom, hagyd csak. Ülj be a kocsiba, ’83-as fekete Landrover. – Nyomom a kezébe a kocsikulcsot, hiszen nem gurultam be a garázsba, ott áll az udvaron a terepjáróm. Vadonatúj, hiszen eddig motorral közlekedtem. Felsietek a diákszállásokra, és némi kérdeződködés után megtalálom a szobáját, és az utolsó fogkefét, papucsot is elhozom. Nagyjából negyedóra, addig hallgathatja a rádiót, vagy ücsöröghet egy padon, már egész értelmes az idő. Ekkor jelenek meg, a kalaptartóra dobva a bőröndjeit.
- Na és most... – Lépek oda hozzá, ha a kocsiban ül, akkor behajolva az ablakon, ha a padon, akkor simán leülve mellé. – Egy hónap fizetett szabadságot kaptam, hogy átálljak az új életemre. Vágom, hogy neked még pár nap kell, de akkor is fontos. Nézzünk most lakást, vagy... lépjük meg azt a nászutat, ami mindig dukált?

Rick & Jenna

Tudom, hogy Rick milyen és nem akarok úgy elmenni a suliból, hogy káoszt hagyunk magunk után, vagy rosszabb esetben a suli egy részét még le is bontják. Travis sem az a nyugodt típus és tudom, hogy ha egymásnak mennének annak komoly következményei lennének, Travisre nézve persze, mert Rick nem sérül, de körülötte viszont minden igen és én úgy szeretnék új életet kezdeni, hogy nem rossz emlékeket hagyok a hátam mögött és főleg nem akarom, hogy a férjem menjen is a börtönbe, mert nem tudta visszafogni magát és sikerült kilapítani a srácot, akitől terhes voltam. Ez már így túl kusza és túl sok, nem sokat segítene a felépülésemben és most elvileg ez lenne a lényeg, hogy rendben legyek. Neki is és nekem is.
- Majd meglátjuk, még... odébb van ez. - mosolyodom el, ahogy viszonozom a csókot, amit kapok tőle. De tudom, hogy kénytelen leszek elmondani neki a lényeget, tudom, hogy muszáj leszek az egészet szépen felvázolni. Tudom, hogy sokat kérek azzal, hogy azt várom ne tegyen semmi hülyeséget, de... akkor is most meg kell ígérnie.
- Új élet igaz? Rendes élet... és nem olyan, ami egy durva balhéval indul. - bököm ki halkan már előre, mert tudom, hogy nem fog jól reagálni, de akkor is muszáj lesz valahogy visszafognia magát. Fogom én a karját, de nem lep meg, hogy amikor felvázolom a dolgokat, nem úgy reagál, ahogy kértem. Hátrébb lép és szinte látom, ahogy az erek kidagadnak a nyakán. Nem valami jó hír... nagyon nem. Halkan sóhajtok egyet, ahogy próbálom magamat nyugtatni, hogy nem lesz remélhetőleg semmi komolyabb baj, csak aztán pillantok rá újra, amikor végül láthatóan nem tör ki az ajtón, hogy menjen és megkeresse Travist.
- Baleset volt Rick... nem vágott le a lépcsőről. - bököm ki halkan. Reménykedem még mindig, hogy vissza tudja fogni magát és végül nem moccan, legalábbis nem úgy, ahogyan arra esély lenne, vagy amitől féltem. A helyén marad, én pedig végül csak fellélegzem. - Köszönöm... tényleg Rick! Bármi lehet, csak ne te kerülj bajba e miatt. - mert én voltam a hülye. Nem kellett volna egy ilyen pasival kezdenem és akkor nem is csúszik be semmiféle gyerek és nincs ez az egész. Talán ha el se akarom mondani neki, akkor még jobb lett volna, de megtettem és... hiba volt. Az egész az volt. De az a fontos, hogy nincs baj, hogy kimegy, én pedig az állapotomhoz képes gyorsan öltözöm fel és pár pillanat múlva már a kezemet az övébe csúsztatom, ahogy megállok mellette.
- A cuccaimat lehozod ugye? Mondom hol vannak és akkor mehetünk az új életünkbe. - és már csak ennyi kell. Bepattanunk a kocsiba és minden rendben lesz. Új élet vár, jó dolgok és a rosszakat szépen elfelejtjük. A mostaniakat is és a régieket is, amik már sok éve voltak. Most már csak-csak egyenesbe jön az életünk igaz? Igazán megérdemelnénk mindketten.

♫ When I find love again ♫ ♠ Aktuális viselet ♠ A baleset után

[/color]

Jenna & Dick

Nothing's Gonna Change My Love For You

Az az egyetlen baj Jennával, hogy túl jól ismer, és jól emlékszik. Az idő nem szépítette meg az emlékeit rólam, pontosan tudja, hogy egy kamionnak is nekimennék, ha arról van szó. Így mintha eleve azt várná, hogy lemondjak arról, hogy megvédjem őt. Sosem fogom tudni úgy igazán, hiszen akkor állandóan vele kéne lennem, de azt nem érti meg, hogy míg én sebezhetetlen vagyok, és soha semmi bajom nem eshet, attól még folyamatosan ideskedhetek rajta, hogy vele mi történik éppen. Jó, ha sima ember lennék, akinek felesége van, biztosan eszembe se jutna az ilyesmi, ám úgy, hogy tudom, hogy ő mennyire törékeny hozzám képest, ráadásul most még a gyerek is.. Ez azért nem kis veszteség mindkettőnknek. Talán sosem lehet új babája, ez végülis számomra sem jelentett gondot, hogy valaki mástól van, már szinte családnak képzeltem magunkat.
- Aha... – Támasztom meg a vállánál hogy ne csússzon vissza, de ne is kelljen tartania magát. Végigsimítok a homlokán, óvatosan kikerülve az összeöltött sebszéleket, és elnyomok egy aggódó sóhajt. Nem azért, mert nem lenne férfias, egyszerűen ilyenkor legalább az egyikünknek erősnek kell lennie. Ezúttal én leszek az, mint ahogyan a lánykérés éjszakáján nem engedte, hogy magával ragadjon az indulatom, vagy a vágyam. Lelkiekben dobáljuk egymásnak az érzelmi labdát.
- Ha nem, és szeretnél... akkor örökbefogadunk, ne izgulj most azon. – Csókolom meg most finoman az ajkát, talán ott nem ütötte meg magát. Elengedem, és az ágya szélére ülök, hogy végihallgassam, mi is történt pontosan, mert nagyon úgy tűnik, hogy tépelődik. Remélem, hogy az őszinte vallomást tudom kihúzni belőle, eléggé szar érzés lenne a házasságunkat félrebeszélésekkel kezdeni. A kezét továbbra is fogom, ám komolyan figyelve az arcát, várom, hogy mivel rukkol elő.
- Ilyen megígérni, hát kösz... - Csóválom meg a fejemet, és várom, hogy na akkor mi a halálra kellett megesküdnöm, végül kényszeredetten bólintok, a francba is! Azért ez olyan dolog, amit akkor igértetünk meg mással, ha valamit biztosan meg akarna tenni az ellenkező módon. Sóhajtok, gyerünk már! Ahogy meghallom, hogy mi történt, nem csupán az állkapcsom feszül meg, hanem az ujjai alatt a bicepszemmel együtt az egész testem. Mérlegelem a hallottakat, és komoran piskologok. – Hadd összegezzem... Felcsinál, nem vállalja a felelősséget, aztán levág a lépcsőről... És azt akarod, hogy ne verjem ki belőle a szart, és ne törjem össze minden csontját... Édesem, azt hiszed, hogy valami szent vagyok, a rohadt életbe is... – Emelkedek fel vészjóslóan, kirántva a kezemet a tartásából. Szeretem őt, és úgy érzi, hogy ez a faszi nem érdemel semmit? Azért ennyire nem kéne játszani az angyalt... Kifújom a levegőt. – Oké, legyen ahogy akarod, nem bántom. De hogy ráküldöm a kábszereseket egy alaposan testüregvizsgálatra, arra mérget vehetsz... – Igen, matassanak csak a bájgúnár seggében egy hétig, hogy a végén mosolyogva kérjek tőle elnézést a hatalmas félreértés miatt, mint Jenna férje. Végül odahajolok a kincsemhez, és egy csókot nyomok a szájára, hogy kimutassam, nem rá, hanem a helyzetre vagyok pipa. Megvárom, amíg felöltözik, méghozzá kint, hátha valami nővér is van itt, még a férjeként sem illik bent nyálcsorgatni, főleg, hogy nem láttam már pőrén nyolc éve. Nem egy kórházi ágyon, hanem egy rúd körül táncolva akarom úgy megnézni.

Rick & Jenna

Tudtam én, hogy jönni fog, de még sem sikerült felkészülnöm arra, hogyan mondjam el neki ezt az egészet, főleg, mert tudom, hogy Rick finoman szólva is hirtelen haragú tud lenni és nem úgy akarok innen elmenni, hogy szétverte a fél sulit, vagy legalábbis Travis nagy részét, mert elkapta a gépszíj és nem tudott ellenállni a dühének. Végül is meg tudnám érteni őt, ha így lenne vele, de akkor sem ez a megoldás. Travis se szándékosan csinálta, egyszerűen csak... rossz helyen volt a lépcső azt hiszem. Azt persze nem tagadom és szerintem ő sem, hogy szerintem örült neki, hogy így alakult, de ettől még nem kell rommá verni, és végképp nem kell kiütni belőle az életet, mert félek, hogy Rick simán képes lenne rá, ha elborult az agya. Nem azt mondom, hogy vadállat típus, de valahol tudom, hogy mennyire védelmező, főleg akkor, ha rólam van szó, miután csak épp, hogy visszakapott. Ezért van, hogy óvatosan pillantok fel rá és nem is szólalok meg azonnal. Nem akarok hazudni neki, csak... azt hiszem óvatosan kell ezt felvezetni, nem csak úgy a képébe vágni, hogy ne legyen belőle komoly baj... valahogy.
- Hát... nem teljesen. - halkan sóhajtok egyet és picit megpróbálom feltornászni magamat. Amikor pedig újra megszólal csak finoman megvonom a vállamat. Őszintén szólva nem mentem bele ilyen részletekbe az orvossal. Lehet, hogy kellett volna, de az az igazság, hogy nem volt most ehhez lélekjelenlétem. - Nem tudom. Azt hiszem... majd el kéne mennem orvoshoz és akkor kiderül. - örülök egyelőre, hogy meg vagyok és fel kell dolgoznom a hírt is, nem akartam még azzal is foglalkozni, hogy a jövőben lehet-e egyáltalán gyerekem, vagy sem. Pici volt még, nem hiszem, hogy olyan nagy a baj, de tényleg fogalmam sincs. Egyelőre el kell mondanom neki őszintén, hogy mi történt, mert... nem sok választásom van azt hiszem, csak baj lesz belőle, ha nem teszem. Rendőr... úgyis rájön, ha nem mondok igazat nem? És nem kezdhetjük úgy a házasságunk elejét, hogy eltitkolok előle valami fontosat.
- Légyszíves ígérd meg, hogy nem csinálsz semmi elhamarkodottat rendben? - ez az első. Finoman a karjára teszem a kezemet, mielőtt még tényleg indulni akarna. Előbb ez, aztán mehetünk a cuccaimért. Mindent elpakoltam már, tehát ez már nem lesz plusz idő, csak akkor, ha előtte még... na de nem pont az a lényeg, hogy ne akarjon előtte se mást csinálni. - Tudod mondtam, hogy van az a srác, akié a kicsi... volt. Ő is itt tanul és beszéltem ma vele, és eléggé kiakadt. Azt hitte, hogy én... direkt csináltam, mert tőle akarok valamit. Felpofoztam és faképnél akartam hagyni, ő meg... De nem szándékosan csináltam Rick. Megijedt, láttam rajta, csak... baleset volt, véletlen baleset. - próbálom neki viszonylag gyorsan ledarálni az egészet és addig sem engedem el a karját. Tudom, hogy nem tudnám őt visszatartani, ha akarnám, de... akkor sem akarom, hogy elhamarkodottan döntsön és olyasmit tegyen, aminek rossz vége lenne. Tudom, hogy ez az egész úgy rossz ahogy van, de Travis nem szándékosan lökött le a lépcsőn. Direkt nem is mondom most ki a nevét, nehéz az alapján már menjen is, hogy laposra verje, vagy tudom is én. A lényeg, hogy összességében rendben vagyok. Igen az egész rossz, a baba elment és van jó néhány sérülésem, de balesetek mindig vannak, akár le is eshettem volna a lépcsőn, ha teszem azt tényleg rosszul leszek. Ennek is sajnos meg lett volna az esélye, ez az, amit szem előtt kell tartania.

♫ When I find love again ♫ ♠ Aktuális viselet ♠ A baleset után

Jenna & Dick

Nothing's Gonna Change My Love For You

A lagzin nagyjából a maroknyi összekötőn kívül senkit nem ismertem, Jennának is alig jött el néhány diáktársa, mindez viszont nem számított. Megkaptuk azt, amire mindketten évek óta vágytunk. Egymásra, s hogy a nagyvilág felé kinyilváníthattuk, szeretjük egymást, és összetartozunk. A motoros bandának beadták, hogy a lövöldözésben életemet vesztettem, és húzzanak el a városból, ha jót akarnak. Szerencsére volt annyi eszük, hogy megtették. Sajnáltam egy kicsit őket, hiszen néhányukkal már összerázódtam, de mindig is a lány volt a fontos. Most végre együtt lehetünk, nem kell számolnunk a lopott perceket.
Furcsa, és egyben boldogító érzés is férjnek lenni. Egyértelműen olyan, mintha több lennék. Több is vagyok. Mintha ahogyan végigmegyek az utcán az emberek is megnéznek, öltönyben járok, igaz, van egy vad kinézetem, ám más így, hogy tisztességes embernek mondhatom magam, akit otthon vár a szerelme. A beszédemet, a stílusomat sosem fogom igazán levetkőzni, van bennem egy nagy adag durvaság, ám ha a lány így szeret, hát szarok bele, hogy ki mit gondol rólam. Jenna valami elképesztően szexi volt a fehér ruhában, utána meg a vörös menyecskében, pedig előzetes buli sem volt, ahol elbúcsúztattuk volna a fiatalságunkat. Azt hiszem az elmúlt nyolc év bőven beillett lány- és legénybúcsúnak. Zárjuk le, és most már csak egymásra koncentráljunk. Ezért aztán eszembe se jut, hogy mézesheteinket máris valami zűrrel kezdjük. Egyébként is mentem érte, de így, hogy telefont kaptam, mint a félőrült vágtam át a városon, hogy mielőbb nála legyek. Azt hittem, hogy összepakol, és már jön is a kapuhoz a megbeszélt időre. Eszembe sem jut megnézni a birtokot, amit előtte elterveztem, hogy ha már hozzánk hasonlóak lakják, érdekelt volna, hogy mifélék, egyátalán milyen itt az a bizonyos oktatás, amelynek Jenna a része volt. Most csak az a fontos, hogy ő jól van-e. Feltépem az ajtót, és már az ágya szélén ülve óvatosan fordítom el az arcát, hogy megnézzem, nem tört-e el semmije, mennyire verte be a fejét, hogy végül egy nagyon óvatos puszit nyomjak az arcára.
- Rosszul lettél? – Nem vagyok teljesen hülye. Igaz, nem vagyok nyomozó, de mégis az FBI-nál dolgozom. Viszont ha nem bízom benne már az első percben, mire is épülhetne a házasságunk? Ha máshogy történt, min változtat? Odahajolok, hogy átöleljem, remélve, hogy nem okozok fájdalmat. – Sajnálom Jency... Őszintén... Lehet még másik? – Nem az önzőség beszél belőlem, mert az másodlagos, hogy én akarok e gyereket. Úgy vettem észre, hogy neki azért fontos volt, még ha nem is volt apja a kicsinek, én lehettem volna az. Így még lehet közös gyerekünk, ha nem sérült meg túlzottan. Megfogom a kezét, és odahívok egy ápolót, hogy segítsen felöltözni a drágának, addig én kint várok. Egyrészt ügyetlen is vagyok, másrészt olyan hullák voltunk a nászéjszakán, hogy akkor sem láttam ruha nélkül, ahogyan nyolc éve nem, és kár lenne így elkezdeni.
Természetesen csak akkor indulok el kifelé, ha megkaptam azt a választ, hogy legalább annyira rendben van, hogy magammal vihetem. Addig kint járkálok, eléggé idegőrlő most a hangulatom.

Rick & Jenna

Nem számítottam rá, hogy akkora esküvőnk lesz, mint ami lett végül. A két tanús helyett végül ott volt egy csomó ember, és szerencsére nem vagyok egy félénk kislány, így nem volt nehéz új kapcsolatokat kialakítani és gond nélkül elbeszélgetni azokkal, akiket előtte még életemben nem láttam. Igazából nem is bánom, hogy végül olyan nagy felhajtás lett, hiszen mégis csak a mi napunk volt és az ember életében nem gyakran adódik ilyesmi, én legalábbis nem szándékozom duplázni. Ha már férjhez mentem életem első nagy szerelméhez, akkor nem hinném, hogy ezt bármikor is fel akarnám adni. Persze biztosan lesznek jócskán nehézségek, és akadályok majd előttünk, de azért remélem, hogy meg tudjuk majd oldani... ezt is teszem azt.
Tisztában vagyok vele, hogy amúgy is érkezne hamarosan, ezért is pakoltam már össze minden holmimat, ami amúgy annyira nem sok. Beszéltem az alapítókkal, és mindent tisztáztam, hogy új életet kezdek, és hogy férjhez mentem. Meg volt a gratuláció is, persze főként a professzor részéről, a másik pasas már megint olyan volt, mint aki citromba harapott, sosem fogom érteni, hogy miért jó ez neki. Ezek után pedig beszéltem Travisszel, ami még sokkal nehezebb volt, mint ahogyan számítottam rá, de azt nem gondoltam volna, hogy végül majd itt kötök ki... a gyengélkedőn, miután...
Még mindig vörös a szemem a sírástól, akkor is, amikor Rick szinte lóhalálában vágódik be az ajtón. Rajtam nincs durván sok sérülés, azért van jó pár kisebb zúzódásom és elég csúnyán bevertem a fejemet, pár öltéssel össze is van varrva a homlokom, a karomon van néhány kékes-lilás folt még, de nem olyan vészes. Mégis kifejezetten falfehér az ábrázatom, még a megszokotthoz képest is, hiszen amúgy sem vagyok kifejezetten sötét bőrű.
- Baleset volt Rick, csak... baleset. Leestem a lépcsőn, mondjuk. - nem vagyok olyan, aki direkt mártana be mást, főleg úgy, hogy tudom, hogy ő milyen, hogy jó eséllyel komoly következményei lennének annak, ha csak úgy elmondanám, hogy Travis lényegében lelökött a lépcsőn. Nem szándékosan tette... azt hiszem, de attól még megtette. - Jajj Rick... a baba... - ezt már nem tudom rendesen kimondani, potyogni kezdenek a könnyeim, amikről azt hittem eddig, hogy már elapadtak, de naná, hogy nem. A sírás eddig is kerülgetett, de most hogy ki is kellene mondanom sokkal rosszabb. Nem örültem neki, a kicsinek, de közben azt hiszem elfogadtam már, főleg úgy, hogy lett volna apja, hogy lett volna családja, hogy nem kellett volna odaadnom másnak és ezek után elveszíteni... még nem tudom, hogyan dolgozzam fel.

♫ When I find love again ♫ ♠ Aktuális viselet ♠ A baleset után

Jenna & Dick

Nothing's Gonna Change My Love For You

Nem motorral jövök, kocsival. Szolgálati autó, Chrysler. Ettől még nem lettem tipikus jófiú, habár öltönyt viselek, amin Jenna bizonyára nagyot néz. Az esküvő valami fergeteges volt, az fbi leszervezett mindent, így részeges randalírozás felé nem lehetett elmenni. Nem is érdekelt semmi, csak hogy mi ketten együtt legyünk, minden más csak körítés volt. A kollégák javarészét én sem ismertem, formaságnak ítéltem meg azt, hogy be kellett mutatkoznunk, és újdonsült feleségemnek is. Ki gondolta volna, hogy az egykori kamasz szerelemből most házasság lesz? Én akár életem végéig beépülve maradhattam volna, igen sok értékes infóval szolgáltam a hatóságoknak, és védtem a törvényt, ahogy tudtam. Így a másik oldalt kell képviseltem. Jennának nem kell attól félnie, hogy az egyik reggel majd nem jövök haza. Semmi sem árthat nekem. Biztosan ki lehetne találni, hogy mi a gyenge pontom, ám ennyire senki nem ismeri a képességemet, sőt, azt sem tudják, hogy nem vagyok teljesen ember. Sosem leszek az az igazi jófiú, de most katonásra nyírtam a hajam, és öltönyt is vettem, szolgálati előírás, még akkor is, ha ma nem dolgozom már. A lányért jövök, hogy véglegesen elköltözzünk. Meg kell találnunk, hogy hol lehetünk úgy kettesben, amelyet mindketten az otthonunknak mondhatunk. Vagyis hármunknak, ott a leendő poronty, aki bár nem az enyém, de oda se neki. Ám a találkozásunkat megelőzi egy fontos telefon. Jenna leesett a lépcsőről, és a gyengélkedőre került. Azonnal indulok, ez magától értetődik. Túl egyszerű lett volna minden? Máris utunka áll valamilyen akadály? Mindegy, csak jól legyen ő is meg a gyerek is. Nem tudom valahogy elképzelni, hogy csak úgy megcsúszik, talán rosszul lett volna? Ingerültem fékezek le az udvaron, nem szarakodok most azzal, hogy a garázsba parkoljak, még a kocsikulcsot is a zárban hagyom. Ha elvinné valaki, megnézheti magát. Gyorsan tudatkozódom, hogy merre találom az említett helységet, majd futólépésben közeledek, hogy benyissak, azonnal őt keresem, és ha az ágyához érek, akkor próbálom felmérni a károkat. Gyorsan rámarkolok a kezére, hogy egy csókot nyomjak a homlokára, ahogyan odahajolok. Nehéz így, hiszen én meg sebezhetetlen vagyok...
- Mi történt? Azért... nincs nagy baj?