Mary-Kate Baker

Tárgy: Mary-Kate Baker Szer. 28 Jan. - 17:58

Karaktered neve

A nagy vihart mindig nagy csend előzi meg

Userinfo:Titkos karakter

Név: Mary-Kate Baker
Mutáns név: Fúria

Születési dátum és hely: 1971.02.14. Monterey, California
Besorolás: Független

Képesség(ek):

Elsődleges képesség: Telekinézis
Osztályozás: Alfa mutáns

Aktiválódás: 14 éves korban

Képesség jelenlegi szintje:Kisebb tárgyak mozgatása gondolati úton. Maximum 1x1x1 méteres nagyságú tárgyat vagy több kisebbet képes elmozdítani a helyéről, egymástól nem függetlenül. A tárgy vagy tárgyak mozgatása a képességet uralva lassan történik, a hatótávolság maximum öt méter és látnia kell a tárgyat ahhoz, hogy képes legyen elmozdítani a helyéről. Heves érzelmek aktiválódásakor azonban akár több kisebb tárgyat is képes gyorsan mozgatni, pl. egy tucat kést az ajtóba repíteni, ám ezt nem tudja kontrollálni. Sem a sebességet, sem az irányt, sem pedig a tárgyak számát.

Képesség távlatai: Tudatos szinten képes lesz a képességét irányítani, mind a tárgyak számát, nagyságát, a mozgatás irányát tekintve.

Jellem: Egy igazi, kamasz vadmacska, egy dög vagyok. Utóbbi csak akkor ha felbosszantanak, de akkor legalább jól kiszórakozom magam a dögségemben. Még bőszen gyakorlom a számító, manipulatív énemet de egyszer majd biztosan vérprofi leszek benne. Addig is kiélem ezt a vonásomat apróbb stiklikkel, bors orrok alá dörgölésével, pletykák terjesztésével. Mindezeken kívül azonban szórakoztató vagyok, legalábbis mások szerint, a család az első és bármit megtennék, tényleg bármit, hogy megvédjem a szeretteimet. Imádom a szüleimet és a tesómat, ő az egyetlen és legjobb barátnőm, partner bármiben s mivel ikrek vagyunk, remekül tudunk együttműködni. Persze ez nem tart vissza attól, hogy néhanapján bosszantsam, vagy ellentmondjak neki, vannak dolgok amelyekben nem értünk egyet, ilyenkor lelkiismeret-furdalás nélkül kikerülöm. Az önzetlenséget csak hírből ismerem és csak a családom tagjaira erjesztem ki egyébként mondom, számító kis dög vagyok, de mindezt úgy csinálom, hogy még meg is köszönik. A bulikat kivéve nem igazán vagyok tevékeny, mondhatni merészen lusta és még elviselhetően rendetlen, de nem szórakozott. A tanulás…nos szerencsére könnyen tanulok, így kevés energiát kell belefektetnem, ha nem is feltételezhető rólam, mindenre odafigyelek és megjegyzem.

Kinézet, megjelenés: Szőke, hosszú haj, vadítóan zöldeskék szemek. Ez a legjellemzőbb rám. Nincs babaarcom, a vonásaim kissé szögletesek de a mosolyommal ellensúlyozom. Modell alkat, vagyis vékony és magas. Nem teszek érte semmit, ilyenre sikerültem. A hajamat szinte mindig kiengedve hordom, nagy ritkán tűzöm csak fel, de akkor is laza, szénaboglyába melyből több tincset is hagyok kiszabadulni. Mint minden kamaszlány, én is szeretem a ruhákat, az ékszereket, és minden mást ami hozzájárul ahhoz, hogy jól nézzek ki. A legszakadtabb farmert is _viselem_ nem csak úgy rajtam van.

Előtörténet:Jelentős napon születtünk a tesómmal, bár nem történelmi dátum. Az 1971. esztendő Valentin napján, legalábbis ez áll a születési bizonyítványunkban amit sosem láttunk, de kit érdekel. California napsütötte városkájában, ahol Zorro is emléket állított magának. Ikrek vagyunk, de azt nem tudjuk, hogy melyikünk idősebb azzal a fránya néhány perccel, így csak akkor húgizzuk le egymást amikor bosszantani akarjuk a másikat. Ashley gyakrabban eszi, de ezért egyszer kitekerem a nyakát. Az igazi szüleinkre nem emlékszünk, sem én sem Ashley és a tizennegyedik születésnapunkig teljesen meg is voltunk győződve arról, hogy Samuel és Polly Baker a mi édes szüleink. Addig a napig minden rendben is volt, éltük a magunk kis imádni való életét, suliba jártunk, bukdácsoltunk a flört útvesztőiben, sírtunk, nevettünk, tanultunk. Fogalmunk sem volt arról, hogy örökbefogadott gyerekek vagyunk, semmi jel nem mutatott rá, Samuel és Polly imádtak minket, mi pedig őket. Persze nem voltunk mintagyerekek sosem, maximálisan kihasználtuk a két tojás effektust, mind otthon, mind a suliban….otthon nem mindig sikerült, nem hiába, az apánk FBI ügynök, van szeme az ilyesmihez. Gyanítom, hogy amikor mégis át tudtuk verni, akkor hagyta magát, de erről sosem kérdeztem, ő pedig sosem mondta. A változás a tizennegyedik szülinapunk után egy nappal vágódott be az életünkbe. Feltételezem apuék nem akarták elrontani az ünneplést, így másnapra maradt a nagy vallomás. megtudtuk, hogy igazából nem az ő gyerekeik vagyunk hanem örökbe fogadtak két és fél éves korunkban. A szüleinkről csak annyit tudtak meg, hogy meghaltak, szóval nem érdemes keresni őket. Akkor felbolydult bennem minden, a tesómban nem különben, egy ideig úgy éreztem becsaptak. Samuel és Polly dicséretére legyen mondva, egész jól viselték az akkori hangulatingadozásainkat, és hisztijeinket. Hacsak ez lett volna, hamarosan helyre áll a béke, de történt más is, amit viszont nem nagyon értettünk és az egyetlen dolog volt amit nem mertünk megbeszélni velük, így titokban maradt a mai napig is. A vallomás után pár nappal, talán a hirtelen érzelmi hullámvasút váltotta ki, épp Ashley-val vitatkoztam valamin amiről egyébként nem lett volna érdemes, de mindketten épp a kétségbeesés és az értetlenség csúcsán voltunk, mikor az íróasztalról lerepült minden ami rajta volt. A ceruzák, papírok, mütyürök, papírzsebkendős doboz, kislámpa, miegymás. Nem lett volna nagy dolog ha az ablak nyitva van és odakint tombol a hurrikán, vagy ha magam söprök le mindent. De szélcsend volt, az ablak csukva, mi ketten pedig két méterre álltunk az asztaltól egymással szemben. Csak annyit éreztem, hogy a dühöm, amiért Ashley képtelen volt megérteni azt amit mondtam neki, elindul belőlem. Szó szerint a testem mélyéről lobban fel mint a tábortűz lángja és az asztal felé robban. Utána fáradt lettem, mint aki körbefutotta a parkot. Le kellett ülnöm. Szerencse, hogy apáék nem voltak otthon, bár kimagyaráztam volna azzal, hogy Ashley takarít, mert én nem szeretek ilyen dolgokkal foglalkozni. Így kezdődött. Most sem tudom igazán mi ez, de már valamennyire érzem magamban, néha tudom irányítani, ha csupán szórakozásból próbálok felemelni és arrébb tenni valamit, de nagyon kell koncentrálnom. Ha dühös vagyok vagy elkeseredett, csak úgy kitör belőlem. Mivel Ashley-vel ikrek vagyunk és jobbára mindent együtt csinálunk akarattal vagy önkéntelenül, ő sem mentesült a furcsaság alól, csak épp egy kicsit később érte őt el ez az izé és szerintem sokkal veszélyesebb. Miután az egész világ a feje tetejére állt, elszöktünk otthonról, Ashley pedig ránk gyújtotta az ideiglenes menedékünket. Jellemző, még megszökni sem tudunk normálisan. Együtt birkózunk meg ezzel a „dologgal”, a szüleink, akiket azóta is az igazi szüleinknek tartunk, nem tudnak semmit. Talán apa sejt valamit, de nem mondja, néha érzem, hogy minket néz s ilyenkor különös fényben úsznak a szemei, de én sem említettem meg neki, csak Ashley-vel osztottam meg az észrevételemet, de ő is tudott már róla. Azóta a nap óta majdnem két év telt el, sok minden változott, helyre állt a béke otthon, és próbáljuk ugyanúgy élni az életünket ahogy addig. Iskola, fiúk, buli – már ahova elengednek – tanulás – nem visszük túlzásba – és minden más amit egy tizenhat éves kamaszlány csinál.

Tárgy: Re: Mary-Kate Baker Hétf. 2 Feb. - 20:51

Elfogadva!

Remek kari lett, ami nem lep meg tőled, mert várható volt, hogy ilyen lesz. Smile

Biztos voltam benne, hogy szépen meg fogod oldani Samuel lányát, vagyis... immár lányait, mert egyből kettőt is kapott szegény, és méghozzá két ilyen nehéz esetet, akiknél ha kiderülnek itt a rejtett turpisságok, akkor biztos, hogy nem fogják a dolgot kifejezetten könnyen kezelni. A lényeg a lényeg, hogy tuti lett, foglalózz, ha netán még nem tetted, aztán csapj bele a lecsóba. Smile