we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Kerti lugas (fürdő előtér)
by Nikola Tesla
Szer. 29 Aug. - 15:32

Maszkabálba menni jó! :)
by Emma Frost
Szomb. 9 Jún. - 21:36

Dallas-i kikapcsolódás
by Nathan Jones
Csüt. 7 Jún. - 15:21

Konyha
by Jean Grey
Szomb. 28 Ápr. - 17:19

Új fiú a láthatáron :)
by Emma Frost
Vas. 15 Ápr. - 13:03

Folyosók
by Jean Grey
Szer. 21 Márc. - 17:51

Faye & Jamie - Végre együtt!
by Faye Adler-Barlow
Csüt. 1 Márc. - 11:05

Sürgősségi ügy
by Mesélő
Szomb. 17 Feb. - 15:27

Top posting users this month
i'm here





Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

 Konyha

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ₪ Justin Timberlake
Hozzászólások száma : 243
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Szer. 4 Feb. - 18:20



Lilith & Jeremy



Azért az meglepne, ha tudnám, hogy én vagyok számára a legszimpatikusabb a birtokon, mert hát nem kifejezetten foglalkozom azzal, hogy kire milyen hatással vagyok. Nem is igen beszélek túl sokakkal, nyugodtan nekem a saját dolgaimmal foglalkoznom, sokkal egyszerűbb, ha lehetőség szerint nem megyek bele semmibe, aminek a vége rossz lehet, vagy netán konfrontálódás, mert mint tudjuk a képességem nem pont a legkellemesebb és a végén még ártanék esetleg másnak, mert hát tudom én, hogy vannak olyan képességek, amikre nem tudok hatni, de attól még másokra sajnos igenis tudnék. Lehetséges, hogy itt nem nagyon van, aki tart tőlem, én sem tartok másoktól és elvileg talán egy csapat vagyunk, de talán pont ezért kell jobban vigyáznunk egymásra.
Most is jól ellennék én egyedül is a konyhában, ha nem jelenne meg az ismerős arc. Végül is mással együtt reggelizni mégis csak érdekesebb, ez tény és való, bár én jól meg vagyok igazából magamban is, már egész jól megszoktam azt, hogy egyedül vagyok, így kifejezetten szokatlan is, amikor valaki szól hozzám. E miatt van, hogy kissé szűkszavúbb vagyok, mint az átlag. Na jó kinek hazudnék? Sokkal szűkszavúbb vagyok, mint az átlag.
- Ha ez kimondottan jó reggel, akkor vajon milyen lehet egy nem annyira jó, vagy kifejezetten rossz? - majdhogynem költői kérdésként inkább csak magam elé mondok a szavakat mielőtt nagyot harapnék a magamnak összedobott szendvicsből, amíg ő a hűtőben ügyködik. Lehet, hogy nem rossz a főtt kaja sem reggelire, de őszintén szólva lusta vagyok foglalkozni vele, így is túl sokat főztem már magamra, nem mindig van hozzá ihletem és néha jó csak simán összedobni egy friss szendvicset egy kis salátával. Azon azért nem tudom megállni, hogy ne mosolyodjam el, hogy még dúdolgat is és táncol, miközben a reggelijét készíti. Na igen azt hiszem a lazasági listán mindenképpen sokkal magasabb szinten áll, mint én, de ezt azért annyira nem is nehéz teljesíteni.
- Szóval bulizni voltál, én is így sejtettem, nem éjszakába nyúló munkáról voltszó. - visszafogott mosoly, amilyen általában rám jellemző szokott lenni, úgyhogy különösebben nem kell meglepődni rajta. - Nem mondanám, hogy titkosított. Gyakoroltam és... olvastam főként. A bulihoz képest unalmas igaz? - de hát nálam ez így megy, nem szoktam túl sokat kimozdulni, mint mondtam ezt szoktam meg, így talán érthető, egyébként se túlságosan jártam régen se bulizni, amikor még pénz nem volt rá, akkor azért, amikor esetleg lett volna, akkor a képességem miatt. - No és honnan ismered a... főnököt... házigazdát... őt? - nem is igazán tudom, hogy pontosan minek mondjam, de talán minden egyben. Gondolom amúgy nem mindenkit csak úgy egy Mekiben talált meg, simán el tudom képzelni, hogy van akit akár már régebbről ismert és ahogy észrevettem... jóval több a hölgy köreinkben, mint a férfi, bár ennek ki tudja, hogy mi az oka.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Anna Christine Speckhart
Hozzászólások száma : 18
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Szomb. 31 Jan. - 23:31



Jeremy & Lilith



Az utóbbi időben picit tunyultam bevallom, noha kellőképpen ösztönözve vagyok, hogy igenis gyakoroljak és csináljam, ne adjam fel. Persze az én képességem nem feltétlenül olyan pusztító, mint a többieké. Ravasz képesség egy kígyónak. Ráadásul még csak aggasztani sem tud a dolog különösebben. Sokoldalú vagyok és egyik sem igazán kedves vagy szerető. Mondhatnám, hogy ez is csak része a "megmagyarázhatatlan" bájomnak vagy eszköz a készletemben, amivel tárgyalópartnereim fejével szórakozok, de hazudnék. Tönkretett az élet és a rehabilitációm is elbliccelem. Legalább nem vagyok teljesen haszontalan, jó kártya vagyok a színes kis pakliban. Nem ütőkártya, hanem az a kártya amelyik szükség esetén képes kimenteni az ütőlapok széleit a tűzből. Meg mindig kell egy illetékes "hülye p*csa" a házba, akit lehet utálni. Adok én nekik okot is rá sokszor, nem kell keresni.
A poláris személyiségellentéteknek is kell reggeliznie, ez nem kérdéses. Az övéhez hasonló visszafogottsággal viszonozom a mosolyát. Be kell vallanom, hogy az egész kócerájban ő az általam egyik legjobban bírt alak, még ha nem is adok hangot neki. Nem cirkuszol, csendes. Emlékeztet arra, aki régen voltam, még fiatalon, úgy tíz évvel ezelőtt. A traumák bezárják az embert ez nem vitás. Én meg vagyok olyan alkalmazkodó, hogy nem gyalogolok bele a lelki világába egy olyan kérdéssel, hogy "és te mitől kukultál meg?". Meg nem is áll szándékomban csalódást okozni Nikolának. Ha már egyszer sikerült előhoznia belőlem az oldalam, ami szeretne megfelelni a vele szemben felállított normáknak. A kérdésre kuncogok kicsit.
- Lehet nem látszik rajtam, de ez egy kimondottan jó reggel. - állok meg kicsit a hűtő előtt elrévedő tekintettel és mosollyal, végigpörgetve a pár órával ezelőtt történteken. Nem nyafoghatok tényleg. A fejfájásom meg majd kikupálom. Tagadni sem próbálom, hogy milyen állapotban vagyok, nem is lenne értelme. Önkéntelenül rávigyorgok a visszavágására. - Igen. Tudok én korán is kelni, de ragyogni nem fogok. - vigyorgok még picit majd, nekifogok sütögetni, közben a Walk Like an Egyptian-t dúdolgatom és kissé táncolgatok is. Megdőlhet rólam itt pár elmélet. Humanoid vagyok, nekem ez a hülye szokásaim egyike. Elkészülve a reggelivel odatelepedem hozzá. - De még mennyire. Rég nem volt ekkora parti a Roxy's-ban. Te mit csináltál a sok fal között? Persze, csak ha nem titkosított az információ. - pillantok rá félmosollyal, majd nyúlnék a narancsléért, csak éppen nem hoztam magammal. Nyitok egy kisebb kaput, amin átnyúlok és magamhoz veszem az üveget és a poharat is és töltök inni. A lustaság legjobb kellékével bírok.

Broken Ones


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ₪ Justin Timberlake
Hozzászólások száma : 243
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Szomb. 31 Jan. - 18:02



Lilith & Jeremy



Gyakorlás, gyakorlás és még egy kis gyakorlás. Tisztára kiábrándító, hogy a birtokon szinte mindenki tökéletesen tudja alkalmazni a képességét, én meg... még mindig ott tartok, hogy próbálom ezt az egészet kordában tartani. Van, amikor már egészen jól megy... fogjuk rá, szóval talán azt mondhatom, hogy van fejlődés. Ezúttal sincs rajtam kesztyű, azért a reggelikészítéshez kifejezetten kényelmetlen is lenne, szóval mégis csak jobb így, viszont a zsebemben ott pihen, ha netán menni kéne valahova, akkor magamhoz tudjam venni. Azért odakint nem lenne hasznos, ha gondot okozna ez, mert lenne rá esély. Itt, ha véletlenül hozzáérek valakihez, akkor maximum szépen visszafogom a dolgot és elhúzom a kezemet, maximum meg lesznek a következményei, de odakint magyarázkodnom kellene az átlag emberek előtt, ezért is viseltem mindig is kesztyűt.
Felpillantok, amikor meghallom a közeledő lépteke, és egy halvány mosollyal köszöntöm az érkező ismerős arcot. Hát igen Lilith... nagyon más, mint amilyen én vagyok, vagy inkább csak nagyon más életet él, de persze mindenki azt teszi, ami neki jó, én aztán nem szólok bele senki dolgába sem, nem vagyok az a típus. Egyébként is örülhetek neki, hogy itt vagyok és a többségről azért nem tudom, hogy milyen viszonyt ápol a főnökkel, jobb nem összetűzésbe keveredni.
- Neked is jó reggel Lilith! Vagy... jobbat? - voltam már én is másnapos, bár mondjuk tény, hogy viszonylag régen, de az látszik rajta, hogy kellőképpen nyúzott és eddig még nem nagyon láttam őt ilyen korán a konyhában, meg úgy semerre sem, tehát ha jól sejtem, akkor nem igazán szokása a korai kelés. - Te mindig olyan későn kelsz? - mosolyodom el, ahogy hátra pillantok, miközben már harapok a reggelimbe. Korábban jöttem, mint ő, szóval nem fogok várni, amíg még elsütöget és elkészül a saját reggelijével, nem igazán van rá okom, egyébként is bármikor bejöhet valami feladat, akkor pedig itt kéne félbehagynom az evést. - Húzós volt a tegnap este? - szólalok meg újra, amikor leül mellém immár a kész reggelijével. Elég egyértelmű a dolog, de attól még valamiről szót kell váltanunk, én pedig egyébként nem vagyok az a kifejezetten beszédes típus. Az eddigi években többnyire magam voltam, úgyhogy a kommunikációs készségem erősen megcsappant. Lehet, hogy itt majd változni fog, de itt sem azonnal, majd talán szép fokozatosan vissza tudok térni ahhoz, aki régen voltam.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Anna Christine Speckhart
Hozzászólások száma : 18
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Pént. 30 Jan. - 17:03



Jeremy & Lilith



Ki nem állhatok korán kelni. Főleg nem hasogató fejfájással, fájdalomtól kissé bénult tagokkal, kiszáradt szájjal és enyhe koordinációs zavarokkal. Egy kicsit túllőttem a célon, de nem bánom annyira. A fájdalmaim viszont másként gondolják. Némi örömmel tölt el a tegnap esti zsákmányom, egy cuki kis szöszke leányka, aki finoman szólva is készséges volt a lepedőtornászásban. Valamivel le kell vezetnem a munka közben felgyülemlett dolgokat, főként a frusztrációt. Másfél éve élek itt mindössze és korábban amolyan kishercegnő voltam. Volt mindenem. Kocsim, puccos lakásom, olyan pasim, aki el is akart venni. Hajh, milyen csúfosan érnek végül az álmok. Vagy mégsem? Úgy érzem, hogy végre élek. Az élet kicsit napfényesebb és még hülye is lehetek olykor büntetlenül. Győzelem ez, szentül hiszem. Attól persze vannak napjaim, amikor áramot vezetnék Teslába, de könyörgöm. Ilyen az alkalmazott lét.
Nem kimondottan a legkecsesebb mozdulattal portálozok a konyha előtti folyosóra. Szükségem van egy reggelire és egy vödör narancslére. Összeütök majd valamit, szerintem sült szalonnát és tojást. A zsír segít a másnaposság ellen. Azért remélem, hogy se a blúzom, se a farmerom nem fog foltos lenni a végére. A hajam hátratúrva lépek a konyhába és rögvest meg is lepődök. Jé... Jeremy is itt van. Sőt, ül és reggelizik nagyban.
- Jó reggelt, Jeremy! - szinte dalolom, ahogy belépek a konyhába, egy futó pillantást vetve a tányérjára, mielőtt én magam is fejest nem ugranék (képletesen) a hűtőbe. Előveszem a narancslevet, a tojást, a bacon-t és a ketchupot. - Mindig ilyen korán kelsz?
Nézek rá kérdően, de főleg macskajajosan. Eddig le sem esett, hogy mennyi az idő. Alapesetben ilyenkor még szinte mindenki az igazak álmát alussza. Én biztos nem mondjuk, mert piszkosul hazudós vagyok. Előkeresem a serpenyőt, meg egy tányért és evőeszközöket, hogy neki álljak a tűzhelynél sütni, majd az egészet a tányérra pakolom és letelepedek Jeremy mellé. Nem kérek engedélyt, inkább elnézést szoktam kérni, mint azt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ₪ Justin Timberlake
Hozzászólások száma : 243
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Konyha   Pént. 30 Jan. - 14:32



Lilith & Jeremy



Tény és való, hogy nem rossz dolog ilyen helyen élni, ahol minden ennyire gazdag és pompás, de attól még vannak olyan szokásai az embernek, amiket igenis szeret megtenni még ilyen helyzetben is. Megszoktam már, hogy saját magamat látom el, hiszen évekig éltem egyedül, és most itt igenis elég furcsa az, hogy ez gyakorta más által történik meg. A reggelimet már csak azért is szeretem gyakorta úgy elfogyasztani, hogy én dobom össze magamnak és nem pedig valaki teszi le elém az étkezőben. Az azért mégis csak már erőt túlzás, én legalábbis valahogy így érzem. Az se nagyon megy, hogy sokáig aludjak, mint a többség. Egyrészt általában túl sok minden zakatol a fejemben, másrészt megszoktam már a korán kelést. Hihetnéd, hogy ha lehetőséged van változtatni, akkor meg is teszed, de én valahogy mégis csak ragaszkodom a régi életem egyes darabkáihoz is. Az az igazság, hogy valahol nem is merem elhagyni ezeket teljesen, mert nem tudhatom mikor kerül sor rá, hogy újra visszatérjek hozzájuk, akkor pedig gyorsan kell visszarázódnom.
Mi van akkor, ha nem érek el itt sikereket? Ha a képességem nem válik irányíthatóvá, vagy kontrollálhatóvá? Nem hiszem, hogy akkor szüksége lesz rám a főnöknek és kétlem, hogy az a rendkívül türelmes fajta lenne, aki túl sokat várna akármennyit is gyakoroltam az elmúlt időben. Említettem már a sok zavaró gondolatot, ami miatt nem tudok aludni annyit, amennyit lehetne? Na ezek is pont ilyenek.
Ráérősen lépkedek le a lépcsőn az emeletről. Egészen jól megszoktam azt, hogy általában elegánsan öltözöm, bár most csak egy farmer van rajtam, hozzá egy hosszú ujjú világoskék ing az egyszerűség jegyében, de ehhez bármikor hozzádobhatok egy kicsit többet, pl. nyakkendőt és zakót és máris meg van az elegáns változat, amire szükség van, ha mondjuk olyan teendőm van, amihez ez, ami most van rajtam nem elég. A hűtőhöz lépek, majd szépen kipakolok mindent, amire szükség lehet a pultra, felvágott és paradicsom, a kenyér majd a szekrényből kerül elő, aztán a vaj, és végül tányérért nyúlok, mihelyst a hűtő csukódott mögöttem. Szépen felülök a magasított székre a pult mellett, és neki is állok elkészíteni az egyszerű, de nagyszerű reggelimet. Tudom én, hogy akad a hűtőben sok minden, extra dolgok, drágák és különlegesek... de valahogy a legtöbbet még nem vettem rá magamat, hogy megkóstoljam. Majd talán idővel ez is megtörténik, de hát na... nem akarok máris átmenni sznobba, és egy sima sajt is megfelelő nekem, nem kell annak márványnak lenni.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Konyha   

Vissza az elejére Go down
 
Konyha
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Étkező és konyha [régi]
» Konyha és étkező
» Konyha és étkező
» Konyha és étkező

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: Városok, egyéb helyek :: Otthon, édes otthon :: Nikola Tesla kastélya-