Katharina Swan

Tárgy: Re: Katharina Swan Hétf. 2 Feb. - 21:01

Elfogadva!

Ezzel a PB-vel nagyon nem lehet nálam mellélőni, mert évek óta nagy kedvencem, de ami különösen tetszik, hogy a szinésznő korábbi filmjeitől nagyon eltérő karaktert raktál össze, megfűszerezve az elveszett szerelem tragédiájával, illetve különösen tetszik, hogy nem a sokak által divatosnak gondolt késői kamaszt hoztad ki belőle, hanem érett nőként kell szembenéznie a démonaival. Pikáns! Köszönöm az élményt! Very Happy

Foglalózz, és vár a játék!^^ Ha nem találsz gyorsan játékostársat, ajánlom magamat, csak szólnod kell (bár nem Eric-kel)

Tárgy: Katharina Swan Hétf. 2 Feb. - 12:24

Katharina Swan

~ Néha a legértékesebb csésze is megreped. ~

Userinfo: Főkarakter ~

Név: Katharina Swan.
Mutáns név: Burok.
Születési dátum és hely: 1952. Jul. 22., Seattle, Washington, USA
Besorolás: Független.

Képesség(ek):

Elsődleges képesség: Szélmanipuláció
Osztályozás: Béta.
Aktiválódás: 17 éves kor
Képesség jelenlegi szintje:
Ha van körülötte légkör, nincs olyan szélvihar, amit ő ne tudna létrehozni. A szervezete immunis a létrehozott vihar nyomó-lökőerejétől, tehát magát nem képes mozdítani. Képes akár egy egész fát gyökerestől kimozdítani helyzetéből vagy hurrikánt generálni, de megállítani azt már nem. Általában védelemre használja. Erős légáramlatot húz maga köré, mint egy jól látható burok. Tenyeréből indítja a manipulációt, de egész testéből is keletkezhet látványos mozgás nélkül.
Képesség távlatai: Növekedhet még az ereje, mert nem tanulta ki teljesen az irányítását. Megtanulhatja uralni még a levegőt, de ez már csak tőle függ és a hajlandóságától.

Jellem:
Katharina egy őszinte, határozott, magabiztos személyiség. Nem kerüli a problémákat, mindig megpróbál kompromisszumképesen dönteni, megoldja őket. Nem versengő típus, de szereti tudni, hogy hol mozognak határai. Remek megfigyelő és rendkívül jó emberismerő. Előbb gondolkodik, csak aztán beszél. Nehéz kiismerni, mert szinte soha nem mutatja azt, ami valójában ő. Érzékenységének csupán két gyenge pontja akad, de egyik sem könnyen felfedhető, mert jól titkolja. Szerető, féltő, óvó típus. Gondoskodik másokról és készséggel áll rendelkezésre, ha szükség van rá. Hűséges típus és a kapcsolatait mindennél előbbre tartja. Potenciális gyengédségre nem képes, csak ha olyan személy áll vele szemben, aki képes kihozni belőle. Spontán dönt, nem hámozza szét a gondokat úgy, ahogyan azokat kellene. Ebből rengeteg konfliktusa születik. Előbb dühöng, csak aztán szomorkodik. Néha kissé rideg és agresszív. Általában a negatívat fedezi fel mindenben, csak később jön rá a benne rejlő pozitívumokra. A jelenben mozog és nem a jövőben él. A múltját magával hordozza és mindig eszébe van. Zárt személyiségének több oka van, de ő leginkább arra hivatkozik, hogy minél titokzatosabb valaki, annál izgalmasabb. Ebben az életfelfogásban mozog. Éles eszű, kreatív jellem. A képességét nehezen fogadta el, mert annak köszönhetően elveszített valakit. Azonban szépen lassan megszerette és élvezni kezdte azt. Jelenleg független oldalon áll, de ez még változhat.
Vagyonának köszönhetően kellően elzárkózik a világtól és csupán két személyt enged magához közelebb.

Kinézet, megjelenés:

Szőke, hosszú haja gyakran vonzza magára a tekinteteket. Arca kissé sápadt, mindig is az volt - és mindig is a marad -. Arcformája kissé szegletes. 174 cm magas, se nem kórosan sovány, se nem elhízott. Éppen megfelelő testalkata. Sportos, felkarja már szinte láthatóan izmos. Gesztusaira mindig ügyel, arcizmait rendesen kordában tartja. Nincsenek ezáltal értelmetlen megnyilvánulásai, vagy túl játszott szemöldök vonásai. Kedves tekintete van, még ha morcos, akkor sem tudja leplezni azt. Kisugárzása örömtelien hat, ha valaki igazán ismeri.
Nem követi a divatot, azt viseli, ami épp keze ügyébe akad. Ha jól érzi magát, lezser öltözetben mutatkozik. De ha alkalom adja, nem rest kiöltözni sem.

Előtörténet:
Világéletemben keserű voltam. Morcos, ingerült, nyugtalan és ez egészen tizenéves koromig nem változott mit sem. Gyakorlatilag nem csináltam semmit, csak borzasztóan haragudtam a szüleimre, amiért eldobtak maguktól és a nénémékhez kerültem. Ők rendkívül kedvesen bántak velem és mindig sajátjukként szerettek, de az emberben ott a vágy, az a fajta vágy, ami a biztonságos kötődés miatt van. És ha ez nem létesül, a statisztikák és kutatások alapján az az ember lelkileg, vagy akár szellemileg is eltorzulhat. Nos, azt hiszem, hogy én mindkettőt átéltem akkoriban. Egy nap azonban minden megváltozott. Éppen az iskolából hazafelé dúltam-fúltam magamban, bár az okra már nem emlékszem, amikor ...

- Héj! - hasított a csendbe egy ismeretlen, mire vontatottan kaptam fel a fejem.
Nem láttam senki mást a keskeny járdán, ezért megfordultam és egy számomra ismeretlen arcot pillantottam meg, ahogy lihegve szaladt utánam.
- Héj. - ismételte, majd megtorpanva előttem térdeire támasztott kézzel pihegett tovább.
- Segíthetek? - kérdeztem érthetetlen arckifejezéssel.
- Ezt... - nyögte - Ezt ott hagytad. - emelte jobbját magasabbra benne a pénztárcámmal, mire elkerekedett tekintettel pillantottam a fiúra, aki résnyire nyílt ajkakkal nézett a szemembe.
- Ó, köszönöm! - jegyeztem meg alig észrevehetően fejem rázva.
- Nagyon szívesen. - közben felegyenesedve vigyorgott a képembe.
Válaszképpen mosolyra görbült szám íve és a tárcáért nyúltam, amit ujjai csak apránként eresztettek.
- Egészen idáig szaladtál? - pillantottam feje mellett háta mögé.
Egy ideje sétálhattam már, sőt, ami azt illeti jó pár utcán túl voltam.
- Igen, igen. - megvakarta tarkóját egy idegesítően aranyos mosoly közben.

Így elkezdődött életem egyik meghatározó szakasza. Másnap megint hazakísért, és így tett az elkövetkező hetekben, mindig. Én pedig szépen lassan rádöbbentem, hogy megszerettem őt. Fontossá vált nekem, és talán én is neki. Kézen fogva, jó tinédzserekhez híven tettünk így. Majd a tizenhetedik születésnapomon elrontottam mindent. Kettesben akart ünnepelni velem, én pedig habozás nélkül fogadtam el a meghívást. Autóba ültünk és elvitt egy meseszépen feldíszített tisztásra. Azt hittük készen állunk az első együttlétre, de tévedtünk. Én tévedtem. Ahogyan fölém mászott, megrémültem és védekezően magam elé emeltem kezeim, hogy finoman eltoljam, de fény villant és a következő pillanatban már méterekre tőlem feküdt.
Lassan tért magához és torzszülöttnek nevezett. Nem hagyta, hogy megmagyarázzam azt, amiről én sem tudtam, hogy mi történt. Magamra hagyott a sötétben én pedig olyan erős mérget éreztem a szívembe, amiről nem hittem, hogy létezik. Napokig vártam, hogy jelentkezik majd, hogy megkeres, hogy megakarja beszélni, ami történt, de soha többet nem láttam.
Eltelt tizenhét év, leváltam nénéméktől, külön élek. A nagy vagyon miatt, amit örököltem nem dolgozok. Inkább a képességemre fókuszálva élek, uralva azt. Legalábbis ezzel nyugtázom magam egyfolytában, hogy többet nem történik meg. Egy sofőröm van, akivel nem igazán jövök ki, mert annyira tenyérbemászó tud lenni. Én nem is ragaszkodnék hozzá, hogy ő legyen nekem, de azt mondja kell neki a pénz, ezért nem üldözöm el. Valójában kedvelem a társaságát, gyakorlatilag jobban, mint azt hinné.

- Asszonyom! - szólal fel hátam mögül, mire a plafonra pillantok, s csak vontatottan fordulok felé.
- Mondtam, hogy ne hívj asszonyodnak. - rázom fejem közben.
- Elnézést, asszonyom! - szinte kifejezéstelen arccal jegyzi meg, majd lehunyva szemeit érzékeli, hogy ismét elrontotta - Katharina, egy úr keresi. - vonja fel szemöldökét gyanakvóan, mire lassan felemelkedek ülőalkalmatosságomból és elhagyom íróasztalom.
- Ki az? - pillantok kérdőn, mire ő sóhajt egy nagyot és megrázza fejét.
- Nem mutatkozott be, de azt állítja, hogy fontos... - elakad a hangja, és torkát köszörüli - Látnia Önt. - lepillant maga elé, mintha fájdalmas dolgot közölne.
Oldalra döntöm fejem, majd intve balommal szólok.
- Jöjjön csak. - arcába fúrom tekintetem, mert élvezem, hogy nem tetszik neki, hogy egy másik férfi akar látni engem.
Valószínűleg hangomból kiérzi a titkolt mondandóm, mert fintorogva hagyja el a szobát. Nem egy túl nagy ház, inkább a kertje az, de csak mert annyira imádom a virágokat, hogy nem tudnék megválni tőlük.
Elfordulok az ablak felé, s gyönyörködöm a látványban, majd az ajtó nyikorogni kezd, s belép rajta Neal. A víz ki ver és a szoba hirtelen forogni kezd velem.
- Szia Kath. - könnyed egyszerűséggel ejti ki ezt a két szót, s én úgy érzem egy tőrt forgat a szívembe.

Neal az a fiú, aki elmenekült előlem, mikor megtudta, hogy mutáns vagyok. Mint kiderült, csak azért keresett fel, mert szüksége van az erőmre valamilyen küldetéséhez, amit majd később kifejt. Kiderült, hogy aktiválódott a képessége és ő maga is mutáns. Ez elég nagy pofonként ért. Ő nem torzszülött így, de én az voltam. Nem töltött velem sok időt, éppen csak benézett. És máris összezavarta a szívem, a lelkem. Most mérhetetlen dühöt érzek iránta és ha újra találkozunk, nem hagyom szó nélkül.
Ő volt az egyetlen személy az életemben, akihez vonzódtam. De ez megváltozott. A sofőröm tudja rólam, hogy mutáns vagyok. Mikor úgy adódik, hogy gyakorolnom kell, őt elküldöm a saját biztonsága érdekében, de nem egyszer maradt már meglesni, hogy milyen is ez. Ő az egyetlen, akinek nem kell hazudnom magamról, aki tudja, hogy milyen rideg, milyen elzárkózott vagyok mindentől és mindenkitől. Legalábbis voltam, amíg elém nem állt és meg nem csókolt. Azóta szikrázik körülöttünk a levegő és, hogy ne árthassak neki elbocsátottam. Ez vagyok én most. Egy magányos, harmincas mutáns, aki a képességei határát feszegeti és nem enged közel senkit, mert attól retteg, hogy bántani fogja őket.