Jasper & Elena -

Feltéptem a kilincset, s hagytam, hogy a hűvös szél belecsípjen az arcomba. Semmi kedvem nem volt hallgatni tovább anyámat, ahogy épp a semmirekellő apámat szidja, aki nem mellesleg halott. Nem is értem, hogy miért látogatott meg. Még a saját, tulajdon otthonomból is képes elüldözni.
Zabosan szelem az utcákat, a hajam szanaszéjjel és alig van nálam némi pénz. De nem vagyok képes egy helyben maradni. Vagy alkoholhoz nyúlok, vagy belevágok egy új kalandba egy vadidegennel. Ahogyan döcögősen haladok eszembe jut, hogy akár a képességemmel is foglalkozhatnák, de egy finomabb vállvonásnál tovább nem jutok. A sötét, kietlen utca, hirtelen megtelik emberrel. Észre sem vettem, hogy beértem a város szívébe. Ahogy ballagok, észlelem, hogy az egyik szórakozóhelyiségnél jól kivehetően villog, hogy ; Első kör, ingyen kör. -  Klassz.  - motyogom, majd szinte azonnal neki iramodok. Dohos, büdös szag öleli körbe a bejáratot, és tele van sötétebbnél sötétebb alakokkal. De olyasvalakinek, mint én - jégököl - nincs félnivalója. Így lassan átlépem a küszöböt és a forró, izzadság szagtól telített, félhomályos, villogó terembe indulok. A lépteim hozzám képest határozatlanok. Alig pillantok körbe a zsúfolt terembe, mikor megpillantok valakit, aki nem ereszti a tekintetem. Szinte azonnal rabul ejt. Sűrűn pislogva, résnyire nyílt ajkakkal figyelem a velem egykorúnak tűnő fiút. De ő mintha nem illene ezek közé az alacsony értelmi képességekkel rendelkező egyének közé. Nem tudom, hogy mit kereshet itt, de ez nem is számít. Jól láthatóan észre vett. Hamar elindulok felé és hajam igazítva, ruhámon végig seperve köszörülöm torkom, hogy megszólítsam.