Szalon

A belépő férfi semmiféle reakciót nem vált ki izmaimból. Nincs a kötelességtudó kedves mosoly, se barátságos, de még csak meglepetten se rezzennek arcizmaim. Bár vannak olyan helyzetek, főképp az üzleti életben, ahol szükségesek az efféle alakoskodások, ám a mutáns dolgokban, főképp, ha már viszonylag ismerjük is egymást, felesleges köröknek tartom.
- Mr. Stark - biccentek hűvösen, kissé tán gúnyosan a köszöntésre, majd amíg a bárpulthoz igyekszik, kiválasztok egy kényelmesnek tűnő fotelt és beleereszkedem. Lábaim bokában keresztezem, mint igazi úrinőkhöz illik, majd a kérdésre csak finoman megrázom a fejem.
- Első körben valami alkoholmenteset. Még nincs mire innom, addig mellőzném - teszem még hozzá, utalván az eddig fel nem lebbentett lepelre. Persze erős kíváncsiság él bennem, többnyire nem szeretem, ha mindennemű információ nélkül rángatnak. Talán csak a közös kaland, a férfiban rejlő lehetőségek vezettek most oda, hogy mindezek ellenére elfogadjam a meghívást.
Aztán csak átveszem az ásványvízzel teli poharat, de egyelőre bele sem kortyolok, csupán aprót sóhajtok a bevezetőnek tűnő szófordulatokra.
- Ne haragudjon, de épp elég ideje élek itt, hogy mindezeket ismerjem. Nagyon remélem, nem azért hívott el, hogy New York szépségeiről és pocsék közlekedéséről társalogjunk - sóhajtok fel, talán sürgetőn. De hát nézze el nekem, hosszú napom volt, mellette az esküvőszervező is folyton nyaggat, mintha csak álca lenne az nálam, hogy nagy ívben tojok a ceremónia körüli apróságokra, valójában pedig alig várom, hogy véleményezhessek. Idétlen idültök.
- Remélem tudja, hogy ha akarom, egyetlen szó nélkül kiforgathatom elméjéből, amit oly nehezen tár elém. De had ne legyen erre szükség, had őrizhesse meg önmagának a gondolatait, tehát inkább öntse szavakba. Kérem...
Persze a kérést csupán az illem mondatja velem, hisz nem akarom elriasztani, vagy épp bezárkóztatni a "fenyegetésemmel". De valóban se időm, se kedvem itt ülni, míg le nem rója a tiszteletköröket. Egy társasági eseményen elmegy, egy magánbeszélgetésben, főképp ha vélhetően üzletről van szó nem.

Jürgen hallotta nyílni a liftet és egy kicsit még várt a mellvédnél, majd megfordult és elindult vissza a szalonba. Kellő, pont megfelelően mértéktartó, udvarias félmosollyal üdvözölte a nőt, akitől eddigre elvették kabátját a diszkréten feltűnésmentes személyzet tagjai.
- Miss Frost. Örömmel vettem, hogy elfogadta a meghívást. Üdvözlöm otthonomban.
A férfi intett a személyzetnek, hogy elmehetnek és közben a bárpulthoz lépett.
- Kérem, Miss Frost, fogaljon helyet, - intett a legközelebbi kanapék felé a férfi - és mondja, mit tölthetek. Én személy szerint egy fárasztó munkanap után a scotch-ra szavazok, de hát mindenkinek a maga mérge, felteszem.
Megvárta a nő válaszát és a kérésnek megfelelően kitöltötte, vagy a magas, francia stílusú shake-ben kikeverta a választott italt, vagy pedig, ha a nő nem kért semmit, akkor magának is csak ásványvizet töltött, amiből ez esetben Frost kisasszonyt is megkínálta.
Jürgen kiszámított, társasági udvariassággal beszélt. Nem túl mereven, de nem is tolakodó locsogással. Miután a bárpulttól ellépett, odaült, ahol a nő is helyet foglalt, és nem átellenben ült, hanem a dohányzóasztal egyik rövid végére, hogy balra fordítva fejét, kilásson a Central Park és a város felé.
- New York különösen szép tiszta időben - mondta az északi kipillantva az erkély felé, majd újra Emmára nézett - Bár a szabadság földjének forgalma csapnivaló. Remélem, nem került dugóba erre jövet, Miss Frost. Ha igen, elnézését kérem az idejutás kényelmetlenségéért.
A férfi lábait felkecskézve keresztve rakta és egyik tenyerébe rakta a poharát, amit a másikkal tartott. Az üzleti tárgyalás, megbeszélés formalitásainak megfelelő jégtörő témát választott, ám udvarias viselkedése mögött csak úgy sorjáztak a kérdőjelek.
Mi van, ha nem érdekli az egész vállalkozás? A későbbi támogatása nagyon jól fog jönni. ... Végül is, őt is érintik ezek a dolgok, hosszú távon ugyanannak a világnak vagyunk a részei. De lehet, hogy inkább elszigetelődik, mint Charles... Nem lenne egy bölcs lépés. Pragmatizmusra van szükség, erős, tettre kész vezetőkre, akik kemény kézzel és látnokian tudják vezetni az embereiket és erős szövetségesek. Igen... Azt hiszem jól választottam, hogy őt hívtam el... De ki tudja, lehet, hogy más tervei vannak...

Be kell valljam, kissé meglepett a meghívás. Bár különös mód ismerkedtem meg a vendéglátóval, azóta összefutottunk már egy-két különös helyen, és mivel ellenséges terveket eleddig nem láttam a fejében nem tartottam különösebben riasztónak a gondolatot, hogy otthonában keressem fel. Végül is, nem lehet mindenkinek olyan üzlete, mint nekem, privát irodával, ahol a kutyának sem tűnhet fel, hogy miféle tárgyalások vagy találkozók zajlanak, hogy milyen emberek fordulnak meg nálam.
Gond nélkül találok el a megadott címre, fehér Corvette-m hátrahagyva indulok az elegáns épület felé, majd az adott emeletre lifteztetem magam.
Még egy utolsó pillantás a tükröződő felületekre, megszokásból lesimítom hófehér térd alá érő ceruzaszoknyám, megigazítom blúzom gombjait, fülem mögé igazítok egy tincset. Arcomon halvány festék, igazi üzletasszony kinézet, kiegészítve magas sarkú bokacsizmával és egy elegánsabb fehér, derékig érő bundával. Végül is tél van, bár nem szeretem a túlzott öltözködést, azért megfagyni se óhajtok.
A készséges személyzet csak egy halovány biccentést kap, engedem magam megszabadítani a felesleges kabáttól, majd ujjaim közé csippentem apró táskám lépek a szalonba. Kérésre jöttem, noha ritka eset, most mrá csak arra lennék kíváncsi, miért is.

Emma és Jürgen

Jürgen Stark végigsétált a napsütötte szalonon és célba vette a bárultot. Fárasztó napja volt és még most következett a nap legfontosabb találkozója. Emma Frostot várta, más nevén a Fehér Királynőt, a New York-i mutáns társadalom maroknyi prominens csúcsvezetőjének egyikét. Ha Charles vezető, igazgató, akár kis túlzással bölcs király volt a saját birtokán, hát Miss Frost királynő volt odakint, az éjszakában, a "vadon mutánsai felett" és ugyanolyan tiszteletet vívott ki Jürgen szemében, mint a bölcs és megfontolt Xavier professzor. Igazából ennek volt köszönhető részben, hogy Jürgen meghívta a nőt új fellegvárába. Bármilyen tervet készített a jövőre nézve, a Fehér Királynő olyan faktor volt, amit nem lehetett sehogyan figyelmen kívül hagyni. Egy olyan laza frakciónak volt az élén, ami egyedül jelentett olyan komoly erőt a mutánsok között, ami felvehette a most már méltán híres X-Mennel a versenyt. Egy ilyen hatalmat az ember nem vesz figyelmen kívül.

A férfi töltött magának egy kis whisky-t. Nem tudta, mire számítson, a Fehér Királynő kérlelhetetlen, hideg, elérhetetlen és egy kicsit kiszámíthatatlan volt. Néha egyenesen úgy érezte a férfi, mintha kitalálná a nő, amire gondolt. Mindenesetre, fontosnak tartotta ezt a találkozót, hiszen az a vállalkozás-sorozat, amire társaival készült, tárakra, szövetségesekre szorult, és ha végig akarta vinni terveit, továbbvezetni az úton azokat, akik mellett álltak, akkor meg kellett tegye a lépéseket minden eshetőségre vontakozólag.

Meghagyta a személyzetnek, hogy ha a nő megérkezik, a szokásosnál is udvariasabban bánjanak vele, és egyenesen a szalonba vezessék fel. A whisky-t megragadva tehát a férfi kisétált a teraszra és a mellvédre könyökölve várt, miközben nézte a várost. A lemenő nap arany fénye csillogó sárga-vörös pompába vonta a böszkén magasodó felhőkarcolók üveg-króm-acél testét. A város lüktetése bágyadtan meglassult a tevékeny munkanap és a pezsgő éjszakai élet közti holt zónába érve. A forgalom, a dudáló autók, a csilingelő buszok, a morajló metrók hangja, amit a hatalmas épületek rezonálva felerősítettek, egyöntetű morajlásként hallatszott fel, ám a csípős szmogszagot csak nagyon enyhén lehetett érezni. Itt, a 81. emeleten már állandó szellők fújdogáltak szabadon, és a város szagai felett szárnyakon szállt végig a teraszon a hűvös, sós tengeri szél.

Az Ice Tower a Central Park északnyugati oldalán magasodik Manhattan többi felhőkarcolója között. Különböző Stark-cégek főhadiszállásai kaptak helyet az épületben, földszintjén bár található, első néhány emeletén kicsit zártabb klubbal, föld alatti részein parkolók, edzőtermek, raktárak vannak. A 80. emelet felett azonban a privát Stark lakrészek vannak, amik az épület legfelső emeletén helyet foglalva, az Ice Tower csúcsát képezik. Ezek a szintek lépcsőzetesen követik egymást, a 81. szint a legszélesebb, és különböző irányokban teraszok találhatók, így a szintek egyre kisebbek lesznek, míg végül a torony tetejét egy csúcsos, süveg alakú, üveg kupolaterem képezi.



A Szalon
A 81. emelet déli oldalán található az a hatalmas, multifunkcionális szalon, amit több célra is lehet használni. Lehet itt üzleti tárgyalást rendezni, fogadást, akár party-t tartani, hisz kijárata van a keleti oldal pihenőjére, az északi oldal üvegházas kertjére és a nyugati oldalon lévő medencékhez. Nagy, kényelmes kanapék, dohányzóasztalok képezik a berendezést, a hatalmas üveg felületeken dől be a fény. Nem hivalkodó a belső tér, inkább visszafogott extravagáns ízlés jellemzi. Nincsenek a vagyonnak hivalkodó jelei, csak egy-két műkincs, díszítő elem, amik kulturális, művészeti, vagy történelmi értékük miatt jellegzetesek. A szalon belső, épület belseje felé eső falánál egy hatalmas, rakott kandalló kapott helyet, felette egy kortárs, emigráns magyar festő műve lógott. A 80-as évek modern (és posztmodernbe hajló) stílusirányzatának közepén frissítően hatott az egy generációval korábbi neoklasszicista festmény a tenger felett lemenő nappal amin fáradt katonák és civilek ültek a tengerparton, nagyon világháború-ihletett és enyhén expresszionista stílusban ábrázolva. Egy etruszk váza kapott helyet a báprulttól nem messze és egy ősi, mezopotámiai szőttes az északi falon, a terem közepétől kicsit délnek pedig alacsony állványon egy majdnem embermagasságú, ókori, peloponésszoszi Athén-szobor állt diadalmasan. Egy-két hasonló ereklye és művészeti alkotás volt elszórva még a teremben, illetve vastag szőnyegek, heverők, alacsony asztalok frissítővel és kristálypoharakkal. A szalon egyenesen a déli teraszba ment át, ami ugyanazzal a natúr laminált padlóval rendelkezett, mellvédjén túl pedig a nézelődő szeme elé terült a város. A 81. szint magasságában már aaz épületek felett elnézve a Manhattan-szigetet körlvevő tengeröböl is látszott, balra a Brooklyn-híd, ami a nevét adó kerületbe vezetett, jobbra a kontinentális part és a városon túli, a külvárosok hálójába fogott erdőfoltok. közvetlenül a torony előtt pedig a hatalmas Central Park terült el üde világos- és sötétzöld parkerdeivel, tavacskáival, sétaútjaival és nagy, zöld tisztásaival. Ám a város szépségét, New York pazar monumentalitását a roppant, nyílt tenger tette tökéletessé, ami keretbe fogta a nyugati világ leghatalmasabb világvárosát.