McDonald's

Tárgy: Re: McDonald's Szer. 22 Ápr. - 10:33

Szabad játéktér, új játék kezdhető.

Tárgy: Re: McDonald's Szomb. 6 Szept. - 19:06

Harry & Travis

To be successful you need friends and to be very successful you need enemies.

Hát, engem igaziból halálosan nem érdekelt mikor ült le a padhoz, a lényeg, hogy előbb mint én, ráadásul szinte csak itt volt hely. Legalábbis olyan ahol normálisan elférek. Persze hangulatfüggő a dolog, lehet, ha feleannyi vendég lett volna akkor is elé ülök. Legalább három hete nem volt komolyabb összetűzésem senkivel, már szenvedtem az elvonási tünetektől. Ezen már csak Harry segíthetett. Őt egyébként nagyjából azóta nem bírom, amióta a birtokra betette a lábát. Nem mondom, hogy rendszeresen terrorizálom, mert volt már egy csomó olyan alkalom, amikor egy árva szót sem szóltam hozzá, még akkor sem, ha lett volna rá okom. Csak hát vannak olyan napok, amikor muszáj levezetnem rajta a feszültséget.
-Ennyi erőből magadat kezdted el oltogatni az előbb -bár nálam azért egy fokkal feljebb kezdődik az a szint, nem pedig annál, hogy valakire rámondom, hogy egoista. Még a visszavágásom sem mondható igazán annak, mert ha valakit tényleg elkezdek oltani ott sokkal durvább kifejezéseket szoktam használni. Szerintem csak úgy lehet igazán a másik képe alá dörgölni az igazságot és elküldeni a halálba. Itt már fölöslegesek az észérvek, én amúgy sem vagyok az a típus aki próbálná a másiknak megmagyarázni kulturáltan, miért f@sz. Harry-nek például amúgy is alacsony az IQ szintje ahhoz, hogy felfogja miért tartom lúzernek. Talán manapság már kevésbé mondható annak, de az én szememben az marad. Maximum akkor kezelném kicsit másképp, ha fel tudna valamit mutatni, amiben jobb nálam. Mondjuk ha beiratkozna lacrosse-ra és sorozatban aratná a dicsőséget. Bár kétlem, hogy ez valaha is megvalósul.
Miután sikerült a kelleténél jobban felmelegítenem és ezzel tönkretennem a srác coláját, próbáltam abbahagyni a röhögést. De képtelen voltam, túl kárörvendő vagyok még mindig. Pluszban annak is örülhettem, hogy megint kicseszhettem Harry-vel. Csak akkor vettem fel komoly arckifejezést, mikor a cola az arcomon landolt. Egy ideig lefelé néztem és hallgattam a hiéna vihogást, majd legalább olyan tekintettel néztem a csávóra, mintha meg akarnám ölni. -Gratulálok! Ez igazán férfias megoldása a dolgoknak, nyomorék -bólogattam. -Kár, hogy engem nem lehet leforrázni -gondolom azt hihette, hogy égni fog a pofám a meleg üdítőtől, csak hát ez rám nem igazán hat. Egyedül az fáj még, ha belenyúlok a tűzbe, mert akkora hőt még valószínűleg nem bír ki a testem.
-De tudod mit? Most kivételesen nem verlek laposra. Hanem ha már belementünk ebbe a lányos, burogassuk le egymást stílusba, akkor hadd kérdezzem meg... hogy ízlik a shakem? -öntöttem rá így szemből valamennyit, de nem az összeset mert még inni akartam belőle. Ezek után szerintem kár volt leöntenie engem colával, mert kettőnk közül ő járt rosszabbul. Az üdítő kevésbé látszik mint a shake.
Elégedett mosollyal figyeltem az arckifejezését. Mást egyébként nem tehettem volna, gyorsétteremben, kiváltképp olyanban, ami tele van, nem kifizetődő verekedni. Nekem, akinek van nem kis aktája főleg nem. Nyilván máshogy alakultak volna a dolgok, ha mondjuk a buszmegállóban találkozok vele. Mert ott több a hely is arra, hogy összeverjem. Ha pedig kevés ember van körülöttünk még inkább esélyes ez a variáció.

x music x 483 x made by x

Tárgy: Re: McDonald's Szomb. 6 Szept. - 11:40

Travis és Harry

- Nem mintha bármi közöd lenne hozzá, de öt perce ültem le.
Komolyan, ekkora seggfejjel ritkán találkozik az ember, vagy csak engem tisztelt meg ezzel a bájos viselkedéssel, de ettől még nem fogom jobban szeretni, vagy úgy egyáltalán kedvelni. Kénytelen leszek tudomásul venni, hogy itt is van olyan, aki már azért utálja a pofám, mert lélegezni merek. Sírdogálni tutira nem fogok miatta, de az is biztos, hogy ha úgy alakul, meg fogom védeni magam.
- Wow, és azt hallottad már, hogy mindenki magából indul ki? Ez esetben gratulálok, anyukának biztos remek a kézmunkája.
Tudom, tudom, nem kéne lesüllyednem a szintjére, de olyam mértékben felháborító, amit pofázik, hogy legszívesebben behúznék neki egyet. Kár, hogy jó eséllyel inkább nekem fájna, szóval egyelőre nem erőltetem, de basszameg, inkább verne laposra, mintha ilyen gyökérségeket pofázik. Ő tipikusan az a fajta, aki jobban tenné, ha nem beszélne, mert miután megszólal, tuti a csajok is rájönnek, hogy olyan sötét, mint az éjszaka.
Anyám rohadt messze van, konkrétan Londonban, és nála tisztességesebb nőt sosem ismertem, úgyhogy igencsak zokon vettem a dolgot, mert az egy dolog, hogy rólam mi a véleménye, de az anyámat hagyja ki belőle.
A colás mutatványa nem kifejezetten hat meg, de azért úgy csinálok, mintha rohadtul érdekelne, így leveszem a pohár tetejét, hogy megnézzem, mi a helyzet, csak aztán szólalok meg.
- Nem, nem, szerintem egész mást mond...
Azzal a lendülettel már emelem is a poharat, hogy fogjam magam, és a képébe öntsem az egészet. Nem vagyok szívbajos, sem pedig lúzer, bármit is gondoljanak a legtöbben, egyszerűen csak nehezebben oldódom fel társaságban. Vagyis, mostanra már ez sem igazán jellemző, de nem fogom pont ennek a Travisnek magyarázni.
- Na? Elég meleg lett?
Kérdezem röhögve, ahogy figyelem a colától csöpögő pofáját, majd ha már ennyire jól megfürdettem, kényelmesen hátradőlök. Nem fogok elfutni mint valami beszari majom… Sosem voltam az a fajta, aki nem vállalja fel tetteinek következményét, és jó eséllyel rohadtul felhúzom a kis műsorommal, de pont nem érdekel. Essen csak nekem… Ő fog tőle primitívnek tűnni, engem meg hátha megsajnál majd valami csini csajszi.

Tárgy: Re: McDonald's Pént. 29 Aug. - 0:10

Harry & Travis

To be successful you need friends and to be very successful you need enemies.

Én ne legyek ideges, mikor gyorsétterembe, ismétlem gyorsétterembe jövök kajáért, de meg sem mozdul a sor fél órája? Aztán még kérjek elnézést, ha kitör belőlem egy „Mi lesz már b*zdmeg”. Azért ezt még álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyit kell állnom két szendvicsért és egy shake-ért a mekiben. Ennyi idő alatt a nagyanyám körbefutná a várost, ha egyáltalán élne.
Ebből a helyzetből kiindulva szerintem totál jogosan támadtam be a srácot. Inkább ő szívja meg a haragom miatt mint bármelyik más szerencsétlen. Egyébként meg tényleg nem volt sok választásom ugyanis amennyien itt bent ücsörögtek... lassan már egymás feje tetejére mászhattak volna. De Daugherty mellett és előtt senki sem ült még, meglepő módon. Úgy látszik az ilyen bénák taszítják maguktól az embertársaikat.
-Te már gondolom fél órája itt kúpolsz a padon és nekem kell elhúznom? -röhögtem el magam és már majdnem a lábára sikerült letennem a hátsó felem. Egyedül csak a seggemet sajnáltam volna, ha ez megtörténik, nem Harryt, akinek esetleg eldeformáltam volna a végtagjait. Szóval tulajdonképpen saját magamtól kellett volna elnézést kérnem.
Már éppen bontottam volna ki az egyik szendvicsemet, amikor az a hígagyú megint megzavarta a testi-lelki békémet. Már amennyire sikerült lenyugodnom az előbbi fárasztóan gyors kiszolgálás után. Egy pillanat erejéig megállítottam a kezeimet, majd továbbtéptem a zacskót. Kivettem az egyik Filet-O-Fish-et és beleharaptam. Miután nagyjából sikerült megrágnom az első falatot végre hajlandó voltam válaszolni az előbbi kérdésére.
-Hát, tudod Daugherty, inkább leszek egoista majom, mint önjelölt lúzer, akinek még mindig az anyukája fogja a farkát pisilésnél -vontam vállat és tovább ettem a megkezdett kajámat. Kivételesen türelmesen vártam erre mi lesz a reakciója. Nem az volt a célom, hogy elüldözzem, bár tudtam, hogy egy idő után úgy is az lesz, mert feladja. De nem arra ment ki a játék, hogy elverjem. Egyszerűen le akartam bonyolítani a szokásos utálkozós társalgást kettőnk között, melynek során rendszerint jókat szoktam röhögni és ráadásul pont ideális a gőz kieresztésére.
És ha már forróság... miért ne játszadozhatnék még a sráccal? Miközben ettem a colára koncentráltam és a hőt abba a kis pohárba irányítottam, ameddig el nem kezdett habzani a teteje és megjelent az első néhány bugyborék. -Ejha! -kiáltottam fel. -Még a cola szerint is gáz vagy -kész, nem bírtam tovább. Nevetnem kellett. Megint.

x music x 367 x made by x

Tárgy: Re: McDonald's Csüt. 28 Aug. - 12:14

Travis és Harry

Nem kifejezetten kedvelem ezt a helyet, meg nem is ismerem, de egy régi haverom azt mondta, hogy toljam már ide az arcom, mert jó lenne újra találkozni. Nincs sok haverom, régen még kevesebb volt, szóval úgy gondoltam, hogy legyen jövök, nem leszek semmi jónak elrontója. Igen ám, de már legalább fél órája késett, és kicsit zavart a dolog. Mindenesetre nem vártam tovább, rendeltem kaját magamnak, sajtburgert és kólát, sőt, még sült burgonyát is, éljen az egészségtelen élet. Ha már itt kell szobroznom várakozva, akkor legalább legyen benne valami jó is, nem?
Fél füllel hallom, hogy valami majom menstruál, és nem bírja kivárni a sort. Hát öcsém, ez van, ha sokan vannak, szokd meg, vagy ne itt akarj kajálni. Ennek persze nem adok hangot, annyira nem érdekel a dolog, és még azt sem vagyok hajlandó tudomásul venni, hogy sajnos a türelmetlenkedő hangja egészen ismerős.
Mikor percek múlva megláttam az ismerős alakot közelíteni, szemrebbenés nélkül raktam fel a lábaimat a padra, nehogy eszébe jusson ide ülni, mert annak csúnya vége lesz. Egy ponton túl már én sem tűröm senki indokolatlan gyökérségét. Nem zavarja, leül. Hát ez csodálatos, mindjárt összevizelem magam örömömben. Komolyan, lehet ez a nap még ennél is szarabb? Biztos lehet, minek is kérdezem, de tutira el tudnék képzelni nála ezerszer jobb társaságot.
- Teszek egy építő jellegű javaslatot. Ha ennyire zavarom a köreidet, húzz el.
Ez egy igazi gyökér, komolyan, soha egyetlen megmozdulásommal sem ártottam neki, erre itt veri a mellkasát. Hú, de beszartam… Nem érdekelne az sem, ha laposra verne, de ezt a fölösleges szájtépést igazán mellőzhetné. Most komolyan ettől lesz valaki menő? Azt hiszem, ő így gondolkodik.
- Komolyan akkora egoista majom vagy, hogy azt hiszed, körülötted forog a világ?
Kérdezek be, nem fogom befogni a pofám, ha már ő így megtisztel szerénységével. Mindenki azt hiszi, hogy egy kis magamnak való suttyó vagyok, aki csajokkal barátkozik, de teszek rá nagy ívből, egy idő után majd rájön mindegyik egohuszár, hogy megvédem magam, ha kell. Elmúltak már azok az idők, amikor önként felvállaltam a lúzer szerepet.

Tárgy: Re: McDonald's Hétf. 25 Aug. - 22:52

Harry & Travis

To be successful you need friends and to be very successful you need enemies.

Az egyik barátomnál töltöttem a hétvégét, aki itt lakik Peekskillbe, tehát így keveredtem ide. Amúgy meg nem sűrűn szoktam errefelé járni, csak most úgy jött ki, hogy volt egy kisebb focimeccs szombaton, amit én is meg akartam nézni, aztán kaptam éjszakai szállást a srácnál. Végül is elég régóta ismerem és többször volt már ilyen, hogy valami program miatt a házukban kellett maradnom néhány nap erejéig. Van külön ágy szóval nem gáz. Ha nem lenne, akkor maximum a földön aludnék, de hogy nem hagynék ki egy meccset pusztán ez miatt az is biztos.
Vasárnap délután terveztem visszamenni a birtokra, így egy közepes méretű hátitáskával az egyik vállamon elindultam a buszmegálló felé, mert hogy rákényszerültem a tömegközlekedési eszközökre mostanában. Sajnos még nincs autóm és taxit sem hívhatok minden szarért. Viszont mivel túl korán odaértem és ráadásul út közben megéheztem ezért úgy döntöttem még beugrok a mekibe valami ennivalóért. Alig egy utcányira volt a megállótól, szóval nem valami hű de nagy távolságról van szó. Hamar odaértem, alig talán három perc alatt, majd benyitottam. A szokásos gyorséttermekre jellemző hangulat azért megvolt. Tömeg, keveredett kaja-szag, fülledt levegő meg miegymás, ami még jellemző az ilyen helyekre. Beálltam az egy kilométer hosszú sor végére és egy darabig egész türelmesen várakoztam. Aztán ahogy telt az idő úgy az idegeim egyre jobban feszültek. Odáig fajult a dolog, hogy kénytelen voltam hangosan káromkodni a „gyors” kiszolgálás miatt. Szerencsére ezt követően valamivel jobban felpörögtek az események és hamar a pénztárhoz kerültem, ahol kettő Filet-O-Fisht kértem és egy csokoládé ízű shaket. Mivel tudtam, hogy már úgy sem érem el azt a buszt, amivel menni akartam, ezért nem raktam a táskámba, inkább szabad ülőhely után kutattam. Az egyik ablak melletti asztalnál csak egy srác ült, úgyhogy arrafelé vettem az irányt, de amint közelebb értem rájöttem, hogy Harry az. Elég szánalmasnak találom, egy szerencsétlen... majom. Egyszerűen idegesít, de főleg a balf@szságai, amiken mondjuk jókat szoktam röhögni, de néha már én fáradok le tőlük. Legszívesebben fejbevágnám egy téglával. De még ez az ellenségeskedés sem tántorított attól, hogy leüljek vele szemben. Legalább levezethetem rajta a feszültséget, ami rám ragadt a hosszas várakozás közben. Letettem a két szendvicset, majd a shaket az asztalra, aztán pedig magamat a padra. -Na, mi van Daugherty? Balettcipőt vásárolni jöttél Peekskillbe? Már nem azért, de tudtál volna venni North Salemben is, nem muszáj mindig arra jönnöd, ahol én vagyok.

x music x 387 x made by x

Tárgy: Re: McDonald's Pént. 15 Aug. - 8:26

Szabad játéktér, új játék kezdhető.

Tárgy: Re: McDonald's Csüt. 14 Aug. - 21:43

Nikola & Jeremy

Számító... nem mondanám magamat számítónak, bár tény és való, hogy van amikor én is kénytelen vagyok a saját előnyömet nézni. Nem mindig, de jó ideje nem alakult már semmi sem igazán jól az életemben és igenis szeretném, ha végre talán valahogy... jobb lenne minden. Nem azt mondom, hogy bármi áron, de adhatok a dolognak azt hiszem legalább egy esélyt. Majd meglátjuk, hogy mi lesz belőle, ha arról van szó, akkor talán még mindig kihátrálhatok, ha valami nagyon eldurvulás felé indulnánk meg, bár valahol mélyen azt hiszem tudom, hogy ez nem így működik, de nem akarok arra gondolni már most, hogy a siker érdekében akár olyasmit is meg kéne tennem, amit normál esetben nem tennék. Nem vagyok... gyilkos típus az az igazság.
- Nem mondanám, hogy lenne olyan, akinek szívesen ártanék... szándékosan. - mert itt ez a kulcs. Az apámat ki nem állhattam mégsem volt valami nagy élmény az, amit tettem vele. Egyáltalán nem élveztem, egyáltalán nem éreztem jól magam tőle, és kifejezetten kiborító volt, ahogy utána az anyám nézett rám, mintha csak tényleg én lennék az ördög. Ez azért elég mély nyomot hagyott bennem, és őszintén szólva nem szívesen ismételném meg senkivel sem, persze azt hiszem kénytelen leszek majd gyakorolni. Pont ez volt a rossz Amy esetén is, ő vállalta volna, de nem akartam ártani neki, még úgy is nehéz lett volna ezt vállalni, hogy ő meg tudta védeni magát.
Amikor a kezét nyújtja akkor már visszacsúsztatom a kesztyűt a kezemre és úgy fogadom el a kézrázást. Az a helyzet, hogy nem csak a fokozott érzelmi állapot váltja ezt ki nálam, sok esetben maga a kósza érintés is ugyanazt a hatást éri el, ezért inkább jobb, ha óvatos vagyok, még ha rá igazán nem is hat a képességem.
- Köszönöm Mr. Appleton. - bár kissé elbizonytalanodom, hogy ez a helyes megszólítás, vagy ilyenkor elvárnak valami mást... teszem azt uram? Gondolom majd ez is tisztázásra kerül. A kérdésekre viszont csak megrázom a fejem. - Nem, sose voltak efféle gondjaim, vagy legalábbis ha akad valami, arról még nem tudok. - vonom meg a vállam. Lehetséges, hogy teszem azt nem bírom a kígyókat, de mivel még nem nagyon találkoztam egyel sem... amúgy sem hiszem, hogy túl sok kígyó lenne a fickó birtokán, akik csak úgy benéznek időnként látogatóba az ember szobájába, vagy netán csak simán betévednek.
- Hasonlóakat! - biccentek fel, és talán maradok még pár pillanatot szellőztetni a fejem és csak aztán indulok el lefelé. Azt hiszem a kis főnök ki lesz akadva, ha újfent bejelentem neki, hogy lelépek, gondolom megkapom majd azt, hogy a büdös életbe ne toljam vissza a képemet. Na nem mintha akarnám...

//Én is köszönöm és rendi! ^^//

Tárgy: Re: McDonald's Csüt. 14 Aug. - 13:36

Sokkalta racionálisabbnak tűnik ez az ifjú, mint amit műveltsége és közvetlen környezete sugallna. Kedvemre való attitűdje, mely szerintem kellően számítónak tűnik, hogy a korábban ráerőltetett erkölcsi normákat képlékenyen kezelje. Remek tanítvány lehet belőle, ha személyisége mellé kellő intellektussal is bír. Ezen kérdésekre azonban nem most tervezem felderíteni a választ, hiszen a ma estére kitűzött célomat elértem, időm pedig mint a tenger. A kapkodás jóval kevesebb hasznot hozna számomra, mint felesleges ráadás kockázatot.
- Remek. Addig is kérem, gondolja át, akad-e ön által kifejezetten nem kedvelt személy. Adott esetben igénybe vehetjük segítségét, természetesen a minél gyorsabb fejlődése érdekében.
Mosolyom sokatmondó, ahogy ezzel szembemenő szigorú tekintetem is. Nem szándékozom túlzott magyarázkodásba bocsátkozni annak kapcsán, miért is lehet szükségünk az illetőre. Minden bizonnyal Jeremy is tökéletesen tisztában van vele, miféle nyersanyagot igényel képességének gyakorlása, csiszolása. Miért is ne olyan egyedet választanánk a kísérleti alany szerepére, akit egyébként sem szívlel? Ideális volna, különösen a fiú adottságának érzelmek által való erős befolyásolhatóságára való tekintettel.
Kezemet nyújtom felé, immár azon szándék híján, hogy bármiféle fájdalmat okozzak neki. Netán ő nekem, amennyiben tekinthetjük fájdalomnak sejtjeim pusztulásának érzetét. Arckifejezésem elégedettséget sugároz, már-már elismerő.
- Gratulálok a döntéséhez! Reggelre kocsit küldetek önért. Van esetleg bármiféle preferenciája, netán érzékenysége vagy félelme, amire külön figyelmet igényel? Ételallergia, tériszony, klausztrofóbia, más egyéb? Nem lenne szerencsés, ha szakácsunk az első munkanapján hosszú betegszabadságra küldené, esetleg ki sem merne kipillantani szállása ablakán - teszem hozzá mértékletesen tréfálkozó hangnemben
Megvárom válaszát, melyet természetesen figyelmesen végighallgatok. Az ördög, mint tudjuk a részletekben lakozik. Nem is panaszkodom, kényelmes itt. Ideje azonban további teendőim után nézni. Egy tea példának okáért igencsak jól esne most.
- További szép estét!
Távozom a helyszínről, magára hagyva gondolataival legújabb szerzeményemet. Végre tán olyan munkaerőt sikerül szereznem, ki megfelelő felkészítéssel megközelítheti hű testőröm fegyelmezettségét.

/Köszönöm a játékot! Smile

A továbbiakról üzenetben egyeztetünk./

Tárgy: Re: McDonald's Kedd 12 Aug. - 21:31

Nikola & Jeremy

Hát persze, hogy hezitálok, hiszen tudom, hogy kezdenem kell valamit az életemmel. Ez így ebben a formában nem mehet túlságosan sokáig, de egyelőre nem láttam még semmilyen értelmes megoldást. Talán majd ez... bár nem a legjobb, hiszen a feltételek nem kifejezetten kellemesek, főleg az az akkor használom és az ellen a képességem, amikor ő akarja része, de nem sok választásom van jelen helyzetben, ha nem akarok örök életemben másoknak hamburgert árulni... kesztyűben. Már, ha csak az a tény, hogy tényleg képes rá, hogy segítsen a képességem irányítását elérni elegendőnek tűnik arra, hogy elfogadjam az ajánlatot. Abból legalábbis, amilyen bemutatót az előbb itt elém varázsolt nagyon úgy fest, hogy tud valamit a fickó... és nem is éppenséggel kis dolgot. Ahhoz képes, hogy az iskolában inkább csak a nagy szavakat kaptam meg és a majd idővel menni fog dumát, ez valahogy többet ígér.
A szavaira csak elhúzom kissé a számat. Na igen, sejtettem, hogy nem fog bővebb kifejtéssel élni felém, már miért is tenné? Nincs semmiféle beszámolási kötelezettsége sem felém, így hát nem is faggatom tovább. Jelenleg ő segít nekem, még ha munkával is, nem csak úgy ingyen kenyérrel. Nem vagyok annyira önhitt, hogy azt gondoljam én vagyok a világ közepe és ha én nem mondok igent, akkor nem talál senkit. Pár hete még talán felmerült volna ez bennem, de ma már egyáltalán nem, hiszen tudom, hogy vannak még bőven rajtam kívül, olyanok, mint én, nem is kevesen.
- Ködös megfogalmazás, bár nem lepett meg vele ezek után... - tehát a majd meg látjuk jellegű megfogalmazást kaptam meg. Talán nem lesz szükség arra, hogy embert öljek, de nem tudhatjuk előre és ha mégis akkor meg kell tennem. Ennyi. Az viszont már kellemesen hangzik, hogy a kopott kis albérletemből elköltözhetek egy... kastélyba? Ilyen helyen se nagyon jártam még életemben sem, minden bizonnyal kellemes hely lehet, annak ellenére, hogy mindig inkább városi látványosságként képzeltem el az ilyesmit. - Long Island, elég jól hangzik. - jó, mutassunk legalább egy kis lelkesedést, de persze azért ne túl sokat. Nem azt mondom, hogy mindent megtennék azért, hogy kitörjek ebből a mostani életből, de... talán nem is kell mindent megtennem. Sok mindent sorol fel, őszintén szólva még követni se egyszerű, de azért rendkívüli módon igyekszem. És gondolom nem kifejezetten értékeli, ha valami még sem úgy történik, ahogy ő szeretné, de ezt már szóban nem teszem hozzá, egyértelmű. - Rendben van, igazság szerint nem gondolnám, hogy maradok az éjszakai műszakra, a cuccomat akár reggelre össze tudom pakolni. - balgaság csak így belemenni a dologba? Lehet, de azt hiszem ennél a jelenlegi helyzetnél, amiben vagyok szinte minden jobb, a fejlődés lehetőségének elérése pedig főleg. Azt nem mondom, hogy kezet rá, már megtörtént és nem sok hatást ért el, de nem szívesen nézném végig újra ezt a kézfelépítős attrakciót.

Tárgy: Re: McDonald's Kedd 12 Aug. - 0:24

Tetszik, ahogy megmutatkoznak kiszemeltem arcán s mozdulatain a gyanakvás, a félelem és a remény apró és kevésbé apró jelei. Minden bizonnyal hezitál, miért is ne tenné? Kevesen érzik jól magukat, ha sejtik, egy szörnnyel készülnek üzletelni. Mégis láthatóan nagyon jól tudja, jelenleg nincs más esély számára, hogy kitörjön saját maga által választott száműzetéséből. Mosolyom tovább szélesedik, mikor a kapott előleg láttán mondhatni gyökeret ereszt a fiúgyermek lába. Oly egyszerűek, mégis oly kiszámíthatatlanul kusza működésűek ezek az emberek! Úgy vélem, sohasem tudom majd igazán megunni őket. Ez természetesen egy előnyös vonásuk, hiszen így a továbbiakban is szükségem van rájuk. Nem úgy, mint teszem azt néhány erszényes ragadozóra annak idején...
- Természetesen jelenleg én vagyok az, aki önt vizsgáztatom. Minden esetre amennyiben személyem érdekelné, megtalál a fizika Nobel-díjasok listáján, illetve több neves amerikai cég vezető részvényesei között - felelem higgadtan, immár visszafogottabb, ám még mindig kifejezetten vidám arckifejezéssel. Titkolózásra nincs okom azon túl, ami egyébként is alapvető számomra.
Így igaz, tisztában vagyok a ténnyel, hogy jelenleg képtelen irányítani képességét. Épp úgy, ahogy ezzel kapcsolatos félelmeivel is nagyrészt. Bár magam nem osztom félelmeit, a tanulhatóság kapcsán felmerülő szkepticizmusát már nem is említve. Ki hallott már olyat, hogy egy eszköz használatát ne lehetne tanulni? Legfeljebb akkor lehetséges efféle helyzet, mikor az illető nem rendelkezik a használathoz szükséges végtaggal, szervekkel.
Számítottam valamiféle félénkebb megmozdulásra, megjegyzésre is. Így van, a telepata gyermek napközijéből szökött ifjoncoktól várható efféle cselekvésüket gátló, világképileg kevéssé helyén lévő korlát. Későbbiekben szándékomban áll kezelni ezen kérdéskört, addig egyszerűen válaszolok, amennyire tőlem telik.
- Igyekszem elkerülni, hogy feleslegesen életeket kelljen kioltania. Várhatóan ritkán kerül sor arra, hogy ilyesmire kötelezzem, tán soha. Munkaköre azonban adottságának mindennemű és változatos célú használatára is kiterjed majd. Szállást kap a kastélyomban Long Islanden, amennyiben nincs ellene kifogása. A hétvégéi alapesetben szabadok, illetve a törvény szerint előírt szabadnapokat is megkapja. Szabad napján, netán hétvégén történő munkavégzés esetén dupla bért kap. Alapvető egészségügyi és önvédelmi képzésben részesül, illetve teljes orvosi ellátásban. Fél év után, ha alkalmasnak bizonyul, testőrré minősítem. Ez esetben engedélyt kaphat fegyver viselésére, illetve veszélyességi pótlékra. Ó, igen, majd' elfelejtettem! Szolgálati járművet is kiutalunk önnek. Nos, mikor küldhetem önért a sofőrömet?
Megszámlálhatatlan üzletet és alkut köszönhetek annak a mosolyfajtának, mely most is arckifejezésem részeként mimikámba épült.

Tárgy: Re: McDonald's Csüt. 7 Aug. - 10:14

Nikola & Jeremy

Meglepetten pillantok rá, amikor előkerül a boríték és persze, hogy először hezitálok. Akárhogy is, de a fickó nem éppen bizalomgerjesztő, főleg az előbbiek után, ellenben az is biztos, hogy nem akarok életem végiig itt porosodni és fogalmam sincs, hogy milyen értelmes kilátásaim lehetnének. Talán meg kell próbálni valamit mást. Ha már ez vagyok én, akkor ebből kellene kihozni a legjobbat, ha valamilyen módon lehetőség van rá. Elveszem végül és bele is pillantok. Oké, talán egy pillanatra azért leáll a rendszer, de aztán újraindítom és végül a farzsebembe csúsztatom, ezzel lényegében azt hiszem elfogadva a lehetőséget.
- Kár lenne megkérdeznem, hogy ki a fene maga igazából ugye? Gondolom nem a nyári mikulás, és nem is valami névtelen jótevő.. - egy apró félelmem van csupán, ami akármit is teszek ott motoszkál most a fejemben, csak még egyelőre nem hagyom, hogy ki is csússzon az ehhez kapcsolódó kérdés is a számon. Az egy dolog, hogy még nem tudom megfelelően irányítani a képességemet, gondolom ezzel tisztában van, hiszen a tudtára adtam már.
- Azt hiszem minden világos és csupán egyetlen kérdésem van. Ezzel az egésszel együtt járhat... az is, hogy megöljek valakit? Mert nem vagyok gyilkos. - rázom meg a fejem, mert ezt igenis felettébb fontos információnak tartom. Nem szeretnék senkivel sem végezni, főleg nem ismeretlenekkel csak azért, mert valaki azt mondja. Nem vagyok bérgyilkos típus, vagy ilyesmi. Így is kissé ódzkodom ettől az egésztől, de akárhogy is nézzük erre vagyok képes, felesleges abban a hitben ringatni magam, hogy magától értelmes fordulatot vesz az életem, úgy sem fog, el kéne fogadnom a sorsom, minden bizonnyal okkal kaptam ilyen erőt. - És ha vállalom az pontosan mit jelent teszem azt lakhely, vagy szabadidő eltöltése fényében? - azért ez sem utolsó szempont, mennyire leszek valamiféle bármikor ugráltatható személy, lesz-e konkrét munkaidőm, ott maradjak-e a városban, vagy sem? Nem mintha sok minden kötne ide, csak jó tisztázni a részleteket.

Tárgy: Re: McDonald's Kedd 5 Aug. - 20:42

Egyetlen pillanatig sem foglalkozom az ifjú értetlenségével. Nem veszem a fáradtságot, hogy bármi módon reagáljak rá. Ehelyett inkább megfigyelem testi folyamatait megfelelő érzékeimmel. Lévén ehhez nem szükséges semmi különleges tevékenység, netán komolyabb figyelem részemről, ezen idő közben egy fehér borítékot kerítek elő belső zsebeim egyikéből. Egészen vaskos, akad némi súlya is. Könnyed mozdulattal nyújtom át a férfipalántának, majd kezeimet zsebembe csúsztatom, s a Hold felé fordítom tekintetem, féloldalt állva kiszemeltemnek. A boríték ezer dollárt tartalmaz.
- Feladata igen egyszerű lesz. Ügyel a színvonalas megjelenésre és modorra, valamint használja a képességét ott, akkor és azon, ahogyan azt én mondom.
Mosolyom tán kissé lekicsinylő, még ha igyekszem is megértő lenni az ötven évnél is fiatalabb gyermekemberrel. Szemeim továbbra is az éjszaka is napszerűen fényes égitestet vizslatják, miközben Jeremyhez szólok. Hangom már jóvalta felnőttebbként kezeli, mint iménti mosoly-fintorom.
- A tanulás miatt nem kell aggódnia. Akad majd lehetősége és segítsége is, hogy csiszolja tudását. Ennek kapcsán megbízhat bennem, minden életévére jut többszáz magához hasonló ember, akit alkalmam volt megfigyelni. Az iménti jelképes összeg afféle ajándék, előleg. Nem jelent kötelezettséget az ön számára. Ha kérdése van, gondolkodási időt kér, esetleg már el is határozta magát, hallgatom.
Elhallgatok, s kivárom, mit felel. Nem gondolom, hogy a további beszéd bármily módon is előrébb vinné az ügyet jelen helyzetünkben.

Tárgy: Re: McDonald's Hétf. 4 Aug. - 19:59

Nikola & Jeremy

A képességem többnyire magától is aktiválódik, csak úgy, nem mindig kell hozzá indulat, vagy bővebb aktivitás, épp e miatt hordom a kesztyűt, mert egy kósza érintésnek is lehetnek durvább következményei, amiktől túlságosan tartok ahhoz, hogy ne is akarjam még csak kockáztatni sem a dolgot. Talán kicsit ezért is lep meg, hogy először nem történik semmi a kézfogás hatására, csak akkor, amikor erősebben szorítja meg a kezem. Na akkor már egyértelműen vissza akarom rántani az enyémet, mert erről nem volt szó, főleg úgy, hogy én magam nem érem most el a kellő hatást, nem történik az, mint minden esetben. Felszisszenek, amikor roppan némely ujjam, aztán amikor elengedi a kezem elképedve nézem végig a jelenetet és automatikusan hátrébb is lépek egyet. Nagyszerű... mi a fene a nagyszerű ebben a nem is tudom miben? Nem voltam eleget abban a suliban ahhoz, hogy ne lepjen meg egy efféle történés, ezért is kell nagyokat pislognom ahhoz, hogy képes legyek felfogni, hogy pontosan mi is történik.
- Mi a jó franc? - elhúzom a számat, mert éppenséggel nem valami kellemes látvány, ahogy a szemem láttára épül fel a keze a maga csupasz valójában. Kifejezetten... furcsa, bár minden bizonnyal létezhet ilyen képesség, de mintha csak tudta volna, hogy pontosan mire is számíthat, hogy hozzám ér, vagy én hozzá, teljesen mindegy.
- Hasonló... intenzitással, igen. De mit akar pontosan? Milyen munka és miért gondolja, hogy tanulható ennek az irányítása. Én egyáltalán nem vagyok ebben olyan biztos. - eddig nem ment, a suliban is azt mondták, hogy lehetséges, de nekem eddig nem sikerült még sosem, ő miért értene hozzá ennyivel jobban, mint az ottani fejesek? Jó talán nem voltam elég kitartó, bár Amy esetén sikerült egyszer, de ha már az érzelmeim elragadnak, akkor újra csak minden visszatér a régi kerékvágásba és valahogy automatikusan a rossz aktiválódik, mintha én csak arra lennék igazán képes, a gyógyítás kiegészítő erő, amihez ritkán juthatok hozzá.

Tárgy: Re: McDonald's Pént. 1 Aug. - 19:55

Lassanként kezdem elengedni fülem mellett gyermeteg akadékoskodását, mintha mindenttudása kétségbevonhatatlan volna. Való igaz, legtöbben nem ismerik adottságának mibenlétét és működését. Amivel tán nincsen teljes egészében tisztában, az az, hogy ő maga sem. Kézfogásunk egészen férfiasra sikeredik, ami nyilván betudható bizonyítási vágyának, mely ezúttal büszkesége kitüremkedéseként nonverbális jelzésként nyilvánul meg. Eleinte semmi különös nem történik azon túl, hogy erőteljesen szorítjuk egymás kezét. Minden bizonnyal néhány kósza fölényes gondolat kevés, hogy aktiválja életre ártalmas képességét. Mosolyomat kissé oldalvást húzom, ahogy szemeibe pillantok.
- Bocsásson meg, de szükségesnek érzem - jegyzem meg röviden.
Még nem sejtheti, mire készülök. Nem sejtheti egészen a következő pillanatig, mígnem külsőm alapján nem várható erővel szorítom meg kezét. Halkan roppan is némelyik ujja, s véleményem szerint fájdalmat is okozok, hiszen különös zsibbadás fut végig az övével érintkező bőrfelületemen. Már némileg elégedett vagyok, lévén pontosan ezért okoztam azt a bizonyos fájdalmat. Ez az érzés együtt jár azzal, hogy lassanként elveszítem a kapcsolatot a már nevezett felszínnel. Néhány hosszú pillanatig kitartok, mielőtt lassan elengedném kezét. Arcom elé emelve szemlélem a több milliméter mélységig gyűrött pergamenhez hasonlatos állapotra jutott szöveteimet. Megforgatom, s óvatosan ujjaimat is megmozdítom, melynek következtében apró szemcsék porlanak s hullanak alá. Mosolyom visszatér lelkes, enyhén meglepett tekintetem kíséretébe. Lelkesen pillantok Jeremyre.
- Nagyszerű! Igazán nagyszerű!
Mintha vizet csapnék le kézfejemről kézmosás után, úgy legyintek a padló felé, melynek következtében kézfejem nagyja porrá törik a földre hullva. S elhulltanak legjobbjaink a hosszú harc alatt. Ujjaim időből kilépett fák törzsei gyanánt nőnek ki újból, előbb csont formájában, majd a köréjük kígyóként tekergő vért végül friss irha és hámszövet fedi el jótékony lepelként. Ezalatt mindössze néhány szívdobbanásnyi idő telik el.
- Adottságának potenciálja megfelelő. Némi tanulásra azonban szüksége lesz, mielőtt képes lesz kontrollálni. Hasonló intenzitással működik a gyógyító képessége is? - kérdezem mintegy mellékesen, hiszen immáron bizonyítást nyert, mire is képes az ifjú férfiember.

Tárgy: Re: McDonald's Pént. 1 Aug. - 9:41

Nikola & Jeremy

Szeretném tudni, hogy mit is akar pontosan, ez a ködös beszéd egyszerűen nincs ínyemre. Valahogy idegesítő a fickó, finoman szólva is felettébb lekezelőnek érzem a stílusát és a szavait is. Talán csak azért, mert egy fokkal magasztosabban beszél, mint, bármely átlag ember, de attól még számomra ugyanúgy zavaró. Nem is arról van szó, hogy annyira várna már a munkám, ellenben nem akarok felesleges szócséplés miatt itt maradni. Ha valaki akar valamit, akkor mondja el, ha meg nem, akkor tartsa szépen magában és ne zargasson vele, meg foglalja le az időmet.
- Remek! - szökik fel kissé a szemöldököm, főleg amikor ezek után közeledni kezd hozzá. Lassan és csak pár lépéssel, de elég egyértelműen ezt teszi, újabb és újabb lépések. Egyébként a menekülés, mint olyan nem fordul meg a fejemben, most már tudni akarom, hogy miért van itt, és hogy mitől ilyen bátor, ha tudja, hogy mire vagyok képes, mert hát láthatóan ez egyértelműen így van, túlságosan egyértelműen és konkrétak a szavai. Aztán komolyan majdnem kitör belőlem a nevetés, főleg miután még el is kezdi feltűrni a ruhája ujját, szép lassan és precízen, mint valami igazi úriember. Olyan a pasas, mint aki valami régi korból ragadt itt, de komolyan. Végül csak elmosolyodom kicsit, és széttárom a karom.
- Azt hiszem, akkor nagyon mellé lőtt. A képességem nem olyasmi, ami irányítható, vagy ki-, be kapcsolható. Úgy tűnt nagyon mindent tudónak gondolja magát, és ezek szerint... még sem így van. - egyébként sincs rajta sérülés, akkor most nem ez a megoldás érdekelné? Mégis meglep, amikor a kezét nyújtja felém, főleg, hogy minden bizonnyal talán tisztában is van azzal, hogy ez mégis mivel jár. Megrázom először a fejem, hiszen nem szeretem ezt használni, nem szeretek ártani, de akkor talán nyugtot hagy nekem. - Ha jól meggondolta... - elfogadom tehát végül a kezét és megszorítom csak úgy férfiasan. A képességem nem irányítható, biztos, hogy pillanatok alatt kifejti a hatását, épp azért hordok kesztyűt, hogy még egy kósza érintés se járjon nagyobb bajjal.

Tárgy: Re: McDonald's Szer. 30 Júl. - 13:55

Nincs ellenemre folyamatosan gyanakvó, már-már ellenséges attitűdje. Mondhatni szükségszerűnek tartom. Ha kifinomult stílussal és jóval több önuralommal járna, kifejezetten kedvemre volna az efféle megközelítés. Így azonban egy csiszolatlan gyémánt, egy bárdolatlan gyermek marad számomra. Hogy meddig is, azt az idő, ő - és mindenek előtt én magam - eldöntjük. Idővel. Az minden esetre örömömre szolgál, hogy nem egy naiv kisfiúval tárgyalok. A gyanakvó kisfiúnak nagyobbak a túlélési esélyei ebben a társadalomban, különösen így, egyedül.
- Egyszerűen, érthetően. Világos. Legyen, ahogy kívánja! - biccentek.
Ellököm magam a korláttól, s néhány kimért lépést teszek felé, majd zakóm ujjával kezdek babrálni, mintegy mellékesen. Közben tekintetem egy pillanatra sem veszem le érdeklődésem jelenlegi tárgyától. Amaz bizonyára már hamarost eltöpreng a menekülésen, még ha támadólag nem is léptem fel ellene ezidáig.
- A gyógyító képességére van szükségem. Tán időnként az érme másik fele is hasznomra válhat, melyet nyilván könnyebb demonstrálni, azonban első sorban az előbbi aspektusra tartok igényt. Minden esetre szándékomban áll letesztelni, mielőtt alkalmazásba venném.
Zakóm ujját immár feltűrtem. Ezután ingem következik. Kigombolom, majd feltűröm. Jobb kezem alkarom közepéig szabaddá válik. Nem tervezem, hogy egy teljes, jó kezemet felhasználjam kísérleti célokra. Mindössze azért tettem láthatóvá idáig, hogy hatékonyan szemlélhessem a folyamatot.
Kezemet nyújtom a fiú felé, szokványos, férfias módon. Kézfogásra. Az, hogy ebben a mozdulatban több is van, más céllal is rendelkezik, egyéb tényező.

Tárgy: Re: McDonald's Hétf. 28 Júl. - 15:23

Nikola & Jeremy

Nem hiszem, hogy van olyan, aki ne lenne azért egy kicsit is gyanakvó, ha csak úgy valaki megszólítja, tudja a nevét és találkozóra hívja éjfélkor. Persze, hogy én is így állok a kérdéshez, és felkészülök mindenféle rossz eshetőségre is, teszem azt, hogy a fickó nem pont jót akar nekem, épp ezért lep meg a bemutatkozása utáni munkaajánlat, vagy mégis nem tudom, hogy ezt pontosan minek nevezzem, főleg, hogy úgy kihangsúlyozza a tehetségemet. Nem vagyok sült bolond, könnyen átjön, hogy pontosan mire is céloz. Nem gondolom, hogy annyira fenomenálisan adtam vissza neki az aprót, hogy ebben látná azt a nagy csodát, egyértelműen másról van itt szó.
- Mégis milyen munkát? - gyanakvó pillantás és persze tartom a távolságot. Nem tudom, hogy pontosan mit is akar tőlem, de abban biztos vagyok, hogy nem fogok hirtelen ugrani egy eleve gyanús alak által felkínált kétes lehetőségre, főleg mivel még csak azt sem tudom, hogy pontosan mit akar.
- Demonstrációt? Mi a francot akar pontosan... mégis? - most már határozottan kezd zavarni a pasas, egyáltalán tudja, hogy mire vagyok képes, vagy tényleg szeretné, ha leszívnám az energiáit, és egyáltalán minek? Miféle munka lehet az, amihez arra van szükség, hogy valakit kínozzak? Őszintén szólva eddig annyira nem fogott meg a dolog, arról már nem is beszélve, hogy kifejezetten ellenszenves a fickó ezzel a nagyon határozott kiállással. Kb. úgy áll ott, mint aki tényleg mindenek felett áll, vagy csak én érzem rosszul. - Mondja el mit akar érthetően, és ha nem érdekel, akkor megyek is vissza, nincs hosszú szünetem. - nem hiszem, hogy okos ötlet húzni egymás idejét, szóval tényleg jobb lenne inkább a tárgyra térni a mindenféle ködösítés helyett.

Tárgy: Re: McDonald's Vas. 27 Júl. - 12:07

Újabb sanyarú gyermekkor, újabb megtört lélek. Újabb gyermek, aki arra vár, hogy valaki értelmet adjon létének. Egészen bizonyos, hogy ha valaha is megfilmesítik történetünket, a huszadik század végére a filmvásznon is klisévé válik az efféle fordulat. Most azonban fontosabb dolgom is akad, mint holmi filmművészeti elmélkedés.
- Ahogy mondja - biccentek helyeslőn.
Nem látom sok értelmét húzni az időt, leszámítva a már-már kötelező hatásszüneteket, melyek nagyban növelik szólamaim hatásosságát.
- Személyesen még nem volt alkalmunk találkozni. Edward Victor Appleton - biccentek, az angol lovagi titulust szándékosan lehagyva - Munkát ajánlok önnek. Szükségem volna az ön kivételes tehetségére.
Következhet a jól megérdemelt hatásszünet. Mindeközben arcomon ott díszeleg megszokott, töretlen mosolyom. Ez egy olyan fegyver, mellyel több csatát nyertem, mint bármiféle szúró- vagy vágó eszközzel. Nem véd ellene se vastag bőr, se páncélzat. Sokrétűen alkalmazható, gyors hatású, védhetetlen. Ó, már megint elkapott a szentimentum! Annyi baj legyen, ennyi szórakozottságot megengedhetek magamnak.
- Tartana némi demonstrációt számomra, vagy jelenleg még nincs kellő magabiztossága adottságának használatára?
Mindeközben tekintetem őszinte érdeklődésről árulkodik, szavaim tükrözik mohó kíváncsiságomat. A magam visszafogott, úrias módján természetesen. Ha dohányoznék, most minden bizonnyal kezem ügyébe kerülne egy jó szivar, avagy egy alkalmas pipa. Ezen időtöltés lehetőségével nem élek, így ehelyett inkább hátra dőlök, kezeimmel megtámaszkodva a tető csípőig érő peremén.

Tárgy: Re: McDonald's Hétf. 21 Júl. - 12:01

Nikola & Jeremy

Rég nem vagyok már naiv. Elveszett talán igen, de aznap, amikor anyám riadt pillantását láttam, miután én voltam, aki megvédtem őt és mégis mintha engem kiáltott volna ki bűnösnek... torznak, elvesztek a naiv szép remények. Épp ezért volt olyan nagy ballépés az, hogy abba az iskolába mentem. Nem nekem való, egyszerűen csak nem. Nem fogok én változni, nem tudom kezelni ezt, hiába mondják, hogy idővel majd igen. Nem hiszek benne, talán mindenkinek épp ugyanezt mondják, hogy maradjon, de mégis miért jó másban hamis reményeket kelteni? Soha ne mondd senkinek, hogy minden rendben lesz, ha te nem hiszel benne teljesen... soha!
- Ha nem én lennék, akkor nem jöttem volna el igaz? Honnan ismer és mégis mit akar? - nem köszönök, mert... mert nem. Nem tudom, hogy mit tud rólam. Bárki lehet, akár régről is valami haragos. Volt időszakom, amikor még jóval kötetlenebbül tomboló ifjú voltam, és nem gondoltam át igazán az életemet, a lehetőségeimet. Ki tudja, hogy nem akad-e olyan, akinek ezzel ártottam, vagy akit utánam küldött valaki. Nem vagyok egy nagyon bizalmaskodó típus, az én képességemmel, az életemmel ezt egyszerűen nem tehetem meg, ennyi.
- Dolgoztam, és épp nincs túl sok vendég, azt pedig sejtheti, hogy a világon senki sincs, akinek ez a munka olyan, amire világ életében vágyott. - kimért szavak még mindig és persze tartom a kellő távolságot. Eleget láttam már az iskolában ahhoz, hogy tudjam, ha netán hozzám hasonlóval van dolgom, akkor jobb, ha nem közelítem meg túlságosan. Egyébként is mindkettőnk érdeke ez, neki sem lenne hasznos, ha hozzáérnék és persze nekem sem, nem nem tudhatom, hogy mire képes. Amíg pedig közel vagyok a lejárathoz, meg van az a talán némely esetben balga érzés, hogy ha akarok, akkor időben le tudok lépni. Ha nem érdekel, amit szeretne, vagy ha... valami olyanban töri a fejét, ami nem lenne ínyemre. A kérdésemet viszont már feltettem, innentől nincs más, mint hogy figyeljek, hogy kiderüljön, mégis mit akar tőlem.

Tárgy: Re: McDonald's Vas. 20 Júl. - 20:51

Eleinte botor módon felvetettem magamban annak lehetőségét, hogy egy elveszett, naiv kölyökkel van dolgom. Pedig annak valószínűsége, hogy önszántából távozik valaki az intézetből, és ennek utána még gyermeteg módon tekintget a nagyvilágba igen valószínűtlen.
Finom mozdulatai, melyekkel kimért, lassuló ütemben távolítja el kesztyűit, egyértelművé teszik gyanakvását. Sejtésem szerint kedvelni fogom az ifjút, bárhogy is alakuljon mostani találkozónk.
Az épület egyik kéményének felépítménye előtt állok, egyik kezemet mellkasom előtt keresztbe téve, másikkal pedig államat dörzsölgetve. Ahogy kiszemeltem kilép az árnyékból, magam is eképpen teszek, és két kezem üdvözlőn széttárom magam előtt. Mosolyom töretlen, s rendkívül rámenős, ahogy az szokása.
- Üdvözlöm! Ezek szerint valóban az ifjú Jeremy Carlsonhoz van szerencsém?
Arckifejezésem egyértelműen jelzi lelkesedésemet, bár a diplomatikus attitűd határain belül marad mimikám és gesztusaim is.
Egyértelmű jeleit észlelem fokozott idegrendszeri aktivitásnak, valamint az endokrin mirigyek is magasabb szinten működnek a megszokottnál. Ez betudom gyanakvásának, illetve óvatosságának. Bár szó, mi szó, kedvemre való volna már némi erődemonstráció. Igaz, ha megritkítana bennünket akár csak kis mértékben is, lehetséges, hogy rövid időre erőteljes negatív érzéseket váltana ki belőlünk. Ez számára kellemetlen, avagy akár szomorú következményekkel is járhatna. Így egyelőre az ideális úton tervezem vezetni ma esti találkozónkat.
- Remélem, semmilyen fontos tevékenységétől nem vontam el azzal, hogy idehívtam! - teszem hozzá udvariaskodva, bár tökéletesen ismerem ideális válaszát. Azt mondtam neki, jöjjön el, amennyiben unja jelen tevékenységeit. Eljött. Mégis hasznos információ lehet számomra az is, miként reagál egy efféle kérdésre.

Tárgy: Re: McDonald's Pént. 18 Júl. - 10:11

Nikola & Jeremy

Ugyanolyan monoton jó kedvvel művelem ezt, mint eddig. Régen sem látszott különösebben az rajtam, hogy nem vagyok éppenséggel oda az életemért, ez most sincs másképp. Nem szoktam nyafogni, egyszerűen csak nem szokásom, mert mi értelme lenne? Jobb lesz attól, ha látszik rajtad, hogy pocsék az életed? Jobb lesz attól, ha kiül az arcodra, hogy bizonytalan vagy, tanácstalan és legszívesebben eltűnnél a föld színéről, mert talán az lenne a legkönnyebb mindenki számára? Újabb rendelést adok ki közben, veszem át a pénzt, majd nyújtom a férfi felé a csomagot, és amikor közelebb hajol, amikor meghallom a hangját egy pillanatra megáll a mozdulat, ahogy a kasszát csúsztatom a helyére és nem marad más, csak a döbbent tekintet. Távozik, én pedig csak felszökött szemöldökkel meglepetten pillantok utána. Erős a késztetést, hogy moccanjak, hogy kilépjek a pult mögül, de tudom, hogy bajom lenne belőle, főleg azok után, hogy csak most vettek vissza. Nem marad más, mint hogy értetlenül meredjek a következő vásárlóra, aki miután már vagy harmadszor szólít meg türelmetlenül dobolva az asztalon végre figyelmet kap. Elnézést kérek, főleg hogy meg sem kell fordulnom, a nélkül is érzem az üzletvezető szúrós pillantását a hátamban.
Kiengeszteltem, azzal, hogy vállaltam az esti műszakot is, pedig napközben is itt voltam, de persze okkal. Nem tudom, hogy ki ez a fickó és végképp nem tudom, hogy mit akar, de érdekel, mert tudta a nevem és ez még bajt hozhat rám. Éjfél előtt nem sokkal kérem tehát ki magam egy kis pihenőre. Ilyenkor amúgy is alig lézeng erre valaki, és nincs bent már egy fejes sem. Nem ők, nem dolgoznak éjszaka, sosem. Így hát megköszönöm Megannak, hogy addig is figyel a placcra, én pedig az öltözők felé távozom, aztán persze félúton irányt váltok, hogy végül a tetőn kössek ki. Komolyan... abban sem vagyok biztos, hogy ez kicsit is jó ötlet. Finoman húzom le útközben a bal kezemről a két hófehér kesztyűt. Sose tudhatom nem igaz? Aztán körbenézek a halványan derengő fényben. Fentre is beszűrődik az utcai lámpák fénye azért halványan, ha nem is túlságosan erősen.

Tárgy: Re: McDonald's Csüt. 17 Júl. - 0:04

Nem szívlelem a gyors éttermeket. Eleve hivalkodónak tartom az étterem kifejezést használni egy olyan helyre, ahol nincs valódi kiszolgálás, sem valódi konyhaművészet. Nincs szakács, nincs étel. Mindössze vegyszerekkel teletömött, ízesített kenyér és hússzerű préselvény. Semmi, de semmi nem olyan itt, mint egy étteremben annak lennie kellene.
Nem számít, egyébként sem az ételért jöttem. Mikor sorra kerülök, hirtelenjében nehezen ötlöm ki, mit is kérek. Pedig bizony rendelnem kellene, ha nem akarok kitűnni a sorból. Márpedig nem áll szándékomban, bármennyire is kiemelkedek ezek közül a túlfejlett banánlesők közül.
- Egy nagy szendvicset, némi burgonyát és egy pohár cokeot kérnék!
Zsebből fizetek, bőséges borravalót adok. Az ételnek csúfolt rendelésem átvételekor kissé előrébb hajolok, úgy szólítom meg halkan a kiszolgáló személyzet általam keresett tagját.
- Amennyiben unja már, Jeremy, találkozzunk éjfélkor a tetőn!
Tekintve, hogy nem észleltem másik mutánst a közelben, vajmi kevés az esélye, hogy bárki más is hallotta volna, amit az imént mondtam.
Ezzel a lendülettel ki is megyek az épületből, a szendvicset és a többit pedig egy hajléktalanra ruházom rá. Láthatóan örül neki, bármennyire is méregnek tartom ez a valamit. Nem számít, az ő dolga.

Tárgy: Re: McDonald's Kedd 15 Júl. - 9:30

Nikola & Jeremy

Hiányzik Amy, hiányzik a suli, kár lenne tagadni, de mégis mit tehetek? Ez van. Én döntöttem, mert nem megy az egész, nem vagyok elég jó ehhez, nem tudom kellően kontrollálni magam és nem lett volna jó vége. Nem akarok ártani neki, senkinek sem akarok, de nem tudom irányítani ezt az egészet, akármennyire is küzdök, hogy menjen. A kesztyű most is a kezemen feszül, finom anyag, kellően szellőző, hófehér. Szerencsére itt már megszokták, a régi melóban, persze nem a régi körülmények között. Ha kilépsz, aztán visszajössz pár hét múlva, hogy mégis csak kéne a munkád, meg visszaszereznéd az albérletedet is, azt nem nézik épp jó szemmel. Megkaptam, mert a főnök azt mondta, hogy jó munkaerő voltam, de persze rosszabb fizetéssel, rosszabb beosztással és igazából egy árva szavam sem lehet, mert nem biztos, hogy könnyen találnék másik munkát. Plusz még azért is meg kell dolgoznom, hogy visszaszerezzem a Vidámparkban a helyemet. Arra is szükség lesz, hiszen megint el kell kezdenem mindent előröl. Spórolni, kitalálni, hogy mit kezdjek magammal, bár ez a kis fiaskó most újfent csökkentette a lelkesedésemet. Nem tudom, hogy van-e értelme annak, hogy megpróbáljak valami tovább tanulást. Jó lenne, de... az miért sikerülne jobban, mint ez? Valahogy kilátástalannak tűnik az egész helyzet és sejtelmem sincs, hogy hol leszek pár év múlva, vagy változhat-e bármi is pozitív irányba. És most nincs más, mint kiszolgálni az embereket, mindezt kedves mosollyal, nem felvenni a kérdéseket, hogy miért van rajtam kesztyű, és... ennyi. Ennyiből áll az életem, nem többől és nem kevesebből, bár ha kevesebből állna, akkor már biztos rég feladtam volna a fenébe az egészet. Néha így is nagyon csábító ez a lehetőség.

Tárgy: Re: McDonald's Vas. 6 Júl. - 18:27

Szabad játéktér, új játék kezdhető.

Tárgy: Re: McDonald's