Jenna & Rick - Mexikói nyaralás

Rick & Jenna

A helyzet egyáltalán nem alakul jól. Ahogyan mondtam már neki én nem vagyok sajnos golyóálló... én egyszerű ember vagyok, akivel könnyedén tudnak végezni, és a pisztoly a fejemnél pont e miatt nem igazán nyugtat meg, sőt kifejezetten kezdek pánikban lenni, de még persze így is nagy a szám, legalábbis a magam módján, legalábbis annyira, amennyire most megy. Tudom, hogy vissza kellene fogni magamat, de a fenébe is Rick ezt is megoldja! Még nem tudom, hogyan, mert nem állunk jól, de akkor is. A szavaira csak magamban bólogatok, némán reménykedem, hogy a pasi hallgat rá. Ha jól sejtem nem tudják, hogy mik vagyunk és ha megpróbálnak rá lőni, akkor... vége, akkor én már el tudok távolodni tőle és ennyi. Amikor végül elenged vetődöm is. A golyók lepattannak, én pedig meghúzom magamat kellő távolban, amíg a fickó végül el nem dől, mint a krumplis zsák. Én pedig végre Rick karjai között találom magamat. Nem azonnal, de megnyugszom az ölelésétől végre, a mellkasába fúrom a fejemet, amíg meg nem csókol.
- Tudtam, hogy megmentesz! - tényleg tudtam, még ha ez nyálasan, vagy irreálisan hangzik is. Erős és eltökélt, tudtam, hogy segíteni fog nekem és nem lesz baj. Persze ettől még féltem és meg volt az esélye, hogy mégis valami baj történik, de az a lényeg, hogy nem történt igaz? Feltápászkodom, hogy végre vele együtt eltűnhessek innen. Féltem... de már nem félek. És most már biztos, hogy olyan helyre kell menni, ahol nem lehet ilyen baj. Jó messzire a megszokott környezettől, jó messzire mindentől, amit ismertünk eddig. Ott pedig végre minden olyan lesz, amilyennek lennie kell. Normális átlagos élet, talán éneklés... és persze lehetőség szerint egy baba... család és minden, ami kell. Remélem tényleg minden rendben lesz végre, nekünk is jár a happy end.

//Ééén is, tényleg nagyon tuti volt a játék és ez így tökéletes zárás is. Imádtam, meg Ricket is! *-*//

*** HAPPY END ***

♫ Nagy utazás ♫ ♠ Aktuális viselet ♠ Elrabolva

Jenna & Dick

Step up

Közelebb lépdelek, látszólag már fegyvertelenül. Ez azonban korántsincs így. Bár nem vagyok ninja, mégis készültem arra, hogy ha minden kezem ügyéből kiverhető gyilkolószerszámot elvesznek, akkor is legyen még vésztartalék. Azt figyelem, ahogyan a magas vezér taszigálja a feleségemet, egész jó helyzet lenne, csak éppen túl profi, mert folyamatosan sakkban tartja Jennát, nem távolodik el a drága halántékától. A francba. Lehet, hogy mégiscsak kommandós volt? A titkár is készül valamire, ám végül csak sarkonfordul, és elszelel, legalább tudom hogy nem lesz vele gondom. Közelebb lépek, hogy felemeljem a kezemet, mint aki megadná magát.
- Engedd őt el, amúgy is engem akarsz. A többieknek vége, add fel. – Jegyzem meg magabiztos hangon, a vezér ekkor ébred rá, hogy így vagy úgy, de nem érte el a célját. Rám fogja a fegyvert, hogy lőjjön, többször meg is teszi, s alaposan meg is lepődik, hogy a golyók lepattannak rólam. Jenna ekkor arébb ránthatja magát, míg én elrugaszkodom, és az alkaromra csatolt pengét dobom bele az illető torkába. A fickó még a levegőbe lő párat döbbenetében, majd eldől, mint egy zsák, Jenna pedig sértetlenül tud feltápászkodni. Egyedül nem is kell, mert pattanok oda, hogy felsegítsem őt, megöleljem, és megcsókoljam.
- Jól vagy Jency? Most már vége... Húzzunk el innen. – Karolom át, hogy kisétáljunk az épületből, és besegítsem kint a terepjáróba. Egy pár percig még a gondolataimba mélyedek, de végül a szállodánál beszéljük azt meg, hogy így nincs értelme maradni. Mivel még ki sem pakoltunk, bérelek egy motorcsónakot, és lejebb utazunk, hogy egy másik városban keressük fel ismét a civilizációt. Fel tudom venni a kapcsolatot az FBI-jal, ahol véglegesen jelzem a felmondásomat, és kérek tanuvédelmet Ausztráliába. Pár héttel később immár valóban háborítatlanul tudunk koktélozni a drágámmal. Itt már nem fog ránk találni senki, és megkezdhetjük a közös életünket, amelyet bár régebben is elkezdhettünk volna, viszont még túl fiatalok voltunk. Most egymás nevét viseljük, és ideje, hogy csak magunkra koncentráljunk. Akár még egy baba is szóba kerülhet, ha megnyugodtunk, és elfogadtuk, hogy már nincs veszély. És boldogan élünk, amíg meg nem...

//Nagyon örülök neki, hogy Jenna végül általam lett teljes kari, nagyon jó volt vele játszani, és hát csak meglett a Happy end *.* Köszi, imádtalak!//

Rick & Jenna

Nem sok mindent hallok kintről, csak az alapján próbálom belőni, hogy mi történhet, amit a fülemben lévő rádión keresztül hallok, de sajnos most az sem túl sok, hiszen jelenleg nem vagyunk összeköttetésben, pont azért, hogy ne legyen ebből nagyobb lebukás. Óvatosnak kell lenni és tudom, hogy Rick óvatos és biztosan nem tesz olyat, ami bajba sodor minket, de... akkor is ott van bennem a félsz. Neki elvileg nem árthatnak, de én egy mutáns suliba jártam egy ideig, tudom, hogy sok mindenre képesek a mutánsok, és talán az itteniek nem azok, de nem tudhatjuk, hogy nincs-e köztük egy, vagy ki tudja. Ha blokkolják teszem azt a képességét... akkor bármi történhet és én nem akarom, hogy baja essen. Jó lenne már túl lenni ezen, ha mindketten biztonságban lennénk, de ez sajnos nem kívánságműsor és nem úgy történik meg, ahogyan az ember akarja, pedig mennyivel jobb is lenne. De most nincs más, mint várni türelemmel, amíg ő el nem jön értem, mert az ajtón tuti, hogy nem fogom tudni csak úgy átverekedni magamat.
Úgy fest, hogy végül nem is kell, mert nyílik az magától, én pedig azonnal felpattanok a fal mellől, hogy aztán meg is ragadja a karomat az öltönyös fickó és ráncigáljon kifelé. - Hé! Most meg mégis... mi a fene van? - így viszont már meghallom az utolsó mozdulatokat kintről, a rúgást, ahogy törik az ablak is, jó eséllyel szilánkosra, ami biztos, hogy nem jó hír, mert akkor már tudják, hogy itt van... ez pedig rám nézve is elég nagy gond. Még éppen hogy hallom Rick hangját egy másodpercre, de aztán a pasas is rájön, hogy mi van itt, úgy rángatja le rólam az adóvevőt, enyhén felpaprikázva és puszta kézzel morzsolja össze. Nem jó hír igaz?
- Úgy se tehetnek ellene semmit! - nagy a szám még az utolsó pillanatban is, amikor már a pisztoly a fejemnek szegeződik, pedig tudom, hogy be kéne fognom, mert jelenleg egyáltalán nem állunk jól. Persze a szívem hevesen ver, és egyáltalán nem gondolom, hogy jól állnánk, mert én nem vagyok sebezhetetlen, rólam nem pattannak csak úgy le a golyók.
- Jól van, most már előjöhetsz! Vagy szimplán lepuffantom a nőt, és vége! - na igen ez nem hangzik valami jól, még én is tisztában vagyok vele, és bármennyire is akaratos típus vagyok, most nem lépek simán rá a lábára, túlságosan közel van a pisztoly a fejemhez. Aztán már kapok is egy jól irányzott könyökölést a bordáim közé, no meg egy biccentést, amiből azt sikerül leszűrni, hogy jó eséllyel azt várják, hogy szóljak... valamit.
- Rick! Kapd el ők...! - az utolsó szót már nem sikerül befejezni, mert kapok egy újabb jól irányzott könyökölést, amitől azonnal összegörnyedek, de a pisztoly így se távolodik el a fejemtől. A pasas a karom alatt tart, hogy ne essek csak úgy össze, és továbbra is meglegyen neki a tökéletes célzás.

♫ Nagy utazás ♫ ♠ Aktuális viselet ♠ Elrabolva

Jenna & Dick

Step up

Nem gondoltam pár héttel ezelőtt, hogy át kell majd mennem igazságosztóba, egykori bandatársaim biztosan erősen meg lennének most rajtam lepődve. De az is lehet, hogy szarnának bele az egészbe, mint ahogyan az sem nagyon zaklathatta őket fel, hogy már nem vagyok. Apatikus népség, szerintem lazán elfogadták, hogy valaki más a főnök, és nekem kell jelenteniük. Egy-két barátom volt, a többi inkább csordaszellem. És most nem is ők számítanak a lényeg, hogy Jenna meglegyen. A kocsi startra kész, csak annyi fegyvert vittem magammal, hogy mindent elbírjak, a ruházatom is kényelmes, gyorsan lehet benne mozogni. Ha csak rólam lenne szó, szépen lassan végigmennék rajtuk, és pusztakézzel törném ki a nyakukat. Így ha megtudnák, hogy megyek, talán még bántanák is a feleségemet. Vagy ha van köztük mutáns, akkor ki tudja, hogy mire lenne képes? Jobb így, hogy teljes rejtekben közelítek. Elbúcsúzom lassan a lánytól, hogy megkezdjem az egyszemélyes magánszámot, végtére is mindent megbeszéltünk. Felkapaszkodok hát a tűzlétrán, és leszedem a két őrt, majd amikor bent vagyok az irodaházba, már a harmadikat is. A folyosók egyikére lesek ki, és még nem hallok semmilyen komoly hangot... Illetve ketten mégis jönnek. Itt még nem akarok nagyobb zajt, így pisztolyt húzok, és hangtompítót szerelek rá. Két gyors lövés, és lehanyatlanak. Ha jól számolom még olyan négyen lehetnek. Odasazzészom, és lehajolva hozzájuk átvizsgálom a zsebeiket. Mexikói cigi. Ha még kubai szivar lenne. Elveszek egy szálat, és rágyújtok, hogy ellazuljak. Még mindig nem tudom, hogy merre vannak a többiek. Lassan ezeket hiányolni kezdi a főnökség. A cigifüst azonban ide is vonzotta őket. Ezt abból érzem meg, hogy egy batár nagy mexikói nyúl értem a pult mögé, amelyhez lecsusszantam, és átemel rajta, hogy földhöz vágjon. Bár sebezhetetlen vagyok, és a vérem sem fröccsen ki, a fájdalmat megérkezem. Felnyögök, és próbálok feltápászkodni, mire bordán rúg. Fáj mint az istennyila. Begyönyedek, majd erőt véve magamon kirúgom a lábát. Azaz csak kirúgnám, mert mintha betoncölöp lenne a helyén, nekem jobban fáj, mint neki. Jenna már hallhatja ezeket a hangot, a mexikói ugyanis kajánul nevetgél, és olyanokat vág a fejemhez, hogy milyen kis pöttöm vagyok. Francba. Talpra kecmergek, és kést rántok. Közelebb lép, mire belevágnám, egyszerűen lefogja a lendítést, és kicsavarja a karomból. Miután eltörni nem tudja a csuklómat, csak perdít egyet rajtam, és ismét földhöz vág. A francba... Megy az idő de rohadtul. Sőt, a verekedés hangjait talán a két vezetőhöz is eljutnak. Az egyikük végül kirángatja Jennát a sötét szobából, nagydarab, hosszúhajú alak, mellette egy öltönyös, kopaszodó fickó lehet, talán valami könyvelő, vagy titkár, még nem látom őket, de valami belső úszómedence környékén lehetnek. Ismét talpra kecmeredem, és felugorva rúgom végül torkon az óriást, aki tántorogva zuhan ki az üvegablakon. Jó magason voltunk, ezt nem éled túl seggfej.
- Jen... Jenna? – Kérdezem most már suttogás nélkül, mire a vezető szétmorzsolja a kommunikációs eszközünket, és pisztolyt tart a lány fejéhez.

Rick & Jenna

Tudom, hogy mi a dolgom, észnél kell lennem és főleg... erősnek kell most lennem. El kell játszanom azt, hogy még csak fogalmam sincs, hogy jön az egy személyes felmentő sereg és persze hitelesen kell félnem is... Jó ez így hülyén hangzik, eléggé félek amúgy is, mert hát be vagyok zárva egy kocsi csomagtartójába és nem mellesleg elraboltak, érthető módon baromira rettegek, de ezt úgy kell előadnom, hogy hiteles legyen, és azért ne ellenkezzek túlságosan sem, nehogy a miatt legyen nagyobb bajom. Aranyközépút... na ez az, amiben egyébként soha sem voltam kifejezetten profi, na de majd most... mégis csak elég sok minden múlik rajta. Konkrétan az életem, meg a jövőm. Nem tudjuk, hogy mit akarnak, hogy ha rossz fát teszek a tűzre, akkor meddig mennek el, vagy hogy... rossz kimondani, de hogy egyáltalán élve kellek-e nekik.
- Remélem Rick, de... kitartok, és nem lesz semmi baj. - azt hiszem ezt azért is mondom, mert magamat is nyugtatni akarom vele, még ha ezt most nem is tűnik olyan könnyűnek. Túl fogom ezt élni valahogy és nem lesz komoly baj és nem fogok a következő percekben reszketve feküdni itt bent, mint aki már rég halálra vált... legalábbis nagyon remélem, hogy ki fogom bírni. Remélhetőleg nem csinálnak velem olyasmit, aminél elszakad a cérna.
- Tudom... téged nem. - őt nem tudják bántani, ellenben engem nagyon is, és itt a baj, de ő is tudja ezt nagyon jól. Engem meg tudnak sebezni, nekem könnyedén vége lehet a dalnak és akkor annyi... de tudom, hogy ezt ő sem hagyná, csak ha netán észreveszi, akkor már könnyebb dolguk van velem sakkban tartani. Persze az FBI-nál dolgozik, meg minden, utcai banda mellett fejlesztette magát, úgyhogy biztosan vannak olyan trükkjei, amivel meg tudja oldani, hogy ne kapja el senki sem, hogy lehetőség szerint ne nagyon vegyék észre, és akkor nem fognak engem elé rángatni, hogy álljon le, vagy vége... Meglátjuk, én bízom benne teljes mértékben, csak hát nehéz ilyenkor nem a lehetséges buktatókra gondolni.
- Jól van, tartom magam... szeretlek! - az utolsó suttogás még, mielőtt végleg megállna a kocsi, nekem pedig tudom, hogy innentől teljesen csendben kell maradnom, és neki is, hiszen ha véletlenül meghallják, vagy ha véletlenül válaszolok neki, amikor beszél, akár csak bólintok és meglátják, vagy rájönnek... akkor nagy baj lehet, nagyon-nagy baj. Tudom én, hogy tudja a dolgot, nekem pedig a sajátomra kell figyelni.
Erős a fény, amikor kinyílik a csomagtartó, én pedig először azért még istenesen hunyorgok a fickóra, aki persze azonnal a hónom alá nyúl, hogy kipakoljon onnan. Van már annyi eszem, hogy nem ellenkezem, csak egy kicsit. Rick ezt mondta, hogy azért valamennyire kell, nem mutathatom magamat teljesen nyugodtnak... mondjuk nem is vagyok.
- Egyáltalán ki a fenék maguk? - szegezem neki a kérdést, amire persze csak a szokásos csúnya nézést kapom meg. Az már egyértelmű, hogy nem hajlandóak velem hosszabb és rövidebb csevejbe sem bocsátkozni, pedig őszintén reméltem, hátha ez eljut Rickhez és segít neki valamennyit. Remélem nem csak egy random külföldi vagyok, akit elraboltak. - Remélem tudják, hogy nincs gazdag családom és... nem fog értem senki sem sokat fizetni. - legalább az derüljön ki, hogy nem véletlenül nyúltak mellé. A pasas újra csak csúnyán néz rám és ránt egyet a karomon, ahogy a raktárépület felé haladunk nagy erőkkel. Nem túl meggyőző a dolog és... nem is túl megnyugtató, ki tudja, hogy mégis mi a fene van bent. Persze elsőre elég üresnek látszik, de aztán már kiszúrom az ajtót, ami hamarosan nyílik is előttem, és oda lök be a pasas. Végül is... legalább tágasabb, mint a csomagtartó volt.

♫ Nagy utazás ♫ ♠ Aktuális viselet ♠ Elrabolva

Jenna & Dick

Step up

Ezek a helyi amatőrök nem tudják, hogy kivel állnak szemben. Igaz, az elmúlt több évben egy motoros banda vezetője voltam, és nem éltem olyan finom nyomozati eszközökkel, ahogyan az FBI-nál tanítottak egykor, viszont aa terepen dolgozni ad egyfajta gyakorlati érzéket. Jobb mintha egy szabálykövető öltönyös ügynök lennék, így azt dobom félre, ami nem tetszik, és megyek a fejem után, hogy megtaláljam választottamat. Nem hiszem, hogy pontosan felmérték hogy mire vagyok képes, nagyon egyszerű, szinte lineáris elrablás ez. Jó, Jenna számára ugyanúgy sokkoló lehet, nem is nézem le, így maradjunk annyiban, hogy minél hamarabb megtalálom őt, hogy elhúzhassunk olyan messzire, ahol nem találnak ránk.
Abban teljesen biztos vagyok, hogy ha bármilyen szinten is bántják őt, akkor nem állok jót magamért. Nem vagyok egy vérbosszús alkat, ám abban teljesen, hogy kész leszek valami olyasmit művelni, amelyre én magam sem lennék büszke. Egyelőre annyira a célom, hogy megtaláljam, hogy hányan állnak az utamba, az csak tőlük függ. Lesietek az utcára, miután összepakoltam, és az ószeres hátsó raktárában fel tudok szerelkezni. Egy páncélozott terepjárót sikerül jó vételként szereznem, és miközben továbbra is kapcsolatban maradunk, és várom, hogy megtudjak még valami infót tőle, mert egyesével végigjárni az épületeket a vízparti állomás környékén kissé hosszadalmas lenne.
- Mert nem akarom, hogy bajod essen. Nem is fog. – Megígérni nyilván nem tudom, amíg még messze vagyok, de mindent meg fogok tenni, hogy ez valóban így teljesüljön. Bepattanok a kocsiba, amelynek elsötétített az ablaka, kívülről be sem lehet látni. Nem mondom, hogy látványosan lassan megyek, ám fel sem hívom magamra a figyelmet, hogy bőgetem a botort.
- Mindenképpen. Aligha hiszem, hogy máris számítanának rám. Ne aggódj, tudod, hogy sebezhetetlen vagyok. Megkarcolni sem tudnak, bármennyien is vannak, előbb utóbb elfogynak. – Ha arról van szó, hogy puszta kézzel kell kitörnöm a nyakukat, az sem probléma. Amint bent vagyok, egyesével megyek majd végig rajtuk. Elkapom a kormányt, hogy beljebb érjek a külső kerületbe, az anyósülésen kiterítve ott a térkép, amelyen magamban már leszűkítettem az irodaházra és a raktárra a lehetőségeket. Mindkettőre tökéletesen illik még az általam kitalált jelleg.
- Nemsoká megvagy... – Haladok el raktár előtt, itt azért még bőven vannak kocsik, hiszen többek között is a bontó is. Az irodaház lesz az, amely a város szélén áll, biztosan öncsődöt jelentettek. Enyhén szólva is elhagyatott környék. Ahogyan megkapom az utolsó információt, hogy kavicsos az út, már teljesen biztos vagyok, itt már az én járgányom is úszik a huplikon, ám a komoly futómű miatt nem is kérdés, hogy simán haladok előre.
- És most nyugalom, nekikezdek. – Szállok ki, hogy a szemközti épületegyüttes tetejére másszak fel. Egy hátsó tűzlétrát találok, mert bent nem akarok magyarázkodni, hogy mit miért. Felérek egy pár perc alatt, hogy ott szereljem össze a fegyvert, aminek a távcsövével, és a hőkövetőjével körbe tudjak pásztázni. A bejárat környékén ketten állnak, vehetjük tulajdonképpen kijáratnak is. Fent még olyan fél tucatnyian lehetnek. A két lentinél géppisztolyok, és ahogy sejtettem, helyiek. Ezeket gyorsan leszedem, most jön majd a véres játék. A hegymászók pisztolyát használva célzom be az épület homlokzati részét, hogy kesztyűt húzva kezdjek lajhármászásban átsiklani a másik oldalra. A tűző napon majd megsülök. Pár perc alatt átérek, itt a teraszon még nem látnak. Kés van nálam, és uzi. Meg néhány tár. Szükség esetén ott a puszta kezem is. Az első már jön is, hogy megnézze, mi volt az a puffanás. Kilép a teraszra, a virágálvány mögül rúgom torkon, talán ez is elég. Szerencsére nem lő a levegőbe, hogy felhívja rám a figyelmet. Valami tárgyalóba juthattam, üvegajtók mindenfelé, és folyosók. Nem szólítom meg a lányt, az már mindkettőnket elárulná.

Rick & Jenna

Sok minden mentem már át és sok mindent vészeltem is át, és nem akarom, hogy ez mos kifogjon rajtam. Ki kell tartanom addig, amíg meg nem talál és tudom, hogy végül igenis meg fog majd találni, csak idő kérdése. Rick rendőr és nem is rossz, hiszen régóta ezt csinálja és előtte sem volt az az ijedőt alkat, meg egyébként is rólam van szó. Szeret és félt, biztos, hogy most is azon van minden erejével, hogy megtalálja a megoldást és hogy megmentsen engem és éppen ezért nekem is az a dolgom, hogy kitartsak addig és mindent, amit mond meghallgassak. Még most is félek és biztos vagyok benne, hogy iszonyatosan nehéz lesz majd kibírni ezt az egészet, főleg ha valami olyat is akarnak tenni velem, amitől még inkább megijedek, vagy ne adj isten... fájni fog, de akkor is ki kell bírnom, mert most csak ez az egyetlen feladatom. Neki így is épp elég nehéz dolga van, hiszen meg kell találnia engem úgy, hogy még csak körülbelül sem tudom elmondani, hogy hol lehetek. Mi ez, ha nem iszonyatosan nagy kihívás?
- Nem csak abban, kiválóan nyugtatsz meg. - ez is megy neki, de biztos, hogy koktélrázásban is verhetetlen, nem kételkedem benne. Egy biztos, tényleg el kell mennünk majd olyan helyre, ahol biztos, hogy nem történhet meg újra ilyesmi. Biztonság kell és nyugodt élet, mert közösen akarunk élni és azt úgy nem lehet, ha folyton rettegni kell attól, hogy mi vár ránk másnak, vagy milyen baj történhet ott, ahová épp eljutunk.
- Akkor most elvileg lépéselőnyben vagyunk? - mert nem tudják, hogy hol van, de remélem, hogy ez nem jelent rám is bajt, mert hát ki tudja... Lehet hogy bepöccennek tőle, bár nem tudhatják, hogy én tartom vele a kapcsolatot, szóval nem lehet ez gond. De tény, hogy őt legalább biztos, hogy nem kapják el egy könnyen, ha egyszer nem tudják, hogy hol van. Én pedig addig is próbálok fülelni, hogy hallok-e bármiféle jellegzetes zajt, vagy hangot, ami segíthet most nekünk, mert muszáj lesz innen meglépnem valahogy és abban csak ő segíthet, nyomkövető pedig nincs rajtam, de legalább a vonatot sikerül meghallani.
- Próbálok fülelni, és itt a kocsizaj is kisebb. - talán azért, mert kikötő, amit ő tud, én nem egyelőre még. Hajók hangját nem hallom, de a vonat elég jellegzetes és több is megy el belőle viszonylag kis gyakorisággal, szóval igen jó eséllyel tényleg valami állomás lehet, pályaudvar, vagy valami hasonló. Már csak az a kérdés, hogy mennyi idő alatt találja meg majd ezt a helyet, főleg mert lassan azt érzem, mintha a talaj is döcögősebb lenne és talán... lassítunk is. Azért itt már megáll bennem kissé az ütő, főleg amikor még hozzá is teszi, amit most, hogy be fognak vinni valami sötét kamrába. A levegő is benn akad pár másodpercre, nem tehetek róla.
- Azt hiszem... azt hiszem lassítunk és itt az út is kavicsosabb. - suttogok, mert nem tudom, hogy mikor hallhatnak meg majd, de remélem, hogy nem. - Jól van, kitartok Rick, szeretlek! - ki kell tartanom tudom miatta, nincs más választásom, a kocsi pedig fékez, én pedig végképp elhallgatok, muszáj, mert... simán kiszúrnák, hogy beszélek, az pedig végképp véget vetne mindenféle próbálkozásnak, ami a szökést, illetve a szöktetést illeti.

♫ Nagy utazás ♫ ♠ Aktuális viselet ♠ Elrabolva

Jenna & Dick

Step up

Jenna erős lelkiekben, mégis támogatásra szorul, és úgy hogy rengeteg rossz emlékkel rendelkezik, most még a saját dolgaim lévén sikerül belerángatni valamibe, ami nem volt várható. Igaz, ő felhívta rá a figyelmemet, hogy bármi megtörténhet, és nem védhetem meg mindig. Most a nászút, amelyet úgy könyveltünk el, hogy végre megjutalmazhatjuk magunkat, együtt lehetünk, amikor annyi időt voltunk kénytelenek nélkülözni egymást. Ezek alapján megint egy új, rossz emlékkel gazdagodik. Csak reménykedni merek, hogy nem azzal köti össze, hogy velem van a baj. Elég rossz érzés lenne, ha csak pár napig lennénk házasok, majd az elrabálása miatt ki is akarna hátrálni a dologból. Szeretem, és mindent meg fogok tenni, hogy boldoggá tegyem, még ha előtte le is kell rombolnom ezt a tetves várost, házanként, hogy megtaláljam őt. Kész vagyok elmenni a végsőkig, akár törvényt is szegni, az emberölés pedig magától értetődő, hogy elkerülhetetlen. Soha senki nem tudta őt felülmúlni, legyen szó a külsejéről, a gesztusairól, vagy éppen a szexről, mindben páratlan volt, s nem akarom elveszíteni többet.
- Jól hangzik szivi, koktélrázásban verhetetlen vagyok... – Ez persze a vicc része, motoros bandavezérként nem nagyon csináltam ilyesmit, ellenben az italokhoz nagyon is jól értek, el tudnám magunkat képzelni, hogy saját boltot vezetünk. Akkor talán egy kicsit nyugisabb lenne az életünk. Úgysem tehetünk meg mindent, hogy ne essen a fejére egy fél tégla, ez elkerülhetetlen, viszont ha magunk mögött hagyjuk a közvetlen veszélyt, akkor élhetünk egy olyan átlagosan békés életet, mint bárki mást.
- Esélyes. Csak nem fognak utolérni, mert nem mentem a hotelünkbe, ez összezavarja őket, hogy nem találnak meg. Ezzel időt nyerünk. – A logikus lépés az lett volna, ha elmegyek a luxusszállodába, és felveszem a telefont, ha keresnek, így viszont eltűntem a szemük elől, és amíg nem találják ki, hogy mit tegyenek, Jennának nem esik baja. Amíg pakolászom, és megindulok, immár át az utcán, hogy az ószereshez menjek, akinél majd fel tudok fegyverkezni, addig hallgatom a szerelmemet. Még mindig a csomagtartóban van. Az infó amit mond ellenben felvillanyoz.
- Vonat! Ügyes vagy Jency! – Lelki szemeim előtt felsejlik a leszűkített térkép, emlékszem egy vízparti állomásra, ott lesznek akkor a környékén. Már csak az a kérdés, hogy irodaház, vagy raktárak. Na majd ha sikerül valódi felszerelésekhez jutnom, akkor egyszerűbb dolgom lesz. Belépek a boltba, és felvillantva az arany hitelkártyát, igen gyorsan megnyílnak a kapuk, bár a köpcös, szakállas üreg nyafog, hogy a kp-t jobban szereti. Hátravezet, ahol a rejtett szobában megtalálom a kedvemre való UZI-t, kézigránátokat, két kést, és egy automata ismétlő pisztolyt, amelyet az alkaromra tudok csatolni. Terepjárót is veszek, ez most elsődleges, és olcsón megkapok mindent, mert bedobom, hogy lógok majd egy szívességgel. Alig negyedórával később már a város térképét nézi Huan is, és a raktárra szavaz, amely egy autóbontó mellett foglal helyet. Ez lesz az. Csak aztán Jennát ne darálják be, ha nem lesz rá szükség. Egy távcsöves puskát ajándékba kapok, amely hőkövetős. Remek.
- Be fognak vinni valami sötétkamrába, hogy ne tudd őket azonosítani. Próbálj enyhén ellenkezni, gyanus lenne, ha nem tennéd. Tudom, hogy hol vagy. Tarts ki. Szeretlek! – Suttogom még bele a szerkentyűbe, majd bepattanok a kocsiba. Ponyvával takarom le a felszerelést.

Rick & Jenna

Próbálok én erős lenni és tartani magamat és persze az elején még nagy volt a szám, de nem csináltam volna olyat, ami miatt nagyobb bajom lesz, ennyi eszem azért simán van. Tudom, hogy tartani kell magamat és azt is, hogy muszáj, hogy legyen annyi eszem, hogy nem szólogatok be olyannak, aki sokkal erősebb nálam és még pisztolya is van. Nem akarok én belehalni ebbe a kis akcióba, csak ki kell tartanom addig, amíg Rick valamit kitalál, mert ki fog találni valamit, ebben biztos vagyok és kihoz innen. Még nem tudom, hogyan fogja ezt véghez vinni egyedül, főleg hogy nem ismeri a várost, nincsen durva felszerelése, meg úgy kb. minden ellene szól, de én ettől még bízom benne, hiszen még is csak FBI-os, ami azért elég nagy dolog igaz? És ő mindig is erős és kitartó volt ez nem változott az évek során, amíg távol voltunk egymástól, szóval... meg fogja oldani valahogy. Már az is nagy dolog, hogy legalább tudunk beszélni és én elsőre megértem ezt a kopogtatós módszert is, no meg még oda is tudok majd figyelni rá, hogy ne legyen gond. Szerencsére a hajam is elég hosszú és sok ahhoz, hogy ne legyen majd gond a takarással, ha mondjuk megállunk, csak az akku ne fáradjon el túl hamar, mert akkor... na akkor nem tudom, hogy mi lesz.
- Akkor már inkább a szörf, az a ruha még jól is állna, vagy... egy kis part menti bárocska. - koktélokkal meg minden és tudom, hogy most nem az efféle szócsépléssel kéne foglalkozni, a csacsogásnak nincs itt a helye, de nekem ez most mégis csak fontos, mert legalább sikerül tőle hellyel-közzel megnyugodni. Nem vagyok azért éppenséggel jól, és hát a fenébe is baromira félek, mert nem tudom hogy hová visznek és azt sem, hogy onnan hogy a jó életbe kerülök majd Rick közelébe, vagy ő hogyan talál rám, de... reménykednem kell és a hangja ebben sokat segít.
- Akkor lehet, hogy hívnak majd, hogy... akarjanak tőled valamit? - az talán jó lehet. A filmekben szoktak olyat, hogy lenyomozzák a hívásokat, meg minden, talán akkor itt is megoldható lesz ilyesmi, csak én nem tudom, hogyan kell, meg hogy neki ehhez vajon vannak-e eszközei egyáltalán, de valahogy csak megoldja... megoldjuk. Addig is figyelek a környezetemre, meg a hangokra és talán az is segít, mert akkor nagyobb eséllyel tudom, hogy merre vagyok, hátha hallok legalább valami jellegzetes hangot, vagy valami olyasmit.
- Jól van, bár ez... nem valami megnyugtató. - hogy ne sikítsak, mert olyan helyre visznek, ahol az nem fog számítani, de próbálok nyugton maradni és arra már rájöttem, amikor megláttam a pisztolyt, hogy nem okos döntés ellenkezni velük, mert akkor tuti, hogy én húzom a rövidebbet. - Azt hiszem hallottam egy vonatot... sőt... még egyet! Lehet erre valami pályaudvar, talán. - tippelgetek csak ezt ő is hallhatja, de talán most a tipp is segíthet valamit, ha nem is old meg mindent. Talán... ha körülnéz a térképen, akkor nincs sok olyan hely, ahol ilyesmi van. Persze nem állunk meg, de irányban belőhető, hogy merre megyünk, vagy a jó ég tudja, ehhez azt hiszem már ő ért jobban, én maximum a megfigyelő vagyok, aki legalább próbálkozik.

♫ Nagy utazás ♫ ♠ Aktuális viselet ♠ Elrabolva

Jenna & Dick

Step up

Miután megvagyok a város feltérképezésével, elégedett lehetek magammal. Mexikóváros nem túl nagy, csak a népszűrűsége komoly, de legalább kizártam több mint a negyven százalékát a kerületeknek, és most azzal folytatom, ahol ezért, vagy azért nem esélyes, hogy fogvatartanák, hiszen olyan helyre kell vinniük, ahol minimum a hangszigetelés megoldható. Közel akarnak lenni a főutakhoz, de több menekülési lehetőséget szem előtt tartva, legyen az szárazföldi, vagy vizi, így ismét szűkítek. Nagyjából tíz százalékra tudok hagyatkozva, Jenna ott lesz valahol, mondjuk így is komoly négyzetkilóméterekről beszélhetünk. Körül kell majd néznem a közelben, hátha találok valakit, akinél fegyvereket tudok magamhoz venni, és netán olyan elektronikus kütyüket, amivel fel tudom térképezni a tengerpartot. Többek között egy terepjáró, vagy hidroplán sem ártana. Amilyen eszményinek tűnt, hogy Jennával nászútra jöhetünk, most annyira egyedül vagyunk mindketten, és ki tudja, hogy mikor látjuk egymást ismét. Amikor meghallom, hogy tud válaszolni, azért kissé csökken az aggodalmam. Nem hiszem, hogy komolyabban bántani akarnák, de jobb, ha minél hamarabb kimászunk ebből az egészből. Elmagyarázom a módszerem lényegét, azért komolyan vicces, hogy átmentünk a kamaszból szerelmes felnőtt párba, akik tépik egymást, majd összeházasodnak, most meg elrablósdizunk. Agyrém. Ausztráliába azért sokak keze nem ér el, kell az az új élet, mert a saját nevünk alatt bármikor megtörténhet ismét minden régi szarság, már túl sokak levesébe köptem bele, és Jennát nem akarom belerángatni.
- Ha arról van szó, tényleg elmegyek búvároktatónak...
– Rázom meg a fejemet, holott Jenna ezt nem láthatja. A sors iróniája, hogy ilyesmivel viccelek, pedig a víz a legnagyobb ellenségem. Az ellen a sebezhetetlenségem mit sem ér. Ha megfulladok, akkor mindennek vége, megtelik a tüdőm, majd leáll az agyam, sérülés nélkül. Valami tengerparti, de nem szervesen a vízhez köthető munkába fogok fogni, amíg szerelmem lesz a popvilág dívája.
- Arra tippelek, hogy valami drogkartell emberei, akik a kapcsolataimat akarják felhasználni.
– Mormolom, egyenlőre ez tűnik a leglogikusabbnak, közben az asszonykám duruzsol a fülembe, amit erőteljesen hegyeznem kell, hogy ne szalasszam el a szavait. Legalább ásót és kötelet nem mond, az úgy eléggé nagy gond lenne. Miközben beszél, már találok is a kisokosban egy számomra gyanusnak tűnő ószerest, aki tippem szerint inkább fegyvernepper. Lesz ott kocsi is.
- Próbálj ellazulni, nem idegeskedni. Úton vagyok. Viselkedj együttműdöen a józan ész határain belül. Nem fognak kérdezni semmi olyat, amire nem kell válaszolnod. Ne sikíts, az nem megoldás. Olyan helyre visznek, ahol nem hallatszik. Indulok érted.
– Valóban nem esek kétségbe, most nem csupán a feladatra koncentrálok, hanem a feleségemre, aki talán majd a gyerekeim anyja lesz. Nem kell, hogy bármelyikünk is pánikba essen. Összepakolok, a térképet is viszem magammal, és irány a nepper.

Rick & Jenna

Be vagyok tojva, baromira... nagyon, és nem tudom még, hogy ebből a csávából hogyan fogok kimászni. Tudom persze segíteni fog nekem valahogy Rick, csak egyelőre még nem tudom, hogyan tehetné meg, ha nem tudja hol vagyok és én sem tudom, hogy hol vagyok. Ez íg azért nem olyan egyszerű, sőt... De azt hiszem az elsődleges az lenne, hogy ne essek pánikba a kelleténél jobban. Ezt is már alapjaiban véve állati nehéz igazából kivitelezni, de nagyon próbálkozom, mert azzal semmit sem érünk el, ha totál pánikba esem igaz? Meg kell próbálnom felmérni a terepet és ha már legalább beszélni tudunk, akkor hallgatni rá, nem reszketni a félelemtől, és ilyesmi. Ez az elsődleges azt hiszem. Valahogy rá kell jönnöm, hogy hol is vagyok pontosan, figyelni a hangokra, a zajokra, a környezetre, hátha az segít legalább valamelyest. Egyelőre még nem tudom hogyan, de... reménykedem benne, hogy kiszúrok valamit, ha tényleg nagyon odafigyelek.
A szavai pedig felcsendülnek végre a fülemben, ami határozottan segít, hogy a nyugodtság felé próbáljak meg végre elevezni. Nem egyszerű még most sem, de azért nagyon igyekszem. Persze első körben már nyitom is a számat, hogy válaszoljak, hogy értem a kopogtatós módszert, aztán végül becsukom a számat és jön a két kopogtatás a fülhallgatón, ami ha minden igaz az igen jele. Még úgy is megy, hogy közben halkan nyekkenek egyet, amikor sikerül áthajtani valami felettébb kellemetlen buckán, ami jól nem esik, de hát... nem sok mindent tehetek ellene igaz? De itt legalább tuti, hogy nem nagyon hallanak. Hangos a kocsi, kétlem, hogy kiszűrődne, hogy beszélek.
- Nem megyünk sehova, ahol nem együtt vagyunk rendesen. - próbálok azért halkan beszélni, de úgy hogy hallja azért, de más tuti, hogy ne hallhassa meg. Nem azt mondom, hogy innentől össze leszünk nőve, de olyan helyre kell menni, ahol ilyesmi nem történhet meg. -Szerinted... kik lehetnek? - persze a jó ég tudja, gondolom ő is max. csak tippelgetni tudna, ami meg azért nem sokat ér jelen helyzetben, mert azzal nem leszünk beljebb, de... valamit akkor is ki kell találni. Könnyebb talán megtalálni engem, őket, ha van valami támpont. - Sötét van, de... azt hiszem van itt valami... pár festékes vödör lehet, amit érzek a lábammal, és takaró alattam, azt hiszem eleve készültek rá, hogy ez lesz.- hülyeség, hát jó hogy készültek rá. De ha kényelmesebbé akarták tenni, akkor talán nem az a cél, hogy eltegyenek azonnal láb alól, hanem van esély rá, hogy kijutok innen épségben. Azt hiszem legalább ez is megnyugtat, ha már egyébként tényleg baromi pocséknak tűnik a helyzet. Valahogy megoldjuk. Bízom Rickben, bízom abban, hogy gyakorlott és ki fog innen vinni valahogy. Biztos, hogy most is azon töri a fejét, hogyan kezdje el a dolgot, tuti... tuti, hogy így van. Ő nem az a kétségbeesős fajta.

♫ Nagy utazás ♫ ♠ Aktuális viselet ♠ Elrabolva

Jenna & Dick

Step up

Nem ragadhatok le a reptéren, mert minden perc fontosnak tűnhet Jenna életében. Mert túl kell élnie, ez nem kétséges. Elvetem azt a lehetőséget, hogy bántani akarják, netán eladni valami prostinak itt délen. Nem lett volna ennyire megszervezve. Biztosan a múlttammal kapcsolatos, valakinek beletenyereltem az életébe, ráadásul most az FBI-nál vagyok. Vélhetően még azt is tudják, hogy nincsen, ami ártson, hát elrabolják azt, aki a gyenge pontom. Mégsem írnám le soha Jennát, pedig igaza volt, ő nem sebezhetetlen. Most már kár ezen idegeskedni. Csak azt tehetem, hogy visszaszerzem sértetlenül, aztán elhúzunk messzire, tanuvédelmet, és csomó pénzt felmarkolva az irodától, mert így nem lehet élni. Túl sokáig voltam beépülve, és ha hozzávesszük a haditengerészeti éveimet, akár már jöhetne is valami életjáradék, méghozzá egy összegben. Ausztrália. Igen, oda el tudnám magunkat képzelni. Meleg van, és jó messze mindentől, ami még kicsit is veszélyes lehet. Magunk mögött kell hagyni, én elmegyek szörfoktatónak, Jenna meg az ausztrál popzene királynője lesz. Ott fel sem tűnne senkinek, eleve sok a távolkeleti, vagy éppen Hawaiiról szökött szépség. Gyorsan sarkon fordulok, és miután megvan a bérelt kocsi, padlógázzal indulok a külváros felé, hogy bevessem magamat egy olcsó motelszobába. Ott fent a földre terítek egy várostérképet, és a lenti ajándékboltba vásárolt post-itekből halmokat gyártok, zöldet, és pirosakat. A piros az ami esélytelen, a zöld a lehetésges. A városon belül marad, ez bizos, viszont a reptértől legalább húsz mérföld sugarú körben bepirosozhatok mindent, biztosan hogy kivitték valahova. Majd ha tartjuk a kapcsolatot, szűkítjük a területet. Átgondolhatnám, hogy van e itt fbi kapcsolat, ám ha megtervezett akció volt, elképzelhető hogy még az informátorok is be vannak avatva. De valakit biztosan néznem kell. Egyenlőre beszéljünk a drágámmal. Végre meghallom a hangját, ez azért megnyugtató.
- Oké. Ha nem szükséges, ne beszélj, majd én beszélek. Csak akkor beszélj, ha tökéletesen biztos vagy benne, hogy egyedül vagy, és nem hallanak, akkor is suttogj. Ha megkocogtatod a jeladót kétszer az az igen. Ha háromszor az a nem. Egyszer kár lenne, azt vehetjük véletlennek, a kettő már rendszer. Értetted? – Most nem azt várom, hogy mondja, hanem, hogy kocogtassa meg a műszert. Amint megteszi, bólintok, de hozzá is teszem, hogy helyes.
- Próbálj megnyugodni Jency. Megtalállak, aztán az életben nem jövünk vissza erre a tetves kontinensre. Lehet, hogy fenyegetni fognak, de tarts ki. Nem hiszem, hogy bántanának, annál azért többet érsz nekik. Hiszen valamit tőlem akarnak. Nézz körül, és mondd el, hogy mit látsz a csomagtartóban. – Kérem tőle, és közben a túristakönyvet nézem, ócskásokat keresek, antikváriusokat. Azok eléggé komoly helyismerettel rendelkeznek, ismerhetik az alvilágot, és ha van egy kis szerencsém, még helymeghatározó kütyüket is képesek lehet leszállítani.

Rick & Jenna

Nem hallom már azt sem, ahogyan a kocsi után kiabál, mert pont nem arra figyelek. Próbálok nem pánikba esni, amikor a kocsi elindul és amikor nem kapok semmi választ se kintről, sem a sofőrtől. Minden túlságosan gyorsan történik, aztán már parkolunk majd jön az átpakolás és én még csak azt se nagyon tudom, hogy hol lehetek azt pedig főleg nem, hogy miért kell bekerülnöm egy csomagtartóba. Fogalmam sincs, hogy mi történik és bármennyire is nagy a szám, kár lenne tagadni, hogy baromira félek, mert a fenébe ki ne félne, akit betuszkolnak egy kocsi csomagtartójába igaz? Rettegek, és akkor még finoman fogalmaztam, mert nem tudom, hogy kik ezek és mit akarnak tenni velem. Rettegek, hogy bántani fognak majd ott, ahova megyünk. Tudom, hogy Rick keresni fog, mert nem leszek ott majd a reptéren, mert elvittek... elraboltak! Jó ég, de mégis hogyan találna meg csak úgy? Nem olyan egyszerű ez, hogy csak úgy mert akar megtalál engem, sajnos nem így megy.
Próbálok lassabban lélegezni és megnyugodni és akkor hallom meg a hangját a fülemben. Nem mondom, hogy elfelejtettem, de még nem szoktam meg ezt annyira. Kész csoda, hogy nem szúrták ki nálam, de nem néztek át annyira és ez elég modern cucc, gondolom nem hitték, hogy effélét rejtegethetek magamnál.
- Rick... Rick... valakik elvittek a reptérről. Ugye, itt vagy és hallasz? - meg kell várnom, amíg válaszol, muszáj, hogy normálisan legyek képes beszélni, mert most őszintén szólva még nem nagyon megy, most még minden nehezemre esik, pedig tényleg nagyon meg akarok nyugodni, de iszonyatosan nehéz. - Nem tudom hol vagyok és hogy kik ezek. Betettek egy másik kocsi csomagtartójába, és... és... nem tudom Rick, mi lesz most? - nem fog csak úgy egy könnyen megtalálni, de akkor mi lesz? Nem tudom hová megyünk és még csak nem is látok az ég világon semmit sem. Nem látni ki, nem hallok jellegzetes hangokat, csak a motor zúgását és még csak nem is jutottam el addig ,hogy megnézzem van-e valami a csomagtartóban, de kétlem, hogy komplett szabadulófelszerelés lehet esetleg, más viszont hogyan segítene most rajtam? Leginkább az lenne a jó, ha el tudnék tűnni innen, ahhoz viszont valami más képesség kellene, tuti teleportálás, vagy ilyesmi, ami nekem sajnos nincs.

♫ Nagy utazás ♫ ♠ Aktuális viselet ♠ Elrabolva

Jenna & Dick

Step up

Hihetetlen, de pár nappal később még az volt a legfontosabb gondolatom, hogy a Véres Karmok ellen egy mindent eldöntő bandaháborút kéne indítani, mert nagyon elszemtelenedtek, erre visszajön ez a csodálatos lány az életembe, és máris mindent megváltoztat. Rám sem kellett magát kényszerítenie, de logikus lépés volt, hogy ha ennyit hibáztam vele kapcsolatban, soha többé nem engedem el. Legyen a feleségem, amíg csak élek. Nem láttam a kérdésben kockázatot, amellyel magamat, de őt még jobban megleptem, annyira talán mégsem, mert szinte azonnal rávágta az igent. Most pedig úton vagyunk a mézesheteink felé, hogy végre valóban azt a megérdemelt boldogságot élvezzük egymás oldalán, amely ha nem is nyolc éve, de régóta kijárt már nekünk. Jenna biztos vagyok benne, hogy tökéletes feleség lesz, akár tervezünk gyereket, akár nem, majd az idő eldönti. Ez a pár nap csak a jelenről szól. Ahogyan leszálltunk a repülőről, már tudom, hogy jól fogjuk magunkat érezni. Valamiért a legendás előérzetem megcsal, talán túlságosan friss az újraéledt szerelemtől kicsit el vagyok bódulva, bár lehet, hogy semmi értelme nincsen az előérzetnek, legalább nálunk pasiknál aligha működhet pontosan. Már éppen szállnánk be a kocsiba, amikor a reptéri szolgálat szólít, kicsit megakasztva az indulásunkat. Csalódottan fordulok a kis feleségem felé, hogy elfogadjam a csókját. Remélem, hogy hamarosan ennél jóval több jut nekünk. Beül a kocsiba, én még búcsúzóul elmosolyodom.
- Feltétlenül. – Lépek el az autótól, és hagyom magam vezetni, na nem szó szerint, csak hogy mutassák az utat. Valamiért nem a közeli recepcióhoz kerülünk, hanem egy távolabbi fülkéhez hívnak, ahol már csak egy kattanás, amikor felveszem, és akkor jövök rá, hogy mennyire átvertek. Az órámra nézek, valahogy úgy érzem, most ez a helyes. 13.42, new yorki idő szerint. Itt vissza kell állítani kettővel, 11.42. Ennek még lesz jelentősége. Az egész csak egy pillanat, és már lököm félre a személyzetet, akik mintha félkört akarnának állni körülöttem. Bármi is történt, volt benne szerepük, csupa sunyi, mexikói alak, kaptak pénzt azért, hogy elcsaljanak, és fel is tartsanak. Rohanok amennyire tudok, átvágva egy halom túristán. Félrelökök mindenkit, mint egy dúvad, páran még felháborodva is néznek rám. Nem veszíthetem el újra!
Kiérek a reptér elé, hogy még utoljára lássam a kocsit, amit amúgy én béreltem, de más viszi el a feleségemet. Még nagyobb sebességre kapcsolok, a pisztolyom ugyan nálam van, de nem fogok emberek között lövöldözni.
- Jenna... Jenna! – Üvöltöm, hogy aztán még próbáljak egy utolsó elkeseredett rohammal a kocsi mögé kerülni, de az emberi akaraterőnek ez a korlátja, a sebesség bizony legyőz. Talán még hallotta a hangomat. Nem nagyon pihegek, hiszen állóképességem van, csak gyorsabb nem tudtam lenni, így marad a zord nézés, amelynek semmi értelme nincsen. A kocsi rendszáma mindegy, pár percen belül lecserélik úgyis. Itt az FBI-nak nincsen hatásköre, a helyi konzulátus pedig értelmetlenül soká kezdene el bármit is. Nekem kell megtalálnom őt. A pisztyomat visszakaptam miután leszálltunk, ez az egy fegyver van most nálam, így a legfontosabb, amit tehetek, hogy olyan helyre kell mennem, ahol védetten tudunk beszélni Jennával, legalábbis hallgathatom őt. A helyi autókölcsönző felé indulok, ez most nem lesz terepjáró, de az biztos, hogy nem az eredeti szállásunkra megyek majd. Jelenleg egy koszos lyuk is megfelelhet.
- Jenna... hallasz? – Éppenhogy belesuttogok a mikrofonba, amely összeköt minket. Elég, ha csak susogásnak veszi, el fog jönni az idő, amikor majd fogunk tudni beszélni, akkor pedig kitaláljuk, hogyan is legyünk újra együtt.

Rick & Jenna

Úgy érzem, hogy már pihentem épp eleget, most már az igazi kikapcsolódás van előttünk. Sosem tettem még ki a lábamat az országból, de most már épp itt az ideje, hogy végre megtegyem. Nem gondoltam volna, hogy majd pont Mexikó lesz az első célpotom, de miért is ne? Végül is nem csúnya ország, és mi nem drogcsempészés miatt jöttünk, Rick amúgy is zsaru, szóval nem lesz semmi baj. Az út pedig amúgy is kellemes volt, ehhez amúgy sem fért egy cseppnyi kétség sem. Nem akartam én azért annyira túlzásba vinni, hogy még magánrepülőt is fogadjunk, azért nem kell minden pénzünket feleslegesen elverni. Ki tudja, hogy mikor jön majd el az a pillanat, amikor már tényleg keresek is valamit, még egyelőre be kéne futnom, vagy megpróbálni és nem kéne mindenre feleslegesen költeni. Nem akarok én már előre beleszólni a dolgainkba és átmenni női pénzügyminiszterbe, de... végül is csak igazam lesz. Az első osztály is tökéletes, szerintem a legtöbb ember egész életében nem jut el eddig, maximum tv-ben látja, hogy milyen is lehet.
- Na látod, tökéletes volt így is és az egész az lesz. - és ehhez kétség sem férhet, hiszen mégis csak ketten vagyunk, szóval biztos, hogy jól fogjuk érezni majd magunkat nagyon is. Én persze azért kellően lengén öltöztem, ahogyan szoktam, szóval az nem meglepő, hogy akadnak, akik utánam néznek. Nem is feltétlenül a ruhám miatt, hanem mert elég szépen kilátszanak a tetoválások, amikből nincs kevés, és amúgy is mellé jön még a keleti külső, amivel megáldott a sors, vagyis hát a jó édes apám ugye. Lássuk be látványos teremtés vagyok, főleg itt Mexikóban, de megszoktam már ezt és most se különösebben foglalkozom vele. Csak akkor lepődöm meg, amikor máris megállítanak minket. A kérdésére azért először lebiggyed kicsit a szám, de aztán egy apró sóhaj után visszatér a mosolyom. Azért is kell annyi, hogy közelebb lépjek és egy gyors csókot leheljek a szájára.
- De siess. - tudom, hogy ez eleve egyértelmű, de mégis csak hozzá teszem. Tudom, hogy fontos a munka, de most igazán békén hagyhatnák, mégis csak a nászutunkról van szó és nem fog ez már megismétlődni igaz? Szóval a lényeg, hogy elindulok a kocsi felé. Csak a kis táskám van nálam lazán a vállamra kanyarítva. Behuppanok és ott várok, amíg... azt nem veszem észre, hogy a kocsi konkrétan elindul... ami nem jó jel, nagyon nem jó.
- Héj! Meg kell várnunk Rick-et... mi a jó francot csinál mégis? - persze, hogy az az első reakcióm, hogy nyúlok a kilincsért. Mikor zárták ezt be? Mert... hiába rángatom semmi sem történik, és naná, hogy az a fajta taxi, ahol átlátszatlan üveg választ el a sofőrtől. Mégis mi a fene folyik itt? Oké... ne ess pánikba... csak ne ess pánikba. Nagy levegőt veszek, majd újra. A táskámat magamhoz szorítom, és kb. az ajtó nyitódása előtt pár másodperccel jut eszembe, hogy a benne lévő spéci mobilt a farzsebembe csúsztassam, a fülhallgatót, pedig diszkréten rejtem el a melltartópántok között. Elég bő a felsőm, nem látszik ki és már jön is a rángatás miután megálltunk. Na persze nem hagyom én egy könnyen magam, de túl sokáig nem tart az ellenállásom, főleg mert két napszemüveges pasas ráncigál át egy másik kocsihoz, hogy úgy nyekkenősen bevágjanak a csomagtartóba. Nem valami jó hír... de próbálok megnyugodni, miután lecsapódott a fedél. Azért még egy erőteljes rúgás belefér. - Szemét állatok! - mert hát na, eszem ágában sincs csak úgy csendben meghúzni magamat. Újra felnyílik a csomagtartó teteje, és egy nagyon csúnya nézéssel találom szembe magamat. Azt hiszem ezt nagyjából néma nyelven annyit tesz, hogy fogjam be... kb. értem a dolgot. Az viszont időbe telik miután elindulunk és veszem a bátorságot, hogy megpróbáljak tárcsázni. Persze, hogy őt, mert már vagy fél óra eltelhetett azóta, hogy elhagytuk a repteret, legalábbis úgy saccolom, nem néztem meg a pontos időt, amikor leszálltunk... fenébe, hogy nem figyeltem oda rá!

♫ Nagy utazás ♫ ♠ Aktuális viselet ♠ Elrabolva

Jenna & Dick

Step up

Másfél nappal később már a mexikói reptér terminálján jövünk. Talán mintha a cukim is jobb bőrben lenne, adtam neki két éjszakát is, igaz, most korán kellett kelni, hogy ne este érjünk ide. Itt majd az aktív pihenésről fog szólni minden, vár minket a napfényes tengerpart, a vizisí, és a hideg sör. Olyan bombateste van, már az előzetes szemlélgetések alapján is, hogy egyenesen büszke lehetek rá, remélem majd nem kell kiütnöm senkit. Nem voltam vele szégyenlős, és nem kezdtem el zavarba hozni, hogy megnézzem öltözködés közben, éppen csak annyira, amennyire egy férjnek illik. Még ez is új nekem, de van jelentősége, hogy kimondtuk, együtt, örökre. Már nem csak egy fiatal pár vagyunk, hanem házasok, a nevemet viseli, már nem választhat el senki. A csomagok nagy részét én markolom fel, de sokáig nem is kell majd mennünk, mivel ide rendeltem egy Landrovert bérlésre közvetlenül a reptér kijáratához, hogy hanyagoljuk a városközi buszjáratokat. Az iroda úgy tűnik igen előnyös kapcsolatokkal rendelkezik, mert ez sem került plusz pénzbe, mint ahogyan maga az utazás is szinte filléres dolognak tűnik, a kormánytisztviselők igaz, hogy nem kapnak százezres fizetést, de nem is kell, miután sok szolgáltatás számukra alapvetően nem is fizetendő.
- Még jó, hogy lebeszéltél a magángépről, az elsőosztály is teljesen oké volt. Meg ha átalszom a felét, akkor szinte mindegy is. – Még el se kezdtük a közös életünket, máris vigyorogva kell elfogadnom, hogy a pénzügyminiszter asszony hogyan is rendelkezik a közös ügyeinkről. Nem mintha gondom lenne ezzel, végülis én az utóbbi időben semmire nem költöttem, a bandával alig volt közünk a szó szerinti pénzköltéshez. Kiérünk, és már ott a Landrover, egy piros felsős boy ácsorog előtte, kocsikulccsal. Bólintok neki, és elkezdünk a hátsó csomagtérbe pakolászni, amikor megkocogtatja valaki a vállamat.
- Mr. Hendriks, telefonon keresik. – Fordulok hátra, egyátalán ki az, és honnan tudják, hogy máris megérkeztem? Vállat vonok, talán munka lenne? Szabadságon vagyok, nincs kedvem ezzel foglalkozni. Felmorranok, és bosszúsan bólintok. Jennára téved a tekintetem.
- Megvársz a kocsiban? – Megvárom még a válaszát, majd sarkon fordulva elindulok a reptéri közvetítő nyomában visszafelé.

Tárgy: Re: Jenna & Rick - Mexikói nyaralás