Michelle Crane

Tárgy: Michelle Crane Hétf. 25 Május - 23:30

Michelle Crane

Az emberek azt hiszik, hogy ha egyedül vagy, akkor magányos is. Mint minden egyéb feltételezés, ez is hibás.

Userinfo: Főkarakter - Charles Xavier

Név: Michelle Crane
Mutáns név: Parázs
Születési dátum és hely: 1968. november 16. Sedona, Arizona
Besorolás: Diák

Képesség(ek):

Elsődleges képesség: Tűzgyújtás/immunitás
Osztályozás: Delta mutáns
Aktiválódás: 10 éves kor
Képesség jelenlegi szintje: Bármit lángra tudok gyújtani, ami éghető, elég csak rá koncentrálnom. A tüzet nem tudom ezek után irányítani, egyszerűen csak, ami éghető az meggyullad, ha úgy akarom. Jelenleg még kisebb felületeken megy a dolog maximum 20-30 centi, de a tűz mint tudjuk amúgy is gyorsan terjed, ha éghető felületet kap. E mellett immunis vagyok a tűzre, szimplán nem éget meg.
Képesség távlatai: A felület nő, idővel akár egy erdőt is lángra lobbanthatok csak az akaratommal. Menő mi? A tűzimmunitást később majd a ruháimra és 1-2 főre is ki tudom terjeszteni, egyelőre még ez sajnos nincs meg.

Elsődleges képesség: Telekinézis
Osztályozás: Béta mutáns
Aktiválódás: 13 éves kor
Képesség jelenlegi szintje: A jól ismert tárgymozgatás az akaratunkkal, nem lehet ezt ennél sokkal bővebben kifejteni. Egyelőre még a képességem ereje nem olyan tág, bár nem sokat teszteltem, de emeltem már meg - bár nem túl magasra - kocsikat is, de gondolom lesz ez még jobb is.
Képesség távlatai: Az emelt súlyok mennyisége fog növekedni, vagy épp a hajítás ereje, amivel aztán el tudok lökni valamit, amit megemeltem.

Jellem: Finoman szólva sem volt átlagos életem és kicsit sem volt könnyű, ami miatt elég sok negatív szokásom van, vagy hogy is fogalmazhatnék. Az engem ért viszontagságoknak hála elég szép függőség alakult ki bennem, de nem drogokról van szó, vagy alkoholról. Én máshogyan pusztítom magamat. A veszély, az adrenalin olyan mértékben vonz, hogy elmondhatatlan. Elég sok sérülésem volt már e miatt, de néha még magát a fájdalmat is mintha élvezném. Ne lepjen meg, ha az iskolában a kilátó korlátján látsz egyensúlyozni, vagy hogy télen a vékony jégen sétálok, tesztelve, hogy meddig bírja ki a súlyomat... Lehetséges, hogy az egész a miatt van, amit tettem, így büntetem saját magamat, bár már előtte is gyakran szívesen játszottam a tűzzel, szó szerint is, tesztelve, hogy meddig bírja a gyertya láng közelségét a kezem. Hajlamos vagyok rá, hogy nálam erősebbekkel, akár félelmetesebbekkel is kikezdjek, akár direkt veszekedést szítsak, szóval nem épp egy életbiztosítás a közelemben lenni.
Mindettől függetlenül egyébként viszonylag nyílt és kedves lány vagyok, bár kissé talán túlságosan szókimondó és vadóc. Imádom az egyiptomi kultúrát, a kézfejemen ezért is van egy skorpió tetoválás, de nem ez az egyetlen, amit magamra varrattam. Imádom a zenét, gyakran találhatsz fülhallgatóval a fülemben, ezzel kicsit ki tudok zárni mindent, gondolatokat, a világot, emlékeket... Iszonyatosan vágyom barátokra, megértésre, szerelemre, de mégis óckodom a közelségtől. Lehetséges, hogy egy szimpla érintéstől egyszerűen csak lefagyok, összezavarodom, de az is előfordulhat, hogy ha valaki hozzám ér, akkor visszakézből pofonnal jutalmazom, bár jó eséllyel utána elnézést is kérek érte. Nem épp a legjobb a lelki állapotom, annyi szent, előre is... elnézést kérek érte.

Kinézet, megjelenés: Félhosszú, szőke, kb. egyenes, kissé göndörödő szőke hajam van. Élénk kék szemekkel, amikkel mindig figyellek! Egy rossz lépés és én tuti kiszúrom. Az arcom és az orrom átlagos, nem vagyok én hú de különleges. Az orrom eddig még nem tört el, de már párszor majdnem. Vékony, de izmos testalkatom, amit edzek is elég gyakran. A reggeli futást nem szoktam kihagyni. A kezeimen meglátszik, hogy sokat tettem-vettem régen a ház körül és egyébként is könnyen kiszúrni rajtam a régi hegeket, és a friss sérüléseket is időnként, csak elég jól kell figyelned. Nem egy úri kisasszony kezei, meg vannak a bütykeim, hála a ház körüli munkának és akad pár apróbb sebhelyem is, karmolás pl. a macskától, a többiről már ne is beszéljünk. A legdurvább szerencsére nem látszik. Kiskoromban estem bele a kaszába, ami elég szépen felszúrta az oldalamat, de ahogy mondani szokták, ami nem öl meg, az megerősít és én is csak pár pont alakú sebhellyel lettem tőle gazdagabb, no meg élettapasztalattal, hogy ha ki van készítve a kasza, akkor ne szaladgálj az udvaron a csirkéket kergetve. Van néhány tetoválásom is, csak hogy végképp ne tűnjek átlagosnak. A ruháim viszonylag fiúsak és visszafogottak, nem szeretem a hivalkodást és nem is lettem kifejezetten nőies. Nem volt anyám, aki erre megtanított volna, szóval... ez van.

Előtörténet: Nem mondhatni, hogy mesébe illő életem lett volna, ha csak nem egy sötét csúnya meséről van szó, ami egy toronyba zárt királykisasszonyról szól. Édesanyám belehalt a szülésbe, így az apámmal nőtten fel egy félreeső tanyán Arizonában. Már kiskorában se nagyon mehettem el sehova, és ahogy teltek az évek - minden bizonnyal a lassú őrület kiteljesedésének hatására - az apám egyre jobban megerősítette a birtok falait. A végén az egész már oda jutott, hogy minden létező irányból konkrétan két méteres kőfalak állták el a kijutás és a kilátás lehetőségét is. Tökéletesen el voltam tehát zárva mindentől. Az apám az évek előrehaladtával - talán mert nem vagyok azért egy rútság és egyre jobban hasonlítottan anyára -, egyre többet molesztált. Kisebb koromban még csak olyan módon, amit szinte fel sem vettem, de ahogy nőiesedni kezdtem, egyre inkább kezdett az egész eldurvulni.
Amikor épp nem a ház körüli teendőket kellett elvégeznem, általában a birtok keleti falánál húztam meg magamat, így "találkoztam" először Jonathannal. Nem sokat tudok róla, talán hasonló idős lehet, mint én, de még ez sem biztos, maximum a hangja alapján tudok csak tippelni. A szomszédos birtok lakója volt azt hiszem, ennél többet nem tudtam róla, de mégis ez után minden áldott nap, ha csak rövid időre is, de újra "találkoztunk". Lényegében ez a hang volt, ami tartotta bennem a lelket, akinek panaszkodhattam, akivel beszélhettem bármiről, hogy elvonatkoztassak az életemtől, aki reménnyel töltötte el, hogy egyszer majd kiviszi innen. Valószínűleg nélküle megőrültem volna. Igazából a mai napig sem vagyok biztos benne, hogy Jonhanthan egyáltalán létezett-e és nem csak én képzeltem-e oda, hogy kibírjam ezt az egészt.
Az apám egyszerű ember volt, én viszont... mint kiderült nem igazán. Tizenhárom éves voltam, amikor aztán minden megváltozott, a sorozatos molesztálások után ekkor váltott az apám durvábbra, azaz...próbált. Elég erőteljesen nőiesedtek már a vonásaim és az alakom is, így aztán nem volt meglepő, ami következett. Spontán történt minden, talán a felhalmozódott düh, félelem, ki tudja mi váltotta ki belőlem, de egyszerűen felcsapódtak az ágy tartórugói és oda szegezték az apámat, majd az egész egyszerűen lángokba borult. Képtelen volt cselekedni, a szoba közepén állva, szétszaggatott ruhában néztem végig, ahogy az apám teste is lángra kap. Az utolsó pillanatban eszméltem rá, amikor már a körülöttem lévő függönyök is égni kezdtek, hogy menekülnöm kell. Akkor még nem tudtam, hogy nekem annyira nem is ártottak volna a lángok.
Persze a történtek embereket vonzottak a birtokra. A házunk teljesen leégett mire bárki kiért, én pedig árvaházba kerültem, majd nevelőszülőkhöz, aztán újabbakhoz, majd újabbakhoz... Sehol sem tudtam megmaradni, nem voltam képes elviselni azt, hogy egy idősebb férfivel éljek egy fedél alatt. Tudom, nem mindenki egyforma, de ha egyszer az apám olyan volt, amilyen aki mégis csak az apám volt, hogyan bíztam volna meg egy vadidegenben? Sosem találkoztam többet Jonathannal, és idővel egyszerűen tényleg elhittem, hogy minden bizonnyal az egészet csak képzeltem, egy menekülési pont volt, semmi több.
Tizenhat évesen végül megszöktem végleg az újabb nevelőszülőktől és innentől már afféle önálló élet következett, vagy valami olyasmi. Nem vagyok büszke rá, de azért elemeltem egy kevés pénzt is távozáskor, de kellett, mert egy hátizsáknyi cuccom volt csupán, de a képességeim sok mindenben segítettek azért.
Elég hosszú utazás következett, sok felé jártam, főleg stoppal persze, eléggé nagy érvágás lett volna költeni az utazásra. Pár hete találtak rám, a két pasas, és így kerültem ide a birtokra. Végül is nem rossz hely, egy ideig maradhatok, egyébként sem árt a képességeimet valamelyest legalább gyakorolni igaz? Az soha sem árt.

» Michelle Bennett