Crystal H. Wright

Tárgy: Crystal H. Wright Vas. 26 Ápr. - 12:40

Crystal Hope Wright

Az álmok mindig valóra válnak. Lehet, hogy nem éled meg, de attól még megtörténnek.

Userinfo:Főkarakter
Név: Crystal Hope Wright
Születési dátum és hely: Spanyolország, 1966. Május 29.
Besorolás: Ember

Jellem: Titokzatos. Bár azt hiszed ismersz, mer már ezerszer láttál a címlapokon, mégsem tudod, ki vagyok. Nem ismered az életem, nem tudhatod mitől félek vagy mi tesz boldoggá. Csak egy képet látsz a magazinokban, de azontúl semmit sem tudsz rólam.
A családomon kívül nem is nagyon van aki átlátna rajtam, pedig nem nehéz megfejteni a titkaimat. Ha időt szánnál rám, hamar kiismerhetnél.
Nincsnek igaz barátaim, csak felületes kapcsolatokat ápolok velük, mert nem egyszer kerültem már nehéz helyzetbe azért, mert valakit közelebb engedtem magamhoz, mint ahogy kellett volna.
A férfiak többnyire jönnek – mennek az életemben, nem nagyon volt még olyan aki komolyabban érdekelt volna. Hacsak... talán mégis, van valaki akivel úgy érzem napról – napra közelebb kerülünk egymáshoz.
Adrenalin függő vagyok, oda vagyok az extrém helyzetekért és az izgalmas dolgokért. Nem szeretem ha valami túl átlagos, vagy unalmas. Minden őrültségbe benne vagyok.

Kinézet, megjelenés: Modell vagyok, a szebbik fajtából és azt hiszem ezzel mindent elárultam. De ha mégsem, akkor most jól figyelj.
Elég magas vagyok és vékony. Az alakommal sosem voltak problémáim, nem vagyok hízékony. Ha mégis felszalad rám pár kiló felesleg, hamar le tudom adni, mert szeretek mozogni és napi szinten edzek.
Barna hajam van és csodaszép kékes – zöld szemem, amivel bármit elérhetek amit akarok. A férfiak szerint ez az egyik legszebb rajtam, a másik pedig a hatalmas kebleim, amiket szintén szeretek és amiről általában nem hiszik el, hogy valódiak. De Istenem, hát én igazán nem tehetek róla, hogy ebben ennyire szerencsés vagyok.
Ruhatáramban inkább a dögös és extravagáns ruhadarabok dominálnak, de itt – ott felfedezhetsz egy – egy pólót, vagy farmert.
Kiegészítőkből, inkább a fülbevalók és a karkötők állnak hozzám, közelebb. A nyakláncot viszont nem bírom és csak akkor vagyok hajlandó viselni, ha muszáj, egy fotózás alkalmából vagy egy olyan eseményen ahol elengedhetetlen. Ha már a itt tartunk, akkor azt hiszem nem árt megjegyeznem, hogy ahol csak megjelenek, rögtön a középpontba kerülök.. Mindig elsőként szúrhatsz ki a tömegből, valamiért és valamivel mindig fel tudom hívni magamra a figyelmet.

Előtörténet:
A történetem jóval születésem előttre nyúlik vissza. Ugyanis ha végiggörgeted a családfámat egyszer csak eljutsz egy olyan névhez, ami ismerősen csenghet. Ugyanis felmenőim között szerepel Elisabeth Marie Auguste von Bayern hercegnő és Otto Ludwig Philipp von Seefried auf Buttenheim gróf , ők voltak az én ükszüleim, vagyis anyukám dédszülei. Büszke vagyok rá, hogy nemesi vér csörgedezik az ereimben és arra még inkább, hogy ha még tovább vizsgáljuk ezt a családfát, eljuthatunk Elisabeth Amalie Eugenie von Wittelsbach ismertebb nevén, Sisi hercegnő.
Viszont így, hogy ezt már megosztottam veled térjünk vissza az én történetemhez, ami egy csodaszép tavaszi napon vette kezdetét. Egy nagyon érdekes családba születtem, ugyanis anya hihetetlenül gazdag, apáról viszont ugyanez nem mondható el. Akkor vajon, hogy talált egymásra ez a két ember és főként, hogy lehetséges, hogy összekötötték az életüket? A válasz... most nagyon meg fogsz lepődni, ugyanis nagyon egyszerű a megoldás, egyetlen szó: szerelem. A rózsaszín köd bármire képes lehet, két ilyen nagyon különböző embert is össze tud boronálni. Ami még furcsább, azóta is boldog házasságban élnek, persze vannak vitáik, de ez természetes. Aki azt mondja, hogy az övükében nincs, az vagy hazudik vagy annyira idillikus a kapcsolat, hogy seperc alatt romba is lehet dönteni.
Mit is mondhatnék a gyerekkoromról? Alig vannak emlékeim, csak azt tudom, hogy mindenkitől hatalmas szeretetet kaptam, amit nem csak a rengeteg ajándékkal, hanem az idejükkel is kimutattak. Soha nem sajnálták rám vesztegetni az idejüket, aminek sokkal jobban is örültem, mint mondjuk egy babának.
Bár Spanyolországban születtem, alig töltöttem ott pár évet. Nagyon sokat költöztünk. Éltem Svédországban, Írországban és Hollandiában is.
De ahogy az megszokott én se maradtam örökre gyerek. Lassan cseperedni kezdtem, iskolába jártam mint mindenki más. Aztán elérkezett a kamaszkori időszakom, ehhez köthető az egyik legszebb emlékem is. 14 voltam, amikor anya elküldött, hogy töltsek egy nyarat, valami rokonunknál. Mirandának hívták és Angliában élt, egy gyönyörű, ódon kastélyban. Azt gondolnád róla, hogy olyan mint a többi idős ember, de nem. Én is csodálkoztam, hogy milyen fiatalos életfelfogása van, kinézetre a nagyimra emlékeztetett, de mégis olyan jól kijöttem volna, akárcsak egy baráttal. Sok mindent tanultam tőle a felmenőimről és minden másról is amit fontosnak tartott, többek között az illemet és a királyi hagyományokat.
Annyira jól éreztem magam Angliában, hogy kedvem lett volna örökre ott maradni, de aztán hamar elrepült az idő és haza kellett térnem. De sokáig visszavágytam ide és Miranda is rettenetesen hiányzott. Mondhatni ő volt a legjobb barátom, hiába volt közöttünk 50 év korkülönbség.
Emlékszem arra a borzalmas februári napra. Már reggel éreztem, hogy az a nap nem az én napom lesz, de ami ezután következett arra nem voltam felkészülve. Ahogy hazaértem suliból a szobámba caplattam és levágtam a cuccomat a szobámba. Majd a konyhába indultam, hogy valami kaját keressek, mert egész nap alig ettem valamit, így már korgott a hasam az éhségtől. A szüleim viszont már a konyhapultnak támaszkodva vártak rám. A tekintetükből azonnal kiolvastam, hogy baj van, de amikor megtudtam, hogy mi, teljesen elsápadtam. Miranda aznap hajnalban, váratlanul elhunyt. Visszarohantam a szobámba, levetettem magam az ágyamra és csak ömlöttek a könnyeim.
Egy hétig nem is mentem iskolába, még az életkedvem is elment. Csak feküdtem az ágyon és sírtam. De akármennyire is pocsékul éreztem magam, mégse kuksolhattam örökké a szobámba. Talpra kellett állnom és élnem kellett tovább az életem.
Mint kiderült, Mirandának nem volt senkije, se gyereke, se senki akire ráhagyhatta volna azt a gyönyörű kastélyt, így én voltam az a szerencsés akire ráhagyta. Mégis sok idő telt el amíg visszatértem oda.
Amikor 16 éves lettem egyre inkább fejlődni kezdtem, mint testileg, mint lelkileg. Akkoriban kezdtem el a modellkedést is, először csak a suli mellett, érettségi után azonban már a mindennapjaim része lett. Fotózások és divatbemutatók váltották egymást. Lassan de biztosan, újra helyre állt az életem. Bár időközben elég sok csalódás is ért. Sok olyan barátom volt, akikre azt hittem számíthatok, majd kiderült, csak a hírnevem és a vagyonom miatt vannak mellettem.
Párkapcsolatból is több tucatot tudhatok a hátam mögött. Volt egy időszakom amikor attól volt hangos a sajtó, hogy mekkora ribanc vagyok. De én ezt nem így gondolom. Naiv voltam és könnyen megszerettem az embereket, ami nagy hiba volt, mert a többség csak kihasznált. Kezdetben nagyon sokat szenvedtem a szerelmi csalódások miatt, de már nem hagyom magam. Nagyjából 4 éve falat húztam a szívem köré és nem adom oda azt bárinek, csak annak aki majd kiérdemli. Úgy állok a férfiakhoz ahogy ők hozzám, vagyis csak arra használom őket, hogy kielégítsem vágyaimat. Amúgy sem lenne időm egy normális párkapcsolatra, túlságosan leköt a munkám és a hobbijaim.
Viszont nem rég megismerkedtem valakivel, aki talán nem csak egy futó kaland lesz, hanem annál jóval több.

Tárgy: Re: Crystal H. Wright Vas. 26 Ápr. - 13:55

Elfogadva!

Üdv ebben a különös világban! Very Happy

A PB igazán klassz választás és maga az előtörténeted is izgalmasra sikeredett, élveztem olvasni és ahogy a végére értem mondtam is magamnak ebből aztán lehet mit kihozni! Egy olyan lány aki megfogadta, hogy nem hagyja kihasználni magát és egy olyan srác aki mindenkit ki használ, igen, kalandos kezdet lesz ez. Very Happy

Na, de a szót nem szaporítva, menj foglalózni ha még nem tetted meg aztán irány a játék tér, és forgasd fel az életem! Wink