Rasid & Jamie

Tárgy: Re: Rasid & Jamie Pént. 24 Júl. - 12:56

Jamie & Rashid

Az élet sava-borsa mindig egy szép nő

*Szóval az életszeretet kell a kiscsajnak. A Jamie fiúnak igaza van, imádok élni, el nem szalasztani fontos és szórakoztató dolgokat, a lányom mosolyát reggel, Miss Kayla csípőjének ringását, a legjobb zenét hallgatni, belecsobbanni a vízbe nyáron. És még sok ilyen van amiért érdemes élni, csak meg kell találnunk azt a dolgot ami a legfontosabb, a legjobb a legszebb....aztán a többi jön már magától.*
-Mééér te nem?
*Csak megvonom a vállam, Jamie is más meg én is, ha eddig nem volt ötlete szegény lányra....hát ott ette meg a fene. Akkor szerintem nem kéne vele kezdenie mert már most poshadt az a kapcsolat. Persze félreértem, hiába beszélt annyit mint egy szurkoló lánycsapat, nem vágom mi van köztük és miért. az viszont elég érthető, hogy a család nem igazán toleráns, a fene tudja miért nem, lehet, hogy ők sem tudják. Szívesen leverek bárkit, de persze Jamie fiú nem erre kért, másrészt óvatosan kell bánni az ilyen leverésekkel mert még a végén bekaszliznak és Duryát elviszi.*
-Kishaver? Plüssmaci?????
*A szemöldököm - haj híján - jócskán a homlokom fölé rándul, ezt sem mondták még nekem, naná, hogy jogosan nyikkanok fel, ezen még a joint sem segít.*
-Tesó! Ne alázzá má le! Méghogy plüssmaci...
*Na igen, kissé fel vagyok háborodva, na nem komolyan, annyira azért nem, hogy Jamienek menjek mert plüssmaci ide vagy oda azért én még mindig mozdonynak képzelem magam. Ezen viszont nagyon gyorsan átlendülök, főleg mert segítségem is akad a fűnyíró személyében-tárgyában. Az egy dolog, hogy magától megy, de hirtelen nem tudom melyik verzió lenne a jobb, ha ufó lenne vagy a Jamie fiú.*
-Ember! Szerinted tudok figyelni amikor pattintasz az ujjaddal és fűnyírózol nekem itt, olyan vagy mint egy ufó. Jöttél leigázni szegény, szerencsétlen embereket. Dehogy mondom, hülyének nézel, hogy elmondom, hogy hülyének nézzenek?
*Nem csoda ha képtelen vagyok összefüggően beszélni, az önálló fűnyíró és utána Jamie aztán még a csajszi is és én legyek a lelki szemetesláda meg a pszichiáter, nekem kéne egy lélekdoki ezek után. A szívem majd kiugrott a helyéről és még a jointot is elejtettem. *
-Még sokan? Eeeeembeeer! Ne riogass, mi van itt zombi apokalipszis? Kész Spielberg!
*A fejemet simogatom, vagy gyűröm közben megtalálom a cigit, felkapom, megfújogatom és szívok belőle egy jó nagyot. Ezek után már minden mindegy, felőlem godzilla is jöhet vagy King Kong.*
-Persze, hozzad csak, elleszünk, hozz pár ilyet is, biztos ami biztos.
*A cigit nyomom az orra alá, persze elhúzom ha slukkolni akarna, csak mutatom mi kell ahhoz, hogy felfogjam majd a lényeget és ne menjen el az eszem. Naná, hogy ezek után nem nagyon óvakodok be Duryához, csak elmarok még egy üveg sört a hűtőből és kiülök az ajtó mellé merengeni. Holnap majd olyan lesz mintha álmodtam volna és esküszöm úgy is fogok gondolni rá.*

♫ Dallam ♫[/color] ϟ Aktuális viselet ϟ

//Én köszönöm a játékot és remélem folytatjuk, és köszönöm, hogy kedvet csináltok minden karimhoz cheers

//

Tárgy: Re: Rasid & Jamie Hétf. 20 Júl. - 21:14

Rasid & Jamie

- Ahogyan én vigasztalnám, azzal nem érne sokat. Fel tudom dobni, de hitet nem adhatok. Te imádsz annyira élni, nem? – Kérdezek vissza az államat vakargatva, eddig valahogy egyértelműen jó döntésnek tűnt hogy Rashidhoz hozom majd el Faye-t valami lelkitúra kapcsán, hogy megtisztulhasson, és végre belássa, hogy ő is lehet erős, nem csak fizikailag, inkább lelkileg. Ám Rashid mintha nagyon visszakozna. Azt hiszem nem akar felelősséget vállalni azért, hogy ha kudarcot vallana, a kis vörös feltehetően depibe süllyedne, a fekete meg inkább alapból vigyorogós emberekkel szereti körbevenni magát. De ha én kész voltam itt ragadni, és felülvizsgálni a saját eredeti elképzeléseimet a komoly döntések tekintetében, hát Rashidot is rádumálhatom. Sajnos nem vagyunk barátok, még haverok is alig, hogy ilyen szívességeket kérhessek tőle, ám úgy vélem, hogy meg kell kockáztatnom. Jól sejti, valamit tényleg látok Faye-ben, ami miatt maradtam, nem akarnám csak úgy elengedni, hogy a jövőben ismét megtörténhessen vele mindez, ami eddig. Legközelebb már meg is ölhetik, hiszen fontos az elrablóinak, de ha huzamos ideig nem tudják felügyelet alatt tartani, akkor inkább másé se legyen. Legalábbis én így gondolkoznék.
- A bátyja nem a veszélyes, csak a túlzottan óvó kategória. Még nem volt hozzá szerencsém. És hidd el kishaver, a gőzmozdony én vagyok. Te legyél a plüssmaci. – Képletesen, mert azt azért nem tudom elképzelni, hogy a nagy vigasztalás közepette elkezdje ölelgetni Faye-t. Egy baráti vállonveregetés esetleg belefér, ám minden más tekintetben én vagyok itt a pasi, még ha így ki is kell mondom, hogy tényleg vannak ilyen fokú elképzeléseim a leányzóval. Úgy tűnik, hogy az ő kedvéért tényleg maradni akarok, akár benne van Rashid, akár nem. Ha nem akkor megpróbálok valamit egyedül kitalálni.
Hangtalanul nevetve legyintek, amint tovább viccelődik, természetesen nem egy testi hibát fogok megmutatni, de majd meglátja. Miután ellenőriztem, hogy az utca felőli kertszakaszban sem jár senki, elmém által életre kél az öregecske fűnyíró. Nem tart túl sokáig a produkció, mert nem akarok feltűnést, meg hogy Rashid visítson, mint a malac, bár most még ezt is kinézem belőle. Jót mulatok a reakcióján.
- Jól van na, nem tudtam, hogy károgni is tudsz. – Csóválom a fejemet, a fűnyíró kerregése szép lassan elhalkul, csendbe vész, míg én iszogatom a hideg sört, amit az előbb kaptam. Hagyom, hogy feldolgozza az eseményt, amely varázsütésszerűen letörölte mindig vidám arcáról a vigyort. Végre én is meg tudom lepni. Na nem az volt a cél, hogy elmenjen az életkedve is.
- És még sokan. Csak ne hirdesd. Nem utálták ki, nem a családdal van baj, nem figyelsz? – Hunyorítok rá, és a combomra csapok, hogy most már legyen valami. – Na haver akkor gondold át, és hidd el, Faye sem szörnyszülött, csak fel tudja ismerni, ha valaki magunkfajta. Bemutathatom akkor valamikor? Nem fogsz úgy nézni rá, mint valami elmebetegre? – Kérdezem felhörpintve az utolsó kortyokat, lassan indulni készülök, nem akarom most a frászt hozni a palira, van mit kipihennie.

//Nálam ez már záró, de csak hogy tudd, egyszerűen fenomenális ő is, nem tudok betelni a játékainkkal!!! :imadat:

//

Tárgy: Re: Rasid & Jamie Csüt. 16 Júl. - 8:37

Jamie & Rashid

Az élet sava-borsa mindig egy szép nő

*Nem vagyok pszichomókus, ő sem az, de mégis én kellek. Ez azért elég nagy cucc, meg felelősség meg minden, de hát ki lát bele a másik fejébe? Igazából még mindig nem tudom mit kell tennem, de ha már ilyen szépen kérnek….ja, és még turkáljak valakinek a lelkében, ami amúgy nem tisztem és ezt szem előtt is tartom már jó ideje, meg aztán minek turkáljak ha fogalmam sincs milyen cuccot rángatok elő. Ez olyan mint anyám kedvenc turkálója, de hát nők szeretik a meglepetéseket, én már nem annyira. *
-Vigasztaljam? Mi vagyok én, anyuci?
*Korántsem tudok annyit a csajról, hogy visszafogjam magam, de vigasztalni nem a családjának kellene? Lehet, hogy nincs családja? Az viszont még gázabb, mert akkor tényleg nagyon egyedül lehet, és ha már nagykorú akkor az árvaházból is kidobták. A rendszer nem tökéletes, sosem lesz az, csak árnyalatnyival jobb. Jamie gyereknek azonban eléggé fontos lehet a kiscsaj, mert begazol amikor feltételes módban rámozdulok. Eszem ágában sincs kislányokkal kezdeni, egy már van és épp elég, imádom és oda vagyok érte, de kész sárkány a kiscsaj. Ráadásul Miss Kayla eléggé bombázó ahhoz, hogy ne is akarjak más fenékre gondolni. Mikor már minden kéznél van és odabent alibit gyártottam magamnak, rátérhetünk a történetre. Második hallásra sem egyszerű, értem én, hogy Jamienek fontos a lány csak azt nem, hogy miért hozzám fordult? Mintha valami megmentőt látna bennem, vagy csak az állandó jókedvem…..hogy akkor is vigyorgok amikor csak sötétséget látok? Na jó, tegyük fel, hogy elbeszélgetek a kiscsajjal, megvigyorogtatom, jó kedve lesz, elgondolkodik az életén…és aztán? Mi lesz aztán amikor hazajövök ő meg ottmarad megint egyedül a gondjaival? Nyitogatom a sört, belekortyolok és visszaveszem a jointot.*
-Tényleg bonyolult. azt hittem nincs családja, most meg kiderül, hogy van. Aztán mééér bántják? Nem kellene inkább a bátyját leverni? Azt is szívesen megteszem, nekimegyek mint gőzmozdony a falnak.
*Persze a finomabb dolgokhoz jobban értek, de vagyok akkora, hogy simán ne kelljen félnem egy nagytesótól. És ha eddig azt hittem minden annyira bonyolult, Jamie még egy lapáttal rátesz. Először csak hümmögök és nem értem. Azt tudom mi az a génmódosulás, de attól még senki nem szokott világítani vagy ilyesmi. Legfeljebb valamiből több van neki, vagy kevesebb, kit mennyire szívat meg az élet. Arra persze nem számítok amit a Jamie gyerek mutat.*
-Megmutatni? Ha itt levetkőzöl nekem öregem én…..
*És itt elakad a szavam. Csak düllednek ki a szemeim mint a békának és nézek nagyot. Aztán felugrok, a joint kiesik a kezemből, a sör majdnem, hangom vesztetten mutogatok a fűnyíró felé majd ijedten nézek a házba be, de szerencsére sem Miss Kayla, sem Durya nem rohan ki halálraváltan, hogy mi történt velem amiért kedvem van füvet nyírni. Pár másodperc múlva megjön a hangom is, bár most nem kiabálok, inkább fojtottan ordítok. *
-Aztarohadtkibaszott….hé! Ezt most te csinálod? Kapcsold ki ember!
*Kapkodom a fejem, kész tanulmányt lehetne írni az arcomról, félúton járhatok az őrület és a józanész megtagadása között. Miután leállt a fűnyíró odamegyek, lépésről-lépésre, megbököm de nem mozdul – hála az égnek – még egyszer megbököm, megrugdosom, megnézem de be sincs kapcsolva. Visszafordulok Jamie felé, odabaktatok hozzá, nagyot húzok a sörből és azon merengek, hogy talán valami ütősebbet kellett volna kihoznom, mondjuk egy üveg whiskyt.*
-Ember! Te meg hogy….és a kiscsaj is ilyen? Há nem csodálom, hogy kiutálták a családból. Félelmetes! Ezt ne csináld többet!
*Mutatok rá az ujjammal majd leülök, kicsit távolabb tőle mint az imént. Szabad kezemmel végigsimítok tar koponyámon, tekintetemmel az elejtett jointot keresem. Az tuti, hogy Jamie nem kap belőle többet.*

♫ Dallam ♫[/color] ϟ Aktuális viselet ϟ ©

Tárgy: Re: Rasid & Jamie Kedd 14 Júl. - 14:41

Rasid & Jamie

Azt már látom, hogy Rashid kőkeményen csajozós alkat, nálam biztosan komolyabban nyomja. Én játéknak fogom fel az életet, míg ő habzsolja. Ha úgy alakul, hogy nagyon unom magam, és valaki megtetszik, akkor miért ne alapon lépek, és meglátjuk hogy mi lesz, szőke hajú kölyökképemtől be szoktak zsongani a nők, Rashid pedig egy igazi fekete csoki, akiből árad az, hogy tudja, mit is akar. Biztos lehetek benne, hogy bár itt csak bent lakó vendég, valaki, aki bizony nőnemű, tuti, hogy lakik itt, akire már a haver kivetette a hálóját. Nem állítom, hogy mindig sikere van a nőknél hiszen annyira nem ismerem még, de hogy mindenkire át tudja ragasztani ezt a magabiztos, vidám stílust, az biztos. Ezért gondolom azt, hogy Faye is megtalálja majd vele a hangot.
- Én sem. Nem a lelkében kell turkálni. Már az is elég, ha kicsit megvigasztalod, rámutatsz, hogy az élet mennyire más lehet, ha a saját maga ura. Túl sokan akarták már befolyásolni, én nem fogom ezt tenni. – Ezzel szemben mintha Rashid le akarna beszélni a dologról, mintha azt sugalná, hogy az élet túl rövid, és inkább élvezzem, hogy másokat gyámolítok. Lehet, hogy mindezt tökéletesen félreértem, hiszen kétlem, hogy egy önző alak lenne, eddig nem adta ilyesminek a jelét. Arról lehet szó hogy még engem sem ismer eléggé, és még emésztgeti a dolgokat. Ezt a részét végképp meg tudom érteni. Elindul valami sörért, én pedig leülök, hogy ott várjam meg. Azt hittem, hogy bemegyünk a városba, hogy ne itt kukkoljon, vagy hallgasson minket bárki is, ám úgy látom ő nem zavartatja magát. Mondjuk nem hülyeség, mert ha a városban iszunk, hogyan vezetek utána, ha lekapcsol a yard. Van esze a csoki srácnak. Főleg, mert egy-egy pippantásra odaadja a csikket is, nem mondom, tényleg kell némi feszültséglevezető slukk.

- Dehogy szívom, bekajálom a humorodat. Tényleg kislány. Fel kéne növeszteni, vagy hogy mondjam. Fiatal, és naív, ezért szivatják állandóan meg. Meg akarják ölni, a bátyja terrorban tartják, és még a pasija is csak megfektette, hogy aztán legyen neki más több másik is... Nem egyszerű. – Azt hittem, hogy whiskeyt hoz, vagy netán tequilát, vodkát, de mégis marad a sörnél, méghozzá üvegből. Addig én beszélek, amíg nyitogatunk. Sejtem én, hogy tökéletesen meglepődik a mondandómtól. Azt hittem egy ilyen világlátott pasi már hallott rólunk. Hát akkor majd én megmutatom.
- Ah, te még nem tudsz rólunk. Naszóval... először is nyugodj meg, nem szívott be senki. Legalábbis még nem eléggé. A mutánsok olyan emberek, akik egy génmódosulásnak köszönhetően többet tudnak mint a nagy átlag. Megmutassam? – Kérdezem mosolyogva, majd lopva körbesandítok, itt a hátsó udvaron nem jár senki. A közeli fűnyíró nem messze tőlünk pihen a fal mentén. Apró intésemre megindul, és magányosan, gazdátlanul kezdi el nyírni a füvet. Pár pillanat után megállítom, mielőtt még kijönnének a házból.

Tárgy: Re: Rasid & Jamie Hétf. 6 Júl. - 8:21

Jamie & Rashid

Az élet sava-borsa mindig egy szép nő

-Több szem mi? Hát az enyém elég sokat lát.
*Azért a Jamie fiúnak sem kell a szomszédba mennie hülyeségért, őt is az általam preferált szabad szellemben nevelték, már ha nevelték, de persze azért kell tudnia olyan dolgokról is mint tisztelet, udvariasság. Azért bármennyire is szabad a szám és az erkölcseim bizonyos téren, tudom hogyan kell viselkedni és tudom mi a fontosabb az életben, anyám alaposan beleverte a fejembe, pedig aztán neki sem volt könnyű az élete. *
-Teljesen logikus, kell a cicáknak is egy kis szórakozás.
*Minden nő olyan mint egy különleges műtárgy, gondosan kell foglalkozni velük, mindegyik más bánásmódot igényel, van akit elég csak leporolni, van akit minden nap fényesíteni kell, hogy olyan legyen mint a Salamon töke, és van akit nagyon kell szeretni. A _cicák_ igénylik az erős és nagyszájú férfiakat, a fekete hajú szépség pedig azt kapta amit megérdemelt. Miss Kayla egészen más, vele nem lehet senkit sem egy napon emlegetni, de Jamie előtt nem beszélek róla, Miss Kayla-t nem szabad kibeszélni. Végül csak rátér a lényegre, kiderül, hogy valami fruskáról van szó aki elveszítette a fonalat, sőt az egész gombolyag elgurult. *
-Hát én sem vagyok pszichomókus….de te sem.
*Megint csak legyintek a feje felé, de megint csak félbemarad a mozdulat. Túl komolyan veszi a srác a dolgot, persze biztosan az is, de nem kell gyászmisét tartani azért mert valakinek baja van. Biztosan belezúgott mint lószar a gödörbe, vagy valami ilyesmi, esetleg felelősséget érez iránta. Ki tudja miért olyan fontos neki a csaj, de erről majd később kérdezem. Komoly dolgokhoz, komoly beszélgetés kell, ahhoz meg nem elég egy sör, de kettő sem. Lazítani kell, látom én ezt, mert Jamie fiú mindjárt kettészakad a nagy feszülésben. A fenék dologgal is csak vicceltem, nem hiányzik még egy női fenék, főleg ha kéznél van egy fenomenális, da hagyjuk ki ebből Miss Kaylát. *
-Jól van csak hülyültem tesó, nem kell mellre szívni, meghagyom neked. Rashid bácsi nem kezd kislányokkal. Szóval elég gáz a helyzet. Ehhez komolyabb cucc kell mint a sör.
*Vigyorgok aztán beljebb invitálom a birtokon belül. A házba csak azért nem viszem be, mert nem kell mindenkinek az én jointom édes füstjét szívni, ráadásul eléggé kiskorú veszélyeztetésének tűnne ha Durya előtt gyújtanék rá. *
-Elég hideg, párásan hozom neked az üveget.
*Ahogy ígérem, az üveg oldala párás, poharat nem kap, a sört csak az idióták isszák pohárból, a férfiak rácuppannak a szájára mint a nőkére. A jókedvet hozó lazító kézről-kézre jár, én is meghúzom az üveget és jólesően kortyolom a kesernyés nedűt, Jamie fiú szája pedig elkezdi ontani az infókat. Egy ideig lépést tudok vele tartani, aztán hirtelen olyanokat mond amit nem értek. Még a sört is félrenyelem, kell pár másodperc míg kiküzdöm magam a köhögésből, addig feltartott sörösüveggel mutatom, hogy időt kérek. Kissé rekedten kezdek el érdeklődni.*
-Álljunk megy szóra tesó. Csak én szívtam túl sokat vagy tényleg valami mutánsokról beszéltél? Miről hadoválsz egyáltalán? Mi az, hogy mutáns? Nincs lába, vagy három van neki, vagy mi a szösz? És miért üldözik azért mert látja ha valakinek tíz ujja van egy kezén? Mi ez, kandi kamera?
*Höhh…talán Jamie fiúnak van szüksége lelki tanácsadásra, de ez meghaladja a képességeimet. Pedig nem tűnt bolondnak.*

♫ Dallam ♫[/color] ϟ Aktuális viselet ϟ ©

Tárgy: Re: Rasid & Jamie Pént. 3 Júl. - 8:25

Rasid & Jamie

- Nem egyszerű a dolog, nekem pedig annyira nincs lehetőségem komoly megoldásokon gondolkozni. Gondoltam több szem többet lát. – Nevetve húzódom el a mozdulat elől, holott tudom, hogy nem akarna megcsapni. A vigyorgása mindenképpen reménnyel tölt el, hogy nem csak Faye-en fog segíteni, ismét kapok belőle némi szórakoztató szeletet. A végén még tényleg a városban ragadok pár hétig, már a második indokot találom rá. Kisfiúsan megrántom a vállamat, még mindig nem sikerült felnőni, ezért lehet, hogy sosem szerettem a szabályokat, felelősséget, nem véletlenül menekültem minden statikus rendszer csapdájából.
- Cöh, értem én! Teljesen logikus kicsit macsózni egy olyan cica előtt. – Kacsintok vissza, engem aztán nem kell meggyőznie. Pasik vagyunk, én sem vetem meg a jó nőket, s hozzá hasonlóan nem szokásom legkötni magamat. Legalábbis abból, ahogyan beszélt a kis feketével, mindenre lehet számítani, csak épp nem tartós kapcsolatra.
- Jó nő, mondhatjuk, csak éppen... hihetetlenül fiatal, naív, tapasztalatlan. Ebből származnak a zsákutcái. Állandóan bajba kerül, és nem tudja kezelni őket. Én megtaníthatom, hogyan védje meg magát, de a lelki rész... az nem az én világom. – Húzom el a számat, amennyire lehet igyekszem megértőnek mutatkozni, de az empátia nagyon is távol áll tőlem, folyamatosan mozgásban voltam, az önzés világát egyszerűbbnek tartottam lekövetni, mint bárkivel is törődni. Ugyis csak hátráltatnának. Faye más... miatta érdemes maradni, legalább egy kicsit, de teljesen átformálni én nem tudom. Ehhez talán Rashid is kell, ha ráér, és hajlandó törődni vele.
- Fenék? Az van neki, formás meg minden, de kétlem, hogy most éppen abban az állapotban lenne, hogy rád izgulni. Mintha nem lenne elég baja, de még pofára is ejtették. – Még mosolygok, viszont pillantásom helytelenítő. Azért nem érzem magam kerítőnek, hogy Rashidnak nőket szállítsak le. Bármilyen furcsa is, tényleg az ápolói attitűdje kell, no és az a fellépés, amivel jókedvet varázsol mindenkinek az arcára. Faye azt hiszem fel lenne dobva, ráadásként egy olyan életszemléletet mondhatna a magáénak, amilyennel előtte nem találkozott. Rashid tényleg üde színfolt lenne az életében, de a fekete békén hagyhatja a kis formás hátsót.
- Sör? Remélem hideg, mert felforr az agyvizem. – Adom meg magam, na nem mintha nem én jöttem volna ide szívességet kérni tőle. Követem a hátsó kert irányába, ahol jól végigmustrálom a házat, és leülök, ahova mutatja. Itt felteszem a lábamat, és azon dobolok, amíg meg nem érkezem. Átveszem a sört, úgy látom, hogy már fel is nyitotta, elsőként viszont pippantok egyet, hogy szétáradjon ereimben a nyugalom.
- Hol is kezdjem... ő különleges, képes dolgokra... Hogy is mondjam, ha már segítséget kérek, akkor fő a bizalom. Szóval ő felismeri, ha valaki... mutáns, ha érted, hogy értem. És emiatt állandóan üldözik, el akarják kapni, a múltkor alig tudtam megmenteni. Mintha én olyan hősforma lennék, agyrém... – Most tényleg meghúzom a sört is, innom kell, a jointot pedig visszaadom Rashidnak.

Tárgy: Re: Rasid & Jamie Csüt. 25 Jún. - 20:45

Jamie & Rashid

Az élet sava-borsa mindig egy szép nő

*Zsebre dugott kézzel állok miután pacsit adott és várom, hogy előhozakodjon az ittléte okával. Komoly lehet a dolog, különben nem vette volna a fáradtságot arra, hogy kinyomozza hol lakom, nem vagyunk mi jópajtások, hogy összejárjunk sörözni, bár nem lenne ellenemre. Jamie jó fej srác, nem néz ki gengszternek sem, persze azért odapislantok az autóra és elmerengek azon honnan a fenéből szerezhette, mert az tuti, hogy a fizetéséből nem futja. Ekkor jut eszembe, hogy talán nem is dolgozik, akkor meg honnan a fészkesrákfenéből nyúlta le a verdát?*
-Helyzet? Na regélj csak cimbora.
*Nem hagyom magam csőbe húzni, ha már itt van meghallgatom, és tényleg azt mondtam ha gondja van keressen meg. Akkor persze nem úgy gondoltam, hogy itt a házban, de végül is nem titok hol dolgozom. A riposztra felemelem a kezem mintha meg akarnám legyinteni, a kis szemtelen, még leáll engem megszégyeníteni. Nem csapom nyakon, ma szerencséje van, helyette a számat húzom százkarátos vigyorba és meglengetem a kezem az orra előtt.*
-Jamie fiú, ne húzz fel! Nem, nem csak előtte volt nagy a szám, közben is, de mondjad ember mi van.
*Esküszöm kitekerem a nyakát. Húz itt engem mint nagypapa a szánkót, és nem szívat, tényleg valami csaj lelkivilágát kellene összeraknom. Miből gondolta, hogy menni fog? Pszichiáter közelébe elvből nem megyek, azok nem normálisak, egyébként nem csoda, annyi majmot meghallgatni, telepakolják a fejüket szeméttel és zizik lesznek.*
-Szóval vessek rá egy pillantást. Legalább jó nő? Mert akárkire nem nézek tesó, tudod fenékfetisiszta vagyok…..most? Ember, nem mehetek el amíg az öreg nem alszik.
*Ez van, majd` huszonnégy órás ügyelet, meg aztán Durya is itthon van, nem hagyhatom mindig Miss Kaylara, pedig egész jól megvannak, legalább van a kölyök előtt egy női példa, néha csinálnak együtt titkos dolgokat, nőieket. Kész szerencse, mert ha eljönne az ideje, nem tudnám hogyan beszéljek a havi bajról, én jönnék jobban zavarba. Elkapom a karját és visszahúzom mikor elindul a kocsi felé. Az tuti, hogy én nem ülök be szajrés verdába, de egy sör jólesne.*
-Ugyan hagyd öregem, van itt is sör, de kint isszuk meg, hátul a kertben mert van hozzá másom is. Gyere tesó, most én hívlak meg te meg regélsz arról a csajról meg a lelkéről, meg arról is miért kell neked mindenáron helyreraknod.
*Elengedem és visszaindulok a ház mellett hátra ahonnan jöttem. Pár perc távollét nem a világ, de kéznél vagyok ha kellek. Ha Jamie velem jön, leültetem a bukszus mellé és bemegyek pár üveg sörért, odabent jó hangosan elkiáltom magam Miss Kaylának, hogy vendégem van és ne zavarjon senki, majd az üvegekkel visszamegyek a sráchoz. Leülök mellé és nyújtom az elsőt, majd a zsebemből előhúzom a félbehagyott jointomat és meggyújtom, a következő slukkot Jamienek nyújtom.*
-Na most mesélhetsz.

♫ Dallam ♫[/color] ϟ Aktuális viselet ϟ ©

Tárgy: Re: Rasid & Jamie Kedd 23 Jún. - 21:07

Rasid & Jamie

Az elit környékén nem nekem való, idegen tőlem. Mondanám, hogy Rashid is kakuktojás itt, ám oly ösztönösen teszi a magáévá, szerintem a világon nincsen olyan helyzet, amelyben nem találná fel magát. Most is telipofás vigyort kapok, amire közelebb lépek, hogy belecsapjak a kezébe. Ha nem is járok sikerrel Faye ügyében, akkor sem fogom magam pocsékul érezni, mert már megismerni ezt az alakot, önmagában sem volt semmi. Mi történhet? Legrosszabb esetben dumáltunk egy jót.
- Hidd el, engem már maga a helyzet azzá tett. – Morrantom, és azon tűnödöm, hogy nincs is értelme behívnia, ő maga is vendég, még ha bent is lakik. Akkor ücsörgünk, és sétálunk itt kint. Nem akarom túlzottan feltartani, vagy éppen szócséplésre szánni az időt, ha nincs értelme. Lássuk, hogyan reagál, ha a közepébe vágok, előtte viszont még a fodrászcsaj merül fel, végülis ott ismerkedünk meg, kell valami ütközési pont. Érdeklődve hallgatom, a maszirozásról valamiért nem a fodrásznő hanem éppen hogy a gömbölydeden kislányos Faye ugrik be. Fura... nem szokásom csak úgy agyalgatni kiscsajokon... Talán arról van szó, hogy pocsékul fest most a lelkivilága, én is bunkó voltam vele, ez afféle törlesztés, aztán ha Rashid átvette, akkor leléphetek a városból, hogy a magam dolgával törődjek.
- Miért is ne? Azt mondtad, bármi van, forduljak csak hozzád? Vagy csak a feketesörényes bige előtt voltál ilyen nagylegény? – Riposztozok vigyorogva, mondtam én, átragad rám a jókedve, nem tehetek róla. Egészen jó havernak bizonyul, pedig pont a saját magam, és mások védelme érdekében nem szoktam kialakítani ilyesmi kapcsolatokat. Fura, de jó hatással van rám ez a város.
- Szóval a lényeg az, hogy ezek után elvárom, hogy legalább vess rá pillantást. Ha az kell, hogy meghívjalak előtte piálni, hát felőlem... ráérsz most cimbora? – Kérdezem azzal a nem titkolt szándékkal, hogy majd közben úgyis felvezetem Faye ügyét. Ennyire már vagyok manipulatív dög, hogy a zsarolást, és a könyörgést egy kalap alá veszem nála, hátha valamelyik bejön. Kifelé indulok az utcát célzom meg, ahonnan jöttem, a kocsifelé, kezemben már a kocsikulcs, és a riasztó, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy pillanatokon belül már pattanhatunk is be.
- Majd útközben megbeszéljük, tudod... a kellemest a hasznossal.. – Félmosollyal nyitom ki a vezetőajtót, hogy megvárjam, hogy megkerüli az autót, és már pattan is be. Valahogy most nincs kedvem győzködni, egyszerűbb lenne, ha már lenne a vérében némi alkohol, hogy oldódjon, és rábólintson.

Tárgy: Re: Rasid & Jamie Szomb. 20 Jún. - 7:35

Jamie & Rashid

Az élet sava-borsa mindig egy szép nő

*Előbb-utóbb csak kiderül miért jött, nem fogom kifaggatni. Általában így van ez velem, akkor is ha egyszer találkozom valakivel, biztosan az arcomra ragasztott állandó vigyorgástól van, hogy mindenki megjegyez magának vagy a személyes bájam. Jamie is el volt ájulva tőlem, nem értem miért, talán ha fél órát beszélgettünk míg a csinos kis feketére vártam, de lehet, hogy volt az több is, hajam ugyan nincs de attól még szeretem ha masszírozzák a fejemet és a fodrász csajszinak kifejezetten finom kezei voltak. Elképzelni sem tudom mire kellhetek Jamienek, de nagyon remélem, hogy nem az ápolói képesítésem miatt keresett fel, hogy szerezzek neki valamilyen bogyókat. Egyrészt ha még mindig a kórházban dolgoznék sem tenném, másrészt már nincs bejárásom oda, hiszen Jonathan egész napos munkát kíván és mindennek Durya az oka. Hiába vagyok maximálisan elhivatott a betegápolás terén, van egy csodás, cuki lányom akiről egyedül kell gondoskodnom és van egy anyám akinek az otthonban való ápolását is ki kell fizetnem. itt legalább van fedél a fejünk felett, nincsenek nagy igényeim, ennél alacsonyabb szintű házban is ellennék, nem azért bólintottam rá az állásajánlatra, hogy körbe legyek véve szép bútorokkal és minden áldott nap Chopint hallgassak és a nyári nagy melegben tudjak egyet csobbanni a kerti medencébe, hanem mert a szálláson is sokat tudok spórolni és Duryának is hellyel-közzel meg tudok adni mindent amiről úgy gondolom, hogy feltétlenül szükség van rá. *
-Most, hogy így mondod, kíváncsivá tettél tesó.
*azért érdekelne hogyan talált rám ebben a fene nagy városban, porszem vagyok én és különösebben nem kavarok nagy zűrt sehol, ahol meg igen, oda Jamie feltételezem még a környéken sem szokott járni. A lányom iskolája és az elvált anyukák….fincsi kis felbolydulás nap mint nap. A kérdésre vigyorgok, szép emlékek, a csinos kis fekete bizony rendesen megdolgozott, és még az ágyban is jó volt, de nem tartott sokáig, csupán egy apró kis szórakozás volt az egyedülálló apák oltárán, nem volt anyatípus, ha tartósabb kapcsolatba fizetek be, akkor nekem tyúkanyó kell. Legyintek.*
-Ááá, dehogy, csak a fejemet masszírozza meg hetente, az öregnek is jót tesz.
*Mutatok magam mögé a házra, melynek gyomrában Jonathan most épp az igazak álmát alussza, vagy Chopint hallgat, a kérésemre fejhallgatóval. Nem tehetek róla, egyszerűen nem bírom az ipse muzsikáját, nem lehet rá csípőt mozgatni. Érdeklődve nézek továbbra is Jamiere, hogy mikor hozakodik elő azzal amiért felkeresett, mert ha jól számolok az ismijeim közül csak egyszer találtak itt meg, most. A régi haverok ennek a háznak a környékére sem jönnek, az már más kérdés, hogy nem reklámozom a munkahelyemet, a fenének sem kell ide a balhé. ha kell valami, megtalálok mindenkit akit kell, a félig elszívott joint is ezt bizonyítja. A több mozdulatos kézfogás ad annyi időt, hogy elgondolkozzon hogyan is kezdjen bele, egész jól sikerül neki, hogy padlót fogjak. Először a próféta szó rögzül bennem.*
-Ember! Mi vagyok én messiás? Összekeversz a szerecsenkirállyal.
*Nem haragból mondom ezt hanem döbbenetemnek adok helyet, mégis hova gondolt? nem vagyok pszichomókus, hogy lelkeket rakjak össze, és ez a küldetés dolog. Mintha megtámadták volna a földet az idegenek és én lennék az egyetlen aki megmentheti. a széles vigyorból azt feltételezem, hogy hülyéskedik, rá is mutatok az ujjammal és én is elvigyorgom magam, szélesebben mint Miss Kaylának.*
-Te most szívatsz mi? Oké, bejött, szóval miért is jöttél?
*Munka nekem? Hiszen van, és ki az a lány aki maga alatt van és vajon miért? Jamiet nézve tutira tőle, elszúrta a haját a fodrász a csaj meg kiakadt, már ha igaz az egész történet. Vigyorgok és úgy nézek rá mint a hülye gyerekek a villanyvasútra. Végig kellett volna szívni azt a cigit.*

Tárgy: Re: Rasid & Jamie Csüt. 18 Jún. - 19:37

Rasid & Jamie

Remélem, hogy Rashid kitalál majd valami gyógykúrát Faye-nek, mert rajta kívül nem ismerek egyetlen ápolót sem a városban, s nagyon nincs kedvem keresgélni, átbogarászni mindenféle referenciát. A feketével csak egyszer találkoztam, azon alkalom meggyőzött, hogy teljesen egyedi felfogása van az életről, mint ami mostanság dívik. Kétlem, hogy gyógyszerekre fogná a lányt, az életérzést adná át inkább, abban jónak bizonyul, én magam is bőven elcseréltem rá a divatmagazinokat, holott, csak húsz percet kellett volna várnom, amíg sorra kerülök a fodrásznál. A srácból csak úgy dől a hülyeség, és még csak gondolkoznia sem kell rajta, és érdekes módon mindenről van egy ostoba sztorija. Világlátottnak érzem magam, ha kinyitom azt magazint ott előttem, nehezen találnék benne olyan helyet, ahol még nem voltam, de Rashid... Hát hány élete van az ürgének? Igen, ő kell Faye-nek, aztán ha megtartottam az igéretem, akár tovább is állhatok, kár lenne lecövekelni egy helyben, életmódom nem éppen tűri hogy maradjak.
- Ne akard tudni, a lényeg, hogy itt vagyok. – Lépek felé, zsebredugott kézzel járatom körbe a tekintetemet, hümmögök hozzá, micsoda „nyomortanya”. Úgy látom szeret ő is a húsosfazék közelében lebzselni. Nem, kétlem, hogy a pénz érdekelné, igen polgárpukkasztó a fazon. Valószerűbb, hogy valami gazdag csókát ápol anyagiaktól függetlenül. Faye-re talán már nem is marad ideje. Ha így van, akkor visszapattanok a sportkocsiba, és lépek tovább. Akkor kénytelen leszek én a párfogásomba venni a kis vöröst. Azért nem teljesen szájhúzva, hiszen nincsen bajom vele, tulajdonképpen még kedvelem is, csak éppen nem érzem magam arra felelősségteljesnek, hogy mentoráljak valakit. Rashid lenne az ideális választás, az én vállamról venné le a terhet.
- Fodrász? Mármint az a dögös kis fekete? Még mindig futsz vele? – A kocsival kapcsolatban kajánul mosolygok, nem kell nekem még kulcs sem, minden gép engedelmesen adja a titkát. Csak egy-két napig járok vele, aztán szépen visszaküldöm oda, ahonnan elhoztam. Ujjlenyomat, hajszálak nélkül, hiszen tudom a módját, hogyan maradjak kisértet. Elfogadom a kézfogást, magam is valami ilyesmire gondoltam.
- Mennyire érsz rá cimbora? Munkát adnék. Azaz... küldetést. Van egy lány, aki maga alatt van, rád gondoltam afféle prófétának. – Le sem tudom törölni a vigyoromat, most is érzem, hogy szívhatott valamit, távolról mintha még cigit is láttam volna a kezében, biztos volt benne némi bumm-bumm...

Tárgy: Re: Rasid & Jamie Szomb. 13 Jún. - 6:44

Jamie & Rashid

Az élet sava-borsa mindig egy szép nő

*Ha lenne hajam most azt tépkedném, két nő van ellenem, pedig elvileg a döntés az enyém. Persze úgy is le vesznek a lábamról, Durya és Miss Kayla remekül megértik egymást, mondhatni egy nyelvet beszélnek aminek én a felét sem értem. Na persze, nők. A jó isten mentsen meg tőlük amikor kitalálnak valamit. Esküszöm Mr. McFly nem okoz annyi gondot mint életem értelme és a szövetségese. Megint valami hacukáról van szó, próbáltak meggyőzni de kimenekültem a hátsó kertbe, hogy legyen egy kis nyugalmam, nem olyan könnyű két nővel, főleg ha az egyik a lányod és úgy néz rád mint egy elárvult kiskutya. Szomorú sötét szemek, lebiggyesztett alsó ajak, egyetlen elárvult könnycsepp amit csak a nagyobb hatás kedvéért nem enged legördülni mert sokkal szívszorítóbb amikor ott remeg a szemében. Nem haragszom, Miss Csodapopóra sem, csak kell egy kis nyugalom, hogy összeszedjem a maradék méltóságomat és kitaláljak valami kompromisszumot, hogy ne kelljen feladnom az egész tekintélyemet, különben nekem annyi.
Szóval odakint egy bokor tövében ücsörgök egy szál pólóban és melegítőben, tornacipőben, mert így nem látnak a házból és van bőven időm, hogy elnyomjam a füves cigit amit kifejezetten gyógyászati célból füstölök el, idegnyugtatóként. Néhány ablak nyitva van, ezért hallom, hogy csöngetnek és mivel négyünkön kívül más már nincs ilyenkor a házban, kénytelen leszek én ajtónállónak felcsapni. A lányok úgy is jól elvannak egymással, Mr. McFly pedig nélkülem soha sehova nem képes menni. Nem megyek vissza a házba, beleszívok még egyet a jointba és megkerülve az épületet oldalt bukkanok fel, hogy megszemléljem ki a jó fene jött ilyen későn.*
-Ni! A Jamie gyerek. Ez meg honnan a fenéből tudja, hogy itt keressen?
*Félhangosan beszélgetek magammal, talán ez már a fű hatása, bár máskor is előfordult már, hogy megbeszéltem a dolgot magammal, én legalább nem pofázok vissza. Elindulok felé, menet közben elnyomom a cigit a ház falán és a maradékot a zsebembe csúsztatom. Jobb kezemmel végigsimítok tar fejemen majd ugyanazzal a mozdulattal intek felé ha észrevesz. Gondolom csak meghallja ahogy az apró murva csikordul a cipőm talpa alatt.*
-Jamie, mi a helyzet, kéne egy fodrász? És mi ez a kocsi, öregem csak nem lenyúltad valahonnan? Ide ne hozd nekem a szajrét ember, ez egy jóféle ház.
*Messziről kiszúrom a verdát, nem hosszú az út a házig és legalább a kapu környéke jól látszik. Ingatom a fejem, fogalmam sincs mit akar a srác, annyira nem haverkodtunk össze, hogy együtt sörözzünk és lelki tanácsokat osztogassak neki. bár ki tudja, lehet, hogy pont tőlem vár ilyeneket, dse esélyesebb, hogy üzletelni akar. Csak Miss Kayla ki ne jöjjön most, különben bajban leszek. az ajtóhoz érve nyitom ki és beszólok, hogy minden rendben, itt vagyok, intézkedem. Jamienek a kezemet nyújtom, a feketék szokása szerint, dehogy úriember módján, az olyan férfiatlan.*

Tárgy: Rasid & Jamie Csüt. 11 Jún. - 17:30

Rasid & Jamie

Rasiddal bármilyen meglepő egy fodrászatban találkoztam. Rögtön ki is szúrtam, mit keres egy teljesen kopasz srác a többi pasi között. Ha le akarja szedni, akkor egy sima géppel is megteheti, miért kéne ezért fizetni? Nem hagyott nyugodni a gondolat, ezért melléültem, és rákérdeztem. Telipofával vigyorogva mesélte, hogy ő nem csak egy a sorban, övé a főnyeremény, a csinos fodrászcsajjal kavart. Áh, így már mindjárt világos volt. Elég vicces, magával ragadó fazon, még azt is el tudtam képzelni, hogy egyszer majd beüljünk sörözni valahova, és kibeszéljük a világ dolgait, mert bár sokkal cinikusabb vagyok, mellette aztán nem lehet szarul az ember. Ezért jutott ő az eszembe most Faye kapcsán. Megállok a kölcsönvett sportkocsival a ház előtt, ahol éppen dolgozik, gondolom itt is lakik többségében. Könnyen ráakadtam, mert bár elkértem a telefonszámát múltkor, nem akartam egyeztetgetni, az ötlet most túl hirtelen, beugrok, mint aki csak erre járt, és ha kérdezi, hogy honnan tudom hogy itt lakik majd a haverjaimra hivatkozom, sokakat ismerek a városban. Ez így van, de egyszerűbb volt a neten, a gépemmel megtalálnom. Még annyira kevesen ismerik ezt a technikát, kár is lenne rá hivatkoznom, ráadásul nem éppen törvényes amit teszek. Az ezüstmetál Porsche lámpáit lekapcsolom, amint koraeste odaérek. Szóltam, hogy Faye-re azért figyeljen egy megbízható lány ismerősöm, akivel egyébként semmi nincsen, csak haver, de annyira azért vagyunk jóban, hogy ne akadjon fenn ilyesmin. Napközben nem akartam jönni, mert ha Rasid nullaperchuszonnégyben az ápolt mellett van, akkor talán este akad kevesebb tennivaló. Megnézem magamnak a környéket, elég felvágós, puccos stílus, nekem is tellene rá, viszont nem akarom felhívni magamra a figyelmet. Átvágok a ház felé eső bejáratig, majd kopogok, ha nem találok csengőt.

Tárgy: Re: Rasid & Jamie

» Jamie Cavenaugh
» Jamie szobája
» Faye & Jamie - Végre együtt!
» James Arthur "Jamie" Madrox - Többszörös ember