Laura Martin - Ariadné

Tárgy: Laura Martin - Ariadné Kedd 19 Aug. - 15:49

Laura Martin

"Senki nem kéri, hogy hős legyél, csak néha úgy alakul"

Userinfo: Főkarakter

Név: Laura Martin
Mutáns név: Ariadné
Születési dátum és hely: Winchester, KY, 1988. szeptember 17.
Besorolás: Hős

Képesség(ek): Aranyfonál, Tündérláng

Elsődleges képesség: Aranyfonál
Osztályozás: Alfa mutáció
Aktiválódás: 2 éves kor
Képesség jelenlegi szintje:
Képes testének bármelyik pontjából vékony aranyszín szálakat növeszteni, amiket maga körül négy méteres körben akaratával irányíthat. A szálak számát és hosszát tetszés szerint meghatározhatja, és képességének használatához csak kevés koncentráció szükséges, hála mutációja korai megjelenésének.
A szálakat képes akarata szerint összefonni, de ez időbe kerül, létrehozhat ezzel akár egy kardot, amit lehetetlen kiütni kezéből, vagy több olyan vastagabb csápot, amivel akár saját magát is a levegőbe emelheti, de egy burkot is, amibe fizikai erővel nehéz behatolni. Több szál összefonásával sem képes 200 kg-nál nehezebb dolgokat megemelni, vagy 500 kg-nál nagyobb súlyt elhúzni.
Leggyorsabban egy-egy szálat tud mozgatni, így akár átszúrhat vagy megvághat vele dolgokat, embereket, de akár trükközhet is velük, hiszen a vékony szál átfér a kulcslyukon, hogy kinyissa az ajtót a másik oldalról, vagy rátekeredhet egy oszlopra, hogy kifeszítve elgáncsoljon valakit, de csomókat is köthet rá. Egyetlen szállal maximum 5 kg-ot tud megemelni, vagy 15 kg-ot elhúzni, szinte láthatatlanul, hiszen a szál maga nem vastagabb egy cérnánál. Valamilyen szinten érez is velük a képessége hatókörében, de rajtuk keresztül fájdalmat nem nagyon lehet okozni neki, csak akkor, ha azt valamiképp elválasztják a testétől. Ilyenkor, ha a szálat vágták el, csak fáj neki, de ha kitépték azt valahogy, vérzik is.
A szálak anyaga egy ismeretlen, ám nagyon nagy szakítószilárdságú fém, amelyet a lány teste termel, hosszuk maximum 40 méter lehet, de ha kikerülnek a lány kontrolljából, többé nem irányítja őket, lehullnak a földre. Nagyon strapabíró anyagról van szó, védekezni is tud vele, már egy-egy szállal is képes erőt kifejteni, saját súlyát pár szál is megtartja, de igazi ereje összefonás után mutatkozik meg. Ha csak néhány szálat irányít éppen, azt gyorsan vissza tudja húzni testébe, de ha többet, vagy azok össze is vannak szőve, több időre van szüksége, hiszen ki kell őket bogoznia.
Képesség távlatai:
A képesség idővel fejlődhet, hatótávolsága megnőhet, ahogy képes lehet őket gyorsabban mozgatni akkor is, ha már több szálat vezérel. Később nagyobb súlyokat is mozgathat vele, ahogy a szálak pusztítóereje is nőhet, hosszukkal együtt.

Másodlagos képesség: Tündérláng
Osztályozás: Delta mutáció
Aktiválódás: Születése előtt
Képesség jelenlegi szintje:
Képes egy tucat apró fénygömböt idézni, amit akaratával irányíthat látótávolságban. Ehhez nem igazán kell koncentrálnia, ellenben a fények támadásra teljesen alkalmatlanok, mindössze fényük van, és ha valami hozzájuk ér, azonnal kialszanak.
Képesség távlatai:
A képesség teljesen kifejlődött.

Jellem:
Olyan lettem, ahogy neveltek. Nyitott. A családom elfogadott engem olyannak, amilyen vagyok, így nekem sem okoz gondot megtenni ugyanezt másokkal. Ettől persze ne gondolj naivnak, mert egyáltalán nem vagyok az. Magabiztos személyiséggel rendelkezem, de erre szükségem is van a terveim megvalósításához. Szeretek gondolkodni a világon, és mindenről van saját véleményem, ami mellet szívesen érvelek, de másokét is meghallgatom. Társasági ember vagyok, bár vannak pillanataim, amikor nagyon élvezem azt, hogy egyedül lehetek, és merenghetek egy kicsit. Szeretek beszélgetni, de az értelmetlen fecsegés hosszú távon kiborít, ahogy az önsajnáltató emberek is. Bár ha van miért sajnálni, az más tészta. Az lett a hivatásom, hogy embereken segítsek, de be kell vallanom, nekem néha nehezemre esik segítséget kérni. Vidám természetű vagyok, de kicsit forrófejű is, és tudok végtelenül komoly is lenni. Nehéz igazán megbántani, és általában gyorsan megbocsájtok, nem kenyerem a hosszas gyűlölködés. Minden érdekel, és mindenre kíváncsi vagyok, így széles az érdeklődési köröm. Szeretem a zenét, a természetet, a finom ételeket, és szívesen próbálok ki új dolgokat. Néha talán meggondolatlannak tűnök, de nem biztos, hogy ez így is van, lehet, csak valami újat próbálok ki. Amióta hősnek álltam, a mindennapi életem igazából ugyan olyan, mint volt, a spontán ötleteim sokat segítenek, hogy a képességemet vészhelyzetben a lehető legjobban tudjam használni. Tudom, hogy a családom félt engem, amikor kiállok a tűzvonalba, de az ő védelmükben is teszem. Az inkognitó fenntartása persze nem egyszerű, de szükséges. Senki nem tudja rólam, hogy mit is csinálok valójában, csak a családom. Két életem van, és félek, hogy egyszer lebukok a barátaim előtt.

Kinézet, megjelenés:
Külsőmmel nem igazán tűnök ki a tömegből, bár tény, hogy többen is mondták, milyen csinos vagyok. A magam 165 centijével azt hiszem. középmagasnak számítok, ahogy a barna hajam sem igazán tér el az átlagtól. Annyi, hogy kicsit göndör. Na meg frufrut hordok. Máramikor. Máskor egyszerűen csak elfésülöm oldalra, és már ott sincs. Sokszor tűzöm fel annak reményében, hogy utána nem fog a szemembe lógni, de általában rám cáfol. Az arcom kicsit kerek, a szám telt, a szemem pedig zöldes-barna és enyhén mandula formájú. Ezt apukámtól örököltem. Az alkatom átlagos, nem vagyok extrasovány, nem is szeretnék az lenni, bár azért formában vagyok, hála a nem mindennapi testedzésnek. Na meg végül is két bátyám van, akik mindig elrángattak kosarazni. Néha kicsit fiúsan öltözködöm, bár ez inkább a farmernadrágban és a pólóban merül ki, de még így is szeretem a színeket, na meg az ékszereket. Persze vannak szoknyáim is, de a magas sarkú cipők nem a kedvenceim. Néha kicsit szélesen gesztikulálok, és általában mosolyogni látnak, sokat hallgatok zenét, a kazettás lejátszó fejhallgatója a nyakamban átlagos jelenség. Ha éppen a másik életemet élem, senki nem fog felismerni. A testemet teljes egészében szorosan hozzám feszülő aranyszín szálak borítják, így magasabb leszek tőle, ahogy kicsit nagyobb is. A páncélzatom formája egyszerű, könnyen mozog velem, hajam és arcom sem látszik ki belőle, csak szemeim előtt ritkább, hangomat pedig nehezebb felismerni az üreges „sisak” hangtorzítása miatt.

Előtörténet:
Anyukám balesete után azt mondták neki, hogy nem lesz több gyereke. Aztán jöttem én, mint valami kis csoda, és magammal hoztam valami olyat, amit eddig ők sem ismertek. Különleges színt vittem a családba. Igen, mutáns vagyok, de ez így jó. Szeretem a képességem, és boldog vagyok, hogy azok, akiknek a szava igazán számít, elfogadnak így. Sosem volt emiatt semmi bajom, de persze ez nem csak rajtam múlt. A családom szuper. Amióta az eszemet tudom, furcsa dolgokra vagyok képes. Olyanokra, amik miatt mások azt mondanák, szörnyeteg vagyok, hogy meg sem kellett volna születnem erre a világra. Emlegetnék, hogy kitaszított vagyok, nem tartozom az emberek közé. De ők nem tudják, milyen az, ha a gyereked különleges. Annyira vártak rám, hogy minden képességem sem tartotta vissza őket attól, hogy úgy szeressenek, ahogy vagyok. Remek emberekkel vagyok körülvéve, és azt hiszem, a tökéletes helyre születtem. Nem csoda hát, hogy az lettem, ami. Egy hős, aki embereket ment. A személyazonosságomat viszont jobb, ha elrejtem a világ elől. Pont miattuk. Sosem akarnám, hogy bajuk essen.
Anya egyszerű virágboltos, apa pedig egy kisebb egyetem történészprofesszora. A két bátyám is átlagos ember, imádnak kosarazni, oda vannak az autókért, és az idősebbik már el is jegyezte a szerelmét. Azt hiszem teljesen átlagos életet éltek volna, ha nem csöppentem volna bele az egészbe. De szerencsére senki nem bánta meg. Mesélték, hogy még születésem előtt is használtam a képességem. Mindig, mikor Anya leült valahová. zenét hallgatott, és mosolyogva simogatta a pocakját, feltűntek körülötte a fények, és ő sosem ijedt meg tőle. Azt mesélte, kellemes volt, ahogy körbelengték, és valahol tudta, hogy miattam vannak. Aztán megszülettem, és biztos lett, hogy így van. Minden este, mielőtt elaludtam, ott keringtek körülöttem. Sokáig nem tudták, én is hozom létre őket, csak később, mikor már meg tudtam értetni velük. Aztán előjött a másik képességem is. Én már nem emlékszem, kicsi voltam még. Az életem része lett, és az övek is. Normális gyerekkorom volt, és én is tudtam, ne lenne jó ötlet mutogatnom ezeket, mások félnének tőle, erre magamtól jöttem rá. Nem lehet mindenki olyan, mint a szüleim és a tesóim. Így minden olyan volt, mint bárki másnak. Iskola, tanulás, szerelem, barátok, csalódás, talpra állás, mosoly, bánat, könnyek, nevetés. Sosem kezeltek kívülállókén, így sosem éreztem magam annak. Könnyen barátkoztam, szerettem az zenét, a természetet, a színeket, és ezek a dolgok azóta sem változtak. Csak egy dolog lett más. Hiszem, hogy a képességem adomány, és nem átok, és adománykánt is kezelem. Évekkel ezelőtt történt, hogy megmentettem egy kisgyereket a szálakkal. Ekkor jöttem rá, hogy akkor tehetek a legtöbbet, akkor használhatom ki a képességeimet, ha segítek másokon. Nos, így lettem hős. Aranyszín szálakból összefont páncélban elég komoly mennyiségű sérülést ki tudok iktatni, és így egy-egy másik szál mozgatása már gyerekjáték. Nem igazán terveztem előre, hogy életmentő bűnüldöző leszek, és továbbra sem oltanék ki életeket, de segíthetek másokon olyankor is, amikor senki más nem tud. Többször jelentem már meg a hírekben, és sokat találgatják, hogy ki lehetek valójában. Egy elmés riporter az aranyfonalak miatt az Ariadné nevet akasztotta rám. Vannak, akik elfogadnak, vannak, akik nem. De ilyen ez, tudtam, hogy ez lesz. Talán sosem fedem fel a nyilvánosság előtt kilétem, de a legfontosabbak, a legmegbízhatóbbak tudnak róla. Azt hiszem valami olyat kaptam, ami nem sok hozzám hasonlónak adatott meg. Szerető családot, titkok nélkül. Szerencsés vagyok? Igen. Más vagyok? Bizony! Kitaszított vagyok? Nem. És soha nem is leszek az, hiszen mindig lesz otthonom. Ha meg is sérülök, ha bármi történik, mindig lesz egy hely, ahol segítenek.

Tárgy: Re: Laura Martin - Ariadné Kedd 19 Aug. - 19:25

Szép kis karit hoztál össze, aki remekül látja a dolgok mibenlétét, és valóban nagyon szerencsés, amiért ilyen család adatott meg neki, a legtöbb ember nehezen fogadja el azt, ha valaki más, de veled remekül bántak, és remek lány is lett belőled Smile

A képességed is szuper, nagyon tetszetős, biztos vagyok benne, hogy lesz, akit kiváltképp érdekelni fog Smile

Az egyetlen dolog, amit nem értek, hogy miért írja mindenki mostanában szegény Eric nevét k-val Very Happy

Még csak annyit tegyél meg, hogy foglalózz, és tied is a játéktér! Smile

» Jessica Martin
» Peter & Laura, avagy az érkezés