Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
És most ismét útjára bocsátom rút ivadékomat, hadd boldoguljon. Szeretettel viseltetem iránta, lévén boldog napok sarja, amikor a halál és a bánat csupán szavak voltak, s nem leltek igazi visszhangra szívemben." (Mary Shelley)
Üdvözöllek London ködös, párás utcáin! Ne tévesszen meg az éj sötét csendje! Rémalakok járják a macskaköves utakat, a parkok buja zöldjében rejtőznek, s talán a Te véredre áhítoznak. Olykor a falakra festett halovány ködből kiemelkedik egy-egy sötét alak, szelíd hajnalfénnyé avanzsál a borult álomkép, s előlép az árnyakból, melyekből vétetett. Ha velőtrázó, éles sikoly riaszt, fuss! Talán csak Hasfelmetsző egy újabb áldozata, de az is megeshet, hogy védangyalod figyelmeztetése! Hasfelmetsző? Hát persze! Ha a színfalak mögé kukucskálsz, magad is láthatod, hogy Jack nem emberi lény! Tudja ezt mindenki, akinek érzékei elég kifinomultak a láthatatlan meglátásához. Az Éjben Fogant, rejtett világ démonai köztünk élnek. Térj be egy fogadóba és igyál a királynő egészségére! Meglehet, jobban jársz, ha vakon lépsz ki egy elvakult világ színpadára... ám ha valóban tudni akarod, mit rejt a mély, szedd össze minden bátorságodat, csillapítsd kínzón lüktető szíved vad dallamait és kövesd a ködbe vesző árnyalak tompán visszhangzó lépteit, a város szelíd fényének, olvatag színeinek fel-felderengő látomását! És kerülj beljebb... - Egy teát, esetleg? Most, hogy kényelembe helyezted magad, kedves barátom, engedd meg, hogy felkavarjam lelked nyugvó tavát! Így elnézve Téged, lehetsz Te ártalmatlan vagy kevésbé ártalmatlan halandó, de a rejtőzködő fajok valamelyikéhez éppúgy tartozhatsz! Ezért hát elővigyázatosságomért előre bocsánatodat kell kérjem! Itt elszabadult a pokol, magad is láthatod... Többé senki sem érezheti magát biztonságban, az ipar forradalmának valamennyi képviselője új gyümölcsöt szakított a Tudás Fájáról, ám minél nyitottabb elménk, rájövünk, szemünket le kell csuknunk a túlélés reményében! Az elmúlt éjszakámat nyugtalan forgolódás kísérte, kitépte szemeimből az álmot, s gonosz, szuroksötét, pokolbéli látomások gyötörtek. Valós látomások ezek, azóta tudom, hogy az a Lény... AZ. A. LÉNY. Beteg, gyarló testem kínzója megmutatta igaz valóját, feltépte a lelkembe vezető alagút végén a kerek, vérvörös ajtót, mérget lehelt összes sejtembe, egy leszek közülük, tudom, érzem, mert átok volt, átok és én nem kérhetek mást, mint... Értem gyászba ne öltözzön, Hogy megszentelt földbe ne temessenek, Hogy a lélekharangot nekem meg ne húzzák, Hogy holtomban meg ne látogassanak, Hogy gyásznép a síromhoz ne kísérjen, Hogy virágot a síromra ne ültessenek, Hogy senki ember rám ne emlékezzék, Ez végakaratom. (Thomas Hardy)
Kezdőlap 
by 
