Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Az élet sava-borsa mindig egy szép nő, főleg ha a lányod
*Nem fejelem le másodszor is a kormányt, zöldre vált a lámpa, de olyan érzésem van mint az imént mikor megmutatja a kézfertőtlenítőt. Szerintem ez már túlzás, azt nem mondom, hogy beteges, inkább ilyen kis rendes legyen mint huligán, de azért néha nem árt az a kis kosz ami a kezére tapad. Azok a nagy szemek amiket rám mereszt a visszapillantón keresztül, meglágyítják a szívemet, bár sosem haragudtam rá igazán, egyszerűen nem adott rá alkalmat. Néha azért szeretnék, néha csinálhatna valami apró rosszat, hogy tudjam a jég hátán is megél majd, mert a tudományból nem fog az biztos, de egyelőre ez tölti ki az életét. Kicsi még, próbálom azért egy picit elrontani, nem mintha azt szeretném, hogy rossz legyen, neeeem, maradjon csak ilyen, de az élet nem habos torta és ha nem tudja mitől döglik a légy, nem fog kikecmeregni a bajból. Ő nem fogja keresni, de mint tudjuk nem is kell, a baj megtalál minket. Ezen az egy dolgon kívül az én lányom a legszebb és egyszerűen tökéletes, mindenre van ötlete. Azt értékelem benne a legjobban, hogy nem hisztizik és nem utál azért mert néha becsajozom. Hát istenem, férfi vagyok nem élhetek cölibátusban, de soha nem vittem haza nőt. Tudott róla persze, nem titkoltam el, volt hosszabb kapcsolatom is de éreztem, hogy nem komoly, inkább csak kaland és addig teljesen felesleges Duryát zaklatnom vele. A legfontosabb az egészben, hogy a másik tudja és el is fogadja, hogy soha nem léphet Amanda nyomába, nehéz ez és piszok kívánság, de nekem Durya a legfontosabb. A mostani helyzet Ms. Kaylával más, hiszen egy házban élünk, nem tudom elkülöníteni a dolgokat, de nem is komoly még. Viszont mégis csak előnyösebb így, mert fordítva történnek a dolgok, előbb kedvelik meg egymást Ms. Kaylával s aztán jöhet a többi. * -Szóval elosztogatod a sütijét, hát ez nem szép. Azt mondod jól járnék vele? Szerintem is. Tényleg kedves és jó humora van, csak azzal a Chopin-el kellene kezdeni valamit, a fickó közénk áll…..Jobb mint az eddigiek? Heee? Nem is kérdeztem róluk, nem voltak fontosak. Ms. Kayla nem csak „jobb mint az eddigiek”. *Róla legalább már azt is tudom, hogy nagyon jó barátja Duryának és soha nem akar majd az anyukája lenni, ahogy a többi nő mikor meghallja, hogy van egy lányom. Nem értem, ez valami genetikai kódolás lehet bennük, ezért nem is próbálkozom gyerekes anyukákkal, bár azokkal sem könnyű akiknek nincs gyerekük, mert ők meg akarnak, én meg nem. A táncolásra most már emlékszem, a balettre, olyan kis cuki amikor felveszi a tütüt vagy mi a csodát. Hát ezen jót röhögtem mikor meghallottam a nevét a tányér alakú szoknyának, a könnyeim is kicsordultak, a balett tanárnő meg csak nézett rá, és biztos voltam benne, hogy egy apáca aki karót nyelt, ráadásul úgy nézett ki mint egy kötszerből kitekert múmia aki varázsló, mert pálcája is van ám neki. * -De arra emlékszem, jól is csinálod, de az még sem keringő…..tudom mi a keringő. *Kicsit azért homályos marad a balett, több maradt meg bennem a tanárnőből, és nem is vagyok úgy oda érte, szerintem Duryának több érzéke van a fekete tánchoz, már kicsiként is jól riszálta a fenekét amikor Amandával mókáztak, mondtam is akkor, hogy szambáznia kellene. * -Imádom a cápás monológjaidat, naná, hogy elviszlek, te vagy a világszép hercegnő! Ms. Kaylát is hívjuk el? Nekem nyolc de csak ha te is szeretnéd, ha tényleg szeretnéd, akkor elhívjuk őt is. *Mondjuk a balettre gondoltam, akkor jobb lenne ha mellettem lenne, nem unnám magam halálra. Persze ha Durya is táncol, akkor nem, még ha nem is szambázik, biztosan ügyes. Ezek után már kaptam annyi hideget és meleget a lányomtól, a fejem is fáj a kormány miatt, hogy jöhet az én késszúrásom.* -Kapsz hát. Ma hamburgert eszünk sült krumplival, utána meg tejszínhabos fagylaltot és kólát iszunk. *Amikor rám néz csak egy fülig érő kárörvendő vigyort láthat. Úgy rohan el, hogy még Mrs. Pottsnak is csak futtában integet, gondolom megy és rendbe rakja a babáit. Leeresztek mint a lufi, Mrs. Potts látva ahogy a tenyeremet végigsimítom tar koponyámon, elneveti magát.- -Ne! ne nevessen, különben rendetlenséget csinálok a konyhai szekrényekben.
//Azt hiszem ez egy záró. Nem akarom sokáig nélkülözni a kis drágámat, mert imádni való, szóval ne is álmodja arról, hogy pihensz egy kicsit vele. Oda vagyok tőle meg vissza //
♫ Dallam ♫[/color] ϟ Aktuális viselet ϟ
Durya El-Attar
mutant and proud
ember
I just believe my eyes
Play By : Amandla Stenberg
Hozzászólások száma : 7
Kor : 17
Tárgy: Re: Rashid & Durya Szomb. 28 Nov. - 20:10
Rashid & Durya
Komoly képpel állom apa tekintetét, azért, mert ő hoz és visz az iskolába, már rögtön azt hiszi, hogy mindent tud rólam. Szoktunk beszélgetni, és amit csak tud, azt elintéz, de én már nyolc évesen is igyekszem a magam ura lenni, utánaolvasni a kérdéseimnek, méghozzá szakirodalomból, újságokból, mert bár apa imád mindenről véleményt formálni, lássuk be, sokszor nincsen igaza, nekem meg erőm, hogy állandóan vitatkozzak vele. Majd egyszer csak felnő, amikor már nekem is unokáim lesznek. Ha lesznek.. - Pontosan tudom apa. Nézd. – Veszek elő a táskámból egy fertőtlenítő flakont, amit még a menzakajára is rá szoktam fújni. Hatalmas nagy szemekkel nézek rá, és tudom, hogy nem képes rám haragudni, hiszen én vagyok a szeme fénye, az egyetlen. Igaz, hogy szokott nőkkel randizgatni, nem vagyok annyira vak, hogy lássam, hogy Ms. Silverfoxra is mekkora szemeket mereszt, na de ez mindegy is, amíg engem szeret a legjobban. És furcsállom, hogy most apa kezd el engem kioktatni, de nem teszem további szavakkal különössé a helyzetet. - Végülis kedvelem, de nem azért, mert szép. Aranyos, és kedves veled. Meg velem is. Olykor csomagol sütit, amit el szoktam másoknak osztogatni, meg én is megkóstolom. Végülis jól járnál vele. Jobb, mint az eddigiek. – Apa rendes, mert nem akart nekem sosem egy pótanyukát, nem akarta rámerőltetni, hogy bárkit is újra családtagnak tekintsek. Elfogadja, hogy nekem az anyukám volt az anyukám, és ez jól is van így, és ezért én is lehetnék vele toleráns. Lehetnék, csak nem mindig sikerül. - Hát az iskolai balett. Amire még év elején befizettél. Nem emlékszel? – Nem vagyunk túl sokan, mert a többi gazdag kölyök inkább discotáncot tanul, vagy hiphopra jár, én meg még páran vagyunk csak, akik a testünkön kívül az elménket is művelni akarjuk. Apa arcán látni a meghökkenést igazán izgalmas dolog, nem tudom megmosolyogni. Engem aztán nem zavar, hogy több érzékem lenne a fekete zenéhez, mint a többi helyi fehérnek, ez választástól függ, nem pedig az ösztönöktől. Nekem a komolyzene felel meg jobban, és az izlésemen nem változatok. Legalább megérkezünk, és még jó hírrel is szolgál. - Ohó, engem is elviszel randizni? Akkor már hívhatnánk Ms. Silverfoxot is? Hármasban nem lenne jobb, mintha csak a cápás monológjaimat hallgatod? – Kérdezem megértően, tudom, hogy akkor nem tudnak annyira egymásra koncentrálni, és kellenes az apás programok is, de hátha jobb kedvű, és engedény lenne velem is, és nem feszülnénk egymásnak ennyire. - Igenis. De miért is? Mégiscsak kapok ebédet? – Emelegetem a szemöldökömet kajánul, de ez tényleg nem bántás, elképzelhető, hogy csak azért küld a mosdóba, mert elestem, és le kéne mosni a kezeimet. Így kipattanok, cápás könyv a táskába, és szaladok be a házba, amelyet annak ellenére a sajátunknak tekintek, hogy csak vendégek vagyunk itt. Elszáguldok a nő mellett, akire vetek egy mosolyt, és integetve köszönök. Ha végeztem, akkor meg kéne néznem, hogy a babáim megfelelően vannak visszatéve a polcomra, a takarítónő hajlamos elmozdítani őket, és utálom, ha nem a megszokott rendben vannak.
Az élet sava-borsa mindig egy szép nő, főleg ha az a lányod
-Eldobom az agyam. Nem vitatkozol? Még szép, hogy nem vitatkozol. Persze, hogy van különbség, a tartósított kaja nem romlott. Ennyi! *Na ezek után duplán én intézem a menzát, csak el ne felejtsem. Otthon azt eszik amit akar, Mrs. Potts szokott bevásárolni, elmegy, megrendel mindent, megnézi a friss zöldségeket és a húst, aztán mindent hazaszállíttat. szokta is mondani, hogy Durya milyen válogatós, bezzeg az ő idejében....haha az ő idejében még annyi válogatni való sem volt mint most. De minek válogatni? Szerintem bármit meg lehet enni, mértékkel, abból nem lesz baj, ha az egészségmániásokra hallagtnék vagy a kutatókra akik minden évben rájönnek valamire, hogy melyik élelmiszer miért nem jó, már semmit sem ehetnék. És ezért fizetik őket, na megnézném a hűtőjüket otthon. az én lányom csodaszép, nem hagyom, hogy elrontsa magát, aki nem eszik az csont sovány lesz, Durya meg amúgy sem hízékony típus. szóval maradunk a menzakajánál és ezzel kicsit megnyugtat. A következő hozzászólásával épp egy piros lámpánál talál meg, szerencse, mert szó szerint lefejelem a kormányt. A vidámpark nem egészségtelen de úgy állítja be mint egy sosem takarított kutyakennelt, mocsokkal teli, baciországot. Miután feltéptem a homlokomat a kormányról elindulok a zöldnél és nagyokat bólogatok, hogy biztosan megértse mit akarok mondani.* -Nagyon akarom, igen. Ne legyél bacifóbiás mert akkor ki sem tehetnéd a lábad a házból. Tudod te mennyi baci van az iskola női mosdójában? Az osztályterem kilincsén, a padodon amit előtte más használt. Vagy vigyázzállásban vagy egész nap? Elmegyünk a vidámparkba és addig nem nyúlkálsz a szádban, otthon meg kezet moshatsz, képzeld a szappan és a víz csodákra képes. *Na persze jónak mondom, állandóan kezet mos, még akkor is amikor nem. Szeretem, hogy tiszta meg igényes magával szemben meg hát az anyja is erre tanította, de már mondtam neki, ha így folytatja teljesen elkopik a keze. Viszont éles eszű a szentem, hogy milyen jó ötletei vannak, csak van egy kis bibi bennük.* -Otthonra? Gyertyafényes vacsora mi? Hát azt is lehetne de tudod ha Jonathan nincs jól ott kell lennem mellette, különben nem hallom ha baj van. Hogy szerelmes-e? Látod azt nem tudom. Bírja a búrám az biztos, még egyszer sem vágott képen. Hehehee....de amíg nem randiztunk honnan tudhatnám? Kedveled mi? Hááát, szép nő az biztos. *Oldalra fordulok, látom, hogy előrehajolt ezért kapva kapok az alkalmon és megborzolom a fején a haját, sok kárt nem teszek benne, olyan szorosan van kötve. * -Miiiijaaaz, hogy lötyögök? Az igenis tánc, jó tánc! *Felháborodva kérdezek vissza és védem magam meg a csúcs mozgásom, nehogymá leszólja nekem a Dirty Dancing-em. Aztán kapcsolok mit mondott az elején és akárhol is van, elől vagy hátul teljes felsőtesttel fordulok felé, mit nekem forgalom, úgy is mindjárt hazaérünk.* -Te tudsz táncolni? Honnan tanultad? Mert nem tőlem az biztos. Komolyzenére mi? Beszarás! *Valahol, valamikor kicsit elsiklottam Durya mellett, nem kicsit érint rosszul, hogy ennyit nem tudok róla. Persze táncoltam már vele de akkor még kisebb volt és nem ennyire kajafóbiás, de akkor az ölembe kaptam és úgy pörögtem vele, meg a lábamra állítottam és együtt lépkedtünk. Az mégsem önálló tánc, és mégis milyen tánc, keringő? Arra az altatódalos Chopin-re? ezt sürgősen ki kell verjem a fejéből, szép az ha a komolyzene is érdekli, de könyörgöm, nézett már tükörbe? Fekete! A vérében van a tánc, a csípőriszálás, a latin és az afrikai, elég ha kettőt lép és már látszik rajta. Bekanyarodom a feljáróra és satufékkel állok meg, mert ekkor kapom a következő hideg zuhanyt. Még jó, hogy ilyen kiváló érzékkel választja meg az időt és a helyzetet amikor fárasztó dolgokkal áll elő nekem. Gondolatban elsírom magam, nem tudom, hogy örüljek vagy essek kétségbe. Amíg ledöntöm újra lefejelem a kormányt. De hát én akartam vele együtt lenni, akkor olyan program kell ahol jól érzi magát, én meg leszek a mártír apa. * -Balettet. Ja, el. Hát persze kincsem, oda vagyok a balettért, utána beülünk apád kedvenc éttermébe és jól bekajálunk. Meghívlak! *Na ettől meg nekem lesz jobb kedvem, imádok a McDonald`s-ba járni, szeretem a sült krumplit és a tocsogós hamburgert. Felemelem a fejemet, hátrafordulok és százkarátos vigyorommal nézek rá, még a szemöldökömet is megugratom kicsit. Édes a bosszú. * -Na kiszállás hercegnő, irány a mosdó, moss kezet!
Tudom, hogy apa mindig is keresett számomra valami anyafigurát, még ha én nem is igényelem. Teljesen jól megvagyok anélkül, hogy valaki apához hasonlóan a körömlakkozásról, és az ehhez hasonló lányos dolgokról papolna nekem. Néha valóban szeretem kisfesteni magam, túlzásba nem viszem, csak nem tudom, miért nem látja be, hogy nem minden lány ugyanolyan, miért kéne azt tennem, amit ő szeretne? Olvasni sokkal jobb, emellett babázok, zenét hallgatok, és ha nagyon muszáj, elmegyek vele még a vidámparkba is. Úgyis az a lényeg, hogy ő érezze jól magát, legalább vigyázok rá. - A romlott és a tartósított között azért van különbség. Nem vitatkozom, ha szeretnéd, megeszem apa. – Mivel az úgysem megoldható, hogy apu az én kezembe adja a konyhapénzt, hogy bevásárolhassak, biolisztet vegyek, és megkérjem a szakácsnőt, hogy abból dagasszon kenyeret, kénytelen vagyok arra hagyatkozni, amit végül önmagától megcsinál, vagy az iskolában kapok. Nem vagyok bulimiás, viszont madárcsontú igen, mert nem sokat van kedvem hozzányúlni a menzás étkekhez. A süti meg nagyon hízlal. Így csipegetek abból, amit egészségesnek vélek. - Nem a vidámpark az egészségtelen. Szerinted letörölgetik, fertőtlenítik a kapaszkodókat? Ki tudja, hogy hány beteg, bacis ember jár oda? Kész fertőző, kóros hely lehet az egész. Ettől még ha nagyon akarod... elkísérlek. – Jegyzem meg halovány mosollyal, tudom, hogy apa szeretné, ha jól érezném magamat, csak éppen abba nem gondol bele, hogy más fogalmaink vannak erről. Ha egyszer legalább megkérdezné, hogy én mit szeretnék csinálni. Pedig annyi ötletem volna, csak nehéz ráerőltetni az akaratomat. Most be vagyok kötve, annyira viszont előre tudok még hajolni, hogy a mellette lévő székre könyököljek, egy erősebb fékezés úgyis visszaránt. Kicsit még fel is nevetem, ahogyan végülis a nőkkel kapcsolatban viccelődik, aztán támad egy ötletem. - Ilyenkor... ha Jonathan rosszul van, otthonra is szervezhetsz randit Ms. Silverfox-szal. Gyertyafényes vacsora, aztán vannak nagy szobák, ahol lehet vele táncolni is. Mit gondolsz, szerelmes beléd? – Kérdezem érdeklődő pillantással, még a fejemet is oldalra döntöm, mint egy kutyus. Fogalmam sincsen, hogy Kayla milyen zenét szeret, keveset vagyunk együtt. - Te már idősebb vagy, úgyis jobban érvelsz, miért próbálkozzak? Én tudok táncolni komolyzenére. Te meg lötyögsz apa. – Rázom meg a fejemet, nem fogok vitatkozni vele. Ellenben a túl ritikító körömlakkra rázom a fejemet, elég nekem a mattabb gyöngyházfényű is, úgysem akarok feltűnést kelteni az iskolában. Elgondolkozva huppanok vissza a székembe, hogy a cápás könyvet vegyem megint az ölembe. – Szervezzünk. Eljössz velem balettet nézni? – Kérdezem bújkáló mosollyal. Úgyis tudom, hogy az őrületbe kergetem ezzel, de hát ezért tart. Hogy kicsit feldobjam a hétköznapjait. Ja nem, az Silverfox néni. Vagy apa most milyen programra gondolt?
Az élet sava-borsa mindig egy szép nő, főleg ha az a lányod
*Nyolc éves, nem sürgetem, de azért na….kell, hogy legyen legalább hajlandóság rá. Nem azt mondom, hogy máris vesse magát egy fiú nyakába, úgy is én kaparnám le onnan, csak annyit szeretnék, hogy ne csak a könyveit bújja hanem nyisson egy kicsit a világra is, mert lássuk be, eléggé magába gubózott, akár egy hernyó. Nekem annyi elég is, hogy „majd” legalább beletettem a bogarat a fülébe, olyan nincs, hogy az én lányom kimaradjon a csajos dolgokból, az szórakoztató, buli meg minden. Ha már anyja nincs, aki megmutassa az élet naposabbik oldalát, legalább az árnyékból nézze a tengerpartot. Ez az egészségmánia eléggé csajos dolog, de ezt szívesen kiiktatnám az életéből, nem arról van szó, hogy szeméttel akarom tömni mint a többi gyereket a szüleik, de azért nem kell átesni a ló túlsó oldalára. Én sem haltam bele a menzakosztba, nem tett kárt a habtestemben és nem attól lettem idétlen dilinyós, jókedvű. attól viszont amit a kajáról meg az ujjáról mond agylobot kapok, épp csak elvétem a nyanyát a zebránál, kicsit még csikorognak is a kerekek.* -Tudod mit dugsz te le a torkodba kisasszony?! Ne merészeld kihányni! Milyen az már, mi? Nem a vécére fizetek. Mi a baj a tartósítószerrel? Legalább nem eszel romlott kaját. *Eltátom a számat, a szemeim kidüllednek, nem tudom elhinni, ép ésszel felfogni amit mondott. Hova lett a világ? Mrs. Potts krémese nem rémes, megrázom a fejem mintha ki akarnám belőle verni az egészségmániáját, ja és ki is akarom, szóval inkább a nem rémes krémesre gondolok és már érzem is ahogy a nyálelválasztásom beindul. A vigyorgása, na az kellett nekem, a tükörből látom, nézem és elolvadok. A lányom tud vigyorogni, és így jobban hasonlít rám. Tiszta apja ez a gyerek, már ami a külsejét illeti, leszámítva, hogy több a haja.* -Miért kell alkalom ahhoz, hogy együtt szórakozzunk? Nehogy azt mond, hogy a vidámpark is egészségtelen mert esküszöm maga…..szóval nem hi-szem-el. *Kicsit meleg helyzet volt, talán nem is értené, de még időben visszanyeltem amit hirtelen mondani akartam. * -Jonathan nincs jól, ezért elhalasztottuk a randit, Miss Kayla megértő, ő is aggódik, de semmiség, két nap alatt kikúrálom az öreget. Azért sietünk, Mrs. Potts felügyel rá amíg nem vagyok otthon. A kedve viszont töretlen, jó fej. Megígértem neki, hogy ha összeszedi magát elviszem táncolni. Csajozunk egyet. Mit szólsz?.......Viccelteeeeem! Komolyan elhitted? Háháháhá! *Tök komoly képpel kérdeztem tőle, a végén viszont elnevettem magam. A zeneválasztásán már nem annyira, sőt! Nem hiszem el, hogy az a kevés nő aki körülvesz engem mind a komolyzenére bukik. Tisztára melankolikus, még táncolni sem lehet rá, vezetni meg kész agyrém. Meghúzom a füleimet, mutatva, hogy van, kettő is. * -Meg sem próbálod, ilyen könnyen feladod? Mond el _TE_ mit hallasz és érzel, próbálj meggyőzni, megmutatni a szép oldalát. Erre a Chopin akárkire még táncolni sem lehet. Próbáltad? A ritmusos csípőringatás inkább vonaglásnak tűnik, ha ritmusát akarom követni, arra nem jó, hogy mulassak rajta, viszont egy előnye van. Kiváló altató. Most már értem Jonathan miért hallgatja esténként. *Sok kell még ahhoz, hogy ketten együtt meggyőzzenek, de nem zárkózom el a dologtól, megadom a lehetőséget az akaratos utódomnak. * -Ez nem fura zene, ez jó zene, kiváló zene, ritmusos és vidám. Veszek körömlakkot, kapsz egy lilát vagy bugyirózsaszínt, esetleg bilikéket. *Lassan haza is érünk, már csak két kanyart kell bevennem, hosszú egyenes út következik utána majd a felhajtó és a ház előtti félkörív. Ott szoktam kavicsot felverni.* -Szóval most, hogy kiveséztük a Kool & the Gang-et és Chopin-t, szervezünk egy apa-lánya napot?
A hozzászólást Rashid El-Attar összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. 18 Nov. - 6:59-kor.
Durya El-Attar
mutant and proud
ember
I just believe my eyes
Play By : Amandla Stenberg
Hozzászólások száma : 7
Kor : 17
Tárgy: Re: Rashid & Durya Kedd 20 Okt. - 19:27
Rashid & Durya
- Lehet apa. Majd. Ne sürgess. – Lapozok csak úgy ösztönösen, holott most nem olvasok, hanem az utat figyelem, mert apa állandóan hátranéz, és valakinek nem ártana előre is néznie. Még mázli, hogy olyan ösztönösen jól vezet, és nem keni fel az a biciklistát a szalagkorlátra, ügyesen húzódik középre, így nem kell a szívemhez kapnom, hogy valakinek baja esik. Mondjuk nekünk. Tudom, hogy pótolni akarná anyát, ezért is erőltet rám annyi lányos témát, és nem veszi észre, hogy nekem minden úgy jó, ahogy van. A koromnál fogva egyébként sem érdekel, hogy fiúk után nézelődjek, főleg hogy mind olyan bamba, elkényeztetett srác, beszélgetni sem szeretek velük, még jó, hogy legalább az óvódából kinőttem, ahol véletlenszerűen kellett párba állni, és fiúk kezét megfogni. Undorító, biztosan tele voltak bacival. - Fizesd, megeszem, de ha érzem rajta a tartósítóízt, akkor ledugom az ujjamat torkomba. – Vonom meg a vállamat, és most először elmosolyodom. Tudom én, hogy jót akar nekem, végülis ő az apukám, csak éppen én sokkal többet olvastam az egészséges, kiegyensúlyozott értendről, mint ő. Ez így megy, és hiába is próbáltam elmagyarázni mindezt, állandóan rám fogja, hogy túl komoly vagyok. Pedig valakinek muszáj a családból, ha már ő nem teszi. Ahogyan ő vigyorog, végül én is megteszem, mégiscsak az apám lánya vagyok. Ráadásul nekem több a hajam. - Vidámpark? Nincs is születésnapom. Inkább arról mesélj, hogy mi volt ma Jonathannal. Vagy Ms. Silverfox-szal. – Tudom én, hogy imdá beszélni az otthoni dolgokról, amely egyben a munkája is, ez az élete lényegében, hát adom a magaslabdát, hogy elemében legyen, attól boldog, ha arról beszélhet hogy mindenkit megnevettetett. Beleértve engem is. Elismerem sokszor vicces, azzal nincsen is baj, csak azt nem szeretem, hogy annyira gyerekes, és nekem kell helyette gondolkoznom. Mintha egy nagy gyerek lenne, akivel állandóan meggyűlik a dolgom. Lásd ez a buta zene is, amit most is hallgat, és még a kezemet is megfogja miközben átállítanám előrehajolás közben. - Elég diktatórikusan hangzik. Minek érveljek, ha nincsen füled az igazi zenéhez? – Fonom karjba a kezeimet, és ügyesen megjósolta, hogy durcizni kezdek. Nem tehetek róla, valahogy mégiscsak ismer. Jól összeszoktunk már, csak nem fogadja el, hogy nekem más véleményem lehet, mint neki. Csak mert idősebb, még nem kell kötelező jelleggel elfogadnom az érveit. Végül mégiscsak hátradőlök, levágva magam mellé a könyvemet. - Cöh... akkor veszel nekem körömlakkot, ha már már fura zenét hallgattatsz velem? – Na igen, nekem kell a felnőttnek lennem, és kompromisszumra rávenni. Ahogy mondják, okos enged.
*Durya nem olyan mint a többi lány, és nem igazán tudom eldönteni, hogy ez most jó vagy sem. Egyrészről jó, mert nem jár az agya hülyeségeken, másrészről viszont úgy gondolom szüksége lenne a lelki fejlődésének némi hétköznapi, lányos dolgokra is. Az aggaszt, hogy nincs barátnője, korábban sem volt, amikor benyögtem, hogy milyen elit suliba járathatom nem azért nyafogott, hogy ott kell hagynia a barátnőit, hanem azért mert „oda olyan sznobok járnak”. Akkor is megemeltem a szemöldököm, most is ezen a fiús dolgon. Persze letörném a kezét annak a srácnak aki hozzáér, de azért barátkozni meg szemezni lehet, vagy még az is korai? Nem tudom, fiúnak lenni más egy lányokkal teli suliban, igaz én sem a csókkal kezdtem. * -Majd lesz. Ami késik nem múlik, egyszer te is beszerelmesedsz és én sem moslak ki belőle. *Hátranézek a tükörből, remélem nem megint azt a rongyos cápás könyvet bújja, ha ezerszer okosabb lennék sem érteném mi a jó abban ha tudjuk mi van a cápa agyán belül, én mondjuk szívesen megnézném, sütve vagy rántva. Ez mondjuk nem az elfelejtett ebédbefizetés miatt jutott eszembe, de témánál vagyunk. Holnap befizetem és kap enni a szentem, és ez akkor is magabiztos elhatározás marad miután kijelenti nekem, hogy a menza kaja egészségtelen, zsíros…a körömlakkozás ki is röppen a fejemből. Mikor lett az én lányom ilyen egészségmániás? A kora szerint zabálnia kellene a cukros sütiket, innia a kólát és lapátolni a csokit, palacsintát juharsziruppal, a Függetlenség napján pedig a tocsogós házi hamburgert. * -Egészségtelen?! Befizetem, menzakaját eszel és kész. Ne különcködj. Jó az, én is azt ettem és nem haltam bele. A körömlakkozás meg jó buli. *Nem vagyok dühös, tanácstalan sem, inkább következetesnek mondanám magam, ebből nem fogok engedni, pedig még abban is részem van, hogy megnevettet. * -Krémesrémes, rémeskrémes. Mikor volt Mrs. Potts krémese rémes? *Megvillantom rá a tükrön keresztül a százkarátos vigyoromat, és figyelek arra amit mond a randi helyekről. Némelyik egész jó, séta, vidámpark, persze anélkül is meg tudom nevettetni Miss kaylát, de talán az jó ötlet.* -Viudámpak, megveszem. Téged meg elviszlek a hétvégén oda. *Neki is kell egy kis szórakozás, arról nem is beszélve, hogy ideje már egy apa-lánya napot tartani, olyat amikor úgy istenigazából kirúgunk a hámból és talán kacagni is hallom majd. Amióta nélkülözi az anyját, nem igazán hallottam nevetni, néha mosolyog, de az nem elég egy gyereknek. Nála valahogy nem működik az ami Miss Kaylánál bejön. Tényleg rá kell szabadítanom Miss Csodapopót. És még szájal is, hogy egyem meg a máját.* -Hééé csillagvirág! Ne szemtelenkedj drága jó öreg apáddal! *Amikor előrehajol a hátsó ülésről ahova beült, megfogom a csuklóját és visszanyomom, persze későn mert az átkozott nyivákolós zene szólal meg a kedvencem helyett. Persze visszakapcsolom. Mikor ismét a helyén van, felemelem a kezem és az ujjaimmal mutatom hány szabályt kell betartania.* -Először is kisasszony, nem hajolsz előre mikor az autó mozgásban van, másodszor én vezetek, az én zenémet hallgatjuk, harmadszor ne gyere már te is nekem ezzel a macskazenével. Negyedszer, most már jegelheted magad, úgy is az jön. Mindig az jön. Mindig a durci ahelyett, hogy megpróbálnál megfelelően érvelni, kedvesen eszmét cserélni a különböző zenei irányzatokról, és meggyőzni arról ártatlan és bánatos kutyaszemekkel, hogy miért jó nekem ha vezetés közben az idegbaj kerülget.
Nem válaszolok semmit apa szavaira, igaz, van bennük igazság, de csak engem vennének elő, ha vissza mernék ütni. Ők vannak többségben, így ha tanuskodni kellene, én húznám a rövidebbet, akkor meg nem éri meg, hogy még meg is szégyenítsenek a tanárok előtt. Apa kedves, mert mindig jót akar, de nagyjából nem is tudja, hogy mi játszódik le bennem, én meg csakazért sem mondom el a lényeget, mert mindig bohóckodik, így nem lehet komolyan venni. Szeretek játszani én is, otthon vannak babáim, babaházam, könyveim, de úgy igazán máshogyan engedem el magam, mint a velem egykorúak. Ha bárki úgy véli, hogy ez fura, hát pukkadjon meg, ők a furák. Az a legjobb, ha úgy játszom, hogy közben tanulok, az az igazi szórakozás. Mondjuk elmenni tényleg egy komolyan tropicariumban, ahhoz még bőven kell apának gyűjtenie. Sosem értette meg, hogy miért akarok cápaagy kutató lenni, pedig ezen nincs mit magyarázni, nem is értem meg azt, aki nem akar az lenni. Az óceán világa csodaszép, ha alámerül az ember, én még csak tévében láttam, meg az iskolai medencében egyszer lemerültem, annyi volt az úszásoktatás. Hát nem volt az igazi, cápák sem voltak a közelben, de legalább a szemem jól begyulladt tőle, és hallgathattam apától, hogy miért nem vettem fel szemüveget előtte. Mások sem vettek, és ez még nem volt igazi búvárkodást. Különben is, a tengervíz nem klóros. - Hát én még nem. Nincsen az a fiú, aki hozzám érhetne. – Már rajta kívül persze, de ő csak nem szerelmes belém. Vagyis lehet, amolyan apja-lánya szerelemmel. Az osztálytársaimat, akik fiúk, nem is néztem ilyen szemmel, vagy rajzolgatok, vagy a tanárra figyelek, a szünetben pedig Lorettával beszélgetek, vagy a cápás könyvemet bújom, holott már rongyosra olvastam. - Nem csomagolhatok inkább én valamit? Felkelek hajnalban, és viszek egy szendvicset, ne költsünk ilyesmikre, egyébként is attól félek, hogy az iskolai menza egészségtelen, és zsíros, csak a pénzedet dobnád ki rá. Loretta amúgy, és-és-és... Megkérdezem akkor holnap, ha ennyire akarod. Körömlakkozás? Nekünk még nem szabad olyat... – Legalábbis felsős lányos biztosan csinálhatják, és a gazdag osztálytársaimra sem szólnak rá szerintem, de hogy én? Na nem mondom, hogy nem néztem másokat irigykedve, akiknek olyan csillogó, rajzfilmfigurás műkörmük volt, de a lakk az tényleg más, kiváncsi lennék, hogy is állna, de nem, inkább lebeszélem magamat róla, mielőtt beleélném magam. -Krémes, vagy rémes? Ööö... Nem ismerek randi helyeket, de a lányok imádnak sétálni. Park. Vidámpark! Ott biztosan meg tudnád nevettetni. Szerintem bejössz neki apa. Nem úgy beszél rólad, mintha utálna. – Na jó, rám azért nem bíz részletes véleményt, de olykor összefutunk a vendégházon kívül is, akkor szóal akar tartai, és hát apa is szóba kerül. Kissé zárkózottan ugyan, de le szoktam reagálni, végtére kevesek egyike, akit valóban kedvelek. - Aranyos. Elvisel téged, úgyhogy annak kell lennie. – Felelem ngy komolyan, aztán amikor apa bekapcsolja a magnót, átnyomom rádióra, és keresek egy komolyzenei adót. Vivaldi, ez az! Ha rám akarna szólni, fagyosan meredek magam elé.
*Amikor én még suliba jártam. semmi nem változott, a gaz mindenhova beette magát, ki gondolta, hogy egy elit iskolában is ugyanolyan szemetek a kis kukacok mint az államiban. De azért itt puhányabbak, jobban féltik a mocskos kis seggüket, lám hogy futnak. Azért a majd` két méter tekintély, az tekintély. Durya édes kis hercegnő, de erősebb náluk, lélekben, de az is sokat számít. * -Nem az számít mekkorát ütsz, hanem az, hogy mersz visszaütni. Többet ésszel mint erővel hercegnő, neked pedig több van észből, cselezd ki őket. A lelki hadviselés sokkal ártalmasabb. *Osztom az észt a kocsiig és nem teszem szóvá, hogy megint elhúzta a fejét. Kamaszodik a szentem és még pár évig ez megy majd, de nem hagyom annyiban. Kamaszodjon velem, és kész. Az apja vagyok vagy mi, vegyen csak számításba. Szemforgatva nézem ahogy benyeli a bogyóit, egyszer úgy is elveszem tőle, vitamin mi? A francokat, ott a gyümölcs vitaminnak meg a zöldség egye azt marokszám. Olyan komoly és felnőtt már most, pedig gyereknek kellene lennie, akkor is ha némelyik felnőttnél okosabb és megfontoltabb, mint mondjuk nálam. Nem is jó ez az állandó komolykodás, az élet szép, még a terhek ellenére is, vidámnak kell lennie, megtalálni benne a jó kedvet, a szépségét, a gyermekiességet. De hiába próbálom beleverni a fejébe, kiszórja mint a szemetet. Legalább a linzert elfogadja, jó az, egy kis édesség minden bajon átsegít. Érdeklődöm hogyan telt az első nap, persze, hogy ez érdekel és nem az a fontos, hogy elpanaszoljam neki egy vén csont rossz napját. a végéből ítélve az eleje sem lehetett túl jó, ki kell beszélni, és kinek mondja el ha nem az apjának.* -Hogyne emlékeznék, minden születésnapodra élesen emlékszem. Én már óvodás koromban szerelmes voltam. Az a legszebb, persze gyorsan elmúlik de felkészít a többire. *Szóval egy fiú sem nyerte el a tetszését, biztosan megint csak a könyveit bújta, az órán meg karótnyelten ült és körmölt. Remélem legalább egy pónit rajzol a füzetébe….de nem, nem lehetek ilyen szerencsés. Az ebéd. azt hiszem én felejtettem el elintézni, de jó, ezt is felírhatom a gondatlanság listára.* -Majd én elintézem holnap, ne legyen rá gondod, rácsapok az asztalra és lesz ebéded. Másik lány? Hogy hívják? Elhívhatnád egyszer, így szokták a lányok nem? Csajos buli, pizsama parti, titkos körömlakkozás, fiúk kitárgyalása. *Menet közben néha ránézek a visszapillantó tükrön keresztül, látnom kell azt a kis fintort az arcán ami menetrendszerűen jön ha lányos dolgokról beszélek. össze kellene zárnom egy kicsit Miss Kaylával, bár szoktak beszélgetni a konyhában vagy a nappaliban, az még sem olyan mintha egy egész napot együtt töltenének. Elmehetnének shoppingolni vagy mi. A nők imádnak vásárolni, legalább nem csak könyvesboltot látna.* -Ma süti lesz a vacsora, Mrs. Potts épp akkor látott neki valami krémes izének mikor eljöttem. Képzeld, elhívtam Miss Kaylát randira. Szerinted hova vigyem? Gondolod bejövök neki? Persze biztosan, ha igent mondott, de szerinted? *Nem tabutéma a randi meg a nők, persze finoman és árnyaltan. Durya imádta az anyját és én is, nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék rá, és még mindig hiányzik, de egészséges felnőtt férfi vagyok, nem húzhatok szerzetes gúnyát. Attól még Durya marad számomra a legfontosabb a világon és számít a véleménye.* -Mit gondolsz Miss Kayláról? kedveled? *Bekanyarodom egy utcába, kis egérút, aztán vissza a sugárútra, néhány autót megelőzök, csigák na. szlalomozom már egy ideje. A piros lámpánál épp csak sikerül megállnom, bekapcsolom a magnót, kis háttérzene nem árt.*
Megtámasztom magamat a betonon, fel sem kell néznem, hogy tudjam, hogy kik voltak az orvtámadók. Egész nap engem néztek, a köpködésből, és a vihogásból sejtettem, hogy valami készül. Biztos vagyok benne, hogy azért időzítették az utolsó kicsöngetésre, hogy már ne legyen lehetőségem botrányt csinálni. Csakis jelzésértékű volt, hogy tudjam, hogy hol a helyem. Nem vagyok egy verekedős alkat, anya madárcsontjait örököltem, mégis dacosan hagyom magam felsegíteni az erős kéz által, amint ráébredek, hogy apáé. Amilyen komoly szoktam lenni vele, most hálásan emelkedem fel, babusgatni azonban nem kell. Elhúzom a fejemet, és összeszorítva a számat nézek a még utcasarkon befutó osztálytársaim felé, majd vissza apára. - Vissza. Arra nem gondolsz apa, hogy csak rosszul jöhetek ki belőle? Nagyobbak, erősebbek. – Jó, azért meg tudnám őket rugdalni a magam módján, de hát annyi helyen olvasni, hogy hogy az erőszak csak erőszakot szül. Apa egy nagy gyerek, sosem gondol bele a következményekbe. Előkapom az ásványvizemet, és beveszem a vitaminomat, amelyben amúgy is van némi stresszoldó, már régen járnék pszichiáterhez, ha lenne rá pénzünk, és apa nem tartana kicsinek hozzá. A linzert mindig el szoktam ajándékozni, hiszen rengeteg szénhidrát van benne, ami káros, de ha apa itt van, nem akarom ezzel megbántani, legalább törekszik rá hogy gyereknek érezzem magam, még ha nem is szeretem az ilyesmit. Tartom a markomat, hogy megkapjam a sütimet, gondolja akkor fájdalomdíjként. Komolykodó mosoly a jutalma, míg én elkezdem majszolni, végeredményben legalább elvonja a figyelmemet a sajgó térdemről. Azt várnám, hogy ő kezd el mesélni a napjáról, neki azért változatosabb lehetett, ami mondjuk történhet vele pár óra alatt, míg nekem, aki egyhangúan körmölgetem le, amit a tanárok mondanak. Hümmentek, ha rajtam a kezdés sora, hát legyen, megemelem piciny vállaimat, és szájtörölgetve nyelem le a falatot. - Első szerelem? Apaaaa... Nyolc éves vagyok, nem emlékszel? – Kérdezek vssza méltatlankodva és beülök a kocsiba. Hátra természetesen, még nem érem el azt a magasságot, amivel bárki is engedné, hogy az anyósülésen foglaljak helyet. Még apa sem, pedig ő aztán magasról tesz a szabályokra. – Egy másik lánnyal sikerült beszélgetnem egy picit. Ebédet nem kaptam. Próbáltam megkérdezni, hogy kitől kell ebédjegyet kérni, de nem figyeltek rám. Talán majd holnap. És neked? – Amúgy sem vagyok egy nagy étkű, kihúztam a csomagolt reggelimmel idáig, majd otthon összeütök magamnak valami egészségeset.
Az élet sava-borsa mindig egy szép nő, főleg ha az a lányod
*Életem virága, egy kis fekete gyöngyszem vár rám már valószínűleg tűkön ülve az iskola előtt. Jonathan ma a szokásosnál kicsit rosszabbul volt, biztosan a változó időjárás hozta rá a gyengeséget, elég sokáig vacakoltam szegénnyel mire sikerült egyenesbe hoznom és ott mertem hagyni a házban. Persze nincs egyedül, Mrs. Potts otthon van, valamilyen süteménnyel foglalatoskodik, de neki sokkal jobban megy mint Miss Kaylanának és nekem, még a lisztet sem szórta ki. Igyekeztem nem nagyon lábatlankodni, csak egy kis linzert csempésztem ki egy zacskóba Duryának mielőtt elindultam. Sietnem kellett, bár tudtam, hogy már elkéstem de igyekeznem kellett vissza is Jonathanhoz. Beugrottam a furgonba és a gázra tapostam, szerintem akkor esett ki Mrs. Potts kezéből a tojás. Csak porfelhő maradt utánam és reméltem nem kapok megint csekket gyorshajtásért. Kettőt már begyűjtöttem, de az egyikre volt okom, Jonathant vittem a kórházba, akkor két napig ott is maradt. Azért szerencsére egyre jobban van, de mivel keveset mozog, nem tesz jót neki. Úgy robbanok be az iskola elé mint egy rakéta, Durya a földön, három kis mitugrász meg éppen tőle fut el. Elborul az agyam, nem tehetek róla de jobban a szívemre veszem ha valaki duryát bántja és olyankor nem nézem, hogy gyerek vagy felnőtt. Nagy fékcsikorgással állok meg alig két méterre a lányomtól és pattanok ki a kocsiból. Persze hozzáugrom, hogy felsegítsem de a másik három felé kiabálok.* -Láttam ám kis majmok, holnap én várok rátok és jól seggberúglak titeket! *Duryához lépek és leguggolok mellé, megfogom a vállánál az egyik kezemmel míg a másikkal az álla alá nyúlok és felemelem a fejét, hogy rám nézzen. A hangomban már nyoma sincs a dühnek, halkan szólok hozzá, vigasztalón. * -Jól vagy pupák? Vissza kellene adnod. Csak egyszer kell jól fenéken billenteni őket, utána nem próbálkoznak. Na gyere, állj fel, hoztam neked linzert vagy micsodát. Fájdalomsüti. *Ahogy feláll a homlokára nyomok egy puszit, nagylány már meg minden, attól még a lányom, kell a puszi. Fogom a táskáját, azt én viszem, egyetlen lendülettel dobom be a kocsiba hátra és oda tessékelem a kisasszonyt is. Nem tudom, talán rossz ötlet volt ebbe a suliba íratni, de még kitartok, hogy itt több előnyre tehet szert, jobb az oktatás és azt szeretném ha mindent megkapna. Ezért, miatta nem a kórházban dolgozom, kapva kaptam az alkalmon amikor Jonathan felajánlotta az állást, még a lakásra sem kell költenem, persze azért nem állunk olyan jól mert fizetem anyám ellátását is, de jut is marad is. * -Mi volt ma, mesélj. Első nap, első szerelem, első micsoda….milyenek a tanárok? *Megvárom míg beköti magát és elindulok, persze most egy kicsit lassabban, nem olyan vadul ahogy idefelé jöttem, elvégre nem akarok a lányommal a kocsiban fejre állni, de azért nem nyugdíjas sebességgel repülünk.*
A mai napom nem túl fényes, pedig ez még csak az első volt ebben a tanévben. Kaptunk egy csomó átjelentkezőt, jobbára gazdag lányokat, mert területileg olyan helyen lakunk, hogy apa ápoltja nagyon tehetős, és az iskola szintén ilyen szülők csemetéit gyűjti össze, ezért nagyon kilógok. Kicsit mintha eddig is ki lettem volna nézve, de most a régiek és újak mintha egyesültek volna, ellenem szövetkezve. Rajtam kívül még egy lány van, aki szintén csak itt lakik, de nincsen sok pénze, ugyanúgy, ahogy nekünk, mellette ülök, hiszen muszáj támaszkodnunk egymásra. Én nem sírok, annál komolyabbnak érzem magam a többiekhez képest, és nem alacsonyodok le a szintjükre. Kemény pofival ülöm végig a napot, karbafont kézzel hallgatom az előadásokat, és nem fordulok hátra, amikor érzem, hogy megdobálnak, vagy efféle gyerekes csínyek. Én is az vagyok papíron, mégsem bántok másokat, hátha majd egyszer kinövik. Végre felharsan az utolsó csengő, és el tudok szabadulni. Szándékosan nem elsőként, hanem utolsóként emelkedek fel, nem akarom, hogy a többiek csak úgy átgázoljanak rajtam. Elbúcsúzom Jessicától, és kint fogom megvárni apát. Már bőven eltalálok „hazáig”, mégis meg kell várnom, mert azt mondta, hogy elém jön. Kettő múlt egy perccel. És még sehol nincs. A táskámat szorongatva nézelődök, hogy mikor is érkezik, nem szeretem, ha késik. Biztosan a háziúr lett rosszul, meg kell értenem a dolgot. Nekitámaszkodok az iskola előtti korlátnak, és nézegetem az autókat, a pirosakat számolgatom. Milyen jó is lenne, ha este csinálnánk otthon egy kis sütit, használhatjuk a konyhát, erre minden megvan most az esély. Valami gyümölcsöset, ami egyszerre édes, és fanyar. Ha minden igaz, kocsival fog érkezni, használhatja őket, de csak módjával. Nem is szeretem, ha száguldozik, pedig amilyen ösztönös természete van, ezt sem veszi komolyan. A háttérből megint csúfolni kezdenek, erről nem veszek tudomást, míg meg nem lök valaki hátulról, és a földre esek, így nem is látom, hogy ki volt az, csak megpróbálok átfordulni.
Kezdőlap 
by 
Nem akarom sokáig nélkülözni a kis drágámat, mert imádni való, szóval ne is álmodja arról, hogy pihensz egy kicsit vele. 
Oda vagyok tőle meg vissza 
//
