Kathleen's Tea Room

-Szóval Manhattan! Ha szeretnéd örömmel segítek. Oké én sem ismerem még olyan jól a várost, de azért nagyjából tudom, hogy mi merre.-Amióta több szabadidőm van sokat jártam Manhattanbe is. Nem csak a kellemes park miatt, ahol eddig mindig is érdekes személyekkel találkoztam, hanem maga a sziget miatt is. Próbálom minél jobban megismerni a várost, a környéket, hiszen ha már itt élek illene rendesen is ismernem, meg érdekel is.
A kis akció után ismét visszatér mosolyom hála Sam jó kedélyű szavainak. Úgy tűnik igen nehezen lehet ennek a férfinak a jó hangulatát letörni, ami nagyon is pozitív jellem. Vagy legalább is számomra nagyon is az.
-Én és a zsonglőrködés? Talán jobban járunk, ha nem próbálom ki igazából. Bár lehet, hogy valóban menne és akkor én is pályát tévesztettem.-Nevetem el magam újfent. A növénnyel való foglalkozásom miatt eszembe sem jut, hogy esetleg más is láthatja rajtam, ahogyan új erőre kap, így Sam kérdése miatt egy pillanatra ledermedek.
Ezek szerint ő is látta a dolgot. Vajon ő is áldott, mert akkor sokkal könnyebb dolgom lenne, de ha nem akkor mégis hogyan magyarázhatom ki magam ebből?
-Nagyon ritka mag az ilyen. Csak párat találni a világban. Ezek szerint az egyik pont itt van.-Azért nem fogom neki nyíltan bevallani, hogy nagy eséllyel miattam éledt újjá ez a kis virágocska, mert vagy hülyének nézne és egy jót röhögne rajtam, vagy ki is hívná az orvosokat, hogy vigyenek el, de még az is meglehet, hogy ő is hasonló hozzám. Azért valljuk be az a hihetetlenül gyors mozdulat, amivel felpattant és kirántotta a terítőt nem mindennapi látvány. Lehet, hogy neki pont ez lenne a képessége. Emberfeletti gyorsaság?
Már éppen ellenkeznék azzal, hogy a borravalóról is ő gondoskodjon, mikor a komoly tekintetét látva inkább csak bólintok egyet és megköszönöm a nagylelkűségét. A kis baleset ellenére is egyre jobban úgy érzem, hogy igen kellemesen telik az idő Sam társaságában. Rég találkoztam már ilyen vidám jellemmel.
Az újabb bókra érzem, hogy arcom kissé elvörösödik. Eddig nem igazán volt olyan férfi, aki ennyi kedves szóval ajándékozott volna meg engem és be kell vallani ez igen kellemes érzés tud lenni.
-Ez igazán kedves tőled Sam. Ilyen szépet még nem mondtak nekem! De tudod, amit a virágot illeti. Elég néha csak egy kis szeretet, amit azzal hálál meg, hogy kivirágzik.-Megdöbbenve veszem észre, hogy a Nap valóban előbújik a felhő mögül és csodálatos fénybe borítja ezzel a kis teázót. Ilyen látványban nem igazán volt még eddig részem. Nem is tudom, hogy mi fokozhatná még jobban ezt a pillanatot.
-Milyen gyönyörű. Hihetetlen, hogy mire nem képes pár darab üveg és a Nap.-Ezzel ötletet is kaptam miként lehetne majd feldobni a szállodát. A gondolatomból Sam újabb nevetése zökkent ki. Mikor az orromra mutat kezemmel megfogom azt, majd amint leesik, hogy mit is akart én is elnevetem magam.
-Tudod nem illik máson nevetni. Ha így folytatod egy újabb adag limonádét kapsz a nyakadba!-Aminek bizonyára nem nagyon örülne.
-Szóval akkor ezek szerint Manhattanbe költözöl. Meg szabad kérdeznem, hogy honnan jöttél?-Folytatom tovább a faggatást.

Mivel megkaptam az engedélyt, így szépen helyet is foglalok a székre, hogy utána gyorsan szemügyre véve a kínálatot rendeljünk is. Talán nem pont egy ilyen helyre kellett volna bejönnöm, abban a reményben, hogy itt majd jól lakom, de legalább a társaságom kellemesnek mondhatnó…Még!
Ahogy belekezd a kisebb mesébe érdeklődve hallgatom őt végig. Nem vágok közbe, csak figyelem őt néha bólogatva, hogy azért lássa még követem a fonalat és mindent teljesen értek. Úgy tűnik a férfi igen nagyon szeret beszélni, ami őszintén engem csöppet sem zavar. Vannak pillanatok mikor jó csak hallgatni a másikat főleg, ha ilyen vicces.
-Oh akkor ezek szerint eltévedt! Merre tart éppen? Hátha tudok segíteni, bár jó magam is először járok a városban.-Így sanszos, hogy teljesen fölöslegesen ajánlottam fel a segítségemet. De még mindig megkérdezhetjük esetleg a kedves pincérnőt, aki nagy valószínűséggel jobban ismeri nálunk a várost. Ha nem, akkor igen nagy pechünk van.
-Ez igazán kedves öntől Sam. Amúgy mit szólna ahhoz, ha inkább tegeződnénk? Nem egy tárgyaláson vagyunk szerencsére, ahol szükséges az ilyesfajta illem betartása. –Így ha benne van a dologban akkor már át is váltok a barátságosabb formára.
-Amit meg a kérdésedet illeti pont egy megbeszélésre kellett ide jönnöm. Unalmas volt, iszonyatosan, de tudod van…-Ekkor hallom meg én is a pincérlány kisebb sikoltását, amiért reflexszerűen pillantok hátra. Ez után a gyors eseményeknek köszönhetően úgy érzem magam, mintha egy lassított felvételben lennék, de csakis én, mivel szinte csak egy pillantásnyi idő telt el és a velem szemben ülő férfi már két lábon áll, hogy a terítővel akadályozza meg, hogy nyakamba kapjam a két adag limonádét. Csak hüledezve figyelem az eseményeket, ám nem sokáig mivel a szomszédos asztalon egy váza éppen legurulni készül. Bár nekem nem olyan gyorsak a mozdulataim mint beszélgető társamnak mégis megpróbálom elkapni a növényt, mielőtt az a földre zuhanna. Igaz nem sokon múlt a dolog, de végül sikerült. A kisebb baleset miatt a gyönyörű virág kissé megtört, a szirmok lehullottak, vagy meggyűrődtek. Sajnálkozva kezdem el figyelni és próbálom kicsit rendbe hozni, mikor végül szinte magától éled újjá. Először csak értetlenül pislogok rá, majd eszembe jut, hogy miért is történik ez. Még nem volt időm megszokni azt, hogy bizony hatással vagyok a növényekre, állatokra. A nagy izgalom közepette egy kicsit meg is feledkeztem Samről, csak akkor eszmélek fől, mikor felállok és megfordulva majdnem neki ütközöm. Egy újabb mosoly kúszik az arcomra ahogy a férfi szemeibe nézek.
-Te aztán igazán gyors vagy és köszönöm szépen, hogy megmentettél a limonádék csapásától. Nem is tudom mi lenne most velem nélküled!-Közelebb hajolva hozzá egy puszit nyomok az arcára, majd elnevetem magam és a pincérnő felé pillantok.
-Kisasszony jól van?-Le is teszem a vázát az asztalra, majd odasétálok a lányhoz, hogy felsegítsem őt. Persze azonnal bocsánatot kér az ügyetlenségéért, de egy mosollyal, pár kedves szóval megnyugtatom őt és már útjára is engedem.
-Szegény lány. Biztosan borzalmas érzés lehet az, mikor elcsúszol a teli tálcáddal. Remélem a főnöke nem fogja nagyon megszidni, hiszen nem tehet róla.-Fordulok vissza Samhez.

Már meg is nyugodnék a válaszától és fordulnék is vissza a pulthoz, mikor újra hallom, hogy a fejét ismét az asztalba veri. Ismételten értetlenül pislogok a férfira. Most nem tudom, hogy teljesen zakkantnak kéne tartanom őt, vagy egyszerűen csak rossz napja van.
A szavaira továbbra sem tudok értelmes arcot vágni. Nem igen értem, hogy mit is szeretne ezzel nekem elmondani, de biztosan így van. Mikor már bemutatkozik egyértelművé válik a számomra, hogy talán nem is olyan lökött egy fickó, mint ahogy azt gondoltam. Az arcomra felkúszik egy aprócska kis mosoly, ahogy tovább hallgatom őt.
-No valóban nem megszokott ez a viselkedés, bár mindenkinek lehetnek rossz napjai, amint mindenki máshogy kezel. Én mondjuk inkább elmegyek futni, vagy beteszem a kedvenc zenémet és tombolok egyet otthon, de ez sem lehet rossz megoldás...De nem fáj utána a feje?-Rá is mutatom a homlokomra egy kis grimasz kíséretével.
Ahogy egyértelműen a tudtomra adja, hogy illene nekem is bemutatkoznom közelebb sétálok hozzá, majd kinyújtom felé a kezem.
-Juliette Betranche! Örvendek!...Ami meg a meghívását illeti nagyon kedves Öntől, de igazán nem szükséges, viszont örömmel csatlakozom Önhöz, ha nem zavarok, természetesen!-Így hát ha valóban nem zavarom őt akkor a vele szemközti széket ki is húzom magamnak, hogy végül helyet foglaljak.
Az itallapot a kezembe veszem és el is kezdem tanulmányozni a kínálatot. Igaz, hogy ez egy teázó, de a választásom mégis inkább egy finom epres limonádéra esik. Ez után az ételeket tartalmazó lapot is kezembe veszem, ám szomorúan kell látnom, hogy csak süteményekkel kínálják a vendégeket...Végül is ez is jobb, mint a semmi, de mondjuk egy jó kis hamburgernek jobban örültem volna.
A felszolgálónő intésemre azonnal oda is jön hozzánk, így le is adom a rendelésem, majd Samre pillantok. Vajon neki sikerült választania? Miután a pincérnő elsétál a férfi felé pillantok és érdeklődve kezdem el "faggatni".
-Nos és miért mondja azt, hogy a rendőrök és a maga fajta rossz párosítás? Csak nem megharagította őket?-Teszem fel a kérdésem egy kedves mosoly kíséretében.

Már vagy két hónapja annak, hogy kijöttem a kórházból és azóta igen sok minden történt velem. Az életem megváltozott nem is kicsit, köszönhetően az amnéziámnak. Amióta találkoztam Xavier professzorral sokszor látogatom meg a birtokot. És nem csak azért, hogy gyönyörködjek benne, vagy ismerkedjek, hanem azért is hogy tanuljak. Egyszer már megtanultam kezelni az erőmet, de miután sikeresen elfelejtettem mindent így ezt a tudást újra magamévá kell tennem, ami egyedül soha nem menne.
Mind e mellett végre a szállodával is elkezdtem foglalkozni aktívabban is. Már kezdek belejönni a munkába és egyre több mindent el tudok végezni. A többi dolgozóval próbálok most már nyitottabb, érdeklődőbb lenni, hogy megmutassam nem vagyok én annyira begyöpösödött vén asszony, mint amilyennek azt hitték. Szeretném, ha nem csak a vendégek, de a dolgozók is boldogak lennének itt. Persze nem valami jó érzés nézni ahogy mások vakációznak, de ha jó a környezet, a csapat akkor sokkal könnyebb elviselni nap, mint nap.
Ma is reggel korán elmentem a szállodába, hogy pár dolgot elintézzek. Az öltözékem ahogy mindig most is elegáns, bár azért nem a vörös szőnyegre készültem és a nagy hőség miatt megengedtem magamnak, hogy egy kicsit nyáriasabb ruhába bújjak.Mivel kocsit még mindig nem vettem, így egyelőre vagy tömegközlekedéssel, vagy taxival megyek bárhová is. Most inkább a taxit választottam. Igaz kicsit hosszú az út, de legalább egy személynek ma jó napja lesz.
A szállodában csak pár órát töltök el, mert utána már tovább is kell állnom. Egy találkozót szerveztem meg mára és pár apró dolgot is el kell intéznem, így ismét kocsiba pattanok, mert a táv továbbra sem kicsi. Most szerencsére az egyik dolgozóm fuvarozz el a találkahelyre, de vissza is tér a szállóba, amint kitett engem a kocsiból.
Peekskillben még sosem jártam ez előtt, de nem is most fogom magamnak felfedezni a várost. Pontosan érkezem és szerencsére a másik fél sem késik. A megbeszélés roppantul kellemesen zajlik, bár van egy kis nézeteltérésünk, de egyikünk sem idegeli fel magát teljesen feleslegesen. Egyetlen rosszat tudok felhozni erről a találkozóról, mégpedig az, hogy iszonyatosan sokáig tartott és a végére már úgy éreztem, hogy éhen halok.
Miután végre elköszönünk egymástól fogom magam és elindulok valami kis kellemes beülős helyet keresni. Amint említettem nem ismerem a várost így fogalmam sincs, hogy mik vannak, vagy hova lenne érdemes betérni, így úgy határozom, hogy az első olyan helyre, ami szimpatikus beülök, bármi is legyen az.
Így bukkanok rá a Kathleen's Tea Room-ra. Bár a nevéből adódóan arra következtetek, hogy leginkább teákat árulnak, bízom abban, hogy pár finomság is bekerült a kínálatba. Ahogy besétálok a kis helyiségbe illedelmesen köszönöm, majd oda is megyek a pulthoz.
Abban a pillanatban, hogy odaérek nem is messze tőlem egy férfi az asztalba kezdi el verni a fejét. Értetlen pillantással figyelem őt, majd pár lépést közelebb teszek felé és már meg is szólalok.
-Uram! Minden rendben?-Bár láthatóan nincsen, de ebben a helyzetben csak ez a sablonos kérdés jutott az eszembe.